Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-10 / 187. szám
2 Somogyi Néplap 1987. augusztus 10., hétfő Az atombomba áldozataira emlékeztek Nagaszakiban Párizs-Teherán OSTROMGYŰRŰBEN A párizsi iráni nagykövetség alkalmazottja egy civilruhás francia rendőrrel tárgyal a kapu rácsain keresztül, miközben golyóálló mellénybe öltözött rohamrendőrök tartják zárlat alatt a nagykövetséget T. Akmatov a Kirgiz Legfelsőbb T anács elnökségének elnöke A Kirgiz SZSZK Legfelsőbb Tanácsának szombati ü'léss zalkán a 49 éves Tas- tanbek Akmatovot választották a köztársasági -parlament elnökségének elnökévé. Akmatov korábban az isz- sziík-knl-i terület egyik kolhozának főjuhásza yölit. Munkája melllett elvégezte a me-' zögazdaságli főiskolát, több szafkkönyvet őrt A modem munkamódszerek terjesztéséért két ízben megkapta a Szocialista Munka Hőse címet, egyszer pedig a SzovTöbb iráni személyt kiutasítottak, illetve kitiltották szombaton Nyugat-Berliniből a nyugati megszálló hatóságok „a- .város -belső biztonságával kapcsolatos kötelezettségeikre” hivatkozva. A döntést bejelentő amerikai szóvivő nem közölte az érintett személyék pontos számát, csupán annyit mondott, hogy A hét végén számos elemzés látott napvilágot Eduard Sevardnadze genfi tárgyalásairól, felszólalásáról a negyven ország részvételével folytatott leszerelési konferencián. Gyakran idézték megérkezésekor a repülőtéren mondott szavait Genf szelleméről, a svájci városban korábban megrendezett tanácskozások sikereiről, az itt kidolgozott és aláírt egyezményekről. A szovjet diplomácia vezetője ismét a hely szellemének megfelelő poggyásszal érkezett Genfbe: számos új javaslattal. Sevardnadze nemcsak a nemzetközi élettel kapcsolatos új gondolkodásmódból adott ízelítőt a konferencia résztvevőinek, hanem konkrét lépéseket is javasolt a továbblépésre, a leszerelési tárgyalások menetének fel- gyorsítására. Miközben elérhetőnek nevezte a szovjet— amerikai megállapodást a közepes hatótávolságú atomfegyverek ügyében, ismételten magyarázatot követelt a hetvenkét Pershing—1 rakéta hovatartozását illetően. Hiszen amennyiben amerikai fegyverekről van szó, úgy azokra vonatkozik a megállapodás, ha pedig az NSZK fegyveres erőihez tartoznak, úgy az Egyesült Államok megszegte az atomsorompó szerződés vonatkozó paragrafusait. A reagálások ismét kitérő- ek voltak: mind az NSZK, mind pedig az Egyesült Államok hivatalos képviselői igyekeztek zavarossá tenni az egyébként meglehetősen világos képletet. Sevardnadze beszédében mindenesetre szerepelt egy kompromisszumos ajánlat. Az amúgy is elavult rakéták maradhatnak, ha eltávolítják róluk az állítólag a Pentagon ellenőrzése alatt álló robbanófejeket — más szóval lecserélik a nukleáris szerkezeteket hagyományosakra. Eduard Sevardnadze még egy kérdésben segítette a mielőbbi megállapodás elérését. Javasolta a vegyi fegyverek megsemmisítésének nemzetközi ellenőrzését a helyszínen és egyben meghívta a külföldi szakértőket a sihani katonai objektum területére, ahol személyesen is megtekinthetik a szovjet vegyi fegyverek bizonyos tíVasárnap reggel Nagaszakiban pontosan 11 óra 2 perckor mintegy 25 ezer ember egyperces néma felállással adózott azok emlékének, akik a 42 évvel ezelőtt, 1945. augusztus 9-én Nagaszakira ledobott atombomba pusztítása következtében vesztették életüket. Az amerikai légierő egyik B—29-es típusú bombázója eredeti célpontként a Japán északkeleti részén fekvő Kokura várost kapta, ám a felhős ég miatt feladatát nem tudta végrehajtani, így Nagaszaki felé fordult. Ott többen közülük Irán nyugalt- berlini konzulátusán dolgoznak, míg másaik az NDK fővárosában lévő nagykövetségen. Egyes források szerint a .rendelkezés 10—15 személyre vonatkozik. A hivatalos indoklásban csupán annyi szerepel, hogy a lépés „a közrend és a biztonság érdekeit” szolgálja. pusait és azok hatástalanításának műveletét. A Szovjetunió tehát ismét példát mutatott abból, miképpen lehet erősíteni a bizalmas szembenálló hatalmak között. Amennyiben megvalósulnak a Sevardnadze által vázolt elképzelések, a világ rövid időn belül lényegesen biztonságosabb lehetne — kevesebb fegyverrel — mint jelenleg, a fegyverzetek egyre magasabb szintjével. Az idő sürget, hiszen amit őszszel nem írnak alá, az az amerikai elnökválasztási kampány külpolitikai kihatásai miatt már jelentős késedelemmel kerülhet csak újra a tárgyalóasztalra. A címmel ellentétben nem biztos, hogy valóban békejobbot nyújtottak egymásnak a közép-amerikai államfők, de kétségtelen, hogy valami nagyon fontos történt pénteken Guatemalaváros- ban, amikor az öt elnök aláírta a térség válságának békés rendezésére kidolgozott megegyezést. Közép-Amerika — az amerikai loidrész északi és déli felét összekötő keskeny földnyelv — lassan egy évtizede számít a világpolitika egyik krónikus válságövezetének. A társadalmi problémák már jóval korábbtól halmozódtak megoldatlanul ebben a térségben, egészen 1979 júliusáig, amikor Nicaraguában a sandinista forradalom győzelme új fejezetet nyitóit Közép-Ameika történelmében. Vízválasztó volt a sandinista győzelem, amelynek jelentőségét nem véletlenül hasonlították a kubai forra- ; daloméhoz. Washington legerősebbnek hitt közép-amerikai szövetségesét, a hírhedt Somoza-családot kergette el a népi felkelés, bizonyítva azt, hogy az Egyesült Államok hátsó udvarának tartott Közép-Amerikában is lehetséges az amerikai érdekekkel teljességgel ellentétes fordulat. A nicaraguai forradalom sikere már önmagában is komoly segítséget adott a többi fegyveres mozgalomnak. Salvadorban szabályos polgárháború robbant ki, egységre jutottak — s ezáltal az ég elég tiszta volt ahhoz, hogy ledobják a „Kövér ember” becenevet viselő atombombát. A robbanás, majd az aat követő tűz és radioaktív sugárzás következtében közel 70 ezer ember halt meg, és a város nagy része elpusztult. Az áldozatok emlékére Nagaszakiban vasárnap megtartott misét követő nagygyűlésen a város polgármestere, Motosima Hitosi sürgette Reagan amerikai elnökölt és Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkánt, hogy még az idén tarsanak újabb csúcstalálkozót, és felszólította a nagyhatalmakat arra, hogy „tegyenek meg minden erőfeszítést a nukleáris leszerelés megvalósítása érdekében”. A vasárnapi ceremónián a békeemlékmű melletti helyre, ahol az áldozatok neveit sorolják fel, újabb 2359 név került. Ezek a 2 emlberek túlélték az atom- rolblbanás borzalmait, de szervezetükben halálos folyamatot indított el a radioaktív sugárzás, ök tavaly, a robbanás után 41 évvel haltak meg. Vakációra mentek a washingtoni honatyák A legfontosabb problémáikat megoldatlanul hagyva szombaton elutaztak szokásos nyári szabadságukra az amerikai törvényhozók. A washingtoni honatyák a vakáció után vitatják mag egyebeik közt a Pentagonnak az 1987/88-as pénzügyi évre vonatkozó költségvetését is. A kormányzat azon van, hogy a hadügyminisztériumá költségvetési. törvénytervezetből kimaradjon az a módosítás, amely megerősítené a szenátus hadügyi bizottságának az SDI-jal1 kapcsolatos pénzátutalások felülvizsgálatára vonatkozó jogát. számításon kívül nem hagyható politikai tényezővé lettek — a guatemalai gerillaszervezetek. A magát régóta semlegesnek hirdető Costa Rica vezetői pedig egyre fenyegetőbb realitásként számolhattak azzal, hogy a szomszédban történt radikális változások feldúlják a Közép-Amerika Svájcaként emlegetett kis ország törékeny társadalmi békéjét is. A nyolcvanas évek elejére Közép-Amerikában minden feltétel adott volt ahhoz, hogy a térség egyik pillanatról a másikra lángba boruljon. Ebben a helyzetben kezdődött meg négy latin-ame- r.ikai ország — Kolumbia, Mexikó, Panama és Venezuela — közvetítési kísérlete. A Contadora-csoport kezdeményezése példa nélküli La- tin-Amerika történelmében: első ízben próbálták meg a latin-amerikai országok, hogy egy térségbeli — de nemzetközi méreteket öltött — problémára saját maguk, az Egyesült Államok kizárásával keressenek megoldást. A Contadora-csoport és az Egyesült Államok érdekei sok vonatkozásban megegyeztek. Sem Washingtonban, sem pedig a szóban forgó latin-amerikai országokban nem akarták azt, hogy Közép-Amerikában a nicaraguai változásokhoz hasonTairt az állóháború a Párizs—Teherán viszonyban. A diplomácia kapcsolatok megszakítása óta a két fővárosban körülzárva tartják a nagykövetségek épületét; rendőri ellenőrzés nélkül nem I éphet senkii se be, se ki, nehogy váratlanul elillanjanak a valójában túszul visszatartott tisztviselők. Mindenkit őriznek, noha igazán két személy érdekes. A Szajna pántján Vahid Gordzsi, a tolmács, akit a franciák a náluk végrehajtott terrorcselekmények szervezésével vádolnak, Teheránban pedig Paul Torri másodtitkár, akit Gordzsi fejében, fenyegetnek bírósági eljárással. Az irániak azt mondják: vaigy miindkettő vagy egyik sem. Ha a franciák engedik ha-» zatémi Gordzsit, Torri előtt is szabad az út, ha nem, a másodititkánra is ítélet vár. Noha mindkét oldalon szeretnék a békés rendezést, legalábis az első menetben a nagykövetségi alkalmazottak csöndes hazatérését, jelenleg a makacsság érvényesül. Párizs azt ló gyökeres fordulat történjen. A megoldást azonban teljesen másképpen képzelték el: míg az amerikai kormány elfogadhatatlannak tartja a forradalmi Nicaragua létét, a Contadora-csoport azt javasolta, hogy maguk a közép-amerikai országok döntsék el, milyen formában, milyen elvek tiszteletben tartásával tudnak békésen megélni egymás mellett. Majd öt évbe telt, hogy végül is a Contadora-csoport elképzelése diadalmaskodott. A guatemalai fővárosban most aláírt megegyezés legfontosabb alapelve az, hogy elismeri, minden közép-amerikai országnak joga van arra, hogy saját maga, külső beavatkozás nélkül döntsön saját sorsának alakításáról. Tűzszünetet, amnesztiát, demokratikus reformokat ír elő a megállapodás. Olyan követelmények ezek, amelyek akkor sem lehetnének könnyen megvalósíthatóak, ha külső erők nem akarnának beleszólni valóra váltásukba. Nehezen lehet párhuzamot vonni a jórészt maga erejére támaszkodó salvadori fegyveres ellenzék és az amerikai zsoldban álló nicaraguai ellenforradalmárok között. Éppen ez magyarázza azt, hogy Washington miért fogadta fentartá sokkal a mondja, egyebet sem kíván, miim.t Gordzsi vizsgálóibírói kihallgatását. Ha hajlandó megjelenni a törvényszék épületében, és elmondani, amit tud (az irániak szerint semmit sem tud, mert nincs köze semmihez), nem tartóztatják le, nem tartják :foigva; utána fölszállhat az első gépre, Teheránban a családjáé lehet. Ehhez viszont ragaszkodnak. Ez utal arra, hogy a konfliktus mai szakaszában Párizs a ma- kacsa'bb, konokul kitart álláspontja mellett A vita jogi síkra terelődött. Párizs nem hajlandó egyenlőségjelet tenni Gord- zsli és Torri esete közé, szerinte Gordzsi törvénybe ütköző cselekedetekben volt részes, míg semmi sem igazolja Paul Torri másod - titkár ellen fölhozott váda- ka.t. Nem támogatott iráni ellenforradalmárakat, . mint Teheránban váltig kitartanak mellette, nem vett részt csempészésben, kábítószer üzletiben, csak azt a munkát végezte, ami diplomata beosztásával együtt jár. A vita másik témája a minősítés. A franciák szerint guatemalai megegyezést. Az amerikai kormánynak elég kellemetlen volt az is, hogy a közép-amerikai államfők nem voltak hajlandók a csúcstalálkozó előestéjén nyilvánosságra hozott amerikai rendezési tervvel foglalkozni. A Fehér Háznak azonban azt lenne igazán nehéz elfogadni, hogy a rendezési terv felszólítja a térségen kívüli hatalmakat: semmiféle támogatást ne nyújtsanak a törvényes középamerikai kormányok ellen harcoló fegyveres csoportoknak. Reagan elnök már a találkozó előtt kijelentette: ha Nicaragua nem fogadja el az amerikai feltételeket, akkor újabb 150 millió dollárt fog kérni a törvényhozástól a nicaraguai ellenforradalmárok támogatására. A Guatemalavárosban elfogadott béketerv nem ír elő — nehezen is tehetné ezt — kötelező erejű utasításokat más országok számára. Azt viszont érvényes okmányba foglalta, hogy a közép-amerikai országok maguk szeretnék egymás közti viszályaikat rendezni. Ebből a szempontból mindenképpen látványos kibékülést hozott a csúcstalálkozó. A békének adott lehetőség most már valóban csak akkor válhat valósággá, ha az Egyesült Államok elfogadja, hogy a Közép-Amerikában élő népek maguk dönthetnek jövőjükről. Ennek pedig még a leghalványabb jele sem látszik. G. I. Gordzsiiit nem illeti meg a diplomácia mentesség, mert a nagykövetségi beosztása csaik tolmács, nincs hivatalos rangja. Irán ellenben azt hangoztatja, hogy Gord- zsinalk szolgálati útlevele van, tehát ugyanúgy kezelendő, mintha diplomata volna. Az érvnek kétségtelenül vannak gyengeségei. A nemzetközi jogi gyakorlat lényeges különbséget tesz a bárkinek (például külkereskedőnek vagy újságírónak is) kijáró szolgálati útlevél, és a diplomácai mentességet biztosító diplomata útlevél között. Ez a tény-Vitathatatlanul gyöngíti Gordzsi érvelt. De már régen nem erről van szó. Az utóbbi napokban mind több olyan cikk, elemzés jelenik meg a mértékadó párizsi lapokban, amelyek tényszerűen kétségbevonják a francia vádakat, Legutóbb a Le Monde közölt olyan összeállítást, amely kimutatta, hogy a kormány tételei, enyhén szólva, nem teljesen meggyőzők. Régóta ádáz küzdelem* dúl a bűnüldöző rendőrség és a titkos szolgálat között, és ez az Iránnal legutóbb támadt konfliktus a lap szerint voltaképpen ennek egytik ütköző terepe. A DST, - a kémelhárítás az utóbbi esztendőkben, bármilyen kormány volt is hatalmon, szocialista vagy jobboldali, a baklövések sorozatát követte el, és most igyekszik jó pontokat sze- •reznd. Ez a buzgalom vitte arra, hogy dossszrét állítson össze Gordzsiról, Chirac kormányfő elé terjessze, és lépésekre vegye rá. Csakhogy — így a Le Monde — az iratcsomó tartalma igencsak gyönge a bizonyítékokban, állít, de nem támaszt alá, ha csakugyan bíróság elé 'kerülne az ügy, a gyanúsítottat akár föl is mentenék. így terelődnek a kommen tár dk mindinkább tiszta politikai síkra, és mutatnak rá az eset már régóta ismert hátterére. A közelmúlt napok drámái eseményei, a mekkai zarándokok véres tragédiája kissé háttérbe szorította Párizs és Teherrán nagykövetségi háborúját. A figyelem más szintre terelődött. Kétségtelen, hogy az arab világban a történtek nyomán Irán elszigetelődött. Éppen ez a tény azonban arra késztetheti, hogy Franciaországgal szemben is még keményebben lépjen föl; a pillanatnyi állóháború bármikor ismét forróbb szakaszba léphet. Várkoityi Tibor jetunió Állami Díját. irániakat utasítottak ki Nyugat-Berlinből Vasárnap esti kommentár Genf szellemében H. G. A nagy kibékülés
