Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-24 / 251. szám

Somogyi Néplap 1987. október 24., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Szakmunkásból technikus Nem a megszokott, kitapo­sott utat járja Simon Tibor marcali fiatalember. Hu­szonéves kora ellenére mun­kakönyvének ötödik rubri­kája is betelt a munkahely- változások című rovatban. Kollégái ugratják is emiatt, hogy hamarosan újat kell kiváltania. Tibort azonban nem a magasabb kereseti le­hetőség. s nem is összefér­hetetlenség kényszeríti más és más munkahely választá­sára. Az ezekből az okokból merített rosszalló jelzők nem tükröznék hűen jellemét. Öt az érdekesebb feladatok, a/ újabb problémák megoldása kényszeríti mindig a váltó/, tatásra. A Medicor Művek tap- sonyi röntgengyárának tech­nikusa esztergályos szak­munkás-bizonyítványt ka­pott a marcali szakmunkás- képzőben. Ebben az üzem­ben volt ipari tanuló, de első munkahelye a fonyódi ter­melőszövetkezet volt. A mar­cali ktsz-ben már marósként dolgozott. Levelező tagoza­ton végezte el a gépipari szak közép iskolát. Tech n i kus- minősítő vizsgát már forgá­csoló szakon szerzett. — A rokon szakmák meg­tanulásával szélesebb körű tudás birtokában szemlélem a gyártási folyamatokat. Mindez lehetővé teszi, hogy több lehetőséget is számba vehessek a problémák meg­oldásánál. A forgácsoló szak­mában szerzett ismeretek lo­gikáját fel tudom használni az esztergálás területén is. Tibor iparitanuló-éveinek színhelyén találta meg a számára legérdekesebb fel­adatot. Jelenleg gyártáselő­készítő technológus, az NSZK-ból vásárolt Trumatie számítógépes vezérlésű au­tomata lemezmegmunkáló gépre és az ehhez kialakított gépsorra dolgozza át a régi technológiát. Tibor azzal a gondolattal kacérkodik, hogy beiratkozik a Bánki Donát Műszaki Fő­iskolára. Előtte fél évig Ka­posvárra kell járni előkészí­tőre, s ha fölveszik, még négy év a legjobb esetben Itthon a legjobb Ha angolul kérdezném, ta­lán nagyobb örömmel vála­szolna. Nem kenyere a be­széd. szívesebben számol, kombinál, nem véletlenül ké­szült matematikusnak, de a fizika, sőt a műszaki pálya gondolatával is kacérkodik. — Tegnap jutott eszembe, mi lenne, ha a Műszaki Egye­temre jelentkeznék. Eddig a/. Eötvösre gondoltam, de mér­nöknek sem lehet rossz. Már­ciusig van még időm eldön­teni. Jobban szorít viszont a cipő a nyelvvizsgával. Teg­nap már- túljutottam a szó­belin, de a neheze még hát­ra van — sóhajtozik Kádár Márton, kinek pedig jó isko­lája volt az angol felsőfokú nyelvvizsgához. Egy évig Washingtonban ismerkedhetett a britek nyel­vével. s az amerikai élet­tormával. — Kezdetben nem volt könnyű, különösen a nyelv- ismerettel volt sok gondom. Itthon én csak az édesapám­tól tanultam angolul, s azt tudtam még, ami a számító­gépek nyelvéből rám ragadt, ebből azonban kint nemigen lehetett megélni. Amit mond­tak. azt még csak-csak meg­értettem. de beszélni már nem volt olyan egyszerű. Néhány hónap alatt azon­ban hamarosan ebbe is be­lejöttem. Muszáj is volt, hisz angol nyelvű iskolába Íra­tott az édesapám. Ott kint teljesen más a képzés, min­denki maga állítja össze az órarendjét, s egy nap csak egy tárggyal foglalkozunk. Az itthoni tankönyveimet is kivittem magammal, de őszintén szólva az egy év alatt egyszer sem vettem a kezembe. Pedig, most, hogy hazajöttem, különbözeti vizs­gát kell tennem szinte min­den tárgyból. Sokat kell ta­nulnom. de megérte. Sosem felejtem el azt az egy évet, amit az Egyesült Államok­ban töltöttem — mondja Márton, aki édesapja révén került a távoli földrészre. Öt hívták meg vendégprofesz­szárnák a George Washing­ton egyetemre fizikát és számítógépes programozást tanítani. — A legfurcsább az volt, hogy