Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-07 / 210. szám

2 Somogyi Néplap 1987. szeptember 7., hétfő TÖRTÉNELMI LÁTOGATÁS Áz ENSZ főtitkára Teheránba utazik Erich Honecker ma kez­dődő ötnapos NSZK-beli utazása kapcsán egyáltalán nem túlzó a „történelmi” jelző. Ez az első alkalom, hogy az NDK első számú vezetője az NSZfc-ba láto­gat — méghozzá teljes, ál­lamfőnek kijáró protokállá- ris formaságok mellett. Ez utóbbi — máskor mel­lékesnek tekintett — ténye­ző azért érdemel említést, mert az NSZK sokáig nem volt hajlandó elismerni ke­leti szomszédja önálló álla­miságát, következésképpen a korábbi NDK—NSZK tár­gyalások, bármilyen szinten folytak is, mindig külön­böztek egy kicsit a két ál­lam kapcsolataiban általá­nosan elfogadott normák­tól. A mostani áttörés tehát legalábbis kettős, -jelezve, hogy mindkét részről en­gedményeket tettek a komp­romisszum érdekében. A két német állam kap- csqlataiban bekövetkezett javulás már hosszabb ideje érezhető gazdasági, kulturá­lis és humanitárius kérdé­sekben, s ez a kedvező vál­tozás most eléri a politika szintjét is. Bár Honecker és Horn Gyula, az MSZMP KB tagja, külügyminiszté- riumi államtitkár szeptem­ber 2—4. között Havanná­ban tárgyalásokat folytatott Jaime Crombettel, a Kubai KP KB titkárával, isidoro Malmierca külügyminiszter­rel, Jósé Vierával, a külügy­miniszter első helyettesével. Rafael Pölanco-val, a Kubai KP KB külügyi osztálya helyettes vezetőjével, vala­mint más kubai személyisé­gekkel. házigazdái várhatóan három szerződést is aláírnak majd, a látogatást mégsem ez te­szi olyan fontossá a néme­tek és az egész világ szá­mára. A környezetvédelmi, tudományos-műszaki, vala­mint atomerőmüvekre vo­natkozó tájékoztatási együtt­működési egyezmények per­sze lényegesek, de még na­gyobb jelentőséggel bír, hogy összesen kilenc órát tölt majd a tárgyalóasztal mellett Honecker és Kohl kancellár. Ez alatt az idő alatt szó lesz a NATO és a Varsói Szerződés közti ha­tárt is jelentő vonal két ol­dalán állomásozó haderő és fegyverzetek kérdéséről épp­úgy, mint az összeurópai enyhülési folyamatban be­töltött német szerepről, a mindkét országot terhelő felelősségről. Természetesen szó esik majd a szétszakí­tott családok sorsáról is, hiszen minden ilyen eset valóságos tragédia lehet a rokonok számára. Maga Ho­necker is első ízben látja viszont szülőföldjét, a Saar- vidéket. Véleménycserét folytattak a nemzetközi életnek, így a szocialista országok közötti együttműködésnek, az euró­pai biztonságnak, az el nem kötelezett országok tevé­kenységének időszerű kér­déseiről és a közép-ameri­kai válság rendezésére irá­nyuló politikai erőfeszíté­sekről. Áttekintették a magyar— kubai kapcsolatok helyzetét. Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára megkapta a Biztonsági Tanács hozzájá­rulását ahhoz, hogy haladék­talanul felkeresse Iránt és Irákot és a tanács korábbi tűzszünet!. felhívásának elfo­gadására bírja a két ország vezetőit. A tanács e havi elnöke, James Victor Sbevo, Ghana küldötte újságíróknak azt mondotta az ülés után, hogy a főtitkárnak „határozott és egyértelmű választ kell kap­nia” a teheráni kormánytól arra, elfogadja-e Irán a tűz­szüneti felhívást. Pérez de Cuellart eredetileg a teherá­ni kormány hívta meg, szep­tember 10-re, hogy a helyzet­ről tárgyaljon vele s ismer­tesse vele állásfoglalását a Biztonsági Tanács álláspont­jával kapcsolatban. A főtit­kár egyelőre nem közölte, mikor tud Teheránba utazni, de bejelentette, hogy ezt kö­vetően Bagdadba utazik és az iraki vezetőkkel is tár­gyal. Közben Washington foly­tatja a flottaösszpontosítást a Perzsa-öbölben: hat aknasze­dő hajót indított útnak. A hivatalos közléseik szerint je­lenleg a Perzsa (Arab)-öböl vizein 28 amerikai hadihajó van, a térségben pedig több más flottaegység is tartózko­dik. * * * Az olasz parlament már a hét első napjaiban hozzálát annak a kormánydöntésnek a megvitatásához, amelynek értelmében Olaszország hajó­kat küld a Perzsa(Arab)- öböl térségébe. Ez a vita az ellenzéki erők követelése folytán valószínűleg nem korlátozódik az illetékes — külügyi és hadügyi — bizott­ságok kereteire, hanem azt teljes ülés elé viszik. Ez eset­ben a parlament két házában szavazással kellene végződnie a kormány döntéséről szóló vitánák. Annyi már ismeretessé vált, hogy a szenátus két bizottsága hétfőn, a képvise­lőházé pedig szerdán ül ösz- sze, hogy áttekintse a kér­dést. A Hormuzi-szorosban a du­bai partok közelében egy iráni fregatt kevesebb, mint egy tengeri mérföldre meg­közelítette azokat az ameri­kai hadihajókat. amelyek olajtartályokat kísértek Az elmúlt héten titkos ta­lálkozót tartottak Svájcban az amerikai és az iráni kor­mány magas rangú tisztvise­lői az Öböl-konfliktusról — véli tudni a londoni The Ob­server. A tekintélyes brit lap egy magát megnevezni nem kívánó iráni forrásra hivat­kozva jelentette vasárnapi számában, hogy a találkozón amerikai részről George Bush alelnök és George Shultz kül­ügyminiszter tanácsadói vet­tek részt, az iráni küldöttsé­get pedig Hásemi Ráfszánd- zsáninak, az iráni parlament elnökének fia vezette. A véleménycsere közép­pontjában az Öböl menti helyzet, a Libanonban túsz­ként fogva tartott amerikai állampolgárok ügye állt. Megvitatták továbbá annak lehetőségét, miiként lehet szo­rosabb kapcsolatot létrehozni agyesült Államok és az iráni vezetés „mérsékelt” kö­rei között. Az iráni forrás a találkozó pontos helyét és időpontját nem jelölte meg. Fogolycsere Fogolycserét bonyolítanak le ma a Dél-Afrikai Köz­társaság és Angola között. Szombat esti hivatalos be­jelentések szerint hétfőn Mozarmbik fővárosában, Ma- putóban hajtják ezt végre. A csere legalább 145 em­bert érint, köztük egy fran­cia és egy holland állam­polgárt is. A közlést Pieter Botha dél-afrikai elnök és a fran­cia miniszterelnökség meg­erősítette. A fogolycsere keretében visszanyeri szabadságát Klaas de Jonge 50 éves hol­land tanár és Pierre-André Albertini 27 éves francia műszaki szakértő is, akiket Dél-Afrikában azért helyez­tek vád alá, mert támogat­ták az ANC fegyveres ge- rillaiharcát. Argentin választások • Megkezdődtek vasárnap Argentínában a parlamenti és helyi közigazgatási vá­lasztások. Csaknem 20 millió választásra jogosult járul urnák elé, hogy megválassza az alsóházi parlamenti kép­viselők felét, 21 tartományi kormányzót a 22 közül, to­vábbá tízezer helyi közigaz­gatási tisztségviselőt. A választásokon a két fő szemben álló erő a jelenleg kormányzó Polgári Radiká­lis Unió és a legnagyobb el­lenzéki párt, a Juszticialista Párt (a peronisták). Politikai elemzők a Buenos Aires-i tartomány választási eredményét várják még nagy érdeklődéssel'. Ebben a tar­tományban lakik ugyanis az argentin lakosság egyharma- da, a közvéleménykutatások eddig csak hajszálnyi fö­lényt jósoltak a kormány- párti jelöltnek az ellenzék emberével szemben. Horn Gyula államtitkár kubai tárgyalásai Csodapilóta vagy meggondolatlan kamasz? Közepesen szigorú, ha a vád alapjan kiszaDható bün­tetést nézzük. Mathias aast 19 éves nyugatnemet fiatal­emberre, aki maganrepu-oge- pen ez év május 28-an egé­szen Moszkváig repült, világ­szenzációt keitve, nyen íté­letet mértek. A tárgyalás központi kérdése az vou: mi­lyen indítékból követték el a nem mindennapi tettet, kik álltak, állhatták mögötte, kik segítették Rustot? Nos, a világ meggyőződhe­tett arról, hogy Rust egyedül csele'kedett. Nem kapott sem­miféle megbízást, nem aján­lottak fel'neki előzetesen me­sés pénzösszeget (bár, ha ha­zatér, még kaphat), nem ma­gánszervezetek, hivatalos szolgálatok vagy más csopor­tok által kitervelt tudatos provokációról volt szó. S így a meghökkentő repülés, és a még különlegesebb — Moszk­va szívében, a Vörös téren, illetve tőszomszédságában, a forgalmas hídon történt — leszállás, amely három hóna­pon át foglalkoztatta a világ­sajtót és a közvéleményt, még érthetetlenebb. A perben nem kerültek elő eddig nem ismert részletek Különböző jelentésekből mái tudta a világ, hogy Rust hol és mikor bérelte a repülőgé­pet, merre járt a „hosszú re­pülést” megelőzően, milyen országokat, városokat kere-^ sett fel. Hogy milyen térké-’ pékét használt, mennyi ide­ig tartott útja, hol és hogyan szállt le. Mindössze annyi üt­hette meg újdonságként :i nyílt tárgyalás közönsége kö­zött helyet foglalók fülét, hogy Rust nem szerelt fsl pót üzemanyagtartályt, s hogy a Balti-tenger fölöt: nem dobott ki olajosdobozo­kat azért, hogy ilyen módon véletlen baleset látszatát keltse, s késleltesse a szovjet légvédelem riasztását. A fiatalember részletes vallomást tett. Ebben érzel­mes embernek vallotta ma­gát, aki könnyen megrészege­dik a repülés boldogságától, hivatásos repülőnek készül. Azt is állította, hogy oly nagy hatással volt rá Izland, hogy — miután földi és légi barangolásain nem találta meg a Gorbacsov—Reagan találkozónak otthont adó Höfdi-villát — elhatározta: Moszkvába repül „békakül- detéssel”, mert szilárd meg­győződése, hogy a „béke a szovjet fővárosban teremthe­tő meg”. Azt mondta, meggyőződése volt az is, hogy a nyugati közvélemény nincs kellően tájékoztatva, a Szovjetunió céljairól, békejavaslatairól. A nyugati békeharcosok sok Mathias Rust a bíróság előtt kockázatot vállalnak. Víz­ágyúval, gumibotokkal lép­nek fel ellenük, harcuk még­sem elég eredményes: a „for- nó őszön” sem tudták meg­akadályozni 1983-ban a NATO középtávú rakétáinak telepítését. A közöny és a kizárólag szenzációkra éhező polgári sajtó falát csakis va­lamilyen rendkívüli tettel le­het áttörni, csak egy külön­leges „békeküldetéssel” ráz­hatja fel a közvéleményt — adta elő. Az elegáns öltönyt viselő, jólfésült, vékony, szemüve­ges, folyékonyan és értel­mesen beszélő fiatalember afféle „mama kedvencének” tűnt iskább, mint vakmerő kalandornak. Ha mindaz, amit állít, igaz, akkor végte­lenül naiv. Ennek viszont ellentmond szakmai felké­szültsége: kitűnő rebülő és a számítógépekhez is ért. Ta­lán csak azért, hogy csök­kentse a várható büntetést, Rust azt állította: nem gon­dolt arra, hogy mi lesz le­szállása után Moszkvában, azért választotta a leszállás­hoz a Vörös teret, hogy „jobban felhívja küldetésére a figyelmet”, s azért kap­csolta ki rádióját, mert „nem lett volna lelkiereje szembe­szegülni a leszállásra felszó­lító parancsnak”. A nemzet­közi légifolyosókat azért ke­rülte el, mert így volt kisebb az összeütközés veszélye — mondta védekezésül. A- bíróság nem fogadta el ezeket az állításokat. Bizo­nyítva látta mind az állam­határ megsértése, mind a garázdaság vádját. Indoko­lásában rámutatott arra, hogy Rust emberek életét veszélyeztette, ráadásul meg­sértette a szovjet emberek érzelmeit, az ország hagyo­mányait, amikor a hazát jel­képező Vörös téren szállt le. (Némi érzelmességről így a bíróság is tanúságot tett.) Kiderült: ez a piruló fülű, ujjaival néha idegesen dobo­ló, lelkierejét a kritikus pil­lanatokban csak nehezen megőrizni képes ifjú nem alkalmas nemzeti hősnek, nem lehet az a vakmerő „csodapilóta”, akinek sokáig ábrázolták Nyugaton, első­sorban hazájában. Nem ő a bátor, rettenthetetlen mese­beli „legkisebb fiú”, aki megfricskázta a hatalmas medve orrát. Egyszerűen meggondolatlan majdnem- kamasz, aki fel akart tűnni, nevét ismertté akarta tenni. Nem kis szerencsével ez vé­gül sikerült neki. Kétségtelen tény: a szo­katlan repülés — a pilóta szándékától, indítékaitól füg­getlenül — rávilágított bizo­nyos hiányosságokra' a szov­jet légvédelem szervezeté­ben, szolgálati rendjében. sportrepülőgép a Kreml közelében döntési, parancskiadási és végrehajtási mechanizmusá­ban. Ezzel részletesen fog­lalkozott annak idején az SZKP Politikai Bizottsága, s az eset kemény személyi és szervezeti következmények­kel járt. Maga Rust is elismerte: repülés közben egy elfogó­vadász annyira megközelítet­te, hogy láthatta a pilóta fe­hér sisakját, narancsszínű kezeslábasát, oxigénmaszkját. Minden gond nélkül lelő­hették volna gépét — mond­ta. Ez végül is nem történt meg, de hogy más módon sem szakították meg a sport­repülő útját, nem kényszerí­tették leszállásra, azt már megbocsáthatatlan hibának minősítette a politikai veze­tés. így, ha Rust különleges repülésének nem lesznek kö­vetői, az valószínűleg nem­csak a mostani enyhének mégsem nevezhető ítélettel lesz magyarázható. M. Lengyel László

Next

/
Oldalképek
Tartalom