Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-05 / 261. szám

Somogyi Néplap 1987. november 5., csütörtök TÁJÉKOZTATÓ a magánszemélyek jövedelemadójával kapcsolatos béremelésekről (bruttósításról) havi nettó kereset 7218 Ft hó éves nettó kereset 86 616 Ft év Az 1988. I. 1-jétöl érvényesülő szabályok szerint: az elérendő éves bruttó kereset: B= 86 616-21 200 0.6 =109 027 Az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal a követke­ző tájékoztatást adja a ma­gánszemélyek jövedelem- adójával kapcsolatos bér­emelésekről : A magánszemélyek jöve­delemadójának bevezetése, valamint a nyugdíjjárulék átalakítása következtében megnő a keresetekből való levonás mértéke. Ennek el­lensúlyozása érdekében a dolgozók keresetét kötelező­en fel kell emelni. Minden dolgozót érint a béremelés. Az egyes dolgo­zókat a magánszemélyek jö­vedelemadójának bevezeté­se és a. nyugdíjjárulék egy­ségesítése eltérően érinti. Az alacsony keresetű dol­gozók nem fizetnek jövede­lemadót, így emiatt a kere­setüket nem kell növelni. Ugyanakkor a nyugdíjjáru­lék egységesítése (a kereset 10 százalékában való meg­határozása) növekvő elvo­nást jelent, ami a keresetek emelését igényli. Vegyünk egy példát! Egy dolgozó havi 4000 forintot keres, ami éves szinten 48 000 forint, így nem kell adót fizetnie. A nyugdíjjárulék azonban az eddigi 6 száza­lék helyett 10 százalék lesz. Ezt a csökkentő hatást pe­dig ellensúlyozni kell. A magas keresetű dolgo­zóknál csökken ugyan a nyugdíjjárulék, de ennél na­gyobb a jövedelemadó. Ezt is példával illusztrálva: egy 13 000 Ft havi keresetű dol­gozónak jelenleg 14 száza­lék a nyugdíjjáruléka, ami 1988. január í-je után 10 százalék lesz. Ez 4 száza­lékkal növeli az adott dol­gozó nettó keresetét, de a jövedelemadó ennél többet „visz el”, hiszen a szóban forgó dolgozó keresetét 11,4 százalékkal csökkenti. Az átlagos körül kereső dolgo­zóknál pedig a jövedelem- adó és a nyugdíjjárulék egy­ségesítése egyaránt emelést igényel. Egy havi 7000 Ft- ot kereső dolgozó jelenleg 9 százalék nyugdíjjárulékot fizet, 1988. január 1-jétől pedig 10 százalékot, és emel­lett a személyi jövedelem- adó keresetének 5,8 százalé­kát „viszi el”. A béremelés konkrét mód­ját a munkáltatók határoz­zák meg. A dolgozók több­ségének keresete több elem­ből áll (személyi alapbér, munkadarab bére, pótlékok, prémiumok, jutalmak stb.). Ebből következően a kerese­tek emelése az egyes kere­setelemek növelése útján valósulhat meg. Így az emelés konkrét módszerei csak egy-egy gazdálkodó szervezet (vállalat, szövet­kezet, intézmény) bérezési sajátosságainak figyelem- bevételével alakíthatók ki. Ezért született olyan döntés, hogy az egyéni keresetek emelése a munkáltatók ha­táskörébe tartozik. Tehát a dolgozók az egyéni kerese­tek emelésének konkrét módját saját munkáltatójuk munkadíjazási szabályai­ból ismerhetik meg. Ezeket a kollektív szerződésben, munkaügyi szabályzatban, belső szabályzatban rögzí­tik. Az említett szabályza­tok rögzítik a keresetele­mek emelésének módját és a nem személyre szóló ke­resetelemek (darabbérek, pótlékok stb.) konkrét mér­tékeit. Emellett az új alap­bérekről és azok megállapí­tásának módjáról a dolgo­zók külön értesítést kap­nak, legkésőbb 1988. január 15-ig. A