Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-13 / 241. szám

1987. október 13., kedd Somogyi Néplap 3 Mi és az információs forradalom A hunoktól az elektronikáig A mérnöki munka termé­szetes, ha nem is gyakori termékei az újítások, szaba­dalmak, találmányok. Ezek hallatán az ember valami zseniális, eddig ismeretlen dologra gondol. Pedig ritkán esik meg, hogy alkotómunka eredményeként valami egé­szen ,új születik. Kevés al­kotó társunk mondhatja' el magáról, hogy új gyöngysze­mekkel tudja gazdagítani a határokat nem tisztelő tu­dás évezredek óta gyarapodó tárházát. Ezt nem sajnálkoz­va mondom, inkább tény­megállapításként. Pedig hát a tények makacs dolgok, ahogy az angol mondás tart­ja, akarva-akaratlanul tudo­másul kell venni őket. Nem véletlenül mondta Jo- liot Curie: „Ha lenne egy eredeti ötletem, akkor zseni lennék.”. Pedig neki volt mire szerénynek lenni. FELTALÁLTÁK - AMI MEGVAN Ezért is tartják azt, hogy az innováció nem más, mint ismert dolgok újszerű kom­binációja. Jól megfigyelhet­jük ezt az amerikai IBM példáján. Ez az egész vilá­got behálózó multinacionális elektronikai cég nem feltét­lenül .azon töri magát, hogy egy-egy termékkel elsőnek jelenjen meg a piacon. Ver­senytársai gyakran megelő­zik ebben. A cég figyel, ösz- szegyűjti, elemzi a partne­rek által gyártott termékek (például személyi számítógé­pek) piaci fogadtatását, majd maga is cselekszik. De ak­kor már igyekszik kikerülni az úttörőmunka elkerülhe­tetlen buktatóit. Tehát amit újnak tekintünk, rjem fel­tétlenül eredeti is egyben. Ismert megoldások igénye­inkhez jobban passzított ke­veréke. Néha az újnak kikiáltott termékek, eljárások, beren­dezések körüli titkolódzás is ezzel az egyszerű ténnyel magyarázható. Talán ha meg­tudnánk, mi is van például a „csodaantenna” mögött, azt mondanánk: hisz nincs ebben semmi új, ezt még én is meg tudnám csinálni. A hozzáértést azonban minden korban igyekeztek titkolni. Legendák szólnak például a belga Pauwensről, aki a múlt század elején elleste az an­gol szövőgép titkát, Krup- pékról, akik kikémlelték az angolok ágyúgyártási tudo­mányát vagy Nagy Péter embereiről, akik a holland hajóépítést igyekeztek kifür­készni. De nemcsak titkolod - zunk, hanem sokszor nem is nézünk körül szűkebb-tá- gabb világunkban. Jó példa erre a Siemens cég esete. A 80-as évek elején fölmérést készítettek a vállalatnál, és arra a meglepő következte­tésre jutottak, hogy a cégnél benyújtott kisebb-nagyobb újítások 93 százalékánál semmiféle kísérletet nem kellett volna elvégezni, mert azokat a hozzáférhető mű­szaki kiadványokban bárki megtalálhatta volna. MINT A VIZET A VEZETÉKEN Nyugodtan mondhatjuk: az információ, az ismeret jel­lemzői közé tartozik, hogy létrejön, majd megsemmisül; vannak, akik birtokolják,, s mások állandóan információ­szegénységet kiáltanak. Jog­gal teszik. Vállalati felméré­sek igazolják,' hogy a ren­delkezésre álló műszaki, gazdasági, társadalmi isme­ret 90—95 százaléka a mű­ködési terület 3—5 százalé­kára koncentrálódik. Válla­lati méretekben azonban az „információs hegyek” köny- nyebben és gyorsabban szét- hordhatók. Nehezebb a helyzet, ha már kilépünk a vállalati ka­pun, de talán más városban vagy országban tárolt isme­retre volna szükségünk. Jó­szerével két megoldást al­kalmazunk: könyvtárba vagy vásárokra, kiállításokra já­runk. Ezért aztán ha Mün­chenben, Hannoverben, Bécs- ben vagy Lipcsében megnyí­lik a nemzetközi vásár, aki csak teheti, fölkerekedik in­formációs izoláltságából, és napszám gyűjti a külföldi cégek prospektusait. Az is­meretszerzésnek talán ez a legdrágább fajtája. Azt már természetesnek tartjuk, hogy ivóvizünket a vízhálózatról kapjuk, s nem kell mindenkinek a forrás­hoz menni. Nem távoli jövő, hogy minden ismeretanyagot, információt is ehhez hason­lóan szolgáltatnak majd a fogyasztóknak. Minden tár­sadalom igekszik kiépíteni az emberek, közösségek együtt­működését szolgáló, az isme­reteket szolgáltatásszerűen nyújtó kommunikációs csa­tornákat. A memorizált is­mereteken túl a munka szak­mai tartalmának növelésé­hez szükség van más, új is­meretekre a tudományos munkához éppenúgy, mint a döntések meghozatalához. Napjainkra elvileg megte­remtődtek azok a műszaki feltételek, amelyeknek segít­ségével a világ valamennyi leírható, lerajzolható, hang­ban rögzíthető ismeretanya­ga minden munkahely, min­den fogyasztó — akár egyén, akár család — számára hoz­záférhető. MEGSZŰNŐ KORLÁTOK Ezek a kommunikációs csatornák vagy hálózatok két gondunkon enyhítenek. Gyorsan házhoz szállítják a szükséges információkat. Se­gítségükkel átlehet törni a a tér- és időkorlátot, amely sokáig elképzelhetetlen volt. Egykor a vízi utak hajósai, a sztyeppék lovasai voltak azok, akik igyekeztek gyor­san felgombolyítani a távol­ság és az idő fonalát. Régi korok hadvezérei, po­litikusai és diktátorai is ki­építették a maguk kommu­nikációs csatornáit —, hogy információkat, híreket gyor­san továbbítsanak. Julius Caesar fénytávközléssel. At­tila, a hunok királya tűz- és füstjelekből álló „postája” révén tudósított a nagyobb hadi vállalkozásokról. A tu­domány segítségével „rövi­dültek” és gyorsultak a hír­közlőcsatornák. C. Chappe francia hadmérnök, Morse az amerikai portréfestő, Fara­day angol fizikus, Bell, az angol születésű, amerikai sü- ketnéma-intézeti pedagógus, Edison, a rendkívül termé­keny amerikai feltaláló, az orosz Popov és Marconi, a gazdag olasz ifjú munkássá­ga nyomán a múlt század végén már elektromágneses hullámokra ültetve szállít­ják az információkat az óceánon át. (Folytatjuk) Dr. Henczi Lajos az MTESZ főtitkárhelyettese A SPANYOLOS Akar a meseben az öreg­apó és öreganyó házikója, olyan Vili Lajosék portája Somogyaszalóban. Minden kedves, barátságos az őszi napfényben: a kerekeékút, a pici ház. Csak Dingó, a fe­kete házőrző ne acsarkodna úgy az idegenekre! Az Aszalóban született La­jos bácsi nyolcvannyolc évé­vel a legöregebb a faluban. Persze nem ez teszi neveze­tessé, hanem a kalandos életútja. — Én csak a magját mon­dom, bár igen tarka a színe — nevet göcögve Lajos bá­csi, miközben rágyújt egy szivarra. Az első világháborúnál kezdi. — Tizenhét évesen a gim­náziumból mentem a front­ra, a 17-es honvédokkal. Az 1918-as őszirózsás forrada­lom után hazajöttünk, Szé­kesfehérváron leszereltünk. A Tanácsköztársaság Buda­pesten ért: ott fejeztem be ugyanis a középiskolát a Ta­vaszmező utcai főgimnázium­ban. A forradalom hírére hazajöttem a szüléimhez So- mogyaszalóba. Nem sokáig ültem tétlenül, hívtak az egykori diáktársaim Kapos­várra: „Gyere te is, most alakul a Latinca század!” Ott voltam velük Érsekújvárnál a harcokban; aztán mi tet­tünk rendet Nagyatádon, amikor bizonyos atyafiak nem értettek egyet a Ta­nácsköztársasággal . . . Mint annyi más társát, őt is megdöbbentette, amikor megdöntötték a Tanácsköz­társaságot. Kérve kérte tár­sait, ne adják le a puskát, vigyázzanak, mert itt is úgy lesz, mint a francia forra­dalom után. Neki lett igaza. Öt is halálra keresték a kü­lönítményesek odahaza. Fe­jébe vette, hogy elmegy Keszthelyre mezőgazdasági akadémiára, Kaposváron azonban elfogták. — Tizenhárom hónapot kaptam a törvényszéken. Ak­kor már nem volt gondom..., előtte azonban volt haddel- hadd. Sok mindent megpróbált kiszabadulása után; Kiskun­halason az unokatestvérénél még a szélmolnárságot is. Ott ismerkedett meg egy volt vöröskatonával, s együtt in­dultak el külföldre, Ausztrián át. Letartóztatások, interná­lótáborok következtek, míg végre ideiglenes igazolvány­hoz jutott Berlinben, majd pedig munkához egy nagy­birtokon Weselitzben. — Jó világom volt 1933-ig, amíg Hitler uralomra nem került, de utána — legyint egyet. — Akkor már tagja voltam a Német Kommunis­ta Pártnak. Jöttek az elvtár­sak, mondták, itt büdös lesz nektek. Menjetek Francia- országba vagy a Saar-vidék- re. Ügy is tettünk. Üj fejezet kezdődött Lajos bácsi életében a spanyol pol­gárháború idején. Szinte ki­húzza magát a széken, ami­kor arra emlékszik, hogyan indult el a német elvtársai­val Párizson át Spanyolor­szágba, a nemzetközi brigád­ba. — Ott is az elvtársak se­gítettek: turistának öltöztet­tek; tíz-tizenkét autón men­tünk a spanyol határig. Az­tán átkeltünk a Pireneuso- kon. Álba Sétában szereltek föl, képeztek ki bennünket. Onnan mentünk a frontra. Először a Thálmann-zászlóalj katonája voltam, aztán át­mentem a magyarokhoz. Neveket sorol: azokét, akikkel találkozott. Szalvai Mihályt, Rajk Lászlót, Mün- nich Ferencet említi, azután Ribár Pált, az Iván és a Se­bes testvéreket. Ott volt ő is Huescánál, amikor Lukács tábornok, azaz Zalka Máté kocsiját kilőtték. Részt vett az ebrói harcokban, ott volt Madrid védelménél. — Harcoltunk Franco ka­tonái ellen a köztársaságiak­Felújítják a szarvasmarha-vágóhidat Nagyobb kapacitás — jobb minőség Nagyszabású rekonstruk­ció folyik a Kaposvári Hús­kombinát szarvasmarha- vágóhídján. Építésekor, 1968- ban korszerű volt a vágóhíd, napjainkra azonban műszaki és biztonságtechnikai szem­pontból egyaránt elavult. Az élőmarha-kínálat változatla­nul számottevő megyénkben. Az állatok vágását viszont csak egy hagyományos tech­nológiával dolgozó, kis kapa­citású vágóhídon tudta vé­gezni a húskombinát, ezért a munka egy részét társvál­lalatok» adták. — Somogybán évente 10— 15 ezer szarvasmarha vágá­sára volt azért igény, mert nzm felelt meg az élőexport követelményeinek — mond­ta Lukács György termelési főmérnök. — A mennyiségi és minőségi követelmények­nek nem tudunk maradék­talanul eleget tenni az em!í-> tett okók miatt. Elsősorban a tőkehúst voltunk kényte­lenek a társvállalatoktól hoz­ni. Ezért vetődött fel négy évvel ezelőtt a felújítás gon­dolata. A vágóhidat olyan kapacitásúvá kell tenni, hogy VILI kai együtt. Az volt egyedül a szörnyű, amikor jöttek az olasz és a német repülők, a Bredák, a Messerschmidtek... Nekünk meg csak puskánk volt! Amikor elbúcsúztunk, kaptunk egy diplomát azért, hogy részt vettünk a harcok­ban. Sajnos, ez ott maradt a francia internálótáborban, ahol éveket töltöttem ... Lajos bácsi a szerencsések közé tartozik. Sehol sem se­besült meg, pedig éppen elég csatában részt vett. — Ügy higgye el, hogy még kórházban sem voltam soha! Felesége mosolyogva hall­gatja a férjét. Wack Teréz, aki ma is törve beszéli nyel­vünket, a felszabadulás után jött Magyarországra, So- mogyaszalóba. Sok jót és sok rosszat megéltek együtt. — Hát bizony, amikor Rajk Lászlót letartóztatták, nekem is melegem lett... Járőröztem vele együtt Spa­nyolországban. Vili Lajos a tsz-szervezés- kor alapító volt, később el­nök, sokáig párttitkár. Most már azonban csak az emlé­keket eleveníti föl, ha meg­látogatják. Nemrégen a Ha­za Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntették ki Budapesten a Magyar El­lenállók, Antifasiszták Szö­vetségének székházában. — Jólesett — szív egyet a szivaron Lajos bácsi —;csak talán egy kicsit későn jött. Lajos Géza akar az élőmarha-exportpiac beszűkülése esetén is bizton­ságot tudjunk adni a terme­lőknek. A vágás üteme ne a társvállalatoktól függjön! A felújítás után évente 20 ezer marha vágására lesz lehető­ség. A rekonstrukció higiéniai és szervezési feladatokat is megpld. Olyan minőségű áru kerül majd ki az üzemből, amely a szigorú közös piaci igényeknek is megfelel. En­nek eléréséhez az kell, hogy a vágóhídhoz kapcsolódó technológiai lépcső — mint a hűtöház — hasonló színvo­nalon üzemeljen. Az export­követelmények új hűtőház építését teszik szükségessé. Ennek megtervezése már fo­lyamatban van. Készülnek a hűtőraktárak felújítási tervei is. A meg­levő épületekben kell megte­A Kgreskedelmi és Ven­déglátóipari Főiskola száz másodéves hallgatója tegnap kétnapos tanulmányi kirán­dulásra érkezett Kaposvárra. A Balaton Fűszért látja ven­dégül a diákokat. Dévényi Zoltán, a vállalat igazgatója elmondta: nem újkeletű a kapcsolat a főiskola és a Balaton Fűszért között. Ha­sonló együttműködésre eled­dig más vállalat nem vállal­kozott, ám a kaposváriak úgy gondolták: ahhoz, hogy a jövő kereskedelmi szakem­berei valóban rátermetten s a szakma iránti elhivatott­sággal kezdhessék majd pá­lyájukat. szükségük van már a tanulmányi idő alatt is olyan információkra, ame­lyeket egy nagyvállalat üze­meltető stratégiája nyújthat. — Annál is inkább — fej­tette ki tájékoztatójában Dé­vényi Zoltán —, mert ez a negyedév nemcsak társadal­mi felkészülés a jövő évi gazdasági változásokra, ha­nem egyben vállalatunk struktúraváltása is. 1988-ban kiskereskedelmi hálózatunk — így a fonyódi, a boglár- lellei, a szántódi szupermar­ket — jelentős részt vállal az ellátás színvonalának emelésében. A Balaton Fű­szért évi hatmilliárd forintos forgalmával alkalmazkodni kíván a kor követelményei­hez. Vállalatunk bemutatá­sával arra törekszünk, hogy a jövő kereskedelmi szakem­berei megismerjék szerve­zettségünket, rendünket, üzemeltetési tevékenységün­ket és kereskedelmi etikán­remteni az exporthigiéniai feltételeket, és korszerűbbé kell tenni az anyagmozgatást is. A marhavágóhíd teljes re­konstrukciója 40 millió fo­rintba kerül, az új hűtőházra — a tervezők remélik — 200 millió forint alatti összeg is elegendő. — A felújított vágóhídon január elsején kezdődik meg a vágás. Ezt egy kombinált vágóhídnak alakítottuk ki. ahol — várhatóan február­ban — a nagy súlyú sertések vágását is el tudjuk majd kezdeni. Feldolgozásukkal a kombinát az eddiginél na­gyobb mennyiségben tud fél­száraz- és száraztermékeket előállítani. így — legkésőbb a balatoni szezon újbóli be­indulásáig — biztosítják majd az egész megye zavar­talan ellátását. L. R. kát. Ügy gondoljuk, kialaku­lóban van az egységes arc­vonal, a kis és nagy alapte­rületű áruházak tekinteté­ben. Fontosnak tartjuk, hogy ezek tükrözzék az üzemelte­tő vállalat törekvéseit. Lé­nyeges kérdés a kereskedel­met irányítók szakmai föl­készítése, a látókör, az ízlés és az igényesség kialakítása. A kereskedelem rangjának visszaszerzése csakis ezzel a feltételrendszerrel lehetséges. A főiskolások az igazgató tájékoztatója után megtekin­tették a kaposvári raktárhá­zat, majd videofilmen ismer­kedtek a vállalat életével. Ma a Balaton-parton épülő raktárházat nézik meg, majd konzultáció keretében kap­nak választ kérdéseikre. MŰSZERÜGYI TANÁCSKOZÁS BUDAPESTEN Egyhetes műszerügyi ta­nácskozás kezdődött hétfőn Budapesten az ENSZ Ipar- fejlesztési Szervezete, az UNIDO szervezésében. Az előadásokon a fejlődő or­szágokból érkezett szakem­berek tájékoztatást kapnak a Magyar Tudományos Akadé­mia műszerszolgálati intéz­ményéről, annak módszerei­ről. A résztvevők áttekintik annak lehetőségét, hogy ha­sonló műszerszolgálatot mi­ként lehetne a fejlődő orszá­gokban nemzetközi együtt­működéssel létrehozni. A kereskedelem rangja Szakmai kirándulás főiskolásoknak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom