Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-18 / 220. szám
1987. szeptember 18., péntek Somogyi Néplap 3 Folytatta tanácskozása* az Országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról.) hogy a következő választások után alakuló kormány eszerint szerveződjön — mondotta. Végezetül támogatásáról és a megvalósításban való részvételi készségről biztosította a kormány munkaprogramját. A képviselő a pénzügyi eszköztár bővítésével, a kétszintű bankrendszer létrehozásával kapcsolatos tapasztalatokról, a továbbfejlesztés lehetőségeiről is szólt, majd rámutatott: a gazdaságirányítás reformjának időszerű kiterjesztése elkerülhetetTisztelt Országgyűlés! A kormány és a magam nevében megköszönöm a felszólalásokat, támogatásukat,, s azt, (hogy gondolataikkal hozzájárultak a helyzetelemzéshez, az útkereséshez, a módszerek kutatásához. Nagyon köszönöm a végrehajtásban való együttműködés szándékát is. Külön szeretném megköszönni Kádár János elvtársnak, hogy a párt Központi Bizottsága nevében támogatja a kormány törekvéseit. Felszólalásában megerősítette törekvéseink elvi alapjait és hozzájárult ahhoz, hogy a kormány széles körű politikai összefüggések szem előtt tartásával szervezze munkáját. Ugyancsak köszönöm a Szakszervezetek Országos Tanácsa, valamint az MTESZ képviseletében elhangzott, a kormány programját támogató képviselői gondolatokat. Ezek a támogatások nagyon sokat jelentenek mindennapi munkánkban, erőt adnak nekünk. Ügy érzem, e két nap alatt jelentős lépéseket tettünk előre, annak az egységnek á kialakításában, amely nélkül nem lehet sem stabilizálni, sem egy kibontakozási programot előkészíteni. Ügy érzem, egyetértés alakult ki közöttünk a helyzet megítélésében. A kibontakozás fő irányait illetően is azonos módon gondolkodunk, a főbb módszerekben és eszközökben is tisztázódtak az álláspontok. S bízom benne, ezt nem értik félre: az előkészítésben alkalmazott munkastílusunk is rokon- szenvre talált itt. Milyen kérdések várnak még tisztázásra? Ügy látom, hogy a program végrehajtásának biztosítékait illetően maradt sok kétely és kérdés. Megfogalmazták: megvannak-e a gazdasági, társadalmi, politikai, erkölcsi feltételek ahhoz, hogy a programot végre tudjuk hajtani, a gazdasági, politikai intézmények alkalmasak-e arra, hogy befogadják a változásból fakadó követelményeket, a megújulást. Ugyanakkor teljes egészében megértem annak a képviselőnek a gondját, aki kijelentette: vegyes érzelmekkel szavazza meg e programot. Őszintén megvallom, bennem is meglehetősen sok vegyes érzés kavarog most, ebben a pillanatban, ugyanúgy, mint ahogy az elmúlt két és fél hónap alatt is. Azzal a különbséggel, högy nem vagyok olyan helyzetben, mint a felszólaló képviselő: nem engedhetem meg magamnak, hogy csak reménykedjem, nekem dolgoznom is kell a programért! Miért vannak bennem vegyes érzések, feszültségek ? Mert a mai napig úgy érzem, hogy nem teremtődött meg az a szakmai, szellemi egység, amely a célok megalapozottabb megjelöléséhez, eléréséhez szükséges. Ezt még közösen kell kidolgoznunk. Ezért e helyről is szeretném kérni az elméleti és gyakorlati szakembereket, gazdasági vezetőket, segítsék a kormányt a kor mai lenné teszi a költségvetés szerepének törvényben rögzítendő újraértékelését. A reform szerves része az Országgyűlés áltál ellenőrzött irányítás igénye. Ennek szellemében az eddiginél nagyobb önállóságú jegybank felelhet meg a hatékony pénzmennyiség-szabályozás feladatának. Javasolta ezért annak megfontolását, hogy a jegybanki tevékenység felügyelete a parlament hatáskörébe tartozzon. Gágyor Pál (Budapest, 13. vk.), az Ipari Informatikai Központ vezérigazgatója kiemelte: a stabilizáció és a követelményeinek megfelelő munkastílus és munka- módszer kialakításában, hogy eleget tudjon tenni a program által támasztott rendkívül nagy követelményeknek. Tisztában vagyok persze azzal, hogy ez a program teljes egészében nem felel meg a mai valóság minden igényének. De a kérdés úgy vetődött föl: várjunk-e még, tanulmányozzuk-e még a különböző kérdéseket, vitatkozzunk-e tovább a szakemberekkel, hogy ily módon lassan kialakuljon egy érlel- tebb, talán kevesebb tévedési lehetőséget magában hordozó koncepció. Vagy már vigyük döntésre a programot most, dolgozva közben annak gazdagításán és hozzákezdve a végrehajtáshoz. Mi az utóbbit választottuk! Tettük ezt egy igen gyakorlati meggondolásból: mert sürget az idő, tenni, cselekedni kell. Ezzel a döntésünkkel vállaltuk a tévedés lehetőségét, azt, hogy esetleg egy politikailag nem kellően előkészített programot terjesszünk elő, amelyet ménéi közben talán többször módosítanunk kell, ami óhatatlanul presztízsveszteséggel jár. Mi ezt vállaltuk, s meggyőződésem, hogy ezen az úton kell járnunk. A dolgunkat nehezíti az is, hogy az országban jelen vannak azok az erők, amelyek nem az ország jövőjével, hanem csupán személyes ambícióik kielégítésével törődnek. ök azok, akik a „minél rosszabb — annál jobb” filozófiáját vallják. Ezzel is számolnunk kell. A kormányprogram még el sem készült, amikor valaki levélben közölte velem, hogy nem ért egyet vele. Tapasztalható tehát demagógia is az országban, amely nem mindig kap kellő visszautasítást. Márpedig a politika története arra tanít, hogy követelni mindig könnyebb, mint megteremteni a feltételeket az igények kielégítéséhez. Hálás vagyok mindazoknak, akik személyesen a miniszterelnököt is támogatásukról biztosították. Ügy vélem azonban, hogy elsősorban néma kormányfő, a kormányzat támogatására van kibontakozás alapfeltétele az egyre több versenyképes exportáru. Majd hozzátette azt is, hogy a világpiac ma a tudásigényes termékeket honorálja a legjobban. Simon Péter (Tolna m., 9. vk.), a Paksi Atomerőmű Vállalat üzemviteli igazgatója hangsúlyozta: az energetikai fejlesztéseket az elmúlt években sok kritika érte, számos közgazdász szerint ezek a beruházások túlzott mértékűek voltak s egy részük a feldolgozóipar rovására valósult meg. A felszólalásokra Grósz Károly válaszolt. szükség, hanem arra, hogy közösen megoldjuk társadalmi-gazdasági gondjainkat. A kormányt az Országgyűlés ha szükségesnek tartja, bármikor felmentheti, a képviselőt is visszahívhatják a választópolgárok. De azt semmiképpen sem engedhetjük meg magunknak, hogy ne nézzünk szembe az előttünk álló feladatokkal, ne dolgozzunk a problémák megoldásán. A kormánynak az jelenti a legnagyobb támogatást, ha mindenki teszi a dolgát ott ahol él, dolgozik, s ahol lehetősége van erre. Gazdaságunk ma olyan kátyúban van, amelyből csak úgy tud kijutni, ha a politika, az egész társadalom minden támogatást megad ahhoz, hogy úrrá legyen gondjain és ismét országunk szilárd alapjává váljék. Grósz Károly ezután kitért a kormányprogram vitájában fölvetődött néhány kérdésre. Elsőként arról az indítványról szólt, hogy a Magyar Nemzeti Bank tartozzék közvetlenül az Országgyűlés irányítása alá- Mint mondotta: a törvényhozó testület dolga, hogy a javaslatot tanulmányozza és döntsön róla, addig is azt ajánlotta, hogy az MNB elnökét az illetékes ország- gyűlési bizottság — vagy ha szükségesnek látszik, a teljes képviselőtestület — az eddigieknél gyakrabban számoltassa be az intézmény munkájáról. — Ami a bős—nagymarosi vízlépcső építését illeti — folytatta —, felelősséggel végiggondoltuk és végig is számoltuk a beruházás jelenlegi helyzetét, annak anyagi előnyeit és terheit. S ennek alapján jutottunk arra a következtetésre, hogy nem vissza, hanem előre* kell lépni. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökével konzultálva kértük: nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy a rendszer a tervezettnél 15 hónappal hamarabb termelhessen. Szó esett a tengizi beruházásról is. Szovjet partnereinkkel közöltük: a harmadik technológiai sor építésében nem veszünk részt. Eddig vállalt kötelezettségeinket teljesítjük, de szűkös anyagi lehetőségeink miatt a folytatást nem vállalhatjuk. Pedig nagyon nagy szükségünk volna a részvétel ellenében kapott további földgázszállítmányokra is. Nagyberuházásaink sorában — egyebek között — szóba hozta a kormányfő a recski érclelőhely sorsát. Ott most évi 100 millió forint értékben állagmegőrzési és kutatási munkálatok folynak. Jövőre kell dönteni Európa ezen egyik leggazdagabb ércmezőjének a hasznosításáról. Felelős, gondos számításokon alapuló döntésre van szükség, hiszen igen sok pénz kell a kitermeléshez. A kérdés tehát az, hogyan egyeztethetők össze az ország jelenlegi teherbíró képessége és hosszú távú érdekei. Grósz Károly ezután elmondta, hogy vizsgálják az államapparátus, a párt- és társadalmi szervek anyagi támogatásával kapcsolatos kérdéseket. — Gondos elemzéssel, alapos munkával megnézzük, mi az, amit át kell — át lehet — csoportosítani, mert e szervek működését nem veszélyeztethetjük. Ami az adósság átütemezésének kérdését illeti: erre nem készültünk föl. Nem ezzel a gondolattal terjesztettük elő a programot. Azon dolgozunk és azért dolgozunk, hogy ne kerüljön sor az adósságátütemezésre. Ennek a programnak az a célja, hogy az ország elkerülje azt a válságot, amelynek következményei beláthatatla- nok lennének az egyes ember és az egész ország jövője szempontjából. A politikai intézmény- rendszer reformjával kapcsolatban — nem mint miniszterelnök, hanem mint a Politikai Bizottság tagja — azt tudom mondani, hogy ezen több munkabizottság dolgozik. Ezzel együtt a kormány kötelessége a maga munkastílusát és munka- módszerét is korszerűsíteni, egész intézményrendszerét felülvizsgálni, mert úgy hat, hogy az élet naponta ott is új követelményeket támaszt velünk szemben. A kormány munkaprogramjának sikere nagyban függ attól, hogyan tudjuk befejezni az 1987-es esztendőt. A mai, illetve a tegnapi vitában erről viszonylag kevés szó esett. Ezért kötelességemnek érzem, hogy felhívjam szíves figyelmüket arra: ez évi terveink és az eddigi teljesítmény között meglehetősen nagy a különbség. Hátra van még ebből az_ esztendőből több mint három hónap. Ez alatt még nagyon sokat tehetünk azért, hogy a kibontakozási program jobb pozícióból induljon. A parlamenti vitában elhangzott minden egyes javaslatot megvizsgálunk. Egyeseket — ha szükséges — a munkaokmányban is rögzítünk. A többieket sor- bavesszük, rendezzük, részben a parlamentnek, illetve az előterjesztő képviselőnek visszaigazoljuk. A javaslatok nagy része beépülhet az ágazati programokba, illetve a gyakorlati munka során alkalmazható. Nagyon fontosnak tartom azt a figyelmeztető jelzést, miszerint az adórendszer kidolgozásánál, elfogadásánál számoljunk azzal, hogy e rendszernek hosszú távú funkciót kell betöltenie a magyar gazdaságban, tehát a pillanatnyi gondok miatt nem köthetjük meg „kezét- lábát”, mert akkor nem tud eredményesen működni. Ez igaz. Itt van azonban egy valódi nagy dilemma: ez a rendszer — még akkor is, ha tudjuk, hogy majd többször kell igazítani rajta — hosszú távra épül be a magyar gazdaságba, de mégiscsak a mai valóság talaján jön létre. A továbbiakban Grósz Károly arról szólt, hogy felvetődött a vitában a szigorú árellenőrzés követelménye. — Teljesen jogos ez az igény. A közelmúltban megvizsgáltattam hat nagykereskedelmi vállalatnál összesen 15 500 árucikk áremelkedésének okát. E termékek árai általában 15 százalékkal nőttek. Azt tapasztaltuk, hogy minden áremelkedésnél volt valamilyen valós ok, de sehol sem volt indokolt akkora áremelkedés, mint amekkorát végrehajtottak. Hallottunk néhány javaslatot az idegenforgalommal kapcsolatban is. Nagyon fontosnak tartom, hogy rangjának megfelelően kezeljük ezt a területet, amely az elmúlt években mind nagyobb szerepet töltött be a magyar gazdaság életében. Néha persze a hazai lakosságnak bosszúságot is okoz, de örvendetes jelenség, hogy ilyen jelentős az idegenforgalom. Azt tapasztaljuk ugyanakkor, hogy ez a gyors növekedés együtt jár kellemetlen jelenségekkel is. Célszerű, hogy a jövőben fokozottabban fejlesszünk bizonyos idegenforgalmi ágakat, például a gyógyturizmust vagy a konferenciaturizmust. Számolnunk kell viszont azzal a ténnyel, hogy a bevásárlóturizmus ilyen árviszonyok mellett tartósan megmarad. Az egyik képviselő nagy sikert aratott a vitában egy fontos gondolatsorával. Azt mondta, hogy a nyugati árak után a nyugati béreknek is be kellene gyűrűzniük az országba. Teljes mértékben egyetértek a felszólalóval, de két apró pontosítást szeretnék hozzátenni. Az egyik a sorrendiségre vonatkozik, a másik az észrevétel tartalmára. Először honosítsuk meg nálunk a „nyugati”' munkát, termelést. Utána jöjjön a bér, majd azt követően az ár. Ha ezt a menetrendet közösen meg tudnánk valósítani, akkor nagyobb lesz a termelés, lesz mit, és miből megvásárolni. Felvetődött a hozzászólásokban a szabályozók kérdése. Jogosnak tartom, hogy a vállalatvezetők sürgetik a jövő évi szabályozók megjelentetését. De az igazsághoz hozzá tartozik, hogy október előtt máskor sem ismerhették "meg a szabályozókat. Reméljük, októberben most is ki tudjuk majd adni a jövő évi gazdálkodást befolyásoló jogszabályokat. Az élelmiszer-kereskedelem problémáit is szóvá tették. Nekem is az a véleményem, hogy az élelmiszer- kereskedelem helyzetén változtatni kell: anyagi körülményei miatt ez a terület ma hazánkban a kulturált áruellátás akadályává vált, és az egyik közérzetrontó tényező lett. A bérreformmal kapcsolatos észrevételekkel egyetértünk: 1988-ban megkezdjük kidolgozását. De úgy érzem, ehhez a bérreformhoz ma valamiféle illúzió tapad. Sokan azt hiszik, ha lesz bérreform, lesz több bér is. Ha következetesek akarunk maradni a programban megfogalmazottakhoz, akkor a reálbér nem növekszik automatikusan, csak a termeléssel összefüggésben. Ha ebben nem tudunk egységes álláspontra jutni, s azt nem tudjuk betartatni, akkor semmit nem értünk el az adórendszerrel, azzal, hogy most átmenetileg megpróbáljuk a fogyasztást csökkenteni. Grósz Károly kitért arra is, hogy a vitában felvetődött az Országgyűlés ellenőrző szerepének kérdése. Kijelentette: — Tisztelt Ház! Kérem, döntsenek, milyen módszert tartanak szükségesnek és kívánatosnak a kormányzati munka ellenőrzésére. Mi nem tudunk olyan módszert elképzelni, amely számunkra kellemetlen lenne. Nincs a világon olyan kormány, amelynek ne az lenne a legjobb, ha ihunkáját állandóan ellenőrzik, ha látják, mit, miért tesz. Elhangzott — joggal —, hogy áldozatot kérünk a társadalomtól. Most kikerülhetetlen, hogy kétszámjegyű inflációt vállaljunk, de terveink szerint 1989-ben 8—9 százalékos, 1990-ben pedig körülbelül 6 százalékos inflációval lehet számolni. Pontos számokat természetesen csak akkor tudunk majd mondani, s felelősséggel csak akkor tudunk nyilatkozni, ha az első év eredményét látjuk. Azt azonban hangsúlyozni szeretném: az élet- színvonalat csak olyan mértékben csökkentjük, amilyen mértékben az feltétlenül szükséges. S csak addig, ameddig az elkerülhetetlen! Az infláció nem ok, hanem következmény. Az okokat kell megszüntetnünk, s nem a következményekre kell koncentrálnunk. Sok reformjavaslat fogalmazódott meg, s egy sincs, amellyel ne értenék egyet. A reformot azonban nem önmagáért fejlesztjük, a reform nem cél, hanem eszköz. Tehát olyan ütemben kell előbbre haladnunk, ahogy az az egész társadalom fejlődését és felemelkedését biztosíthatja. Képviselői ajánlásként hangzott el: a miniszterelnök őrizze meg tisztaságát. Ünnepélyesen kijelentem önöknek, hogy nem lehet tartósan „ártatlan” a miniszterelnök! Nem lehet, azért mert felelősségteljesen akar élni azzal a bizalommal, amelyet — ha a programot megszavazzák — maga mögött érez. Kikerülhetetlen, hogy felvállalja a konfliktusokat, s akkor nincs garancia arra, hogy a miniszterelnök nem téved, nem követ el hibát, s hogy minden döntése megfelel a kor pillanatnyi követelményeinek. (Bár talán annak inkább, kevésbé az utána következő megmérettetéseknek.) Azt nem tudom ígérni, hogy hiba nélkül fogok, fogunk dolgozni. Azt azonban igen: mindent elkövetünk, hogy a legkevesebb hibával tegyünk eleget kötelességünknek. Lesz bennünk erő szembe nézni gyengeségeinkkel, lesz bennünk bátorság, hogy bevalljuk tévedéseiket, s hiszünk abban, hogy lesz erőnk ezek kiigazítására is. Köszönöm türelmüket, figyelmüket, segítökészségü- ket. Szeretném még elmondani, hogy amikor a kérdés elhangzott: van-e garancia arra, hogy előbbre jutunk, sokat töprengtem, mit is válaszoljak. Én két garanciát tudok. Az egyik, hogy ez a nép élni, alkotni akar, nyugodt jövőt vár, így szeretné tervezni holnapját. És ez nagy kényszerítő erő mindig, minden vezető számára. A másik: az ország, a szocializmus ügye mellett elkötelezett, áldozatkész, politizáló emberek nagy közössége dolgozik a pártban, a szakszervezetekben, a népfrontmozgalomban, a különböző társadalmi szervezetekben. Ezek az emberek egész életüket tették fel ügyünkre — s ha ez áldozat volt, önként tették! Tehát ha garanciát keresünk, akkor én két következtetésre jutottam: az egyik az érdek, a másik pedig az elkötelezettség, az öntudat. E házban a vita során számosán idéztek nagy gondolkodókat. Én is idézem most József Attilát: „az érdek, mint a gazda, úgy igazgat, ezt érti rég, de ostobán, ki gazdag, s ma már sejteni kezdi sok szegény.” A költő nekem azt üzeni, hogy nemcsak anyagi érdek létezik, hanem erkölcsi érdek is. A mi erkölcsi érdekünk az ország boldogulása! Grósz Károly vitaösszefoglalója után szavazás következett. Sarlós István, az ülés elnöke feltette a kérdést: az Országgyűlés támo- gatólag tudomásul veszi-e a kormány írásban benyújtott munkaprogram-tervezetét, a miniszterelnök bevezető vitaindítóját és összefoglalóját. A képviselők egyhangúlag elfogadták a programot. Az Országgyűlés őszi ülésszakának második napja — amelyen Sarlós István, Cser- venka Ferencné és Péter János felváltva elnökölt — ezzel befejeződött. SÜRGET AZ IDŐ, TENNI, CSELEKEDNI KELL Grósz Károly vitazáró beszéde
