Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
4 Somogyi Néplap 1987. július 4., szombat Egyévesek a biztosító társaságok KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK Á versenyé a főszerep „Szárnyra, ifjúság!” Egy éve megszűnt az Állami Biztosító s vele együtt a szakma monopolizáltsága. Megalakult az új Állami Biztosító. Annak idején megírtuk: a változás utáni első hónapokban még az együttműködésé volt a főszerep, elsősorban azért, hogy a régi biztosítottak ne érezzék hátrányosnak a megújulást. A két társaság vezetői azonban már akkor is hangsúlyozták: azért szűnt meg az ÁB egyeduralma, hogy versenyhelyzet teremtődjék és mind korszerűbb, előnyösebb biztosítási formák szülessenek. A két biztosító megyei igazgatóságán most ugyanazokat a kérdéseket tettük föl Haraszti Andrásnak, a Hungária Biztosító üzleti és szolgáltatási osztályvezetőjének, illetve dr. Vukovics Istvánnak, az Állami Biztosító megyei igazgatójának. — Az újjáalakuláskor a két társaság megosztozott a korábbi biztosításokon és rövid ideig át is adták egymásnak a szakosodás szerint a megkötött új biztosításokat. Hamarosan azonban megváltozott a helyzet. Miképpen versenyez Somogybán a két icég? H. A.: — Ma már mindkét biztosító jogosult a lakosság körében és a szocialista szektorban alkalmazható mindenféle biztosítás megkötésére, eladására. A Hungária is foglalkozik az összes formával, de legfőbb tevékenységi körünknek továbbra is a gépjármű-biztosításokat tekintjük. Nagy energiát fordítottunk erre és nem titkoljuk, hogy ebben mi szeretnénk vinni a prímet. Versenyzünk az ÁB-val, de vigyázunk rá, hogy ez a vetélkedés korrekt maradjon. Arra különösen ügyelünk, hogy a rivalizálás ne menjen a partnereink, tehát a biztosítottak rovására. A kapcsolat megfelelő a két biztosító között. Dr. V.' I.: — A szétváláskor megtörtént az osztozkodás, de ma már mindkét biztosító minden formát művel. Mi versenyezni akarunk, de nem háborúzni. Somogybán el is értük e célt: nyugodt, egymást becsülő ellenfelek vagyunk. Az első versenyág a Casco lett, mindketten könyvelhetünk el sikereket. Bizonyos esetekben az együttműködés sem kizárt. Például azon vagyunk, hogy a két biztosító kölcsönösen fogadja el egymás orvosszakértőinek a véleményét. — Sikerült-e egy év alatt megteremteni a munka minden személyi és tárgyi feltételét? H. A.: — A megye minden városában ott vagyunk, a tanácsok is segítették „honfoglalásunkat”. Végleges helyére költözhetett a megyei igazgatóság is. Hatvanhárom emberrel kezdtük a munkát, ma száznál is többen vagyunk. Ilyen gyorsan persze nem növekedünk tovább, hiszen nálunk is az a cél, hogy inkább kevés ember dolgozzék, de hatékony legyen a munkájuk. Dr. V. I.: — A tárgyi feltételeket tekintve az ÁB előnyösebb helyzetben volt, mint a Hungária. Üj épületre nem volt szükségünk, a kaposvári fiók a régi OTP helyén van ugyan, de azt a régi biztosító is megvette volna. Az újjáalakuláskor igyekeztünk diplomás fiatalokat toborozni. Ez sikerült. Előléphettek azok a tehetséges emberök is, akik a régi Állami Biztosítónál kevésbé számíthattak előrejutásra. — Az induláskor mindkét biztosítónál a versenyre készülődve titkos borítékokat emlegettek. Egy részük azóta kinyílt. Vannak-e továbbiak? H. A.: — Vannak. Tartalmi és formai újításaink lesznek, még az idén nyolc-tíz új biztosítási módozattal kíván kirukkolni a Hungária. A verseny magával hozta, hogy a szakmai, szolgálati titkok fölértékelődtek. Munkatársainkban is tudatosult: fecsegni tilos, hiszen módozati vádelem nincsen, az győz, aki előbb talál ki valami jót. Dr. V. — Tizenegy új módozattal jelentünk meg eddig és még van a tarsolyunkban jó néhány. A részletek még titkosak, de azt elárulhatom: a CSÉB, a lakásbiztosítás, az egyéni állattartási biztosítás és egyebek terén hamarosan új ajánlattal áll elő az