Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-27 / 201. szám

2 Somogyi Néplap 1987. augusztus 27., csütörtök Katolikus főpapok eskütétele 1 Az Elnöki Tanács előzetes hozzájárulásával a közel­múltban a pápa által kineve­zett katolikus főpapok — dr. Dankó László kalocsai érsek, dr. Seregély István egri ér­sek, dr. Konkoly István szom­bathelyi megyéspüspök és Gyulay Endre szeged—Csa­nádi megyéspüspök — szer­dán Németh Károly, az El­nöki Tanács elnöke előtt es­küt tettek a Magyar Népköz- társaság alkotmányára. Az eskütételen jelen volt Katona Imre, az .Elnöki Ta­nács titkára és, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke, va­lamint dr. Paskai László esztergomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar el- nöjkie. Ronald Reagan beszéde Los Angelesben ismét feltételeket szabott Reagan amerikai elnök állást foglalt a szovjet— amerikai kapcsolatok to­vábbi javítása, a leszerelési egyezmények megkötése mellett. Los Angelesben szerdán mondott beszédében azonban ismét feltételeket szabott a viszony elmélyí­tése elé, és bár beszédének hangvétele a korábbiaknál mértéktartóbb volt, bizo­nyos vonatkozásokban meg­ismételte azokat a követelé­seket, amelyeket az úgyne­vezett Reagan-doktrína tar­talmaz: azt sürgette,'hogy a Szovjetunió fogadjon el más országokra vonatkozóan olyan politikai megoldáso­kat, amelyeket Washington követel. Az elnök egyúttal megerősítette a nicaraguai kontrák és más kommiunis- taellenes csoportok iránti „amerikai elkötelezettségre” vonatkozó tételeit is. Reagan beszédét ugyan va'lamenyi nagyobb ameri­kai televíziós hálózat egye­nes adásban sugározta, de azt külön zártláncú televí­zión közvetítették a New York állambeli Chautauqua üdülőhelyen folyó szovjet— amerikai társadalmi konfe­rencia résztvevőinek. A beszédet szinte az utol­só pillanatban alakították át, hogy Reagan, utalhasson a Kohl kancellár által a Pershing—1 A típusú raké­tákról most bejelentett ter­vezetre. Az amerikai elnök erről azit mondotta, hogy bár az Egyesült Államok álláspontja szerint „harma­dik ország” tulajdonában levő fegyverekről van szó, a bonni lépés „most elmoz­dította ezt a Szovjetunió által támasztott, mestersé­ges akadályt” a közepes és hadműveleti-harcászati ra­kéták felszámolására vo­natkozó megállapodás útjá- ból, és így az „akár azon­nal megköthető”. Az elnök azonban igyekezett a Szov­jetunióra hárítani minden felelősséget az előrehaladás üteméért. Ezt mondotta: „A szovjet vezetőknek . most meg kell mutatniuk, hogy nem csak szónoki fogás a stabilizáló megállapodásra irányuló készségről gyakran hangoztatott kijelentésük”. Az amerikai elnök a kétol­dalú kapcsolatokról szólva elismerte, hogy a Szovjetunió „reális lépéseket” tett az utóbbi időkben nem csak a leszerelés, hanem más vita­tott kérdések megoldásának előmozdítása céljából is, de egyúttal kijelentette, hogy a kapcsolatok szélesebb körű fejlesztése az általa megje­lölt keretek között, vagy más szóval az amerikai követelé­sek teljesítése esetén képzel­ENSZ — A srocialista országok memoranduma „LESZERELÉSSEL A FEJLESZTÉSÉRT” Részletes gyakorlati javas­latokat tartalmazó munkaok- ményt terjesztett szerdán a leszerelés a fejlesztés össze­függéseivel foglalkozó ENSZ-tanácskozás elé 11 szo­cialista ország, köztük ha­zánk. A „Leszereléssel a fejlesz­tésért” című memorandum leszögezi: a szocialista orszá­gok szilárd meggyőződése, hogy a leszerelés és a fejlesz­tés között szoros kapcsolat áll fenn. Ez a nézet olyan új politikai gondolkodásmódot tükröz, amely elutasítja a katonai megoldásokat és a jelenlegi oszthatatlan, egy­mástól kölcsönösen függő vi­lágban a világméretű együtt­működésre, egymás kölcsönös megsegítésére összpontosít. A szocialista országok bé­kés alternatívákat állítanak szembe a katonai programok­kal. Konkrét intézkedéseket sürgetnek annak érdekében, hogy a tudományt és a tech­nikát kizárólag békés célok­ra használják fel, a katonai területen folyó tudományos kutatást és fejlesztést a leg­Lapzarta nagyobb gazdasági és társa­dalmi problémák mgoldásá- ra irányítsák át. Amikor konkrét leszerelé­si intézkedéseket vitatnak meg az érdekelt országok, vegyék egyúttal figyelembe azt is. miilyen megtakarítá­sokat hozhat az ilyen meg­állapodás. A felszabaduló eszközök agy részét az érin­tett államokban kell fej­lesztésre fordítani, és nem szabad azokat más katonai tervek megvalósítására fel­használni. A felszabaduló alapok többi részéből keli növelni a fejlődő országok­nak nyújtott segítséget — állapítja meg a memoran­dum. Az így létrejövő források felhasználásának elvei közé sorolja a dokumentum azt, hogy azok egy részét közvet­lenül a fejlesztés szolgálatá­ba állítsák. hető csupán el. Kijelentette, hogy a Szovjetuniónak „meg kell állítania az általa ki- kényszerített forradalma­kat”, és — egyebek között — Washington számára megfe­lelően kell elősegítenie az afganisztáni, a nicaraguai és az angolai helyzet rendezé­sét. Mindjárt hozzáfűzte, hogy Washington viszont to­vábbra is támogatni kívánja ezekben az országokban a kormányellenes erőket. Az el­nök által a kapcsolatok fej­lesztése elé támasztott új fel­tételek között szerepel az is, hogy a Szovjetuniónak nyil­vánosságra kellene hoznia a fegyveres erőire és katonai költségvetésére vonatkozó részletes adatokat. Reagan a két ország kap­csolataiban eddig bekövet­kezett kedvező változásokat elsősorban saját politikája sikerének minősítette. Azt hangoztatta, hogy kormány­zata ugyan „nem fogadta el a korábbi álláspontot, amely a nukleáris elrettentésre és a gazdasági fékentartásra ala­pozta a kapcsolatokat”, de „nem fogadta el azt sem, hogy ellenséges lépésnek mi­nősüljön, ha napfényre hoz­zák a demokrácia és a tota­litárius rendszer közötti alap­vető különbséget. Reagan — mint mondot­ta — reméli azt, hogy a kelet—nyugati kapcsolatok­ban valóban új szakasz kö­vetkezik be, de szerinte „a remények mellett bizonyta­lanságok is vannak”, és „a Szovjetunióval úgy kell tár­gyalni, ahogy a dolgok áll­nak, s nem úgy, ahogy azo­kat szeretnénk látni”. Az elnök ismét védelmé­be vette űrfegyverkezési programját, sőt azt mon­dotta, hogy „a hadászati védelem előnyeit kész min­denkivel, így a Szovjetunió­val is megosztani”. NDK—NSZK Régen várt látogatás Erich Honecker küszöbön álló NSZK-beli látogatása a sajtó kiemelt témája Keleten és Nyugaton, ami az előzmé­nyek ismeretében nem meg­lepő. A meghívást. Helmut Schmidt adta át 1981-es NDK-beli találkozójukon. A realizálásig 69 hónapot kell várni. Ez a tény önmagában is jelzi, milyen kényes az ügy, mennyi akadályt kellett legyőzni. A kancellári hiva­tal államtitkára, Wolfgang Scheuble jó előre figyelmez­tette a nyugatnémet sajtót, vi­gyázzon, „nehogy érdemtele­nül bánjon a látogatóval és a látogatással”. A figyelmez­tetés jogos. Idő előtti cikkek­kel, diplomatikusnak éppen nem mondható nyilatko­zatokkal már többször is ku­darcra kárhoztatták a láto­gatás terveit. Tapsoló újságírók Az első kormányfői talál­kozóra 1970. március 19-én került sor Erfurtban, a vi­rágok városában. Virágok ugyan akkor még nem na­gyon nyíltak, noha a tavasz első jegyei már láthatóvá váltak, de még fagyveszély kísértett. A politikában is. Negyedszázada szűnt meg létezni a Harmadik Biroda­lom, negyedszázadon át nem volt szinte semmilyen hiva­talos érintkezés a romokon alakult két német állam kö­zött. Csak az egyik tekintette magát jogutódnak, s jo^ot formált mindenre, ami volt, a másik német államra is. A személyes kontaktus fel­vétele, az álláspontok tisztá­zása az első lépés volt csu­pán. Az akarat azonban mindkét fél részéről meg­volt. A kapcsolatok jobbítá­sára utaló elszánást jelezte a következő találkozóra kitű­zött időpont is: 1970. május 22., Kassel. Ez a találkozó csaknem kudarcba fulladt, az NDK miniszterelnökének különvonata a provokációk miatt majdnem idő előtt in­dult vissza. A tárgyalások s két év kemény diplomáciá­ja azonban meghozták az eredményt. 1972. december 21-én Berlinben Mihael Kohl NDK és Egon Bahr nyugat­német államtitkár parafálták az államszerződés okmányát, amelyben az NSZK először ismerte el-az NDK önálló ál­lami létét. Az újságírók tő­lük szokatlan módon meg­tapsolták a jelenetet. Üdvö­zölte a készülő szerződést az NSZK lakossága is, amely a novemberi választáson jelen­tős többséghez juttatta az SPD—FDP koalíciót, vagyis egyértelműen a keleti politi­ka folytatása mellett szava­zott. T, ps, ■ Zavaró tényezők Ez azonban nem zavarta a CDU—CSU-t. Az 1973 máju­si bonni parlamenti ratifi­kálás előjátékaként megbuk­tatta Rainer Barzelt, a frak­ció elnökét, aki hajlott a két német állam közötti kiegyezés tudomásul vételére. A frak­ció azonban nemhogy az NDK, de még az NSZK fel­vételét is ellenezte az ENSZ- be. A CSU-nak otthont adó bajor tartomány a karlsruhei alkotmányjogi bírósághoz fordult és az államszerződés ‘megsemmisítését kérte. A bírósági döntés salamoni volt. A kormány tevékenysé­gét a kapcsolatok normalizá­lására jóváhagyta, de az ál­lamszerződést „értelmezte”. Méghozzá úgy, hogy tovább­ra is a birodalom fennállásá­nak fikciójából indult ki, nem ismerte el a két orszá­got elválasztó államhatárt, s megújította az újraegyesítés tézisét. Az európai biztonság folya­matát azonban többé nem le­hetett feltartóztatni. A ked­vező szélben vitorlázva a nyugatnémet koalíciós kor­NSZK együttműködése, ha­nem az enyhülés útjába is. Nem kedveztek a nemzet­közi viszonyok sem. Mostan­ra, ha nem is szűnt meg, alábbhagyott a CDU—CSU ellenzése. Helmut Kohl kan­cellár is felismerte, hogy kor­mányának külpolitikája fél­oldalas a keleti politika foly­tatása nélkül. Keleti politika viszont nem létezik az NDK —NSZK-viszony teljes nor­malizálása, a történelmi té­nyek elfogadása nélkül. Egy doktrína halála Bonnban már befejeződtek az előkészületek a közelgő látogatása. A bonn—kölni repülőtéren Wolfgang Scheuble, a kancellári hiva­tal államtitkára várja Erich Honeckert, Helmut Kohl pe­dig majd a kancellári hiva­tal előtt, katonai tisztelet- adással fogadja. Az NDK ál­lami zászlaja először kúszik fel itt az árbocra, s először hangzik fel az NDK himnu­sza is. (A vendég ellátogat szülőhelyére, a saarvidéki Erich Honecker, az NDK államtanácsának elnöke, és Helmut Kohl nyugatnémet kancellár 1985. március 12-én Csernyenko temetésén Moszkvában találkoztak Dél-afrikai bányászok Johannesburgban tüntetnek a Bányá­szok Kamarájának épülete előtt, hogy támogatásukról bizto­sítsák a szakszervezet vezetőit a tulajdonosok képviselőivel folytatott bértárgyalásokon. (Telsfotó: AP—MTI—KS) many rendezte az NSZK vi­szonyát valamennyi kelet-eu­rópai országgal. Ahhoz azon­ban, hogy német földön is ta­lálkozhassanak a két német állam vezetői, újabb éveket kellett várni. Mert igaz ugyan, hogy bizonyos nem­zetközi események kapcsán — például Tito temetésén, 1980 végén, Belgrádban — ismét szót válthattak, tartalmasabb véleménycserére azonban csak Helmut Schmidt 1981. december 11—13-i NDK-beli látogatása adott alkalmat. A viszontlátogatásra már a következő év tavaszán sor kerülhetett volna. Ez volt a szándéka mindkét félnek. Csakhogy az események köz­beszóltak. 1982 októberében felbomlott az SPD—FDP ko­alíciója, s az új kormány, amelyben a CDU—CSU az erősebb partner, nem siettette a német—német kapcsolatok útjában álló utolsó torlaszok lebontását. Mi több, lépései­vel újabb akadályokat gördí­tett nemcsak az NDK és az Weibelskirchenbe is. A szü­lői ház ma is áll a Kuchen- bergsbrassen. Ott él nővére, Gertrud Hoppstädter, aki a családi hagyományokhoz hű­en tagja a Német Kommu­nista Párt helyi szervezeté­inek.) Erich Honecker ötnapos nyugat-németországi látoga­tása pontot tesz annak a fo­lyamatnak a végére, amelyet a két német állam egyenjo­gúságáért folyó több évtize­des küzdelem jellemzett. Amikor a kancellári hivatal udvarán felcsendül az NDK állami himnusza, s a kancel­lár és vendége elvonul a tisz­teletére kirendelt díszegység előtt, a zene akkordjai új szakasz kezdetét, egyszer­smind a Hallstein-döktrína halálát jelzik. Ez volt az a doktrína, amely a diplomá­ciai viszony megszakítását helyezte kilátásba bármely ország esetében, ha kapcso­latot létesített az NDK-val. Kanyó András GYORSLISTA az 1987. augusztus 25-én megtartott augusztusi telelottó juta­lomsorsolásáról, melyen az augusztusi teleiottószelvények és az augusztus havi előfizetéses szelvények vettek részt. A nyereményjegyzékben az alábbi rövidítéseket használtuk: A Vásárlási utalv. (3000 Ft) B Lada 1200 S tip. személygép­kocsira szóló utalv. C Wartburg Stand. tip. sze­mélygépkocsira szóló utalv. D Szerencse-utalv. (30 000 -Ft) E Vásárlási utalv. (10 000 Ft) F Vásárlási utalv. (9000 Ft) G Vásárlási utalv. (7000 Ft) H Vásárlási utalv. (5000 Ft) I Vásárlási utalv. (4000 Ft) A nyertes szelvényeket 1987. szeptember 10-lg kell a totó- lottó kirendeltségek, az OTP- fiókok vagy a posta útján a Sportfogadási és Lottó Igazgató­ság címére (1875 Budapest V., Münnich Ferenc u. 15.) eljut­tatni. 2 881 »04 i 77 367 398 i 77 460 914 i 79 050 686 h 79 206 546 e 2 897 490 i 77 390 777 d 77 468 707 h 79 066 272 i 79 214 339 e 2 913 076 f 77 398 570 f 77 492 086 e 79 081 858 B 79 229 925 i 2 936 455 e 77 414 156 f 77 499 879 B 79 1*8 616 h 79 245 511 f 2 983 213 S 77 421 949 B 77 531 051 i 79 144 202 i 79 253 304 f 77 344 019 d 77 437 535 K 77 546 637 e 79 151 995 h 79 284 476 r 77 351 812 i 77 445 328 i 77 570 016 S 79 183 167 f 79 292 269 r 77 359 605 i 77 453 121 h

Next

/
Oldalképek
Tartalom