Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-24 / 251. szám
Somogyi Néplap 1987. október 24., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Szakmunkásból technikus Nem a megszokott, kitaposott utat járja Simon Tibor marcali fiatalember. Huszonéves kora ellenére munkakönyvének ötödik rubrikája is betelt a munkahely- változások című rovatban. Kollégái ugratják is emiatt, hogy hamarosan újat kell kiváltania. Tibort azonban nem a magasabb kereseti lehetőség. s nem is összeférhetetlenség kényszeríti más és más munkahely választására. Az ezekből az okokból merített rosszalló jelzők nem tükröznék hűen jellemét. Öt az érdekesebb feladatok, a/ újabb problémák megoldása kényszeríti mindig a váltó/, tatásra. A Medicor Művek tap- sonyi röntgengyárának technikusa esztergályos szakmunkás-bizonyítványt kapott a marcali szakmunkás- képzőben. Ebben az üzemben volt ipari tanuló, de első munkahelye a fonyódi termelőszövetkezet volt. A marcali ktsz-ben már marósként dolgozott. Levelező tagozaton végezte el a gépipari szak közép iskolát. Tech n i kus- minősítő vizsgát már forgácsoló szakon szerzett. — A rokon szakmák megtanulásával szélesebb körű tudás birtokában szemlélem a gyártási folyamatokat. Mindez lehetővé teszi, hogy több lehetőséget is számba vehessek a problémák megoldásánál. A forgácsoló szakmában szerzett ismeretek logikáját fel tudom használni az esztergálás területén is. Tibor iparitanuló-éveinek színhelyén találta meg a számára legérdekesebb feladatot. Jelenleg gyártáselőkészítő technológus, az NSZK-ból vásárolt Trumatie számítógépes vezérlésű automata lemezmegmunkáló gépre és az ehhez kialakított gépsorra dolgozza át a régi technológiát. Tibor azzal a gondolattal kacérkodik, hogy beiratkozik a Bánki Donát Műszaki Főiskolára. Előtte fél évig Kaposvárra kell járni előkészítőre, s ha fölveszik, még négy év a legjobb esetben Itthon a legjobb Ha angolul kérdezném, talán nagyobb örömmel válaszolna. Nem kenyere a beszéd. szívesebben számol, kombinál, nem véletlenül készült matematikusnak, de a fizika, sőt a műszaki pálya gondolatával is kacérkodik. — Tegnap jutott eszembe, mi lenne, ha a Műszaki Egyetemre jelentkeznék. Eddig a/. Eötvösre gondoltam, de mérnöknek sem lehet rossz. Márciusig van még időm eldönteni. Jobban szorít viszont a cipő a nyelvvizsgával. Tegnap már- túljutottam a szóbelin, de a neheze még hátra van — sóhajtozik Kádár Márton, kinek pedig jó iskolája volt az angol felsőfokú nyelvvizsgához. Egy évig Washingtonban ismerkedhetett a britek nyelvével. s az amerikai élettormával. — Kezdetben nem volt könnyű, különösen a nyelv- ismerettel volt sok gondom. Itthon én csak az édesapámtól tanultam angolul, s azt tudtam még, ami a számítógépek nyelvéből rám ragadt, ebből azonban kint nemigen lehetett megélni. Amit mondtak. azt még csak-csak megértettem. de beszélni már nem volt olyan egyszerű. Néhány hónap alatt azonban hamarosan ebbe is belejöttem. Muszáj is volt, hisz angol nyelvű iskolába Íratott az édesapám. Ott kint teljesen más a képzés, mindenki maga állítja össze az órarendjét, s egy nap csak egy tárggyal foglalkozunk. Az itthoni tankönyveimet is kivittem magammal, de őszintén szólva az egy év alatt egyszer sem vettem a kezembe. Pedig, most, hogy hazajöttem, különbözeti vizsgát kell tennem szinte minden tárgyból. Sokat kell tanulnom. de megérte. Sosem felejtem el azt az egy évet, amit az Egyesült Államokban töltöttem — mondja Márton, aki édesapja révén került a távoli földrészre. Öt hívták meg vendégprofeszszárnák a George Washington egyetemre fizikát és számítógépes programozást tanítani. — A legfurcsább az volt, hogy az itthon vetített amerikai filmek világával ellentétben ott mindenki rendkívül nyugodt és türelmes. Gyorsan meg lehet szokni és szeretni az ottani életet, de csak akkor, ha az ember tudja, hogy egyszer hazatérhet. Sokszor volt honvágyam; örökre sosem tudnék ott maradni. Az az egy év szép volt. jó volt, de elég volt. Sok barátot is szereztem ott kint — az iskolába sok külföldi diák is járt —, s nagyon sokan odaadták a címüket, de eddig még nem volt időm írni nekik. Pedig sokszor gondolok rájuk, s a képeiket is őrzöm még. Sok fotót készítettünk, igyekeztünk megörökíteni az esztendő legemlékezetesebb pillanatait. A fiatalok egy kicsit mások ott, mint nálunk. Nem foglalkoznak annyit egymással, mindenki úgy öltözik, s azzal foglalkozik, ami a legjobban tetszik neki, s ezért senki sem szólja meg, senki sem néz rá furcsán. A mozik viszont nem túl érdekesek, ezért csupán egyszer ültem be egy előadásra, s esténként inkább a televíziót néztem A washingtoni egy év után jó érzés volt felülni a repülőre és boldog voltam, amikor a Ferihegyen szállt le a gép. Ahogy a közmondás is tartja, mindenhol jó, de legjobb otthon — búcsúzik a csendes, szerény fiú a Táncsics gimnáziumból. H. É. is, mire üzemmérnöki diplomát kap. — Nekem ezer forintomba került havonta ez az iskola — szól közbe művezetője, Kiss Csabg. Alaposan meg kell gondolni, hogy belevágja-e ebbe a kemény fába a fejszéjét. Két pici gyermek édesapja, be kell osztani a pénzt. Idejének nagy részét a szakszervezettől kapott megbízás is leköti: ő a gyáregységben az ifjúsági tagozat vezetője. Ide Marcaliból és a környező falvakból jár be a dolgozók többsége. Társadalmi munkában a bejáró és a kisközségekben élő fiatalok sajátos gondjának-bajának orvoslásával foglalkozik. Mindezek ellenére eddigi ambíciójából és szakmai tudáséhségéből arra a következtetésre jutok, hogy Tibor jelentkezni fog a főiskolára. Balázs Andor Tizenkét éve működik Osztopánban az úttörő tűzoltógárda-szakkör. A huszonegy tanuló Üjságh Tibor tanár vezetésével sajátítja el a tűzvédelem alapfogalmait és gyakorlatát VÁLLALKOZÓ DIÁKOK Ál ujjkötöiéi a legtztbb (Tudósítónktól.) A nagyatádi 524. Sz. Ipari és Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézet évek óta gyümölcsöző kapcsolatot tart fenn a vései Üj Élet Mező- gazdasági Tsz-szel. A diákok minden évben részt vettek az őszi almaszüreten, amelyet a tsz megfelelően honorált. Több alkalommal biztosította autóbuszát a tanulók országjáró kirándulásához és elősegítette az iskola vi- deoláncának kialakítását is, amely a korszerű oktató-ne velő munka egyik fontos eleme. Az idei évben kapcsolatukat tovább bővítették: az iskola építőipari tanulói — a szakoktatók irányításával — vállalták a szövetkezet gépműhelyének bővítését, korszerűsítését. Ennek kapcsán a kőműves-iparitanulók mintegy kétszázezer forint értékű munkát végeztek. E/ a gyakorlati tevékenységük szorosan kapcsolódott a tantervhez és nagyban elősegítette elméleti ismereteik bővítését is. A tsz e munkával jelentős időt takarított meg, mivel a tél beállta előtt elkészültek a munkával, és a téli gépjavításokat már az új, korszerű műhelyben végezhetik. Jól járt a szakmunkásképző intézet is, mivel a tanulók munkadíjáért járó összeg jelentős részét az iskola videotechnikájának további korszerűsítésére fordítja. Az iskola vezetői most újabb építőipari lehetőségeket keresnek, ennek egyik jele, hogy a Komfort Ipari Szövetkezetnél villanyszerelői munkákat vállaltak a Jókai lakótelepi lakásoknál Dorcsi Sándor Pelenkázó fiúk M Méltóságteljes tartás, komoly tekintet. Aki vöröskeresztes szalagot hord a kar ján, másképp nem is