Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-05 / 209. szám

4 Somogyi Néplap 1987. sieptember 5., szombat Milliók védelmében TÉRTIVEVÉNY A dolgozó napközben dol­gozik. A postás is dolgozó. Jáíja a házakat és károm­kodik. A címzettet nem ta­lálja otthon, mert dolgozik. Pedig emeletet is mászott, hogy átadhassa a külde­ményt. A tértivevényest! Alá kellene íratni az átvé­telt. De kivel? Előkaparja az Értesítő nevezetű nyom­tatványt; térdén, táskáján ákombákom betűkkel, alig olvashatóan írja rá, hogy kitől érkezett küldemény és mikor, hol veheti át a cím­zett. Az értesített bedobja a postaládába. Az állampol­gár csak ezután káromko­dik. Amikor kézhez kapja. Fogalma sincs róla, hogy mit küldtek a címére és miért kell begyalogolnia a főpostára Kaposváron — mondjuk a Szigetvári utca végéről vagya Lonka-hegy- ről. Kíváncsi, tehát veszi a fáradságot, s csak vissza­felé szívja jobban a fogát, mint akkor, amikor elin­dult a postára. Mindössze húszán álltak előtte sorba, s mire az ab­lakhoz ért, a hölgy csap­zott hajából,' ideges-kapko- dó kutatásából, és a felhal­mozott borítékrengetegből is meggyőződhetett róla: igencsak sok sorstársa szív­hatja a fogát. Azután vég­re odakanyaríthatta a nevét a tértivevényes zöld nyom­tatványra, s még ki se ért az ajtón, feltépte a boríté­kot. A Kaposvári Városi Tanács juttatta el hozzá ilyen bonyolult módon a küldeményt. S mit tafált benne? Egy határozatot, amely szerint 600 forint te­lepülésfejlesztési hozzájáru­lás fizetésére kötelezi a ta­nács, s eme kötelezettségé­nek az idén december 31-ig elegét kell tennie. Az adózó tehát értesült, nincs isten, aki előtt leta­gadhatná. Kapott természe­tesen egy átutalási posta- utalványt is. és egy nemes gesztus (vagy inkább ren­delet) jóvoltából lehetősé­get. hogy 15 napon belül megfellebbezheti. Olvastam a Somogyi Nép­lap .augusztus 29-i számá­ban egy nyilatkozatot, mi­szerint: „Most küldünk ki a lakosságnak mintegy 20 000 határozatot ... Egyes megállapítások pontatlanok és hiányosak ...” Számolni kezdek. A térti­vevényes küldemény postai díjszabása darabonként 10 forint. A sima levélé 4 fo­rint. (És bedobják a ládá­ba.) Ha tehát „megközelí­tőén” 20 000 teh ó-határoza­tot küldenek ki. az „megkö­zelítően” 200 000 forint. / Ennyit fizet a tanács. Csak­ugyan a tanács? Lehet, hogy 333,3 címzett azért fi­zet tehát, hogy vele együtt húszezer értesüljön kötele­zettségéről? Üjra számolok. Ha 4 forintos bélyeggel küldenék, akkor „csak” 80 000 forintba kerülne ez az akció. Igaz, hogy bizalom­ra épülne, igaz, hogy „csak” 120 000 forintot lehetne megtakarítani, de a mód­szer nem terhelné és nem idegesítené a lakosságot. Igaz, még mindig 200 csa­lád tehója menne rá... De hát nemcsak tehóval foglalkozik a tanács. Meg­tudtam ugyanis, hogy éven­te átlagosan 10 000 első fo­kú határozatot és 40 000 más, hatósági jellegű iratot (például adókivetést!