Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-03 / 259. szám
jé 7/i Világ proletárjai, egyesüljetek! Somogyi Néplap XLIII. évfolyam, 259. szám AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ára: 1,80 Ft 1987. november 3., kedd ÜNNEPSÉG A KREMLBEN A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 70. ÉVFORDULÓJÁN Október és az átalakítás: a forradalom folytatódik A moszkvai Kreml kongresszusi palotájában hétfőn délelőtt tíz órakor megnyílt az SZKP KB, a szovjet és az oroszországi Legfelsőbb Tanács együttes ünnepi ülése. Az elnökségben Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, Andrej Gromiko, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke, Nyikolaj Rizskov miniszterelnök, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai, külföldi pártós állami vezetők — köztük Kádár János, az MSZMP főtitkára és Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke —, valamint más szovjet vezetők foglaltak helyet. Az esemény helyszínén csaknem hatezren voltak jelen: kb-tagok, legfelsőbb tanácsi küldöttek, a párt, a munka veteránjai, a honvédő háború hősei, élmunkások, a szövetséges köztársaságok képviselői, katonai vezetők, a tudományos élet kiemelkedő személyiségei. Az ülésre 119 országból összesen 163 küldöttség érkezett Moszkvába. Moszkvában van a szovjet szaktanács meghívására Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke; a Komszomol KB meghívására Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára; a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége meghívására Apró Antal, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke. Bulgária küldöttségét Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, az államtanács elnöke; Csehszlovákiáét Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök; Jugoszláviáét Bosko Krunics, a JKSZ KB Elnökségének elnöke; Kambodzsáét Heng Samrin, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, az államtanács elnöke; a KNDK-ét Pák Szong Csői, a Koreai Munkáspárt KB PB tagja, a KNDK alelnöke; Kubáét Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai KP KB PB tagja, az államtanács elnök- helyettese; Laoszét Kuysone Phomvihane, a Laoszi Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, kormányfő; Lengyelországét Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, az államtanács elnöke; Mongóliáét Dzsanmin Bat- mönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, a Nagy Népi Hurál elnökségének elnöke; az NDK-ét Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az államtanács elnöke; Romániáét Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az államtanács elnöke; Vietnamét Nguyen Van Linh, a VKP KB főtitkára vezeti. Afganisztán küldöttségét Nadzsibullah, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, a Forradalmi Tanács elnöke; Angola küldöttségét Jósé Eduardo dos Santos, az MPLA-Munkapárt elnöke, köztársasági elnök; Etiópiáét ftengisztu Hailé Mariam, az Etióp Dolgozók Pártja KB főtitkára, államfő; Finnországét Mauno Koivisto köztársasági elnök; a Jemeni NDK-ét Ali Szalem al-Bied. a Jemeni Szocialista Párl KB főtitkára; Nicaraguáét Daniel Ortega államfő vezeti. Magas szintű küldöttségekkel képviseltetik magukat a kommunista és munkáspártok, szocialista és szociáldemokrata pártok, nemzeti felszabadító és demokratikus mozgalmak, más polgári pártok is. Köztük van az Afrikai Nemzeti Kongresszus delegációja Oliver Tambo elnök vezetésével; a Francia KP küldöttsége Georges Marchais főtitkár vezetésével; az Olasz KP küldöttsége Alessandro Natta főtitkár vezetésével; a PFSZ küldöttsége Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke vezetésével; a Portugál KP küldöttsége Alvaro Cunhal főtitkárral az élen; a Spanyol KP küldöttsége Gerardo Iglesias vezetésével. A Szocialista Internacionálét Kalevi Sorsa, a szervezet finn alelnöke képviseli. Az ünnepséget Andrej Gromiko, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke nyitotta meg. Mihail Gorbacsov beszéde Október ügye tovább él, és nem csak országunkban: mindezt láthatjuk a szocialista országok sikereiben, a testvéri kommunista és munkáspártok tevékenységében is, megmutatkozik a népek nemzeti felszabadító harcában, a világ haladó erőinek a békéért, a fegyverkezési, elsősorban a nukleáris fegyverkezési hajsza ellen, az űrfegyverkezés ellen folytatott mozgalmában — hangsúlyozta beszédében Andrej Gromiko. Kiemelte, hogy á szovjet hatalom létezésének 70. évt olyan mérföldkő, amelyhez érkezve joggal lehet visszatekinteni s megállapítani: igen, valóban hatalmas utat tettünk meg. Ezen az úton voltak nehézségek, sok verejték és vér hullott, de az ország népe mindent leküzdött, mindenen túljutott. E megtett út eredményei: a szocializmus kiemelkedő győzelmei, a szocialista társadalmi viszonyok múlhatatlan értékei, a marxista-leninista tanítás győzelme, a proletár internacionalizmus eszméinek diadala — mondta, s megemlékezett a szovjethatalomért elesettekről, az ország építőiről, majd üdvözölte a jelenlévőket, veteránokat, élmunkásokat, mindenkit köszöntve az ünnep, a jubileum alkalmából. Andrej Gromiko kitéri arra, hogy a 70. évfordulóról a szovjet emberek a forradalmi átalakítás szakaszában emlékeznek meg, a szovjet társadalom a megújulás folyamatát éli. A nagy októberi forradalom óriási hatással volt az egész világra, más népekre is. A forradalom győzelme meghatározó hatást gyakorolt a nemzetközi kapcsolatokra is. Gromiko megnyitója és a szovjet himnusz elhangzása után Mihail Gorbacsov, az ünnepi ülés szónoka mondta el beszédét. A nagy érdeklő- déssöl várt beszámolót 75 nyelvre fordították, a világ számos tévéállomása egyenes közvetítést adott Moszkvából. Kedves Elvtársak! Tisztelt külföldi vendégeink! Hét évtized választ el bennünket az 1917-es esztendő októberének feledhetetlen napjaitól, azoktól a legendás napoktól, amelyek a társadalmi haladás új korszakát nyitották meg, az igazi emberi történelem kezdetét jelentették. Október valóban az emberiség létének nagy pillanata, fényes hajnala. Az októberi forradalom a nép forradalma, a nép érdekeit, felszabadulását, fejlődését szolgáló forradalom. Hét évtized nem nagy idő a civilizáció sok évszázados fejlődéséhez mérten, ám a történelem nem ismert még egy ilyen, monumentális korszakot, amilyent hazánk élt át a nagyk október győzelme óta. Nincs is nagyobb megtiszteltetés, mint követni az úttörőket, minden erőnket, energiánkat, tudásunkat és képességünket a nagy október eszméinek és céljainak diadaláért áldozni! Az évforduló a büszkeség pillanata. A véghez vitt tettek fölött érzett büszkeségé. Roppant súlyos megpróbáltatások jutottak nekünk osztályrészül, s mi becsülettel álltuk a sarat, mi több, kiemeltük az országot a ziláltságból, az elmaradottságból, nagyhatalommá tettük, megváltoztattuk életét, gyökeresen átformáltuk az emberek szellemi arculatát. A XX. század legádázabb küzdelmeiben megvédelmeztük saját életformánkhoz való jogunkat, megvédtük jövőnket. Teljes joggal lehetünk büszkék arra is, hogy forradalmunk, munkánk és harcunk változatlanul igen nagy hatást gyakorol a világ fejlődésének minden területére, a politikára és a gazdaságra, a társadalmi szférám es kortarsaink tudatára. Az évforduló az emlékezés pillanata. Az emlékezésé azokra az embermilliókra, akik mind-mind tettek valamit közös szocialista vívmá- svAirJíírí /‘■«vir«'« akik acélt öntöttek, gabonát vetettek, gyermekeket tanítottak, előrevitték a tudományt és a technikát, feljutottak a művészet csúcsaira. A szomorú emlékezésé azokra, akik a hazát védelmezve harcban estek el, életük árán lehetőséget adtak a társadalomnak a haladásra. Az emlékezésé az átélt dolgokra, a megtett útra, mert ezekbő! született jelenünk. Az évforduló az elmélkedés pillanata. Az elmélkedésé arról, mennyire bonyolultan, mennyire nem egyértelműén alakultak olykor dolgaink, alakult sorsunk. Volt benne minden: volt hősiesség és tragikum, voltak fényes győzelmek és keserves kudarcok. A nép szemszögéből nézve elmélkedünk a megfeszített hetven évéről, a népéből, mely kész