Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-08 / 186. szám

1987. augusztus 8., szombat

Somogyi Néplap

7

KÖZELKÉPEK

Újra lesz somogyi kifli

HONVAGY

Akkor kezdődött, amikor a repülő felszállt

A burgonya (latin nevén: Solanum tuberosum) az eb- szőlőfélék családjába tartozó növény. Közeli rokona a paradicsomnak. Hazája Dél- Amerika, az Andokban ma is vadon él. Európába a spanyolok hozták, Magyar- országra Burgundiából — franciául: Bourgogne — került. Nevezzük krumplinak, kolompárnak, csucsorkának, pityókának, aszerint, hogy a Dunántúlon avagy épp Székelyföldén szólunk róla. Nehezen honosodott meg nálunk. A magyar nem szerette a „sváb tököt", közmondás is kelt róla: „se jó, se rossz, mint a krumpli.” Ma az egyik legelterjedtebb népélelmezési cikk. Nincs benne semmi különös. Krumpli és kész. . .

— Talán a legkényesebb növényünk a krumpli — szolgált számomra azonnal meglepetéssel Gergő Sándor, a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát vezérletével működő tizenhárom magyar- országi és tizenöt csehszlovákiai taggazdaságot számláló Somogyi Burgonyatermesztési Rendszer vezetője.

— A krumpli? — kérdeztem vissza némiképp értetlenül. — Hiszen az ember leteszi, azután bizton számíthat a termésre, ha csak egy kicsit is gondoskodik a növényről.

A híres somogyi kifli

— Ezt gondolja, aki nem ért hozzá, aki a kiskertjében ültet egy-két sornyit, és néhány hónap múlva fölszed egy-két zsákra való gumót.

Gergő Sándor bölcs ember. Nem sértődött meg kedves növényét lekicsinylő tudatlanságomon, hanem elkezdte magyarázatát a burgonyáról valahol ott, ahol a gimnáziumi tankönyvek kezdik. Azok a könyvek, amelyeknek tartalmáról néhány év elteltével halvány fogalma sincs a kiöregedett nebulónak.

— Mi nemcsak termesztjük a burgonyát, hanem fajtakísérletekkel és szaporítóanyag — azaz vetőgumó — előállítással is foglalkozunk. A nemesítés nem a mi dolgunk, azt kutatóintézetekben, egyetemeken végzik. Különféle fajták virágait keresztezik, s a burgonya paradicsomhoz hasonlatos — csak kisebb és mérgező — termésének magvait vetik el. Azután már „csak” azt kell megfigyelni, hogy melyik fajtajelölt hozza a legtöbb gumót, melyik a legellenállóbb a betegségekkel szemben, s persze az sem mellékes, hogy jóízű-e a krumpli, elviseli-e a nagyüzemi, gépesített művelést vagy inkább a háztájiba jó, tárolható-e hosszú ideig ... Ezernyi szempontja van a nemesítőnek. Számára azért nehéz a krumplival való foglalkozás, mert a növény látható része alig árul el valamit. Ki kell várni, amíg a gumók kifejlődnek. A földbe nem lát bele az ember, úgyhogy az eredmény hosszú ideig rejtve marad.

A hazai fajtajelöltek és a kipróbálásra szánt importfajták a kombinát marietta- pusztai kísérleti állomásának kicsiny parcelláiban „vizsgáznak”, ott figyelik termő- képességüket, leromlásukat és egyéb tulajdonságaikat. Jó néhánynak még a származási helye is titok, egyetlen ember ismeri csak azt, de el nem árulja. Nincs protekciós krumpli, itt csak a jobbik győzhet, s majd kiderül a végén, hogy ki a gazdája. Az előrehaladottabb kísérletek résztvevői, illetve a megújítandó régi fajták már nincsenek inkognitóban. Olvasom a bakhát elé tűzött táblácskáról: somogyi kifli, gül- baba, Somogy gyöngye, őszi rózsa, romano, désiré .. . Régi és új, hazai és holland fajták. Azazhogy az első három már nem fajta, de újra bejelentették minősítésre.

— A burgonyafajták környezeti okok és vírusfertőzések miatt leromlanak. Némelyik hamarabb, némelyik lassabban. Ha nem gondoskodnánk a vírusmentes és kedvező környezetben történő fajtafenntartásról, akkor minden burgonya úgy járn i, mint például a somogyi kiflii amelyet az ötvenes években állított elő Barsy Sarolta. avagy a gülbaba, amelyet még régebben, a harmincas években Kisvárdán Teich- mann Vilmos nemesített. Virusfertőzött lett az állomány, mind kisebb termést adott, kiselejtezték. Átvette az uralmat a désiré. Ez a holland fajta a világon a legelterjedtebb, ehhez hasonlítanak mindent. Jó krumpli. de például salátaként nyomába sem léphet a somogyi kiflinek.

— Most mégis sokat láthatunk itt a „kidobott” fajtákból.

