Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-05 / 261. szám
1987. november 5., csütörtök Somogyi Néplap 3 A FILMMŰVÉSZET BS AZ IFJÚSÁG Kerek* \ , asztal/ SZERKESZTŐSÉIG: — A film, és az ifjúság kapcsolata nem újkeletű. Mégis azt tapasztaljuk — kivált a video megjelenésével —, hogy elsősor- ban azok az alkotások hódítanak a fiatalok körében, amelyek kevés esztétikai igényességgel, üzleti szempontok figyelembevételével készültek. Ezt a folyamatot jó irányba terelni elsősorban a filmmel foglalkozó tanárok és forgalma- zók feladata. Hogyan működnek megyénkben ezek a folyamatok? ___________ D R. KLUJBER LÁSZLÓ: — Az ifjúság filmre való nevelésének és filmmel való találkozásának van egy bevált, hagyományos formája: a gyakorlat szerint a tanévben minden iskola egy-két sorozatot kért a moziüzemi vállalattól, amelyet a helyi moziban vetítettek. Ezekhez filmeket a meglevő anyagból biztosított a vállalat. A gyerekek a sorozatokat szeretik, de hiányérzetük volt, és jelen pillanatban is van, hiszen csak nézői az alkotásoknak. Ezekben a sorozatokban — és ez talán nem a moziüzemi vállalat hibája, — a gyerekek kaptak olyan filmeket is, amelyek művészi és esztétikai értéke nem volt olyan, amely a nevelő, művelő folyamatokat segíti. Több évtizedes tapasztalatom: a gyerekeket ösztönzik ezek a sorozatok a mo- zibajárásra. Ma már igényesebb a válogatás, jobban figyelnek a tantestületek és a vállalat is: az eredmény rangosabb ajánlat, amelyet az iskolák kapnak. Elsősorban középfokú iskolákban van óriási szerepe a filmnek. A kaposvári filmmúzeum értékes, az országban egyedülálló: segítségével ezt a tevékenységet magasabb szinten, szervezettebben, tartalmasabban lehet igazítani a nevelő-művelő folyamatokhoz a személyiség sokoldalú fejlesztésének szándékával. A művészetek formanyelvét azonban meg kell tanulni: a képi megoldásokat, a rendezői, alkotói gondolatokat — amelyek a vásznon megjelennek — le kell tudni „fordítani”. A megyében rugalmasan, nagy igyekezettel csinálják ezt Fonyódon, Barcson, Nagyatádon és Csurgón. Vannak kezdeti eredmények Marcaliban, jó lehetőségek Siófokon és a megyeszékhelyen. SZERKESZTŐSE«: — Milyen a helye a film- . művészetnek a tantervben? FRÁNYÓ VIKTÓRIA: — Órán soha sem nézünk filmet és ennek kézenfekvő oka, hogy nagy a tananyag, a tanár örül, ha 45 percben képes az órára tervezett Milyen lehetőségei vannak az ifjúság filmesztétikai nevelésének megyénkben? Az erről szóló kerekasztal- beszélgetésünkön részt vett dr. Kluj- ber László, a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat társadalmi vezetőségének tagja, a vezetőség mellett működő ifjúsági bizottság elnöke, Böhm József, az Országos Filmklub Szövetség vezetőségének tagja, Giczi Tamás, a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat közművelődési csoportjának vezetője, Kaposi József, az 503-as ipari szakmunkásképző közművelődési titkára, valamint Frányó Viktória, a Táncsics Mihály Gimnázium 3. osztályos tanulója, az iskolai KlSZ-bizott- ság kultúrfelelőse. Szerkesztőségünket Varga István képviselte. anyaggal végezni. Emellett megoldhatatlan az, hogy még filmet is nézzünk. Délután pedig mindenkinek tanulni kell másnapra. Iskolai kereten belül filmet nézni nagyon nehéz. SZERKESZTÖSfiG: — Kizárja ez azt, hogy szó essen filmről a tanórán? FRÁNYÓ VIKTÓRIA: — A budapesti művészeti hetek eseményei például jól kapcsolódtak a tananyaghoz az idén: az orosz realista írókat dolgozták fel. Nemrégiben Csehov és Tolsztoj volt az anyag, s a tanárnő felhívta a figyelmünket, hogy érdemes megnézni a tévét. A következő órán pedig megbeszéltük, hogy mit láttunk, hogyan kell értelmezni azt. SZERKESZTÖSfiG: — A tanáron müven mértékben múlik az, hogy a filmművészet mennyit szerepel a tanórán? Külön tárgyként ugyanis nem oktatják.-m---------------------BÖHM JÓZSEF: — Rajtuk múlik: bármennyire jó ugyanis a moziüzemi vállalat, lehet jó az országos propaganda is, azt a gyerekekhez el is kell juttatni. Még egy középiskolásnál is fontos, hogy irányítsák az érdeklődését, azért is, mert a spontán kínálatba belépett a video, a rendszeres diszkóbajárás... A tapasztalatok szerint akkor lelkes színházba járók a diákok, ha legalább időnként megbeszélik velük színházi élményeiket. Felhívta a tanár a figyelmüket arra, hogy mire érdemes odafigyelni. Akkor néznek meg kiemelkedő értékű filmet, ha figyelmeztetik arra őket. A lehetőségek viszont rosszak, s a szakközépiskolákban még rosszabb, mint gimnáziumokban. Gyakorlatilag a magyartanárokra szakad a gond. Ez szép feladat, de teljesíthetetlen, mert ’ esztétikaképzés alig van az egyetemeken, különösen olyan, ami a dolognak a gyakorlati részét illeti. Gyakran mondják a tanárok: „mi azért filmkluboz- nánk, ha volna időnk rá, de nem értünk hozzá”. A filmklubszövetség szorgalmazza, hogy visszakerülhessen tantárgyként a felső- oktatási intézményekbe a filmesztétika. A magyar filmklubszövetség tavasszal lesz kétéves, nagyon fiatal egyesület, és nagyon-nagyon régi igények sarkallására jött létre. Somogybán az átlagosnál kiemelkedőbb filmklubmunka folyik. Ezt egészen konkrét tényekkel tudom alátámasztani, hiszen a filmklubszövetség kedvezményes 'jegy füzetei, amelyek lehetővé teszik egyes előadások látogatását, Somogybán a legnépszerűbbek. A másik bizonyíték, hogy a moziüzemi vállalat már hagyományosan és nagyon hosszú ideje egyértelműen támogatja a filmklubok szervezését a rendelkezésre álló eszközökkel, és nagyon sok segítséget ad működésükhöz. SZERKESZTÖSfiG: ___— A Táncsics gimnáziumban sikerült olyan filmklubbázist teremteni. amelynek 4-5 éves tévékenysége egyedülálló. Lehét ez minta egy szakmunkásképző intézet számára is? KAPOSI JÓZSEF: — Nálunk négy filmklub működik már négy éve és ez elég választási lehetőséget nyújt a gyerekeknek. Korábban az ebédlőben tartottuk a vetítéseket, tehát nem lehetett olyan hangulata, amelyet most a Mozimúzeum helyisége nyújt. Nálunk a filmklub hiányt pótol, hiszen egy diáknak havonta körülbelül 4—5 magyar-, illetve történelemórája van. Ezért jó, hogy működik a filmklub, mert így lehetőség nyílik arra, hogy a tanuló megismerje a filmet, a későbbiekben pedig mire felnőtté válik, elsajátítsa annak formanyelvét és megértse az alkotásokat, ne csak a kalandfilmeket, amelyek direkt úton tálalják a mondanivalót. Kénytelenek vagyunk azonban lassú lépésekkel haladni. Először egy gengsztersorozat, aztán egy fantasztikus, amit kértek. Igyekszünk mindig a gyerekek kéréseit figyelembe venni. Előrelépés az, hogy megalakult a filmbarátok köre, amely videovetítésre épül. Elsősorban az jön ebbe a körbe, aki igazán szereti a filmet, így ha kérdésük van, azt meg tudjuk beszélni. Remélem, hogy ez jelentős előrelépés lesz. Itt ugyanis művészileg értékes filmeket akarunk vetíteni. SZERKESZTÖSfiG: — A Moziüzemi Vállalatnak érdeke, hogy támogassa a filmklubot?______ GICZI TAMÁS: — Anyagi érdek nem fűződik hozzá. Az iskolai sorozatok, és a filmklubok ráfizetéssel járnak az állami dotáció ellenére is. Az érdekeltség másként jelentkezik: amikor mi anyagi áldozatokat hozunk egy-egy ifjúsági klub fenntartásáért, akkor a jövő filmnéző-generációját neveljük. Bízunk abban, hogy a jövőben több, a filmklubon nevelkedett ember kerül ki az iskolából, s szervezett keretek nélkül is értékeket fog választani. Sok felmérés, teszt és a gyakorlat is bizonyítja, hogy a film és az ifjúság kapcsolata szoros. Az 1980-tól napjainkig terjedő időszakban a mozilátogatók száma a 60-80 millió között ingadozik évente az országban. Felmérések bizonyítják, hogy a legjobb mozilátogató korosztály a 15—24 éves, ezen belül a sorrend így fest: a diákok, szellemi foglalkozásúak, munkások, egyéb foglalkozásúak, és mezőgazdasági dolgozók. Ellentmondás az, hogy iskolamozi, vagy iskolákra épülő önálló mozihálózat nincs az országban. Ezt többnyire a moziüzemi vállalatok oldják meg, az iskolákkal való együttműködés keretében. Somogybán megpróbáltunk egy olyan iskolai és óvodai mozihálózatot kialakítani, amely teljes körű ellátást nyújt: az óvodában kihelyezett vetítéseket tartunk, folytatjuk az általános iskola alsó, felső tagozatában és ezt tovább visszük a középiskolákig és a főiskolákig. Biztosítani azt kell, hogy ezek a filmélmények ne maradjanak feldolgozatlanok. Ezért álltunk ki a filmklubmozgalom mellé és megpróbáljuk a legnagyobb támogatást biztosítani. Ez az a forma, hogy már a filmek kiválasztásakor irányítsuk a közönséget. Biztató, hogy a filmklubszövetséggel és a társadalmi bizottsággal együttműködve országosan is színvonalas a filmklubtevékenység. Húsz körüli az állandó klubok száma, ebből 7 felnőtt és 13 ifjúsági. A filmklubok bázisa a Mozimúzeum, itt működnek a legszínvonalasabb filmklubok. A Táncsics gimnáziumnak három, az 503-as szakmunkás- képző intézetnek négy, a tanítóképző főiskolának háDr. Klujber László rom filmklubja van, és most van szervezés alatt a mező- gazdasági főiskoláé, valamint a Gyergyai kollégiumé. SZERKESZTÖSfiG: — A Mozimúzeum az elmúlt időszakban eredeti rendeltetését nem tudta betölteni. _____Műsorában v annak olyan filmek is, amelyek az eredeti elképzelés szerint nem odavalók. Véletlen ez? GICZI TAMÁS: — Az utóbbi egy évben némi színvonalesés tapasztalható a műsorkínálatban, és a választékban. Úgy érzem, hogy ez a megállapítás legfeljebb a játékrendi előadásokra érvényes. Az előadások, az ott működő filmklubok tevékenysége viszont továbbra is a kitűzött célt szolgálja. A játékrendi előadások szerkezetváltásának a fő oka az 1987-ben bevezetett új filmforgalmazási reform. Ez egész szabályozórendszerünket és munkánkat alapjaiban érintette. A reform révén megszűnt a nézőszám- hajhászás kényszere. A műsorpolitikai követelmény velünk szemben az, hogy a megyében bemutatott összes mozielőadás 51 százaléka essen támogatott kategóriába, a maradék 49 pedig a járulékos kategóriába. Hosz- szú évekig az előző szabályozórendszer alapján építettük ki mozistruktúránkat. Ez a 10 évvel ezelőtti forgalmazási állapotnak megfelelő Vjolt. Mennyiségi szemlélet uralkodott a filmforgalmazásban, tehát sok férőhelyes, nagy