Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-07 / 210. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 210. szám Ára: 1,80 Ft 1987. szeptember 7., hétfő Munkák előtt A tanév kezdete egyben azt is jelenti, hogy föltűnnek a diákok a mezőgazdaságban, hiszen segítségükkel oldódik meg az ágazat munkaerőgondja. Sok szempontból hasznos törekvés, hogy a középiskolások és a felsőfokú intézményekben tanulók egy-két hétre segítik a mezőgazdaságot a betakarításban. Minden évben kimutatható, hány forint értékű munkát végeznek ősszel a diákok. Emellett azonban más haszna is lehet annak a tíz—tizenkét napnak. Az oktatás hétköznapjai elsősorban képzésközpontúak, ezért nagyon jó alkalom lehet egy-egy mezőgazdasági munka arra, hogy a tanár jobban, más szempontból is megismerje diákjait. A megváltozott körülmények között sok fiatal olyan oldaláról is megmutatkozhat, amelyet eddig nem ismertek társai, tanárai. Ezek természetesen igencsak módosíthatják azt a képet, amelyet a pedagógus alakít ki a tanulókról. A munkában összeková- csolódik a közösség, hiszen a diákok többet vannak együtt, mint a tanítási idő alatt, s közvetlenebb kapcsolat alakul ki köztük. Megfelelő irányítással arra is rádöbbennek, hogy saját munkájuk része egy közösség munkájának, s ha nem dolgoznak megfeleiően, akkor — miattuk is — negatív kép alakul ki a közösségről. A munkára neveles fontos színtere az őszi mezőgazda- sági munka. A diákok számára is tudatosítani kell, hogy társadalmilag nagyon hasznos munKát végeznek, amit az is Kuejez, nugy a munkájuk bérezésé azonos az adóit termeioszoveutezm vagy ailami gazdasag dolgozóiéval. Sok neiyen a Közösség úgy határoz, hogy nem osztja ki az őszi munkáért kapott pénzt, hanem közös kírahduiast, országjárást szervez rajta. A saját munua árán megszerzett pénzt jobban meg is becsülik a diakok. A mezőgazdasági munkák tehát kicsinyítve a mindennapokat, a valóságot tükrözik a diákok elé. Nem mindegy hát, milyen képet alkotnak erről a valóságról, hiszen egy-egy itt szerzett élmény nagyon sokáig meghatározó lesz. Abban, hogy a diákok mezőgazdasági munkában szerzett tapasztalatai kedvezőek legyenek, nagy szerepe van a fogadó munkahelyeknek. A munkahelyek vezetőinek, dolgozóinak tudomásul kell venniük: azokban a hetekben, amikor diákokat fogadnak, ők maguk is pedagógussá válnak, legyen bármilyen képzettségük is. Feladatuk pedig nem más, mint az, hogy jó példát mutassanak. A régi mondás tehát teljességében igaz erre a helyzetre: a kellemest a hasznossal kell összekötni. Példánkban hasznos mindenek előtt az a munka, amelyet a munkaerőhiánnyal küzdő mező- gazdaságban végeznek a diákok. A kellemes pedig az lehet, hogy értelmes feladatok kitűzésével, jó hangulat biztosításával megfelelő körülmények között dolgozhatnak a fiatalok. így elérhető, hogy nem keserű szájízzel távoznak egy-egy gazdaságból, hanem úgy: jövőre is szívesen mennek vissza. Ezen mindenki nyerhet. Varga István Honeeker—Kohl találkozó Bányásznapi ünnepségek Siófokon Berlinben óvatos bizakodással tekintenek Erich Ho- necker ma kezdődő NSZK- beli látogatása elé. NDK részről mindenekelőtt azt várják, hogy az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke és Helmut Kohl kari'- cellár behatóan megvizsgálja, hogy a két német állam miként segítheti elő a béke megőrzését, konkrét leszerelési lépések megtételét. A különleges felelősségből adódóan az NDK-nak. és az NSZK-nak mit kell tennie azért, hogy német földről soha többé ne induljon ki háború. Ezzel kapcsolatban nyilvánvalóan szó esik majd azokról a kezdeményezésekről, amelyeket az NDK kormánya — részben Csehszlovákiával közösen — terjesztett a bonni kormány elé. A nyugatnémet kerész- tény-liberális koalíció azonban mind a közép-európai vegyifegyver-mentes övezet, mind az atomfegyvérmentes folyosó kialakítására vonatkozó javaslatot elutasította eddig. Mivel a rakétatelepítésekben leginkáb bérimtett két államról van szó, természetesen a tárgyalások napirendjén szerepel majd a közép-hatótávolságú atomrakéták felszámolására vonatkozó szovjet—amerikai szerződés ügye. Megfigyelők ezzel kapcsolatban felhívják a figyelmet arra, hogy az NDK sajtója az elmúlt hónapokban meglehetősen visz- szafogottan foglalkozott a Pershing—1A rakéták ügyével, és a berlini külügymi- nisztériumi szóvivő üdvözlésre méltó, fontos lépésnek minősítette Kohl legutóbbi ezzel kapcsolatos állásfoglalását. Leszögezte azonban, hogy az NDK feltételek nélkül a kettős nullamegoldás mellett száll síkra. Berlinben remélik, hogy a tárgyalások serkentik majd a gazdasági kapcsolatok bővítését is. Mint NDK illetékesek előzetes nyilatkozataikban jelezték, számos lehetőséget látnak a gazdasági együttműködés bővítésére. (Történelmi látogatás címmel a 2. oldalon közlünk kommentárt Honeeker útjáról.) öt évtizeddel ezelőtt Bá- zakerettye térségében a Bu- dafapuszta B-kettő jelű kút termelésibe állításával kezdődött Magyarországon az iparszerű kőolajtermelés. A jubileumi rendezvényeken, Siófokon mégis másféle számítás alapján értékelték az ünnepet. A KW és a GOV is a hétvégén tartotta a 37. bányásanapi ünnepséget. Miért a 37.-et? Ennyi ideje annak, hogy szeptember első vasárnapját a bányászok ünnepévé nyilvánították. „Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete’’ — énekelte a KW ünnepségén a bányász női kórus a SZOT Ezüstpart-üdülő nagytermében. A rendezvényre többszázan érkeztek, párt-, állami és ágazati vezetők, különféle beosztású dolgozók. A rendezők színvonalas műsorral kedveskedtek a résztvevőknek, amelyben fellépett többek között Kovács Kati, Koncz Tibor és Forgács Gábor. Szinte természetes, hogy egy ilyen nagyszabású rendezvény nem múlhat el ünnepi pillanatok nélkül. A legjobban dolgozóknak ezúttal is különféle elismeréseket osztottak ki. Az Elnöki Tanács izsvák Sándornak a Munka Érdemrend bronz fokozatát adományozta. Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Császár Ferenc, Nagy Zoltán, Cziráki József né, Deák András, Han- kó László, Kérfalusi Gyula, Kovács József és Varga Zoltán. Több évtizedes munká-. juk elismeréseként a — 30 éves szolgálat jutalmaként — Bányász Szolgálati Érdemérem arany fokozatát kapta Asztalos István, Búza Istvánná, Hankó László, és Krónusz József. Az ezüst fokozatot 14-en, a bronzot 29-en érdemelték ki. Kiváló Dolgozó kitüntetésben 29-en részesültek. Szombaton az ország több felsőoktatási intézményében tartottak tanévnyitó ünnepséget. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem ünnepi közgyűlésén az intézmény 353. tanévét nyitották meg. Az eseményei — melyen jelen volt Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és Kö- peczi Béla művelődési miniszter is — Fülöp József rektor üdvözölte az egyetem oktatóit és hallgatóit, köztük 1397 elsőéves nappali tagozatos diákot. Az ünnepi közgyűlésen Maróthy László köszöntötte az egyetem dolgozóit és diákjait. A Politikai Bizottság tagja méltatta azt a kiemelkedő szerepet, amelyet az Eötvös Loránd Tudományegyetem tölt be a magyar oktatási rendszerben, s szólt az egyetem távlati fejlesztési koncepciójáról, amely jól illeszkedik a kormányzat elképzeléseibe. A cél az egyetemi felvételi rendszer demokratizálása, az esély- egyenlőség növelése, a többlépcsős és egymást kiegészítő oktatási intézmény- rendszer megteremtése, az oktatás korszerűsítése, s a fejlődésünket nagymértékA KW testvérvállalata, a GOV az OKGT-üdülőben tartotta családias ünnepségét. A legfelemelőbb pillanatokat itt is a különféle jutalmak, kitüntetések átadása jelentette. A központi bányásznapi ünnepségen vette át a SZOT Érdemérem arany fokozatát Kolompár Károly. A Bányász Szolgálati Érdemérem arany fokozatát Takács Márta kapta, az ezüst fokozatot ketten, a bronzot 11-en érdemelték ki. Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben négyen, Kiváló Dolgozó kitüntetésben 5-en részesültek. Egyetemi évnyitók ben befolyásoló kutatómunka színvonalának növelése — mondotta Maróthy László, majd végezetül eredményes és jó munkát kívánt az egyetem minden dolgozójának és diákjának. Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetem évnyitóján Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára beszélt gondjainkról. Az Államigazgatási Főiskola ünnepi nyilvános tanácsülésén jelen volt Horváth István miniszterelnök-helyettes és felszólalásában hangoztatta, hogy a társadalmi fejlődés fokozott felelősséget ró az államigazgatásban dolgozókra. Befejeződött a harcászati gyakorlat Az Országos Érc- és Ásványbányák fehérvárcsurgói üveghomok-bányájából ebben az évben 480 ezer tonna üveggyártásra alkalmas homokot szállítanak a megrendelőknek. Az éves tervükből 20 ezer tonna flótáit homokot osztrák és jugoszláv piacokon értékesítenek. . (MTI-fotó: Kabáczy Szilárd — KS) • A Magyar Néphadsereg és a Szovjet Hadsereg kijelölt törzsei és csapatai részvételével hazánkban megtartott közös harcászati gyakorlat vasárnap befejeződött. A gyakorlat résztvevői folyamaíbsan visszatérnek helyőrségeikre. FÖLD, FÖLD! A monda szerint Kolumbusz Kristóf mikor három hónap után még mindig nefn lelt indiai-partokra, és vergődött csak egyre az óceánon, így szólt a matrózokhoz: — Fiúk! Nelréz helyzetben vagyunk! Amit vállaltunk, hogy partra találunk, eddig nem teljesedett be. Pedig kapitányotokként mondom, barátotokként érzem: hamarosan szilárd talaj lesz a lábunk alatt. Ehhez most még nagyobb éberség kell, kitartás és bátorság. Ezért határoztam úgy, hogy aki először pillantja meg a földet — csengő aranyakat, busás jövedelmet remélhet... A merész kapitányi ösztönzés vagy a vakszerencse hozta, nem tudni; másnap kora reggel így kiáltott föl egy Rodrigez nevű tengerésze: — Föld, föld! A történet sok szerencsétlen pletykát és szóbeszédet kiváltó fordulattal fejeződött be. Kolumbusz, egy árva fillért sem adott a partot először megpillantó matróznak. Mindösz- sze annyit mondott néhány nap múlva: második voltál csak fiam. En már előző este megláttam Indiát. Ha nem hiszed, nézd csak meg a hajónaplóban. Rodrigez, mondják, ivásnak adta a fejét, nem szállt többet hajóra és anélkül, hogy a történet és a történelem hőst csinált volna belőle, nevével együtt elfelejtették. MatrózSors, mondhatnám. Mindig is voltak Rod- rigezek, akik tudatlanul aranyat találtak. Persze mindig voltak kapitányok is, akiket megjegyzett, fölírt a történelem. Nincs okom kételkedni Kristóf kapitány tisztességében. Négyszer indult neki a nagyvilágnak, hogy újra és újra bizonyítsa szárnya, uszonya, képzelete, nagysága van az embernek! Ereje van, ha kell csodákhoz, bátorsága fölfedezésekhez, és merészsége ahhoz, hogy a legnehezebb helyzetekben is kivágja magát. Kolumbusz tragédiája, hogy az utolsó pillanatban is indiai partot hitt, ahelyett, hogy azt kiáltotta volna: újvilág! Fölfoghatnám szimbólumként is az öt évszázada egyre kerekedő történetet. Kapitány és matróz ugyanabban a csónakban evez. A matróz sorsa a kapitány kezében van. ö ad munkát, ő fizeti, ő buzdítja, ő próbálja meg saját igazságát matrózigazsággá szétosztani. A kapitány horizontján is éppúgy ott lebeg az elérhetetlen és elérhető part, mint a matrózén. Egyet azonban jól tud a kapitány. Matróz nélkül nem megy! Ű az, aki az evezőt húzza, kevesebbet olvas és eszik, hhalat pucol és ezüsttényért vikszol a hajó gyomrában. Hisz a kapitánynak. Mert egyet a matróz is tud: kapitány nélkül nem megy. Egymásra vannak utalva Mindketten hajósok. Kolumbuszt azonban elragadta valami. A partra- érés pillanatának, a sikernek nehezen elviselhető legyintése. Kié legyen a di-. csőség? Vigye el a rumivá, szakállas t tengerész? Egy írással, olvasással is nehezen bajlódó egyszerű matróz? Hát nem, hiszen ebben van élete műve! Baj volt a hajón. Bizalmatlanság, álígéret, fáradtság. Ügy telepedett hajós és kapitány lelkére, hogy már legyintettek az útra. Jobb maradtak volna az ismert utakon, jól fizető fuvarokat vállalva, ördög munkált a lelkekben, kincset ért volna az őszinte szó. A történethez spanyol történetírók hozzátették azt is, hogy Kolumbusz négyszer hasította a vizeket, s mind a négyszer újvilágra lelt, anélkül, hogy ezt tudta volna. Ám az emlékezetes első út óta sohasem ajánlott pénzt, dicsőséget a matrózoknak. Rodrigez, mint mondják, egy darabig jól élt. Pénzért mesélte a történetets aki hajóra szállni sosem mert, hitt neki és fizetett. *Bekes József
