Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-16 / 270. szám
1987. november 16., hétfő Somogyi Néplap Dél-dunántúli amatőrfilmszemle CSENDES VETÍTÉSEK, HEVES VITÁK Tegnap délelőtt díjkiosztással ért véget az idei háromnapos dél-dunántúli amatőrfilmszemle. Idén huszonharmadszor rendezték meg az eseményt, amelyet most a Somogy Megyei Művelődési Központ, valamint a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat rendezett. Harminchét alkotást neveztek be Dél-Dunántúlról az amatőrfilmesek, köztük szép számmal találtunk somogyiakat is. Két kategóriában versenyeztek a résztvevők, hiszen a filmesek mellett harmadik alkalommal a videósok is ezen a seregszemlén mutatják be alkotásaikat. Pénteken és szombaton egész nap pergett a filmvetítő a mozimúzeumban. Láthattunk tehetségről árulkodó alkotásokat, de voltak Olyanok is, amelyek éppen csak meghaladták a bemutathatóság határát. Az egész találkozó legizgalmasabb és leghasznosabb része szombat este volt, amikor a Gulyás Pál vezette zsűri konzultáción találkozott az alkotókkal. Minden filmről elmondták a szakemberek véleményüket, de elismerve, hogy ezek szubjektív elemeket is tartalmazhatnak, meg volt a lehetősége valamennyi alkotónak arra, hogy vitába szállhasson az elhangzott nézetekkel. Így aztán jócskán éjjelbe nyúlt a beszélgetés, amely nem végződhetett más eredménnyel, mint amelyet az előzőleg bemutatott filmek sugalltak. A méregdrága technikai eszközök, az alap- anyaghiány ugyanis csak részben lehet az alkotók mentsége akkor, ha művészileg erősen megkérdőjelezhető, koncepciótlan alkotásokkal állnak elő. Nem ünneprontás, ' inkább a tények tudomásulvétele: a dél-dunántúli terület kevés nagy formátumú amatőrfilmessel rendelkezik. Pedig szükség lenne rájuk, hiszen bizonyos területeket, témákat csak ők dolgozhatnak föl. Hiszen az amatőrfilmezés egyik feladata: hírt adni a korról, az időről, amelyben élünk. Nos, erre a szép feladatra csak nagyon kevesen vállalkoztak. Öröm, hogy éppen a fiatal — első filmes alkotók — munkái között találtunk olyanokat, amelyek ezzel a nem titkolt szándékkal készültek. Mindenekelőtt a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban idén érettségizett Balassa Tamás Gigászát című munkáját említhetjük ezek között, amelyet a szakmai értékelés is a legkiemelkedőbb filmek közé sorolt. Ugyancsak dicsérendő a másik fiatal kaposvári rendező, Ke le János munkája. Lemegy a nap című filmjében groteszk, szürrealiszti- kus látásmódja egyéni, meglepő ötletekkel párosult. A mezőnyből kiemelkedett a nagykanizsai Kotnyek István munkája, aki Plain-air című, szürrealisztikus képekre épülő filmjével elnyerte a zsűri ötezer forintos különdíját. A somogyiaknak sem kell szégyenkezniük, hiszen Balassa Tamás említett filmjével a második díjat nyerte el. A nyolc különdíjból pedig hatot somogyi alkotó kapott meg. A zsűri különdíját Kele János kapta, míg a közönségdíjat Szentiványi Árpád nyerte Hong-kong című filmjével. A legjobb vágónak járó különdijat Mag Attilának ítélték, míg a legjobb operatőrnek Balassa Tamást látta a zsűri. A legjobb szórakoztató filmnek a marcali Élő János videoclipjét tartották a szakemberek, míg publicisztikai díjban részesült a siófoki Móczár István és Róka Ildikó. A háromnapos találkozó krónikájához tartozik, hogy a rendező intézmények mindvégig feladatuk magaslatán álltak. Az ilyen alkalmakkor előforduló csúszásoktól mentes volt a szemle. A szemle legnagyobb tanulsága az, hogy a nehéz körülményekre való hivatkozás csak a kevésbé felkészült alkotókat csábítja igénytelenségre. A néhány valóban átgondolt, művészileg értékes film azonban bizonyítja: a technikai hiányosságokat is pótolhatja az egyéni látásmód és tehetség. V. I. Önálló gazdálkodás a marcali művelődési központban Segíthetünk? — kérdezi a Marcali Kulturális Központ egyik szórólapja. S hogy miben, azt fotó mutatja: elegánsan megterített asztal, dekoratív étkészlet, alkalomhoz és italokhoz illő poharak. E rövid, egylapos felhívás is azt bizonyítja, hogy a művelődési otthonok élnek azzal a néhány éve megjelent rendelkezés adta lehetőséggel, amely szerint a szűkebben értelmezett alapellátáson kívül egyéb — anyagi hasznot hozó — tevékenységgel is foglalkozhatnak. Mit jelent ez a marcali kulturális központ életében — kérdeztük Gombai Győzőtől, az intézmény igazgatójától. — A művelődési ház élete, gazdálkodása önállóbbá vált e rendelkezés alapján. Ez szemléletbeli változást követel az itt dolgozóktól:az eddigieknél jobban figyelembe kell venniük a lakosság véleményét, gondját, igényét. — Milyen szolgáltatásra gondol? — Vállaljuk ünnepi események — a házassági évfordulótól az esküvői vacsorákig — megszervezését. Ehhez nemcsak a termet, hanem a szükséges felszereléseket, dekorációkat is biztosítjuk. Emellett kölcsön- zünk a hűtőszekrénytől a gáztűzhelyig még bútorokat is. Technikai felszereltségünk lehetővé teszi, hogy rövid időre színes televíziót, képmagnót és számítástechnikai berendezést is bérbe adhassunk. Aki igényli, akár mikrobuszt is kölcsönözhet nálunk. Különböző eseményekről kívánságra videofilmét, termékekről bemutatófilmet készítünk. — Mekkora nyereséget eredményez ez a tevékenység? — Tavaly májustól mintegy százezer forint ebből származó nyereségünk volt. — Mire fordítják a bevételt? — Főként a városi alapellátás javítására használtuk fel, állóeszközöket vásároltunk, szakköröket szerveztünk illetve tartottunk fenn ebből a pénzből. — Milyen tevékenységük tartozik még ebbe az úgynevezett vállalkozói körbe? — A Balaton-part délnyugati szakaszának kulturális ellátottsága nem kielégítő. Ezért a keresztúri tanáccsal kötött megállapodás alapján programokat szerveztünk a balatonmáriai strandon. Idén két könnyűzenei koncertünk volt: az Edda Művek és a Modern Hungária szórakoztatta a nagyszámú közönséget. Ehhez, a közönségszervezéstől a technikai felszerelés biztosításáig, minden a mi művelődési házunk feladata volt. Ebben a „tanulóévben” csaknem ötvenezer forint nyereségünk volt e két koncertből. Jövő nyáron három helyszínen: Balatonfenyvesen, Balaton- berényben és Balatonmárián szeretnénk rendszeressé tenni ezeket a programokat. — Karbantartásoknál, tatarozásoknál is feltűnik a kulturális központ neve. — Igen, a remek műszaki gárdánk kőműves, tetőfedő, festő és mázoló, illetve villanyszerelő szakmunkákban felújításokat, nagyjavításokat vállal, elsősorban a társ- intézményeknél. Ezek a tevékenységek egyrészt megnehezítik’ a művelődési házak működését, növelik adminisztratív munkájukat, másrészt azonban, bizonyítva segíteni akarását, népszerűvé teszik a lakosság körében, de nem utolsósorban anyagi hasznot eredményeznek. Hiszen ma már talán nem is az a legfontosabb, hogy az intézmény év végi statisztikái alapján hány ismeretterjesztő előadás, hány — viszonylag szűk réteget érintő — program szerepel, hanem az a szándék, amely enyhíteni akar a gondokon, segíteni a problémákon. Nem a kulturális alapellátás rovására, hanem azzal párhuzamosan. T. R. Egész napos vetélkedő az egészségért A siker titka a nagycsalád Az Országos Egészségnevelési Intézet felhívással fordult a nagy családokhoz, hogy játékos vetélkedőn mérjék össze erejüket. A három fordulós sorozat december végi televíziós döntőjében több mint kétszázezer forintos fődíjat ítél majd oda a zsűri, a tét tehát nem csekély. összesen hatvan család jelentkezett az ország minden részéből a versenyre, s szombaton a fővároson kívül Debrecenben és Kaposváron vetélkedtek a családok. Az oktatási igazgatóságon délelőtt tíz órakor tizenhat csapat tagjai estek át az egészségügyi vizsgálatokon. Volt olyan család, amelyik már pontelőnnyel indulhatott, hiszen minden gyerek után három plusz pont illette a csapatot. ’A szigorú egészségügyi vizsgálatok is pontokat jelentettek. Amelyik családban lyukasfogú gyereket találtak az orvosok, vagy kövér nagymamát — az pontlevonással járt. Az első feladatok különösen nagy hangsúlyt kaptak, hiszen tíz csapatnak búcsúzni kellett a forduló után. A jó hangulatra jellemző, hogy a kiesett csapat tagjai sem mentek haza, hanem végigizgulták a vetélkedőt. A kisebb gyerekek számára sportolási, szórakozási lehetőséget biztosítottak a rendezők. A délután egyre izgalmasabban telt. Előbb három, aztán két csapat maradt, hogy eldöntsék a végső sorrendet. A három között még úgy látszott, hogy a veszprémi Czimondor család is beleszólhat a sorrendbe, ám az együttműködési verseny című játékban halványabban szerepeltek, mint a másik két csapat. A döntőben is nehéz feladatokat kellett megoldania a barcsi Solti és az iharos- berényi Erőss családnak. Egy bőséges áruválasztékot kínáló asztalról a legkülönfélébb árukat kellett a család bevásárlásban jártas tagjának kiválasztania, a kosárba rakni, mégpedig oly módon, hogy szemét előzőleg bekötötték. Ennél már