Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-14 / 216. szám
2 Somogyi Néplap 1987. szeptember 14., hétfő Befejeződtek a magyar—máltai megbeszélések Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének meghívására szeptember 9. és 12. között látogatást tett Budapesten Guido de Marco, a Máltai Köztársaság miniszterelnök-helyettese. Guido de Marcót fogadta Grósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke és Sarlós István, az Országgyűlés elnöke. A máltai vendég tárgyalásokat folytatott Várkonyi Péter külügy- és Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel, Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkárral, valamint Beck Tamással, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökével. A máltai miniszterelnök-helyettes ellátogatott a csepeli Duna Termelőszövetkezetbe. Guido de Marconák Marjai Józseffel, illetve a kormány más tagjaival folytatott szívélyes légkörű megbeszélésein áttekintették a két ország közötti kapcsolatok helyzetét, az együttműködés fejlesztésének lehetőségeit. A gazdasági kapcsolatok élénkítésével és növelésével összefüggő konkrét lehetőségek feltárása volt elsősorban napirenden, ezen belül az idegenforgalmi együttműködés bővítésének módozatai, az élelmiszeripari kapcsolatok kialakítása a fogyasztá- sicikk-gyártásban, valamint a vízügyi kapcsolatok terén való együttműködés megteremtése. Célszerűnek ítélték meg a kereskedelmi és iparkamarák közötti kapcsolatok létrehozását. Egyetértettek abban is, hogy a két ország közötti kapcsolatok továbbfejlesztésében jelentős szerepet szánnak a Magyar—Máltai Együttműködési Vegyesbizottságnak. A méltai miniszterelnökhelyettest budapesti látogatásán elkísérte Maurice Lub- rano, a Máltai Köztársaság Budapestre akkreditált nagykövete. Guido de Marco szombaton elutazott hazánkból. Személycserék Romániában Szombati bukaresti lapjelentések szerint további személycseréket hajtottak végre a román kormányban. Elnöki rendelettel miniszterelnök-helyettessé nevezték ki Stefan Andreit. Ion Constantinescut, aki szintén miniszterelnök-helyettes lett, felmentették az Állami Tervbizottság államminisz- teri tisztsége alól. Dimitrie Ancuta, Ion C. Pétre és Aneta Spornic minisz- terlenök-helyetteseket, más megbízatásukra tekintettel, felmentették tisztségükből. Hasonló okból felmentették eddigi funkciójából Ion Patent, az Állami Árbizottság elnökét. Pozderac lemondott Hamdija Pozderac, a jugoszláv államelnökség alel- nöke, a Bosznia-hercegovi- nai Kommunisták Szövetsége KB Elnökségének tagja bejelentette, hogy lemond tisztségéről. A neves politikus a Bosznia-hercegovinai Köztársaságot képviselte az ország élén álló, kilenctagú, kollektív államfői testületben. Hamdija Pozderac hangsúlyozta, lemondását azt követően határozta cl, hogy gondosan tanulmányozta az Agrokomerc agráripari kombinát 220 milliárd dináros fedezetlen váltókibocsátása nyomán kialakult politikai helyzetet. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy lemondásával megkönnyíti a bonyolult problémák megoldását, s hozzájárul a JKSZ egységének, valamint a legmagasabb szintű párt- és állami vezetés iránti bizalomnak az erősítéséhez. A Bosznia-hercegovinai Kommunisták Szövetsége KB Elnöksége tudomásul vette Hamdija Pozderac elhatározását, s megállapította, hogy lemondása mély eszmeiségről, magas tisztsé-. ge jelentőségének teljes felméréséről, kommunista következetességről és elvszerű- ségről tanúskodik. Pérez de Cuellar nyilatkozata TARTÓS ÉS IGAZSÁGOS RENDEZÉSRE TÖREKSZIK Vasárnap esti kommentár Ellentétes szándékok Ellentétes szándékokról tanúskodtak a hét végén a Közép-Amerikából vagy a Közép-Amerikával kapcsolatban érkezett hírek. Nyilvánvaló, hogy két teljesen elütő érdekről, különböző politikai felfogásokról szólnak a tények: az egyik oldalon az elhúzódó válság megoldásában xeménykedő, ezért tenni akaró latin-amerikai országok állnak, a másikon az Egyesült Államok kormánya és az általa pénzzel, fegyverrel támogatott erők. Az öt közép-amerikai állam, Nicaragua, Honduras, Salvador, Guatemala és Costa Rica alelnökei az elnökök által korában jóváhagyott menetrend szerint megállapodtak arról, hogy a jövő év első felében egyidöben mind az öt országban megrendezik a regionális parlamenti választásokat. Méghozzá azonos feltételekkel: titkosan és szabadon. Ez a döntés is arról az egyre erősödő érzésről árulkodik, amit egyszerűen közép-amerikai szolidaritásnak, az összetartozás és egymásrautaltság felismerésének lehet minősíteni. Valójában ez a washingtoni igények elutasítását, a Fehér Ház befolyásának csökkenését is jelanti. Nem csoda, ha Reagan és kormányzatának több más tekintélyes tagja most mindent elkövet, hogy legalább az utolsó adut megtartsa a lassan végéhez közeledő játszmában. Ez a lehetőség a kontrák mozgalma. Reagan szombati rádióbeszédében teljesíthetetlen követeléseket támasztott a sandinista kormánnyal szemben és elutasította a béketerv korában elfogadott pontjait is. Shultz külügyminiszter bejelentése, miszerint a kormány a mandátumából még hátralévő másfél évre nem kevesebb, mint 270 millió dollárt kér a törvényhozástól a kontrák segélyezésére, azonnal viharokat kavart. A honatyák közül többen siettek elítélni az ötletet és a mögötte meghúzódó szándékot. Daniel Ortega nicara- guai elnök a guatemalavá- rosi egyezmény megcsúfolásának nevezte a tervezetet. Az Egyesült Államok-beli látogatáson tartózkodó Carls- son svéd miniszterelnök szolidaritásáról biztosította a béketervért szót emelőket és további segélyeket ígért Nicaraguának és szomszédainak. Nem egyszerű dolog Washington számára belenyugodni korábbi befolyása elvesztésébe. De a nemzetközi közvéleménynek sem könnyű megemészteni, hogy az Egyesült Államok fegyverrel akarja rákényszeríteni saját akaratát független országokra. Tovább csúfítja a képet, hogy az amerikai érdekekért nem amerikai katonák, hanem javarészt tudatlan, félrevezetett közép-amerikai Iparasztok viszik a vásárra a bőrüket. Az ellentétes szándékok mögött korántsem egyenlő erők állnak. De erkölcsi alapjuk sem egyforma. H. G. Súlyos károk keletkeztek Basra iraki városban az iráni lövedékektől (Telefotó: AP—MTI—KS) Teheránban tárgyal Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára, aki pénteken érkezett az iráni fővárosba. Első nyilatkozatában kijelentette, hogy teheráni, majd hétfőn esedékes bagdadi tárgyalásai során az Irán és Irak közötti viszály tartós és igazságos rendezésére törekszik. Megvitatja, hogyan lehetne azonnal érvényesíteni a Biztonsági Tanács legutóbbi tűz- szüneti felhívását. A határozat életbeléptetése — hangsúlyozta a főtitkár — igen kedvező lehetőséget teremtene az öbölben kialakult bonyolult és nyugtalanító helyzet rendezésére. A Biztonsági Tanács elnöke tudvalévőleg azt kérte a háborúskodó felektől, hogy a főtitkár látogatásának idejére szüneteltessék a katonai cselekményeket. — Remélem — mondta, a főtitkár —. hogy rövid teheráni, majd bagdadi látogatásom idején a felek tiszteletben tartják a Biztonsági Tanács elnökének felhívását. • » • Irak világos választ követel Irántól az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatára, amely tűzszünetet rendelt el az öböl térségében Az INA iraki hírügynökség jelentése szerint az ország két vezető testületé, a Forradalmi Parancsnokság Tanácsa, valamint az Iraki Baath Párt vezetősége szombaton ülést tartott Szaddam Husszein államfő elnökletével. Ezen leszögezték, hogy minden a konfliktus rendezésével kapcsolatban minden, kibúvót, részleges megoldást és minden más iráni manővert el fognak utasítani. Az állásfoglalást az ENSZ főtitkárának iráni tárgyalásaival egyidöben tették közzé. Előzőleg Muszavi iráni miniszterelnök szombati tárgyalásán közölte az ENSZ főtitkárával: a világnak tudnia kell, hogy nyomással vagy fenyegetésekkel lehetetlen döntést ráerőszakolni Iránra. Az ÍRNA iráni hírügynökség idézte Muszavit, aki Pérez de Cuellarnak kijelentette: a feszültséget az öbölben közlekedő hajók elleni iraki támadások váltották ki és a helyzetet súlyosbította az, hogy az Egyesült Államok megsértette az ENSZ-nek a konfliktusra vonatkozó határozatát. • • • Pérez de Cuellar ENSZ- főtitkár szombaton Ali Akh- bar Veíajati iráni külügyminiszterrel tárgyalt — jelentette be a teheráni rádió. A híradás a találkozóról mindössze annyit mondott, hogy a két fél ismertette álláspontját az iraki—iráni háborúval és az azonnali tűzszünetet sürgető BT-határo- zattal kapcsolatban. A rádió szerint Veíajati kifejtette, hogy Irán „a nemzetközi szervezetek bármely lépését csak akkor tekinti komolynak, ha az igazságot szolgáltat az országnak”. Irán azt sürgeti, hogy a konfliktussal foglalkozó határozatok agresszorként ítéljék el Irakot. Ezzel egyidöben egy iraki katonai szóvivő Bagdadban azt közölte, hogy Irán polgári célpontokat támadott a két ország határa mentén. Az iraki települések ellen intézett tüzérségi támadásban 36 ember meghalt, 158 pedig megsebesült — mondta a szóvivő. AHOGY MOSZKVÁBAN LÁTJÁK Sevardnadze és Shultz találkozója előtt Létrejön-e az idén a szovjet pártfőtitkár és az amerikai elnök újabb találkozója? Sikerül-e a genfi tárgyalások eredményeként megállapodni a nukleáris rakétafegyverek két teljes osztályának felszámolásáról? Sok más mellett ezekre a kérdésekre várnak választ Moszkvában is a kedden Washingtonban megkezdődő szovjet —amerikai külügyminiszteri találkozótól. A szovjet fővárosban várakozással, de minden illúziótól mentesen tekintenek Eduard Sevardnadze és George Shultz három napra tervezett megbeszélés-sorozata elé. A szovjet elemzők rámutatnak, hogy egyfelől naponta hangzanak el az Egyesült Államokban politikai optimizmust sugárzó kijelentések a küszöbön álló csúcstalálkozó várható sikeréről, a ratékamegállapodá- sok karnyújtásnyi közelségéről, másfelől azonban olyan lépések jellemzik az amerikai politikát, amelyek legalább is gondolkodóba ejtik a moszkvai politikusokat az amerikai szándék komolyságát illetően. Az amerikai politika belső ellentmondásait elemezte a héten a Pravda hasábjain az Amerika-szakértő Arbatov akadémikus, aki rámutatott: a washingtoni vezetést egyfelől tényleg sok minden sarkallja a Szovjetunióval való megállapodásra, másfelől azonban az amerikai tervek között sok olyan van, amely éppen a megkötendő megállapodások szellemével és betűjével ellentétes. A szovjet külügyminisztérium több vezető tisztségviselője emlékeztetett arra az elmúlt napokban, hogy Sevardnadze és Shultz megbeszéléseitől, a rakétamegállapodás útjában álló akadályok felszámolásától függ, lesz-e csúcstalálkozó vagy sem. Éppen emiatt vált különösen jelentőssé az egyetlen valóban nyitott kérdés a genfi tárgyalásokon, az NSZK tulajdonában levő 72 Pershing—IA rakétához való amerikai tulajdonú nukleáris robbanófejek kérdése. Besszmertnih külügyminiszter-helyettes és Karpov, a szovjet külügyminisztérium vezető leszerelési szakértője a héten többször nyilatkozott arról, hogy valódi, az amerikai fél által is szorgalmazott kettős nullamegoldásról csak akkor lehet szó, ha a nyugatnémet rakétákhoz tartozó összes — tehát nemcsak az NSZK-ban, hanem az Egyesült Államokban tárolt, s feltehetően több száz — nukleáris robbanófejet megsemmisítik. Moszkvában üdvözölték a nyugatnémet vezetőknek azt a nyilatkozatát, hogy lemondanak a Pershing—1A rakéták korszerűsítéséről, s készek azokat megsemmisíteni. E kijelentés fényében nehezen tartható, hogy az Egyesült Államok ragaszkodik az e rakétákhoz tartozó robbanófejekhez, s hogy le akarja őket venni a harcászati-hadműveleti rakéták felszámolásáról folyó tárgyalások napirendjéről. Nyugtalanítónak tartják Moszkvában azt is, hogy a nyugatnémet nyilatkozatok ellenére Washington még mindig nem kötelezte el magát: lemond a Pershing—1A rakéták korszerűsítéséről. a Pershing— 1B típusú rakéták gyártásáról. A külügyminiszteri találkozó előtt a szovjet fél sok kézzelfogható bizonyságát adta annak, hogy kész minden módon erősíteni a két ország viszonyában a bizalmat. A kölcsönös bizalom erősítésére irányuló törekvések azonban mind ez ideig viszonzatlanok — emlékeztetnek rá a szovjet fővárosban. Sőt olykor a nyílt, őszinte szovjet lépésekre bizalmatlanságkeltő, rosszízű válasz érkezik a tengerentúlról. így volt ez akkor is, amikor a Szovjetunió amerikai kongresszusi küldötteknek tette lehetővé — a sze- mipalatyinszki kísérleti robbantások helyszíni szemléjét követően —, hogy saját szemükkel és technikai eszközeikkel győződjenek meg: a Krasznojarszkban épülő rádiólokációs rendszer nem sérti a rakétaelhárító -rendszerek építését tiltó 1972-es szerződést. A vegyi fegyverek állítólagos szovjet alkalmazásáról szóló rágalmakra a Szovjetunió újabb figyelemre méltó gesztussal válaszolt: a genfi leszerelési értekezlet keretében e kérdésről tárgyaló államok 3—3 képviselőjét meghívja, s bemutatja nekik mind a szovjet arzenálhoz tartozó vegyi fegyvereket, mind a megsemmisítésükre szolgáló eszközöket és technológiákat. Megütközést keltenek azok a tervek is, hogy az amerikai vezetés az ENSZ-közgyűlés fórumát akarja felhasználni a Szovjetuniónak címzett kioktatásokra is. Várható, Hogy a keddtől péntekig tartó washingtoni megbeszéléseken sok szó esik a világ közvéleményét foglalkoztató több regionális válságról is. Ma Moszkvában az egyik legveszélyesebb válságövezetnek a Perzsa (Arab) -öböl térségét tartják, ahol az oda nem tartozó államok katonai jelenlétének fokozódása csak a veszélyt növeli — s mint több szovjet nyilatkozat rámutatott, sem a hajózás biztonságát nem fokozza, sem az iraki—iráni konfliktus politikai rendezésének esélyeit nem javítja. Várhatóan szó esik az Afganisztán körüli válság rendezési lehetőségeiről is. Bár az ismert szovjet álláspont szerint a válságot az abban közvetlenül érintett államok politikai tárgyalásain kell rendezni, éppen a héten folyt egyebek között e kérdésről is eszmecsere a két nagyhatalom külügyi tisztségviselői között Washingtonban. Arról volt szó, milyen garanciákat tud nyújtani a Szovjetunió és az Egyesült Államok a kidolgozandó megállapodások tiszteletben tartásához. Moszkvában üdvözlik azt a tényt, hogy az ENSZ-főtitkár személyes megbízottjának közvetítésével Genfben folyó afganisztáni—pakisztáni tárgyalásokon ismét sok kérdésben közeledtek az álláspontok — noha megegyezni még nem sikerült. A Szovjetunió különös jelentőséget tulajdonít a közép- és dél-amerikai térségnek is. Ezt jelzi, hogy Sevardnadze az Egyesült Államokból — washingtoni tárgyalásai és az ENSZ-közgyűlés ülésszakán való részvétele után — három dél-amerikai országba, Argentínába, Brazíliába és Uruguayba is ellátogat. Sevardnadze és Shultz megbeszélésein — az előzetes várakozás szerint — szó lesz a nicaraguai és a közép-amerikai politikai válság megszüntetésének lehetőségeiről, a Contadora-cso- port rendezési elképzeléseinek megvalósításáról. Még ha óvnak is a szovjet megnyilatkozások a túlzott derűlátástól, Sevardnadze külügyminiszter washingtoni megbeszéléseitől azt remélik, sikerül eltakarítani az akadályokat a csúcstalálkozó elől, hiszen a megállapodás a legalapvetőbb kérdésekben a Szovjetuniónak legalább annyira vágya és érdeke, mint az Egyesült Államoknak. Az is világos azonban, hogy pusztán a találkozó kedvéért nemigen látják értelmét Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan újabb találkozója megtartásának. Szántó András
