Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-05 / 209. szám
GYERMEKEKNEK 6 _________________________________________________________Somogyi Néplap______________________ 1987. szeptember 5., szombat G idák szeptemberben is születnek Amikor a kisgyermekek ismerkedni kezdenek az állatvilággal, az őz korán fel- keLti érdeklődésüket. Ebben biztosan szerepe van azoknak a meséknek, amelyek egyik szereplője az őz, de saerepe van annak is, hogy különösen a félénk, fiatal őzgida valóban kedves, bájos kis állat. Életüket emellett sok biológiai érdekesség is jellemzi. Közép-Európában az őzek párosodási időszaka júliusra és augusztusra esik. Ilyenkor a bakok heves párviadalokat vívnak egymással a csapatokba tömörült nőstények birtoklásáért. A nyári párosodás után az' őzsuta két, három, olykor négy gidája legkorábban a következő év májusában születik. Egy ilyen viszonylag kis termetű emlős számára a kilenc hónapig tartó vemhesség szokatlanul hosszú idő. E jelenség magyarázata meglepő. Az anyaállat testében ugyanis a július—augusztusban megtermékenyített petesejt egészen decemberig nem fejlődik. Fejlődése csupán december vége táján indul meg, s májusban születik meg az őzgida. Nemritkán megfigyeltek egy második, decemberi párosodási időszakot is. Megállapították, hogy ekkor termékenyülnek meg azok az őzsuták, amelyek nem termékenyültek meg a normális párosodási időszakban. Joggal hihetnénk, hogy a decemberben megtermékenyült nőstények a következő év augusztusában, vagy éppen szeptemberében szülik meg gidái- kat. Meglepő módon azonban a gidák már májusban vagy júniusban, tehát öt vagy hat hónapi terhesség után megszületnek. 4 decemberben megtermékenyült nőstények esetében ugyanis nem szünetel az embrió fejlődése' A meghosszabbodott vemhesség kétségkívül a .környezethez való alkalmazkodás érdekes jelensége, s kettős szerepe is van. Elsősorban a megtermékenyült őzsuták nem érzik a tél során vemhességüket, s így jobban el tudják viselni a zord időjárást. Másrészt a gidák a legkedvezőbb időszakban,- tavasszal születnek, amikor bővében van az anyaállatnak s a gidának táplálékot nyújtó friss, zöld növényzet. A gidák törékeny állatok, lábuk és hasuk fakósárga, hátoldaluk alapszíne csoko- ládékbarna. A vállaktól a hátsó combok tájáig világító fehéres foltok húzódnak, amelyek a gidák jellegzetes mustrázatát adják. Ha az anyaállat inni vagy legelni megy, a fiatalok eleinte a rejtekhelyükön maradnak. Ha veszélyt éreznek, mozdulatlanul a talajhoz lapulnak. Ha valamilyen állat támad a gidára. az anyaállat azonnal megjelenik, s elszántan védelmére kel. Az embertől azonban annyira fél, hogy a közelébe sem merészkedik, csak a távolból figyeli gi- dái sorsát. Európa több országában törvény tiltja az erdőben talált őzgidák megérintését. Az őzek szaglószerve ugyanis rendkívül fejlett, s a legkisebb érintés után is ott marad a gidá- kon az emberszag. Ilyenkor az anyaállat ösztönszerűen irtózik saját gidájától, nem szoptatja tovább, nem nyalogatja, így az őzgida éhen- pusztul, vagy a rókák, kóbor kutyák könnyű zsákmánya lesz. Képünkön : Szopik a néhány napos őzgida, közben anyja nyalogatja (KS) Játékok a szabadban Szóljon a csengői Egy tornakarikát szorosan felkötünk egy alkalmas faágra. Ugyanide egy csengőt is erősítünk olyan hosszú zsinegen, hogy a csengő éppen a 'karika közepéig lógjon le. A karikától 5—7 méternyire jelöljük ki az alapvonalat, ide sorakozzanak fel a csapatok tagjai. Az első kezébe egy közepes nagyságú (kb. 10 cm átmérőjű) labdát adunk. Mindenki háromszor célozhat a csengőre. Nem adunk pontot, ha a labda át sem megy a karikán, maximális pontszámot kap az a dobás, mely megszólaltatja a csengőt. A végeredményt a csapat összteljesítménye alapján alakítjuk ki. Kellékek: 1 db tornakarika (a torna- szertárban bizonyára yan, onnan kölcsönözhetünk), 1 db minél nagyobb csengő, Számpótlás írjátok be a hiányzó számokat a négyzet megfelelő helyére úgy, hogy a sorok összege vízszintesen és függőlegesen egyformán 160— 160 legyen! (A megoldást ellenőrizhetitek a 15. oldalon.) 