ÁB. — Régebben ,a biztosítások meglehetősen egysíkúak voltak, s ia régi ÁB-nak meglehetősen szürke volt az arculata. Ebben sikerült-e előrelépni? H. A.: — Célunk a testre szabott biztosítás. Minden formában van egy alap ajánlatunk, s ahhoz a partner még sokféle kiegészítést választhat igényei szerint. Egészen egyedi biztosításokat is kötünk, ha szükséges. Ilyen volt például egy Kaposváron föllépő artista kígyóinak a biztosítása. Országos híre kelt, sajnos, arra rá is fizettünk. De hát az efféle kockázat a szakma velejárója. Külső megjelenésünket igyekeztünk igényesen megterveztetni. Kék-fehér a Hungária színe, mindenütt egységesék a felirataink; reméljük, hamarosan végképp kialakul önálló s előnyös arculatunk. D. V. 1.: — Az Állami Biztosító elnevezés adott volt, régebbi eszközeinket, nyomtatványainkat nem dobtuk el, de fokozatosan fölváltjuk ezeket az újakkal. Narancssárga, barna és drapp az Állami Biztosító három színe, a régi ÁB reklámhordozóinál igényesebbek az újak. Biztosításaink is jobban alkalmazkodnak az ügyfelek igényeihez, nem kényszerítünk rá senkit sem, hogy egy-egy összevont, mindenre jó és mégse igazán jó biztosítást vegyen meg, hanem alap- és kiegészítő biztosításokat árulunk, Bár jó néhány számadat titkos — szintén a verseny miatt — mégis egyikét számsort megkaptunk mindkét biztosítótól. Utóbb azonban úgy döntöttünk: a teljes pártatlanság kedvéért ezúttal ezeket sem közöljük. A verseny még a kezdeteknél tart... Ügy hírlik: hamarosan újabb biztosítótársaságok is alakulnak. Az igazi összehasonlítást tulajdonképpen néhány év múlva lehet majd megtenni. De mindenképpen remélhető, hogy a biztosított emberek és közületek is nyernek, ha „kegyeikért” több biztosító versenyez. L. P. A Kaposvár melletti Hangár-dombon betonból készült repülőalakot látni. Az emlékművet, a sportrepülés hívei állíttatták 1980-ban, az ötven évvel ezelőtti repülőállomás emlékezetére. Az ünnepségre meghívták azokat, akik annak idején dicsőséget szereztek a városnak. A háború, a múló évek, bizony, megrostálták az egykori „növendékek” sorsát. A valamikori tizenévesekből őszhajú embereket faragott az idő. Sokan azóta sem látták egymást. Ezen a napon emlékidéző hely lett a Hangár-domb. Annak idején, 1930-ban nagy szenzáció volt a két Zögling típusú siklógép megjelenése a kislaki Kopasztetőn. A Lingeliféle bútorgyár készítette ezeket a törékeny sárkányokat, amelyeket egy csuzliszerű szerkezettel lőttek ki a levegőbe. A gép előtönjén kucorgóit a „pilóta”, egyik kezével a szárny alatti fogantyúba, a másikkal a botkormányba kapaszkodva. „Kísértetugrás a levegőbe! Csatasorba álltak a halál jelöltjei” — ilyen címekkel jelentek meg a korabeli újságok, amelyek egyben igyekeztek a repülés nagyszerűségét is hangsúlyozni. A kiképzést egy első világháborús tábori pilóta, Hefty Frigyes vezette nagy szakértelemmel (később Papp János), aki rövid idő alatt igazi pilótákat nevelt a környékről összesereglett fiatalokból. Az első növendékek közül hamarosan kitűnt három: Abafy Genovéva, az ismert kaposvári gyógyszerész 19 éves lánya, valamint Trangóni Károly asztalos és a taszári gépész- kovács fia, Zicska Antal gimnáziumi tanuló. Nekik volt köszönhető, hogy az év nyarán a Budaörsön rendezett országos versenyen az első helyen végzett a kaposvári csapat. „A versenyzők közül a kis taszári Zicska Bandi szerénységével és tehetségével külön is felkeltette a figyelmet” — írta az újság. Amikor a „kis” Zicska Antalt megismertem, jóval túl volt a hatvanon. NosztalgiáSZEGEDI NÁNDOR ÉÉi Társat keresek Baumant, mióta csak eszél a bűnözés szolgálatába állította, nem hagyta el a szerencse. Számításai mindig beváltak. Így volt ez most a barátjával történt újbóli találkozáskor is. Azzal az ürüggyel hívta meg, hogy egy kicsit fölelevenítsék a régi emlékeket. Miklós kapott az alkalmon. Éppen akkor érte Bauman telefonja, amikor szinte teljesen kisiklott az élete egy sor szerencsétlen véletlen következtében. Légüres térben kóválygott, és még nem talált kapaszkodót. Jól ismerte a hirdető felet. Korábban gyakran megfordult nála. Gyanútlanul ellocsogott mindent, amire Bauman kíváncsi volt. Igaz, a riasztóról nem tudott biztosat mondani, de csak két típus jöhetett számításba. Majd mindkettőre felkészül ... Bauman fölöttébb elégedetten búcsúzott barátjától. Ám az a, könnyed mosoly, amellyel meg egyszer isten- hozzádot intett, hamar elpártolt tőle. Az előtte tornyosuló nehézségek egyáltalán nem voltak lebecsülendők. A város külterületén tüskésdrót-tanajjal, magas kerítés vett körül, nem volt könnyű észrevétlenül bevenni. A következő nap elvégzett terepszemle sokat segített. Kikereste a legelőnyösebb behatolási pontokat, számba vette a menekülés útjait, aztán hazament, és néki feküd t a munka aprólékos megtervezésének. Napokig görnyedt a csöppnyi íróasztal felett, rajzolt, és nyomkodta a zsebszámológép gombjait. Babit messze elkerülte. A profi ösztönével érezte, hogy az ellágyulás, az érzelmek, a lezserség, a legkisebb kihagyás végzetes lehet számára. A nő meg a kemény munka valahogy nem vág össze. Ha lebukik, tíz évnél kevesebbel nem úszhatja meg. Nem kockáztathat! Tetteinek súlya késztette arra is, hogy zsebében pisztolyt hordjon az akció idején. Eleven tanút nem hagyhat. Beleborzadt ugyan a gondolatba, hogy embert öl, azt is tudta, hogy egy bizonyos ponton túl már az ilyesmi se zárható ki: a dolgok egyszerre öntörvényűk szerint kezdenek zajlani, és az ember sodródik, mint tajté- kozó hullámokon a csónak. Legtöbbször a létéért küzd. Tisztában volt persze azzal is: a fegyver a kötelet jelenti, hogy ha használja és lebukik. Aki rulettre vállalkozik, annak azzal is számolnia kell, hogy minden elúszik... * * * Ez volt az első esete, amikor egy kissé belefáradt a készülődésbe — állapította meg kedvetlenül a felkészülés végén. Először engedett annak a gondolatnak, hogy be kellene fejezni, mert hátha érvényes rá is az a bizonyos korsó-elmélet. Annyi pénze már van, hogy megvalósíthatná azt a csodaautószervizt, amely a legtökéletesebb ilyen nyugati létesítményekre emlékeztetne. Az autósok csodájára járhatnának! A javítások nagy részét szinte percek alatt elvégeznék, a szaktanácsadás magas színvonalú lenne, a tulajdonos akár nyakkendőben és ünneplő ruhában moshatná meg a kocsiját, ha éppen ahhoz volna kedve. A betöréssorozat megszakítására ösztönözte az a haj-, sza is, amelyet a rendőrség indított a kézrekerítésére. A „magasan kvalifikált bűnöző” lebuktatójának kitűzött nagy jutalom is jelezte, nem babra megy a játék. A nyomozás eddigi sikertelensége —> hallotta egyik ismerősétől már a rendőröket is egymás ellen fordította. A nyomozás vezetésével megbízott százados — állítólag a legügyesebb „kopó” — valósággal búskomor lett, miután kiderült, hogy néhány rendőrt is figyeltetni kezdett, s a társak „szagot kaptak” és megsértődtek. Messze elkerülték a századost. Ha valahol megjelent, hirtelen elhalkult a szó, és a rendőrök gyorsan felszívódtak. Bauman megérezte, hogy ez a százados most lett igazán veszélyes. Tudta, hogy álmatlanul hánykolódik éjszakákon az ágyában, és a megoldáson töri a fejét. Márpedig éjszaka születnek a legjobb ötletek. De Baumannban nem volt olyan erős a tisztességes élet utáni vágy, hogy dönteni tudott volna. Folytatta a munkát. Tíz nap alatt mindennel elkészült. Valami nagy könnyebbséget érzett, olyasmit, mint mikor valaki benyújtja a találmányát, befejezi a regényét vagy átugorja a magas lécet. Könnyebb napok következtek. Meglátogatta Babit, kikapcsolódott. Űj erővel töltődött fel. Lassan elszállt belőle a görcs. Laza lett, és magabiztos. A háló már ki is volt vetve. Csak össze kell húzni. * * * A Hirdető korán hazajött. Ezt teszi már vagy két hete, a környékbeliek nagy csodálkozására. Régebben, tévét lehetett kikapcsolni a hazaérkezéséhez. (Folytatjuk.) val mesélte el életének legszebb napjait, amelyeket a kislaki Hangár-dombon töltött. Megszökött a gimnáziumból az utolsó órákról, hogy hamarabb érjen ki a repülőtérre — gyalog... Amikor egyszer a budaörsi versenyre készült, a kilövés után a gépet annyira „túlhúzta”, hogy az sebességét vesztve a völgybe zuhant. A gép szárnyai letörtek, de neki semmi baja sem történt. Mire a társai odaértek ő már megilletődve az összetört gépet nézte. A parancsnoknak egyetlen zokszava sem volt. Ezt mondta: „Így lesz a szűz pilótából öreg csataló!”. Azonnal beültette a másik gépbe, és a lezuhanás után tíz perccel már repült... Budaörsről Zicska két díjat hozott el: időtartamrepülésben és célraszállásban nyert. Nyereménye díját két ezüst cigarettatárca képezte, ezt a többi díjjal együtt közszemlére kitették az Abafy-dro- géria kirakatába. A győzelem után pedig bemutatták a légiparádét néző József főhercegnek is. Kaszala Tibor, a Schmoll pasztagyár reklámpilótája is megjelent egyszer a kislaki repülőtéren. S amikor elbúcsúzott, 10 pengőt adott át Hefty parancsnoknak, hogy jutalmazza meg vele a legérdemesebb növendéket. (Annak idején a növendékek húsz fillér zsoldot kaptak naponta!) Ezt a jutalmat Zicska nyerte el, s édesapja jelenlétében vette át... Azután következett a háború ... Zicska Antal repülő- és motorszerelő-szakiskolát végzett Székesfehérváron. A háború után mint főhadnagy a BM Közlekedésrendészeti tanosztályának volt a parancsnoka. Váratlan bekövetkezett haláláig rendszeresen leveleztem vele. „Gondolataimban Somogyországban járok ... — írta egyik levelében. Ott vagyok otthon, az az én hazám ... Lelkivilágom most is Kaposvárral, Taszárral, Batéval és Nagyberkivel van tele... Ezeknek gyönyörű, lankás erdős környékét, forrásait, patakjait, sohasem fogom elfelejteni !” Végrendeletében meghagyta, hogy hamvait hozzák Kaposvárra, és szórják széjjel a Hangár-dombon ... Lévai József ____________PIACI KÖRKÉP_____________| B őséget hozott a hőség Néhány hete még csak álmodozhattunk a tegnapihoz hasonló bőséges és „árapályt” hozó kaposvári hetipiacról. Már csák 25—30 forint volt a paprika kilója, ‘ s darabonként sem adták többért 1—3 forintnál. A paradicsommal még csínján kell bánnunk, mert 50 forint kilója, igaz, egy helyen 30-ért is mérték a kisebb szeműt. Már csak 12 forint volt a szép újfcrumpl'i, sőt, 7-ért is adták az apraját. A Zöldért ez alkalommal képtelen volt állni a versenyt a kistermelőkkel. 30- ért adta például az uborkát, miközben utóbbiaknál 22- élrt ,is volt. Ugyancsak a Zöldért-ár feliéért, 4 forintért vehettünk az árusoktól egy csomó főzőhagymát. 12 forint volt a szemre- valő káposzta, s már 8-ért is adtak egy csomó vegyes zöldséget. 3-ért is tukmálták ránk a fejes salátát. 30 forint körüli áron fogyott a zöldbab kilója, fele annyiért, mérték a velőborsót. Ismét dúskálhattunk a gombában. 130 volt a róka- gomba, 100-ért is adták viszont a vargánya kilóját. 40 forint a gálám,bica. Szívderítő volt a gyümölcskínálat. A nagy szemű, ropogós cseresznyét és üvegmeggyet 25-ért mérték. 5—8 forinttal voltak olcsóbbak az apró fajták. 20-at kéritek egy literes üveg mágakelle- tő málnáért. 12—15-ért fordult elő ribizli és egres. A 60 forintos franciaba- rack Iránt minősége miatt volt gyér a kereslet. Egy pár tyúkra 250-ért alkudoztak, egy pár csirkére 160-ért. Egy tekintélyes méretű kakasért 180-at kértek. A balatoni keszeg kilóját 30 forintért mérték. Viszonylag kevés volt a tojás, így is kaphattunk azonban 1,80-ént. ValószínűtUenül olcsó a virág. 4—5 forintért is adták a szegfű szálát. Liliomot és margarétát 6—8-ért, egy gyönyörű csokor kardvirágot 20-ért vehettünk. B. F.
