Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-25 / 278. szám

2 Somogyi Néplap 1987. november 25., rzerda megállapodás! Eduard Sevardnadze szovjet és George Shultz amerikai kül­ügyminiszter genfi tárgyalásaik második napján a szovjet ENSZ-misszió épületében Megvan a (Folytatás az 1. oldalról) gokkal és regionális ügyek­kel összefüggő problémákat is megvitatta. Hírügynökségek nem hiva­talos fordításban az alábbiak szerint ismertetik a külügy­miniszterek szavait: Shultz: „Sevardnadze mi­niszter és én most kezet rá­zunk. Ennek oka az, hogy megállapodásra jutottunk minden függőben maradt kérdésben. Ezután már csak a szerződés szavakba öntése marad, amelyet mások is el­végezhetnek. Nagyon elége­dettek vagyunk.” Sevardnadze: „Igen fontos munkát végeztünk. Vélemé­nyem szerint amit tettünk, az a bolygónkon élő vala­mennyi nemzet érdekeit szolgálja, s nincs kétségünk afelől, hogy a washingtoni csúcstalálkozó sikeres lesz, s Pekingben bejelentették, hogy a kínai Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságá­nak keddi ülésén elfogadták Csao Ce-jang lemondását a miniszterelnöki tisztségről és Li Penget, a KKP KB Po­litikai Bizottsága Állandó Bi­zottságának tagját, minisz­terelnök-helyettest nevezték ki megbízott miniszterelnök­nek. ez lesz a következő lépés a nukleáris fegyverzetek fel­számolása felé. Nagyra értékelem az ame­Mint ismeretes, Csao Ce- jang azt követően kérte fel­mentését a miniszterelnöki tisztségből, miután megvá­lasztották a Kínai Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának főtitkárává. Csao Ce-jang javasolta a kínai parlament legfelsőbb vezető szervének, hogy Li Penget bízzák meg a miniszterelnö­ki teendők ellátásával. rikai kollégák erőfeszítéseit és együttműködését. Közös erőfeszítéssel történelmi fel­adatot végeztünk el.” Li Peng tölti be a kor­mányfői tisztséget és irá­nyítja a kínai államtanács munkáját addig, amíg a jö­vő év márciusában össze nem ül a kínai Országos Népi Gyűlés rendes ülésszaka, amely jóváhagyja majd Csao Ce-jang lemondását és meg­választja az új miniszterel­„Ip*r az emberért" Tolbuchini A bolgár Dobrudzsa szívé­ben fekvő 110 ezer lakosú Tolbuchin város modern, in­kább közép-európai, mint balkáni jellegű centrumában ragyogóan megkomponált kis épületegyüttes vonja ma­gára a figyelmet. Nagy üveg- felületek, merészen tagolt homlokzat, kávébarna szín — távolról mindennek képzelné az ember, csak éppen egy termelő-szolgáltató egység­nek nem. — Egyedülálló kezdemé­nyezés a miénk Bulgáriában — tájékoztat Doncso Dimit­rov, a „Rila” Divatkomp­lexum termelési és műszaki igazgatóhelyettese. — Össze­kötjük a konfekció szakmá­ban a kereskedelmi és gyár­tási tevékenységet, mégpedig a legmagasabb színvonalon. Bejön a vásárló — legyen az férfi vagy nő — valamelyik üzletünkbe, s fölpróbálja va­lamelyik modellünket. Ha megtetszik, a méret is meg­leld, szakképzett eladóink segítségével kiválaszthatja hozzá az anyagot. Ha igény­li, ajánlunk inget, nyakken­dőt, vagy akár zoknit is a modellhez. Amennyiben még ezek után sem döntött, be­ülhet gondolkozni valame­lyik eszpresszónkba. A meg­rendelést követően az épü­let emeletén levő műhelye­inkben, 20 napon belül meg­varrjuk a kért öltönyt, vagy kosztümöt. Minden és min­denki itt van egy helyben, a tervezőtől, a modellkészítő­től kezdve a varrónőig. Így módosítható a fazon még menet közben is. A két és fél éve üzemelő komplexum tavaly már hat­millió leva, azaz mintegy százmillió forint értékű for­galmat bonyolított le. Az idei terv kétmillió levával több, s jövőre is ugyanekko­ra növekedést irányoztak elő. Az újszerű vállalkozás egye­lőre 250 főt foglalkoztat, a létszám fele közvetlenül ter­melő tevékenységet folytat. — Áraink ugyan valami­vel magasabbak, mint a bol­tokban kapható közepes mi­nőségű ruháké, azonban az általunk varrottak testresza- bottabbak, divatosabbak, s az egyéb szolgáltatásaink színvonala is magasabb — folytatja Doncso Dimitrov. — Csupán az összehasonlí­tás kedvéért említem meg, nököt. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára (jobbról a harmadik) megbeszélést folytat Moszkvában Mario Soares portugál elnökkel (balról a harmadik) Li Peng a megbízott kínai miniszterelnök ÜNNEPI EMLÉKÜLÉS BUDAPESTEN (Folytatás az 1. oldalról) gálja a sajátosságokhoz job­ban igazodó külkereskedelmi és más együttműködési for­mák megteremtése, a köz­vetlen vállalati kapcsolatok elmélyítése és a közös ma­gyar—szovjet vállalatok léte­sítése. A kormány munkaprog­ramja épít együttműködé­sünk eddigi eredményeire, s egyben jelentős feladatokat ró a magyar—szovjet kétol­dalú kapcsolatok elmélyítő' sén munkálkodó kollektívák­ra, dolgozókra. Meggyőződé­sünk — folytatta a minisz­terelnök-helyettes —, hogy nehéz feladataink teljesíté­séhez a feltételeket javítja mindaz, ami a Szovjetunió­ban a társadalmi-gazdasági megújulás érdekében törté­nik. A szovjet és a magyar vállalatok működési elve, gyakorlata közelít egymás­hoz, és ez jelentős mérték­ben megkönnyíti kapcsola­taink fejlődését, segíti, hogy a vállalatok közötti együtt­működés többletforrásokat és többletteljesítményt ered­ményezzen mindkét ország számára. Az előrelépéshez a feltételek jelentős része adott, mindkét országban megfi­gyelhető, hogy mind több és több kezdeményezés szüle­tik az új lehetőségek kiakná­zására. Az új együttműködési for­mák kibontakozását jelzi, hogy egy év alatt több mint 100 szovjet és magyar vál­lalat között létesült közvet­len kapcsolat. E szorosabb együttműködések az eddigi tapasztalatok szerint segítik az államközi •megállapodá­sokban vállalt kötelezettsé­gek teljesítését, a termékvá­laszték megújítását, a gyár­tási kultúrák gazdagítását, a termelés ' hatékonyságának növelését. A vállalatközi in­tegráció magasabb formáját képviselik a közös vállala­tok. Jelenleg már három ma­gyar—szovjet vegyes vállalat működik, s csaknem félszáz témában folynak tárgyalások közös vállalatok alapításá­ról. Hat új magyar—szovjet vegyes vállalat alapító ok­mányait a Magyar—Szovjet Gazdasági és Műszaki-Tudo­mányos Együttműködési Kormányközi Bizottság mos­tani 37. ülésszakán fogják aláírni. Nagy jelentőséget tu­lajdonítunk annak, hogy a KGST szervezeti mechaniz­musának, a szocialista gaz­dasági integráció továbbfej­lesztése irányának meghatá­rozásában Magyarország és a Szovjetunió között teljes egyetértés, nézetazonosság van — mondta végezetül Marjai József. Ezt követően Alekszej An­tonov szovjet miniszterel­nök-helyettes elemezte, hogy a magyar—szovjet timföld- alumínium egyezmény — amelyet a hasonló nagysza­bású megállapodások sorá­ban elsőként írtak alá — mi­ként járult hozzá a két or­szág közötti együttműködés elmélyítéséhez. Hangsúlyoz­ta, hogy az egyezmény meg­valósítása nemcsak Magyar- ország számára biztosít elő­nyös feltételeket a bauxitbá­nyászat, az alumímiumfeldol- gozás fejlesztéséhez. Kedve­ző a szovjet népgazdaság szá­mára is, amely a timföld fel­dolgozásában vállalt közre­működéséért cserébe jelentős mennyiségű alumíniumter­mékhez jut. Az alumínium­termelésben folytatott ne­gyedszázados együttműkö­dés eredményei meggyőző­en bizonyítják, hogy pártja­ink és kormányaink helyesen határozták meg a termelési kapcsolatok fejlesztésének irányvonalát — mutatott rá. Alekszej Antonov elisme­rését és köszönetét fejezte ki mindazoknak, • akik az egyezmény megvalósításán munkálkodtak és munkál­kodnak a jövőben is. A továbbiakban kitért ar­ra, hogy az alumíniumgyár­tásban megvalósított koope­ráció jó alapul szolgált to­vábbi egyezmények megkö­téséhez más ágazatokban is, mint például az olefin- és az agrokémiai együttműkö­dés területén, s a Lada sze­mélygépkocsik gyártásában. Napjainkban a szocialista országok közötti együttmű­ködés új erőre kap — mond­ta, utalva arra, hogy a sza­kosítás és a kooperáció, a nemzetközi munkamegosz­tás fejlesztésének kérdései a KGST legutóbbi üléssza­kán is nagy hangsúllyal sze­repeltek. Üdvözlendő, hogy a közös gyártás mellett mind több a vállalati kezdeménye­zés a közös fejlesztésekre. Az új termelési kapcsolatok, új együttműködési formák kö­zül kiemelte a közös kollek­tívák, egyesülések létreho­zását, vegyes vállalatok ala­pítását, amelyekre már jó példák vannak egyebek kö­zött a gyógyászati és diag­nosztikai berendezések, vala­mint az integrált áramkörök gyártásában. A vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok szorosabbra fűzésére azért is szükség van, mert bebizo­nyosodott, hogy az együtt­működés kizárólag központi irányítása nehézkes. A Szovjetunióban folyó át­alakításról szólva elmondta, hogy korszerűsítik a külgaz­dasági kapcsolatok rendsze­rét is. A Szovjetunió számá­ra a legfontosabb partnerek változatlanul a szocialista or­szágok. A szocialista gazda­sági közösség stabilizációja a garancia arra, hogy kapcso­lataink a nemzetközi mun­kamegosztásban szilárd bá­zison fejlődjenek, biztosítva egyenrangú részvételünket a világ munkamegosztásá­ban — mondta befejezésül. Az egyezmény megvalósí­tása során jelentősen fejlő­dőt a szovjet színesfémko­hászat is — erről beszélt Borisz Zlokazov, az Öszszö- vetségi Alumíniumipari Egyesülés elnöke. Nagy telje­sítményű, korszerű üzemek épültek fel, aminek eredmé­nyeként az ország színesfém- kohászata világszínvonalú lett. A fejlődést segítette, hogy a magyar és a szovjet szakemberek együtt dolgoz­tak műszaki problémák meg­oldásán, a technológiai el­járások korszerűsítésén, s közös találmányok is szület­tek. Az egyesülés elnöke átad­ta Dózsa Lajosnak, a Magyar Alumíniumipari Tröszt ve­zérigazgatójának a szovjet színesfémkohászok üdvözlő levelét és ajándékát, egy Leningrádot ábrázoló famet­szetet, annak a városnak a képét, ahol először állítottak divatformálók hogy amíg egy-egy luxusöl­tözékért 150—180 levát is el­kérnek az üzletekben, addig mi 120—130 leváért adunk sok szempontból többet. Nem véletlen, hogy az itt megfor­duló külföldiek is felfedez­ték divatházunkat, ennyi pénzért otthon nem juthat­nak ilyen színvonalú termék­hez. A kedvező tapasztalatok mások érdeklődését is fel­keltették. A „Rila" a ten­gerparttól pár kilométerre fekvő Kavarnában — a he­lyi vezetéssel és bankszerv­vel közös beruházásban — rövidesen megkezdi egy, a tolbuchinihoz hasonló divat­komplexum építését. S vár­hatóan nem is ez leszv az utolsó. — Ennek a vállalkozási formának az egyedibb, diva­tosabb termékek előállításán túlmenően még több előnyös vonása van — mondja az igazgatóhelyettes —. így a Atanaszov fedőnevét viselő Orlov ruhaipari kombinát Tolbuchin egyik legmoder­nebb nagyüzeme. A közeljö­vőben ünnepelheti fennállá­sának 25. évfordulóját. Több mint 2600 főt foglalkoztat, teljes éves produktuma meg­haladja a 30 millió levát. azaz félmilliárd forintot. A „Rila” Divatkomplexum az Orlov kombinát leányválla­lataként működik. — Az Orlov az egyedüli a korábbi könnyűipari minisz­térium helyébe lépett „Ipar az emberért!” elnevezésű asszociáció irányítása alá tartozó Rila-egyesülés válla­latai között, amelyik önálló kereskedelmi tevékenységet is folytat — mondja Szava Nanov, a kombinát műszaki igazgatóhelyettese. — És en­nek csupán egyik megjele­nési formája a tolbuchini divatkomplexum. Ezen kívül több képviseletünk is műkö­dik az ország különböző vá­A „Rila” Divatkomplexum Tolbuchin