Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-08 / 186. szám
6 Somogyi Néplap 1987. augusztus 8., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Somogy megyében a különböző iskolatípusokban 8854 fiatal végzett az idén. Ebből tovább tanul 5144, munkába lép várhatóan 3710. A gimnáziumokban 730-an tettek érettségit, közülük munkába áll 360. Részükre az állásajánlat viszonylag kevés, mindösz- sze 55. Az idén végzett 1850 szakmunkást 2000 álláslehetőség várja. Féligfelnőttek Ifjú ismerősöm azt mondja magáról, a legnehezebb a tizennyolcadik születésnap és az érettségi után az a felemás állapot, amelyik hirtelen rászakad az emberre. Nem diák többé, de nem is felnőtt, eltűnik az iskolaévek alatt természetesnek ható könnyedség, s valahogy nem lép helyébe egy ideig semmi más. Félig-felnött korszak következik. Élessé válnak a dolgok, eltűnik az az elnéző magatartás a környezetből, amely eddig a diáknak szólt. ..Ezt már tudnod kellene, fiam, elvégre érettségizett ember vagy!" és r.Benőhetne már a fejed lágya, elmúltál tizennyolc éves!" — Ilyen és ezekhez hasonló ..érvek" nehezítik a felnőttéletbe való beilleszkedést. Évek óta beszélünk arról is. hogy egyre nehezebbé válik a középiskolát végzettek elhelyezkedése. Azok. akik valamilyen felsőoktatási intézménybe . jelentkeztek, most már tudják: sikeres volt-e a fölvételijük vagy sem. Ha igen, akkor egyelőre nincs baj, ám ha elutasították őket. nagy kérdőjellel kell szembenézniük. Nehéz elhelyezkedni. A vállalatok szakmunkásokat keresnek, s még azok között is válogatnak. Szükség lenne lakatosra, forgácsolóra, marósra, a nemrégen még keresettnek számító autószerelő szakma visszaszorult az első helyről. Pékből sincs elég, a kereskedelem ugyancsak nagy igényeket támaszt. De mit tegyen az érettségizett fiatal, hol talál munkát magának? A vállalatok — természetesen — egyre magasabb követelményt állítanak az újonnan belépő dolgozók elé. A szemlélet azonban nehezen változik. A szülők tiltakoznak: „Édes fiam. csak nem leszel segédmunkás az érettségiddel? Vársz egy évet, aztán majd meglátjuk." Az édes fiam nem szeretne hát segédmunkás lenni, de egy évet sem szívesen vár. Bizonytalanná válik a sorsa, mint ahogyan bizonytalan azoké is. akik már dolgozak ugyan. de semmilyen szakmát nem szereztek. A változó igényekhez való alkalmazkodás egyre sürgetőbb. A vállalatok megpróbálnak segíteni. Tanfolyamokat szerveznek, akik eddig betanított munkásként dolgoztak, azok lehetőséget kapnak a továbblépésre. Sokan veszik igénybe az átképzési támogatást, s azok, akik vállalkoznak erre. módot kapnak, hogy a gazdálkodásban jobban hasznosítható második, esetleg harmadik szakmát szerezhessenek. Ám ehhez az szükséges, hogy a dolgozó munkát vállaljon, s bizonyítson a munkahelyén. Egyszóval kompromisszumra van szükség, az álmodozások ideje lejárt. Nem elég a középiskolai uto'só félévben az el- helyzkedésre gondolni, át- aondol'abban és célratörőbben kell a fiataloknak hivatásukra készü'.