Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
Somogyi Néplap 1987. augusztus 20., csütörtök Újabb tartályhajó-karaván kelt át a Hormuzi-szoroson Irak és Irán hevesen Szerdán hajnalban teljes titoktartás közepette újabb, amerikai hadihajók kísérte tartályhajó-karaván kelt át a Hormuzi-szorosan Kuvait irányába. Incidens nem volt, de az iráni haditengerészet figyelemmel kísérte a konvojt. Irak és Irán eközben hevesen támadta egymást. Meglepő, hogy az új hajóoszlop nem a kuvaiti partoknál, az ott napok óta indulásra váró feltöltött hajókból állt össze, hanem ellenkező irányban haladt: az Ománi-öbölből a kuvaiti partok felé. Csak feltételezhető, hogy amerikai tisztikar parancsnoksága alatt futó kuvaiti hajókról volt szó, és ellentmondó hírek voltak a egymást konvoj nagyságáról is. A hajózási társaságok hallgattak. A hajók, sebességüket és haladási irányukat folyton változtatva elhaladtak az iráni Kesm-sziget mellett, ahol számos Silkworm rakétaüteg áll. A karaván előtt haladó 11 ezer tonnás Guadalcanal hadihajó aknakereső helikoptereivel a környező vizeket igyekezett ellenőrizni. A hajók mellett gyorsnaszádok cirkáltak, megelőzendő az esetleges támadásokat. Térségbeli rádióamatőrök szerint a konvojt kísérő amerikai hadihajók és a közelben feltűnt iráni hadihajók között számos üzenetváltás történt, amelyek az azonosítást, illetve a minimális távolság betartatását szolgálták. A konvoj fél nappal azután kelt át a szoroson, hogy az öböl bejáratánál kisebb támadás ért egy skandináv vegyianyag-szállító hajót. Amerikai és arab források Iránt vádolták az akcióval, Teherán viszont közvetve az Egyesült Államokat tette felelőssé az esetért. Irán közben az Ománi-öbölben folytatta az aknaszedést. Irán szerdán bejelentette, hogy nehéztüzérsége az iraki légierő akcióinak megtorlásaként támadást intézett a dél-iraki Umm-Kaszr, Zubeir és Abul Kaszib ipari létesítményei, illetve egy erőmű ellen. VILÁGGAZDASÁG Közös Piac — egységes adó? Alkotmány módosítási vita kezdődött Jugoszláviában A jugoszláv parlament megkezdte a vitát az állam- elnökség ez év márciusában előterjesztett alkotmánymódosító javaslatáról. Az indítványt az elmúlt öt hónapban a képviselőház koordinációs csoportja tanulmányozta és véleményezte. Hamdija Pozderac, az álla melnökség alelnöke, a koordinációs csoport vezetője, parlamenti beszédében most elmondta, hogy a javasolt változtatások jóval mélyrehatóbbak, mint amilyeneket az államelnökség kezdeményezett : az alkotmányos rendszer minden területét, mindenekelőtt a társadalmi tulajdont, a vállalati gazdálkodást, a bankrendszert, az országban eszközölt külföldi beruházásokat, a szabad munkavállalást, az ön- igazgatási érdekszerveződést, a népgazdasági tervezést, az egyéni munkát és a föderáción belüli viszonyokat érintik. A cél — jelentette ki — a vállalatok helyzetének megerősítése, a szocialista demokrácia intézményes fejlesztése, a törvényesség szilárdítása, valamint a köztársaságok és a tartományok felelősségének fokozása a közös érdekek érvényesítésében. Rámutatott: a változások abból a felismerésből adódnak, hogy az ország társadalma a XXI. században ,csak a- jelenlegi munkatermelékenység megkétszerezésével létezhet. Ezért különösen fontos a becsületes munka nagyobb megbecsülése, a döntéshozatal ésszerűsítése és demokratizálása. Pontosabban kell rögzíteni a szerb köztársaság és a két autonóm tartományának viszonyát. A parlamenti vita megkezdésével egyidejűleg közzétették a Vajdasági Tartományi Elnökség ez év július 25-i ülésének állásfoglalását. A testület szintén az 1974-es alkotmánymódosítási javaslatáról tárgyalt, és egyebek között megállapította: a Vajdaság ellenez minden olyan változtatást, amely a régi, túlhaladott viszonyok visszaállítására irányul. Az állásfoglalás leszögezi: a szerb köztársaság egységét és államiságát nem lehet a köztársasági szervek illetékességének javára és két autonóm tartománya, a VajdaSzerda esti kommentár Pretoriai erőpróba Még nem lehet világosan látni, hogyan és mikor fejeződik be a dél-afrikai bányászok második hete tartó munkabeszüntetése, s az sem kizárt, hogy az akció más rétegekre is átterjedhet. Egy dolog azonban máris bizonyosnak látszik: nevezetesen, hogy az apartheid-rendszernek évek óta az egyik legveszélyesebb kihívással kell szembenéznie. Helyi megfigyelők egybehangzóan vallják, hogy a mostani sztrájk az eddigi legnagyobb szabású és egyben a leghosszabb- nak ígérkező is. Nem hiányoznak sajnos a jelentések közül a rendőr alakulatok erőszakos fellépéséről szóló beszámolók sem: a munkahelyek környékén tüzet nyitó rendfenntartó egységek brutális ténykedése miatt a napokban meg is szakadtak az országos bányászszövetség és a legjelentősebb bányavállalatok képviselői között éppen csak, hogy beindult tárgyalások. A mostani sztrájkhullám esetében a konkrét munkajogi és bérezési sérelmek tűnnek az enyhébbnek. Viszont a munkakörülmények, a fizetések, a balesetveszély és más témák körül folyó viták elválaszthatatlanok azoktól az általános gazdasági és politikai követelésektől, amelyeket a fekete bőrű dolgozók mind hangosabban juttatnak érvényre Afrika déli részén. A politikai veszélyre figyelmezteti a pretoriai vezetést az is, hogy az ország legfontosabb legális apartheid-ellenes szervezete, az úgynevezett Egyesült Demokratikus Front (UDF) szinte kezdettől támogatásáról biztosította a munkabeszüntetést akciót — nem is beszélve a betiltott Afrikfii Nemzeti Kongresszusról (ANC), amely nyilatkozatában egyértelműen a fajüldöző hatóságok és a fekete lakosság közti erőpróbának nevezte a sztrájkot. Azt sem lehet elfelejteni, hogy a bányászat (legyen szó akár szénről, akár aranyról) a Dél-afrikai Köztársaság talán legfontosabb ágazata, olyan „stratégiai” szféra, amelytől jelentős mértékben függ a kivitel és a devizabevétel egyaránt. Ráadásul a jelek szerint a mostani sztrájk nyomán ismét felerősödött több nyugati országban a Dél-Afrikávai szemben foganatosítandó szankciók sürgetése. E külföldi lépések önmagukban persze nem alkalmasak és nem is elegendők az apartheid rendszerének megváltoztatására, hosszabb távon azonban alapvetően befolyásolhatják Pretoria megítélését. Ezért érthető, hogy a dél-afrikai vezetés is jelentőségének megfelelően kezeli az ügyet — ám a meghátrálásnak egyelőre nem sok jelét mutatja. Sz. G. ság és Koszovo kárára erősíteni. A szerb köztársaságban nem lesz nagyobb az egység, ha csökkentik autonóm tartományainak jogait és kötelezettségeit. El kell utasítani azt a lényegében nacionalista, etatikus, bürokratikus és unitarista álláspontot, amely szerint az autonóm tartományok a szerb köztársaság egysége és szilárdsága jelenlegi hiányának állandó forrásai — szögezte le a vajdasági tartományi elnökség. Azóta, hogy 33 évvel ezelőtt Francaiaországban először vezették be az érték- növekedési adót, az elvonásnak ez a formája töretlen népszerűségnek örvend a világ legkülönbözőbb országaiban. A közös piaci tagországok a hatvanas évek elején álltak rá alkalmazására, az elmúlt években pedig öt földközi-tengeri ország csatlakozott az értéknövekedési adót kivető országok klubjához. Spanyolország, Portugália, Görögország, Törökország és Marokkó vezette be újonnan ezt az adót, legutóbb pedig Indonézia, Tajvan, India és Űj-Zéland is alkalmazása mellett döntött. Természetesen az adottságok, a gazdaságpolitikai szándékok függvényében eltérőek az adóval szembeni várakozások, de közös az a vonás, hogy ez a forgalmi adófajta átfogó jellegű, jelentős ösz- szegű jövedelmek elvonását teszi lehetővé és főként nagyabb ingadozásoktól mentes jövedelemforrást garantál a költségvetés számára. KARRIER ÉS ELLENSZENV Nem véletlen, hogy ma már számos országban, így Franciaországban, vagy Nagy-Britanniában a kormány bevételeinek nagyobb részét ebből az adóból szerzi be — nem pedig a jövedelmi adókból, vagy a vállalati profitokat terhelő adókból. Ismeretes, hogy az értéknövekedési adó hazai bevezetése mellett szintén ez a megfontolás is szól, nem beszélve az értéknövekedési adó „semlegességéről”. A nyereséget sújtó, és a vállalati teljesítményektől függő adó helyett a szakemberek azért is alkalmasnak tartják ezt az adóformát, mert fokozza a tisztánlátást. Nemcsak a költségvetés’ tudja nagyobb biztonsággal kalkulálni, mekkora bevételekre számíthat, de a vállalatok is bízhatnak „a nagyabb fakú adóstabi'litásban”. Abban, hogy a gyakori költségvetési elvonások, támogatások helyett hosszabb időre változatlan mértékű teherrel kalkulálhatnak. Több országban — a szándékok ellenére — nem honosítják meg az értéknövekedési adót, többek között Ausztráliában, Japánban, Kanadában sem, főként a kiskereskedői réteg jelentős ellenérzése miatt. KORSZERŰSÍTÉSI TERVEK Tény, hogy az értéknövekedési adó növeli az adminisztrációt, brit felmérések szerint például a jövedelem- adó vagy a profitokat terhelő adó elszámolása a bevételek 4,5 százalékát teszi ki, addig az értéknövekedési adó Miközben a szomszédos India nagy részén aszály pusztít, addig Bangladesben a hatalmas esőzések miatt bekövetkezett áradások okoznak nagy károkat. A képen: víz alá került házuk előtt egy család várja a mentőalakulatok érkezését alkalmazásának költsége a bevételek mintegy 8 százalékára rúg. Az sem mellékes, hogy az értéknövekedési adó esetében az adminisztratív terhek nagyobb része magát az adózót, nem pedig a költség- vetést sújtja — mondják a szakértők, akik szerint az új forgalmi adók esetében az adófizetők négyszer, ötször akkora költséget kénytelenek vállalni, mint az állam. Érdekes, hogy Dániában az adózó kereskedők térítést kapnak az adminisztrálásáért, Nagy-Britanniában pedig az adózás olajozottabbá tétele érdekében forgalmi értéket állapítottak meg, ami alatt a kereskedő nem köteles adózni, sem részletes számlákat kiállítani. Napjainkban az értéknövekedési adó mintegy má-- sodik virágzásának korszakát éljük: az eddigi tapasztalatokon okulva sok országban korszerűsíteni akarják ezt az adózási formát. Az értéknövekedési adó semlegességét, azt, hogy az adóalanyokat azonos verseny- helyzetbe hozza, eddig csak korlátozottan sikerült érvényre juttatni. „ÁRAMVONALAS” ELLENÁLLÁS Ismeretes, hogy a Közös Piac 1992-re szeretné megteremteni a „valóban egységes”, vagyis mindennemű korlátozástól mentes, a szabad tőke- és árumozgást megvalósító nyugat-európai piacot. Ehhez több száz technikai, vám- és egyéb normát kellene egységesíteni, legfőképpen pedig harmonizálni kellene az országonként eltérő mértékű forgalmi adórendszereket. A brüsszeli bizottság nem új adóreformot szorgalmaz, hanem a meglévő áramvonalasítását célozza meg. E szerint 14 és 20 százalék közötti forgalmi adót kellene bevezetni valamennyi közös piaci országban a legtöbb termék esetében és emellett alkalmazni lehetne 4, illetve 9 százalékos csökkentett forgalmi adót az alapvető fostosságú- nak minősített termékek esetében. A tagországok e sávokon belül maguk határozhatnák el, mekkora adót vetnek ki, sőt átmenetileg kivételeket is alkalmazhatnának. A kormányok döntési jogát alig sérti tehát a javaslat, a bizottság terve azonban máris ellenállást váltott ki egyes tagországokban. Marton János Bulgária, felvonulások nélkül Bulgáriában ezentúl az állami ünnepeken nem tartanak felvonulásokat, így már szeptember 9-én, Bulgária felszabadulásának ez évi évfordulóján sem tartják meg az eddig hagyománynak számított szófiai központi tömegdemonstrációt. A döntés azokból az elvi ajánlásokból származik, amelyeket a Bolgár Kommunista Párt KB Politikai Bizottsága fogadott el a napokban „a hatalom sajátos jegyeiben megvalósítandó gyökeres változtatások szükségességéről” szóló határozatában. A testület úgy fogalmazott, hogy e sajátosságok némelyike a fejlődés egy már lezárult szakaszához tartozik, sok pedig ellentmondásba került az új, objektív törvényszerűségekkel, a demokratizálással összefüggő új elképzelésekkel, az önigazgatással szemben támasztott elvárásokkal. Ügy értékelték, hogy a leghatározottabban meg kell szabadulni számos, olyan nyugtalanító jelenségtől Bulgáriában, mint például sok rendezvény parádéz- gató jellege, a nagy történelmi eseményekről és személyekről történő megemlékezéseknél a tartalom háttérbe szorulása, az erkölcsi ősz- ' tönzés elértéktelenedése, felesleges ünnepségek rendezése, a propaganda és az agitáció terén nem kevés megnyilatkozásban a pompázó formalitások hemzsegése. A politikai bizottság szerint a kiélezett problémák közé tartozik, hogy megtisztítsák a hatalmat azoktól a sajátos jegyektől, amelyek ellentmondásba kerültek a szocializmus elveivel és normáival. Ezt azonban úgy kell megoldani, hogy az önigazgatás semmi esetre se jelenthessen anarchiát a társadalom irányításában. Nem az jelenti az önigazgatást, ha mindenki önmaga találja ki saját szabályait és tevékenységének saját elveit. Hatalom, törvények és társadalmi rend az önigazgatás feltételei között is lesznek. Ahogyan lesz hatalom, úgy hierarchia és vezetők is lesznek. A fő, hogy mindezek az önigazgató szervezetek jogaival, kötelezettségeivel és felelősségével összhangban fognak dolgozni, és a nép állandó ellenőrzése alatt állnak — érvelt a BKP KB Politikai Bizottsága. Eltörlik például azt a határozatot, hogy még életében mellszobrot állítanak annak, akit kétszer tüntetnek ki a „Bolgár Népköztársaság Hőse” vagy a „Szocialista Munka Hőse” érdemrenddel. Ennek alapján kapott például még életében mellszobrot Szófiában Leonyid Brezs- nyev, és ennek alapján állt a közelmúltig Pravec főterén Todor Zsivkovnak, a BKP KB főtitkárának, az államtanács elnökének mellszobra. A bolgár vezető szülőhelyén már a pb határozata előtt néhány héttel nem volt látható a több méter magas szobor. A politikai bizottság állás- foglalásában azt is leszögezte, hogy Bulgáriában meg kell szüntetni bármiféle ranT gú bolgár vezető magaszta- lásának megnyilvánulásait, az ünnepségek és megemlékezések központi figurájává az egyszerű embernek, a dolr gozónak kell válnia. Kezdeményezték, hogy szüntessék meg azt az eddigi gyakorlatot, amelyben hivatalosan is meg szokták ünnepelni élő politikai és más vezető személyiségek születésnapjait. Ügy döntöttek, megváltoztatják a BKP KB és az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjairól készített portrék elhelyezésének módját, az ünnepségeken mellőzik a nagylétszámú díszelnökségek alakítását, csökkentik a protokolláris jelleget, nem tartanak felesleges és időrabló rendezvényeket. Bulgáriában eltüntetik a településekről, az utakról, a pályaudvarokról az általános jellegű, formális jelszavakat és felhívásokat. A határozatban kiemelték, a hatalom sajátos jegyeinek is tükrözniük kell, hogy valamennyi bolgár vezető posztja a nép nevében végzett szolgálat. A politikai bizottság határozata értelmében az ország valamennyi településének központi terén ezentúl elhelyezik a bolgár állami zászlót. A nemzeti színű lobogót -állandó jelleggel felvonják valamennyi állami szerv, központi hivatal, a tanácsok, a polgármesteri hivatalok, az oktatási intézmények és a határátkelőhelyek épületein. Hivatalos ünnepeken minden településen felállítják a bolgár címert, a bolgár televízió mindkét programja a bolgár nemzeti himnusszal zárul. A politikai bizottság meggyőződését fejezte ki, hogy mindezek az intézkedések hozzájárulnak a hatalom új szervei működéséhez szükséges megfelelő politikai és ideológiai légkör kialakításához, s valamennyi dolgozó, az ország lakossága megértéssel és helyesléssel fogadja azokat. Keller Tivadar
