Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
1987. november 21., szombat 5 AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Néplap 7A kultúra új otthonát avatták Kaposváron 17S éves a Táncsics gimnázium AZ ÜNNEP HARMADIK NAPJA Konferenciaközpont és sportcsarnok az állattenyésztési karon Bensőséges, mértéktartóan szerény ünnep volt tegnap az Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Karán. A nagyhírű intézet fejlődésének új állomásához érkezett, felavatták az ötszáz személy befogadására alkalmas, új konferencia-központot és a szomszédságában létesített korszerű sportcsarnokot. Az ünnepre eljöttek az országos főhatóságok, Somogy párt-, állami és társadalmi szervezeteinek képviselői, oktatók, kutatók, üzemi szakvezetők. Részt vett az eseményen többek között Klenovies Imre, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Debreczeni Béla egyetemi tanár, a Keszthelyi Agrár- tudományi Egyetem rektora. Az ünnep a Szózattal kezdődött Bánffy György színművész tolmácsolásában. Dr. Horn Péter, a kaposvári kar dékánja elnöki megnyitójában emlékeztette a résztvevőket arra, hogy az intézet negyedszázados története során, szinte folyamatosan gyarapodott új létesítményekkel, de egyik elkészültét sem ünnepelték. Ez a mostani alkalom kivétel, mert ez a konferenciaközpont már túlmutat, túlnő az egyetemi kar szűk határain. A kilenc nyelvű szinkrontolmács-berendezéssel felszerelt terem, a hozzá kapcsolódó, már korábban meglevő négy, százhúsz személyes előadóval, alkalmas bármilyen rangos, tudományos tanácskozásra, de lehetőség van itt filmvetítésre, a kitűnő akusztika miatt koncertek rendezésére is. Dr. Horn Péter köszönetét mondott mindazoknak — többek között a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumnak, a megye vezetőinek —, akik kezdettől fogva anyagiakkal, erkölcsiekkel segítették a modern létesítménykomplexum megvalósítását. Megemlékezett a Tanácsi Tervező Vállalatról, a kivitelezést végző Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalatról, Plachtovics Vilmos belsőépítészről, a faintarziát készítő Szinte Gábor egyetemi tanárról. Mint mondta, a ma itt élők, dolgozók szép feladata, hogy ezek a létesítmények, a szellem és a testkultúra gyarapítására értelmesen hasznosuljanak. Dr. Papócsi László mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes ünnepi beszédében utalt Csokonai jövendölésére az első oskoláról Somogybán, hangsúlyozva, hogy ez a kaposvári intézet talán a legszebb példája annak, hogy mi történt azóta, milyen mérhetetlenül nagyívű fejlődés ment végbe, nem egészen egy emberöltő alatt. Az agrároktatásban az utóbbi évek egyik legjelentősebb beruházása volt ez a kaposvári. A gyarapodás feletti jogos örömön túl egyben azt is jelzi, hogy mai világunkban nem elegendő a szakmai ismereteket megszerezni, szükség van az általános emberi kultúra fejlesztésére is. A kaposvári intézet országos jelentőségű történetét méltatva, megemlékezett az elődökről, dr. Guba Sándor alapító igazgatóról, a megye párt- és állami vezetőiről, akik a kor követelményeit felismerve felkarolták és mindenkor messzemenően támogatták az intézet fejlesztését. Igényes állat- tenyésztési képzés, tudományos munka folyik itt, olyan kutatási eredmények születtek Kaposváron, melyek ma már világszerte figyelemre méltóak. Mint mondta, országos viszonylatban most kezdjük szorgalmazni a tudományos parkok kialakítását, a kaposvári kar e tekintetben megelőzte korát. Szólt arról is, hogy a főhatóságok ezt a tőkét tovább kívánják gyarapítani: 1989- től tervezik, Magyarországon egyedül itt, az állattenyésztő mérnökképzés megindítását. Mint az életünk minden területén, a megújulásra itt is szükség van, és kivált szüksége van erre a magyar állattenyésztésnek. Dr. Kanyar József a megye nevében köszöntötte a kar oktatóit, kutatóit dolgozóit az új kultúrközpont elkészülte alkalmából. Bensőséges szép és nem szokványos pillanatok következtek. Dr. Horn Péter emléklapot és aranygyűrűt adott át a kari tanács egyhangú döntése alapján öt olyan nyugdíjasnak, aki sohasem volt ugyan a kaposvári intézmény dolgozója, de értékes módon, messzemenően segítették, támogatták mindig az intézetet. A kari tanács arról is döntött, hogy ezt követően háromévenként hasonló jutalmat osztanak. Az ünnepi perceket színvonalas ünnepi műsor követte. Mészöly Katalin, az Operaház Liszt-díjas magánénekese Bartók Nyolc magyar népdal ciklusából adott elő, Erkel Bánk bán című operájából pedig Horváth Bálint kiváló művész, az Operaház magánénekese énekelt részletet. Végül Bánffy György Jászai- és SZOT- díjas érdemes és kiváló művész Széchenyi monodrámáját adta elő. V. M. Régi falak, új szellem Kilencven éves a MÁV Nevelőotthon — 1921—29 — mondja egy idősebb, ünnepi ruhába öltözött bácsi az igazgatói szoba ajtajában. — Szervusz János! — köszönti barátságosan egy pirospozsgás arcú, ízes vasi nyelvet beszélő öregdiák. — Lajos vagyok, Seregély Lajos, 21—29 . . . — Megállj, megmutatom a képeket, biztosan magadra fogsz ismerni! Előkerülnek a megsárgult fotók. A kamaszként visszatekintő Lajos 'bácsi egyenruhájának gallérján három zsinór ... — Ilyet a kitűnő tanulók kaptak csak — mondja, és még most is elpirul, alig leplezve boldog büszkeségét. A kaposvári MÁV Nevelő- otthon ifjabb és idősebb diákjai, nevelőtestülete, valamint az országban működő négy társintézmény képviselői tegnap találkoztak, hogy ünnepélyes keretek között emlékezzenek a megalapítástól eltelt kilencven esztendőre. Békéscsaba, Bodrogolaszi, Kőszeg és Szeged nevelőotthonainak küldöttségét és a helybélieket dr. Radnai Je- nőné, a nevelőotthon igazgatója köszöntötte. Ezt követően sportversenyre került sor az iskola új sportcsarnokában. A folyosón, lépcsőfordulókban a diákok kézimunkáiból összeállított kiállítás várta a látogatókat. A kőszegi diákok rögtönzött hangversennyel üdvözölték a vendégeket. Jelen volt Szeműk Béla, a MÁV általános szakigazgató-helyettese 'is, aki elmondta: — Az országban levő öt vasutas-nevelőotthon, 29 napközi és a 9 bölcsőde működtetését továbbra is biztosítjuk a MÁV jóléti keretéből. Szeretnénk, ha az intézeteinkből kikerülő diákok a vasútnál találnák meg számításukat. A kilencvenéves kaposvári nevelőotthon létszámában és a. pevelöi munka színvonalát tekintve is az egyik legkiemelkedőbb intézmény. A nevelőotthon vezetőjétől, dr. Radnai Jenönétől megtudtuk, hogy a kaposvári intézmény — az országban másodikként — a szegedi után alakult még 1897-ben-. Ez a város egyik legpatinásabb iskolaépülete. Az eltelt kilencven esztendő alatt azonban csak a falak nem változtak. A hajdani fiúinternátusban 300—350-eh voltak, majd 1953-tól az otthon lányokat is fogad. Jelenleg 200-an tanulnak és élnek itt háromtól tizennyolc éves korig, kényelmes, otthoni körülmények között. Hétvégeken sokan hazajárnák, de az év túlnyomó részét — 10 hónapot — az intézetben töltik. Az oktató- és nevelőgárda munkáját már többször elismerte a MÁV és a Művelődésügyi Miiniisztérium. A „Tegyük szebbé, otthonosabbá intézményünket” országos pályázaton 1985-ben a diákok első helyezést értek el. Az évforduló tiszteletére Irodalmi és matematikai vetélkedőn mérték össze tudásukat a tanulók. Délután irodalmi és zenei műsorral köszöntötték a vendégeket, társaikat a nevelőotthon lakói. Ezt követően baráti találkozóra került sor, majd timidiszkó zárta a bensőséges hangulatú, szép emlékeket hagyó ünnepséget. Várnai Ágnes Még soha nem voltak eny- nyien nagyteremben — jegyezte meg valaki csütörtökön este a kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központban, ahol a fennállásának 175. évfordulóját ünneplő Táncsics Mihály Gimnázium régi és jelenkori diákjaiból álló művészeti csoportok és szólisták álltak színpadra. szigorú diákzsűri előtt kellett számot adniuk ügyességükről. Este iskolabállal ért véget a háromnapos rendezvény- sorozat. Hétfőtől újra indul a tanítás, legközelebb már csak 2012-ben, a kétszázadlk évfordulón találkozhatnak hasonlóan nagyszabású rendezvénysorozaton a hajdani Az ünnepi műsor szóvivője Rózsa György volt, aki sorra konferálta be azokat az egykori diákszínjátszókat, akik azóta már hivatásos színészekké váltak, vagy tanárokként, jogászokként dolgoztak. A fennállásának 30. évfordulóját ünnepelte idén a Táncsics diákszínpad, a ez szép sikerrel is párosult, hiszen augusztus 20-a alkalmából megkapták a Kiváló együttes címet, immár másodszor. Annak idején Krasznai Lajos, a gimnázium nyugalmazott tanára alapította az együttest, az utóbbi években pedig dr. Kluj- ber László ért el jelentős sikereket a diákszínpaddal. Jó hangulatú, ünnephez méltó műsorral álltak elő a szervezők ezen az estén. Külön kiemelkedett a látott produkciókból a Mosóczi István vezette Somogy táncegyüttes és a diákszínpad jóhumorú, Debilizmo című produkciója. somssichosok és táncsicso- sok. * * * Az ünnepi események krónikáját megírni a gimnázium volt tanulója számára aligha lehet csupán „szakmai” feladat. Hiszen mindvégig ott bujkál a már leírt sorok után a bizonytalanság: nem sikerült belecsempészni a tudósításba azokat az érzéseket, hangulatokat, amelyek a három nap során a megannyi visz- szaemlékezés, régi társakkal való találkozás során létrejött. Ráadásul egy mostani diák föl is szólított: írjak arról is, amit éreztünk az ünnepi gyűlésen, példának okáért: Nádasdy tanár úr szavainál vagy az esti műsor fináléjának éneklésekor. Azt is le kellene írni: milyen szeretettel fogadta volt diákjait az iskola tanári kara és vezetősége. S itt még elárulhatnám azt is, milyen Bőven maradt esemény péntekre is. A tornateremben állandóan pattogott a kosárlabda, ahol Kertész István egykori tanítványai korcsoportokba osztva mérték össze tudásukat, no meg azt, hogy a diákköri tudásukból mennyi maradt. Délelőtt a Kilián művelődési központban dr. Miklós Endre vezetésével beszélgetés kezdődött, amelyen dr. Kanyar József és Szigetvári György, két öregdiák arról vallott, ők hogyan látták annak idején az alma matert. Dr. Szíjártó István, az Eötvös kollégium igazgatója a minőségi tanárképzés egy lehetséges útjáról — az általa vezetett intézmény modelljéről — tartott előadást. Ezután egykori osztálytársa, Veress Miklós költő, a Magyar Írók Szövetségének főtitkára találkozott olvasóival. A délután folyamán már nehezen lehetett bejutni a gimnázium szűk tornatermébe. Itt rendeztek ugyanis vetélkedőt a tanároknak, ahol bizonytalanul léptünk be az azóta alakított hajdani osztálytermekbe, vagy hogyan sandítottunk oldalra Kertész tanár úrra, amikor Utcai cipővel léptünk be a tornaterembe, ami a legnagyobb vétségek egyike volt. Valamit fényesen igazolt ez a három nap: aki a Táncsicsban vagy a Somssich- ban énekelte el a Gaudeamus igiturt, az élete végéig közösségbe tartozónak érezheti magát. Mondhatjuk azt is: a világ valamennyi részébe sodródtak az intézmény ódon falai közül. S közülük nagyon sokan nemesen állták meg a helyüket. Jó volt erről értesülni. Mint ahogy biztos: távoli tájiakon is gondoltak a jó öreg gimnáziumra ezekben a napokban. Az ünnepnek vége, hétköznapok következnek. Higgyük valamennyien, hogy szép története lesz gimnáziumunknak majd a most még nagyon távoli 2012-es évben is. Varga István