ődniük. Klie Ágnes Kevés a forgácsoló szakmunkás Még nem kezdték meg a munkát a Kaposvári Villamossági Gyárban az itt végzett újdonsült szakmunkások. A fiatalok kihasználják az utolsó iskolaévet követő nyarat, és szeptemberben állnak majd a munkapadok mellé. Felsorolni is sok. hogy hány szakmában kaptak gyakorlati képzést a gyárban a most indulók. Van közöttük forgácsoló szakmunkás, központifűtés-szerelő. villany- szerelő és még vagy féltucat más szakmával rendelkező. — Huszonhármán kaptak bizonyítványt tanulóink közül az idén — mondta Bokor Sándorné személyzeti előadó. — Ketten gépipari szakközépiskolában végeztek, velük korábban tanulmányi szerződést kötöttünk. Több szakmában társadalmi ösz- töndíjszerződésünk volt a gyerekekkel, hogy a jobb tanulókat a gyárhoz kössük. A most végzettek közül mindenkit tudunk foglalkoztatni, de a tanulók egy része csak a szakmai képzésre jött hoz- bánk. Ök a megye más részéből vagy éppen a megyén kívülről kerültek az 503. számú szakmunkásképzőbe. Rájuk nem számíthatunk. Pedig jól képzett szakmunkásokra az itt maradó kon kívül is nagy szükség lenne. A gyár 350 dolgozót foglalkoztat kooperációban, és az volna a kívánatos, ha ezek a munkások a kapukon belül dolgoznának. Nincs olyan szakma, amelynek művelőit ne tudnánk nagyobb számban foglalkoztatni. Kevesebb kezdő szakmunkásnak tudnak munkát adni a Kaposgép Vállalatnál. Az itt „szabadultak" lehetőségeiről Heil Tiborné személyzeti és oktatási osztályvezető tájékoztatott. — Tizenkét tanulónk végzett az elmúlt tanévben különféle szakmákban. Ketten a gépipari szakközépiskolában, egy pedig a csurgói szakmunkásképzőben fejezte be tanulmányait. Közülük nyolc fiatal szakmunkás állt munkába a vizsgákat követően. Órabérüket a tanulmányi eredményüktől függően állapítottuk meg 19 és 22 forint között. Mivel a vállalatnak nincsenek létszámgondjai, alaposan megválogatják, hogy kikkel kötnek tanulmányi szerződést és a későbbiekben kiket alkalmaznak majd. — Akivel szerződést kötünk, annak természetesen biztosítva van a helye. Nálunk is vannak olyan szakmák, amelyekbe még szívesen várnánk dolgozókat, de csak megbízható, nagy tudású munkaerőre tartunk igényt. Ilyen hiányszakma a forgácsoló és a hegesztő. Minden évben leadjuk a megyei tanácsnak a szakmunkás-utánpótlással kapcsolatos igényünket, de a forgsí'- csoló szakmában csak a kért létszám 60 százalékát tudják beiskolázni. Az iskolákkal jó a kapcsolatunk, az idén is 60 tanuló volt itt köteléző nyári gyakorlaton az ipari szakközépiskolából. L. R. Saját kenyér A frissen végzett pék szakmunkásnak két lehetősége van: a kenyérgyárak biztos munkát adnak, vagy elmehet a fiatal a maszek sütödékbe. Kellő gyakorlat híján a többség inkább az előbbi mellett marad, mondván, a több éves tapasztalatszerzés után köny- nyebb helyesen dönteni. (Van egy harmadik lehetőség is, de most arról ne bebeszéljünk: aki sutba vágja az eddig tanultakat.) Kovács Gábor az idén kapott bizonyítványt a Kinizsi Pál élelmiszeripari szakmunkásképzőben. A három évvel ezelőtti döntését nem bánta meg. A harmadik évben lehetősége nyílt volna, hogy cukrásznak tanuljon, de nála szóba sem jöhetett ez a megoldás. — Egy hónapja vagyok itt — mondta Gábor, miközben fehér nadrágjáról porolKovács Gábor ta a lisztet. — Nem sokat gondolkodtam azon, hogy hol fogok majd dolgozni. A kaposvári -kenyérgyárral nem most ismerkedtem meg, mert a három év alatt csaknem minden héten eljöttünk ide gyakorolni. A sántosi fiú ottjártunk- kor a tésztát mérte. Először állt a mérleg mellett. A vezetők szerint az újonnan érkezettnek végig kell járnia a munkahelyeket. Azután, hogy megpróbálták valamennyit, közösen döntenek az állandó helyről. — Lehet, hogy később majd megunom, de most nagyon ízlik a friss kenyér, a szagával sem teltem el. A pékek maguk dagasztják, formázzák azt a kenyeret, amelyet hazavisznek. És is mindig elkészítem a magamét. Gábor jó munkáját értékelték a közvetlen vezetők, a négyhetes teljesítmény után ötven fillér órabéreme- lést kapott. Osztopáni László az élelmiszeripari szakközépiskolában végzett, de csak egy hete vette fel a munkásruhát a Kaposvári Cukorgyárban. A cukorgyártó mesterséget tanulta négy évig, mégis az első napokban inkább a gépekkel ismerkedett. A kampány néhány hét múlva kezdődik, addigra minden masinának rendben kell lennie. Szép Imre művezető szerint az iskolákból kikerült fiataloknak nem árt, ha megismerik, melyik Osztopáni László csőből mi folyik. Később egyedül kell majd odaállni- uk egy berendezés vezérlőpultja vagy szelepei mellé. Könnyen megtörténhet egy baleset, ha nem elég figyelmes a kezelő. — A szakmai gyakorlatokat mindig itt töltöttük. Nem mondom azt, hogy minden gépet, az összes vezetéket ismerem, de eligazodok a gyárban. Most olyan szelepeket is szétszedünk, amelyekre a gyakorlatok alatt nem volt lehetőségünk. Az osztopáni fiú osztálytársaival együtt néhány más cukorgyárat is megnézett az országban. Kaposváron kívül is elhelyezkedhetnének, de a lakás ide köti őket. Akik viszont elkezdenek dolgozni, nemigen kívánkoznak máshova. A fiatal szakembereknek lehetőségük van. hogy azt csinálják, amit szeretnének. Laci a műszerfal möllé kerülne szívesen, s a művezető támogatja elképzelését. F. L. DIÁKSZEMMEL A fiatalok gyakran tesznek tanúbizonyságot jó megfigyelőképességről és — éles nyelvről. Elmondható ez a diákújságírók és rádiósok júliusban megtartott megyei tábora kapcsán is. Néhány részlet az akkor született írásokból. Ha városunkba (Kaposvárra) érkezik egy idegen, a segítőkész kiszpolgár megpróbálja bemutatni neki a labirintushoz közelálló kö- és paneltömböt. Elviszi őket áruházakba, trafikokba, a postára és megannyi fontos pénzköltő helyre, amelyek közül is kiemelkedik egy kis, piros telefonfülke. Ez a műszer falja az érméket, de sohasem lakik jól. Előfordul, hogy „áll néma csönd", a légy szárnya és a guta kerülget csak. Persze, ha szerencsés valaki, meghallgathatja szerettei távoli, recsegő hangját. Az pedig mór észbontó, hogy a fülke oldalánál kint van a telefonkötvényt hirdető piakát. Ha. ha, ha! Űj akció! Minden házban saját dísztelefon! Semmire sem használható. A kaposvári házigazda ilyenkor szenved, de nincs mese: városát lejáratta a süket telefon. * * * Milyen a jó diákújságíró? 1. Csinos. 2. Másnapos, de jól konspi- rált. 3. Ilyen nincs. * * * Vasárnap kilátogattunk a festői szépségű Deseda-tó- hoz. A táj gyönyörű volt. Leszámítva a kukák körül tornyosuló szeméthalmokat, amelyek ékes bizonyítékai a magyar állampolgárok viselkedési normáinak. * * * Esti verseny után fáradt arcok. A zsibongóban ülve várjuk, hogy a jutalom- palancsinták végre elkészüljenek. Egyszer csak előbukkan egy gitáros táborlakó. Egy, kettő, s mind több száj énekel. Később egy lány veszi át a hangszert. Ismeretlen dallamokat játszik, finn dalt énekel. Mindenki figyel. így dallal telt el az est egy töredéke. Töredék, mégis kedves percek. A máskor torkos diákot fogva tartotta a zene. Még a palacsinták se csábították el. Csak az volt a baj, hogy gyorsan véget vetett a kis kórus munkájának az idő. Nyugovóra kellett térni. * * * Már izgatottan vártuk a film kezdését, mivel sokan olvastuk a könyvet és eszünkbe jutott a papírzsebkendő. A film kezdéséig még volt fél óránk, és ez idő alatt egy vendéglőnek nevezett helyiségben ittunk egy szőlőlének nevezett vízízű citromlevet. Hét órakor beültünk a moziba, ahol megcsodáltuk a karzatot és előkészítettük a papírzsebkendőket. Elkezdődött az izgalmas Love Story! Szennai szópanel: Ébresztő. Felkelünk. Visszafekszünk. Felkelünk. Felöltözünk. Nincs visszaút. Reggeli után indulás a busz- pályaudvarra. Jön a busz. Tolongás, Állás. A cipőmre léptek. Visszaléptem. Megérkeztünk. Zsúptetős házak, szép templom. Tetszett. Zsúp- tetős ház belülről. Néztük. Ámultunk. Bámultunk. Kimentünk. Körbejártunk. Üj- ra bementünk. Kijöttünk. Hangokat hallottunk. Csak a hasunk volt. Éhesek voltunk. Irány az ebédlő. Később: irány haza. Visszaérkeztünk. * * * Néhány kérdés, amivel a tábor résztvevői egy fantá- ziadús riportkörút során Kaposvár lakóit ostromolták: Igaz-e, hogy a cigaretta parazsa azonos hőt bocsát ki a szentjánosbogárka világító szervével? A jégkockák olvadási sebessége megegyezik-e a fókák hátuszorjyánák zsírszázalékával? ön szerint mekkora az Eiffel-torony talapzatának a maximális kilengése viharos szélben? A vászonnadrág vagy a farmer ronjta-e jobban meleg időben a szemet? A hajszálak görbülési spirálja megegye- zike-e a Sebes-Körös örvényeinek turbulenciájával? Nyári mozaik Takács Lilláék először nyaralnak szülői felügyelet nélkül. Érettségi ajándék ez. két hét szabadság a Balaton- parton. az utolsó gondtalan napok. Három barátnő tölti most együtt az időt. Minden reggel közösen megbeszélik, mi lesz a program. Most a tihanyi kirándulás van soron, egyikük sem járt még a tó túlpartján, s komppal sem utaztak még. — A Rege presszóba feltétlenül el kell menni — javasolja Fehér Katalin —, úgy beszélik, onnan a legszebb a kilátás, szinte az egész tavat látni lehet. — A tihanyi apátság előtt István, az alapító szobra, fém köpenyén megcsúszik a nap, koronája és a jogar a kezében csillogó játékszerek. A képíró csíkos ponyva a.á húzódik a tűző nap elől, képeslapok színes házait „írja át" miniatűr olajfestményekké. Nézőközönsége óriási. A kis festmények eladók, kétszáztól nyolcszáz forintig terjed az áruk. vásárló nemigen akad. A templom falánál, piros ingben szemüveges fiatalember dacol a hőséggel. Lágy hangú fuvolán klasszikus ihletésű zenét szólaltat meg. A tavon vitorlások járnak. Rendőrmotoros villan el, a mozdulatlan viz tükörként ragyog. Kószál a három lány. Egy göndör hajú, fülbevalós srác mellett egy pillanatra megállnak. Angolul énekel a fiú. amerikai népdalokat. — Ez az Ohio — ismeri fel az egyiket Takács Lilla —, tanultak mi is angolórán. Tikkasztó a hőség, egyre kevesebb érdeklődéssel járják már a lányok Tihany hangulatos kis utcáit. Gyors a döntés: vissza Széplakra. A kompon új tervek születnek, hosszú még a nap, délután ki kellene próbálni a szörfözést. Csónakot is lehet bérelni. este pedig táncolni mennek. Szép az este a tó mellett. A nappali tündöklés lassan csúszik át tompa ragyogássá, színes lámpák villognak hí- vogatóan az eszpresszók előtt, hosszú sor áll az olasz fagyisnál. — Písztácio. ez isteni! — s a lányok a magasra csa- * vart fagyi ízeivel barátkozva sodródnak tovább a tömegben. Sorra végignézik a butikok kirakatait, egymásnak mutatva: odanézz, milyen klassz! Ezt én is elfogadnám! Beülnek egy vendéglő teraszára, hosszú szívószállal üdítő italt szürcsöl- nek. zenét hallgatnak. Sűrű az este, amikor visszaindulnak a kempingbe. A sátor körül már csend van. Lilla, mint rendesen, most is megbotlik a sátrat feszítő kötélben. elfojtott kuncogás kiséri. Suttogó hangon még megbeszélik a napot, s hirtelen jön az álom. Távolról füttyszó hasít az éjszakába tompa morgássá szelídül a közeli diszkó zenéje, lassan elcsendesül minden, észrevétlenül fordul át a nap. újabb örömök felé mutat. K. A.
