Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-05 / 209. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA KÉTSZÁZTÍZ ÜJ HALLGATÓ Gazdaságosság Hol vannak már azok az idők, amikor a rádió- és te­il evízióműsorokhan maga­biztosan kijelenthették a kommentátorok: a világban megfigyelhető gazdasági vál­ság biztosan érintetlenül hagyja a magyar gazdaságot. Röviden úgy mondták: nem lesz begyűrűzés. Azóta e szó fogalommá vált: használjuk unos-untalan. Egy idő után azonban kénytelen-kelletlen tudomásul vettük: van be­gyűrűzés, annak ellenére,' hogy nem beszélünk róla. Visszaemlékezve azokra a gazdasági rádióműsorokra: meg sem közelítették a mos­taniakat. Szomorú iróniával írhat­nánk azt is: könnyű a je­lenlegi helyzetben jó adáso­kat készíteni, hiszen nem kell más, mint égy beszélgetés valamelyik adóügyi szakem­berrel, s ha van rá , mód, még a telefonos kérdésekre is válaszoljon; az emberek nagyon szeretik, ha kérdez­hetnek. (A héten a Napköz­ben követte ezt a gyakorla­tot, hallgatottsága bizonyo­san föl is szökött, s indokol­tan, mert bebizonyosodott: nagyon sok homályos pontja van még az új adótervezet­nék.) A jó gazdasági műsor amel­lett valamelyest ki is kell te­kintsen, mintegy bizonyítva: másutt is van éppen elég baj, nemcsak nálunk. Van abban ugyanis valami meg­nyugtató, hogy ha értesü­lünk róla, hogy bizonyos or­szágoknak még több adóssá­guk van, mint nekünk vagy — még inkább — büszkeség­gel tölt el bennünket’, hogy akadnak országok, amelyek­nek gazdaságunk mintául szolgál'. Az Index világgaz­dasági magazin például na­gyon jó kitekintést ad a vi­lág gazdaságára, s a figyel­mes hallgató rádöbben: a leg­nagyobb országok gazdaságai is útkeresés közben vannak. A régi műsorokban keve­set vagy alig hallottunk a szovjet gazdaság eredmé­nyeiről, problémáiról. Most innen is számtalan informá­ciót kapunk. Tulajdonképpen nem is nagyon múlhat el gazdasági kérdésekkel fog­lalkozó műsor úgy, hogy ne esnék szó a szovjet gazdaság valamelyik részterületéről. A nyíltabb információk so­kasodásával párhuzamosan természetesen megnőtt az emberek érdeklődése is a gazdaság kérdései iránt. Ti­zenöt évvel ezelőtt jószeré­vel még csak a szakemberek foglalkoztak olyan kérdések­kel, amelyekről ma már min­den magyar dolgozónak sa­ját véleménye van. Mindez magyarázható azzal is, hogy a megnehezült viszonyok miatt az emberek életükben is érzékelik, mit is jelent a gazdasági nehézség, az inflá­ció, de bizonnyal szerepe van ebben a műsoroknak is. Az ok-okozati összefüggések föltárásával, a háttérinfor­mációk közlésével kialakult egy új helyzet, s ebben a helyzetben már komolyabb közgazdásági ismeretekkel rendelkeznek az emberek, megváltozott szemléletük pedig hatással van a mun­kájukra, életvitelükre is. Még vitakultúránk is lé­pett előre valamit, hiszen ma már nevetséges az a vé­lemény, amely egyetlen ja­vaslattal akarja megoldani összes problémánkat. A köz- tudatba is az épült be, hogy rendkívül bonyolult ténye­zők befolyásolják minden or­szág gazdaságát. Igaz viszont az is, hogy nem elég beszélni nehézsé­geinkről, ám a bajok, hibák fölfedése segíthet is, hogy kijavíthassuk őket. S ebben segítségünkre lehetnek a rá­dió gazdasági műsorai is — őszinteségükkel, szókimondá­sukkal. Varga István r­Évnyitó a tanítóképző főiskolán Zoltán, a főiskola szakszer­vezeti bizottságának elnöke köszöntötte az ötven évvel ezelőtt végzetteket, Leitner Sándor pedig átadta a vas­diplomákat. A kitüntetettek között volt Gadányi György. is (képünkön), aki a Kapos­vári Tanítóképző Főiskola művészeti tanszékéről az ének-zene szakcsoport veze­tőjeként ment nyugdíjba. Ezt követően a vasdiplo­másoknak a gyakorló általá­nos iskola tanulói adtak ked­ves műsort, és virággal kö­szöntötték az ünnepeiteket. Hétfőn megkezdődik az oktatás a tanítóképző főis­kolán, a „gólyák” szakkol­légiumba felvételiznek. Ha­marosan pedig majd a me­zőgazdasági munkán nyílik lehetőségük arra, hogy job­ban megismerjék egxmást. A könyvek sorsa — Fonyódon A brit iskolareform k világpiaci versenyképes­ség — mondják szakértők — attól is függ, milyen egy országban az oktatás szint­je. Nagy-Britanniában Mar­garet Thatcher miniszterel­nök az ősszel a parlament elé terjeszti „nagy oktatási reformtervezetét", amellyel megpróbálják emelni a brit* iskolák egykor oly irigyelt színvonalát. A reformra minden bi­zonnyal szükség is van. A londoni King’s College pél­dául most végzett összeha­sonlító felmérést angol és nyugatnémet 15—16 éves, is­kolát befejező fiatalok kö­zött matematikából. A nem a legtehetségesebb fiatalok, által készített matematika­dolgozatokból kiderült, hogy az angol tanulóknak alig egynegyede képes tizedes törteket összeszorozni, álta­lában messze le vannak ma­radva nyugatnémet társaik mögött. A reform szükségességét támasztja alá az is, hogy míg Japánban az általános iskolai tanulók többsége ma­gasabb iskolákban folytatja tanulmányait, addig Nagy- Britanniában 16 éves kor után kevesebb mint egyhar- maduk tanul csak tovább. az, amit nem. Ha egy nebu­ló nem tud előre lépni, kellő eredményt felmutatni, az iskolától függ majd, hogy milyen eszközökkel próbál segíteni neki — hangoztatja a tanulmány, amelynek egyik készítője Kenneth Baker ok­tatásügyi államtitkár. Mint mindenütt, Nagy- Britanniában is sokan és sokféleképp bírálják az okta­tási reformjavaslatokat. A konzervatív kormányzat re­formtervezetében általában elfogadják az egységes és kötelező tananyagra vonat­kozó javaslatot — tehát azt, hogy ne tanítsanak minden iskolában mást, amit ők jór nak látnak —, ugyanakkor széles körű ellenzés nyil­vánul meg a központilag ki­dolgozott tesztvizsgák rend­szerével szemben. A szülők egy része attól fél: a gyere­keket ez majd arra ösztön­zi, hogy kizárólag a vizsgák­ra való felkészülésre össz­pontosítsanak, s felhagyja­nak a kreatív tanulással. Thatcher asszony bírálói azt mondják, hogy a minisz­terelnök asszony a terveze­tet sokkal inkább politikai célokra, semmint az oktatás szintjének tényleges emelé­sére akarja használni. „A kormányzat el akarja nyom­ni a helyi hatóságokat, és ennek eszköze ez az oktatá­si reformterv is” — mond­ják a liberális párti ellen­zékiek. A Tanárok Orszá­gos Szakszervezete pedig az­zal vádolta meg az oktatás­ügyi minisztert, hogy a ter­vezettel „diktátori befolyást próbál szerezni magának a tantervek fölött”. Az országos tesztvizsgák várhatóan nagy különbsé­gekre vetnek majd fényt egyes vidékek, iskolák és ta­nárok között anélkül, hogy figyelembe vennék a szoci.á- lis-környezeti meghatáro­zottságokat, a hátrányos helyzeteket — szól a leg­megalapozottabbnak . látszó ellenvélemény. Ám Baker szerint nincs félnivaló, a reform „csupán ösztönzést ad majd a színvonal emelé­séhez, nem jelent semmifé­le kényszert". Az oktatási reformtervezet vitája a parlamenti előter­jesztéssel várhatóan csak erősödik. Ám azt megítélni, hogy a reform valóban eme­li-e az oktatás szintjét Nagy- Britanniában, ténylegesen csak akkor lehet, ha már néhány év eltelt a bevezeté­se után. ben ugyancsak a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat ke­zelésében, majd mint önál­ló üzlet, de az két éve be­zárt. Meghalt a két öreg, aki ott árusított, az épület pe­dig magánkézben van. Ma­radt tehát a pavilon, tizen­két négyzetméternyi terüle­tén több ezer — több millió forint értékű — kötettel. Ad-“ dig, amíg a könyvterjesztést meg tudták oldani egyetlen biciklivel — és száz ember­ből ha egy vásárolt könyvet naponta. Akkor talán még ez a bolt is sok volt. S csak idényszerűen üzemelt, nyá­ron. Az igények azóta jócs­kán megnőttek. Gál Albert- né egymillió forintot forgal­maz egy évben, és az üzlet egész évben nyitva tart. Papp Magda, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat siófoki elosztójában dolgo­zik. Kicsit keserűen mondja, hogy évek óta tárgyalnak már a fonyódi tanáccsal ar­ról, hol és hogyan kaphat­nának a könyvek rangjához méltó helyiséget. Ajánlottak is nekik épületeket, de vagy az állaguk, vagy az értük fizetendő összeg nem felelt meg a Művelt Népnek. Gál Albertné egy hónap múlva, húszévi munkavi­szony után nyugdíjba megy. Talán már nem is érdekli annyira, mi lesz az üzlet sorsa. De vajon érdekli-e a fonyódi tanácsot, hogy lesz-e valódi könyvesbolt Fonyó­don? r Féltem, hogy sokféle gond­juk között ez csak huszad­rangú kérdés. Öröm volt hal­lani, hogy nem így van. Varga Magdolna, az igaz­gatási csoport előadója el­mondta: még egy hete sincs, hogy az Ady Endre utcában két épületben is fölmérése­ket készítettek a műszaki osztállyal, vajon alkalma­sak-e a helyiségek könyves­boltnak. Mindkét épületben a lakók tárolóhelyiségeit ala­kítanák át. A tüzelőtárolóra — mivel gázfűtés van már a házban — elvileg nincs szükség. Ahhoz azonban, hogy a tanács saját céljaira használhassa ezeket a helyi­ségeket, a lakók beleegyezé­se is kell. A közeli jövőben tárgyalnak majd velük. Re­méljük, sikerrel. Klie Ágnes Tegnap a Kilián György Városi Művelődési Központ­ban tartotta tanévnyitó ün­nepségét a Kaposvári Taní­tóképző Főiskola. Az 1987— 88-as tanévben a nappali ta­gozaton kétszáztíz elsős kez­di meg tanulmányait, hogy három év múlva a diploma birtokában a katedrára áll­hasson. Az ünnepség szónoka, Leit­ner Sándor főigazgató kö­szöntötte az. új hallgatókat, valamint a vendégeket. Rö­vid tájékoztatást adott a főiskola múlt évi munkájá­ról, kiemelve, hogy az in­tézmény növekvő tekintélyét jelzi a tény: tavaly több or­szágos rendezvénynek adott otthont. Kaposváron ren­dezték meg például az or­szágos tudományos diákkör tantárgypedagógiai szekció­üléseit, itt találkoztak ha­zánk egyetemeinek és főis­koláinak hallgatói egy vizuá­lis tábor keretében. Az ünnepi beszédet köve­tően az elsőévesek fogadal- . mat tettek, majd a íjégi szo­kás szerint a főigazgató kéz­fogással hallgatóvá fogadta őket. hagyomány az is, hogy ilyenkor a tanítójelöltek év­nyitóján a pedagógusszak­szervezet vas- és gyémánt-, valamint rubindiplomával tünteti ki azokat, akik hat- vatöt, illetve ötven éve sze­reztek tanítói. oklevelet. A tegnapi ünnepségen Takács Gál Albertné egyszerűen sírva fakad, mikor arra ké­rem, beszéljen nekem a mun­kakörülményeiről. — Nyugdíj előtt állok — mondja —; én már nem akarok semmi bajt. Har­minc éve élek ebben a köz­ségben, sokan és sokat segí­tettek. Várjanak egy kicsit ezzel a cikkel! Elvileg lehetne várni, hi­szen a fonyódi régi pavilon­sorban már huszadik éve üzemel a nagyközség egyet­len könyvesboltja, s eddig senki sem emelt szót a mél­tatlan körülmények ellen. Volt, természetesen egy má­sik könyvesbolt is, kezdet­Néplap 1987. szeptember 5., 'szombat RÁDIÓSZEMLE Időgéppel a képzőművészetben A kormány nemrég nyil­vánosságra hozott néhány előkészítő tanulmányt és előterjesztést, amelyek rész­letezték a tervezett új tan­tervet. Része ennek, hogy az iskolák — ha a szülők akarják — a helyi hatósá­gok ellenőrző hatásköre alól közvetlenül a' kormányzat hatáskörébe kerülhetnek. A tervezet szerint minden 5 és 16 év közötti gyerek—Nagy- Britanniában ez az iskola- köteles kor — kötelezően ta­nul majd angolt, matemati­kát és természettudományos tárgyakat. Emellett egy ide­gen nyelv, műszaki ismere­tek, történelem, földrajz, művészettörténet, zene és testnevelés alkotná a többi „alapvető tantárgyat”. Országos tanácsokat hoz­nak létre annak meghatáro­zására, hogy egy-egy osz­tályban mit tanítsanak a gyerekeknek, valamint azt, hogy mit kell tudniuk 7, 11, 14 és 16 éves korukban, köz­pontilag kidolgozott teszt* szerű vizsgafeladatok megol­dásával ellenőrizve tudásu­kat. A vizsgák eredményeit nyilvánosságra hozzák, hogy kiderüljön: mi az, amit el­sajátítottak a tanulók és mi Ez a címe annak a művé­szettörténeti kalauznak, amit Schenk Lea írt nyolc éven felüli gyerekeknek. S bár köztudomású, hogy színvona­las a gyermekkönyv-'kiadá­sunk, ezt a kötetet csak fel­sőfokú jelzőkkel jellemezhet­jük. A Móra kiadó olyan könyv kiadását vállalta föl, amelyet a gyerekeken kívül a felnőttek is örömmel la­pozgathatnak. A szerző Lur­kó és Csupaszem (a két sze­replő) segítségével végigka­lauzolja az olvasót a képző­művészet történetén a főbb műalkotás-csoportokig. Szí­nes ábrák, fotók és Kálmán István magyarázó vázlatai ismertetik meg az olvasót a képzőművészet formanyelvé­vel, a kompozíció fogalmával, a vonal és foltképzés tech­nikáján át egészen a színel­méletig. A festészet, a szob­rászat és az építészet kiala­kulását, technikáját úgy mu­tatja be a szerző, hogy köz­ben „időgéppel” képzeletbeli KÖNYVESPOLC utazást teszünk az egyes mű- vészettörténeti korokban. A festészet kezdeteitől, az altamirai bölényrajzoktól a jellegzetes egyiptomi ember­ábrázolásokon és a rene­szánsz kibontakozásán át el­jutunk századunk absztrakt, leegyszerűsödött formáihoz. A felsorakoztatott példák­ban szerepel Brueghel, Rembrandt, Cézanne, Monet, Braque és Arp is. A szobrászatban végigkí­sérhetjük, hogyan alakultak át a merev, fennséges egyip­tomi szobrok — egyre moz­galmasabbá, könnyedebbé válva —, s hogyan tudta a művész az emberi érzelme­ket is kőbe faragni, hogy vé­gül ebben a században meg­fogalmazhassa legelvontabb gondolatait is. Henry Moore és Schöffer alkotásai mellett Verocchio Bransuci, Rodin és a Kolozsvári testvérek alko­tásai jelzik az egyes korokat, irányzatokat. Az építészet fejlődésénél a szerző a célszerűség és a tér­áthidalás problémája köré csoportosította mindazt, ami­vel meg akarta ismertetni fiatal olvasóit. Tartalmi és formai szempontból is igé­nyesen megmunkált könyvet adott a gyerek kezébe. A kötet végén található a képek jegyzéke, s feltünteti azt is, hogy az egyes alkotá­sok a világ mely múzeumai­ban láthatók. Apró figyel­messég ez, s idejekorán meg­tanítja a gyerekeket a ko­molyabb könyvek használa­tára. Sokat segíthet ez a mű pedagógusoknak a rajztaní­tásban, s abban, hogy az idő­ben és jól elkezdett vizuális nevelés révén a tanulók gon­dolkodóbb, a képzőművészeti alkotásokat jobban megértő felnőtté váljanak. Bendi Éva /

Next

/
Oldalképek
Tartalom