mozgósítani minden erőtartalékát, a szocializmus óriási erőforrásait az élet forradalmi átalakítása érdekében. Az évforduló egyben pillantás a jövőbe is. Vívmányaink nagyszerűek, nyomatékosak és jelentősek. Ezek képezik újabb eredményeinknek, a társadalom továbbfejlődésének szilárd alapját. Éppen S szocializmus fejlesztésében, a leni- nizmus és a nagy október eszméinek és gyakorlatának továbbvitelében látjuk mai teendőink és törekvéseink lényegét, elsőrendű feladatunkat és erkölcsi törekvéseink lényegét, elsőrendű feladatunkat és erkölcsi kötelességünket. Ez teszi parancsolóan szukseges.se a nagy október történelmi jelentőségének valamint mindannak komoly és alapos elemzését, amit a nagy október óta eltelt hét évtizedben végeztünk. Október útja: az úttörők útja Elvtársak! Úttörőkként hatalmas és bonyolult utat tettünk meg. Nem foglalható bele egy rövid elemzésbe. Nem foglalható bele a régi világ anyagi és erkölcsi örökségének, az első világháborúnak, a polgárháborúnak, az intervenciónak a súlyos volta. Nem foglalható bele egy rövid elemzésbe az átalakulások újszerűsége, a hozzájuk fűződő remények sokasága, az új, a szokatlan térnyerésének olykor lélegzetvételnyi szünetet sem hagyó üteme és mértéke. Nem foglalhatók bele a szubjektív tényezők sem, melyek különleges szerepet játszottak a forradalmi viharok időszakaiban. Nem férnek egy rövid elemzésbe a maximalizmussal átitatott forradalmi idők, a jövőről alkotott, olykor leegyszerűsített, sarkított elképzelések. És nem fér bele az új életért küzdők tiszta és szenvedélyes törekvése arra, hogy mindent a lehető leggyorsabban, legjobban, legigazságosabban oldjanak meg. Megtett utunk — annak hősi és drámai mivolta — magától értetődően gondolatokat ébreszt kortársainkban. Történelmünk csak egy van, s ez a történelem megváltoztathatatlan. Bármilyen érzelmeket váltson is ki, ez a történelem a miénk és kedves nekünk. Ma visszatekintünk azokra az októberi napokra, amelyek megrengették a világot, szilárd lelki támaszt, megszívlelendő tanulságon^ Résünk és találunk is bennük. Mindig Újra meg újra meggyőződünk a nagy október által választott szocialista út helyességéről. Az emberiség történelmi fejlődésének objektív logikájára vezetett ehhez a mérföldkőhöz. Az októberi forradalom — a civilizáció fejlődése útjainak minden ellentmondásossága és változatossága ellenére is — tör- véhyszéfu következménye Volt egy Sök évszázados harc eszméi és gyakorlata fejlődésének, amely harcot a dolgozók a szabadságért és a békéért, a társadalmi igazságosságért, a nemzeti, szellemi és osztálykizsákmányolás ellen vívtak. Az 1917-es év megmutatta, hogy korunk fő társadalmi alternatívája — választás a szocializmus és a kapitalizmus között. Megmutatta, hogy a XX. században nem lehet előrelépni másként, csakis a magasabb rendű társadalmi formáció, a szocializmus útján. Ez az alapvető lenini tétel ma sem kevésbé időszerű, mint akkoriban, keletkezésekor volt Ez a dinamikus társadalmi fejlődés törvényszerűsége. Az oroszországi forradalom a legjobb emberi elmék — a múlt nagy humanistáitól kezdve egészen a XIX. és XX. századi proletár forradalmárokig — felszabadító törekvéseinek csúcspontja, álmainak megvalósulása volt. 1917 magába szívta a nép önálló fejlődésért és függetlenségért vívott harcának, a történelmünkre jellemző haladó'"' nemzeti mozgalmaknak, az antifeudális paraszti felkeléseknek és háborúknak az energiáját. Testet öltött benne a XVIII. századi felvilágosítóknak, a dekabrista mozgalom hőseinek és vértanúinak, a forradalmi demokrácia lánglelkű vezéreinek szellemi útkeresése, kultúránk nagy személyiségeinek erkölcsi aszketizmu- sa. Országunk sorsa szem- p(-‘-hól döntő jelentőségű volt az az idő, ammJ ® XX. század hajnalán Vlagyimir Ujics Lenin magával ragadta elvbarátainak egységbe forrott csoportját az új típusú oroszországi pro- .letárpárt létrehozásának útján. Ez a hatalmas lenini párt indította 'rohamra a népet, annak legjobb, legbecsületesebb erőit a régi világ ellen. (FulyiatáS 2 2 oldalon.)