* pos­táznak ugyanilyen módon. Nem vagyok a számok em­bere, de nem áUhatom, hogy el ne mondjam: az említett irtatok postázása összesen (70 000 tértivevé­nyes!) 700 000 forintba ke­rül. Ha némi rosszmájú­sággal ismét a tehóra veti­Felújitják a kaposvári kórház teljes közműhálóza­tát. Még ebben a hónapban üzembe helyezik az új ka­zánházat; újjáépítik a tele­fonhálózatot. s ahol szüksé­ges, az épületek belső tele­fonvonalait. Kicserélik az elektromos kábeleket, kor­szerűsítik a térvilágítást. Á munkákhoz tartozik még az úthálózat kijavítása. Elké­szült már a csapadékvíz és a szennyvíz elvezetését szol­gáló közműhálózat. Kovács Barna főmérnök alig győzi sorolni a munká­kat. 4. Megadatott... Simon Jó­zsef, Anna és János fölszen­telt fia, sok gonddal, robot­tal megpróbált,' sötét gyász- szál sújtott szüleinek közeli és távoli rokonainak, gye­rekkori pajtásainak, szülő­faluja népének fölmutathat­ja az Urat. Simon János (szénfekete kabátot, mellényt visel, a nyakánál összegombolva a vakító fehér gyoilcsing; vas­tag nyaka, párnás arca a szokásosnál pirosabb, szür­kébe játszó, tömött bajusza az áliára simul; zsebkendő­iét gyakran előveszi, hogy letörölje magáról a veríté­ket) magában: Te tudod, Istenem, hogy én ezt nem akartam. Ne! Én csak arra kértelek, amikor ez a fiú még gyerek volt és folyton betegeskedett, hogy adj ne­ki erőt, egészséget, legyen olyan életrevaló, mint a bátyja, mint a többi fiú­gyerek, vagy vedd el, mi­előtt felserdül! Mert inkább lássam a ravatalon, mond­tam, mint félemberként csetleni-botlani, göthösen köhögetni, orvosságon élni, anyámasszony katonája mód­ra viselkedni az egészsége­sek, a jóvérűek között. Tu­dom, ezért sokan kegyet­lennek mondanának. Miféle apa az ilyen?!, szólnának megbotránkozva és megve­tően néznének rám. De hát te is tudod, Uram, hogy nem én vagyok kegyetlen, hanem az élet. Ebben az egyszeri életben mindenki­nek bőségesen kijut a szen­vedésből. Lám, még a gaz­dagoknak, az uraknak sem mindig fenékig tejföl, a sors rájuk is lesújt néha. Ugye, a mostani nagy háborúban sem csak a magunkfajta pusztult a messzi fronto­kon, ott maradtak a lövész­árkokban az úri népek fiai Kaposvári történetek Tar Csatár teném, akkor kiderülne, hogy 1166,6 család nem a város fejlődéséhez, hanem a tanács postaköltségeihez járul hozzá. Tudakoltam, hogy miért nem jó a sima levél. Miért kell aláírással igazolni a küldemény átvételét? Gya­nítottam, hogy valami el­avult rendelet . írhatja elő, de szerencsére tévedtem. Csupán az az ok, hogy csak az aláírás dátumával lehet igazolni a kézhezvé­telt, betartani és betartat­ni a fellebbezési határidő­ket. Régebben a postai bé­lyegző volt a támpont, az irányadó. Igenám — mond­ták —, csakhogy manapság nemigen lehet kiolvasni a postabélyegző dátumát. Nem kerülne kevesebbe valami­vel „láthatóbb” bélyegzők alkalmazása? Feltételezni sem merem, hogy az ország valamennyi városában tértivevénnyel juttatják el a határozatokat a lakossághoz; ismereteim — A teljes rekonstrukció nyolc éve kezdődött, s ösz- szesen 196 millió forintba kerül. Beletartozik a kór­házi gázvezeték építése is. Különösen a kazánház fel­újítása volt nagyon fontos. Ennek az építési fővállal­kozója a Láng Gépgyár, az épületet azonban a Sáév ké­szítette, s egyes részfelada­tokat a Kipszer meg az Áp­rilis 4. Művek nagykanizsai gyárának dolgozói végeztek el. A kazánház összesen 85 millió forintba kerül. A Láng Gépgyár most fölsze­relt kazánjai egyenként 12 tonna nagynyomású gőzt tudnak előállítani (a három régi kazán együttes teljesít­ménye alig volt ennél