Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-19 / 221. szám
1967. szeptember 19., szombat Somogyi Néplap 3 A MINISZTERTANÁCS MUNKAPROGRAMJA A Minisztertanács 1990-ig szóló munkaprogramja az MSZMP Központi Bizottságának 1987. július 2-i állás- foglalásából kiindulva fogalmazza meg a kormány szándékait, feladatait és a célok megvalósításának eszközeit. A munkaprogram épit az 1985-ben elfogadott kormányprogram, valamint a VII. ötéves terv általános céljaira, de az időközben lényegesen kedvezőtlenebbé vált külső és belső gazdasági és társadalmi körülményeket veszi alapul. A magyar népgazdaság fejlődését — a nemzetközileg figyelemre méltó eredmények mellett — hosszabb idő óta halmozódó feszültségek és ellentmondások .kísérik. A megnövekedett követelményekhez gazdaságunk — a világ sok más országához hasonlóan — lassan alkalmazkodik; az elhatározott helyes intézkedéseket következetlenül hajtottuk végre. Ezért a számunkra hátrányos külgazdasági változások az el- kerülhetőnél nagyobb veszteséget okoztak. Gazdasági mechanizmusunk, irányítási rendszerünk fejlesztése felemás módon, erőtlenül ment végbe, olykor visszalépésekre is sor került. A kialakított eszköz- rendszer nem volt képes maradéktalanul közvetíteni a gazdaságpolitikai célokat. Nem teremtett kellő ösztönzést és kényszert, kiszámítható feltételeket a vállalati gazdálkodás fejlődéséhez. A szabályozórendszer ellentmondásait a központi irányítás eseti beavatkozásokkal csak részben volt képes ellensúlyozni. Gazdaságpolitikai céljaink esetenként nem voltak összhangban tényleges gazdasági helyzetünkkel és lehetőségeinkkel, a hosz- szabb távú gazdasági fejlődéshez fűződő érdekeinkkel. Több hibás döntés is született. A jelenlegi körülmények között a kormány mindent megtesz annak érdekében,' hogy a kedvezőtlen folyamatokat néhány éven belül megállítsa, társadalmi-gazdasági helyzetünket stabilizálja. Mindezt úgy kell megvalósítani, hogy egyúttal — jobban élve a szocializmus adta lehetőségekkel, erősítve az intézmények és gazdálkodó szervek körében ma is meglevő progresszív tevékenységet — az egész gazdaság számára megteremtődjenek a későbbi fejlődés, a kibontakozás feltételei és alapjai. A kormány a következő alapvető célokat tűzi ki: megállítja a konvertibilis valutában fennálló adósság- állomány növekedését, megőrzi az ország fizetőképességét; olyan érdekeltségi feltételeket alakít ki, hogy minden területen — szelektíven és rövid időn belül — számottevően fokozzák a gazdaságos termelést és az értékesítést, ezen belül a konvertibilis elszámolású kivitelt, felszámolják a veszteségforrásokat, leépítsék a felesleges munkaerőt; növeli a kormányzati irányítás egységét, következetességét, határozottságát, felelősségét, erősíti folyamatszabályozó szerepét, korszerűsíti a nép- gazdasági tervezés rendszerét, határozott intézkedéseket tesz társadalmi és gazdasági céljaink elérést szolgáló érdekeltségi és piaci mechanizmusok kibontakozására, hatásukat széleskörűen hagyjá érvényre jutni; minden rendelkezésre álló eszközzel mérsékelni törekszik a stabilizációs időszakban elkerülhetetlen társadalmi, szociális feszültségeket. I. A gazdaságpolitika fő cselekvési irányainak meghatározásakor a kormány abból indult ki, hogy gazdaságunk stabilizálásának kulcskérdése a konvertibilis adósságállomány növekedésének megállítása. A gazdaság stabilizálását elsődlegesen a gazdaságos termelés bővítése és ennek alapján az export növelése alapozhatja meg, az exporttöbblet elérése a belföldi' felhasználás csökkentését és exportra való átcsoportosítását teszi szükségessé. A közösségi fogyasztásban a kormány szigorú, de észszerű takarékosságot érvényesít, ám kimondja: a teljesítménytöbbletet elérő vállalatok, munkacsoportok, dolgozók jövedelme növekedhet. A pénzügypolitikának a gazdasági stabilizáció követelményeit kell következetesen érvényesítenie. A belső pénzügyi egyensúlyt a kormány megteremti és fenntartja; ennek érdekében folyamatosan összehangolja az állami, a vállalati és a lakossági megtakarításokat és hiteleket. A fejlesztéspolitikában növekvő szerepet fog játszani a hitelszféra és a tőkepiac, a társulások elterjedése, valamint az exportpályázati rendszer. A külső egyensúly javítása mellett a kormány megőrzi a belső ellátás egyensúlyát. E cél a jelenlegi szakaszban csak a belföldi kereslet mérséklésével és egyidejűleg a kínálat növelésével, valamint a kereslet-kínálat szerkezetének jobb ösz- szehangolásával valósítható meg. A kormány a rendelkezésre álló valamennyi eszközzel törekszik a szocialista országokból származó import bővítésére. A konvertibilis elszámolású import általános növelése a következő két-há- rom évben reális célként nem tűzhető ki, a verseny- szektorban azonban folyamatos, az export növelésével összehangolt, a mainál rugalmasabb eszköz- és anyagimport valósul meg. Gazdasági növekedésünk a termelés minőségi jegyeiben, a külpiaci versenyképességben, a munkaerő-, anyag- és eszközmegtakarításban elért eredményektől függ. Ezért ebben a szakaszban programjaink következetes megvalósítása esetén sem várhatunk számottevő gazdasági növekedést. A nép- gazdasági terv, a gazdasági mechanizmus, a pénzügyi rendszer az eszközöket és a munkaerőt elsősorban az exportképes termelés, valamint a műszaki megújulásban húzó hatású, techno’ógiailag éleniáró, versenyképes termelésbe csoportosítja át. A szerkezetátalakítási folyamatok kibontakoztatása az állam szerepének erősítését is megkívánja. II. A munkaprogramnak a termelést, a termelési szerkezetet, a műszaki fejlesztést és a nemzetközi munkamegosztást illető fejezete leszögezi: a jelenlegi termelési szerkezetben megvalósítható teljesítménynöveléssel külső egyensúlyunk tartósan nem állítható helyre, s gondjaink a külgazdasági kapcsolatok szűkítésével sem oldhatók meg. Ezért alapvető feladat gazdaságunk korszerűsítésének gyorsítása, s alkalmazkodásunk a gazdasági, tudományos és technológiai változásokhoz. Feladatunk a nemzetközileg versenyképes termelési kultúrák fejlesztésének felgyorsítása, a kor követelményeihez reális felzárkózási esély- lyel és perspektívákal rendelkező területek fejlődésének támogatása, az erre alkalmatlanok visszaszorítása. E célok elérése érdekében a termelők és felhasználók számára a kormány: — úgy fejleszti a gazdasági mechanizmus elemeit, elsősorban a külgazdasági szabályozást, hogy azok erőteljesen közvetítsék a nemzetközi piaci értékítéletét; — a távlati érdekeltség megteremtésével is elősegíti, hogy a gazdálkodó szervek termelési szerkezete a stratégiai jellegű kibontakozásra és felzárkózásra, a tartós nemzetközi műszaki és gazdasági áramlatokra épüljön; — lehetővé teszi, hogy a nemzetközileg elismert teljesítményt nyújtó gazdálkodó szervezetek fejlesztési többletforrást képezhessenek; — intézkedéseket tesz a gazdálkodó szervek és intézmények, a kutatók és fejlesztők nemzetközi tájékozódási és információs lehetőségeinek bővítésére. A kormány közvetlen struktúrapolitikai felelőssége kiterjed: a stabilizáció és a kibontakozás követelményeinek érvényesítésére, a népgazdaság fejlesztésének fő irányait és arányait meghatározó döntésekre; a KGST- ben vállalt és a szocialista viszonylatú államközi kötelezettségek teljesítésére; az energetika, az alapanyagipar, a mezőgazdaság, a védelmi célokat szolgáló termelés és a termelő infrastruktúra (közlekedés, posta és távközlés, vízgazdálkodás stb.) tervszerű fejlesztésére; a technológiai és szerkezeti megújulási folyamatokat szolgáló tudományos kutatás és műszaki fejlesztés, továbbá az oktatás és szakemberképzés működési feltételeinek fejlesztésére; a szerkezeti változások körében az állami preferenciák és diszpreferenci- ák kijelölésére; a vállalati és területi irányítás hatáskörét és lehetőségeit meghaladó jelentősebb visszafejlesztésekre vonatkozó döntésék meghozatalára. A termelésfejlesztés előterében a műszaki fejlődési világtendenciákhoz való közlekedés gyorsítása áll. A szerkezeti fejlesztés fő irányainak és arányainak elérése érdekében a termelés fontosabb területein a kormány a következő célokat tűzi ki: a) Az iparpolitika fő feladata a hatékonyabb alkalmazkodás a világgazdasági követelményekhez és hazánk adottságaihoz, a feldolgozó- ipar fejlesztése, a minőségi termelés előtérbe állítása, a meglevő kapacitások minél teljesebb kihasználása. Az ipari termelés bővítésének lehetőségei elsősorban a nemzetközi munkamegosztás növeléséből adódhatnak. Az iparfejlesztés súlyponti területei: a konvertibilis piacokon gazdaságosan értékesíthető termékeket előállító tevékenységek bővítése; a KGST-beli együttműködés; a kivitel versenyképességét javító háttéripar; a több szakágazatot érintő rendszer- szemléletű fejlesztések például híradástechnika, számítástechnika, gyógyászat, járműipar, élelmiszergazdaság); a belső adottságokra alapozott, a műszaki-tudományos fejlődés hazai eredményeit nagyobb mértékben hasznosító feldolgozóipari tevékenységek gyors ütemű fejlesztése. A kormány kiemelt figyelmet fordít az ipari termelés anyag- és energiaigényességének csökkentésére. A szerkezetátalakítási követelmények alapján felülvizsgálatra kerülnek és szükség esetén módosulnak a központi és ágazati gazdaságfejlesztési programok eddigi céljai, irányítási formái és eszközei. A termelékenység javulása, a felszámolási és szanálási törvény következetes alkalmazása, valamint a szerkezeti változások nyomán a kormányzat azzal számol, hogy középtávon munkaerő-átcsoportosításra is sor kerül, a felszabaduló munkaerő foglalkoztatásáról gondoskodik. b) Az élelmiszergazdaság fejlődése továbbra is nagy fontosságú a lakosság jó színvonalú ellátásának, valamint a népgazdaság exportképességének szempontjából. A mezőgazdasági tömegtermékek világpiacán kialakult tartós — szerkezeti jellegű — . túlkínálat — körülményei között a magyar élelmiszergazdaság korábbi exporttöbletet termelő szerepének megőrzése is szerkezetváltást követel meg. Az élelmiszergazdaság szerkezeti korszerűsítése sürgeti a magasabb minőségi követelményeket kielégítő, szakértelem- és tudományi eényes új termékek, márkacikkek termelésének és kivitelének erőteljes bővítését. c) Az építőipar sürgető feladata minőségi teljesítményeinek javítása, költségeinek csökkentése. A lakásvásárlók érdekeinek fokozott védelmében korszerűsíteni kell a szerződéses viszonyokat, ennek részeként bekell vezetni a kötelező jótállást. d) A kormányzat a stabilizációs időszakban is gondot fordít az infrastruktúra fejlesztésére. Fejlesztési, műszaki-tudományos, szerkezetátalakítási céljaink elérésének legfontosabb alapja és feltétele a szellemi tőke, a szaktudás gyarapítása, fejlesztése, a munkaerővel való eredményesebb gazdálkodás; ez szükségessé teszi az át- és továbbképzési rendszer szervezeti és tartalmi továbbfejlesztését. A kormány nagy figyelmet fordít a gazdasági kibontakozás szellemi, kulturális hátterének fejlesztésére. A jelen és jövő fejlesztési követelményei felértékelik a dolgozó ember általános s szakmai kultúrájának jelentőségét — hangsúlyozza a munkaprogram. A kormány a stabilizáció, majd a kibontakozás tényezői között kiemelkedő jelentőséget tulajdonít az irányító-vezető munka minőségének; kialakítja a vezetői irányítómunka szigorú értékelési rendjét és a felelősség- vállalással arányos anyagi és erkölcsi megbecsülést. A kormány gondoskodik a kiemelkedő színvonalú hazai alap- és alkalmazott kutatások művelésének feltételeiről. A műszaki fejlesztési tevékenységet szorosan a gazdaság és termelésfejlesztési célokhoz kapcsolja, ezért felülvizsgálja az országos kutatási-fejlesztési programokat. Elsőbbséget kapnak a kormány szerkezetátalakítási céljait alátámasztó, a gazdaságos és az exportképességet tartósan javító, a vállalatokkal közösen finanszírozott programok. Alapvető fontosságot tulajdonít a kormány a KGST-országok tudományos-műszaki haladása komplex programja keretében folyó együttműködés fejlesztésének, az új eredmények termelésben történő megvalósításának. A kormányközi megállapodások keretében elsőbbséget kapnak az országos kutatási-fejlesztési. és központi gazdaságfejlesztési programok céljait szolgáló együttműködési témák. A kormányzat tudatában van annak, hogy rövid távon a külgazdasági kapcsolatokban összpontosulnak a gazdasági fejlődés gyengeségei, de egyúttal vallja, hogy a nemzetközi munkamegosztás lehetőségeinek jobb kihasználása jelentős pótlólagos forrást is kínál a magyár gazdaság számára. A kormány továbbra is olyan külgazdaság-politikát kíván folytatni, amely minden — hazánkkal együttműködni kész — országgal és nemzetközi szervezettel lehetővé teszi a kölcsönösen előnyös gazdasági, kereskedelmi és műszaki-tudományos kapcsolatok széles körű fejlesztését. Fellép a világkereskedelemben jelentkező hátrányos megkülönböztetésekkel és protekcionista törekvésekkel szemben. Gazdasági kibontakozásunk egyik legfontosabb építőköve a szocialista nemzetközi munka- megosztás hosszú távú fejlesztési stratégiájához való tudatos kapcsolódásunk. A szocialista országokkal s ezen belül elsősorban a Szovjetunióval folytatott sokirányú gazdasági együttműködés számunkra nélkülözhetetlen. Ezt elsősorban az együttműködés minőségi jegyei, új lehetőségei, a szakosítási és kooperációs formák jobb felhasználása, az import erőteljes — az exporttal összehangolt — bővítése alapozzák meg. Ennek jegvébein aktívan közreműködünk a KGST integráció megúiításában, az áru- és pénzviszonyok, a rugalmas vállalati együttműködési formák feltételeinek kialakításában. A fejlett tőkés és a fejlődő országokkal folytatott együttműködésben a kormány támogatja a tartós kooperációs termelési együttműködésüket, az új termékek bevetését, a pótlólagos piaci lehetőségek feltárását, a vállalkozó típusú külkereskedelmi tevékenységet. III. A munkaprogram egy újabb fejezete: gazdaságirányítás, tervezés, piacépítés. A kormány felelőssége elsősorban a gazdaság- és társadalompolitika kialakítására, a főbb népgazdasági arányok és struktúrapolitikai célokra, a szocialista elosztási elvek érvényesítésére, az ezekhez szükséges eszköz- rendszer megteremtésére, a piac szabályozására és ellenőrzésére terjed ki. A gazdasági célok elérése, az egyensúlyi zavarok elhárítása esetenként a közvetlen beavatkozást is indokolttá teszi — hangsúlyozza a dokumentum. A kormány irányító tevékenységét, szervezetét korszerűsíti, összhangba hozza a társadalom és a gazdaság- politika, valamint a gazdasági mechanizmus követelményeivel. Egységes, összehangolt, az Országgyűlés által ellenőrizhető irányítást valósít meg. Elő kívánja segíteni a törvényhozó tevékenység kiteljesedését. Munkájában növeli a nyíltságot és határozottságot, s fokozottan kíván támaszkodni a társadalmi és érdekképviseleti szervekkel folytatott együttműködésre. Támogatja az állampolgárok, a gazdasági szervezetek önkormányzatának az össztársadalmi érdekekkel összhangban levő bővülését. A társadalom előtt álló döntési változatok meghatározása, a prioritások kijelölése és összehangolása, az elhatározott programok megvalósítását jobban szolgáló eszközrendszer kialakítása a népgazdasági tervezőtevékenység továbbfejlesztését igényli. Növekszik a jelentősége a stratégiai célokat, társadalmi programokat meghatározó közép- és hosz- szú távú tervezőmunkának. Az éves tervezés szerepe is nő, s a változó gazdasági feltételek, célok, feladatok és az eszközök összehangolása révén elősegíti a stratégiai célok, feladatok és az eszközök összehangolása révén elősegíti a stratégiai célok, a kormányzati program megvalósulását. A kormány kiépíti és kibontakoztatja a szabályozott piaci mechanizmusokat, s egyszerűsíti, tartós alapokra helyezi a vállalatok, intézmények, vállalkozások és a lakosság pénzügyi kapcsolatait a költség- vetéssel. Üj, egységes általános forgalmi adó életbelépését kezdeményezi, s egyidejűleg megszünteti a vállalati vagyonadót, felhalmozási adót, béradót és mérsékli a nyereséget terhelő elvonásokat, ugyanakkor csökkenti a még meglevő különféle vállalati támogatásokat. Megszűnnek az elkülönített vállalati pénzalapok. A költségvetés bevételeinek jelentős hányada a forgalmi adóból fog származni; az egységes személyi jövedelemadó bevezetése pedig biztosítja, hogy az állampolgárok hozzájárulása a közkiadásokhoz valóságos jövedelmeikkel arányos legyen, s világossá teszi mindenki számára, hogy mekkora terhet visel a közösség érdekében. A pénzügyi eszköztár kibővül, hatása és az egyes eszközök összhangja erősödik. A költségvetés újraelosztó szerepe a gazdasági szférában csökken, a tartós és átmeneti hiányok fedezése fokozatosan tartós megtakarításokra, jegybankon kívüli forrásokra is épül. A különböző jövedelemtulajdonosok megtakarításának ösztönzésére, a szelektív fejlesztéspolitika céljait szolgáló eszköz- és forrás-átcsoportosítás élénkítésére átfogó intézkedésekre kerül sor. A kamatpolitika, a tartós befektetést célzó eszközök alkalmazásának kiszélesítése növeli a vállalatok és az állampolgárok megtakarításait. A munkaprogram megvalósításának egyik fő eszköze a piaci mechanizmusok és a verseny kiteljesítése, a tőkejavak szabadabb áramlása feltételeinek megteremtése. Ennek szolgálatába kell állítani az ármechanizmust, a termékforgalom szabályozását, a termelési és forgalmazási profilkötöttségek feloldását, a szerződéses fegyelem erősítését, a versenyszabályok tisztaságát. A kormány széleskörűen felszabadítja a termelői árakat, a vállalkozási lehetőséget a termékforgalom, az export és az import, valamint a bélés külkereskedelmi profilkötöttségek megszüntetésével általánossá teszi. A piac kibontakoztatását a gazdálkodás valamennyi területén egyidejűleg összehangoltan, de fokozatosan, programszerűen kell megvalósítani. — Az adó- és árreform bevezetésekor elkerülhetetlen a szigorú monetáris politika alkalmazása, a költségvetési deficit leépítése és a felszámolási törvény következetes érvényesítése. Állami szanálásra csak kivételesen indokolt esetben kerülhet sor. A nagy arányú ár- és jövedelemmozgások mellett így lehet elejét venni az inflációs tendenciák erősödésének. — Viszonylag széles körben — mindazon termékek termelői esetében, amelyek nincsenek a hazai piacon monopolhelyzetben — sor kerülhet az árak teljes felszabadítására. 1988-ban átmenetileg szükségessé válik az ár- és bérgazdálkodás fokozott állami ellenőrzése. — Olyan árfolyampolitikát kell folytatni, amely kifejezésre juttatja a gazdaság reális versenyképességét, ösztönzi a versenyképes ex- pontot és az ésszerű importhelyettesítést. Ez mindenekelőtt a versenyszférában javíthatja az importgazdálkodás kiegyensúlyozottságát. — Az eszközök kiterjedtebb áramlásának feltétele a tulajdonosi érdekeltség önálló megjelenítése, a tulajdonosi formák bővítése, együttműködése, vagyonérdekelt intézmények és szervezeti formák létrejötte. Ezt 'szolgálja a társulási jogszabályok továbbfejlesztése, a vállalati törvény módosítása, a magánszemélyek vállalkozási lehetőségeinek szélesítése, a kereskedelmi és termelő vállalkozások integrálódása, a külföldi működő tőke bevonásának ösztönzése. — A kormány bízik abban, hogy a vállalati tanácsok, a vállalatok és intézmények vezetői felelősségüknek és hatáskörüknek megfelelően az új adórendet és más eszközöket a munka- programban megfogalmazott gazdaságpolitikai célok, a gazdaságos, piacképes termelés és a valós teljesítmények növelésére használják fel. IV. Hangsúlyosan szól a munkaprogram a lakosság élet- színvonalának alakulásáról, a társadalmi-szociális gondoskodás teendőiről. A nemzeti jövedelem elosztásában a következő években előnyben kell részesíteni a külgazdasági egyensúlyi és termeléskorszerűsítési követelményeket, ezért a közösségi és a lakossági fogyasztás színvonalának megőrzéséhez lényeges teljesítménytöbbletekre van szükség. E többletek létrejöttéig átmenetileg a lakossági fogyasztás és a reáljövedelmek mérséklődésével kell számolni. A kormány célja, hogy a dolgozók keresetei jobban iga(Folytatás a 4. oldalo:i)