létszámú, minél nagyobb befogadású mozikra volt szükség. Ez a reform, amely megteremtette a minőségi forgalmazás lehetőségét azzal, hogy választékot kínál, a kialakult hálózat felülvizsgálatára is ösztönöz bennünket. Van egy mag, amely rendszeres látogatója volt ennek az intézménynek, és most valóban értékesebb műveket szeretne látni. Ugyanakkor a gazdasági kényszer rávitt bennünket arra, hogy a kis befogadóképességű mozijainkban növeljük a támogatott előadások számát, hiszen ezek kisebb ráfizetést jelentenek számunkra. BÖHM JÓZSEF: — Ez a kis közönségréteg nem a kommerszet hiányolja, hanem az intellektuálisan izgalmas, jól nézhető, az érdekes, igényes filmeket. Ilyen alig van. Igaz, hogy a filmintézet 640 darabból álló állományát már ebben az évben egyharmadára csökkentette: kivonták azokat a filmeket a forgalomból, amelyekből egy kópiájuk van, vagy az elhasználódott. Maradtak azok a filmek, amelyek eddig sem nagyon kellettek a nézőknek. A másik: ha a filmintézet vesz három évre forgalmazási joFrányó Viktória got, de a film nagyon népszerű, akkor a kópia egy év alatt tönkremegy. Arra nincs már pénzük, hogy egy másik színes kópiát csináltassanak helyette. GICZI TAMÁS: — Arról nem is beszélve, hogy hosz- szú ideig ki sem adják a kezükből, mert a budapesti Filmmúzeum tűzi műsorára. BÖHM JÓZSEF: — Nálunk a Filmmúzeum termeli meg a filmintézet teljes költségvetését. A Mokép egyre inkább abban érdekelt, hogy jól eladható filmeket vásároljon minél nagyobb számban, ugyanakkor gúzsba kötve táncol, mert azt előírják számára: hogy milyen hányadban kell támogatott filmeket forgalmaznia. DR. KLUJBFR LÁSZLÓ: — Igenis szükség van a filmművészet értékeit megértetni és beépíteni a fiatalok tudatába. A serdülőkorban, amikor a gyereknek végül is „kinyílik” a szeme, nagyon érzékeny a problémákra, jelenségekre, akkor ennek a művészeti ágnak a jelenlétét biztosítani kötelező. Ha erre nincs lehetőség, akkor ki kell találni. Már egy éve törjük a fejünket azon, hogy az adott körülmények között egy filmesztétikai fakultációt indítsunk el 10—12 gyerekkel. Ha Somogy megye nyolc gimnáziumából 12 gyerek jár — ami nem sok — filmesztétikai fakultációra, az már nagy lehetőség. BÖHM JÓZSEF: — Most ér a középiskolás korba egy olyan nemzedék, amely tévén nőtt fel, 4—6 éves korától. Ezek a gyerekek 12— 14 . éves korukig irdatlan mennyiségű vizuális információt fogyasztanak. Beérnek a kamaszkorba és akkor kiegészül ez a válogatás nélkül rájuk zúduló video- produkciókkal, a videodisz- kókban Látható klipekkel, és olyan információtömeggel, amelyet más csatornán nem kapnak. Ezeknek a vizuális információknak is megvan a maga nyelve, és azt hiszem, hogy alapvető kötelessége nemcsak az oktatásnak, hanem minden intézménynek, hogy erre megtanítsa a fiatalokat. A video, a kommersz akkor válik kábítószerré, ha emésztetlenül zúdul az emberre. Ezzel a helyzettel meg kell birkózni annak ellenére, hogy a feltételek rosszak. Javulást jelent, hogy az iskolákban megjelent a video, tehát lehet versenyezni egyéb képhordozókkal. Sajnos órakeret, elegendő pénz, szakember erre már nincs. P.edig ez a felnövekvő fiatalok felnőttkori kulturáltságát alapvetően befolyásolja. Az értékek, a képek nyelvén is közvetíthetők, sőt egyre inkább azon közvetíthetők. Ám ahhoz beszélni kell ezt a „nyelvet”. Giczi Tamás Kaposi József Böhm József
