Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-17 / 219. szám
1987. szeptember 17., csütörtök Somogyi Néplap 3 Megkezdődött az Ortiággyiilét isii ülésszaka KÁDÁR JÁNOS BESZÉDE Tisztelt Országgyűlés! Ismerve a Minisztertanács munkaprogramját — és meghallgatva most Grósz Károly miniszterelnök elvtársat — az a meggyőződésem, hogy a helyzetelemzés pontos, a fő tennivalók megjelölése helyes. A kormány 1990-ig szóló munkaprogramja jól kapcsolódik a párt július 2-i, gazdasági-társadalmi kibontakozási programjához. Ezért elfogadom és a Központi Bizottság nevében is elfogadásra ajánlom. Hangsúlyozni szeretném, hogy én — és gondolom, hogy velem együtt mindazok, akik figyelemmel kísérték — nagyra értékelem azt a nagyszabású, dinamikus és alapos előkészítő munkát, amelyet a kormány a program kidolgozása során végzett, azt a széles körű konzultációt, amelyet a társadalom legkülönbözőbb területeinek felelőseivel folytatott. Meggyőződésem, hogy a munkaprogram bizalmat és támogatást érdemel. Hadd emlékeztessek arra, hogy sok évvel ezelőtt, az akkor új párt- és kormányvezetés nevében én is szóltam itt az Országgyűléshez. Akkor azt mondtam: azok az emberek, akik a vezetés felelősségét magukra vették, nem hatalmaskodni, nem uralkodni, hanem szolgálni akarnak — szolgálni a szocializmus ügyét, a nép érdekeit! Kiemeltem: ha az ország ügyeiről szólunk, a mi feladatunk nem az, hogy szépeket mondjunk, hanem az, hogy a valóságról szóljunk és igazat mondjunk. Ha önök végiggondolják a pártnak a gazdasági-társadalmi kibontakozásról szóló július 2-i állásfoglalását, a Minisztertanács itt beterjesztett munkaprogramját, s a miniszterelnök ehhez kapcsolódó szavait, azt hiszem bátran mondhatják: az ország vezetése ma is nyíltan beszél a valóságról, az igazat mondja. Ebből nem engedhetünk, ezt meg kell tartanunk. — Mai helyzetünk azonnali cselekvést, határozott lépéseket követel az ország vezetőitől, népünktől is — hangsúlyozta Kádár János, majd részletesen szólt a nehézségek kialakulásáról, a gazdasági szerkezet megváltoztatásáról. Kiemelte: — A felelősség dolgában a legfontosabbnak azt tartom, hogy tanuljunk a hibákból, és vonjuk le a következtetéseket. A Minisztertanács munkaprogramja ezt meg is teszi. Melyek voltak a párt- és az állami vezetés hibái? Elsőként az, hogy a nemzetközi gazdasági környezet számunkra hátrányos változásait időlegesnek, átmenetinek tartottuk. Emellett bizonyos mértékig mi is magunkévá tettünk egy olyan téves nézetet, hogy a világ- gazdasági változások a szocialista gazdálkodásra nem gyakorolnak jelentős befolyást. Jó pár éven át fenntartottunk egy közepes fejlődési ütemet, mind a termelés, mind pedig az élet- színvonal emelkedését tekintve. Nem arról van szó, hogy valami esztelen tempót diktáltunk volna, de az ütem nem volt megalapozott. — Szólok egy olyan természetű hibáról is, amely lényegében azóta végigkíséri a rendszerünket, mióta a szocialista fejlődés útjára léptünk. Előbb deklaráltuk a vívmányokat, rendeltük el a járandóságokat, juttatásokat — beleértve az ingyenes közoktatást, az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátást, és sok minden mást —, mint megteremtettük volna az anyagi alapját. Ennek a vége az lett, hogy többet fogyasztottunk, osztottunk el különböző célokra, mint amennyit ténylegesen megtermeltünk. Nem lehet ezt a gyakorlatot tovább folytatni. Az említett hibák közül külön is foglalkoznék azzal, hogy nem tudtunk időben és megfelelően alkalmazkodni a nemzetközi gazdasági folyamatokhoz. Mi magunk nehezítettük meg helyzetünket a nemzetközi piacon azzal, hogy a szerkezetváltás és a termékváltás rendkívül lassú volt. Áruink leértékelődtek, és más okoknál fogva is sokszor nehezen, értékükön alul voltak eladhatók. Szeretném kiemelni a Központi Bizottság júliusi állás- foglalásának egy kulcsmondatát, amelyben — szerintem — benne van egész programunk lényege. A mi feladatunk — most csak magunkról beszélek, de ezt lehet szélesebben is értelmezni — a szocialista rendszer humánus alapelveit megtartva megteremteni a racionális, hatékony gazdálkodás feltételeit. Enélkül nem bontakozhatnak ki a szocializmus kétségtelen előnyei. Ami nagyon lényeges: feladatunk történelmileg új, és még nem találtuk meg végrehajtásának útját, módját. Meggyőződésem, hogy rátalálunk a helyes útra, a megfelelő módszerre, s a gazdasági életben szükséges változások a szocialista elvek betartása mellett, azok figyelembevételével mennek végbe. Igaz, az ütem még lassú, de a szocializmus most is fejlődik. Ennek alapja a munka. A felépítmény a gazdaságra épül. Ha még akarjuk teremteni a szocializmus biztos jövőjét — és ezt akarjuk —, akkor szilárdabb gazdasági alapot kell építenünk. Ez az a történelmi lecke, amelyet nem oldottunk még meg. Sokszor felmerült — nem is teljesen alaptalanul —, hogy a szükséges reformok időnként megtorpantak, aztán megint nekilendültek; hogy ezen a téren következetlenség mutatkozott. A Központi Bizottság nevében is mondhatom, hogy sohasem szándékoztunk megállítani a reformfolyamatot, mi határozottan és céltudatosan jártuk utunkat. Ám az általános közgazdasági követelményeket a szocializmusban sem lehet csak- úgy egyszerűen érvényesíteni. A közgazdászokat biztattuk és biztatjuk, hogy dolgozzanak, kutassanak, jussanak értékes tudományos következtetésre, de azt meghatározni, hogy a valóságban mit, hogyan, mikor lehet bevezetni, az a párt és az ország vezetésének nagyon terhes és felelős feladata marad. — Meg vagyok győződve arról — hangsúlyozta a továbbiakban —, hogy a kormány munkaprogramja határozott lépést jelent abba az irányiba, amelyet úgy fogalmaztam: a szocialista^ rendszer elveinek szem előtt tartásával megteremteni a hatékony és racionális gazdálkodás feltételiéit. Kérem/ hogy az Országgyűlés támogassa ezt a munkát, annak tudatában, hogy az idő cselekvésre sürget. Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaság munkájával szemben támasztott általános igényeiket a Központi Bizottság július 2-i állásfoglalása tartalmazta. Ezeket most nem részletezem. A lényeg : meggyőződésünk szerint a gazdasági és társadalmi kibontakozás feltétele a szocialista tervgazdálkodás az ésszerűen szabályozott és épített piac törvényeinek figyelembevételével ; a gazdasági reformok következetes folytatása, a szocialista tulajdonformák fejlesztése. Segítsük elő a tőkekoncentrációt, ne legyenek holt pénzek az országban! Tegyük lehetővé a jól prosperáló és becsületesen nyereséghez jutott vállalatoknak, hogy beruházhassák a rendelkezésükre álló anyagi javakat, összegeket saját termelésük fejlesztésére vagy akár más, velük kapcsolatban álló üzemek tevékenységének a javítására. Lehetővé kell tenni, hogy a termelő kollektívák dolgozói — részjegy vásárlásával, vagy más alkalmas formában — a vállalat, a szövetkezet résztulajdonosaivá válhassanak. Határozottan és bátran kell ezeket a kérdéseket megvizsgálnunk, majd a lehetséges, reális változtatásokat bevezetnünk. Ugyanilyen határozottnak kell lennünk abban, hogy a ' magánkisiparra, a magánkiskeresedelemre — persze nem az üzéredésre — a szocialista rendszerben történelmi távlatokban nézve is szükség van. Ezért támogatjuk tevékenységüket. Éveken át óriási viták folytak a kisegítő gazdasági tevékenység különböző formáinak létjogosultságáról is. Közöttük a legkiterjedtebb a mezőgazdasági háztáji gazdálkodás. Ezeket továbbra is határozottan, energikusan támogatjuk. Hasznosan segítik a gazdasági tevékenységet az iparban, a szolgáltatásban létrejött különböző, vállalaton belüli és egyéb gazdasági munkaközösségek is. Ezzel összefüggésben szeretnék emlékeztetni arra, hogy van nekünk egy több évtizedes hagyományú, nagy társadalmi tiszteletet érdemlő szocialistabrigád-mozgal- munk. Mostanában gyakran elhangzik a kérdés: szükség van-e rájuk, mi lesz a jövőjük? Bizony, szükség van! Az előrehaladás újabb motorjává válhatnak, hiszen ahogy a vállalatvezetés feladatot adhat a vállalati munkaközösségeknek, éppúgy kaphatnának megbízást — mintegy szerződéses alapon — a szocialista brigádok is. Már van is erre példa, és érdemes ezt a kezdeményezést folytatni. A Minisztertanács 1990 végéig szóló munkaprogramja a Központi Bizottság által meghatározott feladatcsoportból a hangsúlyt az első, a stabilizációs szakaszra helyezi. Ez nem lehet másképp, hiszen csak így teremthetjük meg a kibontakozás jobb feltételeit. A stabilizációs szakasz terhekkel jár. Áldozatokat is kíván, ahogy a dokumentum fogalmaz: a közületi és a lakossági fogyasztás átmeneti visszafogása, csökkentése elkerülhetetlen. Másképp az egyensúlyi helyzet nem teremthető meg. A másik elkerülhetetlen teendő, amelyet a kormány- program rögzít, a termelési eszközök és az élőmunka átcsoportosítása a versenyképesebb ágazatokba, vállalatokhoz. Ebből az is következik, hogy az ország gazdasági eszközeit felélő, alacsony hatásfokú termelést vissza kell fejleszteni, végsősoron megszüntetni. Az élőmunka átcsoportosításáról csak any- nyit: nálunk az alkotmány rögzíti a munkához való jogot, s Magyarországon jelenleg teljes foglalkoztatás van. Ez a jövőben is így lesz, de a munkaerő jelentős átcsoportosításával. A továbbiakban részletesen szólt a kétfajta új adó tervezetéről, hangsúlyozta: — Az általános forgalmi adó áttekinthetőbbé teszi a gazdálkodást, és így segíti a tisztánlátást. Erre pedig szükség van, mert a Viszonyok nem mindig tisztázottak. Az általános forgalmi adó kapcsán gyakran használjuk a hozzáadott érték fogalmát. Ez azt jelenti, hogy a vállalat csak a valódi termelés, a tényleges teljesítmény arányában tervezheti nyereségét, és csak a tiszta kiadásokat számolhatja be az áraiba. Grósz elvtárs helyesen utalt rá. hogy januárban rendezni kell bizonyos termelői és fogyasztói árakat, de a következő években — az adórendszer, a gazdasági tisztánlátás révén is — a termelői árak növekedése le kell, hogy lassuljon. Ez a lakosság számára is hasznos lesz, mert a termelői árak alakulása nem választható el a fogyasztói árakétól. Ez az ármozgás kedvezően hat majd, ha pontosan és ellenőrzött módon hajtják végre. Az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó bevezetésének egyaránt az a célja, hogy ösztönözzük a hatékony termelést és a munkaerő ott dolgozzon, ahol a legagyobb szükség van rá. Ezt nem lehet egyszerűen adminisztratív eszközökkel elérni, csak úgy, hogyha biztosítjuk: ahol hatékonyan dolgoznak és azt termelik, amire az országnak hazai fogyasztásra és exportra szüksége van, ott jobban is keressenek az emberek. Az igazságos közteherviselés helyes, szükséges. Ehhez szorosan hozzá tartozik az is, hogy a bér és a jövedelem a teljesítmények szerint alakuljon, vagyis aki többet teljesít az többet keressen, aki vizsont nem teljesíti az átlagot, annak a fizetése is az átlag alá süllyedjen. Nyilvánvaló, hogy minden állampolgárnak jövedelme arányában kell hozzájárulnia a közteherviseléshez. Ha tehát valaki nálunk munkája után sokat keres, had tegye, de akkor másoknál többel is járuljon hozzá a közkiadáshoz. Az adózásban nem lehetnek kivételek. Lehet segíteni a nehéz helyzetben lévő embereket, de kivételezésre nincs mód, meri akkor nem lesz megállás. A szociális kérdésekre lehetőség szerint figyelmet fordít a kormány és gondoskodik az arra rászoruló rétegek se- igítéséről. Elhangzott itt az is, hogy most megoszlik a közvélemény. Tudom, valóban így van. De ismerem sok ember véleményét, munkásokét, parasztokét, akik azt mondják: ha áldozatot kell hozni, hozzuk meg, de teremtsünk rendet dolgainkban. Ez is tömeghangulat! Így vélekedik az ország lakosságának tisztességes többsége. Az állami közigazgatásban, de más területeken is, mindenképpen csökkenteni kell az ügyintézés bürokratizmusát. Sok szó esik manapság a közvagyon óvásáról, a pazarlás, a károkozás megakadályozásáról. Ehhez csak egyetlen példát akarok említeni: az idei első félévben tűz következtében 220 millió forint kár keletkezett. A múlt év első felének hasonló adatait már említeni sem merem. S ha megnézik a károk, a tűzesetek okait, legtöbbször emberi hanyagságra lelnek. Ez megengedhetlen. Más közmorál, hozzáállás kell a kisebb és a nagyobb ügyekben egyaránt, hogy csak a mun- kanéküli jövedelem-kiáramlás forrásainak elrekesztését, vagy a gazdasági bűncselekmények megfelelő büntetését említsem. Tisztelt Országgyűlés! Felhasználom az alkalmat arra, hogy a jelenlegi témánktól látszólag távolabb eső kérdésekről is szóljak. Már csak azért is, mert az utóbbi években a vezetést ért bírálatok egyike az volt, hogy csak gazdasági kérdésekkel foglalkozunk, s az élet más, fontos területeit elhanyagoljuk. Ez így nem igaz. Valóban sokat és nagy súly- lyal foglalkozunk a gazdaság ügyeivel, de jelentőségüknek megfelelően, folyamatosan áttekintjük a tudomány, a közoktatás, a kultúra időszerű kérdéseit is. A pártvezetés nevében mondhatom, hogy nagyra értékeljük és tiszteljük a kul- túrális tevékenységet. Fontos feladata, hogy segítse a közösség iránti felelősség- érzet kialakulását, erősödését, a közerkölcs formálódását. Annál is inkább, mert e tekintetben aggasztó jeleik tapasztalhatók a társadalomban. Kitől várhatjuk, hanem elsősorban a kultúra munkásaitól, hogy a haza, a család, a szülő, a gyermek, az emberi normák tiszteletére intsenek? Kérem, hogy a kultúra művelői segítsenek ebben. Pártunk politikájának vannak állandó, és változó elemei — mondotta a továbbiakban. — Ezek kapcsán emlékeztetnék arra, hogy közvetlenül a II. világháború befejezését követő időszakban vagy három évig folyt a harc, milyen útra lépjen az ország. Ez eldőlt: Magyarországon népi hatalom született, Magyarország a szocialista fejlődés útjára lépett. Ez politikánk két állandó eleme, ami másodszor abban a történelmi krízisben erősödött meg, amikor ugyancsak erről volt szó: Magyarországon fennmaradjon a népi hatalom s népünk a szocializmus útján menjen tovább. Politikánk állandó eleme, hogy kétfrontos harcot folytatunk. Bizonyos értelemben még ma is meg kell küzde- nünk szektás, dogmatikus nézetekkel, amelyek mostanában leginkább a változás igényével szembeni vonakodásban jelennek meg. A másik irányzat a revizioniz- mus, a jobboldaliság. Harcolni fogunk mindkettő ellen, úgy, ahogyan eddig is tettük, építve bevált szövetségi politikánkra, a társadalom osztályainak szövetségére, a politikai erők összefogására. Hangsúlyozta: — A társadalom egységét erősíteni akarjuk. Ezért célozza a szocialista demokrácia fejlesztése, az egész reformpolitika. Ez is forradalmi törekvés, mert a forradalom — győzelme után — reformok útján fejlődik tovább. Ennek semmi köze sincs a reformizmushoz.. Mi úgy akarjuk megválaszolni az új kérdéseket és úgy akarunk változtatni a gyakorlaton, hogy rendszerünk, politikánk állandó elemei változatlanul fennmaradnak. Hazánk nemzetközi téren is aktívan dolgozik, ápolja kapcsolatait a szocialista országokkal, a világ haladó erőivel. Nem könnyű, de világtörténelmi jelentőségű az a megújulási folyamat, amely most végbe megy a szocialista világban. Magyar- ország is része az átfogó megújulási folyamatnak. A Szovjetuniónak, a Varsói Szerződés tagállamainak, más .szocialista országoknak a külpolitikai programja: harc az atomfegyvermentes világért. A nemzetközi helyzet — a szocialista országok fellépésének eredményeként — az utóbbi időben enyhült, reális közelségbe került a megegyezés a közepes és rövid hatósugarú rakéták felszámolásáról. A Szovjetunió az úgynevezett kettős nullamegoldást javasolta Európában és a világ más részeiben. Mi Is emellett vagyunk. Pártunk, kormányunk aktívan tevékenykedik a nemzetközi küzdőtéren. Erejéhez, lehetőségeihez képest kiveszi a részét a béke s a haladás közös céljaiért folytatott harcból. Tisztelt Országgyűlés! Kijelentem, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt minden erejével támogatni fogja a kormányt 1990 végéig szóló munkaprogramjának és a kormányelnök nyilatkozatában elhangzott törekvéseknek a megvalósításában. A párt számít arra, hogy a társadalmi és tömegszervezetek — a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség, a népfrontmozgalom — is segíteni fogják ezt a folyamatot. S mindenekelőtt építünk népünk megértésére, cselekvő támogatására. A kibontakozás lehetővé teszi, hogy tovább haladhassunk a szocialista fejlődés, népünk szebb és jobb jövőjének útján. Én bízom a jövőben. Pártunk, népi rendszerünk felelős kormányai már voltak ennél nehezebb helyzetekben, megoldottak nehezebb feladatokat is. Ezzel nem akarom csökkenteni mostani teendőink súlyát, de azt igenis mondom, högy most több és nagyobb az erőnk, mint a korábbi nehéz helyzetekben volt. Nagyobb az erőnk azért is, mert népünk sokat tanult a történelmi tapasztalatokból, s politikailag érettebbé vált. Értékeli eddig elért, alapvető vívmányainkat, és ennek tudatában lát hozzá a mostani feladatok megoldásához — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Kádár János. Fodor László (Borsod-Aba- új-Zemplén m. 19. vk.), a Népszava főszerkesztője kijelentette, hogy a kormány munkaprogramjának fő törekvéseit — megyei képviselőként és a SZOT Elnökség tagjaként is — támogatásra és elfogadásra alkalmasnak tartja. Czoma László (Zala m. 5. vk.), a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum igazgatója hangsúlyozta: a parlamenti ülést megelőző viták során két ponton keletkezett feszültség: a bizalom és a garancia pólusán. A kormány bizalmat kért, a törvényhozók garanciákat. Mindkét igény jogos. A program — a képviselő megítélése szerint — kimunkáltsága mellett is szándékprogram, azt ugyanis most még nem lehet tudni, hogy milyen mélyre rágta magát a nyilvánvaló gazdasági és a lappangó társadalmi válság. A helyzetfelismerés és a szándék azonban tiszta és világos. Méhes Lajos (Budapest 44. vk.) a SZOT nyugalmazott főtitkára elmondotta: fontos, hogy a jelenleginél tisztább, áttekinthetőbb politikai, gazdasági, kormányzati viszonyok alakuljanak ki. Így lehet a közóhajnak megfelelően az irányítás minden szintjén jobban megkövetelni a rendet, a fegyelmet, a szervezettséget és a névre szóló felelősséget. Szabó Imre (Hajdú-Bihar m., 11. vk.) a Hajdú-Biihar Megyei Tanács elnöke arról szólt: a becsületesen dolgozó emberek tudomásul veszik, hogy áldozatokat kell a jövőben hozniuk, ha látják hogy ennek a jövő megalapozása érdekében van értelme. őszinteséget, teljes nyíltságot, igazságos megoldásokat, következetességet várnak a kormányzattól, halaszthatatlanul szükségesnek tartják a ,.kiskapuk” teljes bezárását, az intézményesített ügyeskedés megakadályozását. (Folytatás a 4. oldalon.)