az itthon vetített ame­rikai filmek világával ellen­tétben ott mindenki rendkí­vül nyugodt és türelmes. Gyorsan meg lehet szokni és szeretni az ottani életet, de csak akkor, ha az ember tudja, hogy egyszer hazatér­het. Sokszor volt honvágyam; örökre sosem tudnék ott ma­radni. Az az egy év szép volt. jó volt, de elég volt. Sok ba­rátot is szereztem ott kint — az iskolába sok külföldi diák is járt —, s nagyon sokan oda­adták a címüket, de eddig még nem volt időm írni ne­kik. Pedig sokszor gondolok rájuk, s a képeiket is őrzöm még. Sok fotót készítettünk, igyekeztünk megörökíteni az esztendő legemlékezetesebb pillanatait. A fiatalok egy kicsit mások ott, mint ná­lunk. Nem foglalkoznak annyit egymással, minden­ki úgy öltözik, s azzal foglalkozik, ami a legjobban tetszik neki, s ezért senki sem szólja meg, senki sem néz rá furcsán. A mozik vi­szont nem túl érdekesek, ezért csupán egyszer ültem be egy előadásra, s esténként inkább a televíziót néztem A washingtoni egy év után jó érzés volt felülni a repü­lőre és boldog voltam, ami­kor a Ferihegyen szállt le a gép. Ahogy a közmondás is tartja, mindenhol jó, de leg­jobb otthon — búcsúzik a csendes, szerény fiú a Tán­csics gimnáziumból. H. É. is, mire üzemmérnöki diplo­mát kap. — Nekem ezer forintomba került havonta ez az iskola — szól közbe művezetője, Kiss Csabg. Alaposan meg kell gondol­ni, hogy belevágja-e ebbe a kemény fába a fejszéjét. Két pici gyermek édesapja, be kell osztani a pénzt. Idejé­nek nagy részét a szakszer­vezettől kapott megbízás is leköti: ő a gyáregységben az ifjúsági tagozat vezetője. Ide Marcaliból és a környező falvakból jár be a dolgozók többsége. Társadalmi mun­kában a bejáró és a kisköz­ségekben élő fiatalok sajátos gondjának-bajának orvoslá­sával foglalkozik. Mindezek ellenére eddigi ambíciójából és szakmai tu­dáséhségéből arra a követ­keztetésre jutok, hogy Tibor jelentkezni fog a főiskolára. Balázs Andor Tizenkét éve működik Osztopánban az úttörő tűzoltógárda-szakkör. A huszonegy tanuló Üjságh Tibor tanár vezetésével sajátítja el a tűzvédelem alapfogalmait és gyakorlatát VÁLLALKOZÓ DIÁKOK Ál ujjkötöiéi a legtztbb (Tudósítónktól.) A nagyatádi 524. Sz. Ipari és Kereskedelmi Szakmun­kásképző Intézet évek óta gyümölcsöző kapcsolatot tart fenn a vései Üj Élet Mező- gazdasági Tsz-szel. A diákok minden évben részt vettek az őszi almaszüreten, ame­lyet a tsz megfelelően hono­rált. Több alkalommal bizto­sította autóbuszát a tanulók országjáró kirándulásához és elősegítette az iskola vi- deoláncának kialakítását is, amely a korszerű oktató-ne velő munka egyik fontos ele­me. Az idei évben kapcsola­tukat tovább bővítették: az iskola építőipari tanulói — a szakoktatók irányításával — vállalták a szövetkezet gépműhelyének bővítését, korszerűsítését. Ennek kap­csán a kőműves-iparitanulók mintegy kétszázezer forint értékű munkát végeztek. E/ a gyakorlati tevékenységük szorosan kapcsolódott a tan­tervhez és nagyban elősegí­tette elméleti ismereteik bő­vítését is. A tsz e munkával jelentős időt takarított meg, mivel a tél beállta előtt el­készültek a munkával, és a téli gépjavításokat már az új, korszerű műhelyben vé­gezhetik. Jól járt a szak­munkásképző intézet is, mi­vel a tanulók munkadíjáért járó összeg jelentős részét az iskola videotechnikájának további korszerűsítésére for­dítja. Az iskola vezetői most újabb építőipari lehetősége­ket keresnek, ennek egyik jele, hogy a Komfort Ipari Szövetkezetnél villanyszere­lői munkákat vállaltak a Jókai lakótelepi lakásoknál Dorcsi Sándor Pelenkázó fiúk M Méltóságteljes tartás, ko­moly tekintet. Aki vöröske­resztes szalagot hord a kar ján, másképp nem is visel­kedhet. — Szünetekben ügyeletet tartunk a mentőládáknál, s ha baj van, segítünk. A leg­jobban az ujjkötözéseket sze­retem, az gyorsan kész, s olyan szépre meg lehet. csi- nálni! Persze az a legjobb, ha semmi munkánk nem akad, de ritka az egy ilyen nagy iskolában. Sokszor kell haza vagy orvoshoz kísérni valakit, különösen járványok idején, tengernyi a munkánk De nem panaszkodunk, szí­vesen. csináljuk, csak stabil oldalfekvéses helyzetbe n* kellene senkit fektetni. Pe­dig ha valaki elájult, nem lehet mást tenni — ecseteli a tizenhárom évesek minden komolyságával a sérülések legkülönbözőbb fajtáit Ha­lász Anett, a kaposvári Kis­faludy általános iskola vö­röskeresztes aktívája. Az intézményben évtizedes hagyománya van már a vö röskeresztes szakkörnek, amely elsősegélynyújtással, csecsemőgondozással, alap vető egészségügyi ismeretek­kel látja el a tanulókat. — A képzést második osz­tályban kezdjük, egészség- ügyi szakiskolás diákok ve­zetésével kisegészségőr-fog- lalkozásokat rendezünk, ahol az egészséges életmóddal is­mertetjük meg tanulóinkat játékos formában. A felső tagozatosokat már komo­lyabb taníttatásban részesít­jük, ötödik osztálytól kezd­ve járhatnak gyerekeink vö­röskeresztes szakkörbe, ahol a Vöröskereszt rövid törté­nete mellett a sebellátással, a betegszállítással, a csont­törések kezelésével, s min­den olyan feladattal igyek­szünk megismertetni őket, amellyel a mindennapok so­rán is kapcsolatba kerülhet­nek. Hetente egy foglalkozást tartunk, a részvétel senkinek sem kötelező, de évek óta egyre többen érdeklődnek szakköreink iránt, s a nyol­cadik osztályosoknál a pá­lyaválasztást is megkönnyít­hetik ezek a szakkörök — tájékoztat Péntek Károlyné, aki tizennégy éve irányítja lelkesen az iskola vöröske­resztes munkáját, s aki a szakkörök jelentőségét ab­ban látja, hogy a vöröske­resztes tanulók munkája az iskola napi élete során is érzékelhető. Szakkörös gye­rekek ügyelnek az iskola rendjére, tisztaságára, vetél­kedőket szerveznek, naponta ellenőrzik a termek tiszta­ságát, s ennek az eredmé­nyét egy oklevél is jelzi. A Vöröskereszt városi elnök­ségétől megkapták már a Tiszta iskola megtisztelő ki­tüntetést. — A takarítást, az ellenőr­zéseket nem nagyon szeret­jük, sokkal érdekesebb a sérülések ellátása, a legizgal­masabb azonban a csecse­mőgondozás. Megtanultuk már, hogy kell etetni és für­detni egy pár hónapos cse­csemőt, s akkor sem jönnénk zavarba, ha hirtelen sírva fa­kadna a bébi. Ezek pedig olyan ismeretek, melyre min­den leendő anyának szüksé­ge lehet. De nem csupán ne­kik. Sok fiú is jár a csecse­mőgondozási tanfolyamra, s ha ügyetlenebbek is nálunk, azért, mire gyakorló apukák lesznek, csak belejönnek eb­be — ékelődik fiútársaival Bála Mária, míg egy okta­tási célra készült, kezét, lá­bát, fejét mozgató játékbabái próbál pelenkába tenni. Hát bizony itt van még mit ta­nulni, de hát azért vannak itt. Néhány hónap múlva már ügyesebben áll kezük­ben a baba, s ha igyekez­nek, még az elsősegélynyúj­tó tanfolyam résztvevőit i.c sikerül utolérniük, akik az­zal büszkélkedhetnek, hogy tíz éve ahány versenyen in­dultak, mindet megnyerték. H. É. Tréfás vetélkedő Osztopánban a Ságvári Endre KISZ-szervezet ötven tagot számlál. Jónak mondható arány ez egy olyan faluban, amely­nek lakossága az ezer főt sem éri el. — Egy-egy hétvégén 20—25 fiatal jár rendszeresen ren­dezvényeinkre — mondja Dankházi Zsolt, az alapszervezet titkára. Csak az a nagy bánatunk, hogy kevés a lány. Ők vagy kinőnek a KISZ-ből, vagy férjhez mennek. Ám aki eljön ide a művelődési házba, jól érzi magát. Tréfás vetél­kedőket szervezünk és — mondanom sem kell — diszkó min­dig van. (Kovács Tibor fotói) AMERIKAI ÜDVÖZLET

Next

/
Oldalképek
Tartalom