12 34 ?8 66 33 67 19 68 16 ?2 54 ?7 69 23 ?1 vagy kolomp; 1 db 10 cm átmérőjű labda; zsinegek. Zsákba nfutás Ez az akadályversenyek egyik legszokványosabb, Se egyben legmulatságosabb játéka. A gyerekek sorban állnak, az első belemászik a zsákba, nyakig magára húzza. Az előzetesen kijelölt alapvonaltól indulva megkerüli a céltárgyat, és visszaugrál az alapvonalig. Gyorsan leveszi a zsákot, a második felhúzza és indul. Mérjük azt az időt, mely alatt a csapat minden tagja elvégzi a feladatot, és az összesített időeredmény alapján pontozunk. Valamivel egyszerűbb, ha a játékosok derekára kötjük a zsákot, mert így nem kell még azzal is törődnünk, hogy magukon tartsák. így az elesések is veszélytelenebbek, hisz kézzel meg lehet támaszkodni. Kellékek: 1 db nagyméretű zsák és zsinegek. Törő István T aliga Körbejárja kiscica, ez itten a taliga, csak egy kerék, abroncsozott áll alatta. Nagyapó jön, jól megrakja, nyöszörög a taliga, csizma kopog, rozsé ropog, fúj utána a liba. Ide-oda tekereg taligában a kerék, jajj, de nyihog, jajj, de sikong kenetlenül a kerék. Dombra megyen nyekereg, völgyben megyen mekmekeg, abroncsára körbe-körbe, mint a bögrén a pötty öcske rakódnak a levelek. Két könyv az ügyeskezűeknek Kössek vagy horgoljak? Gyulai Irén, a neves kézimunka szakíró e kérdéssel kelti fel azok érdeklődését, akik csak most akarnak megismerkedni e két alapvető kézimunka fajtával. Nos hát, lássunk munkához! Fonall- és tűismereti tudnivalók, méretvételhez szükséges tapasztalatok találhatók a könyv első oldalain. Alapismeretek ezek, amelyek a továbbiakban az egyszerűbb mintáktól haladnak a bonyolultabbak felé, a kötésben és a horgolásban egyaránt. Természetesen nemcsak szavakkal tanít Gyulai Irén, hanem rajzokkal és színes képekJó tudni a vadállatokról A tudósokat régóta foglalkoztatja a cápák gyorsaságának titka. Miután elektro- mikroszkóp segítségével megvizsgálták egy cápa bőrét, megállapították, hogy azt rendkívül finom barázdák borítják. Feltételezték, talán éppen ennek köszönhetik a cápák gyorsaságukat. A kísérletek ezt igazolták. Lehetséges, hogy ezután a repülőgép- és hajóépítésnél hasonló finom barázdákat vájnak a borító lemezekre? * * * Burma egyik falujában már 36 éve működik az úgynevezett bivalyposta. Hetenként kétszer, szerdán és pénteken összeszedik a csomagokat, a leveleket és az ajánlott küldeményeket. Majd elővezetik az erre a célra betanított bivalyt, és a nyakába akasztják a küldeményeket tartalmazó zsákot. A bivaly két óra alatt önállóan elmegy a szomszéd faluba, és megáll a posta előtt. Miután a zsákba belerakták az ellenkező irányba szóló küldeményeket, a postaal- kalmazott megveregeti a bivaly hátát, és útjára bocsátja. * * * A Mekong folyó deltájában élő vietnami parasztok ugyanolyan háziállatként tartják a piton kígyót, mint mások a tehenet vagy a disznót. Nagy dróthálós ketrecet készítenek számukra, ahol ugyanolyan gyorsan nö- . vekednek, mint természetes környezetben. A nőstény évente egyszer tojásokat rak, amelyekből 55 nap elteltével előbújnak az ivadékok. Egyéves koruk után értékesíteni lehet őket. Nagyon keresett cikk a piton bőre. Húsát, zsírját és csontjait gyógyszerekké dolgozzák fel, amelyek az öregkori gyengeség, a reuma, a bőrbetegségek és az égési sebek gyógykezelésére alkalmasak. * * * A kenguru Ausztrália ősállata. Ezért került rá az ország címerére is. Sokféle fajtája van. Nagyságuk a 30 centiméterestől a kétméteresig terjed. Számuk változó: 16 millió és a 100 millió között lehetséges. Régen rengeteget elpusztítottak közülük az emberek. Ma már törvény szabályozza vadászatukat. A kenguru bőréből cipő- felsőrészt és kézitáskát készítenek. Húsát az NSZK- ban, Svédországban és Japánban nagyon kedvelik, azért mert ízletes, és kevés benne a zsír. Az éttermekben a feltálalt kenguruhúst jumping steaknak, azaz: ugró szeletnek nevezik. kel is. A Melyiket készítsem el? című fejezet már néhány ruhadarab (sapka, mellény, pulóver) elkészítésének a leírását tartalmazza. És aki könnyen tanul, az már ajándéktárgyak elkészítésére is vállalkozhat. Például: készíthet térítőt, bevásárlótáskát, vállkendőt és abroszt. Igazán elmondhatjuk a könyvről: felér egy tanfo- lyammal. Aki ügyeskezű és bátor kézimunkázó, az ismerkedjék meg Lukovszky Ilona Bőrmívesség című könyvével is. A szakíró először is bemutatja azokat a mesterségeket, amelyek a régi időkben mindennapos foglalkozásoknak számítottak. Ilyen volt a varga, a bocs- koros, a szíjgyártó és nyerges, a tímár és a kordová- nyos. Ábrák segítségével tárja elénk a bőr szerkezetét, élettanát, megismertet a hazánkban használatos bőrök tulajdonságaival. Ezek után kezdődhet a munka, vagyis a bőrékszerek és zacskók elkészítése. Ha tökéletesen sikerülnek, következzék a bonyolultabb tárgyak: a saru, a bocskor és a könyvborító elkészítése. Mindez így néhány mondatban elmondva egyszerűnek tetszik. De hát a bőrművesség sokkal nehezebb munka, mint a kézimunká- zás, és éppen ezért nagy akaraterőt és türelmet igényel. De megéri a fáradozást. F. J. PETI PAPÍRSÁRKÁNYA Nevekből város Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szomorú papírsárkány. Lefelé görbült, és — mintha csak nagyot harapott volna egy karéj vastagon megkent szilvalekváros kenyérbe — lila volt a szája, de még a bajusza is. A füle is csak akkor egyenesedett ki, amikor friss szél fújt a tó felöl, és Peti felröpítette olyan magasra, amilyenre csak engedte a zsineg. — Milyen érdekes — áí- mélkodott ilyenkor a sárkány —, innen fentről egészen picinek, sőt icipicinek tűnik minden. Az a bab- szemjankó például, az integető, picurka emberek között Peti. És azok a mulatságos piros, kék, zöld, meg mindenféle színű cserebogarak az autók! Egyszer egy játékvonatot is látott — szürke tetejű kék, meg zöld gyufaskatulyák kanyarogtak a pöttöm, piros fenyőtoboz mögött. A sárkány szerette volna tudni, hogy hová megy a játékvonat, de a zsineg nem engedte. A vonat meg egyre kisebb lett, és különben is, bekanyarodott a domb mögé. Mondjam-e, még szomorúbb lett a sárkány. — Milyen jó a madaraknak — mondta az északi szélnek, akit a déli, a nyugati meg a keleti szélnél is sokkal jobban kedvelt. — Oda repülhetnek, ahová csak a kedvük tartja. És megnézhetik, hogy mi van a domb mögött, meg azt is, hogy hová megy a játékvonat ... Bárcsak madár lehetnék ... — S-sss-ss, bárcsak madár lehetnél — felelte az északi szél, de ettől semmi sem változott. És a madarak sem voltak beszédesebbek. Még a szajkó, még a verebek sem fecsegték ki, hogy mi van a domb mögött. Egyszer aztán nagyon erősen fújt az északi szél. A sárkány olyan magasra emelkedett, amilyenre még soha, és a szabadságot sem kívánta még annyira, mint akkor. Megfeszítette minden erejét, óriási köröket írt le a rét felett, aztán egy nagy rántással elszakította a zsineget. Repült, repült egyenesen a domb felé, s ujjongott. — Szabad vagyok, mint a madarak! — kiáltotta. — Meg sem állok a világ végéig! örömében jobbra-balra ingatta a fejét. Hanem a szája csak nem akart kiegyenesedni. De ez még hagyján, az igazi baj csak ezután kezdődött! A farka — éppen a domb tetején — ráakadt, rácsavarodott a magasles korlátjára. És hiába vergődött, nem szabadulhatott. Ráadásul lassan beesteledett. A szél elállt, és a holdtalan, hűvös éjszaka megtelt titokzatos zajokkal. Baglyok, denevérek, éjjeli pávaszemek rémitgették, és még a közelben cserkésző, almát cipelő sün lépteitől, még a gerendában percegő szú szavától is összerezzent. — Bárcsak reggel lenne már — vacogta —, bárcsak visszamehetnék Petihez. Persze nem mehetett, de szerencsére másnap reggel Peti érte jött. Édesapja segítségével megszabadította a magasles fogságából, hazavitte, és megragasztotta a szakadásokat, amiket a szél tépett rajta. Amikor újra felrepült, mindenki csodálkozott. Már nem lefelé görbült, és nem lila, hanem piros volt a szája. Olyan piros, mint a málnalekvár-bajusz, Peti orra, meg a festék a körme alatt. És többé nem érdekelte, hogy hová megy a játékvonat, és azon sem csodálkozott, hogy fentről picinek látszik minden. Vallató Géza írjátok be az alább felsorolt neveket az ábra vízszintes soraiba úgy, hogy a körökkel megjelölt középső függőleges oszlopba kerülő betűk felülről lefelé olvasva egy magyar város nevét adják eredményül! ANTAL, CÉZÁR, FANNI, IZSÁK, MÁRTA, ORBÁN, SIMON. (A helyes megoldást megtaláljátok a 15. oldalon.)