keresetek nettó értéke változatlan teljesítmény esetén őrizhető meg. A ke­resetek emelésénél közpon­tilag előírt követelmény, hogy a főmunkaidőből szár­mazó kereset nettó értéke változatlan munkateljesít­mény mellett nem csökken­het. Ennek alapján a dolgo­zók legalább azzal számol­hatnak, hogy ha azonos munkahelyen, munkakörben, munkákon ugyanannyit dol­goznak és a vállalatuk, szö­vetkezetük ugyanolyan ered­ménnyel működik, mint 1987. évben, akkor az 1988. évi nettó keresetük nem lesz kevesebb az előző évinél. (Természetesen ha a dolgo­zó más munkahelyre, mun­kakörbe kerül, akkor mérle­gelnie kell, hogy azt milyen díjazás esetén vállalja.) Számolni kell azzal, hogy az adózott nyereségből anya­gi ösztönzésre fordított ösz- szegből származó prémium, jutalom és év végi részese­dés az adott gazdálkodó szervezet eredményeitől (nyereségétől) függően nő vagy csökken. A célprémiu­mokból adódó keresetrész csak akkor ismétlődik, ha ilyen feladatot kitűznek. A dolgozók többségét leg­inkább az alapbérek alaku­lása érinti. Ennek mértéke — fegyelmi határozat nélkül — nem lehet kisebb annál, mint amit a dolgozó már el­ért. Ez általában az 1987. december 31-én érvényes alapbért jelenti. (Olyan ese­tekben — például az üdülők dolgozóinál —, amikor a dolgozó alapbére egy adott évben az általa végzett munkából fakadóan eltérő, és ezt a munkaszerződés rögzíti, természetesen az egyes időszakokra megálla­pított alapbér nem csökken­het.) Az azonban, hogy a dol­gozó milyen mértékű alap- béremelésben részesül, at­tól is függ, hogy a többi keresetelem hogyan alakul. Például, ha a pótlékok mér­téke növekszik, akkor ki­sebb lesz az alapbérek eme­lése, mint változatlan pótlé­kok esetén. A béremelések technikái sokfélék. Mint ahogy a korábbiak­ban említettük, a konkrét módszerek az egyes gazdál­kodó szervezetek munkadí­jazási rendszerétől is függ­nek. A keresetek nettó érté­kének megőrzését a gazdál­kodó szervezetek leginkább úgy tudják biztosítani, ha az új munkadíjazási szabá­lyokat oly módon alakítják, hogy az azok alapján elért nettó kereset ne térjen el lényegesen a régi szabályok szerintitől. A továbbiakban a bruttósítást erre a feltéte­lezésre épülő egyszerűsített példán mutatjuk be. Hang­súlyozzuk, hogy a számítá­sok a gyakorlatban sok eset­ben ennél bonyolultabbak! Az emelt bérek meghatá­rozásánál a régi elszámolás szerinti nettó bérekből kell kiindulni és ezeket kell „bruttósítani”. Ehhez az alábbi táblázat és képlet nyújt segítséget: gozó december 31-én érvé­nyes havi alapbére 6500 Ft. Emellett, mint minden dol­gozó, általános bérpótlékban is részesül. A példában 310 Ft szerepel, mert a dolgo­zók többségénél ennyi az ál­talános bérpótlék mértéke. döntése alapján az általá­nos bérpótlékot az alapbé­rekbe kell beépíteni.) A dolgozó új havi alapbé­rét, amelyet „x”-szel jelö­lünk, e feltételek mellett kell meghatározni. A dolgozó elért keresete az 1987-ben érvényes elszámolás szerint: alapbér 6500 Ft hó ált. bérpótlék 310 Ft hó összesen le nyugdíjjárulék (9 százalék) 6810 Ft hó 613 Ft hó havi nettó kereset: 6197 Ft'hó A dolgozó éves nettó keresete: 6197x12=74 364 Ft /év A dolgozó éves bruttó keresete az 1988. évi szabályok szerint (a képlet és táblázat segítségével) 74 364-16 100 B= 0^65---------------=89 637 Ft'év ( A nettó érték 74 364 Ft kerül az y helyére a képletben. Az (a) és a (b) értéket a 3. sorból kell venni, mert a 74 364 Ft ebben a sávban „helyezkedik” el. A dolgozó új havi alapbére: 89 637:12=7470 Ft, ami tartalmazza az általános bérpót­lékot is. A számítás ellenőrzése: A dolgozó éves új bruttó bére: 89 637 Fi. A befizetendő jövedelemadó: 89 637 Ft éves kereset 12 000 Ft adóalap-csökkentés (x) 77 637 adóalap , adósáv adóalap megoszlása adó százalék adó 0-48 E Ft 48 000 0­48-70 E Ft 22 000 20 4400 70-90 E Ft 7 637 25 1909 adóalap: 77 637 Éves kereset le: jövedelemadó adó összege: 6309 89 637 Ft -6 309 Ft nyugdijjárulék (89 637 Ft 10 százaléka) -8 964 Ft Nettó éves kereset: 74 364 Ft (amf azonos a régi szabályok szerintivel!) (x) Feltételezve, hogy a dolgozó folyamatosan munkavi­szonyban van. A bevezetésre kerülő progresszív jövedelemadó miatt a pótlékokból való el­vonás mértéke megnő. En­nek ellensúlyozása céljából a vállalat emeli a műszak- pótlékot. (A Minisztertanács xX12X1i35=109 027 éves szinten elérendő bruttó bér éves műszakpótlékkal alapbér növelt összege x=6730 Ft hó alapbér 6 730 Ft hó műszakpótlék (35 százalék) 2 355,5 Ft hó havi kereset 9 085,5 Ft éves kereset 109 026 Ft (Az első esethez hasonlóan itt is elvégezhető az ellenőrzés^ 3. A darabbérek bruttósításának egy lehetséges esete: éves szinten ledolgozható órák száma 2096 óra teljesítménynorma 2 db óra“ munkadarab bére 20 Ft db általános bérpótlék 310 Ft hó Bruttósítás - az adott példában - 100 százalékos norma- teljesítést figyelembe véve történik. Elszámolás: a jelenlegi szabályok szerint daiabbér (éves) 2096 óraX2 db Ó-X20 Ft db=83 840 Ft év általános bérpótlék (éves) 310 Ft hóX12 hó=3 720 Ft év éves kereset: 87 560 Ft ' nyugdíjjárulék (éves) 9 százalék 7 880 Ft (havi arányos kereseteloszlást feltételezve) éves nettó kereset: 79 680 Ft Az 1988. I. 1-jétől érvényesülő szabályok szerint: (elérendő bruttó kereset az adott munkával) 79 680-16 100 B= ---------------- =97 815 M unkadarab bére (x), ami az általános bérpótlékot is tartalmazza. Meghatározása: x Ft/dbX2096 óraX2 db/óra=97 815 Ft x-23,333 Ft/db Kereset az új elszámolás szerint: 23,333 Ft/dbX2096 óraX2 db/óra=97 815 Ft 2. Az időbéres dolgozót folytonos munkarendben foglalkoztatják, amiért a kollektív szerződés előírásai szerint 30 százalékos pótlék­Elszámolás: a jelenlegi szabályok szerint alapbér műszakpótlék ált. bérpótlék havi kereset le: nyugdijjárulék (11 százalék) ban részesül. Alapbére havi 6000 Ft, és természetesen kapja az általános bérpótlé­kot, ami az előző dolgozó­hoz hasonlóan 3X0 Ft/hó. 6000 Ft/hó 1800 Ft/hó 310 Ft/hó 8110 Ft/hó 892 Ft/hó (Az előző esethez hasonló­an itt is e.végezhető az el­lenőrzés.) Mint már a korábbiakban említettük, a magánszemé­lyek jövedelemadójának progresszivitása miatt a többletbér nagyobb hánya­dát „viszi el” az adó. Te- • hát, ha valaki nagyobb tel­jesítményt ér el, akkor azo­nos darabbér esetén na­gyobb elvonás „sújtja”. Ezt pl. progresszív darabbérrel vagy teljesítményprémium­mal indokolt ellensúlyozni. Az ilyen megoldások bizto­síthatják, hogy a magasabb teljesítményekre való ösz­tönzés ne csökkenjen és a , keresetek nettó értéke meg­őrizhető legyen. Végezetül ismét hangsú­lyozzuk, hogy itt egy-egy le­hetséges módszer (és az is egyszerűsítve) került bemu­tatásra. A cél ugyanis az volt, hogy a bruttósítás lé- nvegére világítsanak rá a példák. 1. 2. 3. 4. '--------------------------J w, ~ ------------------------------­e rkölcsi kötelességnek az Soiszám Éves nettó kereset Számításhoz hasznait koefficiensek értelmében először magának a tudománynak kell átala­(y) (a) (b) kulnia, hogy átalakíthassa a 1. 0- 54 000 0,90 0 társadalom történélmi tuda­2. 54 001- 69 400 0,70 12 000 tát. Ehhez bátorságra és 3. 69 401- 82 400 0,65 16 100 becsületességre van szükség. 4. 82 401-100 400 0,60 21 200 Meg kell ismerni és ábrá­5. 100 401-116 900 0,55 27 800 zolni kell a múltat a maga 6. 116 901-132 200 0,51 34 280 valóságában, ahelyett, hogy 7. 132 201-159 800 0,46 43 880 változó prekoncepciók alap­8. 159 801-210 200 0,42 53 960 ján kialakítanák a „jó” és 9. 210 201-301 400 0,38 68 840 a „rossz” hagyományok 10. 301 401-369 400 0,34 93 320 rendszerét. A történelmi és 11. 369 401 felett 0,30 125 000 politikai kritika előfeltétele Az éves biuttó kereset (B) B_ _______________ B- (a) • Az (a) és a (b) értékeket á táblázat azon sorából kell venni, amelyben y értéke „elhelyezkedik”. 1. A béremelés megvalósí­tása legegyszerűbb az idő­béres dolgozóknál. A példá­ban szereplő időbéres dol­A NAGY OKTÓBER MEGÚJÍTÓI A történész J. Afanaszjev, a levéltá­rosokat képző főiskola igaz­gatója mondhatni szimbólu­mává vált a Szovjetunióban végbemenő változásoknak. Egyike volt a legelsőknek, akik a gorbacsovi új gon­dolkodásmód alkalmazására tetek kísérletet a szovjet történettudományban. Cik­kei, nyilatkozatai szenzá­ciókat keltettek az ország határain túl is. Az általa szervezett, a történelem „kényes kérdéseit” vallató előadás-sorozatok társadalmi eseményekké váltak Moszk­vában. Megnyilatkozásai gyakran kavartak vihart, sajtópolémiákat. Beszélgetésünkben elsőként a történelem úgynevezett fehér foltjairól esett szó. Afanaszjev — utalva az el­múlt évtizedek torzításaira — hangoztatta: a történész missziója, hogy mindig iga­a valóság megismerése. En­nek a követelménynek ér­telmében kell újrarajzolni — mondotta — olyan sze­mélyiségek portréját, mint Buharin, Kamenyev, Zinov- jev és Trockij. Véget kell vetni a Hruscsov figuráját körülvevő elhallgatásnak, és valóságos, a konjunkturális szempontokat mellőző képet kell rajzolni Sztálinról. A peresztrojka történelmi előzményeit vizsgálva szó esett Lenin híres művéről, az Állam és forradalomról. E munka — mondotta — ma sem vesztett aktualitá­sából, hisz jelenleg is ha­sonló kérdésekre keresünk választ. Arra, hogy milyen módon lehetne a legszéle­sebb tömegeket bevonni az alkotó tevékenységbe, a tár­sadalom átalakításába, a szocializmus építésébe. Le­nin arról elmélkedett, hogy miként lehet az állami for­mában megvalósult forra- . dalom a lehetőségig mentes a bürokráciától, hogyan te­hető demokratikussá a szo­cializmus építésének folya­mata. Lenin gondolatait nemzedékünk, s a jövő nemzedékek számára is vég­akaratnak tekinthetjük, hisz megvalósításuk csak egy történelmi folyamat követ­kezménye lehet. Ám az ezen az úton elért eredmények attól függnek majd, meny­nyire képes e folyamat de­mokratikus jellegét megőriz­ni, milyen mértékben élvezi a legszélesebb tömegek ak­tív támogatását. A beszélgetés során, érint­ve a szocialista hatalom vál­ságtűrő képességét, szó esett az ebben a vonatkozásban jellegzetes 1921. évi X. párt-' kongresszusról. Itt, mint is­meretes, többek közt olyan határozatot hoztak, amely ideiglenesen megtiltotta frak­ciók szerveződését. Ez az átmenetinek szánt intézke­dés azonban alaptörvénnyé vált a kommunista partok­ban. Afanaszjev hangsúlyozta: a konkrét körülmények az adott helyzetben indokolták ezt a döntést, de Lenin éle­tében mégis úgy alkalmaz­ták ezt a határozatot, hogy elismerték: a pártélet nor­máihoz tartozik a különböző vélemények, álláspontok lé­tének elismerése. Csak ké­sőbb alkuit ki az egységnek olyan felfogása, amely nem az eltérő nézetek szintézi­sén, hanem egy központilag deklarált akarat alapján jön létre. E felfogás tradí­cióvá vált, s egyik fékje a megújulás folyamatának. Az ezzel való szakítás nem kell hogy feltétlenül frakciók alakulásához vezessen. Ami­re szükség van, az a véle­ményszabadság, a különféle álláspontok harca pártszerű keretek között. A „sztálini korszak” nyi­tányát Afanaszjev a 20-as évek végében jelölte meg. Az itt jelentkező negatív jelenségek néhány év alatt normává: egy sajátságos ad­minisztratív, bürokratikus megtorló rendszerré váltak. A jeles történész ellenezte azt a közkeletű felfogást, 'hogy ami az építés során „jó” volt, az a szocializmus érdeme, s ami „rossz”, az egyetlen ember J. V. Sztá­lin „bűne” lett volna. Szá­mára inkább az volt az ér­dekes, hogy milyen valósá­gos tendenciák kifejezője volt a „rossz” képviselője. Ezzel kapcsolatban rámuta­tott: a párt jelentős része a Lenin által bevezetett új gazdasági politikát átmeneti szükséges rossznak tekintet­te, és soraiban változatlanul igen erős volt a hadikom­munizmus ideológiája. Sztá­lin nem tett mást, mint tet­teivel kifejezte ezt az ideo­lógiát. Ez — úgy tűnt — megfelelt az ország elszige­teltségéből és elmaradottsá­gából adódó rendkívüli fel­adatoknak, amelyekhez hoz­zárendelődtek a politikai élet ismert normái és intéz­ményrendszere. A sztálini korszak fekete-fehér meg­ítélése és pusztán etikai kritikája haszontalan és ér­telmetlen. Afanaszjev végezetül hang­súlyozta: a peresztrojka az élet alapjainak átalakítása azzal a céllal, hogy a min­dennapokban erősödjön a demokrácia és valódi szo­cializmus valósuljon meg a társadalomban. Ehhez forra­dalmi jellegű erőfeszítések­re van szükség, mivel va­lamit átalakítani nehezebb, mint újat teremteni, más­részt az átalakítás folyama­tában léteznek, működnek a korábban létrejött szerveze­tek, intézmények, s itt van­nak ugyanazok az emberek, akik eddig is éltek. S mégis, nincs más választás, sőt az átalakítás folyamatának nem lehet vége. Időről-időre kri­tikailag kell elemezni a megélt történelmet, és újra és újra napirendre kell tűz­ni a társadalom alapjainak, létfeltételeinek átalakítását. A változás állandósága, ha komolyan vesszük a marxi dialektikát, természetes do­log, s az is természetes, hogy a változás a kritikai elemzéssel kezdődik, s az éppen nem ünneprontás, hanem nagyon is illő az ok­tóberi forradalom 70. évfor­dulójához. Kende János

Next

/
Oldalképek
Tartalom