Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 196. szám Ára: 2,20 Ft 1987. augusztus 20., csütörtök--------------------------------------------------------------------------1 Tettekkel igazoljuk! Vajon eszébe jutott-e már valakinek, hogy egymás mellé tegye, összehasonlítsa a világ alkotmányait? Bizonyosan kiderülne, hogy valamennyi más; egymással össze nem cserélhetők. Lehetnek, sőt vannak is sokukban az emberiség közös történelméből fakadó és a mai általános erkölcsi törvényeknek eleget tevő azonos és hasonló gondolatok, mint például az emberi jogok tisztelete — de működőképes alaptörvény csak az lehet, amely az adott állam sajátosságaihoz igazodik, fejlettségével összhangban van, igé' nyeit szolgálja. Testre szabott alkotmányban lehet csak jól mozogni. A miénk ebben az említett összevetésben a világ leghaladóbbjai, a legnemesebben csengők közé tartozik. Kimondja az alapelveket, amelyek ma a korszerű államisághoz, társadalmi léthez szükségesek. Megfelelő keretet ad mindehhez. E szó nagyon fontos, hadd ismételjük meg: keretet ad. Más kifejezéssel élve: lehetőséget, ösztönzést. Az alkotmányt — mint annyi sok mást — lehet holt könyvtári polcokon tartani, de forgatni is. Népnek és vezetőknek. Magyarországon ma a közéletben a legnépszerűbb, az egyik leggyakrabban használt szó a tett. Köznyelvre lefordítva: tudjuk, mit kell vagy kellene csinálni, hát rajta! Igaz, alkotmányunk betűje és szelleme alapján sok régóta érvényes törvény jött már létre, mégis, ez a tettszomj rá is vonatkozik. Éppen mert egy olyan ország alkotmányáról van szó, amelynek parancsolóan szükséges továbbfejlődnie és az új követelményeknek megfelelően kell ezt a keretet kitöltenie tartalommal. Akkor élénkülnek fel a cikkelyek, költözik új élet beléjük. A múlt évtizedekben felépült itt egy ország, létrejött a szocialista társadalmi rendszer — nem azért, mert mindenki lép- ten-nyomon elővette a füzetet, amelynek címlapján ez áll: „A Magyar Nép- köztársaság Alkotmánya”, hanem azért, mert az ebben foglalt gondolatok uralkodóvá lettek. Csakhogy az idő halad, a sors új próbák elé állít bennünket, s a kérdés egyebek között így hangzik: meríthetünk-e még ebből, az alkotmányba sűrített szellemi erőforrásból ? Magyarország a hatvanas-hetvenes években tekintélyt szerzett magának a világban, jelen témánk nyelvére fordítva a szót: éppen azért, mert az alkotmányunkba foglaltak egész sora valósággá lett. Napi munkánk malmában olykor nem is gondolunk arra, hogy a nemzetközi közvélemény milyen éberen nézi: átmegy-e a gyakorlatba, amit egy-egy ország alaptörvénye elvontan előír. Természetesen ez esetben sem az történt, hogy külföldi politikusok vagy Balaton-láto- gató turisták kézbe vették ezt a füzetet — egyszerűen körülnéztek, figyeltek és látták a tényeket, tetteinket. Észrevette a. világ, hogy érvényesülnek nálunk az emberi jogok, sokszínű vélemények bon takoznak ki, magyar turisták tömege jelenik meg külföldön; hozzánk látogató politikusok immár őszinte szavakat hallottak sikerekről és kudarcokról. Mindenekelőtt azonban találkoztak a magyar reformgondolatokkal, amelyek egyrészt szocialisták, másrészt csak ránk jellemzően nemzetiek. Semmi erőszakoltság nem volt szükséges, amikor ezt lényegében a szocialista alkotmány megvalósulási folyamatának neveztük. Ma az ország szorult helyzetben van, a társadalmi fejlődésnek új szakaszba kell lépnie. A legkitűnőbb alkotmány sem lendít azonban automatikusan előre. Nem is ez a hivatása. Politikusok, közgazdászok, műszaki emberek kidolgozták a menetrendet, amelynek alapján ki lehet elégíteni azt az igényt, amelyet az egész ország ma így vall: tettek kellenek! De azért az alkotmányban foglaltak oldaláról is közelíthetünk ehhez a feladathoz. Minden állampolgárnak — olvasható alaptörvényünkben — joga van ahhoz, hogy részt vegyen a közügyek intézésében. Nagyon időszerű ez a mondat két okból is. Abban a bizonyos menetrendben előkelő helyet foglal el a követelmény, hogy a gazdasági reformhoz demokratikus társadalmi-politikai kibontakozás csatlakozzék. Ez pedig más szavakkal a döntésekben való részvétel kibővítését jelenti. A tétel fordítva is igaz: hiába ez a lehetőség, ha az állampolgár nem él vele. Nem léphetünk tovább, ha nem válunk e szempontból is tevékennyé. A társadalmi méretű közömbösség, a csak-a-magam -hasznának a keresése rossz módszer, mert kiapadhatnak maguk a források, amelyek ezt a „magam hasznát” táplálják. Most látszik csak igazán, drámaian, mennyire összefügg az egyén és a társadalom érdeke. A közügyekben való részvétel — döntésekkel és munkával — nemcsak jog, hanem kötelesség is, magunk és a köz iránt. A vezetőktől új gondolkodásmódot, a szellemi és a fizikai munkástól új minőséget, tanulási, önfejlesztési képességet kíván. A nemzetközi közvélemény tudja, hogy nehézségekkel küzdünk. Aki külföldön jár és e témáról folytat beszélgetéseket — akár rangos politikusokkal, akár átlagemberekkel —, tapasztalhatja, hogy azok a hatvanashetvenes évek nem múltak el nyomtalanul az ottaniak emlékezetében. Ez a kifejezés: magyar — még mindig jól cseng. Benne van az elismerés a múlt két évtized, és a bizalom a jövendő iránt. Hisznek a magyar reform- gondolat életerejében. Ha úgy tetszik, abban a képességünkben, hogy a mának megfelelő új tarlómmal tudjuk megtölteni- az alkotmányunk adta kereteket, s az alaptörvény igazságait tettekkel igazoljuk. Tatár Imre Grósz Károly miniszterelnök Kaposvárra látogatott A kormány stabilizációs programjának tervezetéről mondott véleményt a megyei párt-vb és a képviselőcsoport A kormány gazdasági-társadalmi stabilizációs programjának tervezetéről mondott véleményt tegnap délelőtti ülésén a megyei pártvégrehajtóbizottság és arról tárgyalt délután az országgyűlési képviselők Somogy megyei csoportja. Mind a két tanácskozáson részt vett és felszólalt Grósz Károly, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. A kormányfőt tegnap reggel - megérkezésekor - a megyei pártbizottság székháza előtt Klenovics Imre, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Gyene- sei István megyei tanácselnök fogadta, és úttörők köszöntötték virágcsokorral. A miniszterelnök tegnapi zsúfolt somogyi programja a megyei párt-végrehajtóbizottság ülésén kezdődött, ahol elhangzott, hogy a somogyi kommunisták megismerték a Központi Bizottság június 2-i határozatát. A párttagság többsége — megismerve a társadalmi, gazdasági kibontakozás programját — kinyilvánította, hogy vállalkozik az abban megfogalmazott célok megvalósítására. Az is tény, hogy társadalmunkban fokozódott a várakozás a kormány társadalmigazdasági stabilizációs programja iránt. A politikai munka legfőbb feladata ebben a helyzetben az, hogy elfogadtatja a Központi Bizottság határozata alapján készülő kormányprogramot, s megérteti a társadalom minden tagjával és minden rétegével, hogy valamennyi közösség érdeke a program céljainak valóra váltása. Ez lehet ugyanis csak boldogu7 lásunk útja. Az is elhangzott: mostanában gyakran mondjuk, hogy kevés a pénzünk. Az állampolgárok közérzetének javítása azonban nem mindig pénz kérdése. A lakosság olyan intézkedéseket is vár, amelyek jelentősebb beruházások nélkül javítják a közérzetet, és bizonyítják, hogy érte dolgozik az államapparátus. A párt-végrehajtóbizottság ülésén felszólalók kifejtették : a kormányprogram megfelel ezeknek a követelményeknek, hiszen tömör, rövid helyzetelemzés után a feladatokra koncentrál és cselekvésre ösztönöz. Kifejtették, hogy a célkitűzések megvalósítása során a termelést kell a középpontba állítani. Ez lendítheti ugyanis csak előre társadalmi céljaink megvalósulását. Ezért időztek többen felszólalásuk során a termelés feltételeinek biztosításánál, s ezen belül a szerkezetváltásra, a korszerűsítésre és a minőségre helyezték a hangsúlyt. A felszólalók kifejtették: a program végrehajtása során meg kell teremteni az összhangot a gazdaságpolitikai követelmények, a felelősségi rendszer és az érdekeltségi mechanizmus között. Különösen fontosnak tartották a középvezetők felelősségének egyértelmű meghatározását, és azt, hogy ennek megvalósítását az érdekeltségi rendszer is segítse. Kifejtették azt is, hogy érdemes lenne a vállalati tanácsok tagjait a vállalati vagyon gyarapításában, a nyereség növelésében anyagilag is érdekeltté tenni. A vezetői érdekeltségben nagyon fontos a tartós eredmény elérésében való érdekeltség. A felszólalók kifejtették azt is, hogy a kormány stabilizációs programjának fokoznia kell az egyén és a közösség termelőkedvét, növelni a társadalmi igazságosságot. A hozzászólók elmondták, hogy a kormány és a gazdasági vezetés között a bizalmat erősíteni kell, ennek a megoldási módja pedig a stabil szabályozórendszer. Fontosnak tartották azt is, hogy a rend és a fegyelem érdekében határozott intézkedések szülessenek. A kormányprogram-tervezet vitája kapcsán szó esett az idegenforgalomról is. Kifejtették, hogy az idei nyár megint bebizonyította, hogy szükséges is és lehetséges is ennek az ágazatnak az eddiginél átgondoltabb, következetesebb fejlesztése. A párt- végrehajtóbizottság csaknem háromórás vitáját lezárva Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára azt hangsúlyozta, hogy a program sok kérdésre ad választ, közülük azonban a legfontosabb talán az, hogy egyértelműen bizonyítja: gondjainkat magunknak kell megoldanunk. Ebben a feladatban mindenkinek megvan a maga szerepe és a maga felelőssége is. Grósz Károly miniszterelnök is ezt hangsúlyozta, válaszolva a felvetésekre: — A felszólalásokból azt a törekvést éreztem ki, hogy a programot közösen készítsük el, és közösen hajtsuk is végre. Sok útravalót kaptam ezen a tanácskozáson is. Nagy a változtatás iránti igény, és egy kormány, s — ne vegyék szerénytelenségnek — egy miniszterelnök számára ez a legfontosabb. Délután a Hazafias Népfront megyei bizottságának székházában tartotta ülését a Somogy megyei képviselő- csoport. Pásztohy András, a csoport vezetője köszöntötte Grósz Károly miniszterelnököt, valamint Klenovics Imrét, a megyei pártbizottság első titkárát és dr. Gyene- sei István megyei tanácselnököt. A csoport ülésén részt vett dr. Novák Ferenc megyei népfronttitkár is. A vita a konmány stabilizációs munkaprogramjának tervezete fölött szinte bevezető nélkül kezdődött el. A képviselők közül Mészáros Győző egyebek között arra hívta föl a figyelmet, hogy az exportra kerülő termékek versenyét itthon kell biztosítani és nem a külföldi piacon. Csak így lehet elérni az export' gazdaságosságának növelését. Horn Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy a stabilizáció és a kibontakozás programja feltételezi a kutatás és a műszaki fejlesztés pozícióinak erősítését. Reidl János az új adórendszer bevezetése kapcsán szólt arról, hogy egységesíteni kellene a közüzemi díjszabást: mindenütt egységes tarifa alapján fizessék meg a felhasznált elektromos áramot. Plecskó Ferenc azt tette szóvá, hogy a nagyvállalatokat semmi sem ösztönzi a vidéki gyáregységek önállóságának fokozására. Ma egy vidéki gyár önállóan még energiatakarékossági pályázatot sem adhat be. Azt is kifogásolta, hogy a jelenlegi ösztönzési rendszer nem inspirálja a vállalatokat arra, hogy az importot a tőkés piacon exporttal ellensúlyozzák. Simon Ernöné azt tette szóvá, hogy a forráscsökkentések elsősorban az okosan gazdálkodó tanácsokat sújtják. Fenyvesi Henrik felszólalásában arról szólt, hogy egy jó programhoz könnyű megszerezni az állampolgárok támogatását. Azt várják, hogy a kormány ne csak megjelölje a feladatokat, hanem kérje számon a végrehajtást is. Dr. Borsos Sándor pedig azt fejtette ki, hogy a program végrehajtásában mindenkinek megvan a maga tennivalója és felelőssége. A képviselők felvetésére Grósz Károly miniszterelnök egyebek között elmondta: — A kormány a stabilizációs programjában nemcsak a célokat kívánja meghatározni, hanem a végrehajtáshoz szükséges eszközöket is megjelöli. A végrehajtással azonban nem kell várni a program elfogadásáig. Én azoknak a pártján vagyok, akik nem várnak, hanem dolgozni kezdtek. Meggyőződésem, hogy a vállalati mechanizmus reformja legalább olyan fontos, mint az intézményi reform. A vállalatok megítélésénél csak egyetlen mérce lehet, mégpedig az, hogy milyen hatékonyan dolgoznak. Ezt követően érdemes csak megnézni azt, hogy kicsi-e vagy nagy az a vállalat. A másik, amit nagyon fontosnak tartok az, hogy a vállalatok szervezzék meg maguk körül „bolygóikat”: a kisvállalatokat és a kisvállalkozókat, akik majd pontosan és jó minőségben szállítanak termékeikhez alkatrészt. így csinálják ezt a világon mindenütt. Megítélésem szerint nem lehet azt mondani, hogy a kis szervezet a jó, azt sem, hogy a nagy. Az a legjobb, amelyik a leghatékonyabban gazdálkodik és a legtöbb pénzt 'hozza az országnak. (Grósz Károly miniszterelnök kaposvári látogatása idején a megyei pártbizottság székházában újságírókkal találkozott és válaszolt kérdéseikre. A kérdéseket és a válaszokat a lapunk 3. oldalán közöljük.)
