Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-07 / 210. szám

1987. szeptember 7., hétfő Somogyi Néplap 3 Nélkülözhetetlenek az ellátásban Harminckéterer magánkiskereskedő Rekonstrukció a pamutfonó-ipari vállalatnál Űj gépek, geteg szervezési munka is van. Szigorúbb minőség', tervet is kidolgoztunk. A RIETER nyújtó- és tisz­títógépekben olyan beépí­tett komputer van, amely nemcsak az egyes feladato­kat vezérli, hanem a hibá­kat is jelzi. Tűzvédelmi szempontból is minden ed­diginél biztonságosabb az üzemeltetésük. . Ugyanis olyan érzékelővel is el van­nak látva, amely az idegen, tüzet okozható anyagokat egy csappantyú váltásával eltá­volítja a rendszerből. — Sajnos így is marad még néhány korszerűtlen berendezésünk, de ha a je­lenlegi céljaink megvalósul­nak, lesz lehetőségünk a to­vábbi megújulásra, ezzel együtt dolgozóink bérének a növelésére és a munka­körülmények javítására is. Az új gépek folyamatos bevonása a termelésbe gon­dos szervezési munkát kí­ván. Csak annyi régit bon7 tanak le, ahány korszerűt á helyébe tudnak állítani. — Mivel az újak terme­lékenyebbek, később egy­idejűleg már két elavult berendezést is ki tudunk vonni a munkából. Várha­tóan még az idén befejez­zük a rekonstrukciót. Lehőcz Rudolf tés, és például Siófok körze­tében is alig maradj rangos marhatartó szövetkezet. A szekcióüléseken elhangzott, hogy ha a szarvasmarha­tenyésztés közgazdasági fel­tételeit hamarosan nem ja­vítják, az ágazat csődbe jut. Hogy azért vannak re­ménykedők. akadnak felelő­sei a tenyésztésnek, arra jó példa, hogy a pontozásos dí­jazáson hallhattunk kiváló marhatartó somogyi tsz-ekről, állami gazdaságokról. Ilyen a balatonnagybereki, a Bár­dibükki Állami Gazdaság, a böhönyei, a barcsi, a puszta- szemesi tsz és a KSZKV ál­tal elismert hedrehelyi. bala­tonszentgyörgyi, bálaton- szárszói és homokszent- györgyi és nem utolsó sor­ban a pusztaszemesi háztáji termelők. B. J. Negyven esztendeje alakult meg hazánkban a Kiskeres­kedők Országos Szervezete, a Kisosz. Ünneplésre nem ke­rült sor, de ebből az alka­lomból jelent meg — a na­pokban — a Kisosz évköny­ve, amely átfogó képet ad a magánkereskedelem hely­zetéről, megítéléséről, s be­mutatja lehetőségeit a négy évtized tükrében. A szerző felidézte — a ta­nulságok levonása nélkül — az eddig történteket, össze­foglalt néhány olyan gondo­latot, amely a jövőben is hasznos lehet. A kiadványt elsősorban azoknak szánták, akik csak az, utóbbi években választották hivatásul a ma­gánkereskedelmet, s nincse­nek az előző évtizedekről személyes tapasztalataik. 1904-ben kezdődött A kiskereskedelem törté­nete természetesen nem azo­nos az érdekvédelem törté­netével, de a kettő szorosan összetartozik. A teljes kép­nek azonban az is lényeges része, hogy az első modern, országos hatáskörű érdekvé­delmi szervezet 1904-ben jött létre Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés né­ven. Ebbe beletartozott vala­mennyi kereskedő. A szer­vezet elnöke Sándor Pál ga­bonakereskedő volt, s több mint 30 esztendeig látta- el tisztségét. A felszabadulást követően a magánkereskedelem és a hozzá kapcsolódó érdekvéde­lem története 1946 második felétől ismét nyomon követ­hetővé válik. Ehhez sok se­gítséget ad a korabeli sajtó. A könyv sokat idéz belőle. A Kereskedelmi Élet 1947. március 9-i számában példá­ul vezércikk jelent meg Kis­kereskedelem vagy egyesüle- tesdi címmel. Ebből megtud­hatják, hogy elkezdődött egy új érdekvédelmi szervezet, a Kisosz kialakulása.' Ez fel­adatául tűzte a kiskereske­dők érdekvédelmét. Azután nehéz időszak kö­vetkezett. Az 1957. januári Kiszosz-értesitő három hasá­bos cikkben jelenti be: „Bő­vül a magán-kiskereskede­lem szerepe — rövidesen megkezdik az iparigazolvá­nyok kiadását”. Egy készülő rendelet kapcsán, az infor­mációk mellett, határozott állásfoglalással is találkoz­zetése hozott. 1968 után, szá­mos jogi és gazdasági kor- látozás megszüntetésével — két évtizedes szünet után — helyreállt a szervezeti élet demokratizmusa. Egyre na­gyobb szerepet kaptak a vá­lasztott testületek és a tár­sadalmi tisztségviselők. A legutóbbi két évtized idősza­ka jól nyomon követhető a tanácskozások jegyzőköny­veiben. A Kiszosz első elnöke Komnenov Pál volt, majd Gerle Imre és Gyürky Ru­dolf következett, 1981 óta pe­dig Szilkovács Ernő tölti be e tisztet. Gyors növekedés A magánkereskedők száma időközben 32 ezer fölé emel­kedett. A tulajdonosok mel­lett mintegy 8 ezer alkalma­zott és 14 ezer családtag, összesen több mint 54 ezer ember dolgozott 1986 végén a magánkereskedelemben, amelynek összes (becsült) forgalma tavaly 49,4 milliárd forint volt, s részesedése a teljes kiskereskedelmi forga­lomból meghaladta a 8 szá­zalékot. Néhány adat az üzletek számának alakulásáról, ízelí­tőül; 1986-ban 22 230 magán­kézben levő kiskereskedelmi és 6735 vendéglátóegység üzemelt, 1952-ben mindössze 2710 ilyen kiskereskedelmi és 20 vendéglátó üzem műkö­dött hazánkban. Napjainkra kiépültek és megszilárdultak azok az ala­pok, amelyek lehetővé tették az utóbbi 5—6 év kiugró üte­mű növekedését ezen a té­ren. A szervezeti élet to­vábbfejlesztése, a társadalmi jelleg erősítése — éppen a megnövekedett létszám mi­att is — időszerű feladattá vált. Sokat segít ebben az a kormányrendelet, amely elő­írja, hogy a magánkereske­dőkre vonatkozó jogszabá­lyok kibocsátásához, illetve a jogszabályok értelmezésé­hez meg kell szerezni a Kiszosz véleményét is. Sz. E. nagyobb export Felénél tart az a nagy­szabású rekonstrukció, ame­lyet májusban kezdtek el a Másterflil Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárá­ban. Ennek során az eddig használt gépeknél sokkal korszerűbb, lízing útján be­szerzett svájci, amerikai és olasz nyújtó, tisztító és kár­toló berendezéseket szerel­nek föl. Mivel a megrende­lők a felújítás alatt is igényt tartanak a szerződött fonal- mennyiségre, a feladatokat a gyár leállása, illetve ter­meléskiesés nélkül kell meg­oldani. A dolgozók áldozat- válalása, a túlmunkák és a hétvégi szerelések lehetővé tették ennek megvalósítá­sát. Kalocsa László, a födém megerősítésén fáradozó gmk vezetője már nem is szá­molja a rekonstrukció kez­dete óta az üzemben töl­tött szombatokat. — Az új gépek az első emeletre kerülnek, és lé­nyegesen nehezebbek az elődeiknél, ezért van szük­ség az emeleti aljzat, illet­ve a födém megerősítésére. Az emeletes fonoda ritka­ságszámba megy, ennek az épületnek a tervezői az ak­kori gépek súlyával számol­tak, a mostaniakat az alja­zat már nem bírná el. A munkák megkezdését alapos statikai vizsgálat előzte meg. Míg egy régi berendezés súlya 3300 kiló volt, az újak között ennél 1100 kilóval nehezebb is van. — ötven méteresnél is hosszabb, 220 milliméter át­mérőjű „I” és „U” idomú acéligerendákat építünk be. Nehezíti a dolgunkat, hogy kerülgetni kell a gépeket, és a különféle kábelek kö­zött kell „befűznünk” a ge­rendát. Ügy kell dolgoz­nunk, hogy hétfőn reggel termelni tudj°n a gyár. A rekonstrukció fontossá­gáról Bajer Nándor igazga­tó a következőket mondta: — Több okból • is bele- kezdtünk ebbe a nagy mun­kába. Ezek: a gazdaságosabb termelés, a minőség javítá­sa és a hiányzó munkaerő pótlása. A gépek cseréjével elsősorban az export növelé­sét akarjuk elérni, változat­lan belföldi ellátás mellett. Mivel az iparág teljes egészében import-alapanyag­gal dolgozik, olyan gépekre volt szükség, amelyekkel az olcsóbb, alacsonyabb minő­ségű gyapotból is kiváló termék készíthető. A régi berendezések ezt nem tet­ték lehetővé. Bizonyos fo­Befmjexődőtt a dénesma/orl szakkiállítás A SHAVER DIADALA nalakhoz csak dollárért le­hetett a drága, hosszú szálú pamutot beszerezni. A vi­lághírű svájci RIETER cég­től vásárolt gépek alkalmat sak a szovjet alapanyag jó minőségű feldolgozására. A RIETER tisztítók mel­lett öszesen húsz, használt kártológép érkezik az Egye­sült Államokból és Olaszor­szágból. Közülük tíz már üzemel is a kaposvári gyár­ban. Várnak még három szabályozós nyújtógépet. Ezeknek az automatizáltsá­ga olyan, hogy nyújtáskor az anyag egyenletlenségeit megfelelően korrigálni tud­ja. — A tőkés import csök­kentésével és a szocialista export növelésével évi ezer tonna fonalat fogunk gyár­tani az új gépsorral. Az így kiváltott dollár és az eddi­ginél kedvezőbb nyers- anyagár teszi lehetővé a további fejlesztéseink pénz­ügyi- megalapozását. A már üzemelő' új berendezéseink­nek is köszönhető, hogy amíg tavaly 50 tonna fona­lat exportáltunk, az idén el­érjük a 800—900 tonnát. Nullára írt gépeket sikerült majdnem világszínvonalúak - ra cserélnünk. Ugyancsak a tavalyi első félévhez' viszo­nyítva, az idén 556 tonná­val több fonalat gyártot­tunk. Ebben a teljesítmény­ben a gépeken kívül ren­hatunk. Tény, hogy a felszabadu­lást követő évtizedekben vol­tak olyan időszakok, amikor senki sem gondolta volna: évezredünk vége felé is lesz nálunk fejlett magánkeres­kedelem és érdekképviseleti szerv. A magánkereskedők többsége — még akkor is, ha csak néhány éve gyakorolja a szakmát — ismerni kíván­ja a múltat. S azt sem köny- nyű megmondani, hogy pon­tosan hol kezdődik a jelen. Váltakozó négy évtized / .A magánkereskedelem négy-évtizedes múltjának be­mutatása tükrözi a Kisosz te­vékenységét is. A szakszer­vezet súlya, jelentősége és maga a szervezeti élet — a magánkereskedelemhez ha­sonlóan — hullámzó volt. Kezdetben a szakmai és a vidéki tagegyesületek a saját területük igazi gazdái vol­tak, ameddig erre lehetősé­gük nyílt. Aztán — 1968jig — a hivatali funkció uralko­dott bennük, érdekvédelmi jellegük csaik korlátozottan érvényesült. I\ magánkereskedelem és a Kisosz történetében igazi fordulópontot az új gazda­ságirányítási rendszer beve­— 1983-ban szintén egy dénesmajori kiállításon vet­tük föl a kapcsolatot a ka­nadai céggel. A Shaver ak­kor már megkezdte diadal- útját a fejlett országok me­zőgazdaságában, s jó ered­ményeket mutatott a harma­dik világ termelési környe­zetében, valamint Kubában is. A kísérletet megyénkben ezer szarvasmarhával indí­tottuk el, olyan gazdaságok­ban, ahol lehet alapozni a szarvasmarha-tenyésztés biz­tonságára, így Pusztaszeme­sen, Balatonszárszón, Buzsá- kon, Vízváron, Hedrehelyen és Tabon is. A szaporító­anyagot ingyen adjuk a me­zőgazdasági üzemeknek, de kötelezzük őket arra, hogy minden adatot megkapjunk az egyed fejlődéséről, és biz­tosítsák a kiváló húsáru ter­meléséhez a megfelelő kör­nyezetet. A Kaposvári Húskombinát standján Hilt István termel­tetési és felvásárlási főosz­tályvezetőtől kérdeztük: — Jó üzletnek látszik-e a shaver-húsprogram ? — Nagyon jónak. Erre kellő garancia lesz a ma­gyar—kanadai vegyesválla­lat megalapítása. Mi is üz­lettársak leszünk. Jelenleg marhahúsban a Shaver tud­ja csak áttörni a nagyon ké­nyesen elzárkózó — például svédországi — piacot. Mi je­lenleg 10 ezer marhát vá­gunk, de az üzemfelújítás után nagyobb vágószám el­érésére és szakosodott mun­kára is alkalmasak leszünk. — Milyen az itthoni piac, van kereslet marhahúsra? — A disznóhús elsődleges­ségét lehetetlen megtörni. Az évi hetven—hetvenötkilós húsfogyasztásból mindössze kilenc esik marhahúsra. Ugyanakkor a termelés jö­vedelmezősége is meglehető­sen rossz. Mi bérhizlalással tudtunk eredményeket elér­ni. A szarvasmarha-tenyészt és — az itt látott gyönyörű mar­hák ellenére — válságban van. A kiállítás egyik meg­beszélésén hallottuk: meg­szűnik a magyaratádi, oszto- pámi, ságvári marhafenyész­A kanadai Shaver céggel régóta van kapcsolata a ma­gyar mezőgazdaságnak. A Shaver szóra legtöbbünknek a shaver-baromfi jut az eszé­be és talán még egy adat. A világ baromfiexportjának 11 százalékát Magyarország ad­ja. Ha ehhez még hozzá­gondoljunk azt, hogy a főid összes ilyen szárnyasának húsz százaléka Shaver úr tu­lajdona, akkor elképzelésünk lehet a kanadai mammutvál- lalat méretéiről. Ez került szóba a négyna­pos szarvasmarha és juhte- nyésztési napokon Dénes- majorban. E tanácskozás és kiállítás valószínűleg mér­földköve lesz a magyar hús- imarha-programnak. A Sha- ver-marha ugyanis „betört” a magyar állattenyésztésbe. Korai lenne azt képzelnünk, hogy hamarosan ezek a gyö­nyörű, kávébarna borjak ug­rándoznak majd a somogyi legelőkön, de például a víz­vári termelőszövetkezet elnö­kétől megtudtuk, üzemükben háromszáz tehenet terméke­nyítettek meg Shaver-alap- anyaggal. , A programról többet Szd- kály Károlytól, a KSZKV ter­melési főmérnökétől hallot­tunk:

Next

/
Oldalképek
Tartalom