Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-14 / 269. szám

1987. november 14., szombat Somogyi Néplap 3 Intézkedések a villamossági gyárban KORSZAKVÁLTÁS A munkaidőalap védelmében „Az élet minden területén erősíteni kell a fegyel­met.” (A megyei pártbizottság szeptember 2-i ha­tározatából.) A szakszervezet és a párt- bizottság fölkérésére felmé­rést készítettek a Kaposvári Villamossági Gyárban a munkaidőalap kihasználá­sáról. Megvizsgálták a mun­kaóra-kiesések okát, s azt, hogy milyen gazdasági hát­rányt jelent ez a vállalat ré­szére. — Meglepő eredményeket kaptunk — mondta Popp István, a szakszervezeti bi­zottság titkára —: a kiesett munkanapok több száz dol­gozó napi távolmaradását jelentik, s ez egy 1250 mun­kással dolgozó gyárban bi­zony gond. A célunk az volt, hogy a múlt év januárjától augusztusig tartó és az idei hasonló időszakban föltér­képezett okok feltárásával felhívjuk a gazdasági és tár­sadalmi vezetők figyelmét arra: elengedhetetlenül szük­séges ezeknek az adatoknak az értékelése, s haladéktala­nul meg kell vizsgálni, va­jon minden esetben szüksé- ges-e, hogy sokan a munka- időalap kárára maradjanak távol a gyártól. A fölmérést lapozgatva va­lóban elgondolkodtatóak az adatok. A fizikai állomány­ban dolgozók fizetett távol­léte 1986-ban 18 017 óra volt, 1987-ben 12 965. A' szellemi foglalkozásúak körében 2 392 órával volt több ez, mint ta­valy. Az okok között első helyen szerepel a gyári ki­küldetés, ezt követi az isko­lai elfoglaltság, majd a sport. A társadalmi szervezetek ügyeit intézők is tetemesen növelték a kieső óraszámot: pártügyben 56, szakszerve­zeti ügyben 48, az ifjúsági szervezet esetében pedig 24 órával több időt töltöttek tá­vol a gyártól az aktivisták, mint tavaly. A fizikai állo­mányú dolgozóknál némi változás tapasztalható. Itt első helyen ugyancsak a ki­küldetésben töltött idő áll, majd a sport következik, az iskolai elfoglaltság a 7: hely­re szorult. — A gyár önállóvá válása óta megnőtt szellemi foglal­kozású dolgozóink kikülde­tési száma — mondotta az szb-titkár. — Ez érthető, hi­szen nagyobb feladat hárul a beszerzőkre, minőségi el­lenőreinkre, kooperátora­inkra. Azonban nagyon fon­tos, hogy jobb szervezéssel teljes mértékben kihasznál­juk a munkaidőt, s a kikül­detés idején ne csak egy, esetleg két állomáshelyet ke­ressenek föl a dolgozók, ha­nem széleskörűen informá­lódjanak a tennivalókról. Többen vesznek részt szer­vezett oktatásban is; a szer­kezetváltás megköveteli a magasabb végzettséget, de nem árt, ha felülbíráljuk ezek indokoltságát. Fájó pontunk a sportügyben tá­volmaradók tetemes óraszá­ma. Az idén ez 2725 óra, az összes kieső óra húsz száza­léka. Minőségi sportról van szó, s ezt mi szívesen támo­gatjuk, ám úgy gondoljuk, ilyen esetekben nagyobb fe­lelősség hárulhatna a spor­tolót foglalkoztató egyesüle­tekre. Az úgynevezett „sport­állások” ma már nem meg- engedhetők egyetlen nagy­vállalatnál sem. A fölmérés után megtet­ték a szükséges intézkedése­ket. Bővítették a gyárban az egészségügyi szolgáltatá­sokat, ismét van fogászati rendelés, és a véradást is a gyárban, illetve a telephe­lyeken szervezik meg. — Nagyobb a felelősségük a közvetlen vezetőknek, el­távozást csakis