centrumában készletek alacsony szinten mozognak, minimális a rak­tározási célú terület, s maga a vevő viszi el az árut. Áz utólagos reklamáció is rend­kívül ritka, hiszen a kliens az esetek többségében tevé­keny részese a gyártási fo­lyamatnak. No, meg az is igaz, hogy az Orlov kombi­nát legkiválóbb szakemberei dolgoznak nálunk. A híres dobrudzsai szár­mazású forradalmár, Dobri elő alumíniumot a Szovjet­unióban. A hazai bauxitbányászat fejlődésének eredményeit, gondjait Kapolyi László ipa­ri miniszter vázolta. Elmond­ta, hogy a bányaművelési technológiák korszerűsítése nyomán csökkenő ráfordítás­sal termelik ki a bauxitot, miközben egyre nehezebb természeti feltételek között folytatódik a munka. Az alumíniumipari fejlesztések nyomán bővül e termékek felhasználási köre. Az ünnepségen kitünteté­seket adtak át azoknak a dolgozóknak, akik tevékeny­ségükkel kiemelkedően hoz­zájárultak az egyezmény lét­rejöttéhez, megvalósításához. A magyar—szovjet timföld- alumínium egyezmény meg­kötésének 25. évfordulója al­kalmából az Elnöki Tanács az Április negyediké érdem­rendet adományozta Dobos Györgynek, a Magyar Alu­míniumipari Tröszt nyugdí­jas vezérigazgatójának és Osztrovszki Györgynek, az Országos Műszaki Fejleszté­si Bizottság nyugalmazott el­nökhelyettesének. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Tóth Béla, az Ajkai Timföldgyár és Alumínium­kohó igazgatója. Hárman a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát vehették át, egy sze­mély pedig a Munka Érdem­rend bronz fokozata kitünte­tésben részesült. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság aranykoszorús ki­tüntető jelvényét Apró An­tal, a társaság elnöke adta át egy szovjet és hat magyar dolgozónak. Az ünnepségen jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjet­unió budapesti nagykövete is. rosaiiban, amelyek minta alapján rendeléseket vesznek fel. Az Orlov kombinát felsze­reltsége egyébként irigylésre méltó, gépi berendezéseinek zöme két-három éves, és NSZK-ból, Japánból, vala­mint NDK-ból származik. Évente közel 1 millió 200 ezer ruhadarab kerül ki ke­zeik alól — többségében bo­nyolult, munkaigényes mo­dell —, 30 százaléka tőkés piacra, többek között USA- ba, Kanadába és NSZK-ba kerül, nagyjából ugyanennyi megy szocialista exportra, a fennmaradó rész pedig a ha­zai kínálatot bővíti. Elsősor­ban női- és férfi felsőruhá­zati termékekre szakosodtak, amelyek megtalálhatók vala­mennyi konfekciót árusító üzletben. Teljes kollekció­juknak mintegy 85 százalé­kát évente megújítják. A júliusi pártplénum sok tekintetben újszerű feladato­kat fogalmazott meg a bol­gár népgazdaság számára. Az igazgatóhelyettes további szavai is a változások igé­nyét erősítik meg; s mi több, a magyar fül számára is ismerősen csengenek. — A korábbi nyugodt, mondhatnánk kényelmes munkastílus már nem felel meg a kor követelményei­nek, túl sok a papírmunka, a felesleges bürokrácia, s a jó munkát sem tudjuk olyan mértékben elismerni, mint ahogyan kellene — sorolja. — Remélhetőileg azonban rö­videsen mindez változni fog. Ma már ott tartunk, hogy a kellemetlen kérdéseket is föl merjük tenni, s a válasz- szal sem értünk mindig egyet. Az országban végbe­menő szervezeti és szerkeze­ti változások is ennek a fo­lyamatnak részei. A magunk részéről is természetesen megtesszük a szükséges in­tézkedéseket. Elemezzük vál­lalati tevékenységünket, megkeressük azok gyenge pontjait, s meghatározzuk az előrelépés irányát. Ügy ér­zem, hogy még nagyon nagy lehetőségeink vannak a munkaidő jobb kihasználá­sában, s főleg a dolgozók tu­lajdonosi szemléletének erő­sítésében — mondta végeze­tül Szava Nanov, az Örlov kombinát igazgatóhelyette- se- Lukácsffy Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom