Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-17 / 219. szám
2 Somogyi Néplap 1987. szeptember 17., csütörtök Megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról:) — A világgazdaság fő folyamataihoz való kapcsolódásunk stratégiai szellemben gondolkodó és cselekvő, vállalkozó, széles látókörű vezetőiket igényel. A vezetők — akár miniszterről, akár gyár- igazgatóról van szó — megítélésének fő mércéjét a rábízott hivatal vagy üzem működésének eredményessége. Az a vezető, aki nem tud eredményeket felmutatni, az emberek bizalmát megnyerve rendet, fegyelmet tartani, át kell adja a helyét olyannak, aki erre képesnek mutatkozik. Tartalékaink nagyon fontos forrása, s egyben gazdaságpolitikai céljaink megvalósításának döntő feltétele a termelés fejlesztése, hatékonyságának javítása. Iparunk ma sokrétű feladat megoldására kell, hogy vállalkozzék. Népgazdasági érdek jövedelemtermelő képességének fokozása. Fontos feladata a foglalkoztatáspolitikai követelmények teljesítése is. Növekszik a felelőssége az emberi környezet megóvásában is. Az élelmiszergazdaság alapvető feladata a jó színvonalú belföldi ellátás megőrzése. A külgazdasági egyensúly javítása érdekében továbbra is számítunk az ágazat exporttevékenységére. Az iparban és a mező- gazdaságbaft egyaránt — ha nem is egyforma mértékben — a korábbinál nagyobb szelektivitásra van szükség. Elodázhatatlan feladatunk a veszteséges vállalatok nyereségessé tétele vagy felszámolása, a szerkezetváltási folyamat felgyorsítása. Tudom, hogy még politikai szempontból sem tanultuk meg kezelni ezt a nálunk tényleg újszerű problémát. A munkaerő-foglalkoztatásról szólva a Minisztertanács elnöke hangsúlyozta: — A kétkedőkkel szemben azt valljuk, hogy átcsoportosítással megvalósítható a teljes és hatékony foglalkoztatás. A kormányzat a szakszervezetekkel közösen dolgozik azon — mondotta —, hogy a népgazdasagilag szükséges munkaerő-átcsoportosítás ne veszélyeztesse a dolgozók szociális biztonságát. beruházás. FEJLESZTÉS Változtatni kell a beruházási arányokon is. A váltás lényégé, hogy a beruházásokon^ belül a feldolgozó ipar javára csökkentenünk kell az alapanyagok és az energia termelésére fordított eszközöket. A viták során többször is megfogalmazódott, hogy szükség van-e ilyen körülmények között a külföldi nagyberuházásokra, nem ta- karíthatók-e meg máshol felhasználható források e téren.. Körültekintő mérlegelés után arra a következtetésre jutottunk, hogy súlyos gazdasági hiba lenne megváltoztatni az. ezzel kapcsolatos korábbi döntéseinket. Ezért a megvalósítás gyorsabb útját kell választanunk. Ennek megfelelően hoztuk előre 15 hónappal — egyetértésben csehszlovák barátainkkal — a bős—nagymarosi létesítmény befejezését. Ugyancsak a takarékosat*) kivitelezésre kell törekednünk a tengizi beruházás- esetében. — A műszaki, fejlesztés is csak szelektíven valósulhat meg — hangsúlyozta. — Az eszközök túlnyomó többségét azokra, a területekre kell koncentrálnunk, ahol a gyorsabb ütemű haladáshoz hazai adottságaink a legkedvezőbbek. Kulcskérdés a támogatások jelentős csökkentése a termelésben és a fogyasztásban egyaránt. 1986: ban a központi költségvetés 30 százalékát tette ki a gazdálkodó szervek támogatása s ez elfogadhatatlanul magas; arány. Ugyancsak tarthatatlan az a helyzet,: hogy az anyagi ágazatokban a termeléshez kapcsolódó támogatások a nyereség 58 százalékát tették ki. A támogatások teljes megszüntetését természetesen nem tűzhetjük célul, de átrendezését mindenképpen. Az olyan támogatásokat tartjuk kívánatosnak fenntartani, amelyek versenyképes, korszerű termékeket előállító területekre irányulnak, ahol a megtérülési idő a leggyorsabb. A támogatások csökkentése kikerülhetetlen azért is, mert a költségvetési hiányt fokozatosan meg kívánjuk szüntetni. 1988-ban már szeretnénk a jelenlegi 30—35 milliárd forint hiányt 15—25 milliárdra leszorítani, 1990- re pedig egyensúly körüli állapotot kialakítani. Gazdasági rendszerünk alappillére változatlanul az állami és a szövetkezeti tulajdon. Gazdasági fejlődésünk egyik legfontosabb alapja a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott, kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés hosszú távú fenntartása. Ehhez forgalmunk jelenlegi szintjét .meg kell őrizni, de ha lehet, bővíteni kell. Az együttműködés egyik színtere a KGST. Arra törekszünk, hogy az eddiginél jobbéin használjuk fel a szocialista gazdasági közösségben rejlő lehetőségeket. MOZGÓSÍTSUK TARTALÉKAIKAT! A stabilizációs időszak céljainak megalapozásához a konvertibilis elszámolású kivitel évi átlagban 4—5 százalékos, az ipari kivitel 6—7 százalékos bővítése szükséges. Ösztönözzük a szocialista import növelését. Szocialista partnereink részéről is megvan a politikai szándék, de a konkrét megvalósítás útjai nincsenek még kimunkálva. Tisztelt Országgyűlés! A tartalékok mozgósításához, erőforrásaink jobb kihasználásához sürgetően szükséges a gazdaságirányítási rendszer megújítása. A változások három fő területre irányulnak: — az egyik a szabályozó- rendszer egyes fő elemeinek gyökeres átalakítása, új eszközök beléptetése; ezt szolgálja a monetáris eszköztár bővülése, a vagyonérdekelt- ség elemeinek kiépítése és az új társulási törvény kidolgozása; — a változások másik területe a piaci mechanizmusok kiteljesítése, a megteremtett vállalati önállóság tartalmának erősítése, a központi elvárások informális csatornákon történő közlésének megszüntetése, a részletekbe menő szabályozás kötöttségeinek oldása, a vállalkozás és a vállalati felelősség következetes érvényre juttatása; — s végül szándékunk a kormányzati irányítás, a tervezés módszereinek olyan továbbfejlesztése, amely az új körülmények között is eredményesebben képes a folyamatokat az össztársadalmi érdek, a gazdasági célok szerint befolyásolni, ami nem kisebb feladat, mint a piaci viszonyok érvényre juttatása. Ezekhez a változásokhoz olyan új eszközöket is igénybe kell vennünk, mint a mostani ülésszakon előterjesztésre kerülő adóreform. — Az új adórendszert — emelte ki a miniszterelnök — a gazdaságirányítás olyan eszközének tekintjük, amely- lyel a vállalati és sok tekintetben az állampolgári magatartás is befolyásolható. Ebben a rendszerben a vállalat értéktermelő tevékenységét várhatóan pontosabban tudjuk követni. Az adórendszer eszköz, amit használni lehet jól is, rosszul is. A kormányzat felelőssége, hogy jól alkalmazza, legyen ereje és bátorsága legyőzni az indokolatlan ellenállást, és ugyanakkor engedjen utat minden olyan ésszerű javaslatnak, amely a rendszer menet közbeni tökéletesítését szolgálja. A kormány — összhangban a Központi Bizottság 1987. júliusi állásfoglalásával — úgy ítéli meg, hogy bérrendszerünk reformjára is szükség van. Ennek napirendre tűzését éppen a népgazdaság, ezen belül az állami szektor nem kielégítő teljesítménye kívánja meg. Nem folytatható tovább az a gyakorlat, hogy a népgazdaság nehéz helyzetére való hivatkozással — az egyén, illetve a dolgozó kollektíva teljesítményére való tekintet nélkül — visszafogjuk a bért és nivelláljuk a bérarányokat Megengedhetetlen leegyszerűsítés lenne ugyanakkor a bérreformot általános, ellenszolgáltatás nélküli reál- béremelésként felfogni. Mint köztudott, a reálbérek általános emelésére a közeli években nem nyílik módunk. A bérreform — amely elgondolásaink szerint széles önállóságot ad a vállalatoknak a bérrel mint termelési költséggel való gazdálkodásban —, a gazdasági reformfolyamat szerves része. A kormány a közeljövőben programot dolgoz ki a bérreformra, amelynek folyamatos megvalósítása már 1988-ban megkezdődhet. Olyan esztendők előtt állunk, amikor azt sem lehet elosztanunk, amit megtermeltünk, amiért megdolgoztunk. Ha átmenetileg is, és szerény mértékben is, de csökkentenünk kell a lakossági fogyasztást. A fogyasztói áraknak az előző években megszokottnál jelentősebb emelése most elkerülhetetlen. A kormány szilárd elhatározása, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel csökkenti az inflációs nyomást. Az 1988-ra tervezett 14—15 százalékos átlagos fo- gyasztóiár-emelést követően már 1989-től csökkentjük az áremelkedés ütemét. — Az elhelyezkedésben és foglalkoztatásban várható nehézségek ellenére a kormány garantálja a szociális biztonságot — hangsúlyozta Grósz Károly. Család- és népesedéspolitikai céljainkkal összhangban gondoskodunk az ezt szolgáló eszközrendszer fokozatos kiépítéséről, korszerűsítéséről. A következő három évben a lakásépítést, -felújítást és a minőségi cseréket is számítva mintegy 550—600 ezer család lakás- helyzete változik kedvezően. MEGÚJULÁS ÉS ÉSSZERŰSÍTÉS Tisztelt Országgyűlés! A kormány tisztában van azzal, hogy csak akkor szerezheti meg a programhoz nélkülözhetetlen társadalmi támogatást, ha éfezhetően megnő a társadalmi ellenőrzés, ha az állampolgárok képviselőik útján és közvetlenül is felelősen szólhatnak bele a gazdasági célok és eszközök kijelölésébe. A kormány munkamódszerének megújítása szempontjából az államigazgatás központi szervei munkájának ésszerűsítése és összehangolása, valamint a döntési jogkörök és a felelősségi viszonyok világos elhatárolása a legsürgetőbb feladatunk. Azt akarjuk elérni, hogy a Minisztertanács elsősorban nagy horderejű kérdésekben döntsön, és ne terheljék részlet- kérdések. A kormány mellett olyan szakértői hálózat kialakítására van szükség, amely képes az egyébként nélkülözhetetlen hivatali szakértelmet és ágazati szemléletet kontrollálni, és az egységes kormányzati szempontokat megfogalmazni. A Minisztertanács munkájának testületi jellegét olyan módon kívánjuk erősíteni, hogy ezzél együtt az adott államigazgatási terület irányításában növekedjen a miniszteri önállóság és felelősség. A vállalati önállóság fejlesztésével párhuzamosan oldani szándékozunk az irányítás túlzott ágazati zártságát, a népgazdaság egészében pedig a merev funkcionális és ágazati elkülönülést. Célunk annak elősegítése, hogy a gazdasági minisztériumok egy adott népgazdasági ág átfogó, tulajdonformáktól független szabályozására, befolyásolására, ne pedig a vállalatok hierarchikus irányítására koncentráljanak. Közeid teendőink sorába tartozik, hogy rendezzük egyes országos hatáskörű államigazgatási szervek jelenlegi ellentmondásos helyzetét. Céljainkból következik, hogy magát az államot is olcsóbban kell • működtetnünk. Nagyon fontos természetesen, hogy az állami költségvetés kiadásainak csökkentésére irányuló törekvéseink során ne kergessünk illúziókat és ne kövessünk el hibákat. Az egészségügyre vagy az oktatásra fordított összegek csökkentése példánul nem lehet célunk, de a hatékonyabb működést, a gazdaságosabb fel- használást itt is elő kell mozdítani. Biztonságunk és nemzetközi kötelezettségeink teljesítésének garantálásával egyidejűleg takarékosabban kell gazdálkodnunk a védelmi kiadásokkal. Álláspontunk szerint az állami szerveknél kisebb létszámú, de képzettebb, jobban megfizetett apparátusra van szükség. Ezt már régen hangoztatjuk, de érzékelhető eredményeket még alig mutathatunk fel. Ezért itt is fordulatra van szükség. Elhatározott szándékunk, hogy munkánkat az eddiginél jobban az Országgyűlés ellenőrzése alá helyezzük. A nagyobb jelentőségű kormánydöntések, illetve minisztertanácsi jogszabályok előkészítésénél fokozottabBognár József, Csehák Judit menti ülés szünetében ban támaszkodunk az országgyűlési bizottságok, illetve a képviselők véleményére és javaslataira. A kormány parlamenti kapcsolatainak szervezésére már a közeljövőben létrehozzuk a Minisztertanács munkaapparátusa részeként működő parlamenti titkárságot. A kormány szándékairól és döntéseinek indokairól, a népgazdaság helyzetéről az eddigieknél rendszeresebben kívánjuk tájékoztatni az ország közvéleményét. A kormány gondoskodni kíván a tanácsi önkormányzat gazdasági és személyi feltételeinek javításáról, a tanácsi szakigazgatás színvonalának emeléséről. Tisztelt Országgyűlés! A kormány munkaprogramjának végrehajtásában bizakodva épít a nemzetközi viszonyok kedvező alakulására. Külpolitikánk alapelvei ismertek és változatlanok; ezeket mind a párt XIII. kongresszusa, mindaz 1985-ben itt elfogadott kormányprogram egyértelműen jelölte meg. A Magyar Nép- köztársaság kormányának külpolitikája a következő időkben is ezekre épül. Megelégedéssel és bizakodással vesszük tudomásul, hogy a Szovjetunió és más országok következetes politikájának eredményeként érezhetően javulnak a világbéke megőrzésének esélyei. Az utóbbi évek talán legnagyobb figyelmet keltő és érdemlő világpolitikai fejleménye, hogy a szocialista országokban mélyreható társadalmi-gazdasági átalakulások kezdődtek. A szocialista országok újszerűén válaszolnak a társadalmi fejlődés, valamint a gazdasági, tudományos-műszaki világméretű haladás kihívásaira, s ez a tény is jó irányba, érdemben befolyásolja a nemzetközi viszonyokat. Hazánk kapcsolatai a fej- ' lett tőkés országokkal, a béke megőrzésében meglévő közös érdekeltségre, a kölcsönösen előnyös együttműködésre való törekvés jegyében fejlődnek. A magunk részéről a továbbiakban is minden szinten fenn kívánjuk tartani az érdemi párbeszédet. Történelmi hagyományainkkal földrajzi helyzetünkkel összhangban és a helsinki záróokmány szellemében kiemelkedő jelentőséget tulajdonítunk és cselekvő részesei vagyunk az európai együttműködési folyamatnak. A Minisztertanács elnökének expozéját követően megkezdődött a kormány munkaprogram-tervezetének vitája. Gajdócsi István (Bács-Kis- kun m., 13. vk.), a Bács- Kiskun Megyei Tanács elnöke a munkaprogramban megfogalmazott célok megvalósításának garanciái közül a szocialista demokrácia gyakorlatának kiterjesztését és az értelmes szervezettséget emelte ki. Kürti László (Borsod-Abaés Medgyessy Péter a parlaA fejlődő országokhoz fűződő kapcsolataink alakításában továbbra is alapelvnek tartjuk a valamennyiünk számára hasznos együttműködés fejlesztését. A PROGRAM VÉGREHAJTÁSA KÖZÖS ÜGYÜNK Tisztelt országgyűlési képviselők! A kormánynak 'Saját munkaprogramjáért magának kell viselnie a felelősséget, s ezt nem is szándékozik másra áthárítani. Minthogy azonban a program az egész társadalmat érinti, senki — sem az állampolgárok, séma társadalmi szervezetek, és különösen nem a gazdálkodó egységek — nem érezheti magát a kívülálló pozíciójában. Lehetőségeink a cselekvésre különbözőek, felelősségünk sem ugyanaz. Mégis: a legtöbb eredmény az állam- polgári közreműködésből születhet, hiszen végső soron az egyes emberek teljesítményeiből áll össze az, ami a népgazdaság eredménye lesz. A változásnak most szorító kényszere hat. Ezt csaknem mindenki látja, felismeri. Nem mindegy azonban, hogy enneik milyen iránya alakul ki, s hogy az irányt mi tartjuk-e akaratunk, szocialista értékrendünk szerint vagy sodródunk az eseményekkel. Meg kell újulnunk, de úgy, hogy eddig létrehozott történelmi jelentőségű értékeink megmaradjanak, sőt alapjai megszilárduljanak. A kormányban megvan az elhatározottság, hogy a helyzetünkből adódó nehéz döntéseket is felvállalva, stabilizálja a gazdaságot és előkészítse a társadalmi megújulással, a politikai, állami mechanizmus reformjával is együttjáró kibontakozást. A kormány nem kívánja sem Önöktől, sem pedig a társadalomtól, hogy örüljenek a várható terheknék. Azt viszont kéri, hogy ha jóváhagyják ezt a programot, és azt Önökön keresztül a társadalom is elfogadja, a végrehajtás legyen közös ügyünk. Nagyon fontosnak tartom, hogy amikor most honfitársainkat közös cselekvésre szólítjuk, érezzük át annak jelentőségét, hogy a haza sorsáról és jövőjéről van szó — mondotta Grósz Károly. új-Zempén m., 2. vk.), a Ti- száninneni Református Egyházkerület püspöke kiemelte, hogy az előterjesztett kormány munkaprogram végső kicsengésében emberközpontú szándéka világos: biztosítani népünk számára a feltételeket a haladáshoz, a boldogabb, a tartalmasabb ebmeri élethez. Ezt követően Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára emelkedett szólásra. (Folytatás a 3. oldalon.) Vita a kormány munkaprogram-tervezetéről
