Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-26 / 227. szám
1987. szeptember 26., szombat Somogyi Néplap 3 SZIGORÚAN, KÉTSÉGEK NÉLKÜL Interjú KLENOVICS IMRÉVEL, a megyei pártbizottság első titkárával Mint megírtuk: Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára a hét közepén előadást tartott a propagandisták, a politikai és gazdasági vezetők megyei aktívaértekezletén. A téma rendkívüli jelentőségére való tekintettel megkértük: mondanivalójának lényegesebb elemeit foglalja össze olvasóink számára.- Előadásának bevezető részében a Központi Bi- zottság július 2-i hotároza- tának értelmezéséről be- szélt. Mi az, amit erről a témáról összefoglalhatunk egy interjú keretében? ____ — Anélkül, hogy ismétlésekbe bocsátkoznék: a júliusi határozat nemcsak a kommunisták, hanem az egész magyar társadalom támogatását kéri, tehát minden ember aktív cselekvésére számit. A helyzetértékelést őszinteség, nagy felelősség és komolyság jellemzi. Célravezetőén csoportosítja a feladatokat, gondolatmenete megalapozott, amelyből nyilvánvalóan kitetszik: a magyar gazdasági helyzet rendkívül súlyos és aggasztó. Ilyen felelős megállapítással most találkoztunk először. Kimondja azt is a határozat, hogy nehézségeinket magunknak kell megoldanunk, tehát semmiféle külső segítségre nem számíthatunk. Sugallja — de inkább kimondja — a határozat: felül kell vizsgálnunk eddigi gyakorlatunkat, munka- módszerünket, és meggyőződésem szerint jó néhány túlhaladott módszert el is kell hagynunk. S ha hozzá- tehetem: megyei feladattervünk — amelyet a lapban is olvashattak a somogyi emberek — mór ebbe az irányba mutat. A mi döntésünk — a korábbi gyakorlattól eltérően — már nem ismétli a központi elhatározást, hanem sajátosan megyei, a magunk feladatát meghatározó dokumentummá érett — természetesen a központi döntés szellemében ...- Hoz-e alapvető változást a központi és helyi kibontakozási program? _____ — Meggyőződésem, hogy önmagában nem! De vallom, hogy felfogásában, a módszerek tökéletesítésében, az új és hatékonyabb eszköz- rendszer biztosításában, az útkeresésben és a feladatok meghatározásában tág teret biztosít ahhoz, hogy megalapozott döntésekkel és egységes cselekvéssel Somogy lakói is hozzájáruljanak a stabilitás megteremtéséhez, a kibontakozáshoz. A politikai irányvonal váltásáról szó sincs e programokban, és nincs is rá szükség. De a politikai intézményrendszerben igenis elodázhatatlan a korszerű munkamegosztás, a felelősségvállalás. Tökéletesíteni kell a döntéshozatal mechanizmusát, s az élet minden területén korszerűbb gondolkodást, közösségibb szellemet, megújulást — önmagunk megújítását — kell elérni. — Egy sor fogalom világosabbá vált, nyíltabban, egyértelműbben beszélünk róluk. Ezek közé sorolom például az állami támogatás csökkentését vagy megszüntetését, a felgyorsuló munkaerőmozgás törvényszerűségét, a szelektivitás irányát és várható következményeit, az importtal kapcsolatos elvi és gyakorlati álláspont kimondását, vagy azt, hogy miként értelmezzük a dinamizálást és a restrikciót, a korlátozást. Véleményem szerint tehát nagyfokú rugalmasságot feltételez ez a határozat. Nem örökérvényű megállapításokat tartalmaz, hanem a folyamatos változás, módosítás jogát sugallja, ha az élet azt követeli meg. — Senki számára sem öröm, de kétségtelenül kitetszik e határozatból: a lakosságnak nagyobb terheket kell vállalnia ahhoz, hogy a határozatot végrehajthassuk. Világosan beszél erről a program. De az sem lehet kétséges, hogy gyökeres változásra van szükség az állami irányító munka színvonalában, meg kell szüntetni az irányító szervek és a vállalatok közötti szakadékot. Az eddiginél sokkal magasabb fokú felelősségvállalást vár el a program a kommunistáktól, ugyanakkor csak össztársadalmi összefogás, egyetértés és cselekvés vezethet el a megvalósításhoz.- Jó néhányon maliciózusan jegyzik meg: született egy újabb határozat, de mire számíthatunk et- töl? — Valóban előfordulnak ilyen hangok. De le kell szögeznem: sem a központi, sem a megyei program nem egy a sok határozat közül! Ezek a dokumentumok határozottan jelölik meg a bajból való kilábalást. Jelentőségük tehát meghaladja korábbi döntéseinkét. Egyszerűen nincs más út! Tehát nem lehet félvállról kezelni! Szeretném hangsúlyozni: a végrehajtás valamennyi várható eredményét és negatív hatását együtt kell elhelyezni tudatunkban és mindennapi gyakorlatunkban. Nem valamiféle általános irányt kell megérteni, képviselni és követni, hanem egy olyan ügyet, amely az ország léte és jövője szempontjából meghatározó. Tehát alapkövetelmény, hogy a mi megyénkben is minden ember komolyságának, horderejé- nek -megfelelően kezelje e dokumentumokat.- Az aktivaülésen részletesen beszélt arról is, hogy milyen közegben, mire támaszkodva készítette elő és emelte határozati rangra a megyei pártbizottság feladattervünket. Hallhatnánk erről is valamit? — Hogyne. Amikor a vezető testület munkához látott, természetesen minősítenie kellett azt a közeget, amelyben él és dolgozik Nincs okom titkolózni: a fogadtatás, az érdeklődés meglehetősen vegyes képet mutatott, és ez ma sincs másként, Sok összetevője van annak, hogy az érdeklődés elmaradt attól, ami a tavaly novemberi KB-határozatot megelőzte és követte. A közhangulat ismeretében mondhatom: csökkent az egyetértő, a támogató vélemény. Vannak, akik így fogalmaznak: végre tartalmában, céljaiban született egy olyan határozat, amely kimozdít bennünket az egy helyben topogás állapotából. Mások egyszerűen tudomásul vették a döntést, és további intézkedések sorozatát várják — leginkább „felülről”. Megint mások teljes közömbösségről árulkodnak, mondván: sok határozat született már; ennek is az lesz a sorsa, mint a korábbiaké. A közvélemény figyelme a kormány- program felé fordult, amely teljesen jogos „kíváncsiság”, ám hozzá kell tennem: ez az állami dokumentum már a konkrét cselekvés csomópontjait fogalmazza meg, felfogásában és tartalmában azonban jottányit sem tér el a politikai döntéstől.- Milyen felfogással lehetett még találkozni a megyében? ______________ — Csak távirati stílusban. Mondják például, hogy a párt megint magára vállalta a felelősséget a kialakult helyzetért, s ezzel lejáratja magát. Mások szerint a pártnak korábban fel kellett volna tárnia az ellentmondásokat. Vannak, akik további személyi változásokat tartanának indokoltnak, s hozzáteszik: vajon azokkal akarjuk végrehajtani a programot, akik a bajok nagy részét előidézték? Tehát rendkívül sokszínűek és eltérőek a vélemények, amelyeket figyelembe kellett venni a megyei feladatterv kialakításánál. Folytathatnám a sort. Sokan például nem tartják olyan súlyosnak a gazdasági helyzetet, mint amilyen, mások az elmélet és a gyakorlat ellentmondásait hangsúlyozzák, szigorú felelősségre vonás mellett törnek pálcát, a társadalmi viták szükségességét kérdőjelezik meg, de legtöbben az életszínvonalat féltik, és nem ok nélkül. A párttagság körében elismerő és aggódó vélemények kapnak hangot; néhol ingerültség és türelmetlenség. A visszahúzódás és a kilátástalanság érzése éppúgy megtalálható közvéleményünkben, mint a várakozó álláspont s a cselekvőkészség. Programunkat általában jól fogadta a lakosság, de úgy érzem, nem elégítette ki várakozásukat.- Mindezek tudotóbon milyen rendező elvek alapján készült el a megyei program? — A feladattervben meghatározó a somogyi jelleg. Építettünk a gazdaság féléves mérlegére, számba vettük objektív adottságainkat, ötéves tervünk módosított céljait, az iparosodó Somogy mezőgazdasági jellegét, az idegenforgalmat, az ipar profilgondjait. Nem hagyhattuk figyelmen kívül, hogy mezőgazdaságunk az átlagosnál súlyosabb gondokkal küzd, és nincs kisebb bajban megyénk magasépítőipara sem. A forráscsökkenés miatt tanácsi szerveink új rangsorolásra kényszerülnek, s a szociálpolitikát sem hagyhattuk figyelmen kívül. — Fájó megfogalmazás, de ki kellett jelentenünk: miközben a megye lakosságától minőségileg, mennyiségileg és a korszerűség tekintetében is többet várunk, cserébe néhány évig kevesebbet tudunk nyújtani...- Mi jellemzi megyei cse- lekvési programunkat? És mit várunk a gazdasági egységek, intézmények programjaitól? — Mindenekelőtt valósághű helyzetelemzést, progresszivitást és konkrét feladatmeghatározást. Tekintsék őket nagy horderejű és megkerülhetetlen útmutatásnak; s e gondolatkörben máris tapasztaltunk jó néhány korszerű elképzelést. Követelményeket kell állítanunk önmagunk és mindenki elé, s nem kerülhetjük meg a számonkérést, a bizalmon alapuló, rendszeres ellenőrzést. A megyei program is a változások, az ésszerű módosítások, a megújulás lehetőségét hordozza magában. Élni, és jól kell élni vele ... Hozzáteszem ehhez: a KB határozatát és a megyei programot együtt kell kezelnünk. hiszen szorosan összetartoznak. S amikor számon kérjük céljaink valóra váltását, sohase feledkezzünk meg a felelősségről, a személyes felelősségről sem! — Nem szándékozom megismételni a programot, de azért néhány elképzelést föl kell elevenítenem. Komolyan kell venni a szelektív fejlődés fogalmát, gyakorlatát. Fejlődést elsősorban a rekonstrukciók gyorsításával érhetünk el. Űj munkahelyekre is szükségünk lesz, de azért ne kergessünk vágyálmokat, a valóság talaján kell maradnunk. Meghatároztuk, hogy mely iparágaknak kell gyorsabban fejlődniük; utat mutattunk: miként' lehet hasznosítani a munkaerő-felesleget. (A mérlegkészítésnél persze nem jehet figyelembe venni a munkakerülőket!) De különösebb foglalkoztatási gondunk nem lesz. — Ipari szövetkezeteink egy részének korábbi fejlődése az utóbbi években megtört. Ezen változtatni kell, miként — jóllehet az első félévről biztató adataink vannak már — a tőkés exportot minden erővel növelni akarjuk az iparban. Helyre kell hoznunk építőiparunkat, Somogy további fejlődése függ etlől. — Új helyzetnek kell előállnia a mezőgazdaságban a földhasználatot illetően. Továbbra is a nagyüzem lesz a meghatározó, de ahol évtizedek óta rendszeres állami támogatással sem tudtak talpra állni, ott — kényszer- helyzetben — szóba jöhetnek alacsonyabb szövetkezeti formák, netán a családi művelés módszere is — a termelés hatékonysága érdekében. Tehát bizonyos értelemben politikai gondolkodásmódunkon is módosítani kell. Máris létrejött egy olyan bizottság, amely vizsgálja a tsz-ek, állami gazdaságok helyzetét és fél éven belül vezető testület elé tárja a megoldás lehetőségeit ott, ahol erre szükség van. Elodázhatatlan a hullámvölgyek felszámolása az állat- tenyésztésben is. Egyszerűen nem járulhatunk hozzá — valósághű bizonyítékok nélkül — az állatállomány csökkentéséhez vagy a tenyésztés megszüntetéséhez. Nem tűr halasztást kiterjedt erdő- és fagazdálkodásunk fejlesztési tervének kimunkálása és megvalósítása sem, hogy a lehetőségekhez méltón használjuk ki adottságainkat. — Fontos fölhívni a figyelmet arra, hogy a megyei támogatások szerény összegét januártól sem fogjuk elaprózni. Koncentráltan akarjuk felhasználni pénzeszközeinket még akkor is, ha azzal egy évben esetleg csak egy vagy két üzem gazdálkodását tudjuk rendbe tenni.- Mi várható az idegenforgalomban? S a termelő ágazatoktól - fejlődésünket tekintve - nem kisebb jelentőségű kulturális ágazattól? — Az idegenforgalom termelő ágazattá nőtt. Fejlődése szembetűnő. Mégis: el kell dönteni, hogy meddig fokozhatok a Balaton-part terhei. Ha tovább akarjuk növelni a vendégforgalmat, akkor meg kell teremteni hozzá a feltételeket, s ehhez a megye teherbíró képessége kevés. — Ma már nem titok, hogy a következő években hazánkban csökken az életszínvonal. Nyíltan bejelentette ezt a párt. Ezzel együtt azonban azt is megfogalmaztuk, hogy a szociálpolitika eszközrendszerét célirányosabban kell kezelnünk, tehát elosztási módszerváltozásra lehet számítani. — Ami az oktatást illeti: minőségi és nagyobb meny- nyiségi termelés korszerűbb általános és szakmai műveltség nélkül elképzelhetetlen. Közismert a demográfiai hullám; középiskolai gondjaink vannak. Kimondták, hogy a gimnázium nem épül meg Kaposváron, nincs rá pénz. Valóságtartalmát nem vitatom, ám ilyen könnyen nem szabad lemondani a fejlesztésről. Átmeneti megoldásokról lehet beszélni, de nem mindegy, hogy ki kire mutogat, miközben nem találja meg a városban kihasználatlan intézményeket.. . Vita folyik, a témát azonban nem lehet kézlegyintéssel elintézni.- Visszatérve a közhan- gulatra: mi a véleménye a tudati viszonyokról, az ezzel kapcsolatos feladatainkról? — Mint mondtam: a közhangulat rendkívül sokszínű, különböző nézetek csapnak össze, s ez a tudati viszonyokra vezethető vissza Nem tettünk meg mindent ebben az ügyben, igaz. A megoldás módja csak egy lehet: a saját területén mindenki tegyen meg mindent a tudati viszonyok formálásáért — vitával, érveléssel, helyzetünk valósághű ábrázolásával. Száműznünk kell a kilátástalanság érzetét, mert ennek nincs reális alapja. Számoljuk föl az egyenlősdi gyakorlatát, s a magunk területén követeljük meg a munka, az alkotókészség, az értékek elismerését. Nagyobb figyelmet kell fordítani a fegyelemre, amely nemcsak a munkaidő kihasználását jelenti, hanem a gazdálkodási, az állampolgári fegyelmet is, a közösségek érdekeinek egyeztetését, az önös érdekek száműzését, az egyéni magatartást. A tömegszervezetek, -mozgalmak és érdekképviseleti szervek munkájában is hasson a jó példa ereje. A tanácsi apparátusban pedig annak a felfogásnak — ha úgy tetszik: alapeszmének — kell úrrá lennie, hogy közelebb az emberhez . . . ~ Az emberek azt kéide- iil<: van-e valamiféle biztosak Somogy cselekvési programjának megvalósitá- sára? — Három ilyen biztosítékot is látok. Az egyik: erőfeszítések árán elért eredményeink, amelyekre biztonsággal építhetünk. Támaszkodhatunk továbbá a jól képzett vezetőgárda emberi, szakmai értékeire, politikai és vezetési képességére. Számíthatunk kommunistáink tízezreinek példa- mutatására, megyénk lakosságának jó szándékára, munkabírására, szorgalmára és cselekvőkészségére, amelynél kézzelfoghatóbb garanciát nem ismerek. Bizalommal, emberközeli hangnemmel megnyerhetünk minden embert céljainknak, hiszen érdekünk azonos. Tetteinken áll az ország, a megye jövője. S ha még hozzáteszem, hogy tartalékaink szinte föl- mérhetetlenek, nem lehet kétség afelől, hogy elképzelésünk megvalósul. J. B.
