Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-01 / 205. szám
1987. szeptember 1., kedd Somogyi Néplap 5 KÍSÉRLET ÉS JÖVŐKUTATÁS TV-NÉZŐ A művelődési miniszter somogyi programja (Folytatás az 1. oldalról.) esi irányítási rendszer bevezetése csakúgy szerepelt, mint az oktatási és közművelődési szakemberellátás javítására várható elképzelések, a pályázati rendszer felülvizsgálatának várható következményei, s az, hogy mennyire garantálható az oktatási és közművelődési intézmények zavartalan működtetése. Erre a következőket válaszolta a miniszter: — Az oktatási intézmények működtetése kormányzati kötelezettség. Ez a garancia! A közművelődési intézmények fenntartásának gondja azonban a helyi szervekre és a lakosságra hárul. Kedvezőtlen jelenség, hogy tapasztalható a vállalatok fenntartástól — vagy támogatóstól — való visszavonulása. Kérdésekre válaszolva Kö- peczi Béla kifejtette azt is, hogy milyen intézkedések várhatók a nyelvtanárok képzésében. Ezt követően a közművelődésről elmondta, hogy elsősorban tartalmi fejlesztésre lesz lehetőség. Olyan értékközpontú művelődéspolitikát kell kialakítani, amely természetesen nem zárja ki a szórakoztatást. De előtérbe kerülnek a nem művészeti formák, a bensőségesebb együttlétek lehetőségeinek kialakítása (szakkörök, egyesületek, népfőiskolák stb.). Arra az évtizedek óta felmerülő kérdésre, hogy miként lehetne országos forrásokat is felhasználni a Balaton-parti kulturális műsorellátás céljaira, konkrét javaslatot tett a miniszter. Mégpedig azt, hogy a művelődési, a belkereskedelmi tárca, a BIB és az idegenforgalmi, a megyei szervek (három megyéből) közös tárgyaláson alakítsák ki a lehetséges megoldásokat. Mérlegeljék, hogy mit kell helyi erőből és mit központi forrásból támogatni. A fentieken kívül sok más, izgalmas kérdés került még napirendre, s végül mindkét tárgyaló fél eredményesnek, várhatóan gyümölcsözőnek ítélte a tárgyalást. Délután — zsúfolt program keretében — folytatódott a miniszteri tapasztalatszerzés és jövőkutatás. Először a Munkácsy gimnáziumba látogatott Köpeczi Béla és kísérete. Lóczy István igazgató rövid iskolatörténeti áttekintést adott, majd elsősorban a nyelvoktatás sikereiről, az iskola UNESCO-munkájáról és köz- művelődési tevékenységéről, színes és sokrétű belső életéről beszólt. A miniszter elismeréssel nyilatkozott a tapasztalatokról, s véleményébe kérdések sorát rejtette. Ezek között különösen arra volt kíváncsi, hogy az oktatási törvény életbe lépése után hogyan alakult az iskola belső élete. A diákönkormányzatról, a KISZ-en kívüli kezdeményezésekről, az osztálykeretek felbontásáról, a kisebb csoportok, közösségek alakulásáról, az iskolatanácsról érdeklődött, és háromszor is visszakérdezett arra: hogyan alakult a nevelőtestület önállósága. S felelősek-e a diákok társaikért, az iskolai rendért? Hány és milyen fakultáció van az iskolában, s melyek a pedagógusok továbbképzésének tapasztalatai? A válaszokból leszűrhette: a változás folyamatban van. S'- keres nevelő-oktató munkát kívánt búcsúzóul, mert már várták a Toldi utcai általános iskola tantestületének képviselői. Szalai Imre igazgató az 1983 óta folyó komplex kísérlet, az úgynevezett Gás- pár-modell részleteibe, tapasztalataiba és továbbfejlesztésének terveibe avatta be a minisztert és kíséretét. Rendkívül nagy érdeklődés fogadta a tömör összegezést, s különösen megragadó volt az a szenvedélyes elkötelezettség, ahogy az igazgató, s a jelen levő pedagógusok kérdés vagy felszólítás nélkül is vallottak munkájukról, sikereikről, a kísérlet hasznáról. Csakugyan lehetővé teszi ez a kísérlet a pedagógusok alkotóképességének kibontakozását, s talán ennél is fontosabb: a gyereknek több lehetősége van arra, hogy megmutassa önmagát (a gyengébb képességűnek is!), hogy javítson felkészültségén és felzárkózzon a többiekhez, hogy érdeklődése sokrétűbbé formálódjon s közösségigénye is jobban kibontakozzék. Szalai Imre elmondta: öt év alatt a módszer adaptációjának első szakasza lezárult, s most a második szakaszban a szuverén alkalmazás, a programok korrekciója, a saját program kidolgozása és bevezetése következik. Ezután kérdezte meg a miniszter: vajon általánosítható lenne-e a módszer? S mert erre mégnem lehet csalhatatlan választ adni, megjegyezte, hogy a tapasztalatokra egy idő után okvetlenül vissza kell térni... A Tanítóképző Főiskolán Leitner Sándor főigazgató és Az Országos Filharmónia bérleti hangversenyei Visszatérő és új vendégek Kaposváron Az elmúlt évekhez hasonlóan az 1987'88-a.s évadban is meghirdette bérleti hangversenyeit az Országos Filharmónia. Megyénkben a Latinca Sándor Művelődési Központ és a kaposvári zeneiskola ad otthont a koncerteknek. A bérleteket, valamint a jegyeket elővételben a zeneiskolában s a hangversenyek helyszínén lehet megvásárolni. Megyénk zeneértő közönsége előtt több olyan zenekar és énekkar .is fellép, amely már járt nálunk, de a programban szerepelnek új vendégek is. Elsőként október 26-án a Kaposvári Szimfonikus Zenekar lép pódiumra Németh Gyula vendégkarmester dirigálásával. A hangversenyen Perényi Eszter hegedű- művész játékában is gyönyörködhet a hallgatóság. Ezt követi december 16-án a Pécsi Szimfonikus Zenekar estje a zenei berkekben kedvelt és elismert Medveczky Adám vezényletével. Az est közreműködője Inhoff Ede trombitaművész lesz. Mark Corenstein vezényli 1988. március 7-én a Budapesti MÁV Szimfonikusok hangversenyét, amelyen Viktoria Jagling szovjet gordonkaművész is fellép. Rolla János hangversenymester vezetésével és Sebők Erika fuvolaművész közreműködésével a Liszt Ferenc Kamarazene- kar ad koncertet április 5- én. Utána április 13-án a Pécsi Szimfonikus Zenekar hangversenye következik, vezényel Breitner Tamás. Ezen a koncerten a megyénkben már többször és nagy sikerrel szereplő Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa is szerepéi Tillai Aurél vezetésével. Teleszomszédok munkatársai várták a vendégeket. Itt is rövid intézettörténeti áttekintés, majd a pedagógiai módszerek, a szakkollégiumi rendszer ki- terjesztése,. a konzultációs központ kialakításának terve alapozta meg a beszélgetést. S a miniszter egyetlen, lényegre törő mondatba sűrített „kíváncsisága”: milyen legyen a jövő tanítója? Ezen belül azután sok részletkérdés elhangozhatott arról: miként látják a főiskolán a tanítóképzés továbbfejlesztésének lehetőségét, a felvételi keretszámok kialakításakor miként mérik föl a tényleges igényeket; hogyan lehetne fejleszteni a közművelődési felkészültséget és azt, hogy a szakkollégiumot végzettek nagyobb számban hasznosítsák tudásukat; melyek a technika tantárgy oktatásának tapasztalatai — és így tovább. A miniszter így összegezett: — Örülök, hogy az utóbbi években látványos fejlesztést lehet tapasztalni a főiskolán nemcsak az oktatásban, hanem a tárgyi feltételek gazdagodásában is. Jó, hogy most fejeződnek be ezek a fejlesztésetek, mert napjainkban kezdeni... nem bizonyos, hogy az erőfeszítések sikerre vezetnének. Ügy látom, hogy sokrétű, differenciált tevékenység van kialakulóban a főiskolán, jól használják fel lehetőségeiket, s ez mindenképpen a jövő irányába mutat... Megköszönte a tartalmas beszélgetést, majd távozóban azt mondta: — A különböző korrekciók után hozzá kell látnunk az oktatás hosszú távú fejlesztésének kidolgozásához. Annyi már most is bizonyos, hogy szorosabb kapcsolatot kell teremtenünk a közoktatás és a pedagógusképzés között. Köpeczi Béla művelődési miniszter és munkatársai kétnapos somogyi programjuk után tegnap délután visszautaztak a fővárosba. Az idén — még a nyár előtt — nagy fába vágta fejszéjét a Magyar Televízió. Ügy döntött ugyanis, hogy kéthetente egy lépcsőház családjainak életébe enged ■bepillantani bennünket, s viszontagságos családi életek megannyi konfliktusán módunk lesz önfeledten szórakozni, avagy bánatosan — mintegy önkritikát gyakorolva — megjavulni. Nem kis feladat ez, hiszen egyik hétről a másikra kell előállítani a következő részt, nincs sok idő töprengeni, kevés a próbalehetőség. Egyszóval: rövid idő alatt kellene valami jelentősét csinálni. Ez a gyakorlat természetesen nem új a televízióban, vagyis: a televízióban sem új. Hiszen naponta olvasunk az élet minden területén ilyen problémákról. Gyorsan kell látványos eredményeket elérni. A Szomszédok alkotói azonban nem sokat vacakolnak azzal, hogy nézhető filmet készítsenek. Bár nem kevés leleménnyel rábukkantak. hogy a szomszédok szemszögéből kell nézni mindent. Eddig egyetlen filmből sem tudhattuk meg ennyire egyértelműen, mennyit segíthet vagy árthat egy szomszéd az ember életében. Mert vannak agresszív, rosszindulatú szomszédok, vannak, akik össze-vissza ha- zudoznak, s akadnak segítőkész. barátságos szomszédok is. (A tárgyilagosság kedvéért tegyük hozzá: ők rendszerint nem közvetlen szomszédok. valamelyest távolabb laknak tőlünk.) Ebből is láthatjuk: ahány ház, annyi szomszéd. S éppen emiatt nagyon sok kon- liktusforrás elképzelhető, a sorozat szerzőinek nem kis örömére. Csakhogy minduntalan tetten érhető a cselekmény kifundáltsága, mesterkéltsége. Emiatt aztán csütörtökönként sok panelházban dőlhetnek hátra székükben elégedetlenül a lakók, mondván: a mi lépcsőházunkban ennél sokkalta cifrább esetek is előfordulnak. S máris sorolni kezdik az érdekesebbnél érdekesebb történeteket. Ráadásul ezeknek a történeteknek a nagy előnye, hogy profi amatőrök adják elő, hús-vér emberek, nem amatőr profik, akiknek idegesítő hanghordozásuk még napok múltán is fülünkben cseng. Mert a szereplők kiválogatására például a Szomszédok alkotói nem fordítottak különösebb gondot. Néhány esetben az az érzésünk: kiválasztásuk szemponja az volt. hogy rá- érnek-e a forgatáskor. A Szomszédok egyelőre nem is nagy siker, hiszen nem olyan jó, hogy néhány rész után magával ragadja a nézősereget, annyit viszont még nem vetítették, hogy megszokhassa. Néhány hónap múlva azonban ez is bekövetkezik, akkor aztán hiába minden: a Szomszédok országos esemény lesz. Az iskolás fiúk szerelmesek lesznek Almába, és a lányok a bukósisakos udvarló pártjára állnak. Nem tartom lehetetlennek. hogy valameny- nyi • házmestert egyszercsak Böhm úrriak kezdenek szólítani, még a hölgyeket is. Legrosszabbul azonban az orvosok járnak, hiszen a Kulka János játszotta orvos hálapénzt még véletlenül sem fogad el. Természetesen ez i s. divat lesz. Tehát: egy jól irányzott sorozat képes lehet arra. hogy megváltoztassa szokásainkat. Ne ítéljük el a filmet túl korán! Inkább bízzunk, hogy idővel jóra is fordulhat minden: a Szomszédoktól függ az egész. Varga István „Önök egyetemi hallgatók lettek...“ Tanévnyitó az állattenyésztési karon A Himnusz hangjaival kezdődött tegnap Kaposváron, az intézmény auditóriumában az Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Karának tanévnyitó ünnepi tanácsülése. Az elnökséget — amelyben helyet foglalt Klenovics lyire, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Tóth Károly, a megyei tanács elnökhelyettese, Ná- vay Zoltán, a megyei KISZ- bizottság titkára, Szabó Gyula, a MÉM főosztályvezetőhelyettese — az intézmény munkatársait és hallgatóit, a vendégeket dr. Stefler József dékánhelyettes köszöntötte, majd dr. Horn Péter akadémikus, az állattenyésztési kar dékánja mondott tanévnyitó beszédet. A kaposvári intézmény a tavaly életbe lépett új Oktatási törvényt megelőzően negyedszázadig évről évre jelentős számú felsőfokú végzettségű szakembert indított el a pályán: 1961 és 1971 között csaknem hatszázan szereztek diplomát a felsőfokú mezőgazdasági technikumban; a már főiskolai szintű oktatás keretében 1966 hallgató kapott üzemmérnöki oklevelet, s az elmúlt kilenc évben — az üzemmérnöki szakosító továbbképzés keretében — csaknem háromszáz szaküzemmérnököt képeztek ki. Közben — az állandó korszerűsítés jegyében — fejlődött a tárgyi és a személyi feltételrendszer. A kaposvári intézmény tavaly szeptember óta egyetemi karként működik; ez az ország egyetlen állattenyésztési szakirányú egyetemi szintű intézménye. Az egyetemi kar dékánja értékelte a múlt tanévet, vázolta az új tanév feladatait. Az 1986—87-es tanévben nappali tagozaton het- venketten, levelező tagozaton negyvennégyen szereztek állattenyésztő üzemmérnöki oklevelet, s az elhelyezkedésük nem okozott gondot: két-három munkahely közül választhatták ki a legmegfelelőbbet. Az intézményben a keszthelyi és a mosonmagyaróvári karral együtt kidolgozták az új, három karú egyetem szervezeti és működési szabályzatát; közben tovább javultak a kaposvári állattenyésztési karon az oktató és nevelő munka, a kutatás és a termelésfejlesztés feltételei. A most kezdődő tanév nappali tagozatára nyolcvannégy jelentkezőt vettek föl, a levelezőre ötvenötöt. — A kaposvári állattenyésztési kar minden tanára, kutatója, az „öregebb” hallgatók mindegyike készséggel segíti önöket, hogy hamar beilleszkedjenek az intézmény életébe — mondta az elsőéveseknek dr. Horn Péter. Ezután dr. Debreczeni Béla, az egyetem rektora köszöntötte a tanévnyitó tanácsülést. — Önök egyetemi hallgatók lettek — szólt az elsősökhöz, s arra kérte őket: használják ki a rendelkezésre álló időt, legyen rendszeres a tanulmányi munka és a kötelezettségek teljesítése. A rektor hangsúlyozta a három egyetemi kar együttműködésének fontosságát, amelyhez az elmúlt tanévben kialakították a megfelelő kereteket. Dr. Széles Gyula dékánhelyettes méltatta az oktatói és hallgatói díjak odEntélé- sének előzményeit, s indokolta a döntéseket. A jutalmakat dr. Horn Péter adta át, ezután az első évfolyamra felvett hallgatók esküt tettek. Az elsősöket Gadó Zsuzsanna, a kar KISZ-bi- zottságának tagja köszöntötte, majd az ünnepi kari tanácsülés a Szózattal véget ért.
