Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-20 / 196. szám

1987. augusztus 20., csütörtök

Somogyi Néplap

3

A társadalmi konzultációk gazdagították a kormány stabilizációs programtervezetét

Grósz Károly miniszterelnök Kaposváron válaszolt az újságírók kérdéseire

Crósz Károly, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke kaposvári látogatása alatt találkozott az újságírókkal, és kérdésekre válaszolva összefoglalta a kormány

társadalmi-gazdasági stabilizációs programtervezetével kapcsolatos eddigi konzultációk tapasztalatait, betekintést nyújtva ezzel a sorsunkat formáló műhelymunka részleteibe is.

Az első kérdés így hang' zott: — A kormányprogram előkészítésének technikájában miként segítenek ezeik a konzultációk?

— Nagyon sokat segítenek. Az első, amit máris segítettek: bebizonyították, ez a tervezet nem alkalmas arra, hogy a parlament elé terjesszük. Űj tervezetet kell csinálni. Megmondom őszintén: örülök neki, mert ebből egyértelműen levonható az a következtetés, hogy felelősséggel vitatják az elképzeléseket és feladatuknak érzik a gondolkodást, a töprengést, a kibontakozási lehetőségek keresését. Ez a legnagyobb bátorítás, amit a kormány azoktól kaphat, akiktől véleményt kér; akikre számít. Ezt a konzultációt azért kezdeményeztük, hogy 2000—2500 közéleti ember véleménye, tapasztalata minősítse elképzelésünket. Természetesen nagyon sok vélemény hangzik el, s ezt nem lehet semmilyen kormány- programban megfogalmazni, tételesen munkaprogrammá átalakítani, de nagyon sok olyan hasznos tanács fogalmazódik meg, s egy részük programmá válhat, másik részük pedig a végrehajtás szervezését segíti.

Azt tapasztaljuk, hogy nagyon nagy a várakozás a készülő kormányprogram iránt. És ez azért nem jó. mert nincs olyan program, amelyik ezt a várakozást teljesen ki tudja elégíteni. Most úgy csinálunk programot, hogy közben csiszoljuk egymás gondolatait is: egy kibontakozási programot szeretnénk megfogalmazni, s közben lépésről lépésre egyeztetjük nézeteinket.

A konzultációk hangulatát tudakoló kérdésre így felelt Grósz Károly:

— Nincs értelme konzultációt folytatni úgy, hogy udvariasan elmondják nekünk, milyen rendesek vagyunk, milyen bölcs és okos az a tervezet, amelyet az asztalira teszük, mi pedig válaszul udvariasan azt mondjuk, hogy mennyire megértik gondjainkat. Erre semmi szükségünk nincs. Az kell, hogy világosan, magyarul mondja meg mindenki, miként gondolkodik. S mi megmondjuk, hogy abból mit tudunk elfogadni, mit nem tudunk felvállalni és miért.

Hiszem, hogy így egyet fogunk érteni.

A Somogyi Néplap kérdése így hangzott: a kaposvári látogatás a tizedik olyan konzultáció a kormányprogram tervezetéről, amelyen miniszterelnökként részt vett. Milyen tapasztalatokat gyűjtött itt?

— Rendkívül nagyra értékelem azt a nyíltságot és őszinteséget, amit éreztem: kendőzetlen, nyílt probléma- felvetés volt a megyei pártvégrehajtóbizottság ülésén is és a somogyi képviselők tanácskozásán is. Ami kétely, az indokolt: meg kell mondani, bennem is vannak kételyek is, kérdések is. Azért is örülök e konzultációknak, mert alkalmat jelentenek arra, hogy megismerjük azokat a specifikumokat, amelyek az ország részei, az egyes területek sajátosságai, amelyekből végső soron az ország tevődik össze. Az ilyen beszélgetések alkalmasak erre. Én úgy látom, hogy jó a légkör: tisztelik, becsülik egymást az emberek, figyelnek a másikra, a másik véleményére. Azt tudni kell, hogy a helyi vezetés aktivitása nélkül nincs központi irányítás. A tiszta emberi viszonyok nagyon fontosak. Amit itt tapasztaltam, rám megnyugtatóan, nagyon kellemesen hatott: a tenniakarás, a vál- lalikozószellem ugyanis olyan tőke a kormány számára, amellyel élni nemcsak joga, hanem kötelessége is.

Visszatérve a kormány- programra. azt kérdezték a résztvevők, hogy mi lesz az eddig lezajlott tanácskozásokon elhangzottak után.

— Augusztus 20—21—22-én a kormány tagjai nemcsak gyűléseket tartanak, hanem kormányprogramot írnak, a viták alapján. Az átírt programot újabb konzultációra bocsátjuk, már csak szűkebb körben. A kormány elnöke néhány tudóst meghívott baráti beszélgetésre, az Akadémia és a Szakszervezetek Országos Tanácsának vezetői ugyancsak áttekintik az átdolgozott programot, megvitatja a TÓT elnöksége és .. . nem folytatom tovább. Az előzményekhez tartozik, hogy az MTESZ, a Kereskedelmi Kamara nagyon igényes és színvonalas vitával nyújtott támogatást a programhoz; oda talán nem kell visszamennünk, mert úgy érezzük, hogy ezek jobban beépülnek ebbe az újabb változatba. Szeptember harmadika körül már a képviselők rendelkezésére tudjuk bocsátani az anyagot. Fontos tudni, hogy nekünk van egy érvényes kormányprogramunk, az 1985. október 10-i, és annak nagyon sok vonatkozása, célkitűzése változatlanul érvényben van. A mostani elsősorban a gazdaságpolitikával összefüggő kérdéseket érinti. Tehát a magunk számára úgy is fogalmazunk, hogy az 1985. október 10-i kormányprogram módosításáról folyik most a vita. A parlamenti vita eldönti majd, hogy ez módosítás lesz-e vagy egy teljesen új program. Nyitott kormányprogramot kell csinálni, amely részkérdéseit és részfeladatait ráépíti-az éves népgazdasági tervekre, az 1988-asra, az 1989-esre és az 1990-esre. Tovább nem csinálhatunk programot, mert 1990-ben új programunk lesz: az új ötéves terv.

A kormányprogram sikere nagyban függ attól, hogyan és miképpen tudjuk az 1987- es népgazdasági tervet megvalósítani és teljesíteni. Az első félévi eredmények biztatóak, s reménykedünk, hogy a második félév is úgy alakul, ahogyan terveztük. Ami egészen pontosan azt jelenti, hogy a belső költség- vetési hiányunk a tervezett 30 milliárd forint körül alakul. Nagy kérdés a fizetési mérleg alakulása: az eredeti népgazdasági terv 50—100 millió dollár aktívumot tervezett tőkés viszonylatban. Ügy néz ki, hogy olyan 100— 150 millió dollár passzívum lesz, tehát rosszabb a helyzet, mint amilyenre eredetileg számítottunk, de a még hátralevő 3—4 hónap alatt sokat lehet tenni azért, hogy ez a különbség ne legyen ilyen nagy. Nagy a vállalatok felelőssége, ugyanis a vállalatok kezében van a kulcs, a belső költségvetési hiány, illetve a fizetési mérleg alakulása szempontjából.

Grósz Károly miniszterelnöktől megkérdezték: milyennek ítéli meg a stabilizációs munkaprogram vitáját?

— Nagyon nagy a várakozás a terv iránt, talán nagyobb, mint indokolt lenne. Ez azonban érthető, mert az emberek cselekedni akarnak,

s a cselekvéshez útmutatást várnak. A koncepció kontúrjait a Központi Bizottság határozata megfogalmazta, most ezek aprópénzre váltása van napirenden és az álláspontokat egyeztetni kell. A kormány számára azonban nem ugyanaz a konkrétum, mint az egyes ember számára vagy a vállalati vezetők munkájában. Mi azt gondoljuk, programunknak az adja a konkrétságát, hogy olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyeket kormányzati szinten kell meghozni. Ezt majd az ágazati tervekben, programokban, illetve munkahelyi cselekvési programokban kell tovább konkretizálni. A kormányzati program csak úgy épülhet fel, hogy már elkészültek az ágazati programok. Ma arra a következtetésre jutottam — a vita meggyőzött erről —, hogy az irány jó: röviden megfogalmazzuk a kormány céljait, meghatározzuk az eszköz- rendszert. A vitában ma is azt kérték: az eszközök legyenek világosabbak és tet- tenérhetők. így tettenérhető a vezetés is, hogy jól vagy rosszul alkalmazza-e az eszközöket.

Egyik legjellemzőbb tulajdonsága ezeknek a beszélgetéseknek, hogy rendkívül nagy a segítőkészség, a várakozás mellett. Az pedig természetes, hogy a segítőkészség mellett megfogalmazódnak irreális igények is. Az egyes emberek, vezetők nem tudhatják, hogy a kormány pénztárcájában mennyi van. Vannak helyi érdekek, lokális törekvések is, amelyek nem tekinthetők bűnnek vagy hibának. Ez természetes. A helyi vezetésnek feladata is, hogy a helyi törekvéseket képviselje. A kormánynak meg az a dolga, hogy mérlegelje: ezekből a törekvésekből és igényekből mi fogadható el, és ami elfogadható, azt ennek megfelelően rendezzük. Ami nem, arról pedig mondja meg, hogy miért nem tudja vállalni.

— A munkaprogram készítése nagy energiát kíván. Emiatt nem szorul egy kicsit háttérbe a jelen, tehát 1987 valósága? — szólt a következő kérdés.

— Egy kormány úgy nem tud élni és dolgozni, hogy ne legyenek konkrét benyomásai a valóság különböző ellentmondásairól, és ne legyen folyamatos párbeszédben azokkal, akikkel együtt kell megvalósítania a programot. Ma világosan megfogalmazták, hogy az utóbbi esztendőben bizonyos fokú bizalmi válság alakult ki a kormány és a végrehajtó szervek között. Ezt a bizalmi válságot két módon lehet feloldani.

Az egyik: világosan megbeszéljük dolgainkat, a másik pedig, hogy a cselekedet, a konkrét tett Oldja fel a kétkedést. Mindenféleképpen hasznosnak és pótolhatatlannak tartom a kormány kapcsolatépítő munkájában ezt az eszmecsere-sorozatot és a vitát.

A vitákon nemcsak a célokkal értettek egyet, hanem az eszközökkel is. Néhány kérdésiben azonban más a megközelítési mód. Az egyik: az emberek konkrétumokat várnak; mondjuk egy vállalati igazgató azt várja, hogy világos választ kapjon arra, hogyan alakul a szabályzó. Vagy ahogy ma is megfogalmazták: a tudományos kutatásra kevésnek tartják a nemzeti jövedelem 3 százalékát. A valódi probléma azonban nem ez, hanem az, hogy nálunk a 3 százalékot is szétaprózzák, vagy nem kutatásra és nem fejlesztésre, hanem intézményfenntartásra, építésre meg a csoda tudja, mi másra fordítják. Ezek a szakemberek azt várják, hogy a kormány adjon garanciát arra, hogy a pénzt azon a területen használják fel. Itt jön a konfliktus: a kormány nem tudja garantálni ezt. Azt nekik kell garantálni, hagy a kutatásra-fej- lesztésre adott pénzt arra is fordítsák, és ne alikotóházat építsenek, mert jelenleg ez nem egészen tartozik a műszaki fejlesztés programjába. Van egy másik dolog is — ezt ma is nagyon okosan megfogalmazták a vitában —: az új adórendszer bevezetése nagyon nagy vállalkozás. De az adórendszer eszköz, és nem vállalhatja fel mindazt a funkciót, amit a gazdaságvezetés egyéb területében meg kell tenni. Az adórendszer, remélem, 15— 20 évre készül. Ez a stabilizációs program most 3 évre, és több mint valószínű, hogy 5—6 esztendő elmegy a stabilizációval s 10—15 év lesz a kibontakozás. Itt 20

évre kell gondolni. Azt jelenti ez, hogy nem merev- határok vannak, mert a stabilizációs időszak összemosódik a hosszú távú kibontakozással. Ha itt nem tudunk szinkront teremteni, akkor baj lesz. A bírálatok, az észrevételek jelzik a program készítőinek, hogy hol vannak a hézagok, hiányosságok. Az, hogy a programot át kell írni, nem kudarc, hanem győzelem: akkor lennék szomorú, ha mindenütt nagy fejbólogatással találkoznék.

— Itt ezen a vitán is és a korábbiakon is sokan kérdezték, hogy tud-e valamilyen garanciát adni a kormány e program megvalósulásához? — hangzott az utolsó kérdés.

— Van egy nagyon praktikus válaszom: bizonyisten megcsináljuk. De hát ezzel egy politikus nem állhat az ország elé. Kéremszé- pen, a garancia az, hogy élni akarunk. A politikai terminológiában a válság szót nagyon rossz ízekkel ruházták fel. Pedig a válságot az jelzi, hogy megoldásra vár egy problémakör vagy kérdéscsoport. Ha így értenék és nem értenék félre a szót, akkor azt mondanám, hogy válsághelyzet van. A válsághelyzetben azonban lehet dolgozni, mert az ellentmondást fel kell oldani. Hol nem lehet dolgozni? A kényszerhelyzetben, ahol nincs alternatíva. Tehát az az egyik garancia, hogy nem akarunk belekerülni a kényszer- helyzetbe. A másik garancia pedig a tett lesz. Remélem, előlegeznek annyi bizalmat, hogy elhiszik: meg akarjuk csinálni, amit felvállaltunk. Ha igen, akkor a bizalom úgy fog nőni majd, ahogy a konkrét intézkedések ehhez alapot adnak — mondta Grósz Károly miniszterelnök Kaposváron a megyei párt- bizottság székházában, az újságírók kérdéseire adott válaszait befejezve.

Dr. Kercza Imre

Augusztus 20-a tiszteletére

Kitüntetések a közművelődési munkáért

Augusztus 20-a alkalmából a közművelődésben kiemelkedően és példamutatóan tevékenykedőknek adták át a kitüntetést tegnap délelőtt a megyei tanácson. Dr. Sóto- nyi Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője köszöntötte őket, majd dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese átadta a kitüntetéseket.

Az Április Negyediké Érdemrendet vette át Dombóvári László, a megyei moziüzemi vállalat nyugdíjas igazgatója.

A Szocialista Kultúráért

kitüntetésben részesült Barna Árpád, a kéthelyi iskola tanára, Barcsánics Jánosné Vincze Mária, a buzsáki népi együttes tagja, Bernáth Gyula, a Somogy amatőr- filmklub vezetője, Bogáti József, a kaposvári zeneiskola tanára, Bősze Sándor Kornél, a megyei levéltár levéltárosa, Embersics Imre, a kaposvári Kisfaludy iskola igazgatója, Császár Bíró János, látrányi művelődésiház- igazgató, Erdős Béla, a barcsi mozi üzemvezető gépésze, Géczi István, a berzencei népi együttes tagja, dr. Gyá- nó Béláné Bokor Mária, a kaposvári zeneiskola tanára, Honti Lászlóné Leibscher Ruth, a boglárlellei városi könyvtár könyvtárosa, László Levente, a kaposvári 512. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára, Nagy Endre, a göllei iskola igazgatóhelyettese, Nagy Éva, a Délbalatoni Kulturális Központ főelőadója, dr. Szálai Imréné Kocsis Ágnes, a kaposvári Ipari Szakközépiskola könyvtárosa, Szőke István kaposvári fafaragó népművész, Tihanyi Ferenc, a kaposvári városi fúvószenekar karnagya, Varga Éva. a nagyatádi városi fúvószenekar karna- tárosa, dr. Vargáné Zag Ágota, a nagyatádi 1. sz. iskola tanára, Wirth József, a szu- loki német nemzetiségi hagyományőrző együttes vezetője, Zakariás Istvánná Proity Irén, a buzsáki népi együttes tagja, Irányi Károly, a tabi szakmunkásképző intézet kollégiumi nevelője, Kle- ríovics Endréné, a kaposvári Munkácsy gimnázium tanára, Szirtes Antal, a lakócsai művelődési ház felújításának irányítója. Németh Ágnes, a Somogyi Aprók Táncegyüttes művészeti vezetője ezt a kitüntetést a SZOT-ban kedden rendezett ünnepségen vette át.

Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Hotter István, a kaposvári városi könyvtár igazgatója, Körpöly Ibolya, a kaposmérői könyvtár vezetője, Pálné Leinberger Ágota, a Pálmiro Togliatti Megyei Könyvtár gyermekkönyvtár-vezetője, Peitlerné Takács Éva, a lengyeltóti községi könyvtár vezetője, Schlevrttng Gyula, a zamá-rdi mozi üzemvezető gépésze,

Az alkotói, közművelődési és művészeti díjakat tegnap délután adta át Brandtmüller Istvárt, a megyei tanács általános elnökhelyettese. A

Zalánfi Lászlóné Pere Katalin, a kaposvári 503. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára, Kiss Tiborné Téglás Julianrla, a megyei tanács művelődési osztályának főelőadója.

Miniszteri dicséretben tizenhatan részesültek.

A kitüntetettek nevében Pálné Leinberger Ágota mondott köszönetét.

megyei tanácson rendezett ünnepségen részt vett Tóth Jários, a megyei pártbizottság titkára.

Alkotói díjat kapott dr.

Szili Ferenc, a megyei levéltár tudományos főmunkatársa, dr. Steffler József, az Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Karának kutatási dékánhelyettese és Varga József, a Kaposvári Villamossági Gyár igazgatója.

Közművelődési díjban részesült Szita Ferenc, a kaposvári Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár igazgatója, Tibol László festőművész, a nagybajomi iskola tanára és Vértes György, a barcsi Móricz Zsiigmond Művelődési és Ifjúsági Központ igazgatója.

Művészeti díjat kapott Spindler Béla, a kaposvári Csiky Gergely Színház művésze, Bors István kaposvári szobrászművész és a kaposvári Vikár Béla Kórus.

A kitüntetettek nevében Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgatója köszönte meg az elismerést.

Átadták a megyei díjakat