Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-07 / 210. szám
2 Somogyi Néplap 1987. szeptember 7., hétfő TÖRTÉNELMI LÁTOGATÁS Áz ENSZ főtitkára Teheránba utazik Erich Honecker ma kezdődő ötnapos NSZK-beli utazása kapcsán egyáltalán nem túlzó a „történelmi” jelző. Ez az első alkalom, hogy az NDK első számú vezetője az NSZfc-ba látogat — méghozzá teljes, államfőnek kijáró protokállá- ris formaságok mellett. Ez utóbbi — máskor mellékesnek tekintett — tényező azért érdemel említést, mert az NSZK sokáig nem volt hajlandó elismerni keleti szomszédja önálló államiságát, következésképpen a korábbi NDK—NSZK tárgyalások, bármilyen szinten folytak is, mindig különböztek egy kicsit a két állam kapcsolataiban általánosan elfogadott normáktól. A mostani áttörés tehát legalábbis kettős, -jelezve, hogy mindkét részről engedményeket tettek a kompromisszum érdekében. A két német állam kap- csqlataiban bekövetkezett javulás már hosszabb ideje érezhető gazdasági, kulturális és humanitárius kérdésekben, s ez a kedvező változás most eléri a politika szintjét is. Bár Honecker és Horn Gyula, az MSZMP KB tagja, külügyminiszté- riumi államtitkár szeptember 2—4. között Havannában tárgyalásokat folytatott Jaime Crombettel, a Kubai KP KB titkárával, isidoro Malmierca külügyminiszterrel, Jósé Vierával, a külügyminiszter első helyettesével. Rafael Pölanco-val, a Kubai KP KB külügyi osztálya helyettes vezetőjével, valamint más kubai személyiségekkel. házigazdái várhatóan három szerződést is aláírnak majd, a látogatást mégsem ez teszi olyan fontossá a németek és az egész világ számára. A környezetvédelmi, tudományos-műszaki, valamint atomerőmüvekre vonatkozó tájékoztatási együttműködési egyezmények persze lényegesek, de még nagyobb jelentőséggel bír, hogy összesen kilenc órát tölt majd a tárgyalóasztal mellett Honecker és Kohl kancellár. Ez alatt az idő alatt szó lesz a NATO és a Varsói Szerződés közti határt is jelentő vonal két oldalán állomásozó haderő és fegyverzetek kérdéséről éppúgy, mint az összeurópai enyhülési folyamatban betöltött német szerepről, a mindkét országot terhelő felelősségről. Természetesen szó esik majd a szétszakított családok sorsáról is, hiszen minden ilyen eset valóságos tragédia lehet a rokonok számára. Maga Honecker is első ízben látja viszont szülőföldjét, a Saar- vidéket. Véleménycserét folytattak a nemzetközi életnek, így a szocialista országok közötti együttműködésnek, az európai biztonságnak, az el nem kötelezett országok tevékenységének időszerű kérdéseiről és a közép-amerikai válság rendezésére irányuló politikai erőfeszítésekről. Áttekintették a magyar— kubai kapcsolatok helyzetét. Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára megkapta a Biztonsági Tanács hozzájárulását ahhoz, hogy haladéktalanul felkeresse Iránt és Irákot és a tanács korábbi tűzszünet!. felhívásának elfogadására bírja a két ország vezetőit. A tanács e havi elnöke, James Victor Sbevo, Ghana küldötte újságíróknak azt mondotta az ülés után, hogy a főtitkárnak „határozott és egyértelmű választ kell kapnia” a teheráni kormánytól arra, elfogadja-e Irán a tűzszüneti felhívást. Pérez de Cuellart eredetileg a teheráni kormány hívta meg, szeptember 10-re, hogy a helyzetről tárgyaljon vele s ismertesse vele állásfoglalását a Biztonsági Tanács álláspontjával kapcsolatban. A főtitkár egyelőre nem közölte, mikor tud Teheránba utazni, de bejelentette, hogy ezt követően Bagdadba utazik és az iraki vezetőkkel is tárgyal. Közben Washington folytatja a flottaösszpontosítást a Perzsa-öbölben: hat aknaszedő hajót indított útnak. A hivatalos közléseik szerint jelenleg a Perzsa (Arab)-öböl vizein 28 amerikai hadihajó van, a térségben pedig több más flottaegység is tartózkodik. * * * Az olasz parlament már a hét első napjaiban hozzálát annak a kormánydöntésnek a megvitatásához, amelynek értelmében Olaszország hajókat küld a Perzsa(Arab)- öböl térségébe. Ez a vita az ellenzéki erők követelése folytán valószínűleg nem korlátozódik az illetékes — külügyi és hadügyi — bizottságok kereteire, hanem azt teljes ülés elé viszik. Ez esetben a parlament két házában szavazással kellene végződnie a kormány döntéséről szóló vitánák. Annyi már ismeretessé vált, hogy a szenátus két bizottsága hétfőn, a képviselőházé pedig szerdán ül ösz- sze, hogy áttekintse a kérdést. A Hormuzi-szorosban a dubai partok közelében egy iráni fregatt kevesebb, mint egy tengeri mérföldre megközelítette azokat az amerikai hadihajókat. amelyek olajtartályokat kísértek Az elmúlt héten titkos találkozót tartottak Svájcban az amerikai és az iráni kormány magas rangú tisztviselői az Öböl-konfliktusról — véli tudni a londoni The Observer. A tekintélyes brit lap egy magát megnevezni nem kívánó iráni forrásra hivatkozva jelentette vasárnapi számában, hogy a találkozón amerikai részről George Bush alelnök és George Shultz külügyminiszter tanácsadói vettek részt, az iráni küldöttséget pedig Hásemi Ráfszánd- zsáninak, az iráni parlament elnökének fia vezette. A véleménycsere középpontjában az Öböl menti helyzet, a Libanonban túszként fogva tartott amerikai állampolgárok ügye állt. Megvitatták továbbá annak lehetőségét, miiként lehet szorosabb kapcsolatot létrehozni agyesült Államok és az iráni vezetés „mérsékelt” körei között. Az iráni forrás a találkozó pontos helyét és időpontját nem jelölte meg. Fogolycsere Fogolycserét bonyolítanak le ma a Dél-Afrikai Köztársaság és Angola között. Szombat esti hivatalos bejelentések szerint hétfőn Mozarmbik fővárosában, Ma- putóban hajtják ezt végre. A csere legalább 145 embert érint, köztük egy francia és egy holland állampolgárt is. A közlést Pieter Botha dél-afrikai elnök és a francia miniszterelnökség megerősítette. A fogolycsere keretében visszanyeri szabadságát Klaas de Jonge 50 éves holland tanár és Pierre-André Albertini 27 éves francia műszaki szakértő is, akiket Dél-Afrikában azért helyeztek vád alá, mert támogatták az ANC fegyveres ge- rillaiharcát. Argentin választások • Megkezdődtek vasárnap Argentínában a parlamenti és helyi közigazgatási választások. Csaknem 20 millió választásra jogosult járul urnák elé, hogy megválassza az alsóházi parlamenti képviselők felét, 21 tartományi kormányzót a 22 közül, továbbá tízezer helyi közigazgatási tisztségviselőt. A választásokon a két fő szemben álló erő a jelenleg kormányzó Polgári Radikális Unió és a legnagyobb ellenzéki párt, a Juszticialista Párt (a peronisták). Politikai elemzők a Buenos Aires-i tartomány választási eredményét várják még nagy érdeklődéssel'. Ebben a tartományban lakik ugyanis az argentin lakosság egyharma- da, a közvéleménykutatások eddig csak hajszálnyi fölényt jósoltak a kormány- párti jelöltnek az ellenzék emberével szemben. Horn Gyula államtitkár kubai tárgyalásai Csodapilóta vagy meggondolatlan kamasz? Közepesen szigorú, ha a vád alapjan kiszaDható büntetést nézzük. Mathias aast 19 éves nyugatnemet fiatalemberre, aki maganrepu-oge- pen ez év május 28-an egészen Moszkváig repült, világszenzációt keitve, nyen ítéletet mértek. A tárgyalás központi kérdése az vou: milyen indítékból követték el a nem mindennapi tettet, kik álltak, állhatták mögötte, kik segítették Rustot? Nos, a világ meggyőződhetett arról, hogy Rust egyedül csele'kedett. Nem kapott semmiféle megbízást, nem ajánlottak fel'neki előzetesen mesés pénzösszeget (bár, ha hazatér, még kaphat), nem magánszervezetek, hivatalos szolgálatok vagy más csoportok által kitervelt tudatos provokációról volt szó. S így a meghökkentő repülés, és a még különlegesebb — Moszkva szívében, a Vörös téren, illetve tőszomszédságában, a forgalmas hídon történt — leszállás, amely három hónapon át foglalkoztatta a világsajtót és a közvéleményt, még érthetetlenebb. A perben nem kerültek elő eddig nem ismert részletek Különböző jelentésekből mái tudta a világ, hogy Rust hol és mikor bérelte a repülőgépet, merre járt a „hosszú repülést” megelőzően, milyen országokat, városokat kere-^ sett fel. Hogy milyen térké-’ pékét használt, mennyi ideig tartott útja, hol és hogyan szállt le. Mindössze annyi üthette meg újdonságként :i nyílt tárgyalás közönsége között helyet foglalók fülét, hogy Rust nem szerelt fsl pót üzemanyagtartályt, s hogy a Balti-tenger fölöt: nem dobott ki olajosdobozokat azért, hogy ilyen módon véletlen baleset látszatát keltse, s késleltesse a szovjet légvédelem riasztását. A fiatalember részletes vallomást tett. Ebben érzelmes embernek vallotta magát, aki könnyen megrészegedik a repülés boldogságától, hivatásos repülőnek készül. Azt is állította, hogy oly nagy hatással volt rá Izland, hogy — miután földi és légi barangolásain nem találta meg a Gorbacsov—Reagan találkozónak otthont adó Höfdi-villát — elhatározta: Moszkvába repül „békakül- detéssel”, mert szilárd meggyőződése, hogy a „béke a szovjet fővárosban teremthető meg”. Azt mondta, meggyőződése volt az is, hogy a nyugati közvélemény nincs kellően tájékoztatva, a Szovjetunió céljairól, békejavaslatairól. A nyugati békeharcosok sok Mathias Rust a bíróság előtt kockázatot vállalnak. Vízágyúval, gumibotokkal lépnek fel ellenük, harcuk mégsem elég eredményes: a „for- nó őszön” sem tudták megakadályozni 1983-ban a NATO középtávú rakétáinak telepítését. A közöny és a kizárólag szenzációkra éhező polgári sajtó falát csakis valamilyen rendkívüli tettel lehet áttörni, csak egy különleges „békeküldetéssel” rázhatja fel a közvéleményt — adta elő. Az elegáns öltönyt viselő, jólfésült, vékony, szemüveges, folyékonyan és értelmesen beszélő fiatalember afféle „mama kedvencének” tűnt iskább, mint vakmerő kalandornak. Ha mindaz, amit állít, igaz, akkor végtelenül naiv. Ennek viszont ellentmond szakmai felkészültsége: kitűnő rebülő és a számítógépekhez is ért. Talán csak azért, hogy csökkentse a várható büntetést, Rust azt állította: nem gondolt arra, hogy mi lesz leszállása után Moszkvában, azért választotta a leszálláshoz a Vörös teret, hogy „jobban felhívja küldetésére a figyelmet”, s azért kapcsolta ki rádióját, mert „nem lett volna lelkiereje szembeszegülni a leszállásra felszólító parancsnak”. A nemzetközi légifolyosókat azért kerülte el, mert így volt kisebb az összeütközés veszélye — mondta védekezésül. A- bíróság nem fogadta el ezeket az állításokat. Bizonyítva látta mind az államhatár megsértése, mind a garázdaság vádját. Indokolásában rámutatott arra, hogy Rust emberek életét veszélyeztette, ráadásul megsértette a szovjet emberek érzelmeit, az ország hagyományait, amikor a hazát jelképező Vörös téren szállt le. (Némi érzelmességről így a bíróság is tanúságot tett.) Kiderült: ez a piruló fülű, ujjaival néha idegesen doboló, lelkierejét a kritikus pillanatokban csak nehezen megőrizni képes ifjú nem alkalmas nemzeti hősnek, nem lehet az a vakmerő „csodapilóta”, akinek sokáig ábrázolták Nyugaton, elsősorban hazájában. Nem ő a bátor, rettenthetetlen mesebeli „legkisebb fiú”, aki megfricskázta a hatalmas medve orrát. Egyszerűen meggondolatlan majdnem- kamasz, aki fel akart tűnni, nevét ismertté akarta tenni. Nem kis szerencsével ez végül sikerült neki. Kétségtelen tény: a szokatlan repülés — a pilóta szándékától, indítékaitól függetlenül — rávilágított bizonyos hiányosságokra' a szovjet légvédelem szervezetében, szolgálati rendjében. sportrepülőgép a Kreml közelében döntési, parancskiadási és végrehajtási mechanizmusában. Ezzel részletesen foglalkozott annak idején az SZKP Politikai Bizottsága, s az eset kemény személyi és szervezeti következményekkel járt. Maga Rust is elismerte: repülés közben egy elfogóvadász annyira megközelítette, hogy láthatta a pilóta fehér sisakját, narancsszínű kezeslábasát, oxigénmaszkját. Minden gond nélkül lelőhették volna gépét — mondta. Ez végül is nem történt meg, de hogy más módon sem szakították meg a sportrepülő útját, nem kényszerítették leszállásra, azt már megbocsáthatatlan hibának minősítette a politikai vezetés. így, ha Rust különleges repülésének nem lesznek követői, az valószínűleg nemcsak a mostani enyhének mégsem nevezhető ítélettel lesz magyarázható. M. Lengyel László
