Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-26 / 227. szám

6 AZ IFJÚSÁG ÉLETE Somogyi Néplap 1987. szeptember 26., szombat A Tungsram Rt Kaposvári Elektroni­kai Gyárának 1020 dolgozója van. Minden második harminc éven aluli. A fiatalok nagy része KISZ-tag, de mint Vajdáné Horváth Edittől, a KISZ-bi­zottság titkárától megtudtuk: nemcsak rajtuk keresztül segíti a mozgalom a gazdasági kibontakozást. Törekvéseik­ből, tetteikből állítottuk össze ezt az oldalt. A lyukasztás ifjú mestere — Ha a laikus ezt a szót hallja, hogy szerszámkészítő, olyasvalakire gondol, aki kalapácsot vagy csavarhú­zót készít — kezdte a beszélgetést Szita Tibor a gyár szerszámüzemének fiatal szakmunkása. Látogatásunk során is meggyőződ­hettünk arról, hogy ez mennyire nem így van. Kötegekben sorakoztak a tervrajzok Tibor asztalán. Ezeknek minden lapja más-más szerszám elké­szítéséhez nyújt segítséget. — Az 503-as ipari szakmunkásképző intézetben csak a szakma alapjait sa­játítottuk el. A különféle gyakorlati fogásokat a munka során ismertem meg. Minden egyes szerszám készíté­sével lehet tanulni. A mi szakmánkra is érvényes az a közhelynek ható. de igaz mondás, hogy a jó pap holtig ta­nul. Talán ez lehet az oka annak, hogy a drágább munkadarabok elkészítését az idősebb szakmunkásokra bízzák. Azért Tibor is gyártott már százezer forint értékű panellyukasztót. Nem véletlen, hiszen négy évvel ezelőtt, ta­nuló korában negyedik lett a szakma kiváló tanulója verseny országos dön­tőjében. Ez egyben azt is jelentette. hogy jeles bizonyítványt kapott, ki­emelt bérrel kezdett dolgozni. A kezéből kiadott munkadarabok nagy részét a kaposvári gyárban hasz­nálják fel. Így gyakran van alkalma hallani a dicséretet: „a Szita-szerszám hibátlanul termel '. Tibor talán legjobban a változatos­ságot sz.ereti szakmájában. Min! mondta, nincs két egyforma szerszám. Még akkor sem, ha a számos munka­folyamat közül ő leginkább a lyukasz­tást és a vágást végzi. — 350 óra alatt kell egy szerszámot elkészíteni. Ha túlteljesítem a normát, mozgóbért kapok. Így a fizetésemmel meg vagyok elégedve. Az idősebb szakmunkások bevettek a gmk-ba is, tehát van mit aprítanom a tejbe. Egy magamfajta fiatalember számára ez sem lehet közömbös. Ha valami prob­lémám akad, bárki szívesen segít. Jó a közösség, úgy érzem sikerült beillesz­kednem. Tibor nemcsak a szakma nyújtotta büvületben él. Teljesebb életre vágyik, s ennek része az általános műveltség is. Ezért iratkozott be a gimnázium levelező tagozatára. Ügy hallottam, a kidolgo­zott normarendszer nagyobb teljesítményre ösztönöz. — Fenntartásaim vannak ezzel kapcsolatban — így az üzemfenntartási előadó. — Szó volt róla, hogy a tmk- üzem vezetésével bíznak meg. Eddig is foglalkoztatótl a karbantartásban dolgozók lazább munkafegyelme. Ez­után méginkább érlelődött bennem á gondolat, hogv megfelelő normarendszer ki­alakításával ez megszüntet­hető. Kovács József, az üzem­fenntartási osztály dolgozója, a KISZ-bizoltság szervezőtit­kára tisztában van azzal, hogy fenntartásokkal nem lehet egy üzemet fenntarta­ni. A tettek mezejére lépett. A kevertfényű lámpagyártó gépsor karbantartási rend­szerének újítására készített javaslatot. A fiatal műszaki­ak és közgazdászok tanácsá­nak pályázatán második He­lyezést ért el a gyárban. En­nek ellenére nem vezették be újítását. — ..A karbantartás csak pénzt visz el." Sajnos, na­gyon sokan így gondolkod­nak. Nem látják a termelést belolyasuio közvetett hala­sát — mondta a Dunaújvá­rosi Nehézipari Műszaki Egyetem kohó- és fémipari főiskolai karán végzett fia­talember. Ügy érzi — különösen eb­ben az időszakban — az in­tenzívebb termelés érdeké­ben emelni kell a karbantar­tás színvonalát. Ezért irat­kozott be a főiskolai kar szá­mítógépes karbantartói szak­üzemmérnöki karára. Cél­feladatként elvégezte az üvegmelegítő gázégők városi gázról földgázos üzemmódra való átalakítását. Értelmes munka a robotokért Fehér köpenyek, mosolygó arcok, rend, tisztaság min­denütt. A lázas munkánál már csak a fiatalos lendület a feltűnőbb. Míg dolgoznak a kezek, nem pihen a száj sem. Ott az esti filmről vi­tatkoznak. itt az őszi divat­ról pletykálkodnak. S a ren­geteg hölgy közt, a férfinak bizony hallgass a neve. Ta­nácsért. segítségért viszont mindig Baán Róberthez for­dulnak. — Kézzel-lábbal magyaráz szegény, de nem sokat ér­tünk belőle. Nézze meg ezt a könyvet, képtelenség meg­tanulni. El sem tudom kép­zelni. miként fogok levizs­gázni belőle — kesereg Csa­bai Jenöné. aki az ősszel kezdte a híradásipari szak­tanfolyamot. A robotrészleg a gyár egyik legfiatalabb gyermeke Tavaly kezdte meg működé­sét. s a munkákból adódóan ilt a legtöbb a fiatal. A ve­zérlőszekrények. a panelek készítéséhez sok mérnökre, műszerészre, s még több szakmunkásra van szükség. S akinek eddig nem volt ké­pesítése. szakmát adó egy­éves tanfolyamon, házon be­lül’ megszerezheti. A lehető­séggel huszonötén éltek, többségük betanított mun­kásként dolgozó nő. A heti kétszeri oktatást, a gyári munka, s a család mellett bizony nem könnyű vállalni. — Sokat godolkodtam. hogy bele merjek-g kezdeni. de mindenki buzdított, nó­gatott. s azóta is sokan se­gítenek nekem. Jó kis csapat alakult itt ki. nemcsak a munkában, hanem a bajban, s az örömben is osztozunk. Ismerjük egymás gondjait, s ahol tudunk, segítünk — mondja Csabainé, míg egy megható történetet idéz fel a közelmúltból. Munkatársunk vak kislá­nyának gyógyításáért egy emberként fogott össze a KISZ-alapszervezet. Egy mű­szak teljes bevételét aján­lották fel a szülőknek segít­ségként a műtéthez. Az Edison alapszervezet huszonnégy fiataljára min­denhol lehet számítani, ahol dolgos kezekre van szükség. A rengeteg túlóra, a család, a tanulás mellett azonban senki sem bővelkedik sza­badidőben, így a mozgalmi programok összeállításánál a vezetők a szabadidő, a ki- kapcsolódás jogos igényét is figyelembe vették. Sok ki­rándulást, vetélkedőt szer­veznek tagoknak, s ezek a rendezvények még erősebb közösséggé kovácsolják a kis csapatot. Zöldülni szeretne a brigád Fölmérés fiataloknak — Semmit sem hallok, menjünk ki egy kicsit — mondja izzadságtól csepegő arccal Buzsáki Jánosné. A zaj, a meleg a lámpaüzem­ben a vendégnek szinte el­viselhetetlen. Mégis minden­ki nyugodtan, gyorsan, pon­tosan végzi munkáját. — Megszoktuk már. né­hány hónap után lel sem tű­nik, hogy milyen mostoha körülmények között dolgo­zunk — mondja nevetve a brigádvezető, akinek huszon­négy munkás dolgozik a ke­ze alatt a higanygőzrészleg­ben. A többségében fiatal nőkből álló brigád tagjainak, ha van anyag, jók a gépek, gyorsan megy a munka, nincs gond a normával. — Átlagosan száztíz szá­zalékot teljesítünk, de ez nemcsak rajtunk múlik. Ezen a gépsoron például sok a kezdő fiatal, nekik még bele kell jönniük a munká­ba, mire hozni tudják a szintet — mondja Iharost Mária, aki bár maga is fia­tal, több kezdőt megtanított már a hegesztés fortélyaira. Naponta háromezer aprócska részt kell összeilleszteni, ha az ember elégedetten akar fölkelni a munkapadtól, így aztán lazsálásra nincs idő. — Gazdasági vállalásain­kat rendszeresen rögzítjük a brigádnaplóban, észrevéte­leinket, javaslatainkat pedig továbbítjuk a vállalat veze­tőinek. Nekik is, nekünk is a minél jobb és hatékonyabb­Munka után édes a pihe­nés. Ahhoz, hogy a dolgozók igazán magukénak érezzék munkahelyüket, nem csupán a munkáról, hanem szabad­idejük kellemes eltöltéséről is gondoskodni kell. Ezt a célt tűzte ki célul a vállalat közművelődési bizottsága, karöltve a szakszervezettel és a KISZ-szel. Szervezésükben rendezik azokat a vetélkedőket, me­lyekre évek óta óriási az ér­deklődés. Mind több fiatal indul a vállalati és az orszá­gos pályázatokon, tavaly szép sikert értek el a Somogyi Tükör, a Tiszta szívvel ve­télkedőn. Aki a napi munka után fáradt már az agytornára, a tanulásra, annak a vállalati könyvtárt és a klubot ajánl­ják. Ez utóbbi sok éves szü­net után most szerveződik újjá, előbbinek pedik évek óta egyre gazdagabb az olva­sótábora. Különösen a nők és a szakmunkások kopogtat­nak be gyakran az ajtón. ? ők azok, akik a többi ren­dezvényt is a leggyakrabban látogatják. Az értelmiségi fiatalok megnyerésére a köz- művelődési bizottság az ér­deklődést fölmérve mind több író—olvasó találkozót, egészségügyi fórumot rendez. Megismerkedhettek már a dolgozók többek közt Gyur- kovics Tiborral, s hallgat­hattak előadást az egészsé­ges táplálkozásról. A leg­újabb könyveket és a szak- irodalmat kiállításon tekint­hetik meg az érdeklődők. Korok világa címmel új mű­vészettörténeti sorozat indí­tását is tervezik, az első elő­adáson a reneszánsszal is­merkedhetnek meg a fiata­lok. Hogy mikor mit érdemes megnézni, hová ajánlatos el­menni, arról a hangos híradó tájékoztatja a dolgozókat, a hetente megjelenő vállalati újságból pedig a gyárban történt legfontosabb esemé­nyekről tájékoztatják az ol­vasókat. — A fenntartó fenntartásai mozi- és színházlátogatást, s rendszeresen járjuk az or­szágot. Bebarangoltuk már a Balaton-felvidéket, jártunk az ország hegyvidékein is. Itt, a gépek mellett nem sok idő jut a trécselésre, ott vi­szont jól kipletykálhatjuk magunkat — vallja meg a brigádvezető, míg visszabal­lag a gépe mellé. Üttközben még meg-meg- áll, vált néhány baráti szót a lányokkal, akiknek egy ked­ves mosolynál többre most nem futja. Beszélgetésre nincs idő, a kérdésre, hogy nem unalmas-e itt egész nap, csak egy gyors fejrázás a válasz. Ök azok. akik eb­ben a nem könnyű, a férfia­kat is próbára tevő munká­ban is megtalálják a szépet. A fiatalok körében a kul­turális rendezvények között első helyen a kirándulások, túrák szerepelnek. Rendsze­resen szerveznek látogatást a Parlamentbe. A természe­tet kedvelők a salgótarjáni természetjáró találkozóra is eljuthattak. S akik mindezt jobban szeretik képen nézni, azok­nak kiállításokat szerveznek. Ezekben a napokban a gyár egyik dolgozójának. Csonka Bélának a képeiben, gyö­nyörködhetnek a fotózás sze­relmesei, majd Bernáth Csa­ba művészetével ismerked­hetnek meg az érdeklődők. S akinek mindez nem elég. az bátran bekopogtathat a közművelődési bizottság aj­taján, hogy ötleteit, javasla­tait elmondja, s így még színvonalasabbá és változa­tosabbá tegye a gyár kultu­rális életét. — Néhány hónapja vagyok csak a brigád élén, bár már régebben is kérték, hogy vál­laljam el ezt a munkát, de nem éreztem elég bátorságot magamban. Lassan azonban mindenre rájövök, s a tagok is sokat segítenek nekem. Tavaly már megkaptuk a szocialista brigád címet, idén pedig a zöld koszorúra pályázunk. Ennek odaítélé­sekor nem csupán a gazdasá­gi eredményeket, hanem a közösségi munkát is mérle­gelik. Ahol sok a fiatal, ott gondolni kell a szórakorásra is, ezért gyakran szervezünk munka a célunk, ezért ter­mészetes, hogy együtt dolgo­zunk — mondja Buzsákiné. aki most tanulja a vezetés szabályait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom