Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-07 / 210. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 210. szám Ára: 1,80 Ft 1987. szeptember 7., hétfő Munkák előtt A tanév kezdete egyben azt is jelenti, hogy föltűnnek a diákok a mezőgazdaságban, hiszen segítségükkel oldódik meg az ágazat munkaerő­gondja. Sok szempontból hasznos törekvés, hogy a középiskolások és a felsőfokú intézményekben tanulók egy-két hétre segítik a me­zőgazdaságot a betakarítás­ban. Minden évben kimutatha­tó, hány forint értékű mun­kát végeznek ősszel a diákok. Emellett azonban más hasz­na is lehet annak a tíz—ti­zenkét napnak. Az oktatás hétköznapjai el­sősorban képzésközpontúak, ezért nagyon jó alkalom le­het egy-egy mezőgazdasági munka arra, hogy a tanár jobban, más szempontból is megismerje diákjait. A meg­változott körülmények között sok fiatal olyan oldaláról is megmutatkozhat, amelyet ed­dig nem ismertek társai, ta­nárai. Ezek természetesen igencsak módosíthatják azt a képet, amelyet a pedagógus alakít ki a tanulókról. A munkában összeková- csolódik a közösség, hiszen a diákok többet vannak együtt, mint a tanítási idő alatt, s közvetlenebb kapcso­lat alakul ki köztük. Megfe­lelő irányítással arra is rá­döbbennek, hogy saját mun­kájuk része egy közösség munkájának, s ha nem dol­goznak megfeleiően, akkor — miattuk is — negatív kép alakul ki a közösségről. A munkára neveles fontos színtere az őszi mezőgazda- sági munka. A diákok szá­mára is tudatosítani kell, hogy társadalmilag nagyon hasznos munKát végeznek, amit az is Kuejez, nugy a munkájuk bérezésé azonos az adóit termeioszoveutezm vagy ailami gazdasag dolgo­zóiéval. Sok neiyen a Közös­ség úgy határoz, hogy nem osztja ki az őszi munkáért kapott pénzt, hanem közös kírahduiast, országjárást szervez rajta. A saját munua árán megszerzett pénzt job­ban meg is becsülik a dia­kok. A mezőgazdasági munkák tehát kicsinyítve a minden­napokat, a valóságot tükrö­zik a diákok elé. Nem mind­egy hát, milyen képet alkot­nak erről a valóságról, hi­szen egy-egy itt szerzett él­mény nagyon sokáig megha­tározó lesz. Abban, hogy a diákok me­zőgazdasági munkában szer­zett tapasztalatai kedvezőek legyenek, nagy szerepe van a fogadó munkahelyeknek. A munkahelyek vezetőinek, dolgozóinak tudomásul kell venniük: azokban a hetek­ben, amikor diákokat fogad­nak, ők maguk is pedagó­gussá válnak, legyen bármi­lyen képzettségük is. Felada­tuk pedig nem más, mint az, hogy jó példát mutassanak. A régi mondás tehát tel­jességében igaz erre a hely­zetre: a kellemest a hasznos­sal kell összekötni. Példánk­ban hasznos mindenek előtt az a munka, amelyet a mun­kaerőhiánnyal küzdő mező- gazdaságban végeznek a diákok. A kellemes pedig az lehet, hogy értelmes felada­tok kitűzésével, jó hangulat biztosításával megfelelő kö­rülmények között dolgozhat­nak a fiatalok. így elérhető, hogy nem keserű szájízzel távoznak egy-egy gazdaság­ból, hanem úgy: jövőre is szívesen mennek vissza. Ezen mindenki nyerhet. Varga István Honeeker—Kohl találkozó Bányásznapi ünnepségek Siófokon Berlinben óvatos bizako­dással tekintenek Erich Ho- necker ma kezdődő NSZK- beli látogatása elé. NDK részről mindenek­előtt azt várják, hogy az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának el­nöke és Helmut Kohl kari'- cellár behatóan megvizs­gálja, hogy a két német ál­lam miként segítheti elő a béke megőrzését, konkrét leszerelési lépések megtéte­lét. A különleges felelősség­ből adódóan az NDK-nak. és az NSZK-nak mit kell tennie azért, hogy német földről soha többé ne in­duljon ki háború. Ezzel kapcsolatban nyil­vánvalóan szó esik majd azokról a kezdeményezések­ről, amelyeket az NDK kor­mánya — részben Csehszlo­vákiával közösen — ter­jesztett a bonni kormány elé. A nyugatnémet kerész- tény-liberális koalíció azon­ban mind a közép-európai vegyifegyver-mentes övezet, mind az atomfegyvérmentes folyosó kialakítására vonat­kozó javaslatot elutasította eddig. Mivel a rakétatelepítések­ben leginkáb bérimtett két államról van szó, természe­tesen a tárgyalások napi­rendjén szerepel majd a közép-hatótávolságú atom­rakéták felszámolására vo­natkozó szovjet—amerikai szerződés ügye. Megfigyelők ezzel kapcsolatban felhívják a figyelmet arra, hogy az NDK sajtója az elmúlt hó­napokban meglehetősen visz- szafogottan foglalkozott a Pershing—1A rakéták ügyé­vel, és a berlini külügymi- nisztériumi szóvivő üdvöz­lésre méltó, fontos lépésnek minősítette Kohl legutóbbi ezzel kapcsolatos állásfogla­lását. Leszögezte azonban, hogy az NDK feltételek nél­kül a kettős nullamegoldás mellett száll síkra. Berlinben remélik, hogy a tárgyalások serkentik majd a gazdasági kapcsolatok bő­vítését is. Mint NDK illeté­kesek előzetes nyilatkoza­taikban jelezték, számos le­hetőséget látnak a gazdasági együttműködés bővítésére. (Történelmi látogatás cím­mel a 2. oldalon közlünk kommentárt Honeeker útjá­ról.) öt évtizeddel ezelőtt Bá- zakerettye térségében a Bu- dafapuszta B-kettő jelű kút termelésibe állításával kez­dődött Magyarországon az iparszerű kőolajtermelés. A jubileumi rendezvényeken, Siófokon mégis másféle szá­mítás alapján értékelték az ünnepet. A KW és a GOV is a hétvégén tartotta a 37. bányásanapi ünnepséget. Miért a 37.-et? Ennyi ide­je annak, hogy szeptember első vasárnapját a bányá­szok ünnepévé nyilvánítot­ták. „Szerencse fel, szeren­cse le, ilyen a bányász éle­te’’ — énekelte a KW ün­nepségén a bányász női kó­rus a SZOT Ezüstpart-üdülő nagytermében. A rendez­vényre többszázan érkeztek, párt-, állami és ágazati ve­zetők, különféle beosztású dolgozók. A rendezők szín­vonalas műsorral kedves­kedtek a résztvevőknek, amelyben fellépett többek között Kovács Kati, Koncz Tibor és Forgács Gábor. Szinte természetes, hogy egy ilyen nagyszabású ren­dezvény nem múlhat el ün­nepi pillanatok nélkül. A legjobban dolgozóknak ez­úttal is különféle elismeré­seket osztottak ki. Az Elnö­ki Tanács izsvák Sándor­nak a Munka Érdemrend bronz fokozatát adományoz­ta. Kiváló Munkáért kitün­tetést kapott Császár Fe­renc, Nagy Zoltán, Cziráki József né, Deák András, Han- kó László, Kérfalusi Gyula, Kovács József és Varga Zol­tán. Több évtizedes munká-. juk elismeréseként a — 30 éves szolgálat jutalmaként — Bányász Szolgálati Ér­demérem arany fokozatát kapta Asztalos István, Búza Istvánná, Hankó László, és Krónusz József. Az ezüst fokozatot 14-en, a bronzot 29-en érdemelték ki. Kiváló Dolgozó kitüntetésben 29-en részesültek. Szombaton az ország több felsőoktatási intézményében tartottak tanévnyitó ünnep­séget. Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem ünnepi köz­gyűlésén az intézmény 353. tanévét nyitották meg. Az eseményei — melyen jelen volt Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese és Kö- peczi Béla művelődési mi­niszter is — Fülöp József rektor üdvözölte az egye­tem oktatóit és hallgatóit, köztük 1397 elsőéves nappa­li tagozatos diákot. Az ünnepi közgyűlésen Maróthy László köszöntötte az egyetem dolgozóit és diákjait. A Politikai Bizottság tagja méltatta azt a kiemelkedő szerepet, amelyet az Eötvös Loránd Tudományegyetem tölt be a magyar oktatási rendszerben, s szólt az egye­tem távlati fejlesztési kon­cepciójáról, amely jól il­leszkedik a kormányzat el­képzeléseibe. A cél az egye­temi felvételi rendszer de­mokratizálása, az esély- egyenlőség növelése, a több­lépcsős és egymást kiegé­szítő oktatási intézmény- rendszer megteremtése, az oktatás korszerűsítése, s a fejlődésünket nagymérték­A KW testvérvállalata, a GOV az OKGT-üdülőben tar­totta családias ünnepségét. A legfelemelőbb pillanato­kat itt is a különféle jutal­mak, kitüntetések átadása jelentette. A központi bá­nyásznapi ünnepségen vette át a SZOT Érdemérem arany fokozatát Kolompár Károly. A Bányász Szolgá­lati Érdemérem arany fo­kozatát Takács Márta kap­ta, az ezüst fokozatot ket­ten, a bronzot 11-en érde­melték ki. Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben né­gyen, Kiváló Dolgozó kitün­tetésben 5-en részesültek. Egyetemi évnyitók ben befolyásoló kutatómun­ka színvonalának növelése — mondotta Maróthy László, majd végezetül eredményes és jó munkát kívánt az egyetem minden dolgozójá­nak és diákjának. Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetem évnyitóján Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára be­szélt gondjainkról. Az Államigazgatási Főis­kola ünnepi nyilvános ta­nácsülésén jelen volt Horváth István miniszterelnök-he­lyettes és felszólalásában hangoztatta, hogy a társadal­mi fejlődés fokozott felelős­séget ró az államigazgatás­ban dolgozókra. Befejeződött a harcászati gyakorlat Az Országos Érc- és Ásványbányák fehérvárcsurgói üveghomok-bányájából ebben az év­ben 480 ezer tonna üveggyártásra alkalmas homokot szállítanak a megrendelőknek. Az éves tervükből 20 ezer tonna flótáit homokot osztrák és jugoszláv piacokon értéke­sítenek. . (MTI-fotó: Kabáczy Szilárd — KS) • A Magyar Néphadsereg és a Szovjet Hadsereg kije­lölt törzsei és csapatai rész­vételével hazánkban meg­tartott közös harcászati gya­korlat vasárnap befejező­dött. A gyakorlat résztvevői folyamaíbsan visszatérnek helyőrségeikre. FÖLD, FÖLD! A monda szerint Kolum­busz Kristóf mikor három hónap után még mindig nefn lelt indiai-partokra, és vergődött csak egyre az óceánon, így szólt a mat­rózokhoz: — Fiúk! Nelréz helyzet­ben vagyunk! Amit vállal­tunk, hogy partra találunk, eddig nem teljesedett be. Pedig kapitányotokként mondom, barátotokként ér­zem: hamarosan szilárd talaj lesz a lábunk alatt. Ehhez most még nagyobb éberség kell, kitartás és bátorság. Ezért határoztam úgy, hogy aki először pil­lantja meg a földet — csengő aranyakat, busás jövedelmet remélhet... A merész kapitányi ösz­tönzés vagy a vakszerencse hozta, nem tudni; másnap kora reggel így kiáltott föl egy Rodrigez nevű tenge­része: — Föld, föld! A történet sok szeren­csétlen pletykát és szóbe­szédet kiváltó fordulattal fejeződött be. Kolumbusz, egy árva fillért sem adott a partot először megpil­lantó matróznak. Mindösz- sze annyit mondott néhány nap múlva: második vol­tál csak fiam. En már elő­ző este megláttam Indiát. Ha nem hiszed, nézd csak meg a hajónaplóban. Rod­rigez, mondják, ivásnak adta a fejét, nem szállt többet hajóra és anélkül, hogy a történet és a tör­ténelem hőst csinált volna belőle, nevével együtt el­felejtették. MatrózSors, mondhat­nám. Mindig is voltak Rod- rigezek, akik tudatlanul aranyat találtak. Persze mindig voltak kapitányok is, akiket megjegyzett, föl­írt a történelem. Nincs okom kételkedni Kristóf kapitány tisztessé­gében. Négyszer indult ne­ki a nagyvilágnak, hogy újra és újra bizonyítsa szárnya, uszonya, képzele­te, nagysága van az em­bernek! Ereje van, ha kell csodákhoz, bátorsága föl­fedezésekhez, és merészsé­ge ahhoz, hogy a legnehe­zebb helyzetekben is ki­vágja magát. Kolumbusz tragédiája, hogy az utolsó pillanatban is indiai partot hitt, ahe­lyett, hogy azt kiáltotta volna: újvilág! Fölfoghatnám szimbó­lumként is az öt évszáza­da egyre kerekedő történe­tet. Kapitány és matróz ugyanabban a csónakban evez. A matróz sorsa a kapitány kezében van. ö ad munkát, ő fizeti, ő buz­dítja, ő próbálja meg saját igazságát matrózigazsággá szétosztani. A kapitány ho­rizontján is éppúgy ott le­beg az elérhetetlen és el­érhető part, mint a mat­rózén. Egyet azonban jól tud a kapitány. Matróz nélkül nem megy! Ű az, aki az evezőt húzza, keve­sebbet olvas és eszik, hha­lat pucol és ezüsttényért vikszol a hajó gyomrában. Hisz a kapitánynak. Mert egyet a matróz is tud: ka­pitány nélkül nem megy. Egymásra vannak utalva Mindketten hajósok. Kolumbuszt azonban el­ragadta valami. A partra- érés pillanatának, a siker­nek nehezen elviselhető le­gyintése. Kié legyen a di-. csőség? Vigye el a rumivá, szakállas t tengerész? Egy írással, olvasással is nehe­zen bajlódó egyszerű mat­róz? Hát nem, hiszen eb­ben van élete műve! Baj volt a hajón. Bizal­matlanság, álígéret, fáradt­ság. Ügy telepedett hajós és kapitány lelkére, hogy már legyintettek az útra. Jobb maradtak volna az ismert utakon, jól fizető fuvarokat vállalva, ördög munkált a lelkekben, kin­cset ért volna az őszinte szó. A történethez spanyol történetírók hozzátették azt is, hogy Kolumbusz négyszer hasította a vize­ket, s mind a négyszer új­világra lelt, anélkül, hogy ezt tudta volna. Ám az emlékezetes első út óta sohasem ajánlott pénzt, dicsőséget a matrózoknak. Rodrigez, mint mondják, egy darabig jól élt. Pénzért mesélte a történetets aki hajóra szállni sosem mert, hitt neki és fizetett. *Bekes József

Next

/
Oldalképek
Tartalom