csak a pantomim-játékban volt nagyobb szükség a gyakorlatra. Ebben ugyanis a játék szabályai szerint a család mindennapjaiban gyakran előforduló fogalmakat kellett elmutogatni a teremből előzőleg kiküldött családtagnak. Ez a végig nagy összeszokottságról tanúbizonyságot tevő Erőss családnak és a Solti családnak sem okozott különösebb nehézséget. Így a verseny előző részében jelentős előnyre szert tett dr. Erőss Sándor és felesége öt gyermekükkel megérdemelten szerezték meg az első helyet. Jutalmul a Hungária Biztosító egy tandem kerékpárt ajánlott föl a családnak, Soltiék pedig a Mészöv ajándékát kapták. Ezzel azonban csak a kaposvári verseny ért véget, hiszen a három helyszín legtöbb pontját elérő nyolc csapat jutott tovább. Dr. Virág Zoltán, a köjál igazgatója, és a zsűri elnöke este fél hét tájban izgatottan várta a telefonnál az Országos Egészségnevelési Intézetből érkező híreket. Ekkor derült ki, hogy Erőssék nemcsak Kaposváron, hanem az országban is a legjobbnak bizonyultak. Soltiék pedig a harmadikok lettek. így aztán a kaposvári fordulóból összesítésben a hetedik helyen jutott tovább Czimondor Szilveszter családja is. Hétvégén nehezen mordul ki az ember otthonából. Kényelmesen elnyúj tózik a tv előtt, esetleg barátokat fogad vagy szeretteit látogatja meg. Ha teheti, pihen. A könnyűzenei koncerteket azonban ha mégoly borsosak is az árak, tömegesen látogatják a fiatalok. Nem így van ez a komoly zenét illetően. A kaposvári zeneiskola kapuja pénteken este sincs zárva. A zenetanárok adnak koncertet, a zenebarátoknak. Kik ők? Hogyan találtak egymásra, milyen gondokkal küszködnek, mit terveznek? — A hetvenes évek elején a Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat hozta létre az országos klubhálózatot — monta Ketterer László klubvezető. — A megyei könyvtárban találkoztak az érdeklődők. Akkoriban még ingyen hanglemezeket is osztogatott a vállalat. Aztán — ki tudja miért — egyszer Együtt, eredményesebben Zenebarátok klubja csak megszüntették a támogatást. Körülbelül négy éve alakult meg a klubunk a városi könyvtár segítségével. Ök biztosítják a termet, fizetik a honoráriumot az előadóknak. A havonta megtartott foglalkozásokon ingyenes a részvétel. Húsz, harminc állandó tagunk van, főleg középkorúak. Sajnos nincs mindig együtt a társaság. A könyvtár távol esik a városközponttól, nehezebb megközelíteni, mint a megyeit. — Milyen programot kínálnak a foglalkozások? — Legnagyobb sikere az élő hangversenyeknek van, de kedveltek a zenetörténészek előadásai, a lemezhallgatások is. — Milyen a propaganda? — Gyér. Talán többen eljönnének, ha tudnának a műsorokról. Nagyobb közönséget vonzana a komoly zenei klub, ha a művelődési társintézményekkel közösen szerveznének hangversenyeket, előadásokat. Csupor Lászlónak, a zeneiskola tanárának vélemé nye szerint is csökken a komoly zenei hangversenyek látogatottsága. Ennek okát abban látja, hogy nincs egy olyan egyeztető szervezet, amely összefogná és irányítaná a műsorok szervezését. — Emlékszem — mondja —, hogy az elmúlt években, amikor a zeneiskolát felújították, gyakran szerepeltünk a Somogyi Képtárban egyegy kiállítás megnyitása kapcsán. Jó hangulatú, nagyobb közönséget vonzó koncertek voltak ezek. Ügy gondolom, hogy a társmű- vószetek produktumaival együtt színre lépve, népszerűbb hangversenyeket rendezhetnénk. Kardos Kálmán zongoratanár azt tapasztalta, hogy a közönség zömét — a zenét valamilyen formában művelő — énekkaros, zeneiskolás — gyerekek és felnőttek alkotják. Ök azonban nagyon elfoglaltak, nehéz a gyakorlás, fellépés és a koncertek programját egyeztetniük. — A közönség kedvel bennünket •— fűzd hozzá Pallós László csellótanár. — Nemegyszer volt olyan hangverseny, hogy nagyobb volt a publikum, mint a Filharmónia rendezvényein. — Ha csak egy ember ül a nézőtéren, akkor is szívesen játszom — mondja a legfiatalabb zenetanár, Hat- ler Márta. Dr. Szili Gyula nyugalmazott ügyvéd — aki Kodály és Bartók hajdani nagyszombati, illetve pozsonyi iskoláiban szívta magába a zene szeretetét — 81 évesen is minden hangversenyre eljár, és megalakulása óta tagja a zenebarátok klubjának. — Nagyon örülök a sok apró gyerek érdeklődésének — mondja —, talán majd ők...! S reménye nem jogosulatlan. A koncert végén 5— 10 éves gyerekek téblábol- nak a folyosón. Várják, hogy kinyíljon az öltöző ajtaja, és gratulálhassanak az előadóknak. Várnai Ágnes
