Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-25 / 278. szám
1987. november 25., szerda Somogyi Néplap 3 Vannak olyan vállalatok, amelyeknek tevékenysége minden üzemre, családra hat. Ha jól dolgoznak, szinte észre sem vesszük, ha kimarad a szolgáltatásuk, mindenki felfigyel rájuk. Közéjük tartozik a Dédász kaposvári üzemigazgatósága is. Nem csoda, hogy Bogdán Ottó párttitkár is azzal kezdte a cselekvési program ismertetését : — Alapvetőnek tartjuk a villamosenergia-szolgáltatást, valamint azt, hogy a megrendelések alapján elvégezzük a különféle munkákat. Ugyanis egyedül az üzem- igazgatóság foglalkozik hálózati szerelésekkel. Az emberek hangulatát nagymértékben befolyásolja a munkánk, hiszen mi vagyunk kapcsolatban a fogyasztókkal. Ezért fontos például a villamos energia kifogástalan minőségű szolgáltatása, a fogyasztók jó kiszolgálása. — A panaszokra gondol? — Arra is ... Persze ezután is lesznek panaszok; előfordul, hogy nem mindenki elégedett. Az a fontos, hogy igyekezzünk kielégíteni az igényeket. A taggyűlés úgy foglalt állást, hogy az anyagiak és az eszközeink összpontosításával ösztönözzük a műszaki fejlesztést, törekedjünk például a hálózati veszteség csökkentésére. Az elképzelések között szerepel az anyag- és az energiatakarékosság is. Ez azonban elképzelhetetlen a lakossággal való együttműködés nélkül. Éppen ezért nagyobb gondot fordítanak a fogyasztók felvilágosítására, még ha maguk ellen beszélnek is, elsősorban a népgazdaság érdekét tartják szem előtt: ne legyen nagyobb az energiafelhasználás növekedése a három százaléknál. — Minden fejlesztést támogatunk — szögezte le a párttitkár —, amely elősegíti az energiaszolgáltatás biztonságát. Együttműködünk ennek érdekében azokkal,’ akiktől az anyagokat, illetve a megrendeléseket kapjuk. Elsősorban a kaposvári tanáccsal, ugyanis neki sok a megrendelése. Olyan is előfordul, hogy a városi kirendeltség egymaga nem tud eleget tenni ennek. Ilyenkor a társkirendeltségek is besegítenek. Mindent megteszünk például a géppark javításáért, fenntartásáért. — Szerepel-e a közvilágítás az elképzelések között? — Eddig is nagy gondot fordítottunk rá. Úgy is mondhatom: ez a leglátványosabb területünk. Az igazgatóság területén kilencven százalékban korszerű lámpákat szereltünk föl. Szeretnénk megfelelni a lakosság igé- gényének, a lámpatesteket megrongáló vandálok azonban sok kárt okoznak, elsősorban az italboltok környékén, valamint a kaposvári Jókai parkban. E gondokon csak a lakossággal közösen enyhíthetünk. Az üzemigazgatóság kommunistái támogatták azt, hogy növekedjen a jövőben a főmunkaidőben szerzett jövedelem szerepe, s elsősorban a kiemelkedő munkát ismerjék el. A pártszervezet vezetősége i# odafigyel a mostani bruttósításra. Szeretnék ugyanis megőrizni a többlettevékenységgel elért „ Szép az ami természetes Ezt mondta mindig bölcs ismerősöm, síkraszállva minden ellen, ami festett, hamis, művi. Igazsága lehetett, mert lám, az élet, ha később is, de őt igazolta. Szokásaink divatja között egyre nagyobb teret kapnak a természetes anyagokból készült termékek. Mint általában a divat, ez a szemlélet is gyorsan terjed, s az árak ellenére, amelyek jóval magasabbak a hagyományosan előállított áruk esetében, egyre többen kötelezik el magukat emellett. Tetszik ez az irányzat. Végre valódi fát használunk, amikor burkolatot készítünk a konyhánkba, s háttérbe szorulnak a műanyagok, a művi dolgok. Nincs azonban új a nap alatt; magyszüleink karában mindez