több), s az újak közül kettőt olyan Saacke-égővel láttak el, amely olajtüzelésre is al­kalmassá teszi — úgy, hogy át sem kell szerelni a ka­zánokat. Az olajtárolók egy része is elkészül még az ősz folyamán, s építünk egy új távhőellátó-rendszert is. — Elkészült a nyomásfo­kozó; ez az új műtéti tömb vízellátását is megoldja. Üj transzformátorállomás épült, s egy 0,4 kilovoltos elosztó­sincsenek erről. De arról vannak személyes élmé­nyeim is, hogy a községi tanácsok nem bizalmatlan­kodnak. Rendre 4 forintos bélyeggel küldik a határo­zatokat, az adó, a víz- és csatornaműtársulat, az üdü­lőhelyi díj stb. átutalási postautalványait. Csak azért, mert a falvakban kevesebb pénzt fizet be a lakosság a tanácsnak? Vagy azért, mert jobban bíznak az em­berben? Hiszen ha nem fi­zet valaki, hátraléka lesz, nyilvántartják, s előbb- utóbb behajtják rajta ... Súlyos deficittel küzd az ország költségvetése. Tu­dom, az a néhány millió forint, amit a tértivevénye- sek elhagyásával megtaka­ríthatnánk, csepp lenne a tengerben. De legalább nem fárasztaná, nem idegesítené a lakosságot ez az értelmet­len módszer. Hallottam néhány postás­ról, aki osztja a véleménye­met. Néhányam meg is sze­gik a „szabált”, a boríték­ról letépik a „Tértivevé­nyes” nyomtatványt, saját kezűleg aláírják, s a külde­ményt bedobják a posta- szekrénybe. Rájöttek. Két postást már fegyelmileg fe­lelősségre vontak. Nem hiszem, hogy ez a megoldás. Jávori Béla berendezés szabályozza a kórház egész területén az áramellátást. Üzembe állí­tanak egy aggregátort is: ez áramkimaradás esetén ellátja energiával a fontos épületeket. Erre kapcsoLják rá a műtéti tömb intenzív osztályát. Ezenkívül egy 115 kilowattos tartalékáramfor­rás is van. A Sáév október végére ígérte az ezer köbméteres víztározó elkészítését. A munkák során lebont­ják a régi pakuraraktárt; annak a helyén építik fel az új tüzelőolaj-tárolót A régi kazán házat szintén le­bontják, mivel életveszélyes a födém. — A közműrekonstrukciót igyekszünk úgy elvégezni, hogy minden lehetőséget biztosítsunk a további fej­lesztéshez, bővítéshez — mondta a főmérnök. — E közművek 98 százalékát még az idén üzembe. he­lyezzük, csupán a kazánház olajtechnológiájához kapcso­lódó munkák egy része hú­zódik át a következő évre. A kaposvári Keleti teme­tőben ódon sírkő áll. Az évszám elárulja, hogy a leg­régibbek közül való, hiszen aki alatta porlad, Tar Csa­tár 1883-ban, felesége, Sza­bó Eszter pedig 1910-ben halt meg. Különös a név, érdekes a sírfelirat: „Emelte a Kaposvári Mű­kedvelő Társulat és a Ka­posvári Iparos és Ifjúság képző és betegsegélyező társulat érdemes igazgatója emlékének.” Ki volt Tar Csatár? Nagyváradon született 1836-ban. Iskoláit is ott, majd a debreceni reformá­tus gimnáziumban végezte. Kálvinista volt, a szülei papnak szánták, de Thália papja lett. Apja emiatt ki­tagadta, de egy színésznő szíve befogadta. (Szabó Esz­ter haláláig hűséges hitve­se, majd Kaposvár első óvó­nője volt.) Az ötévi színé­szi pálya alatt bejárta az ország valamennyi színpa­dát. 1862-ben Bukarestbe vitte a balszerencse ekhós szekere. Az ott működő Magyar Nemzeti Missziós Társaságnál játszott. Ami­kor a Kárpátok egyik szik­laszorosán keltek át, rablók támadták meg őket, s tel­jesen kifosztották a társu­latot. A puszta életükön kí­vül alig hagytak meg va­lamit. Bukarestben megis­merte az egyik rablót — bojár fia volt —, de ahe­lyett, hogy a rablót tették volna lakat alá, a helyi polgárság megsértése címén őt zárták be. Ott szerezte súlyos gégebaját, -—'aminek következtében elvesztette szép bariton hangját. Bú­csút kellett mondania a pá­lyának. Székesfehérváron fölke­reste volt iskolatársát, Mar­cell Géza ügyvédet, akivel közösen francia vígjátéko­kat fordított. Ő maga is írt népszínműveket. Akkoriban, Ahogy az asszony akarja és a Falu regénye című nép­színművei többször szere­peltek a - vándorszínészek műsorán. Ezután Kiskunhalason szervezett kisdedóvót, öt év alatt Munkácson óvodát. Negyvennyolcas baloldali magatartása miatt azonban onnan is el kellett jönnie. Kovacich Őszinte ügyvéd hívására költözött Kapos­várra 1871-ben. Kovacich egy időben Kossuth szemé­lyi titkáraként dolgozott, s később rebellis mivolta miatt száműzték Kaposvár­ra. Mankóval járt házról házna, úgy koldulta össze az első kaposvári óvoda, majd a takarékpénztár meg­alapításához szükséges pénzt. A rideg öreglegény keresve sem találhatott volna jobb igazgatót óvodája számára, minit Tar Csatárt. Előbb a Zárda utcában Kuhl Tamás asztalosműhelyét » vették meg, majd a Gilice — a mai Tanácsház — utcában a Rácz-boltot alakították át óvodának; onnan a mai rendelőintézet helyére ke­rült az intézmény. Tar Csatár politikai ál­lásfoglalását megváltoztatva a kormánypárti Roboz Ist­ván politikáját támogatta. A Roboz által szerkesztett Somogy című lapban közölt írásai, versei nem irodalmi értékűek. Roboz segítségé­vel Kaposváron adták ki Sétapista című ponyvasza- gú színművét és Költemé­nyek című verseskötetét. Irodalmi műveit Cassius, Clio és Etele álnéven je­lentette meg. Tevékeny részt vállalt a kaposvári társasági életben. A Műkedvelő Társulat ren­dezője volt, de szívesen szerepelt családjával együtt a színpadon is.* Kaposváron még Blaha Lujza és St. Prielle Kornélia társaságá­ban is fellépett. A külön­féle egyletek tagságát szí­vesen vitte kirándulni a közeli erdőkbe. Életének utolsó esztendeit betegen töltötte; egyre jobban erőt vett rajta Bukarestben szer­zett betegsége. 1883. már­cius 15-én tizenkét évi ka­posvári működés után halt meg a város első óvó bácsi­ja. Az iparosok fáklyás me­nettel kísérték ki a teme­tőbe. Később ä város által adományozott díszsírhelyre temették hamvait. Lévai József A kórház közműrekonstrukciója Új kazánház épült Piaci körkép Kemény dióár is. Szóval csak azt akarom m&ndani uram, hogy az élet az egészségeseket, az erőse­ket is derekasan megpró­bálja (az én két kezem, meg ennek az asszonynak, a feleségemnek a két keze is tudna erről mondani egyet mást), hát még a gyengét, az elesettet, a gyá­moltalant, az ápolásra szo­rulót! Ezért gondoltam az én egyszerű, tanulatlan eszemmel, hogy jobb lenne, ha a vánnyadt kis szeren­csétlent magadhoz szólíta­nád. Inkább sirassuk el egyszer úgy istenigazából, még ha a szívünk szakad is bele, mint hogy egész életünkben azt kelljen néz­nünk, hogy kínlódik. Jobb lesz neki is, gondoltam, de te, Uram, nagy örömünkre, másként intézted a sorsát. Meggyógyítottad, erőt adtál neki, egyetlen korabéli fiú­gyermeknél sem tetted alábbvalóvá, így hát elűzted szívemből a keserűséget, mint Jóskának testéből a nyavalyát. Eljött az idő, amikor már nem kellett többé félnem attól, hogy nyámnyila, kegyelemkenyé- ren tengődő félember lesz a kisebbik fiamból. Már nem szomorkodtam, ha rá­néztem, hanem boldogság töltött el, ha megpillantot­tam a pajtásai között, mert nem különbözött tőlük. Jó kötésű kölyök lett belőle ... Egy este beállított hoz­zánk a főtanító úr, és- azt mondta, vétek lenne az Is­ten és a haza ellen, ha ezt a szép talentumokkal meg­áldott gyereket nem tanít­tatnánk felsőbb iskolában. Én először szólni sem tud­tam a csodálkozástól, de a feleségem arcán azon nyom­ban kivirágzott a boldog­ság. Láttam rajta, hogy ő magában rögtön igent mon­dott a tanító úrnak; én meg csak zavartan hüm- mögtem. A tanító már az öreg plébános úrral is meg­beszélte a dolgot. Nézze, Si­mon gazda, szólított meg, magának a felesége öröksé­gével együtt tíz hold földje van. Elismerem, szemrevaló, gondozott kis birtok, azt is tudom, hogy rengeteg mun­kájuk van benne. így, amíg egyben van az a tíz hold és állatokat is tartanak, szépen megélnek belőle. Jut is marad is. Szorgalommal takarékossággal még gyara­pítani is lehet a vagyont. De ha ezt a földet elosztja majd a két fia között... * (Folytatjuk.) Nyárias kínálat fogadta tegnap a kaposvári hetipia­con a vásárlót. A késői érés miatt még a dinnye sem lő- rinces, és áz ára is tűrhető: kilóját 4,50-ért mérték a Zöl­dértnél, miközben a kiske­reskedők 6-7 forintra tartot­ták. Kevésbé kecsegtető a többi gyümölcs ára. A valamire­való szilva kilójáért 20 fo­rintot kértek, s ezt a szeré­nyebb termés sem indokolja. Annál' inkább nem, mert a kínálat bőséges. Hasonlóképp csemegeszőlőből is, melynek árusai mintha titkos véd- és dacszövetséget kötöttek vol­na: egyikük sem engedett a 48-ból, sőt, a cardinale javá­ért 60-at is elkértek. 25—30 forintért válogathattunk ba­rackból, s egyre több fajta almát is kínáltak kilónként 10 és 24 forint között. Már ritka csemege a 18 forintos sárgadinnye. Tréfának vél­hettük a dióbél kilónkénti 280 forintos árát. A zöldségfélék piacán te­tőz a lecsószezon. A hozzá való paprikát 6. a paradi­csomot 8—10 forintért kínál­ták. Háromszor ennyibe ke­rült a szép, tölteni való pap­rika, sőt, olyan kivételes, piros húsú példányok is vol­tak, amelyeknek darabját 16 forintért adták. 30 forint a cseresznyepaprika kilója. Sa­látauborkát 10-ért, apró cse­mege fajtát 18-ért mértek. Bögrénként 15 forintért ön­tötték a szatyorba a fejtett babot. Csomónként 4—6 fo­rintért volt újra hónaposre­tek. 5 forint a zsenge kara­lábé darabja, 10-ért kaptunk fejes káposztát Nem lehet panaszunk a burgonya 8 forintos árára. (Komlón és a fővárosban csaknem kétszer ennyi.) A főzőhagyma kilója nálunk 14 forint. Szemrevaló leveszöld' séget 7-ért kaptunk csomón­ként. A galambica kilója 50 fo­rint volt, s 160-ért veszteget­ték a vargányát. 2,20—2,50 a tojás. 180 fo­rintért alkudtak egy pár csirkére. A virágárusok ismét 18 forintot kértek a szegfűért, s nagyjából ennyi volt egy kis csokor dália vagy őszirózsa is. A kardvirág szála 10 fo­rint. B. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom