Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-17 / 193. szám
2 Somogyi Néplap 1987. augusitus 17., hétfő Honecker-látogatás Lehetőség a Józan tárgyalásra Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkárának, az NDK államtanácsa elnökének nyugat-németországi látogatása lehetőséget teremt a két német állam viszonyát érintő konkrét kérdések józan megvitatására — mondotta Helmut Kohl szövetségi kancellár az ZDF-nek adott vasárnapi televíziós nyilatkozatában. A két ország közeledését az is jelzi, hogy az idén körülbelül egymillió nyugdíjaskorú és közel ugyanennyi nyugdíjkorhatár alatti NDK állampolgár látogat az NSZK- ba — mutatott rá a kancellár. Alfred Dregger, a CDU/ CSU parlamenti csoportjának elnöke a hesseni rádiónak nyilatkozva szintén hangot adott reményének, hogy a látogatás közelebb hozza egymáshoz a két német államot. Gus Hall nyilatkozata: DERŰLÁTÓ VAGYOK, PÁRTUNK IS DERŰLÁTÓ A megszokottnál is derűlátóbb vagyok mind a világ- helyzet, mind az ország politikai jövőjét és pártunk helyzetét illetően — jelentette ki Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főititkára a párt Chicagóban megtartott kongresszusának befejeztével. — A világhelyzet azért biztató, mert szerintem küszöbön van a megegyezés a közepes hatótávolságú rakéták ügyében — mondotta. — Nagy a valószínűsége annak, hogy az idén csúcsértekezletre kerülhet sor Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan között. Har ez megtörténik, kihatása ugyancsak rendkívüli lehet, s úgy érzem, annak is van realitása, hogy megállapodás jöjjön létre a hadászati rakéták ötven százalékos csökkentésében is. De még nagyon fontos szerep hárul az amerikai Vasárnap esti kommentár Minden csoda... Magasabb béreket követelő taxisofőrök és a rohamrendőrök összecsapása a dél-koreai Csongszon városban Másfél hónapja egymást érik a sztrájkok Dél-Koreá- ban. A munkások — politikai nézeteiktől függetlenül — most nem elsősorban társadalmi változásokat követelnek, bár fokozatosan ilyen jelszavak is előkerülnek ismét, hanem béremelést és munkakörülményeik azonnali, jelentős javítását A nem olyan régen még „mintagazdasággal’’ büszkélkedő országról hirtelen kiderült, hogy jelentős gondokkal küszködik.' A „dél-koreai csoda” ugyan tovább tartott három napnál, de a jelek szerint egyszer ennek is vége szakad. Természetesen nem lehet különválasztani a dél-koreai gazdasági helyzetet és a társadalmi feszültségeket. A sztrájkoló bányászokat ugyanúgy nyomasztja a jelenlegi rendszer, mint a köveket hajigáló diákokat, az ellenzéki pártokat támogató középosztályt vagy éppenséggel a nagyobb befolyást áhító hazai nagytőkéseket. A diktatúra ma már nem felel meg az ország gazdasági fejlettségének, a továbblépés által támasztott igényeknek. Most még jó arra, hogy könnygázzal és gumibottal szétkergesse a csongszoni vagy tebeki tüntetőket, de hosszú távon már biztos, hogy nem képes tartani magát. A hét végén már kétszázötven üzemben szünetelt a termelés, közöttük a dél-koreai gazdaság büszkeségei közé tartozó, az amerikai piacon már-már a japán pozíciókat fenyegető öt autógyárban. A sztrájkmozgalom immár hatszázhetven ki- sebb-nagyobb vállalatot érintett az elmúlt időszakban és alaposan hozzájárul Csőn Tu Hvan elnök, valamint kijelölt utóda, Ro Te Vu engedékenységéhez az ellenzékkel való alkudozás során. Az óriási exporton alapuló dél-koreai gazdaság eddigi sikereit jórészt az olcsó, engedelmes munkaerőnek köszönhette. Most kiderült, hogy a dolgozók fele legfeljebb a létminimumhoz szükséges fizetést kapja, ráadásul szinte középkori rabszolgákhoz hasonlatos a munkaideje. Ez a rendszer már a szu ronyokkal sem tartható fenn tovább, túllépett önmagán. A munkáltatók most arra hivatkoznak, hogy csupán hat százalékos béremelés több mint három milliárd dollár exportkiesést okozna az önköltség növekedése és a versenyképesség romlása miatt. Dél-Koreában a hangya- szorgalom megmaradt, az engedelmesség, a szó nélkül való beletörődés megszűnt. Az új feladatokra már a huszadik század végéhez illő megoldásokat kell találni. A rendszer végnapjait éli, a következő elnökválasztásokon már indulhat az Egyesült Államok támogatásai sem nélkülöző ellenzék jelöltje is. Kérdés azonban, meddig tart majd az „új csoda”, a polgári demokrácia, ha netán Washington mégis a katonák rezsimjét tartja saját céljai szempontjából előnyösebbnek. H. G. népre, az amerikai törvény- hozásra. Nyomást kell gyakorolni a kormányra a közepes hatótávolságú rakétáidról szóló megegyezés biztosítása érdekében, el kell érni, hogy az elnök is írja alá ezt a megállapodást. Gus Hall biztatónak nevezte a közép-amerikai államfők rendezési megállapodását is, a belpolitikában pedig fontosnak tartotta, hogy az iráni fegyverszál- lítási ügyben lelepleződtek a kormányzat módszerei. A Szovjetunióban végbemenő folyamatokról, a „glasznoszty” megvalósításáról Gus Hall kifejtette: — Azért beszéltem erről többet a kongresszuson, mert azt amerikai sajtó eltorzítja annak lényegét. Ami most a Szovjetunióban végbemegy, ami ott történik, az nagyon pozitív: lényeges átalakítás, lényeges változás van és elvetik mindazt, ami elavult és idejétmúlta. Mi a jcbb szocializmus hívei vagyunk — és nemcsak a Szovjetunióban, hanem valamennyi szocialista országban is. A jobb szocializmus, a fejlettebb, erősebb és vonzóbb szocializmus segít a tömegeket megnyerni Nyugaton, így az Egyesült Államokban is. Rámutatott arra, hogy a közvélemény, az amerikai gazdasági körök mindinkább elfordulnak a hidegháborútól, még a Wall Streeten is ellenzik a hadikiadások növelését. Ez elválaszthatatlan a Szovjetunióban végbemenő folyamatoktól — mondotta, majd így folytatta: — Nincs más út, mint a békés egymás mellett élés útja. Ügy érzem, hogy a szovjet külpolitika Gorbacsov idején gyakorlatibb lett, vannak bizonyos politikai módosulások, de szerintem a legfontosabb az, hogy ezt a politikát világosabban és vonzóbban tudják bemutatni, a nyugati közvélemény elé tárni. Ennek hatása már jól érzékelhető: csökken a szovjetellenesség E hatás érezhető lesz a jövő évi választásokon is. A nép amúgyis torkig van a rea- ganizmussal. — Azzal vádolnak, hogy „hivatalból” vagyok optimista. Vállalom ezt a vádat: derűlátó vagyok, pártunk is derűlátó — tehát az optimizmus valóban a mi hivatalos politikánk — mondotta nyilatkozatában Guss Hall. Hazarendelték Washingtonba a közép-amerikai országokba akkreditált nagyköveteket Sürgősen hazarendelték konzultációra a hét végén a közép-amerikai országokba akkreditált amerikai nagyköveteket. Az amerikai külügyminisztérium közlése szerint az Egyesült Államok Costa Rica-i, guatemalai, hondurasi, nicaraguai és Salvadort nagykövete hétfőn részt vesz azon a tanácskozáson, amelyen az amerikai kormány közép-amerikai politikájának stratégiai kérdéseit vitatják meg. A diplomaták ezután nyomban visz- szatérnek állomáshelyükre, hogy a fogadó országok kormányait még a közép-amerikai külügyminiszterek augusztus 19-én kezdődő találkozója előtt tájékoztassák az amerikai elképzelésekről. Az öt közép-amerikai ország külügyminisztere a hónap elején elfogadott guate- malavárosi nyilatkozat végrehajtásának gyakorlati lépéseit vitatja majd meg. A nagykövetek sürgős washingtoni tanácskozása annak az amerikai diplomáciai támadásnak a nyitányát jelent:, amellyel az Egyesült Államok megpróbálja lehetetlenné tenni a guatemalavárosi nyilatkozat neki nem tetsző részeinek megvalósítását. Az amerikai vezetés elsősorban azt kifogásolja, hogy a dokumentum gyakorlatilag elismerte a nicaraguai haladó rendszer törvényes létét és szót emelt a nicaraguai ellenforradalmároknak nyújtott amerikai segítség beszüntetése mellett. A pilóta katonaszökevény volt Katonaszökevény volt annak a kis magánrepülőgépnek a pilótája, amely csütörtökön veszélyes közelségbe került Reagan elnök kaliforniai birtoka felett az elnök helikopteréhez. Ez csak jóval azután derült ki, hogy a pilótát kihallgatták, majd szabadon engedték. A 32 éves Ray Williams Millert most újból letartóztatták, mert kiderült, hogy augusztus eleje óta önkényesen van távol csapattestétől. A gép egyébként nem az övé volt, hanem egy vállalattól bérelte. Miller ellen nem emeltek vádat a repülésbiztonsági szabályok megszegése miatt, bár pilótaengedélyét még az incidens után bevonták. Az elnök védelmét ellátó titkosszolgálat úgy ítéli meg, hogy véletlen esetiről van szó, Miller nem akart valamiféle támadást intézni Reagan elnök ellen. Szovjetunió és Kína a megértés Bár a kilenc évi szünet után felújított kínai— szovjet határtárgyalások most Pekingben megkezdődött újabb menetét szigorú titoktartás fátyla borítja, nem totók, hogy az első forduló óta tovább javultak e megbeszélések feltételei. A megbeszélések szigorúan titkosak, s ez érthető:' aligha akad ennél kényesebb téma. A két ország között a ■ világ leghosszabb szárazföldi határa húzódik. A nemzeti büszkeség, a felségjogok, a biztonság kérdései forognak kockán. Ezen a határon 1969-ben súlyos fegyveres konfliktus robbant ki a két óriás között. A határ egyes szakaszai mindmáig vitásak. Így a kérdés nyilvános tárgyalása aligha segítené a közeledést, éppen a zárt ajtók mozdítják azt elő. A határtárgyalások felújítása előtt az utat Mihail Gorbacsov szovjet pártvezető tavalyi vlagyivosztoki beszéde nyitotta meg: akkor a Szovjetunió jelentős gesztust tett Kína felé annak elfogadásával, hogy a határfolyókon a sodrás fővonala jelentse a választóvonalat. Ezzel olyan kérdések nyertek elvben megoldást, mint például az Usszuri folyón található Damanszíkij (Csenpao)- szigettel kapcsolatos vita. Ez a magas vízállás idején nem is látható földdarab most — más hasonló területekkel együtt — a rendezés keretében elismerten Kínához kerülhet. A hat árkérdés évtizedek óta a két ország közötti kapcsolatok egészének függvénye: a napsugaras évek-, ben létezéséről sem tudott a világ, a konfrontáció időszakában fő súrlódási felületté vált — de jelentkezése sohasem ok volt, mindig okozat. Idén a tárgyalások éppen azért újulták fel erről a kérdéscsoportról, mert előzőleg a viszony általában javult. Az összefüggést jól érzékelteti, hogy a kapcsolatrendszer egyéb témáiról a hetvenes évek végétől folyó, az afganisztáni probléma kiéleződése után egy időre Kína által felfüggesztett, majd 1982ntől ismét felújított megbeszéléseken ugyanazok vezetik a küldöttségeket (két külügyminiszter-helyettes), mint a határtárgyalásokon. Ami pedig a kapcsolatok egészét illeti, mind gazdasági téren, mind a politikai megértés szférájában jelentős lépések történtek. Február óta lezajlott'a politikai konzultációk moszkvai fordulója, miközben jelentősen bővült a kereskedelem. (Tavaly dollárban kifejezve 1,8 milliárdra rúgott ez, idén a kölcsönös áruforgalom várható értéke 2,5 milliárd dollár). A kínai—japán forgalom négyszerié nagyobb, a kínai—amerikai árucsere legalább kétszer, de mindenesetre a szovjet—kínai Az özönvízszerű esőzések súlyos áradásokat okoztak az amerikai Chicago város környékén. A képen: ez az autóút is inkább úszásra lenne alkalmas (Telefotó: AP—MTI—KS) csere már velük összemérhető, s meghaladja a Nyu- gat-Európával folytatott kínai kereskedelmet. Mihail Gorbacsov Vlagyivosztokban szólt a határterületek közös fejlesztésének lehetőségeiről is. Erre a két ország egymást kiegészítő jó adottságokkal rendelkezik. Kína a szovjet Távolkelet élelmiszer-ellátásához, a Szovjetunió a határmeniti kínai területek iparosításához járulhat hozzá hatékonyan. Felvetődött mezőgazdaságfejlesztési együttműködés is. Már megindultak a két ország közös kutatásai az Amur vidékének kiaknázására: szovjet és kínai szakemberek együtt hajóztak végig a folyón. Mindez nemcsak a gazdasági távlatok, hanem jelképes fontossága kapcsán is figyelmet érdemel. Február óta újabb küldöttségék látogattak Pekingiből Moszkvába és viszont. Rizskov miniszterelnökkel tárgyalt a szovjet—kínai gazdasági, kereskedelmi és műszaki-tudományos együttműködési vegyes bizottság második ülésszakán Jao dilin kínai miniszterelnök-helyettes. Szovjet parlamenti küldöttség vendégeskedett a kínai fővárosban (vezetője Razumovszkij, az SZKP KB titkára volt). Mindkét országban nő az érdeklődés a szomszédban megvalósuló — sok tekintetben hasonló — reformtörekvések eredményei és problematikája iránt, noha a kínai reform, legalábbis eddig, jóval nagyobb súlyt helyezett piaci viszonyok kialakítására. A világpolitikában is mind több közös elem mutatható ki a két ország állásfoglalásai között — annak ellenére, hogy Pekingben időnként megismétlik a két ország, illetve a világ két legnagyobb kommunista pártja közötti kapcsolatok teljes rendezése útjában álló „három akadály” tételét. Kína. ázsiai kérdésekben, s bizonyos nemzetközi problémákban továbbra is a szovjet diplomáciával ellentétes álláspontot foglal el. Az „egyetértés övezetei” elsősorban a béke megőrzése, a leszerelés kérdésében szélesednek. Bár erről kevés szó esett, Kínát közvetlenül érinti a középtávú rakétákról folyó szovjet—amerikai tárgyalásokon kialakult legújabb fejlemény: az Ázsiába telepített, s Kína által saját biztonságát veszélyeztető tényezőként értékelt szovjet SS—20 rakéták leszerelésére tett indítvány. Peking ugyan nem sorolta e rakétákat a „három akadály” (Afganisztán, Kambodzsa, haitármenti szovjet csapatok) közé, ám eltávolításuk kétségkívül előnyösen hat majd a párbeszédre. Mára elmondható, hogy a két nagy szocialista ország között még nyitott kérdések nem különböznek alapvetően a Kína és más államok között még meglévő problémáktól. Ezek nem akadályozták a csúcsszintű érintkezést, teljes értékű politikai kapcsolatrendszer fenntartását. Utóbbinak hiánya Kína és a Szovjetunió érintkezésében ma már mindenképpen anakronizmus. A szovjet álláspont az, hogy a „három akadálynak” nem kellene gátolnia a pártközi kapcsolatok felélesztését (annál kevésbé, mert az megtörtént már a legtöbb szocialista ország vezető pártjával), ellenkezőleg, e kapcsolatok felélesztése szolgálná hatékonyan az akadályok eltávolítását. Vagyis nyílik lehetőség továbblépésre. Ehhez adhat friss ösztönzést a határtárgyalások mostani fordulója. A határkérdések rendezése' persze, természetüknél fogva, hosszú időt igényel, de most a megbeszélések „a megértés határán” kezdődtél el. Baracs Dénes
