Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-19 / 221. szám
4 Somogyi Néplap 1987. szeptember 19., szombat A Minisztertanács munkaprogramja A legfontosabb: a nemzet nyerje vissza biztonságát Grósz Károly sajtótájékoztatója A kormány munkaprogramja, amelyet az Országgyűlés elfogadott, két tartópillérre épül: a szocialista demokráciára, és a nemzeti egységre. Ez két olyan tartóoszlop, amely reformpolitikánk új szakaszának, kibontakozásunknak a jelszava is lehet — hangsúlyozta Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke péntek délután, a Parlamentben tartott nemzetközi sajtókonferenciáján Az értekezletet Bányász Rezső államtitkár a kormány szóvivője vezette. A miniszter- elnök bevezető nyilatkozatát követően a hazai és a külföldi sajtó nagy számban megjelent képviselőinek érdeklődőét kielégítve összesen 27 kérdésre válaszolt. (Folytatás a 3. oldalról) zodjanak tényleges teljesítményükhöz. A munka szerinti elosztás erősítése érdekében — a gazdasági feltételekkel összehangoltan — fokozatosan úgy módosítja a bérek szabályozását, hogy ösztönözzön a munkaerővel való takarékos gazdálkodásra, lehetőséget teremtsen a dolgozó kollektívák és a munkavállalók számárat az adottságoknak megfelelő, ösztönző érdekeltségi viszonyok és javadalmazási formák kialakítására. Lehetővé teszi és garantálja az egyéni és csoportos vállalkozói tevékenység fejlődését és megfelelő elismerését. A mai egyensúlyi viszonyok miatt elkerülhetetlen a fogyasztói árszínvonal emelkedése. Az 1988-ra tervezett átcsoportosítással és adóreformmal összefüggő jelentősebb árváltozásokat követően az árszintemelkedés — a gazdasági teljesítmények javulásának függvényében — mérséklődhet* Az alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások áremelkedését a kormány a feltétlenül indokolt mértékre korlátozza, a többi árát a keresleti-kínálati viszonyok határozzák meg. Jövedelem- politikai intézkedésekkel ösz- szehangoltan sor kerül majd a gazdaságilag és társada- lompolitikailag indokoltan fogyasztói ártámogatások felszámolására. Ilyen támogatásokat a kormányzat csak néhány alapvető szolgáltatás körében, a főbb egészség- és kultúrpolitikai célokkal, a gyermeknevelés segítségéve! összefüggően kíván fenntartani. Az ország dolgozóinak képzettsége, tapasztalata lehetővé teszi a gazdasági szerkezet korszerűsítésének fel- gyorsítását. A szerkezeti változások megvalósítása azonban több munkahelyváltoztatást igényel; a gazdaságirányítás feladata a megfelelő mobilitást biztosító feltétel- rendszer kialakítása. Helyenként átmeneti foglalkoztatási, elhelyezkedési feszültségek keletkezésével is számolni kell. Ezért a kormány olyan rendszert alakít ki, amely a társadalom minden tevékeny, dolgozni akaró tagja számára segítséget nyújt új munkahely megszerzéséhez. Az átállási időszakban garantálja a szociális biztonságod a vonatkozó jogok és lehetőségek érvényesítését. A gazdasági szerkezet változásai — kisebb feszültségekkel — lehetővé teszik a korszerűbb képzettséggel rendelkező fiatalok elhelyezkedését, munkába lépését. A kormány foglalkoztatáspolitikai alapot hoz létre, kiterjeszti az átképzési és elhelyezkedési formákat, esetenként kezdeményezi és támogatja a munkahelyteremtő, hatékony beruházásokat. A gazdasági stabilizáció, egyiben a későbbi kibontakozás megalapozása is kiegyensúlyozottabb szociális viszonyokat követel. A kormány megújítja a szociálpolitikát. Gazdasági és társadalmi viszonyainknak megfelelő felelősségmegosztás felé haladva, az állami feladatok megvalósításán kívül számít a családok és az egyén felelősségvállalására. Az eszközök átcsoportosítása révén a leginkább indokolt területeken javítja a szociális viszonyokat. A központi és helyi eszközöket — a fogyasztói árváltozások réteghatásait is figyelembe véve — elsősorban a gyermekes családok, az idős korúak, a hátrányos helyzetűek ellátásának javítására indokolt összpontosítani. A társadalombiztosítás területén a kormány célja, hogy a normatív ellátásokat kiegészítő kedvezmények és a juttatások jobban igazodjanak a családok szociális helyzetéhez és változásaihoz. Az ellátási minimumok, a rendszeres szociális segélyek folyamatosan emelkednek. A foglalkoztatáspolitikával is összehangolva a kormány 1988-ban törvényjavaslatot terjeszt elő a nyugdíjrendszer változtatására. A tervezett változások célja, hogy elősegítse az alacsony nyugdíjjal rendelkezők helyzetének javítását, a nyugdíjak reálértékének fokozatos megőrzését, az ehhez szükséges források oly módon történő megteremtését, amely tekintettel van az adott időszak gazdasági helyzetére, az aktív korú lakosság terheire, a foglalkoztatás szempontjaira. Család- és népesedéspolitikai céljaival összhangban a kormány a következő években fokozatosan megteremti a családi pótlék vásárlóértékét megőrző rendszert, kiterjeszti a családi pótlék, a gyermekgondozási díj és segély folyósítását. Megszünteti a gyermekintézményi térítési díjrendszer és a gyermekgondozási segélyrendszer indokolatlan különbségeit. A legrászorultabb családok fokozott helyi és központi támogatásban részesülnek. A kormány a központilag szabályozott szociálpolitikai rendszerek korszerűsítésével egyidejűleg növeli a tanácsok szociálpolitikai jogkörét és erőforrásait. A kormány fokozottan számít az önkéntes lakossági, társadalmi, egyházi stb. szociális gondozási kezdeményezésekre. A lakosság egészségi állapotának javítását széles körű, az állami és társadalmi intézményekre, valamint az állampolgári felelősségre egyaránt építő egészségmegőrzési program szolgálja. A kormány az egészségügyi ellátás területén fokozatosan olyan szervezeti, működési, érdekeltségi és finanszírozási rendszert alakít ki, amely lehetővé teszi az állami egészségügyi ellátás emberi, anyagi és pénzügyi erőforrásainak hatékonyabb hasznosítását. A fejlesztés elsősorban a korszerű technikai feltételek megteremtésére irányul, a kormány a családi gondozás lehetőségeinek bővülésével is számol. A kormány a lakásépítési és -gazdálkodási, lakáspiaci rendszer továbbfejlesztésével segíti a lakáskörülmények javítását. A következő három évben lakásépítéssel, felújítással és a minőségi cseréket is számítva előre láthatólag összességében kb. 550—600 ezer család lakás- helyzete változik kedvezően. Elsősorban a fiatal házasok és a gyermekes családok lakáshelyzetének javítását indokolt előtérbe állítani. A korábbinál szűkebb körben, a szociális szempontokat fokozottan érvényesítő elosztással folytatódik az állami bérlakásépítés. A tanácsok a személyi tulajdonú lakásépítéshez és -vásárláshoz szélesítik a helyi támogatásokat, így a jelenleginél több rászoruló család kaphat segítséget. Lakásépítés esetén a kormány — az eltartottak számától függően differenciált mértékben — a szociálpolitikai kedvezmény növelésével ellensúlyozza az építőanyagok ártámogatásának megszüntetését. A kedvezményes lakásépítési és -vásárlási kölcsönök felső határa emelkedik, a kamatkedvezmények differenciálódnak, a lakásépítést szolgáló megtakarítások adókedvezményben részesülnek. A kormány az állami ellenőrzés fokozásával is fellép a visszásságokkal és spekulációs jelenségekkel szemben. A kormány időszerű gazdaságpolitikai feladatai és társadalompolitikai céljai megkövetelik a társadalom általános, s különösen munka- és magatartási kultúrájának emelését. Egyik feladatunk a kulturális intézmények működése gazdasági feltételeinek javítása. A kormány továbbra is feladatának tekinti a kulturális értékeket teremtő szocialista elkötelezettségű, humánus célokat szolgáló művészi alkotótevékenységek hatékony támogatását, ugyanakkor — törvényeinkre támaszkodva — fellép a szocialista erkölcsöt, értékeket sértő tevékenység ellen. A Minisztertanács tudatában van fokozott felelősségének a környezet megőrzésében, a környezeti károk megelőzésében, mérséklésében; intézkedéseket tesz a lakosságot közvetlenül veszélyeztető ártalmak elhárítására, a veszélyes hulladékok megfelelő kezelésére, a légszennyezés mérséklésére, valamint az ivóvízbázisok védelmére. A kormányzat területfejlesztési politikáját egyidejűleg formálja a gazdaságilag átlagosnál hatékonyabb régiók gyorsabb, a differenciálódás irányába mutató fejlődése, valamint az eltérő feltételekből származó különbségek mérséklése, az elmaradott térségek felzárkózásához szükséges kormányzati segítség igénye. A tanácsi gazdálkodás megújuló rendszerében a kormányzat a fejlesztési lehetőségeket a gazdasági teljesítményekhez igazító szabályozással alapozza meg, a támogatásokat pedig elsősorban az adott térségek, gazdasági szerkezetek korszerűsítéséhez, a foglalkoztatási nehézségek leküzdéséhez nyújtja. Külön figyelmet fordít a kisebb települések népességmegtartó képességének erősítésére. A következő évek nehéz erőpróba elé állítják társadalmunkat. A kormány eltökélt szándéka, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel megoldja a társadalmi-gazdasági kibontakozás alapjainak megteremtéséből reá háruló feladatait. A munkaprogram megvalósítása azonban nem nélkülözheti a társadalmi élet minden szereplőjének, az irányító szerveknek, vállalatoknak, intézményeknek és az egyéneknek a cselekvő támogatását sem. Szükség van a közgondolkodás és a szemlélet lényeges megújítására, a társadalmi demokrácia erősödésére, a program céljainak megvalósulását segítő politikai légkör kialakítására. Elengedhetetlen feltétel a kormányzat és a lakosság, a gazdálkodó szervezetek és a gazdaságirányítás közötti cselekvési egység megteremtése. A kormányt az a meggyőződés vezérli, hogy munka- programja megvalósítható, mert a végrehajtásban támaszkodhat a nemzeti ösz- szefogásra, a szocializmus építésének eredményeire, az elkövetett hibákból levonható tanulságokra. Számíthat a társadalomnak a jövő érdekében hozandó áldozatvállalására, a dolgozó emberek munkájára, tenniakarására és kezdeményezőkészségére. Nyilatkozatának elején Grósz Károly utalt arra, hogy e munkakörében először találkozik a nemzetközi sajtó képviselőivel, akikkel gyümölcsöző együttműködést kíván fenntartani a jövőben is. — Ismerjük népünk és partnereink iránti kötelezettségeinket, amelyeknek reformpolitikánk új szellemében is egyértelműen eleget fogunk tenni. Meggyőződésem, hogy útkeresésünk, töprengésünk nemcsak hazánk érdekeit szolgálja, hanem megfelel a szocialista közösség törekvéseinek is; és része annak a kelet—nyugati párbeszédnek, annak az enyhülési folyamatnak, amely ma remélhetőleg mind gyorsabban bontakozik ki a világban. A továbbiakban rámutatott, hogy hazánk nagy mértékben érdekelt a nemzetközi gazdasági együttműködésben. Műszaki-technikai megújulásunknak, a gazdaság gyorsabb fejlesztésének elengedhetetlen feltétele aktív részvételünk a nemzetközi munkamegosztásban. Már csak ezért is valljuk, hogy nyílt, őszinte politikát kell folytatnunk, mert másképp elképzelhetetlen az eredményes együttműködés — tette hozzá. — Barátaink legyenek meggyőződve arról hogy őszinte barát vagyunk és az is maradunk, szomszédaink arról, hogy jószomszédként élünk mellettük; gazdasági, kereskedelmi partnereink pedig arról, hogy korrektek vagyunk mind a politikai, mind pedig a gazdasági kapcsolatokban. A kormány gazdasági munkaprogramjáról szólva Grósz Károly hangsúlyozta: — Szándékaink, céljaink világosak, egyértelműek. Elhatároztuk, hogy a gazdaságban felhalmozódott gondjaink megoldásához határozottabb magatartással, eredményesebb módszerekkel, eszközökkel látunk hozzá. Ehhez szilárd alapot, politikai bátorítást ad az MSZMP Központi Bizottságának ez év júliusi állásfoglalása. A Minisztertanács elnökéhez számos, a kormányprogramhoz közvetlenül kapcsolódó kérdést intéztek. A Die Presse tudósítója arról érdeklődött, hogy a megoldásra váró problémák közül melyeket ítéli a leglényegesebbeknek. — A legfontosabbnak ma azt tartom, hogy a nemzet visszanyerje magabiztosságát, azt a hitét, hogy felülkerekedik a felhalmozódott gondokon. Ezzel megteszi a legfontosabb lépést ahhoz, hogy a nagyon szigorú programban megfogalmazott célokat kemény, következetes munkával valóra váltsa. Ami a legsürgetőbb kormányzati teendőket illeti — folytatta a Népszabadság kérdésére válaszolva —, a legfontosabb most az, hogy összegezzük az országgyűlési ülésszak tanulságait. Továbbá azonnal hozzá kell látni a munkaprogramban megfogalmazott feladatok megoldásához szükséges szervezeti, technikai és személyi feltételek megteremtéséhez. — A magyar népgazdaság számára előnyös, ha kiszélesítjük a külföldi működő tőke mozgáslehetőségét, mert ez oly módon ösztönözheti a gazdasági fejlődést, ahogyan a pénztőke (tehát bankhitelek felvétele) nem képes — mutatott rá a Magyar Televízió kérdésére válaszolva. — A működő tőke ugyanis nem csupán új forrásokat jelent, hanem sokkal többet: olyan munkakultúrának a meghonosodását, amelyre a hazai gazdaságnak igen nagy szüksége van. A munkaprogramnak a társadalmi fagyasztást csökkentő előirányzatairól kérdezett a Magyar Hírlap. A kormányfő válaszában hangoztatta: a fogyasztáscsökkentés olyan kényszerű kötelezettség, amelyet a következő három esztendőben sajnos nem tudunk elkerülni. Szerény számítások szerint e három év alatt 6—8 százalékos csökkentést kell elérnünk. Ez 1988-ban körülbelül 1—1,5 százalék lesz. Az MTI tudósítója azt tudakolta a kormány elnökétől, hogy az új munkaprogram nem kérdőjelezi-e meg a párt XIII. kongresszusának a társadalmi fejlődés irányairól hozott határozatát, illetve a VII. ötéves tervben foglaltakat. Grósz Károly kijelentette: — A kérdés jogos, a program elkészítése során sokan feltették már. Válaszunk egyértelmű: a párt XIII. kongresszusán, valamint a VII. ötéves tervtörvényben megjelölt két adat — a termelés növekedéséről, illetve az életszínvonal alakulásáról — nem teljesíthető; ezt ma már világosan látjuk. Ugyanakkor a kongresszusi határozat és a terv nemcsak ezeket a számokat tartalmazza, hanem alapvető törekvéseket, határozott irányt, szellemiséget hordoz, és hosszabb távú célokat is megfogalmaz. Ezek változatlanul érvényesek; a koncepció átrendezésére nem látunk indokot. A következő három évre azonban a feladatokat újra kell rangsorolni, mert az említett célokat a termelés jelenlegi hatékonyságával nem lehet elérni. Ezen a ponton kell tehát az átrendezést végrehajtani. A Financial Times tudósítója ehhez kapcsolódva arról érdeklődött, hogy lehetsé- ges-e valamiféle párbeszéd a magyarországi ellenzék és a kormányzat között. A kormány elnöke rámutatott: A kérdés azt sugallja, mintha két fél közötti párbeszédről lenne szó. De ilyen nincs. Egy társadalom van, amelyen belül akadnak, akiknek egyes kérdésekben eltér az álláspontjuk a kormányétól. Nem soroljuk közéjük a szocialista rendszer ellenségeit, mert akik a Népköztársaság törvényeit nem tartják tiszteletben, azokkal a kormány nem beszélget. Ami az úgynevezett másként gondolkodókat illeti, velük folytatni kell az eszmecserét továbbra is minden időszerű kérdésben. Ki a jó képviselő a kormány szemszögéből? — kérdezte a Magyar Rádió munkatársa, utalva az egyik, a kormány felelősségét is érintő országgyűlési felszólalásra. Grósz Károly hangoztatta: — Ez attól függ, mit képvisel. Ha igaz ügyben emel szót, akkor az a jó képviselő, aki kimondja, amit gondol, jelzi a kormánynak a problémákat és intézkedést igényel a valós gondok megoldására. Ha olyasmit tesz szóvá, ami nem reális, akkor viszont csak a kormányzat gondját szaporítja és nem viszi előbbre az ügyet. A kormányprogram megvalósításának személyi biztosítékaira vonatkozó kérdésre Grósz Károly elmondotta: bizonyos módosításokra a kormányzati munkában elkerülhetetlenül szükség van. Ha pedig a szervezet átrendeződik, akkor ez természetesen személyi változásokat is maga után von.. Nehezen lehet elképzelni, hogy egy hivatalt megszüntetünk, de a vezetője megmarad ... A kormány elnöke (a Népszava érdeklődésére) a Minisztertanács és a szakszervezetek kapcsolatával is foglalkozott. Egyebek között elmondotta: hetek óta vitatkozunk például azon, hogy milyen, úgynevezett közérzetjavító intézkedéseket hozzunk. Azért nem szóltam ezekről parlamenti beszámolómban, mert még nem tudtunk megállapodni a szakszervezetek képviselőivel. Az- eszmecserét hamarosan tovább folytatjuk. Hozzátette: a kormány a nyílt, őszinte és folyamatos eszmecserét tartja a szakszervezetekkel és általában az érdekvédelmi szervezetekkel kialakított együttműködés alapjának. Olyan párbeszédet szorgalmaz, amely nem mentes az ellentétektől, de célja az általános és sajátos érdekeknek legjobban megfelelő kompromisszum megtalálása. A hazánk nemzetközi kapcsolatrendszerét érintő kérdések sorában a TASZSZ tudósítója a magyar—szovjet együttműködés távlatairól érdeklődött. Grósz Károly kijelentete: — Miként eddig, a jövőben is a szocialista országokkal, ezen belül a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködés a kormány tevékenységének kiemelt területe lesz. Folytatjuk eddigi útunkat, azt remélve, hogy közös munkánk hatékonyabbá válik. Ennek egyik színtere a KGST-n belüli együttműködés fejlesztése. Emellett azonban a kétoldalú kapcsolatokra is nagy hangsúlyt helyezünk. A palesztin hírügynökség tudósítójának kérdésére kitért a magyar—izraeli érdekképviseleti irodák felállításáról nemrégiben Bernben aláírt megállapodásra. Nyomatékosan aláhúzta, hogy a közel-keleti kérdésben elvi álláspontunk nem változott. A megállapodás nem tekinthető a dipomáciai kapcsolatok felvételének. Végezetül egy személyes jellegű kérdésre válaszolt Grósz Károly; a Zycie War- szawy tudósítója arról érdeklődött, miért vállalta e nehéz helyzetben felelősség- teljes feladatát. — Az MSZMP Központi Bizottsága ajánlott a Hazafias Népfrontnak, majd az Országgyűlésnek erre a tisztségre. Negyvenkét éve vagyok párttag. Nem emlékszem rá, hogy ez idő alatt valamikor ne teljesítettem volna azt a feladatot, amelyet a párt rám bízott. Ha most bíztak bennem, akkor — életutam, meggyőződésem alapján — csak egyet tehettem: vállaltam és legjobb tudásom szerint mindent megteszek, hogy eredményesen végezzem ezt a munkát. — Az én székemre — tette hozzá — most nem sokan törnek. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez a kormány átmenetileg elég sok ellenszenvet fog ^kiváltani. De hiszem, ha a nehézségeinken felülkerekedünk, az érett politikai közvélemény, tehát társadalmunk döntő többsége méltányolni fogja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket nem magunk, hanem az ország érdekében, gyermekeink, unokáink érdekében teszünk. Ebben részt vállalni nekem nem áldozat, hanem megtiszteltetés.
