Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-18 / 220. szám
2 Somogyi Néplap 1987. szeptember 18., péntek Folytatta tanácskozását az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) venciáit vállaló elképzeléseket dolgozott ki. A stabilizálás és ezáltal a kibontakozás alapja az, hogy a két fő termelő ágazatban a szerkezet- átalakítási folyamat felgyorsuljon — tette hozzá. Aggodalmának is hangot adott: amiatt, hogy a kormányprogram végrehajtásához szükséges eszközök fogyatékosságai újra az adminisztratív és ezáltal szubjektív beavatkozások térnyerésére adnak lehetőséget. Lestámé dr. Varga Mária (Budapest, 51. vk.,), a fővárosi Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet fő- igazigatóíhelyettes főorvosa felhívta a figyelmet arra a fontos politikai követelményre, hogy minden lehető eszközzel törekedni kell a növekvő társadalmi feszültségek mérséklésére. Mint mondta: elsősorban az államigazgatás, a fegyveres testületek kiadásainak mérséklését, a párhuzamosan működő, helyenként felduzzasztott létszámmal tevékenykedő társadalmi szervezeték munkájának korszerűsítését tartja szükségesnek. Végezetül hangsúlyozta: sürgetőnek tartja a társadalom- biztosítás átfogó reformját. Tollár József (Zala m„ 6. vk.), a Kanizsa Bútorgyár igazgatója egyebek között a gazdaság lehetőségeit, a termelő kapacitások kihasználását akadályozó jelenségekre hívta föl. a figyelmet, majd az adóreformmal kapcsolatban tett különféle javaslatokat. A költségvetés kiadásainak csökkentésére indítványozta a már hosszú ideje kidolgozott regionális rendszer életbe léptetését, mivel a jelenlegi közigazgatás és intézményrendszer méretei, költségei meghaladják az ország nagyságrendig által indokolt szintet. Antal Ferenc (Veszprm m., 7. vk.), az Elekthermax Vállalat igazgatóhelyettese megállapította: a programban meghatározottak jelentősége alighanem túlzás nélkül megfelel annak a feladatnak, amikor a háború «tán az új pénzt, a forintot kellett megteremteni. Ma a forint inflálódását kell szabályozható keretek közé szorítani és a gazdaság dinamizálásának gazdaságpolitikai és strukturális alapjait megteremteni. Lotz Ernő (Borsod-Abaúj- Zempilén m., 12. vk.), az Ózdi Kohászati Üzemek vezér- igazgatója felszólalásában történelmi jelentőségűnek ítélte a népgazdaság, illetve a társadalom stabilizációját szolgáló programot. Újszerűnek nevezte, hogy az nem a külső körülmények számunkra kedvezőtlen alakulását, hanem gazdaságunk belső gyengeségét, alkalmazkodóképességének alacsony szintjét tette az első helyre. E megközelítési mód példamutató lehet az irányító szervek és a vállalatok számára is, hogy ott tegyenek nagyon határozott intézkedéseket, ahol valóban szükséges. Ezzel összefüggésben rámutatott: nem elég csak jó döntéseket hozni, hanem azokat következetesen végre is kell hajtani. Végezetül az Ózdi Kohászati üzemekről szólt, emlékeztetve arra, hogy az ágazat szerkezetváltása a legmélyebben az ózdiakat érintette. Az átalakulás számos feszültség forrása volt, de a kormányzat, a megyei és a helyi párt-, állami és gazdasági szervezetek együttes munkája eredményeként napról napra konszolidálódik a helyzet. Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Magyar Kereskedelmi Kamara főosztályvezetője kifejezve egyetértését a kormány munkaprogramjával, javasolta, hogy a stabilizációs időszakban az éves költségvetések tárgyalásával egyidőben kerüljön az Országgyűlés elé a Minisztertanács operatív, éves szintű munkaprogramja. A végrehajtással kapcsolatos teendőikről, szándékokról a miniszterelnök személyesen adjon rendszeres tájékoztatást. Javasolta a kormánynak: teremtsen olyan feltételrendszert, olyan közgazdasági környezetet a kereskedelem számára, amely biztosítja a működőképességet és fejlő- dőiképességet, s amely a magánvállalkozások számára is vonzóvá teszi az élelmiszer- kereskedelmet. Másik javaslata: a kormány vizsgálja meg milyen intézkedések szükségesek ahhoz, hogy az idegenforgalmi szolgáltató vállalatok, intézmények alapvetően piaci körülmények között, saját kockázatukra fejlődőképesen működhessenek. Lakatos László (Györ-Sop- ron m., 4. vk.), a Győr-Sopron megyei pártbizottság első titkára javasolta a kormánynak az új vállalatirányítási rendszer egyes részeinek alapos elemzését. Olyan megoldásokra van szükség, amelyek a vállalati tanácsokban fokozzák a jól értelmezett tulajdonosi szemléletet, s biztosítják, hogy a vállalati kollektíva érdekeit — hoszabb távon is — a népgazdasági érdekeket erősítve képviseljék. E tanácsok tagjait akár anyagilag is érdekeltté kellene tenni, hogy a kollektív és a személyi felelősséget jobban számon lehessen kérni — mondta Lakatos László, majd a demokrácia és a felelősség összefüggéseiről szólt. Mint mondotta: a demokráciát nem sérti, a dolgozók bizalmát viszont erősíti, ha a társadalmi, gazdasági törvények ellen vétőket következetesebben felelősségre vonják. Szarvas Andrásáé (Békés m., 1. vk.), a békéscsabai Unícan Ruhagyár meó-cso- portvezetője beszámolt arról, hogy választóinak véleménye megoszlik a kormány . stabilizációs programjával kapcsolatban. Mint mondta, érezhető, hogy a célokkal egyetértenek, de tapasztalható bizalmatlanság is az elképzelések megvalósulását illetően. Néhányan nem látják a célok végrehajtásának garanciáit, s attól tartanak, hogy hosszúra nyúlik az átmenet időszaka, s emiatt tovább csökkennek a jelenleg is alacsony munkabérek, a tervezettnél gyorsabban romlik az életszínvonal. Ennek megakadályozása nemcsak a dolgozóktól, a vállalatoktól függ, hanem a kormánytól is, hiszen a legfelsőbb szintű irányítók feladata is, hogy a célok mielőbb megvalósuljanak, s a kibontakozás mihamarabb meginduljon. Solymosi József (Tolna m., 4. vk.), a bonyhádi Pannónia tsz elnöke szűkebb hazája választópolgárainak véleményét tolmácsolva a fő- munkaidőben végzett munka nagyobb megbecsülését, szorgalmazta, a továbbiakban pedig a mezőgazdaságnak a stabilizációs időszakra' vonatkozó célkitűzéseiről': szólt részletesen. Végezetül a munkaprogram következetes. határozott végrehajtására biztatta a kormányt. Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest, 22. vk.), a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. számú gyermekklinikájának tanársegéde kifejtette: — Korábban sokszor tettük föl magunknak azt a kérdést, hogy gazdasági gondjaink megoldásában radikális kúrára vagy szolid kezelésre van-e szükség. 1968-at követően, ahogy a gondok halmozódtak, legtöbbször a szolid kezelést, választottuk. A kormány- programból és a miniszterelnöki expozéból is kiderült,, hogy most mélyebbre kell hatolnunk: oki kezeléshez kell folyamodnunk, még akkor is, ha ez sok fájdalommal jár. A munkaprogram, véleményem szerint, helyesen tárja föl az okokat és a kezelési terv, a javasolt terápia is megfelelőnek látszik. Ezek alapján egy orvos csak elfogadását javasolhatja — mondta bevezetőben. Ezután a két új adó kapcsán arról szólt, hogy a kibontakozás csak úgy képzelhető el, ha az adórendszer reformja következetesen és sok, nagy ütemű lépéssel együtt kiteljesedik. — Fontosnak tartom hangsúlyozni — mondta —, hogy gondjaink megoldásában gyorsabb ütemre váltsunk a kibontakozás lehető leggyorsabb megalapozása érdekében, és most a reformlépések összekapcsolt végrehajtására szavazzunk. Az adórendszer széles körű reformjához szorosan kötődjék a költségvetési politika és a pénzügyi rendszer reformja, ne szakadjon el ettől a következetes árreform, de a valuta- és bérreform sem. Az életszínvonal — reméljük, átmeneti — csökkenése nem tekinthető reformlépésnek: egy hibás gazdaságpolitika és a külföldi hitelekre épített életszínvonal-növekedés következménye. Most törleszteni fogunk a múltban elkövetett hibákért. ■ A népképviselet témájáról szólva kifejtette, hogy az állampolgárok mind szélesebb rétegeit kell bevonni a tennivalók kidolgozásába, a végrehajtásba és a végrehajtás ellenőrzésébe. Javasolta, hogy a nyugdíjrendszer módosításával egyidejűleg jövőre alkossanak új társadalom- biztosítási törvényt, továbbá indítványozta a bérreform megkezdését már 1988—1989- ben. Szabó Tamás (Fejér m„ 7. vk.), az Ercsi Cukorgyár osztályvezetője hozzászólásában néhány statisztikai adat felsorolásával illusztrálta a magyar gazdaság helyzetét a nemzetközi rangsorolást illetően. A számok azt jelzik — mondta —, hogy a fejlődés élvonalától való elmaradásunk az elmúlt években növekedett. A nemzetközi piacokon leértékelődtek a magyar termékek, túl sok olyan munkahelyet fenntartunk. amely nem szükséges a hatékony termelés bővüléséhez; a vezetői munkában háttérbe szorult az ellenőrzés, a számonkérés, a felelősségvállalás. Ezért naDr. Vida Kocsárd (Somogy m., 6. vk.), a Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat Balatoni Igazgatóságának igazgatója szabadon elmondott hozzászólásában elsőként arról szólt, hogy 1,8 milliárd dollár az idegenforgalmi ágazat VII. ötéves árbevételi terve. Ezt a legfrissebb helyzetelemzés alapján várhatóan mintegy 600 millióval sikerül túlteljesíteni. Hogy az idegenforgalom húsz százalékkal kisebb ráfordítással „termel ki” egy dollárt, mint az áruexport, azt mutatja: nem mondhatunk le a benne rejlő lehetőségek jobb kihasználásáról. — Egy jobb étteremben a külföldi vendég tíz deka sonkáért annyit fizet, mint gyón fontos feladata a kormánynak, hogy ígéreteit, elhatározásait következetesen véghezvigye s ezzel újabb erkölcsi tőkét kovácsoljon a feladatok megoldásához. Nem szabad megismételni azokat a hibákat sem, amelyeket az elmúlt években a fejlesztésekben elkövettek. A rossz koncepciót tükröző kormányszintű beruházások — mint a másfél milliárd forintba kerülő bicskei erőmű, a kétmilliárdért készült Adria kőolajvezeték vagy a Dunai Vasmű több mint tíz- milliárd forintot felemésztő kokszolója — jelentős veszteségeket okoztak a népgazdaságnak. A képviselő szorgalmazta, hogy a két új adórendszer mellett az új vállalati jövedelemszabályozást is vitassa meg a parlament. Kulcsár Sándor (Komárom m., 1. vk.), a Szakszezrveze- tek Komárom Megyei Tanácsának vezető titkára arról számolt be, hogy a választó- polgárok és a megyék szak- szervezeti tagsága körében a kormányzat eddigi lépései, törekvései — a korábbinál szélesebb konzultáció, a társadalmi jelzésekre történő reagálás, a rugalmasság és az önkritika erősödése — kedvező fogadtatásra találtak. A várható intézkedéseket számos fórumon, megbeszélésen, munkahelyi tanácskozásokon kommentálták. Az aggódás, a bizalmatlanság, a kétkedés ellenére az emberek többsége egyetért a kormány munkaprogramjával. A képviselő több javaslatot tett. Megfontolásra ajánlotta: a legalacsonyabb munkabéreket úgy állapítsák meg, hogy azok szinkronban legyenek a létminimumnak megfelelő összeggel. Kérte, hogy az aktív keresettel nem rendelkezző, önálló háztartásban élő 70 éven felülieket mentesítsék a televízió-előfizetési díj alól, s további segítség lenne számukra, ha az utazási kedvezményt is emelnék. Indítványozta, hogy a szociális foglalkoztatókat ne adóztassák meg. Kérte, hogy kiemelt figyelmet kapjon a pályakezdők bérezése, tudásuk, munkaszeretetük. amennyit a külkereskedő egy egész doboz sonka eladásával elér. S bevételeink nagyobbak is lehetnének. Itt említette Vida Kocsárd azt a kisebb gondot, hogy a magasabb kategóriájú üzletek nehezen jutnak nemes nyersanyagokhoz. Visszásság, hogy az összes hazai szállodai hely annyi, mint amennyi egy spanyol kisvárosban található. Ez a helyzet pedig tarthatatlan, amikor oly nagy szükség van a bevételek növelésére. A szükséges fejlesztések lehetséges forrásai lehetnek — mint mondta — a külföldi tőkehitelek, a vegyes vállalati formák. Ezenkívül több új belső forrásról is szólt. — A vállalatoknál, gazdálkodó szerveknél máig is helytállásuk megbecsülése, lakásgondjaik enyhítése. Kócza Imre (Heves m„ 3. vk.), az egri Finomszerel- vénygyár vezérigazgatója kifejtette: a stabilizációs program sikeres megvalósítása nem engedi meg, hogy a feladatok végrehajtásakor megtűrjük a következetlenséget, azt, hogy parciális érdekeket népgazdasági érdekekként tüntessenek föl. — El kell kerülni, hogy a múlt hibái visszatérjenek és a program sikerét veszélyeztessék — hangsúlyozta. Kifejtette, hogy a stabilizáció, valamint a sikeres kibontakozás feltételeként a bizalom mielőbbi helyreállítására, megerősítésére van szükség, különösen a központi államigazgatási szervek és a gazdálkodó szervek, valamint az állami vezetés és az állampolgárok közötti kapcsolatban. A többi között felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy míg a kormány munkaprogramja célul tűzi ki a munkateljesítményekkel arányos bérezést a főmunkaidőben, addig az iparban jövőre központi bértömeg- és átlagbérszabályozás bevezetését tervezik. Morvay László (Budapest, 33. vk.), az Olajipari Fővállalkozó és Tervezővállalat létesítményi főmérnöke bevezetőben a kőolajfeldolgozó ipar tevékenységéről szólt, majd a szerkezetátalakítási program végrehajtásával kapcsolatban rámutatott: az összességében helyesen megfogalmazott célkitűzések pénzügyileg megalapozatlannak látszanak, nem érzékelhető az egyes célok eléréséhez szükséges anyagi fedezet. Egyetértve azzal a gondolattal, hogy a szükséges fejlődési forrást a vállalatoknak maguknak keli megteremteniük, megjegyezte, hogy a jelenlegi pénzügyi elvonási rendszer mellett ez szinte lehetetlennek látszik. Hangsúlyozta: az ipar szerkezetváltási folyamatának elengedhetetlenül együtt kell járnia a pénzügyi rendszer törvényszerű megújításával. vannak olyan elfekvő összegek, amelyeket — részesedve természetesen a vállalkozás devizabevételéből — befektethetnének az idegenforgalomba. A mai helyzet ki is kényszeríti az ilyen „több lábon állás”-t. Egy másik újszerű lehetőség volna a lakossági megtakarítások bevonása. Ennek kapcsán a somogyi képviselő Olaszország utóbbi öt évének ma már Nagy-Bri- tanniát is meghaladó fejlődését hozta fel példának. E pezsdülés titka ugyanis az, hogy a lakossági megtakarításokat szintén bevonták a termelő szféra fejlesztésébe. A továbbiakban a képviselő — önkéntelen tapsot aratva — egy pénz nélkül is megvalósítható lehetőségről szólt. — Az utóbbi évtizedben költségvetési forrásból mbb olyan főhatósági, intézményi üdülő épült, amelynek színvonala a négycsillagos szállodákéval vetekszik. Szép többletbevételt hozna, ha legalább a nyári főidényben ezeket az idegenforgalom szolgálatába állítanák. Ezzel kapcsolatban nem valamiféle rendeletre gondolok, hanem arra, hogy ezek a szervezetek önként ajánlják föl üdülőiket... Az ágazat fejlesztése, túl e bevételeken, sok tízezer munkaalkalmat is teremthetne — mondotta a továbbiakban. — S ne higgyék, hogy a bevezetőben említett eredmények önmaguktól születtek. Több mint 200 ezer idegenforgalmi és vendéglátóipari dolgozó tervszerű és jó munkáját dicsérik. Nagy László (Borsod- Abaú j - Zemplén m„ 16. vk.), _a krasznokvajdai Bástya Termelőszövetkezet elnöke szerint ahhoz, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek a programban támasztott magasabb követelményeknek megfeleljenek, nélkülözhetet" len a feltételek egyértelmű meghatározása. Koltai Imre (Pest m., 28. vk.), a Váci Cement- és Mészművek vezérigazgatója a foglalkoztatáspolitikáról szólva hangsúlyozta: nem szabad alábecsülni azoknak a munkásoknak a számát, akiket a keresetszabályozás megszüntetése hátrányosan érint majd. Hozzátette: az egyén számára az átmeneti munkanélküliség is tragédia. Győrffy László (Vas m., 7. vk.), az ostffyasszonyfai Petőfi Termelőszövetkezet elnöke részletesen elemezte, miként lehetne megállítani a konvertibilis adósságállomány növekedését. Kovács László (Pest m., 20. vk.), a Dunai Kőolajipari Vállalat műszakvezetője azokat az aggodalmakat, reménységeket, áldozatvállalást és tenniakarást is kifejező megnyilvánulásokat tolmácsolta, amelyeket Pest megye legnagyobb vállalatainál, dolgozótársai körében tapasztalt. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), az MTV szegedi stúdiójának szerkesztő-riportere több kérdést intézett a kormány elnökéhez a nagy- beruházások, az állami apparátus, a politikai, társadalmi és tömegszervezetek számára adott állami dotáció felülvizsgálatára, a honvédelmi kiadások esetleges csökkentésére s egy esetleges kényszerű adósságátütemezésre vonatkozóan. A kormány munkaprogram-tervezetét értékelve a képviselő hangsúlyozta: nagy figyelemmel és rokonszenv- vel kísérte a kormány elnökének eddigi tevékenységét, munkamódszerét, nyíltságát és őszinteségét. Alapvetően egyetért a programban megfogalmazottakkal. Ennek indokaként említette, hogy a fő célkitűzések elfogadhatóak, alkalmasak a nemzeti közmegegyezésre, s mozgósítanak a feladatok elvégzésére. Ugyancsak itt említette meg, hogy a kormány nem kerülte meg a felelősség kérdését. Bizakodásra ad okot az az akarat, hogy az elmúlt 15 évet tudományos alapossággal fel kell tárni, elemezni szükséges. Kételyeinek is hangot adott; mint mondotta, a gazdasági folyamat nem lesz megvalósítható a politikai intézményrendszer reformja nélkül. Elengedhetetlennek nevezte a parlamenti, képviselői munka továbbfejlesztését, a most megindult megújulási folyamat továbbvitelét, a közéletünkben jelentős erőként jelen levő konzervativizmus elleni föllépést. A kollektív vezetés és az egyéni felelősség egymásra ható kapcsolatát boncolva így fejezte be felszólalását: — Szívem szerint most azt javasolnám, hogy a kormány elnökhelyetteseit és tagjait mentsük fel tisztükből, s Grósz Károly alakítsa meg kormányát. Ha most ebben nincs is egyetértés, javaslom, (Folytatás a 3. oldalon) Dr. Vida Kocsárd hozzászólása Űj források az idegenforgalom fejlesztésére