— Két ok miatt. Az egyik, hogy hiányoztak a hazai burgonyák. s az import drága. A másik ok a nosztalgia, amely nemcsak a táncdaltermést érte el. Sikerült vírusmentes állományt találni, s ebből a Meriklon gazdasági társaság — amelynek kombinátunk is tagja — megkezdte a szaporítást. Űjra bejelentettük fajtának a kiflit és a Somogy gyöngyét. Remélhetőleg el is tudjuk fogadtatni.

A szaporításnak, a vetőgumó előállításának ma már igen gyors módszere van. A merisztéma, azaz a burgonya hajtáscsúcsának bármikor osztódásra kész sejtcsoportja laboratóriumi körülmények között gyorsan fejlődik apró növénykévé, e növénykék leVajon mennyi van alatta?

veiéiből a laboratóriumban szintén hihetetlenül gyorsan lesz még sokszorta több növényke, aprócska gumó ... Mariettán a piciny gumókból az esőt és a fényt átengedő, de a vírusokat hordozó le- véltetveket távol tartó háló alatt nagyobbacska krumplik fejlődnék, ezekből a következő évben már szabad

földön még nagyobbak, s el is jutottunk a vetőburgonyához, amelyet nem vetni, hanem ültetni kell. (Furcsa ez a magyar nyelv.)

És ezután gondoskodni fognak a vírusmentes fajtafenntartásról. A kísérleti telepen új magyar fajtát is lehet már találni. Ez az őszi rózsa. Középkorai, a désiré- nél bővebben termő, a betegségekkel szemben ellenál- lóbb. de nagyüzemben sérülékenysége miatt nemigen termeszthető, decemberig eltartható, igen finom ízű krumpli.

Gergő Sándor alá is nyúlt néhány bokornak. A szárazságban eléggé apró a pityóka. és sűrűn egymás mellett vannak a gumók. Majd mindegyik pajor rágta.

— A fene a csimaszát! Sehol sincs már nedvesség, csak a krumpliban. Csapadékosabb években alig-alig találok rágott prumplit, most meg mind az — kesergett a rendszer több mint háromezer hazai és felvidéki hektárért aggódó gazdája.

Ezután beszélt még a krumpliról. Gépesítésről, terméseredményekről. nyereségről, veszteségről, a termelési rendszer sikereiről... A burgonya jövőjéről, amelyért nem kell aggódnunk. Ha egyszer egy gazdaság berendezkedett burgonyatermesztésre — gépesített, tárolót épített, piacot szervezett —, azután akkor is csinálta, ha nem akarja. Burgonya tehát lesz, még ha néha riadót fújnak is miatta.

— Szereti a krumplit?

— Mármint hogyan? — rö- könyödött meg kérdésmen a vezetőm.

— így is, úgy is.

— Enni szeretem. Mindenképpen. Dolgozni vele... Találja ki.

Kitaláltam.

Luthár Péter

Második éve dolgozik a Masterfil Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában Amparo Lamadrid Gonzales. Távol a hazától, a családtól — hogy érzi magát?

— kérdeztem a kreol bőrű. mindig mosolygó, húszéves lánytól.

— Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz — mondta.

— Hiányoznak a szüleim, a négy húgom. és különösen a bátyám, Maximu. Akkor kezdődött ez a torokszorító érzés, amikor Havannában felszállt velem a repülőgép, és hirtelen nagyon távolinak tűntek a pálmafák. Pedig az óceán ismerős volt — Villa darában, egy kis tengerparti településen éltem addig. Az utóbbi években ott is megkezdődött az iparosodás — szivacsot, cipőt és természetesen cukrot gyártanak. de a szüleim még mezőgazdasági munkások.

— Mi vonzotta Magyarországra ?

— Amikor meghallottam, hogy az érettségi után lehetőség nyílik a szocialista országokban a munkavállalásra, akkor az önök hazáját választottam, talán azért, mert — akárcsak az enyém

— a legkisebbek közé tartozik. Mindig is szerettem volna utazni, világot látni, ezért nem szalasztottm el az alkalmat. Itt a gyárban kedvesen fogadtak, és ami kór a teljesítményem tartósan

száz százalék fölé emelkedett, felvettek a kétszeres aranykoszorús Kalinyin szocialista brigádba is. Nagyszerű közösség ez. a kirándulások', kiállításlátogatások és egyéb programok gyakran feledtetik velem azt a sötétben lopakodó macskaléptű érzést, amelyet mifelénk estranarnak hívnak. A hétvégeket — három kubai és két vietnami társammal együtt — gyakran töltjük a brigád magyar tagjainál.

— A barátságon kívül köti-e még valami ide?

— Igen. van itt egy fiú. villanyszerelő a B-műszak- ban; tetszünk egymásnak..

— Végleg itt tudna maradni a kedvéért?

— Igen, de ehhez az is kellene, hogy sós legyen a Balaton, pálmafák nőjenek a partján, és költözzön ide a családom is.

V.G.

Tizenöt év után

Befejezés előtt a teraszház

Ennek a háznak történelme van. Valós, valótlan történetek keringtek körülötte. Később, ha szóba került, már csak legyintett rá mindenki.

Kaposvár lakói belefárad - tak a vele kapcsolatos eseményekbe, eseménytelensé- gekbe. Most mégis érdemes szólni róla, ugyanis befejezéséhez közeledik az építés. Már el is kezdhetnek költözni a lakók.

Tizenöt éven keresztül hol épült, hol nem. Az 1972. évi kezdés óta botrányok voltak körülötte. Itt dolgozó szövetkezetét számoltak fel. évekig állt a munka, viták zajlottak arról, hogy érdemes-e tovább építeni, vagy olcsóbb lenne lebontani. Végül, hogy a városnak több lakása legyen: tovább épült. A szomorú események részleteiről az építkezés mostani illetékesei már nem sokat tudnák. Az egykori illetékesek pedig valahol, egészen másutt dolgoznak. Elégedjünk meg a legutóbbi évek eseményeivel.

1981. augusztus 4-én kapott megbízást a Somber a városi tanácstól az építkezés folytatására, és még abban az évben kétmillió forintos állagmegóvási munkát rendelt meg a Tanéptől.

— Kétszer vonultunk fel erre az épületre — mondta Agócs György, a Tanép termelési osztályvezetője. — Az állagmegóvást 1983-ban fejeztük be. Ide tartoztak a bádogos-, a tetőszigetelő munkák, mindazok a feladatok, amelyek az épület védelmét szolgálták. 1985 szeptemberében készültünk el a csapadék- és a szennyvízelvezetési munkákkal. Biztosítottuk az épület megközelítését és a hegyről lefolyó esővíz elvezetését.

Időközben, 1985. július 31- én az épület teljes befejezésére is megkapta a megbízást a kaposvári építőipari vállalat.

Huszonkét lakás befejezése a hozzájuk felvezető lépcső és a rézsűburkolat elkészítése volt hátra. A rézsűburkolat az épület melletti partoldalt kötötte meg. Ide az eredeti tervek szerint további hat lakás épült volna, de a nem várt nagyságú munkák miatt erre már nem jutott pénz:

— Az önállóan üzemeltethető létesítményeket folyamatosan átadtuk. 1986 decemberében a kazánházat, majd a távfűtővezetéket. Tíz lakást már fűteni lehetett ekkor, és ezek műszaki átadása is megtörtént az idén februárban. Az IKV átvette, és egy részébe már be is költözhettek a lakók.

— Az első átadást további 11 lakás követte júniusban.

Itt most folyik a hiánypótlás. Amíg idáig eljutottunk, rengeteg nem várt gonddal kellett megküzdenünk. Ennek a következménye, hogy hat lakás még most sincs átadva.

A legnagyobb gondot az va bizonyos rézsűburkolat okozta. Az 1983-ban lerakott facölöpöktől nem lehetett az első technológiai elképzelést alkalmazni a rézsűburkolat megtartására, később fúrt cölöpöket raktak a földbe.

— Az először számításba vett süllyesztéses módszernél vastag tölgygerendákra is bukkantunk, és ezeket daruval sem tudtuk kiemelni. Ekkor csináltuk a munkát fúrt cölöppel. A kényszerű változtatás rengeteg tennivalót adott a tervezőnek és nekünk is. Ezért késett meg a június 30-i határidő, de augusztus végére ez a hat lakás is elkészül.

Kelemeri László, a Somber osztályvezetője:

— Az ismert nehézségek miatt indokolt lenne a Tanép szerződésmódosítási kérelme, ezt viszont még nem kaptuk meg tőlük.

Itt tartanak az események jelenleg, őszre remélhetőleg az utolsó lakók is beköltözhetnek a teraszházba. Em- bersics Sándort, az IKV igazgatóját is megkérdeztük: hogyan látja a ház sorsát?

— Az üzembe helyezés során négy lakásnál találtunk erősebb nedvesedést, a konyhában és a fürdőszobában. A padozaton állt a víz. Értesítettük a kivitelezőt, de amire a bizottság kiszállt, eltűnt a penészesedés és a víz. Most a Somberrel közösen kétnaponta megnézzük a lakásokat. A mi szempontunkból az a fontos, hogy a még meglévő nedvesedést szüntessék meg. mert így nem lehet a lakókat beköltöztetni.

Kérdéses még, hogy a kazánháznak ki lesz az üzemeltetője. Az IKV-nál azt mondják. hogy ha a kezelésükbe kerül, ragaszkodni fognak a szeptember eleji próbafűtéshez. Egyelőre még itt is vannak kisebb hiányosságok, de a szakemberek véleménye szerint ezek megszüntethe- tők.

Lehőcz Rudolf