viselkedhet. — Szünetekben ügyeletet tartunk a mentőládáknál, s ha baj van, segítünk. A legjobban az ujjkötözéseket szeretem, az gyorsan kész, s olyan szépre meg lehet. csi- nálni! Persze az a legjobb, ha semmi munkánk nem akad, de ritka az egy ilyen nagy iskolában. Sokszor kell haza vagy orvoshoz kísérni valakit, különösen járványok idején, tengernyi a munkánk De nem panaszkodunk, szívesen. csináljuk, csak stabil oldalfekvéses helyzetbe n* kellene senkit fektetni. Pedig ha valaki elájult, nem lehet mást tenni — ecseteli a tizenhárom évesek minden komolyságával a sérülések legkülönbözőbb fajtáit Halász Anett, a kaposvári Kisfaludy általános iskola vöröskeresztes aktívája. Az intézményben évtizedes hagyománya van már a vö röskeresztes szakkörnek, amely elsősegélynyújtással, csecsemőgondozással, alap vető egészségügyi ismeretekkel látja el a tanulókat. — A képzést második osztályban kezdjük, egészség- ügyi szakiskolás diákok vezetésével kisegészségőr-fog- lalkozásokat rendezünk, ahol az egészséges életmóddal ismertetjük meg tanulóinkat játékos formában. A felső tagozatosokat már komolyabb taníttatásban részesítjük, ötödik osztálytól kezdve járhatnak gyerekeink vöröskeresztes szakkörbe, ahol a Vöröskereszt rövid története mellett a sebellátással, a betegszállítással, a csonttörések kezelésével, s minden olyan feladattal igyekszünk megismertetni őket, amellyel a mindennapok során is kapcsolatba kerülhetnek. Hetente egy foglalkozást tartunk, a részvétel senkinek sem kötelező, de évek óta egyre többen érdeklődnek szakköreink iránt, s a nyolcadik osztályosoknál a pályaválasztást is megkönnyíthetik ezek a szakkörök — tájékoztat Péntek Károlyné, aki tizennégy éve irányítja lelkesen az iskola vöröskeresztes munkáját, s aki a szakkörök jelentőségét abban látja, hogy a vöröskeresztes tanulók munkája az iskola napi élete során is érzékelhető. Szakkörös gyerekek ügyelnek az iskola rendjére, tisztaságára, vetélkedőket szerveznek, naponta ellenőrzik a termek tisztaságát, s ennek az eredményét egy oklevél is jelzi. A Vöröskereszt városi elnökségétől megkapták már a Tiszta iskola megtisztelő kitüntetést. — A takarítást, az ellenőrzéseket nem nagyon szeretjük, sokkal érdekesebb a sérülések ellátása, a legizgalmasabb azonban a csecsemőgondozás. Megtanultuk már, hogy kell etetni és fürdetni egy pár hónapos csecsemőt, s akkor sem jönnénk zavarba, ha hirtelen sírva fakadna a bébi. Ezek pedig olyan ismeretek, melyre minden leendő anyának szüksége lehet. De nem csupán nekik. Sok fiú is jár a csecsemőgondozási tanfolyamra, s ha ügyetlenebbek is nálunk, azért, mire gyakorló apukák lesznek, csak belejönnek ebbe — ékelődik fiútársaival Bála Mária, míg egy oktatási célra készült, kezét, lábát, fejét mozgató játékbabái próbál pelenkába tenni. Hát bizony itt van még mit tanulni, de hát azért vannak itt. Néhány hónap múlva már ügyesebben áll kezükben a baba, s ha igyekeznek, még az elsősegélynyújtó tanfolyam résztvevőit i.c sikerül utolérniük, akik azzal büszkélkedhetnek, hogy tíz éve ahány versenyen indultak, mindet megnyerték. H. É. Tréfás vetélkedő Osztopánban a Ságvári Endre KISZ-szervezet ötven tagot számlál. Jónak mondható arány ez egy olyan faluban, amelynek lakossága az ezer főt sem éri el. — Egy-egy hétvégén 20—25 fiatal jár rendszeresen rendezvényeinkre — mondja Dankházi Zsolt, az alapszervezet titkára. Csak az a nagy bánatunk, hogy kevés a lány. Ők vagy kinőnek a KISZ-ből, vagy férjhez mennek. Ám aki eljön ide a művelődési házba, jól érzi magát. Tréfás vetélkedőket szervezünk és — mondanom sem kell — diszkó mindig van. (Kovács Tibor fotói) AMERIKAI ÜDVÖZLET