úgy volt természetes, mint ahogyan reggel fölkel a nap. A szőlőkben gondos munkával segítették a jó termést, a hordókban cukor nélkül forrt a bor, cserépedény őrizte a szilvalekvár zsinatát, fasajtárban erjedt a tej. A városi embernek sokáig csak a vágyódás maradt mindezek után. Hajszás az élet, mondtuk, ugyan ki ér rá mindezekre; megvesszük azt, ami célszerű, könnyen kezelhető, jól mosható, nem kell vasalni és olcsó. Lassan kialakult egyfajta egyen- igénytelenség, az egyenlaká- sokban az egyenélet. S mert ember az ember, felszínre tört ismét a megmutatkozás igénye, az egyéniség kialakítása, a „legyek én más, mint a többi” akarata. Az otthont, a tartalmas életet, meleg környezetet teremtő vágy, a gyökerek pedig mélyre nyúlnak. Valósággá válik ismét az ősök élete, ragaszkodó örömmé egy szép formájú, nemes anyagú tárgy, élő tiszteletté a megőrzött múlt. Milyen kecses is a nagyszülőktől ránk maradt karosszék, mennyivel szebb a faragott asztalka; nem dobjuk már szemétre a fajanszcsészét, hogy helyette opá- losra szürkült műanyag poharat használjunk, s az olcsó műanyag tányérok helyett, rangot adva a terítésnek, szép formájú cserepet, porcelánt használunk. Apró örömöket csempészünk így mindennapjainkba, olyanokat, amelyeket talán megfogalmazni sem tudunk, létezésükkel könnyebbé válnak a napok. Helye van ismét egy szál gyorsan hervadó virágnak a vázánkban, bávatag szemű gumibabák helyett kellemes tapintású, természetes anyagból készült szép játékok veszik körül gyermekeinket, örömök építőkövei lehetnek a kirándulások, hiszen lelki kényszerré válik kötődésünk a természethez. Valódi dolgokkal vesszük körül magunkat, amelyek nem tűrik el az álságot, a hamisat. Környezetünk és kötődésünk meghatározóvá válik, s magunkból is kihullatjuk mindazt, ami rossz. Lassan elfelejtjük szerepeinket, s azokká leszünk, akik vagyunk: emberek — igaz gondolatokkal, igaz álmokkal. Klie Agnes Magyaratádi krónika Előrelépés — csapatmunkával A magyaratádi tsz vezetőségi tagja, Farkas Ernő egy hete az ágyat nyomja. „Idegileg mentem rá erre a kötélhúzásra; csodálom, hogy a többiek még bírják ...” Kétségek gyötrik: mi lesz Magyars táddal? Pánikkeltő kijelentések lógnak a levegőben. Felszámolják a tehenészetet, 100 főre „építik le” a tagságot, épületeket bontanak, gépeket adnak el. Azután: bérmunkák jönnek, disznó- meg pulykahizlalás, cukorrépa, és a jó ég tudja, még mi. A falu a téeszre, az elnökre les. Mit fog még csinálni, mi lesz az újabb reform? Hol vannak azok a csendes idők, amikor békésen ellavírozhattak? Jött még egy kis plusz kereset, s a tsz-nek is megvolt a maga 6—8 milliója. Merre fordul a magyaratádi tsz szekere, amely most kétségkívül sárba rekedt. Kirántja-e onnan egy jó gazdálkodási elképzelés, a tagság becsületes munkája és összefogása vagy pedig jön a csőd? Vagy a környék „erős” üzemeinek „martalékává” lesz Magyaratád? Az 1700 hektáron ugyanis növényből meg lehet termelni 45 millió forintot és tíz százalék fölötti nyereséget. Ehe-' lyett a vesztesége 2,5 millió forint volt, s ez azóta csak nőtt... — Csakugyan válság van Magyaratádon? — Anderka Istvánhoz, a tsz fél éve megválasztott elnökéhez fordultunk ezzel a kendőzetlen kérdéssel. — A válságos helyzetből való kibontakozás tapasztalható Magyaratádon — felelte az elnök. — A nehézségek hasonlóak Magyarország általános gondjaival. Tartalékait fölélte a téesz, nem volt időben termékszerkezet-váltás, fejlesztés, beruházás. A munka a régi stílusban folyt, de a bérek elszaladtak. Egy példát erre. A hatszáz hektár kukorica fele még a határban van, mert nincs szárító- és tárolókapacitásunk. Ezeknek a bérköltsége ugyanakkor veszteségessé teszi a termelést. A tervezés és a megvalósítás egyik szakaszát nem követi a másik: nincs összhang, nincs eredmény. Nem kapcsoltak időben. Most azonban a kibontakozás jelei mutatkoznak, mert az utóbbi fél évben az üzemélet minden területén megkezdődött az átalakítás. — Éppen ez hozta a „háborúságot”. Szerencsés lépések voltak ezek? — Kezdjük a levitatottab- bal! El kellett adnunk a szarvasmarha-állományból 150 darabot, mert az ágazat veszteséges volt, s ha nem cselekszünk, lehet, hogy szanálnak bennünket. Pénzhez kellett jutnunk. Ezzel az akcióval a „nullán” vagyunk, tehát lehetőségünk adódik arra, hogy egyáltalán tervezhessük a jövő évet; hogy szárítót építhessünk, hogy gabonát termeljünk és állatokkal foglalkozzunk. A másik vitatott kérdés: a téesz aktív dolgozóinak száma 140- re csökkent. Határozott véleményem, hogy ez a kisüzem szociálpolitikai foglalkoztatást ugyan tud nyújtani ennyi embernek, de keresetet, megélhetést, igazi bért nem. Ezért az első lépcsőben bedolgozást, hizlalást vállalunk. Tehát nálunk maradnak a tagok, de más munkakörben dolgoznak. Ennek, a bizonytalansági tényezők ellenére, sok előnye van. Ugyanakkor számolunk a természetes lemorzsolódással is, illetve az ágazatátalakítás követelte munkaerő-átirányítással. Mindezt vállalni kell a talponmaradásért. — Tudta, hogy nagy fába vágja a fejszéjét. Anyagilag talán még rá is fizetett. Miért vállalta az elnökséget? — Az anyagiakkal kezdjük. Annyi pénzt kaptam, mint az előző munkahelyemen. Az ottani plusz járandóságaimat azonban elvesztettem. Kevesebb pénzért több munka és felelősség? Megéri ez? Ma- gyaratáddal szeretném bizonyítani, hogy igen. Azzal, hogy talpon tudunk tartani egy téeszt. Ezért vállaltam az elnökséget; meg azzal is számoltam, hogy évek alatt megtérülhet a veszteség. — Miben rejlik a magyaratádi tsz fölemelkedésének a titka? — A szervezettség számottevő javításában. Számokkal tudom igazolni, hogy a somogyi állami gazdaságok 1986-ban 12 százalékkal jobb eredményt értek el, mint amennyire számítottak. A tsz-ek 23 százalékkal rosz- szabbat. Ugyanazt csinálják, és mégis micsoda különbség! Üj munkaritmus, elképzelés, ha úgy tetszik, reform kell a tsz-mozgalomnak, Magyar- atádnak is. — Azt mondják, hogy a főagronómus ellenlábasa volt... Ő most összecsomagolt. Szükséges lépés volt ez? — A főagronómust tehetséges embernek tartom, olyannak, aki leginkább esélyes volt az elnöki posztra. Nem ő lett, s ebből indult el a visszafordíthatatlan folyamat. Ma is hajlandó lennék vele dolgozni. Nagy György viszont nem lenne hajlandó Anderka Istvánnal. Ez volt mondanivalójának a lényege, amikor megkerestem. Lássuk, hát az érem másik oldalát! Az elnökaspiráns, a főmezőgazdász hogyan látja a magyaratádi válságot? — Tizenegy évig dolgoztam ebben a téeszben. Ügy érzem, bizonyítottam, hogy lehet növényt termeszteni okosan ezen a közepes minőségű földön is. A tsz-nek a nyolcvanas évek elején volt 100 millió forint nyeresége is, s ebben nem kis érdeme volt ennek az ágazatnak. A tsz irányítását az utóbbi években egyre inkább személyes érdekek vezették, a vezetőség elklikkesedett. Az elnök hirtelen halála után egy nyolc osztályt végzett tsz-tag lett a megbízott elnök. Kissé furcsán érintett, már csak azért is, mert három diplomám van, meg talán értek is egy kicsit a szakmához. Miután bebizonyosodott, hogy ez tarthatatlan, „odahelyezéssel” lett elnökünk. Hangsúlyozom: támogattam őt. Első elképzelései jól hatottak, látszott, hogy komolyan veszi a munkát, még ha döntései kizárólagosak voltak is és kissé keménynek hatottak. Meg kellett érteni: a helyzet nem rózsás, az országban is nehezebb a boldogulás. Ügy éreztem — bár a vezetőség megbízott az elnök helyettesítésével —, hogy nem kaptam elég önállóságot. Amikor azután „hozott emberekkel” bérfeszültséget teremtett, betelt az a bizonyos pohár. Két fiatal mezőgazdász 10—11 ezer forint fizetést kapott, nekem 20 év után is alig volt több valamivel. A hangulat megromlott, mi lettünk a két ellenpólus. Amikor megoldásként rendkívüli közgyűlés összehívását kértem, baj lett belőle. — Mit határozott a rendkívüli közgyűlés? — Semmit, mert össze sem hívták. Az ezt megelőző vezetőségi ülés sem tudta ösz- szehívni a közgyűlést, mert az aláírásokat nem adtam le, nem akartam „kiadni” az aláírókat. Az ülést munkahelyi tanácskozások követték, ott a gazdasági helyzetet vitatták meg a dolgozók. Helyzetem közben tarthatatlanná vált, kisebbségben maradtam, emiatt eljöttem szabadságra. Munkahelyet keresek, de nem a mezőgazdaságban. — Sértett ember? — Inkább csalódott vagyok, de arra a közmondásra gondolok: ha valakiben csalódsz, ne őt hibáztasd, hanem magadat a választásodért. Hát így vagyok Ma- gyaratáddal, a munkámmal és az elnökválasztással. Ez a helyzet 1987 novemberének vége felé Magyaratádon. A képlet ismerős másoknak is, hiszen az elnöktől és a főagronómustól legalább tucatnyi Olyan tsz- ről hallottam, ahol hasonló gondokkal gyötrődnek vagy már a kibontakozás útját járják. Békés József pótlékok értékét. Itt elsősorban a nagy felelősséget jelentő ügyeleti és készenlét díjaira gondoltak. Célul tűzték ki, hogy a pályakezdők jövedelmét a tényleges tevékenységük alapján fejlesz- szék, s ne csak az eltöltött éveket vegyék figyelembe. A hálózatszerelésben és a tervezésben a gmk-kat továbbra is fontosnak tartják, s támogatják fennmaradásukat. A Dél-dunántúli Áram- szolgáltató Vállalat pártvezetősége nagy segítséget adott a kaposváriaknak a cselekvési program elkészítéséhez. Annak is örültek, hogy Kaposvár adott otthont a nyolc üzemigazgatóság úgynevezett koordinációs titkári értekezletének. — Azt szeretnénk, ha az alapszervezet negyven tagja egységesen venné ki a részét a program megvalósításából. Ez azt jelenti, hogy a taggyűléseken, a demokratikus fórumokon is szóljanak hozzá, legyen véleményük. Ugyanis eddig nem voltak annyira aktívak, mint kellene. Éppen ezért a munkaértekezleteket, a taggyűléseket is szeretnénk fölélénkí- tenii. A megújuláshoz a tag- könyvcsere előtti tartalmas beszélgetések mindenképpen hozzájárulnak — mondta Bogdán Ottó befejezésül. Lajos Géza A marcali termelőszövetkezet évek óta foglalkozik papírfeldolgozással és nyomdaipari tevékenységgel. A mintegy negyven tagot foglalkoztató üzemben a papírtekercsből különféle méretű,’ többszínnyomású termékeket is előállítanak. Ebben az évben eddig ötszázötven tonna papírt dolgoztak fel, s a tervezett tizenötmillió forint bevételt egymillió forinttal túlteljesítették. (Fotó: Gyertyás László) ,,A pártszervezetek alapvető feladata annak biztosítása, hogy mindenhol konkrét, előrevivő cselekvési programok készüljenek. Követeljék meg és segítsék elő azok végrehajtását.” (A megyei párt- bizottság szeptember 2-i határozatából.) Csökkentik a panaszokat Energiatakarékosságra ösztönöznek