indokolt eset­ben engedélyezhetnek. s ezeket rendszeresen ellen­őrizzük. Saját házunk táján is körülnéztünk, s változta­tásokat javasoltunk. Ezentúl a társadalmi szervezetek tag­jainak távolmaradását csak­is a titkárok igazolhatják, hiszen sok esetben bebizo­nyosodott, ezeket a teendő­ket munkaidő után is el le­het látni. Az 1988-as terve­zési időszakban igazgatói rendelkezés írja elő a gaz­dasági vezetőknek a távol­létek korlátozását. Klie Ágnes Automata vizsgáló Készül a telefon­központ Jó ütemben halad Kapos­vár legnagyobb, közérdeklő­déssel kísért beruházása, a telefonhálózat rekonstruk­ciója, az új telefoniközpont és a mikrohullámú rendszer építése. A kivitelezők mind a három területen időará­nyosan haladnak a munkák­ig kell átadniuk. Ezt kéthó­napos üzempróba követi a végleges üzembe helyezés előtt. — A vizsgálatokba műsze­részeink is besegítenek; itt is jól haladnak a szerelők. Az új épület második emeletén kaptak helyet azok a berendezések, amelyek Kaposvár közvetlen távolsá­gi összekapcsolását teszik az eddiginél biztonságosabbá, sőt a nemzetközi távhívásba is bekapcsolódhat a megye- székhely. — A távhívást biztosító ARM 2000 ívpontú központ mellett ugyanezen az emele­ten egy olyan berendezést is üzembe helyezünk, amely­ből jelenleg mindössze ket­tő van az országban. A LIMOS—TIMOS a helyi és a helyközi központok vizs­gálatát végzi teljesen auto­matikusan. Állandóan fel­ügyel, és az esetleges hibá­kat is jelzi. Vezérlését szá­mítógép végzi, és 15 ezer pontot tud figyelni. Egy emelettel lejjebb sze­relték föl a helyi telefonhá­lózat központját, ez 12 ezer vonalat működtet. Az áram­köri vizsgálatok a helyközi központéval párhuzamosan folynak. — A mikrohuEámú rend­szer áprilisban kezdhet üze­melni. Marcali és Nagyatád irányában biztosít összeköt­tetést. Jelentős szerepet ját­szik majd a megye városai­nak telefonon történő eléré­sében, így Nagyatád is be­kapcsolódhat a távhívásba. L. R. kai. Erről tájékoztatott Koltai István, a posta táv­közlési üzemének vezetője. — A hálózatépítés során 80 millió forint értékű mun­ka készül el az idén. Mivel saját erőből ekkora felada­tot nem tudnánk megolda­ni, külső kivitelezők is dol­goznak : a Közúti Építővál­lalat és a siófoki Kőolajve­zeték-építő Vállalat. 1988. június 30-ig minden veze­ték átkerül az új hálózat ték átkerül a régiről az új hálózatra. Ugyanez igaz a város góckörzeteire is, pél­dául Nagyberkire és Igalra. A hálózatépítés befejezéséig még 110 millió forintos munkát kell elvégezni jövő­re. Az új telefonközpontban most az áramköri vizsgála­tokat végzik a BHG szak­emberei, s 1988. március 31­Beszélgetés időszerű ideológiai feladatokról — A szocializmus hazai és nemzetközi fejlődésében kor­szakváltáshoz érkeztünk, a hetvenes évek elejétől új fel­tételek, körülmények és kö­vetelmény között kell dol­gozni. Ennek megfelelően sok mindent át kell gondol­ni. A korszakváltásból kelet­kező gyors mozgások meg a külső hatások azt követelték meg, hogy társadalmi-gazda­sági fejlődésünk egészét át­gondolva, gyorsabban vált­sunk bizonyos területeken. A vizsgálódás és a váltás igénye tavaly novemberben a Központi Bizottság ülésén fogalmazódott meg. Az azóta eltelt egy esztendő hazai és nemzetközi fejleményei még inkább előtérbe állították a váltás igényét. Milyen ha­tással volt ez a politikára? — erről kérdeztük Kemény Lászlót, az MSZMP KB pro­paganda-alosztályvezetőjét. — Az ön által említett fel­ismerés négy nagyon fontos politikai döntéssorban nyil­vánul meg. Kezdődött a tár­sadalmi-gazdasági kibonta­kozási programmal, amely­nek feladata meghatározni, hogy az adott helyzetből mi­lyen stratégia alapján akar a párt kiutat mutatni. A jú­lius 2-i KB-határozat ezért született meg. Ideológiai megújulásra is szükség van, tehát az ideológiai kérdések­ben a pártnak állást kellett foglalnia; ez a mostani KB- ülésen megtörtént. A harma­dik, hogy a párt vezető sze­repének kérdését a megvál­tozott körülmények között újra kell fogalmazni és egy­úttal korszerűsíteni kell a politikai intézményrendszert. A negyedik elem, hogy nyil­vánvalóan az ilyen mélyre­ható és minőségi változtatá­sokhoz személyi változásokra is szükség van. Tehát kelle­nek azok az emberek, akik ezt a minőségi változást ve­zérelni tudják. Jelenleg ab­ban a fázisban vagyunk, amikor ez a négy nagyon fontos politikai döntés még nem ért össze. A kibontako­zási program elkészült, erre épült a kormány munkaprog­ramja a végrehajtáshoz, és az elmúlt napokban a Köz­ponti Bizottság állást fog­lalt az ideológiai munka idő­szerű kérdéseivel kapcsolat­ban is. Várhatóan a jövő év­ben pedig a párt vezető sze­repével és az intézményrend­szer átalakításával kapcso­latos elképzelések megvita­tására kerül sor. A fentiek együttesen adnak választ ar­ra, hogy ezt a minőségi for­dulatot, a társadalom és a gazdaság minden területét érintő váltást hogyan tudjuk megvalósítani. — Milyen nemzetközi fel­tételek között kezdhetünk ehhez a nagyon nehéz, jö­vőnket alapvetően megha­tározó munkához? A korszakváltás nagyon sok gyötrelemmel jár mind­egyik szocialista ország szá­mára. Vannak bizonyos meg­torpanásaink is. Történelmi rálátással azonban egyértel­műen bebizonyosodott, hogy a szocializmus, a társadalmi fejlődés irányát tekintve reális alternatíva. Segít ben­nünket a Szovjetunióban megindult megújulási folya­mat. Mára megtanultuk, hogy mindegyik szocialista ország­nak a saját feltételeit, lehe­tőségeit kell figyelembe ven­nie a saját megoldásaihoz, a saját pályát kell a legjobban kihasználni úgy, hogy köz­ben egymástól tanulunk. Na­gyon pontosan kell tudni, hogy mi az, ami kedvező, és mi az, ami kevésbé az. Fi­gyelembe kell vennünk, hogy megújulási programunknak ellenfeleink egyáltalán nem tapsolnak, mert terveinkre válaszul a világban ma egy minden oldalú ellentámadás bontakozik ki a szocializ­mussal mint eszmével, mint társadalmi gyakorlattal szem­ben. — Beszélgetésünket azzal kezdtük, hogy a szocializmus építésében korszakváltás­hoz érkeztünk, és most ke­ressük a megfelelő válaszo­kat. Felmerült egy csomó ré­gi kérdés, amelyre azt hit­tük, hogy már megadtuk a választ. Letudtuk egyszer és mindenkorra. Most az új kö­rülmények között teljesen új módon kellene válaszolni rá­juk és nincsenek megfelelő válaszaink. Egyetért ezzel? — Azzal értek egyet, hogy meg kell találnunk a helyes válaszokat. Bátorít és kötelez erre bennünket a Központi Bizottság mostani állásfog­lalása is. Példát is monda­nék feladataink egyikére: ve­gyük a tulajdonviszonyok kérdését. A termelőerők fej­lődésében olyan elemek je­lennek meg, amelyek más­fajta tulajdoni elrendezést igényelnek, nem megkérdő­jelezve egyik alapértékünk, a különböző formájú társa­dalmi tulajdon meghatározó szerepének létjogosultságát, sőt elsődlegességét az épülő szocializmusban. Ennek nem mond ellent, hogy reális igé­nyek életre hívják a tulajdon különböző kombinációit. A magántaxis, hogyha taxis­ként fuvarozik, ugye, akkor magántulajdonos; ha a csa­ládját szállítja ugyanazzal a gépkocsival, akkor a szemé­lyi tulajdonát használja. Vi­szont ha egy megrendelés alapján belép valamiféle ál­lami vállalat körébe, akkor ismét egy másfajta tulajdon­kombinációban vesz részt- a munkamegosztásban. A vá­laszadáshoz tartozik: a kor­szakváltásnak az új minő­ségű fejlődésnek döntő ele­me a tudományos technikai forradalom megjelenése és kibontakozása. Ez vetette fel például a teljes foglal- koztátás és a hatékony fog­lalkoztatás ellentmondásá­nak problémáját. Egyértel­mű, hogy a szocializmus egyik természetes velejárója a társadalmi igazságosság vagy másképp fogalmazva: a létbiztonság. A termelőerők fejlődésével azonban a fog­lalkoztatottság csak hatéko­nyan képzelhető el. De em­líthetném az egyenlőség és differenciálás ellentmondá­sának kérdését is a jövede­lemelosztásokban. — Felismertük és ki mer­jük mondani, hogy a szocia­lizmus nem ellentmondás­mentes társadalom, és a szocialista országokban szá­mos ellentmondás létezik. Ha ezeket az ellentmondásokat időben fel tudjuk tárni és megoldást is tudunk kínálni, akkor ezeknek hajtóerőt je­lenthetnek. Véleménye sze­rint a mai magyar társada­lomban milyen sürgetően fi­gyelmet kívánó ellentmondá­sok léteznek? _ — Két súlyos ellentmon­dást emelnék ki. Az egyik, hogy egy ilyen kis ország, amely nyersanyagban ' sze­gény és korábbi elmaradott­ságát még teljes egésizében pem tudta leküzdeni, a sok­oldalú nemzetközi munka- megosztásban való maximá­lis részvételben érdekelt. Mondhatnám úgy is, hogy a világ civilizációs fejlődésé­nek a főútvonalán kell jár­nunk. A jelenlegi nemzetkö­zi munkamegosztásból azon­ban számunkra jelenleg alig származik valami pozitív impulzus. Megfogalmazták, hogy a KGST megújítására van szükség, az integráció elmélyítése és szervezeti struktúrájának megújítása azonban a gyakorlatban éve­ket fog igénybe venni. A fejlődő világgal, a felgyü­lemlett nehézségek ellenére is a kapcsolataink megőrzé­se a cél. Ez a világ legna­gyobb régiója, jelen kell lennünk, még akkor is, ha ezek számunkra ma gazda­ságilag olykor kedvezőtle­nek. Hiszen később, amikor kedvezőbbé válnak a lehe­tőségek, nem lehetnénk ott, ha most eleve kiszorítanánk magunkat. Ám a pillanatnyi helyzet nem ad pozitív im­pulzusokat. A másik nagy ellentmon­dás belső dolgainkból fakad. Az előbb említettek miatt az elmúlt tizenöt évben egy restriktiv gazdaságpolitikát kellett megvalósítanunk. Ez visszafogott gazdasági növe­kedést jelentett, sőt 1985- ben a nemzeti jövedelem termelése abszolút értékben csökkent. Eközben az embe­rek és a társadalom szük­ségleteit nem lehetett visz- szafogni. Az ellentmondás, hogy a népgazdaságunk tel­jesítménye stagnált vagy minimálisan növekedett, mi­közben az emberek szükség­letei dinamikusan növeked­tek. Mit lehet tenni ilyen­kor? A teljesítményt min­denképpen növelni kell. Amit rövid idő alatt vissza tudunk fogni, az a fogyasz­tás. Ezzel viszont a szük­ségletek és a fogyasztás le­hetősége között keletkezik ellentmondás. — Az MSZMP Központi Bizottságának állásfoglalása szerint jelentős szerepe van az ideológiának, amely segít ezeket az ellentmondásokat időben feltárni, segít az al­ternatívák keresésében és a közöttük való választásban. Olyan .ideológiai munkára van szükség, amely nyitott, demokratikus, nem zár le folyamatokat, hanem gon­dolkodásra kész alkotóerejé­re épít. Az irányítási fo­lyamatokban, a döntéselőké­szítésben és a döntéshoza­talban, valamint a végrehaj­tásban való részvétel lehe­tősége a további fejlődésünk egyik kulcskérdése. — Tovább folytatnám a gondolatot, a szocializmus demokrácia nélkül nem lé­tezik, a szocializmus egyen­lő a demokráciával. A ma­gyar társadalomban nagyon sokféle osztály, réteg van jelen, és ezek különböző ér­dekeket hordoznak, jeleníte­nek meg. Ezek az érdekek valamilyen módon felszínre is kell kerüljenek és érvé­nyesülni fognak, ha akar­juk, ha nem, a döntések előkészítésében és végrehaj­tásában' is. Ha a társada­lomnak nincsenek erre kul­turált eszközei, intézményei, jól kimunkált módszerei, akkor ezek spontán módon fognak érvényesülni, adott esetben éppen a megfogal-. mázott társadalmi célokkal szemben; az érdekpluraliz­mus alapján intézményesen kell biztosítani az érdekek közötti ütközést és vitát, az érdekek rangsorolását, az érdekprioriitások megfogal­mazását és a politikai dönté­sekbe való beépítését. Ugyanakkor az érdekeket befolyásolni is lehet, és a politikának, az ideológiának egyik legfontosabb feladata, hogy megfogalmazza a meg­felelő célrendszert, amely­nek révén a különböző ér­dekek összeütközése, érvé­nyesülése befolyásolható ás alakítható. — Társadalmi-gazdasági fejlődésünk meggyorsításá­nak ma ideológiai feltéte­lei is vannak, erre a Köz­ponti Bizottság legutóbbi ál­lásfoglalásában is utalt. A társadalomban ma van egy olyan várakozás, hogy az ideológia majd mindent megold, rajzoljunk tehát egy pontos képet a szocia­lizmusról. Vannak, akik pe­dig úgy fogalmaznak, hogy az ideológia a fékje, a gátja mindennek. Ha nem fogal­maz meg abszolút értékeket, akkor nem is ideológia, és aki ma ideológiáról beszél, az a reform ellensége. — Az visz most előre a társadalomban, ha lenini stílusban a valós helyzet­ből, a reális folyamatokból szűrjük le a megfelelő ta­nulságokat, és ezek alapján keressük a megoldásokat. Lenin gondolata ma is érvé­nyes, hogy csak a konkrét helyzet konkrét elemzése alapján lehet megfogalmaz­ni a célokat, a társadalmi cselekvés irányát és módját. Tehát a fejlődés gyorsítása végett olyan ideológiai munka szükséges, amely a progresszív gazdaság.i-társa- dalmi folyamatok kibontá­sát, tudatosítását, törvény- szerűségeinek a felismerését és tudatos gyakorlati alkal­mazását segíti elő. Ezt egyetlen határozattal nem lehet megoldani. Az ideoló­giai munka ezért sem lehet egy szűk réteg kiváltsága, ahhoz a párt teljes erejét igényelnünk kell. Bánhidi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom