Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-22 / 223. szám
2 Somogyi Néplap 1987. szeptember 22., kedd Történelmi szerződés REAGAN BESZÉDE AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉSEN Sevardnadze szovjet külügyminiszter kuvaiti kollégájával — aki az Arab Liga küldöttségét vezette — a konfliktus mielőbbi rendezésének esélyeiről tárgyalt Moszkvában. ,.Örömmel töltenek el bennünket a kelet—nyugati kapcsolatokban, különösen a szovjet—amerikai kapcsolatokban mutatkozó új távlatok” — jelentette ki Reagan amerikai elnök az ENSZ közgyűlésének 42. ülésszakán elmondott beszédében. Az amerikai elnök azt mondotta, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok „első ízben állapodott meg elvben egy valóban történelmi jelentőségű szerződésről, amely a nukleáris fegyverek egy teljes osztályát számolja fel”. Ugyancsak megállapodtunk abban, hogy megnöveljük diplomáciai erőfeszítéseinket a kölcsönös érdekű kérdések valamennyi területén” — hangoztatta Reagan, kijelentve: ezt szolgálja majd Shultz külügyminiszter októberi moszkvai látogatása. „Én is találkoCsaknem minden jelentős hírügynökség viszonylag nagy terjedelemben foglalkozott egy Managuából keltezett hírrel. Eszerint Sergio Ramirez nicaraguai alelnök bejelentette, hogy újra megjelenhet a La Prensa című napilap, amit október elsején már kézbe vehetnek az olvasók. Jogos a kérdés: miért keltett nemzetközi figyelmet egy olyan jelentés, ami — legalábbis az első pillantásra — még a nicaraguai belpolitika viszonylatában sem tűnik igazán szenzációsnak. Mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy a La Prensa a sandinista forradalom földijén ellenzéki orgánumnak, társtulajdonosa, Violeta „Igazán együttérzünk Önökkel, ezért hoztunk valamit, hogy legyen min rá- gódniok” — mondotta az egykori újságíró, ma szovjet szóvivő, Gennagyif Geraszi- mov. A megjegyzés szóvivők és újságírók évődésóben mem volt szokatlan, a hely annál inkább: a szovjet szóvivő ugyanis az amerikai külügyminisztérium sajtótermében mondta ezt, a pódiumon állva amerikai kollégájával, Charles Redmannal. A „valami, amin el lehet rágódni” az az önmagában nagy horderejű bejelentés volt, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok teljes körű tárgyalásokat kezd a nukleáris fegyverkísérletekről. Csakhogy az újságírók nem erre számítottak. Ekkor már javában csütörtök délután volt, dél óta jó ideig a minisztérium kapujánál ácsorogva várták, hogy Eduard. Sevardnadze mikor távozik az épületből, s már túl kellett volna lenniük George Shultz sajtókonferenciáján is, tudniuk kellett volna, mivel végződött a két külügyminiszter harmadik napja tartó tanácskozása. A bejelentés — amelynek két bekezdését egyébként a két szóvivő egymást váltva olvasta fel — ehhez képest valóban csak „valami” volt. Amit a hírekre váró újságírók ekkor csak sejtettek, az csupán másnap derült ki: a miniszterek azért lépték jóval túl az eszmecsere tervezett idejét, mert sikerült megoldandók néhány fontos kérdést, s nem akarták félbehagyni a munkát, amíg meg nem született az eredmény, az elvi megállapodás arról, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok várhatóan még az idén alázom az idén ősszel Gorbacsov főtitkárral” — mondotta egyebek között. „Továbbra is vannak nézeteltéréseink s ezek minden valószínűség szerint mindig is fennmaradnak. De ez különös felelősséget jelent számunkra: meg kell találnunk a reális módozatait annak, hogy nagyobb stabilitást teremtsünk egymással folytatott versenyünkben és konstruktív példát nyújtsunk a világnak az egymás közötti kapcsolatok értékéről, megmutassuk, milyen lehetőségek vannak a politikai problémák békés megoldására.” Reagen félórás beszédének csaknem egyharmadát szentelte ennek a kérdésnek, s bár állásfoglalásának hangvétele mérsékeltebb volt, mint korábban, továbbra is igyekezett feltéteBarrios Chamorro asszony pedig ellenzéki személyiségnek számít. Akikor most miért az engedélyezés? 1987. augusztus 7-én a közép-amerikai államfők fontos megállapodást írtak alá. Ennek jegyében Nicaragua is kötelezte magát — á többiekkel együtt — hogy lépéseket tesz a belső feszültségek csökkentésére, a nemzetközi köz- megegyezés irányába. A La Prensa újraengedélyezése az augusztusi megállapodás szellemében született döntés. Minden éremnek két oldala van. A folyamat Nicaraguában is akkor folytatódhat, ha a közeledési szándék kölcsönös. Ha Chamorro asszony és köre él, de nem visszaél a lehetőséggel. írja a ’megállapodást; a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták teljes felszámolásáról. Azóta sok minden kiderült arról, mi történt három nap és három éjszaka a washingtoni kül- ügymiiniszté'ilium legfelsőbb emeletein, a (különböző ta- nácstenmékben és dolgozószobáikban. Nem is vitás, a mostani miniszteri találkozót gondosan előkészítették. Nemcsak a leszerelés kérdéseivel foglalkozó genfi küldöttségék jöttek pontos és egyeztetett listával, hanem a többi nagy témakörről: a kétoldalú kapcsolatok kérdéseiről, a nemzetközi válságokról, a humanitárius és emberi jogi kérdésekről is gondosan tanácskoztak előzőleg szakértői szinten. S amikor a kedd reggeli négyszemközti megbeszélés után besereglettek a résztvevők a plenáris ülés előtti kézfogásra, mindkét részről több tucatnyi vezető szakértő állt készenlétben, hogy a miniszterek elvi utasítása alapján nekikezdjen a munkának. Miközben aznap este Shultz és Sevardnadze kényelmesen vacsorázott a washingtoni haditengerészeti támaszpont parancsnokságának jachtján — miért, miért nem, a flotta állományában a kis hajó „Bárka” minősítéssel szerepel, s ez gondot ás okozott a vendéglátónak, elvégre agy külügyminiszteri vacsora színhelye miként lehet egy „bárka”? —, a leszerelési szakértők szerényebb menüvel érték be. Viktor Karpov és Paul Nitze vezetésével késő estig ülésezték. Hamar kiderült, melyek azok a csomópontok, amelyek megoldásra várnak: alapvetően a nyugatnémet tulajdonban levő leket szabni a szovjet—amerikai kapcsolatok javításához. Megismételte például azt a követelését, hogy a Szovjetunió haladéktalanul vonja ki fegyveres erőit Afganisztánból és „nyújtson segítséget a berlini faL eltávolításához”. Szerinte a Szovejtuniónak „konstruktívabb magtartást kell tanúsítania a regionális válságok megoldásának elősegítésében” Reagan azt mondotta, hogy az Egyesült Államok „érdekelt a Szovjetunióban végbemenő változások sikerében” és „reméli, hogy ez magában foglalja egy olyan külpolitika megvalósítását, amely tiszteletben tartja rnás népek szabadságát és függetlenségét”. Nem hagyott azonban kétséget az iránt, hogy Washington folytatni akarja mindenfajta olyan mozgalom támogatását, amely szemben áll a Szovjetunióval és a szocializmussal. „Nyomást fejtünk ki az igazi demokrácia érdekében, azoknak támogatásával, akik harcolnak érte. A szabadság Nicaraguában, Afganisztánban, Angoláiban, Kelet-Európábán, Dél-Afrikába, Vagy bárhol a világon nem csupán bel- ügy” — jelentette ki sajátos érveléssel Reagan. Az amerikai elnök ismét leszögezte, hogy nem hajlandó feladni űrfegyverkezési programját. Szerinte ennek célja, hogy „a. tamadó fegyverekről a védelemre helyezze a hangsúlyt és végső soron elavulttá tegye a ballisztikus rakétákat’'. „A hadászati védelmi kezdeményezés nagymértékben javította a leszerelés perspektíváit” — jelentette ki. Védelmébe vette a Perzsa (Arab)-öböl térségében végrehajtott amerikai flotta- összpontosítást. Felszólította a Szovjetuniót, hogy „segítse” elő a rendezést. Pershingek amerikai robbanófejeinek kérdését kell tisztázni, s végső-, formába kell önteni azt, mit tekintenek a felek a robbanófejék megsemmisítésének. Ezen túlmenően bizonyos ellenőrzési kérdéseket kellett még legalább elvben tisztázni ahhoz, hogy a megállapodás nehezén túljussanak. Az az amerikai javaslat ugyanis, amelyet a szerződésről a miniszteri tanácskozás előtt egy nappal nyújtották 'be Geníben, hetven oldalas — a szovjet fél kérte néhány részlet tisztázását, az amerikaiak viszont a „megsemmisítés” szovjet elképzeléseit akarták pontosan körülhatárolva láitni. A szakértőik másnap is ezekről a témákról vitáztak, miközben a külügyminiszterek a regionális .problémák kérdéseivel foglalkoztak, mindenekelőtt az Irak és Irán közötti háború és az afganisztáni helyzet kérdéseivel, ez utóbbiról Shultz szerint „igen biztató” légköriben. Az elhatározás a harmadik nap reggelén született — azon a napon, amely tulajdonképpen már inkább csak formális találkozóknak lett volna szentelve: összesen két és fél órányi négyszemközti és telje® ülés szerepelt a tervben. A miniszterek azonban úgy érezték, megvan a lehetőség arra, hogy ne maradjanak meg az általánosságoknál, hanem érdemben tudjanak cselekedni, s úgy döntöttek, hogy nekigyürkőznek a munkálnák. „Itt az ideje, hogy 'betakarítsuk a termést” — mondotta még előző nap a szovjet külügyminiszter amerikai kollégájának és Shultz egyetértett vele. Az amerikai külügyminiszSosincsvége háború Korunk „hétéves háborúja” e napokban lendül át nyolcadik esztendejébe anélkül, hogy a végét látnánk. E tekintetben nem hozott lényeges változást az ENSZ főtitkárának, Perez de Cuellarnak a két hadviselő fél fővárosában, Teheránban és Bagdadban tett mostani látogatása sem. A főtitkár nem 'kapott egyértelmű választ a Biztonsági Tanács július 20-án hozott tűzszüneti felhívására. Mi több, nem valósult meg a BT-nek az az óhaja sem, hogy a főtitkár békemissziója alatt a felek tartózkodjanak a katonai cselekményektől. A Perzsa- (Arab)-öbölben folytatódtak a hajók elleni támadások, s a frontvonal szárazföldi szakaszán is dúltak a harcok. Irak elvben elfogadta a BT említett, 598-as számú határozatát, de az iráni vezetés változatlanul ragaszkodik ama követeléséhez, hogy a testület előbb ítélje el Irakot, mint agresszort. Ez persze kizárja a kompromisszumot, mert nem valószínű, hogy a BT mind az öt állandó tagja ebben a kérdésben egyetértésre jutna. Meglepetést őkozott az is, hogy a tűzszüneti felhívást egyik állandó tag sem vétózta meg. Fontos nemzetközi problémák tárgyalásakor korábban ez nemigen fordult elő a BT gyakorlatában. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy ki az agresszor és ki az áldozat ebben az áldatlan háborúban, elég bajos egyértelműen válaszolni rá. Már csak azért is, mert az 1979 őszén kitört háború kezdetét a két fél különböző dátumhoz köti. Bagdad szerint szeptember 4-én vette kezdetét, amikor az tér dolgozószobája ettől kezdve kisebb átjáróhézzá változott. A miniszterek egy- egy magasrangú közreműködőivel — szovjet részről ez Besszmertnih külügyminiszter-,helyettes, amerikai részről Frank Carlucci nemzetbiztonsági tanácsadó volt — sorra hívták be a szakibizottságok, munkacsoportok vezetőit a részletek tisztázására. Az idő nagyon gyorsan elment: fél három tájiban ébredtek rá arra, hogy már régen várnak rájuk az újságírók, s hagy alaposan meg is éheztek. Szendvicseket hoztak a miniszteri dolgozószobába, és a szakértők sebtében kijelölt munkaszobáiba, s dolgoztak tovább. Felmerült a javaslat: az eredményekről adjanak ki közös közleményt — ez nem szerepelt az eredeti tervben. Ehhez azonban Shultznalk az elnök jóváhagyása kellett. Reagan nem volt Washingtonban, Philadelphiában vett részt az alkotmány jubileumának ünnepségein és egy politikai ebéden. Mikor visszaért és tudomást szerzett a fejleményekről, javasolta: a miniszterek együtt menjenek át a Fehér Házba megbeszélésre. Shultz dolgozószobájából a lift egyenesen lemegy a garázsba — a két miniszter észrevétlenül jutott ki az épületből, s ugyanúgy tért vissza, immár az amerikai elnök egyetértésével. Kálenc és fél óra telt el azóta, hogy Sevardnadze belépett az épületbe, amikor a szovjet külügyminiszter végre megjelent a kijáratnál. „Holnap mindent megtudnak" — mindössze ennyit mondott. Azóta valóba megtudták, mire kellett ilyen hosszan várni. Ha a tárgyalások ezután is úgy alakulnak, mint ebben a három napbam, a világ rövidesen búcsút mondhat többezer nukleáris robbanófejnek, rakétának. K. Cs. iráni tüzérség elkezde lőni az iraki határ menti városokat. Teherán Viszont azt állítja, hogy a háború szeptember 22-én kezdődött, amikoris iraki csapatok nyomultak be iráni területre. Az Iránban akkor győzött — síita ágú — iszlám forradalom nem rejtette véka alá, hogy önmaga exportját tekinti céljának. A világi Baath-párt uralta iraki rendszer — számolván azzal, hogy lakossága fele a síita szektáihoz tartozik — fenyegetve érezte magát, s ez vezetett a fegyveres konfliktushoz. Kezdetben Irak gyors katonai sikereket ért el, s többszáz négyzetkilométernyi iráni területet szállt meg. 1981 őszétől kezdve azonban a sorozatos iráni ellentámadások nyomán az iraki csapatok kiszorultak az elfoglalt területekről, s azóta a frontvonal nagyjából a két ország határán állapodott meg. Idővel Bagdad felismerte, hogy 14 millió lakosú országa katonailag nem kerekedhet felül a 40 milliós Iránnal szemben, s ezért többször békét javasolt ellenfelének. Am Teherán nem hajlandó kompromisszumra: a ■ békéért cserébe Irak megbélyegzését, a bagdadi kormányzat megdöntését, és hatalmas összegű háborús jóvátételt követel. Irak 1984- től ellenfele gazdasági kimerítésére törekedett, s légierejével támadni kezdte az iráni kőolajlétesítményeket és az olajat szállító hajókat, tekintet nélkül lobogójukra. Ezt a módszert Irán is átvette, s célba vette az Ira- kot támogató Kuvait hajóit Is. Ekkor lépett színre az Egyesült Államok, amely a hajózás szabadsága és Káváit védelme címén hatalmas hadiflottát vezényelt az Öbölbe és környékére, las— Hazaérkezett a pápa. Az Egyesült Államokban és Kanadában tett 11 napos látogatása végeztével hétfőn reggel hazaérkezett Rómába II. János Pál pápa. — Eanes pártja fennmarad. Á Demokratikus Megújulás Pártja, a PRD, kétnapos országos vezetői értekezletén úgy döntött, hogy a júliusi parlamenti választásokon elszenvedett kudarc ellenére tovább folytatja a politikai tevékenységét. — Gyakorlórepülés közben hétfőn délelőtt Luxorban lezuhant egy egyiptomi A— 300-as légibusz. öttagú személyzete életét vesztette. A repülőgépen nem voltak utasok. Az első vizsgálati adatok szerint a pilóta a leszállásból való azonnali új start közben, műszaki hiba miatt, nem tudta ismét kiemelni a gépet a süllyedésből. Az óriásgép túlszaladt a pályán, és sok navigációs berendezést összetörve végül a repülőtér melletti sivatagba zuhant. A Kairótól 720 kilométernyire lévő Luxor repülőterét az idén minősítették át nemzetközivé. sacskán öt NATO-ország hadihajói csatlakoztak az amerikai flottához.. Az Egyesült Államok saját lobogója alatt közlekedteti a kuvaiti tartályhajókat, s hadihajóival biztosítja be- és kijutásukat az öbölbe. Eddig — az iráni fél tartózkodása következtében — nem került sor nagyobb incidensre, vagy iráni—amerikai katonai összecsapásra, de ennek veszélye nőttön-nő. Egy regionálisnak indult háború azon' az úton van, hogy külföldi intervenció nyomán nemzetközivé válhat. A Szovjetunió, amely érdekelt abban, hogy déli határai szomszédságában béke honoljék, kezdettől fogva az 'iraki—iráni konfliktus tárgyalások útján történő rendezéséért szállt síkra. Ennek jegyében javasolta nemrég, hogy valamennyi külföldi hadihajó tartsa magát távol az Öböltől. Washington és szövetségesei azonban éppenhogy növelik ottani katonai jelenlétüket. Nem törődvén azzal, hogy ez növeli a robbanás kockázatát. Mit tehet a Biztonsági Tanács, ha Teherán továbbra 'is „köti az ebet a karához?” Az USA már jelezte, kérni fogja a BT összehívását avégett, hogy rendeljen el szankciókat a tűzszünetet elutasító Irán ellen. Fegyvereladási embargóra és gazdasági rendszabályokra gondolnak Washingtonban. Nem valószínű, hogy a BT állandó tagjai, amelyek közül egyesek egyik vagy másik hadviselő — esetleg mindkettő — fegyverszállítói, ebben a kérdésben egyetértésre jutnak. Ez esetben pedig a békeremények kiindulási — nulla — pontjukra süllyednek vissza. • — Konferencia új fegyver- rendszerekről. Hétfőn Wies- badenben nemzetközi értekezlet kezdődött az Egyesült Államok, az NSZK, Nagy- Britannia, Írország és Hollandia katonai szakértőinek és fegyvergyártóinak részvételével. A négy napig tartó konferencián az ezredforduló fegyverrendszereinek előkészítéséről tárgyalnak. — Hirohito kórházba vonul. Hirohito japán császár tegnap délután hozzájárult ahhoz, hogy ma megoperálják feltételezett részleges bélelzáródásra visszavezethető emésztési zavarainak orvoslása érdekében. Az alkotmány értelmében kórházi ápolásának idejére a trónörökös veszi át a császártól az államügyekből reá háruló teendőket. — Harmincöt gépkocsi egymásba rohant tegnap a belga—luxemburgi határ közelében, a Luxemburgba naponta dolgozni járóktól zsúfolt, ködbeborult autópályán — jelenti az MTI tudósítója. Néhány kocsit két kamion teljesen összezúzott. Több autó kigyulladt. Két ember életét vesztette, tizenöten megsérültek. Hír Managuából t Három nap története Pálfi Viktor HÍREK
