Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-16 / 270. szám

Somogyi Néplap 1987. november 16., hétfő HsportEI Sáév-győzelem a somogyi rangadón Sáév SC—Honvéd Táncsics SE 110:108 (50:60, 97:97) A mérkőzés kezdete előtt fél órával már táblás ház várta a pályára lépő csapatokat. A nézőtér ezúttal szűk­nek bizonyult, így a palánkok mellett, valamint az ered­ményjelző tábla alatt újabb széksorok találtak gazdát. Kaposvár, városi sport- csarnok, 1200 néző. V.: dr. Páli, Parádi. Sáév SC: Kovács (36), Kostencki (20), Pestality (16), Stickel (14), Monok (9). Csere: Magyarfi (9), Borók (6). Edző: Jerzy Frolow. HTMSE: Gosztonyi (40), Tóth (22), Simon (8), Kiss A. (6), Kovács (—j. Csere: Szabó (14), Bosznai (8), Voj- voda (6), Káldy (4). Edző: Magyar András. Feldobás után a Sáév sze­rezte meg a labdát, Kos- tencki duplájával és Monok büntetőivel 4:0 lett az áEás. Tóth triplájával zárkózott föl a honvédegyüttes. A Táncsics játékosai kapkod­tak, ,s rövid időn belül há­rom személyi hibát gyűjtöt­tek be. 11-3-ra húzott el az építős csapat, s két perc el­teltével Magyar András jobbnak látta rendezni a sorokat, és időt kért. Három­pontos találatokkal fokoza­tosan dolgozta le hátrányát a Táncsics, s 18:16-ra mó­dosult az állás. (A mérkőzés külön cseme­géje volt Gosztonyi Gábor és Stickel Péter párharca. Játszottak már együtt a Sáév-ben, a Táncsicsban, s most ismét ők irányították a csapatokat ezúttal egy­más ellen. Ez, az első fél­időben mindenképpen Gosz- tonyinak sikerült jobban, aki ellenállhatatlanul ját­szott, és zsinórban szórta a triplákat.) Rohanás, sok mozgás, nagy iram jellemezte a já­tékot, s a hetedik percben egyenlített a Táncsics, majd az előnyt is megszerezte. A nyolcadik percben Stickel helyett Borók lépett a pá­lyára, s a továbbiakban ő próbálta semlegesíteni Gosz- tonyit. A tizenötödik perc­ben 37:39-es állásnál kicsit megálltak a játékosok a ko­sárgyártásban. Rövid időn belül két bírói ítélet borzol­ta föl a kedélyeket: előbb Stickel kapott technikai hi­bát, majd Kovács is erre a sorsra jutott. Gosztonyi biz­tosan értékesítette a bünte­tőket, majd mezőnyből is kosárba talált, így a' leg­jobbkor jött Monok hárma­sa, amivel három pontra dolgozta le a Sáév hátrá­nyát. 49:46-os Táncsics ve­zetésnél parádés kosarat ért el a Sáév: Magyarfi felugor­va, hátrafelé adta a labdát Kostenckinek, aki nem hi­bázott. Ritkán látható, gyö­nyörű átadás volt! Az épí­tősök kissé belefeledkeztek a gyönyörbe, s a félidő hát­ralévő perceiben már nem- sok vizet zavartak. Annál inkább Szabó, akinek dup­láival tízpontos előnnyel fordulhatott a Táncsics. (A szünetben tombolasor­solást tartottak, s 617 jegy talált gazdára. S mi sem bi­zonyítja jobban a nézők szeretetét, mint az, hogy az egyik nyertes a pezsgőt fel­ajánlotta a győztes csapat­nak.) A második húsz percben: nem tudta sokáig tartani vezetését a Táncsics. Az el­ső percekben még jól dob­tak ugyan, de aztán a fá­radni látszó játékosoknak nem jöttek be a távoli do­básaik, és a hetedik perc­ben Kostencki büntetőivel 69:69 lett az eredmény. A védekezésén sokat javító Sáév húzott el öt ponttal, a Táncsics azonban rendület­lenül ott lihegett Monokék mögött, s mindig sikerült a felzárkózás. A tizedik perc­ben kipontozódott Kovács Zoltán. Két perc múlva Magyar András legénysége begyűjtötte a hetedik sze­mélyi hibáját. 81:81 után a feljavult Kovács Nándor és Magyarfi irányításával 86:81 lett az állás, mikor a Tán­csicsból Szabó József is megkapta ötödik személyi hibáját. (A nézőtéren nagy indula­tot váltott ki Szabó kipon­tozódása. Szinte mindenki úgy vélte, hogy jogtalanul látták szabálytalannak megmozdulását. Mi is tör­tént? Magyarfi dobott ko­sárra, s Szabó a levegőben úszva gyönyörű mozdulattal ütötte el a labdát. Utána azonban a lendülettől rá­esett Magyarfira, így való­ban járt neki a személyi hi­ba.) Nem kellett sokat várni, és két perc múlva Simon is kénytelen volt végleg el­hagyni a pályát. Az építő­sök ekkor már 97:88-ra ve­zettek, s győzelmük biztos­nak látszott. Aztán jött az óriási fordulat! 97:95-re jött fel a Táncsics, majd Gosz­tonyi egyenlített. A hátra­levő idő harminc másod­Simon (6) szerez kosarat, Stickel (10) és Kostencki (4) már elkéstek a beavatkozással Kostencki (4) Kovácsnak (11) próbálja adni a labdát, Simon (6) és Gosztonyi (14) igyekszik szerelni, a háttér­ben Tóth (11) perc, s Frolow időkérése után a Sáév hozhatja a lab­dát. Bosznai megszerzi, tá­mad a Táncsics, s most már az ő kezükben a nyerés le­hetősége! Káldy dobása azonban kiperdül a gyűrű­ből, s öt perc hosszabbítás következik. Elhibázott Táncsics dobá­sok vezetik be a ráadást, majd Kovács találataival 101:97-es előnyt szerez a Sáév. Gosztonyinak még mindig van ereje triplát dobni: 101:100! Kiss, aki ed­dig keveset volt pályán, most dob egy duplát, majd két büntetőt is értékesít, s már a Táncsics vezet 104:101-re. Aztán ismét for­dul a kocka: Kostencki ta­lálataival 105:104 a Sáév ja­vára. Fokozódik az izgalom! Bosznai hosszú szünet után szerzi újabb kosarát: 105:106. Jön Kostencki: 107:106. Aztán újra Kiss: 107:108. Felváltva vezetnek a csapatok, közel a hosszab­bítás vége. Harminchárom másodperc van már csak hátra, mikor a játékvezetők feldobást ítélnek Pestality és Kiss között. A Táncsicsé a labda, s már csak huszon­öt másodpercet kell várni a győztesre. Káldy kapja a labdát, nem tör vele kosár­ra, tartani próbálja, mikor hárman „becsapdázzák”. Még a pálya mellől sem le­hetett megítélni, hogy ki volt először szabálytalan, a bírók együttes faltot ítélnek Kovács és Káldy ellen. A hátralevő játékidő húsz má­sodperc, és jöhet a Sáév. Már csak nyolc másodperc van hátra, mikor Bosznai szabálytalankodik. Az első büntetőt Magyarfi nagy nyugalommal bedobja. 108:108. A második kima­rad, de Kovács szerzi meg a lepattanót, betalál, s ezzel 110:108-ra nyer a Sáév. (Igazán drámai volt a végkifejlet: Mikor Magyarfi a büntetődobáshoz készült, Monok Tibor háttal a játék­térnek leült a . cserék szá­mára odakészített székre, hogy aztán később a feje fölé emelve rohanjon vele a pályán, önfeledten, boldo­gan.) Nem panaszkodhatnak Kaposváron a kosárlabdát kedvelő szurkolók, hiszen jobbnál jobb összecsapások­nak lehetnek hétről hétre szemtanúi. A két kaposvári csapat mérkőzése fordula­tokban gazdag, izgalmas, jó iramú és színvonalú találko­zó volt. Az első húsz perc­ben a Táncsics Gosztonyi vezérletével nagyon jó do­bószázalékot produkált, jól is játszott, de a középjáté­kosok nem nagyon voltak aktív részesei a csapatjá­téknak. Inkább távolról, mezőnyből érte el a hon­védcsapat kosarainak zömét, az ebben az időszakban nem a legjobban védekező Sáév ellen. Fordulás után a Sáév javított védőmunká­ján, a pályaválasztóknak viszont ekkor már nem' si­került távolról a kosárba találni, így három perccel a vége előtt, mikor a Tán­csicsból már hárman is ki­pontozódtak, mindenki Sáév-győzelemre voksolt. Gosztonyiék azonban ismét összeszedték magukat, erőn túl teljesítve egyenlítettek, s ha kicsit rutinosabb a csapat, a győzelmet is meg­szerezhette volna az utolsó másodpercekben. Nem ez történt. Maradt az egyenlő állás, s a hosszabbításban felváltva vezettek a csapa­tok. S ekkor jött az a bizo­nyos rutin, történetesen Ma­gyarfi személyében, akinek j volt türelme szabálytalan- s ságig játszani, majd egy büntetővel kiegyenlített. A végén aztán Kovács esz- j mélt a leghamarabb, s így némi szerencsével a Sáévé lett a két pont. A mérkőzé­sen a Táncsics tizennégy, a Sáév nyolc triplát dobott. A Sáév-ben Kostencki, j Kovács, Magyarfi és Borók nyújtott jó teljesítményt, Pestality az első félidőben jeleskedett. A Táncsics együtteséből Gosztonyi dicsérhető legin­kább, aki a mezőny leg- I eredményesebb játékosa volt, mellette Szabó és Tóth játszott jól. NYILATKOZATOK: Jerzy Frolow: Kemény mérkőzés volt. Az első fél­időben rosszul védekeztünk, míg a Táncsics nagyon jól dobott. A másodikban fel- : javultunk, vezettünk kilenc ponttal, aztán az utolsó há­rom percre ismét visszaes­tünk. A végén kis szeren­csével nyertünk, de ilyen a sport. Magyar András: A har­madik mérkőzést vették el tőlünk a játékvezetők. Má­sodállásban szétfújják az ember életét. Dr. Páli Kálmán: Küzdel­mes találkozó volt, mindkét csapat nyerhetett volna. Vé­leményem szerint a higgad­tabb, technikásabb együttes szerezte meg a két pontot. Berzeviczy Zsolt További eredmények: Du­nai Kőolaj—PVSK 104:102 (48:48), Atomerőmű SE— Kecskemét 112:111 (47:57, 96:96). A Kecskemét meg­óvja a mérkőzést, mert győ­zelmet jelentő kosarát időn túlinak ítélték a játékveze­tők. Dombóvár—Szolnok 59:61 (44:45), félbeszakadt a 27. percben a terem beázá­sa miatt. Labdarúgó NB III A Csurgó az élen Csurgó—Sellye 1-0 (1-0) Csurgó, 800 néző. V.: Hor­váth. Csurgó: Belovári — No- vák, Nagy, Kovács, Beke — Bódis, Markek (Tóth), Deme (Puskás), Csalos — Bántó, Hosszú. Edző: Készéi Fe­renc. Sellye: Simon — Bíró, Vass, Goják, Király — Ka- rhesz, Kiss, Pál, Vásáros (Orsós) — Nilsz, Kovács. Ed­ző: Amigya Pál. A mély talajú, víztócsák­kal tarkított pályán rossz játékkal kezdett á hazai csa­pat. A 25. percben nagysze­rűen sikerült kettős cserével a Csurgó játéka egy csapás­ra megváltozott, s ez a ve­zetést eredményezte. A szü­net utáni folytatásban csak küzdelem volt a pályán, fo­lyamatos játékot egyik csa­pat sem tudott nyújtani. A hazai csapat idei leggyen­gébb játékával, ami a rossz talajnak tudható be, nehe­zen szerezte meg a két pon­tot a lelkes Sellye ellen. Góllövő: Csalos. Kiállítva: Goják 85. perc, Pál 87. perc a játékvezető megsértéséért. Jók: Nagy, Puskás, Csalos, illetve Vass. Csurgó ifi—Sellye ifi 1-1. Kiss Béla Dombóvári VMSE— Marcali 2-0 (1-0) Dombóvár, 200 néző. V.: Zavika. Dombóvár: Bien — Vészi, Banai, Mács, Péter — Zsuró, Magyar, Gyurkó — Barka, Bencze (Kovács), Urbán (Hosszú). Edző: Kresch Fe­renc. Marcali: Igricz — Hajdú 1., Héder, Mészáros, Vetró (Luka) — Varga I., Czuczka, Varga II., Krénusz — Hadá- szi, Hajdú II. Edző: Fújsz János. A mély talajú pályán küz­delmes mérkőzésen a többet kezdeményező vasutas csa­pat jobb helyzetkihasználá­sával megérdemelten győ­zött. Góllövők: Mák, Barka. Jók: Bien, Banai, Barka, Ur­bán, illetve Igricz, Krénusz és Varga I. Pécsi BTC—Táncsics SE 3-2 (1-0) Pécs, Bőrgyár-pálya, 200 néző. V.: Dravecz. PBTC: Bérezés — Lajos, Pánczél L., Szabó, Gettó — Bodró, Mikolics, Jelena (Sü­tő), Takács — Reisz, Mato- ricz (Vajda). Edző: Vincze György. Táncsics SE: Udvarácz — Becker, Erdélyi (Román), Vi­rág ősi, Takács (András) — Balassa, Bruder, Uhrik, Hor­váth — Kádár, Miovecz. Ed­ző: Köves László. Jól kihasználva az ellenfél védelmi megingásait, nagy küzdelemben, javuló játék­kal, megérdemelten győzött a pécsi csapat. Góllövők: Mi­kolics, Bodró, Reisz, illetve Kádár (2). A DráVa-csoport állása: 1. csurgó 14 9 2 3 31-15 20 2—3. Mohács 14 7 5 2 23-11 19 2—3. Paks 14 8 3 3 23-11 19 1. DMVSE 14 7 3 4 20-12 17 5. Táncsics 14 6 5 3 16-11 17 S. MÁV NTE 14 6 5 3 12- 9 17 7. Atomerőmű 14 6 3 5 16-17 15 8. Marcali 14 4 6 4 17-16 14 9. Mázaszászv. 14 5 4 5 17-24 14 10. PVSK 14 5 3 6 16-15 13 11. Siklós 14 4 4 6 15-17 12 12. Boly 14 4 3 7 17-18 11 13. Sellye 14 3 4 7 14-26 10 14. Bonyhád 14 2 5 7 16-22 9 15. PBTC 14 3 3 8 14-28 9 1«. D. Vasas 14 3 2 9 13-28 8 Kispályás labdarúgás Ezüstérem a kaposváriaknál Pesti Barnabásról nevezték el azt a kispályás teremlab­darúgó-tornát, amelyet aa Édosz és a kaposvári Kinizsi Pál Élelmiszeripari Szakkö­zépiskola és Szakmunkáskép­ző Intézet rendezett szomba­ton és vasárnap az Agrártu­dományi Egyetem Állátte- nyésztési Karának tornacsar­nokában. Az ország tíz élelmiszer- ipari szakközépiskolája és Meggyújtották az olimpiai lángot Ragyogó napsütésben lobbant fel újra vasárnap Olympiában az olimpiai láng. Születése helyétől három hónap alatt 18 ezer kilométeres utat tesz meg, amíg a PCV. téli olimpiai játékok színhelyére, Cal- garyba érkezik. A lángot papnőnek öl­tözött görög színésznő, Ka­terina Didoskalou tükör segítségével gyújtotta meg. Ezután görög atléták vet­ték át a lángot, majd gép­kocsival szállították Athén­ba. Ott ünnepség kereté­ben adták át a kanadai szervezőknek. A repülőút után kedd­től, az új-funlandi St. Johnból halad tovább a láng, 88 napos lesz a vál­tófutás. Calgaryba 1988. február 13-án érkezik a láng az olimpia megnyi­tó ünnepségére. Munkában a szegedi védelem szakmunkásképző intézete küldte el csapatát. A szom­bati selejtezők után vasár­nap délelőtt zajlottak le a helyosztó mérkőzések. Elő­ször az lett világos, hogy a debreceniek végeznek az el­ső helyen, így ők viszik ha­za a kupát. A második és a harmadik helyért a kaposvá­riak és a szegediek mérkőz­tek. Zengett a tornacsarnok a Tisza-partiak kicsiny, de annál lelkesebb és hango­sabb szurkolótáborának buz­dításától. Az első félidő 1-1- re végződött. Ha ez marad az eredmény, a hazaiaké a második hely, mert jobb a gólkülönbségük. Hajtottak is a vendégek, de a kapos­vári védelem elszántan küz­dött. S ha már hálóközelbe került a labda, ott volt az ügyes, szemfüles kapusuk, aki angol hidegvérrel tisztá­zott kritikus helyzetekben is. A heves összecsapások nyo­mán néha nagyokat nyek­kentek a fiúk a kemény par­ketten, de a „nagyokkal” el­lentétben nem csillogtatták színészi képességeket,' ha­nem „oda se neki”, loholtak a labda után. Közben a ha­zaiak' is vezettek egy-két gólt ígérő ellentámadást, ezeket viszont ugyanúgy el­puskázták, mint profi tár­saik. „Bruhaha-bruhaha” — nyugtázta ügyetlenségüket a szegedi kórus, ami még min­dig elviselhetőbb cukkolás, miint mondjuk petárdákkal riogatni őket. Az idő múlá­sa a kaposváriaknak kedve­zett, s mivel a hármas síp­szóig nem változott a dön­tetlen eredmény, a Kinizsi csapata vonulhatott le ezüst­érmesként a pályáról. Az ünnepélyes eredmény- hirdetés után az élelmiszer- ipari vállalatok által fel­ajánlott tiszteletdíjakat ad­ták át a legjobbaknak. Mayer Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom