Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-13 / 241. szám

2 Somogyi Néplap 1987. október 13., kedd Megkezdődtek a hivatalos magyar—kínai tárgyalások Dél-Koreában elfogadták az új alkotmányt Reformgyorsítás Lengyelországban (Folytatás az 1. oldalról.) A pekingi lapok az Űj Kína jelentése alapján is­mertetik Csao Ce-jang és Kádár János pohárköszöntő­jét. Kiemelik, hogy Csao Ce- jang a kétoldalú kapcsola­tokról szólva elmondta: Kína nagyra értékeli a kínai—ma­gyar barátságot és szilárd meggyőződése, hogy ez a ba­rátság egyaránt szolgálja a szocialista építés és a világ­béke ügyét. A kínai vezető hangsúlyozta, hogy a baráti együttműködés szakadatlan fejlesztése Magyarországgal a Kínai Kommunista Párt és a kínai kormány tántorítha­tatlan politikája. Elismerés­sel szólt a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt azon képessé­géről, hogy összegezni tudja a múlt történelmi tapaszta­latait és tanulságait, meré­szen keresi az új megoldá­sokat, és a népre támasz­kodva bátran törekszik a reformokra és a megújulás­ra. Csao Ce-jang rámutatott, hogy a reform az elmélyítés új szakaszában van Kínában és Magyarországon egyaránt, és hasonlóak a két ország előtt álló problémák is. Mint mondotta, Kína kész nemcsak arra, hogy folyama­tosan kicserélje tapasztala­tait Magyarországgal, ha­nem az egymástól való tanu­lásra és az együtthaladásra is. Külpolitikai kérdéseket érintve Csao Ce-jang kifej­tette: mind a kínai, mind a Súlyos harcok folytak a dél-libanoni Szaida város közelében a síita Amal-mozgalom és a Szunnita Népi Felszabadító Hadsereg fegyveresei között. A szunnitákat palesztin tüzér­ség (képünk) támogatta. A harcokban kilencen életüket vesz­tették, a sebesültek száma 19 Hétfő esti kommentár Kevesebb több lett volna? Ha lenne mérőeszköz az olimpiai láz jelzésére, egy­értelműen kiderülne, hogy ezekben a napokban gyors ütemben növekszik a nem­zetközi közvélemény „hő­mérséklete”. Ahogy közele­dik a nagy játékok eszten­deje, mind nyugtalanítóbb és sürgetőbb lesz a kérdés: lesz-e végre „normális” nyá­ri olimpia — annyi kudarc és megrázkódtatás után — 1988 szeptemberében. Bár a nyugati lapok sokat írnak a népi Korea által tá­masztott feltételekről, az idő­pont közeledtével sokan úgy látják: változatlanul az egyik kulcskérdés éppen az: a kitűzött időpontban foga­dó- és működőképes lesz-e Dél-Korea fővárosa, az a Szöul, amely — inkább csak sejthető, mint tudható okok­ból — megkapta a rendezés jogát. Aki csak valamelyes rend­szerességgel nézi a televíziós híradókat, vagy az újságok hasábjait, jól tudja, hogy a kérdés jogos. Szöul ugyanis olyan jelentős politikai erje­dés színhelye, amelyre, leg­alábbis most, a nyugtalanság állandósulása a jellemző. A dolog lényege közismert. A gazdaságilag kétségtelenül kiugró eredményeket produ­káló ország demokratikus erői — mérsékeltek és radi­kálisok egyaránt — úgy ér­zik: az ipari fejlődés nincs szinkronban a diktatórikus, katonai jellegű intézmény- rendszer jelenlegi állapotá­val. Csaknem biztos, hogy az olimpiai rendezés jogának megszerzése is sajátos kata­lizátornak bizonyult, felgyor­sította a katonai rezsimmel szembeni tömegellenállást. Ennek konkrét és máris je­lentős következménye az, hogy a mostani diktátor, Csőn Tu Hvan tábornok visz- szavonulásra kényszerült; immár hivatalosan is beje­lentette, hogy pártja jelöltje a decemberi, előrehozott el-, nökválasztásokon nem ő, hanem tábornoktársa, a ná­la „áramvonalasabbnak tű­nő” Ro Te Vu lesz. Mindezek ismeretében a dél-koreai és a nemzetközi közvélemény érthető érdek­lődéssel várta, vajon a két legismertebb (korábban hosz- szabb börtönbüntetésre ítélt) ellenzéki személyiség közül ki lesz Ro ellenjelölt je: Kim Jung Szám vagy Kim De Dzsung (akiknek élete mel­lesleg kész kalandregény, mert tokiói száműzetéséből „rabolták haza” a dél-koreai katonai titkosszolgálat em­berei). A jelek arra utalnak, hogy mindketten megpályáz­zák az elnöki bársonyszéket, hiszen Kim Jung Szám a hétvégén már be is jelentet­te eme szándékát. Mivel több mint másfél évtized után először választ állam­főt az ország közvetlen sza­vazással, jogos a feltételezés, hogy két ellenzéki jelölt in­dulása megosztja a progresz- szív tábort, és nevető har­madikká teheti Csőn kijelöli utódját. Néha a politikában is elő­fordul, hogy beigazolódik a népi bölcsesség: kevesebb több lett volna. H. E. magyar nép féltve óvja' a békét. Mindkettő tisztában van azzal, hogy a szocialista építés ügyének kedvező, hosszú távra szóló stabil és békés nemzetközi környezet­re van szüksége. Elismerés­sel szólt arról a magyar ál­láspontról, hogy a közepes és a kis országoknak is aktív szerepet kell játszaniuk a nemzetközi ügyekben. Kádár János pohárköszön­tőjét ismertetve a kínai saj­tó rámutat, hogy a magyar pártvezető megelégedéssel szólt a magyar—kínai kap­csolatok gyors fejlődéséről. Kádár János ismételten le­szögezte, hogy a Kínai Nép- köztársasággal fenntartott kapcsolatok a magyar külpo­litika szilárd, állandó elemét képezik. Kifejezte meggyő­ződését, hogy a szocialista Kína fejlődése nem csak a kínai nép ügye, hanem a társadalmi haladás minden hívének, a világbéke megvé­déséért küzdő minden erő­nek alapvető érdeke. Kifej­tette, hogy Magyarország és Kína egyetért a világ sorsát meghatározó fő kérdésekben. Kádár János elmondta: egyetért a magyar és a kí­nai párt abban is, hogy a kommunista pártok közötti kapcsolatoknak és általában az államok közötti viszony­nak az egyenjogúság, a füg­getlenség, a kölcsönös tiszte­let és a belügyekbé való be nem avatkozás elvei alapján kell fejlődniök. Magyaror­szág ezeknek az elveknek az alapján kívánja fejleszteni együttműködését Kínával. Idézi a kínai sajtó a ma­gyar pártvezetőnek azt a ki­jelentését, hogy Magyaror­szág üdvözli a Kínai Kom­munista Párt álláspontját, amely szerint a nyitást és a reformok politikáját, vala­mint a szocialista építés is­mert négy alapelvét egymást kiegészítő és egymástól elvá­laszthatatlan elemeknek te­kinti. SRI LANKA Háborús állapot uralkodik Jaffna városában és környé­kén: az indiai katonai ala­kulatok teljesen bekerítették a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) nevű csoport állásait. Colombói katonai források szerint a harcok­ban kétszázötven tamil fegy­veres esett el eddig. A je­lekből ítélve az indiai béke­erők offenzívájának célja az LTTE katonai bázisrendsze­rének felmorzsolása Jaffná- ban. A városban kiépített ál­lásokat állítólag kétezer „tigris” védi . akna- és grá­nátvetőkkel, valamint köny- nyűfegyverekkel. A dél-koreai parlament hétfőn döntő többséggel el­fogadta az ország új alkot­mányát. Ennek legfontosabb új vonása, hogy az államfőt a jövőben közvetlenül vá­lasztják, nem pedig elekto­rok útján. A dél-koreai rádió beje­lentése szerint október 27-én népszavazást tartanak az új alkotmányról, az első köz­vetlen elnökválasztásra pe­dig még december 20. előtt sort kerítenek. Az új alap­törvény azonban csak jövő év februárjában — Csőn Tu Hvan jelenlegi elnök vissza­lépése után — lép életbe. A most elfogadott alkot­mány demokratikusabb a ko­rábbiaknál: az elnök hivata­li idejét az eddigi hét évvel szemben öt évre korlátozza, és nem teszi lehetővé az ál­lamfő újraválasztását. Meg­fosztja az államfőt a parla­ment feloszlatásának jogától, és a hadsereget politikai semlegességre kötelezi. A ko­rábbi alaptörvényeknél át­fogóbban rögzíti az állam­polgárok alapvető és kollek­tív jogait. HAMMER KABULBAN Armand Hammer ameri­kai üzletember és közéleti személyiség hétfőn Afganisz­tán fővárosába, Kabulba ér­kezett. Megérkezése után a nemzetközi repülőtéren új­ságírók előtt úgy nyilatko­zott, hogy nagy érdeklődés­sel tekint a kabuli vezetők­kel folytatandó tárgyalásai elé. Armand Hammert a re­pülőtéren Szuleman Laik, az Afganisztáni Népi Demokra­tikus Párt KB PB tagja, a nemzetiségi és törzsi ügyek minisztere, valamint más hi­vatalos személyiségek fogad­ták. Hétfőn a szárazföldi egy­ségek támogatására indiai ejtőernyős kommandóoszta­gokat dobtak le Jafinában. Számítások szerint az indiai alakulatok a következő két OíTpTjTrn^képesek lesznek le­gyűrni az LTTE-egységek el- I lenállását. Az északi tartományban - í akárcsak a szigetország ke- j leti vidékén — a katonaiák- / ciók miatt kijárási tilalom van érvényben. Hétfőn a több mint százezer lakosú .Jaffnában rövid időre felol­dották a tilalmat, hogy az efnberek élelmet szerezhes­senek be. Ha nem is váratlanul és nem is új irányban, de min­denképpen meglepő széles­ségben és mélységben lát­szik meglendülni a lengyel társadalmi és gazdasági re­form folyamata. Az ország parlamentje, a szejm szom­bati ülésén felvázolt reform- csomag drasztikus változáso­kat irányoz elő a gazdasági mechanizmusokban, a köz­ponti állam- és gazdaságirá­nyítás módszereiben és szer­kezeti rendjében. A most hirtelen lendületet vett reformfolyamat, annak alapelvei és céljai valójában semmiféle eltérést nem je­lentenek azoktól az elképze­lésektől, amelyeket a Len­gyel Egyesült Munkáspárt 1981-es IX. kongresszusán fogalmazták meg, és amiket öt évvel később a X. kong­resszus is megerősített. Eltá­volodás az akkor kimunkált stratégiától a gazdaságpoli­tikában nem most, hanem az elmúlt néhány évben kö­vetkezett be. Egészen ponto­san: az 1981-ben kitűzött re­formcélok, részben az ország objektív gazdasági helyzete, részben a vezetés és a végre­hajtás következetlenségei miatt nem valósulhattak meg. A gazdasági reform 2 —3 évre előirányzott teljes befejezése helyett a valóság­ban évről évre a korábbi mechanizmusok és gazdaság­irányítási gyakorlat vissza­rendeződése történt. Egyfaj­ta ellentmondásos helyzet alakult ki. Miközben az or­szág társadalmi és politikai stabilizációja, a szocialista demokrácia kiszélesítése az élet minden területén az el- képzeltnél és a vártnál is gyorsabb ütemben haladt előre, a gazdasági élet meg­újulása, korszerűsödése ké­sett, sőt megtorpant, vagy egyes területeken még visz- szalépés is érzékelhető volt. Miben foglalható össze a szombati szejm-ülésen is­mertetett reformcsomag lé­nyege? A legáltalánosabban: Lengyelország következete­sen tovább akar haladni a társadalmi közmegegyezést szolgáló, a szocialista de­mokrácia kiszélesítését és a gazdasági hatékonyság növe­lését célzó politikai irányvo­nalának teljes megvalósítása felé. Az ország vezetése az egész lengyel társadalom nö­vekvő politikai, társadalmi és gazdasági aktivitásával akarja valóra váltani elkép­zeléseit. Ennek egyik leg­utolsó és látványos megnyil­vánulása, hogy a szejm nép­szavazást írt ki a gazdasági reform kérdésében. Az or­szágos referendum nemcsak a reformelképzelések beve­zetésének üteméről dönt majd, de egyfajta új társa­dalmi megegyezést is jelent­het a feladatok és az azok­kal járó nehézségek közös vállalására. Ä gazdaságirányítás és a gazdasági mechanizmusok átalakítása szintén a társa­dalom és az egyén aktivitá­Jaffna környékén háborús állapot uralkodik Jesse Jaikson amerikai színes bőrű polgárjogi harcos hivatalosan is bejelentette: indulni kíván az 1988-as elnökválasztásokon sának felszabadítását irá­nyozza elő. A vállalkozói szellem élénkítését, a szo­cialista piac létrejöttét, a felelős vállalati önállóság ke­reteinek kimunkálását cé­lozza. A központi irányító szervek hatáskörének meg­nyirbálásával minden eddi­ginél nagyobb szerephez jut­nak a területi közigazgatási szervek, az önállóan vállal­kozó és saját kockázattal gazdálkodó szocialista és magánvállalkozások. A re­formcsomag elemzéséből az tűnik ki, hogy a legnagyobb hangsúlyt az egészséges áru- és pénzviszonyok és a piaci automatizmusok kialakítá­sára helyezik. Az orientáló és szabályozó belső piac mű­ködtetése érdekében kíván­ják nagyon rövid idő, 2—3 év alatt helyreállítani a len­gyel belgazdaság egyensú­lyát. Ennek érdekében ha­tároztak a drasztikus ár­emeléseket jelentő ár- és az ehhez kapcsolódó bérre­formról. A piaci szemléletet szeretnék kiterjeszteni a fogyasztási javakon túl a be­ruházási eszközök kereske­delmére és a tőkemozgásra is. Mégpedig úgy, hogy meg­szüntetik néhány vállalat monopóliumát, az árak köz­ponti szabályozását, lehető­vé teszik a vállalati vagyon­tárgyak szabad adás-vételét, értékpapír-piacot hoznak lét­re, ahol a kereslet-kínálat szabályai szerint cserélnek gazdát a kötvények és a részvények a vállalatok és korlátozott keretek között a magánszemélyek bevonásá­val. Bankreformot hajtanak végre. A nemzeti bank fel­ügyeletével kereskedelmi bankok irányítják majd üz­leti megfontolások szerint a hitelpiacot, illetve verse­nyeznek a köztük szabadon választó vállalatok betétei­ért. A vállalkozói magatartás erősítése érdekében gazdasá­gi tevékenységet engedélye­zés nélkül, egyszerű bejegy­zés után lehet majd kezdeni valamennyi szektorban. A vállalkozók szabadon dönt­hetnek működési körükről, vagy annak megváltoztatásá­ról. Megszüntetik a mező- gazdasági felvásárlók mono­póliumát, megkönnyítik a földdel való kereskedelmet, a magángazdaságok területé­nek növekedését. A vállala­tok saját akkumulációját nö­velve új adórendszert "dol­goznak ki, ami egyben meg­szünteti a jelenlegi gyakor­latot, amelyben a jól gazdál­kodók tartják el a rosszab­bakat. Nagyobb szabadságot kapnak a vállalatok a külke­reskedelemben, növelve a külkereskedelmi joggal ren­delkezők számát, egyes ár­nál pedig megszüntetik az engedélyezési kényszert. Devizatőzsdét indítahak. ahol a vállalatok a kereslet- kínálat szabta áron adhat­ják, vehetik devizakövetelé­seiket. Tervezik a személyi ■ jövedelemadó bevezetését is. Általában nagyobb szere­pet szánnak á pénzpolitiká­nak. Az inflációt figyelembe vevő reális kamatpolitikát dolgoznak ki úgy a vállala­tok, mint a lakosság hitel­ügyleteire. Folytatni kíván­ják az aktív árfolyampoliti­kát, vagyis közelíteni szeret­nék a dollár feketepiaci ár­folyamát a hivataloshoz, ami rövid távon a zloty újabb le­értékelését jelenti majd. A legtöbb vita valószínű­leg a tervezett árintézkedé­sek körül bontakozik ki majd. Az alapvető fogyasz­tási cikkek és szolgáltatások árainak jelentős emelésével is elsősorban a piaci egyen­súly helyreállítása a cél. Á legnagyobb egyetértés viszont az állam- és gazda­ságirányítás központjának átszervezését, vagyis a 16 minisztérium, illetve állam­hivatal bezárását és 8 új ala­kítását fogadta. Ennek célja, hogy hatékonyabb és olcsóbb apparátust hozzanak létre, amely alkalmazkodik az új gazdaságirányítás megválto­zott feladataihoz. Zsebesi Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom