Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-04 / 156. szám

4 Somogyi Néplap 1987. július 4., szombat Egyévesek a biztosító társaságok KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK Á versenyé a főszerep „Szárnyra, ifjúság!” Egy éve megszűnt az Ál­lami Biztosító s vele együtt a szakma monopolizáltsága. Megalakult az új Állami Biztosító. Annak idején megírtuk: a változás utáni első hónapokban még az együttműködésé volt a fő­szerep, elsősorban azért, hogy a régi biztosítottak ne érezzék hátrányosnak a meg­újulást. A két társaság ve­zetői azonban már akkor is hangsúlyozták: azért szűnt meg az ÁB egyeduralma, hogy versenyhelyzet terem­tődjék és mind korszerűbb, előnyösebb biztosítási for­mák szülessenek. A két biz­tosító megyei igazgatóságán most ugyanazokat a kérdé­seket tettük föl Haraszti Andrásnak, a Hungária Biz­tosító üzleti és szolgáltatási osztályvezetőjének, illetve dr. Vukovics Istvánnak, az Állami Biztosító megyei igazgatójának. — Az újjáalakuláskor a két társaság megosztozott a korábbi biztosításokon és rö­vid ideig át is adták egy­másnak a szakosodás sze­rint a megkötött új bizto­sításokat. Hamarosan azon­ban megváltozott a helyzet. Miképpen versenyez So­mogybán a két icég? H. A.: — Ma már mind­két biztosító jogosult a la­kosság körében és a szocia­lista szektorban alkalmazha­tó mindenféle biztosítás megkötésére, eladására. A Hungária is foglalkozik az összes formával, de legfőbb tevékenységi körünknek to­vábbra is a gépjármű-bizto­sításokat tekintjük. Nagy energiát fordítottunk erre és nem titkoljuk, hogy eb­ben mi szeretnénk vinni a prímet. Versenyzünk az ÁB-val, de vigyázunk rá, hogy ez a vetélkedés kor­rekt maradjon. Arra külö­nösen ügyelünk, hogy a ri­valizálás ne menjen a part­nereink, tehát a biztosítot­tak rovására. A kapcsolat megfelelő a két biztosító kö­zött. Dr. V.' I.: — A szétválás­kor megtörtént az osztozko­dás, de ma már mindkét biztosító minden formát mű­vel. Mi versenyezni aka­runk, de nem háborúzni. So­mogybán el is értük e célt: nyugodt, egymást becsülő el­lenfelek vagyunk. Az első versenyág a Casco lett, mindketten könyvelhetünk el sikereket. Bizonyos ese­tekben az együttműködés sem kizárt. Például azon va­gyunk, hogy a két biztosító kölcsönösen fogadja el egy­más orvosszakértőinek a vé­leményét. — Sikerült-e egy év alatt megteremteni a munka min­den személyi és tárgyi felté­telét? H. A.: — A megye min­den városában ott vagyunk, a tanácsok is segítették „honfoglalásunkat”. Végle­ges helyére költözhetett a megyei igazgatóság is. Hat­vanhárom emberrel kezdtük a munkát, ma száznál is többen vagyunk. Ilyen gyor­san persze nem növekedünk tovább, hiszen nálunk is az a cél, hogy inkább kevés ember dolgozzék, de haté­kony legyen a munkájuk. Dr. V. I.: — A tárgyi fel­tételeket tekintve az ÁB elő­nyösebb helyzetben volt, mint a Hungária. Üj épü­letre nem volt szükségünk, a kaposvári fiók a régi OTP helyén van ugyan, de azt a régi biztosító is megvette volna. Az újjáalakuláskor igyekeztünk diplomás fiata­lokat toborozni. Ez sikerült. Előléphettek azok a tehetsé­ges emberök is, akik a régi Állami Biztosítónál kevésbé számíthattak előrejutásra. — Az induláskor mindkét biztosítónál a versenyre ké­szülődve titkos borítékokat emlegettek. Egy részük az­óta kinyílt. Vannak-e továb­biak? H. A.: — Vannak. Tartal­mi és formai újításaink lesz­nek, még az idén nyolc-tíz új biztosítási módozattal kí­ván kirukkolni a Hungária. A verseny magával hozta, hogy a szakmai, szolgálati titkok fölértékelődtek. Mun­katársainkban is tudatosult: fecsegni tilos, hiszen módo­zati vádelem nincsen, az győz, aki előbb talál ki va­lami jót. Dr. V. — Tizenegy új módozattal jelentünk meg eddig és még van a tarso­lyunkban jó néhány. A rész­letek még titkosak, de azt elárulhatom: a CSÉB, a la­kásbiztosítás, az egyéni ál­lattartási biztosítás és egye­bek terén hamarosan új ajánlattal áll elő az ÁB. — Régebben ,a biztosítások meglehetősen egysíkúak vol­tak, s ia régi ÁB-nak meg­lehetősen szürke volt az ar­culata. Ebben sikerült-e elő­relépni? H. A.: — Célunk a testre szabott biztosítás. Minden formában van egy alap ajánlatunk, s ahhoz a part­ner még sokféle kiegészítést választhat igényei szerint. Egészen egyedi biztosításo­kat is kötünk, ha szükséges. Ilyen volt például egy Ka­posváron föllépő artista kí­gyóinak a biztosítása. Orszá­gos híre kelt, sajnos, arra rá is fizettünk. De hát az efféle kockázat a szakma ve­lejárója. Külső megjelené­sünket igyekeztünk igénye­sen megterveztetni. Kék-fe­hér a Hungária színe, min­denütt egységesék a felira­taink; reméljük, hamarosan végképp kialakul önálló s előnyös arculatunk. D. V. 1.: — Az Állami Biztosító elnevezés adott volt, régebbi eszközeinket, nyomtatványainkat nem dobtuk el, de fokozatosan fölváltjuk ezeket az újak­kal. Narancssárga, barna és drapp az Állami Biztosító három színe, a régi ÁB rek­lámhordozóinál igényeseb­bek az újak. Biztosításaink is jobban alkalmazkodnak az ügyfelek igényeihez, nem kényszerítünk rá senkit sem, hogy egy-egy össze­vont, mindenre jó és mégse igazán jó biztosítást vegyen meg, hanem alap- és kiegé­szítő biztosításokat árulunk, Bár jó néhány számadat titkos — szintén a verseny miatt — mégis egyikét számsort megkaptunk mind­két biztosítótól. Utóbb azon­ban úgy döntöttünk: a tel­jes pártatlanság kedvéért ez­úttal ezeket sem közöljük. A verseny még a kezdeteknél tart... Ügy hírlik: hamaro­san újabb biztosítótársasá­gok is alakulnak. Az igazi összehasonlítást tulajdon­képpen néhány év múlva le­het majd megtenni. De min­denképpen remélhető, hogy a biztosított emberek és közületek is nyernek, ha „kegyeikért” több biztosító versenyez. L. P. A Kaposvár melletti Han­gár-dombon betonból készült repülőalakot látni. Az em­lékművet, a sportrepülés hí­vei állíttatták 1980-ban, az ötven évvel ezelőtti repülő­állomás emlékezetére. Az ünnepségre meghívták azo­kat, akik annak idején di­csőséget szereztek a város­nak. A háború, a múló évek, bizony, megrostálták az egy­kori „növendékek” sorsát. A valamikori tizenévesek­ből őszhajú embereket fara­gott az idő. Sokan azóta sem látták egymást. Ezen a na­pon emlékidéző hely lett a Hangár-domb. Annak idején, 1930-ban nagy szenzáció volt a két Zögling típusú siklógép meg­jelenése a kislaki Kopasz­tetőn. A Lingeliféle bútor­gyár készítette ezeket a tö­rékeny sárkányokat, ame­lyeket egy csuzliszerű szer­kezettel lőttek ki a levegő­be. A gép előtönjén kucor­góit a „pilóta”, egyik kezé­vel a szárny alatti fogantyú­ba, a másikkal a botkor­mányba kapaszkodva. „Kísértetugrás a levegőbe! Csatasorba álltak a halál je­löltjei” — ilyen címekkel jelentek meg a korabeli új­ságok, amelyek egyben igye­keztek a repülés nagyszerű­ségét is hangsúlyozni. A kiképzést egy első vi­lágháborús tábori pilóta, Hefty Frigyes vezette nagy szakértelemmel (később Papp János), aki rövid idő alatt igazi pilótákat nevelt a környékről összesereglett fiatalokból. Az első növen­dékek közül hamarosan ki­tűnt három: Abafy Genové­va, az ismert kaposvári gyógyszerész 19 éves lánya, valamint Trangóni Károly asztalos és a taszári gépész- kovács fia, Zicska Antal gimnáziumi tanuló. Nekik volt köszönhető, hogy az év nyarán a Budaörsön rende­zett országos versenyen az első helyen végzett a kapos­vári csapat. „A versenyzők közül a kis taszári Zicska Bandi szerénységével és te­hetségével külön is felkel­tette a figyelmet” — írta az újság. Amikor a „kis” Zicska An­talt megismertem, jóval túl volt a hatvanon. Nosztalgiá­SZEGEDI NÁNDOR ÉÉi Társat keresek Baumant, mióta csak eszél a bűnözés szolgálatába állí­totta, nem hagyta el a sze­rencse. Számításai mindig be­váltak. Így volt ez most a barátjával történt újbóli ta­lálkozáskor is. Azzal az ürüggyel hívta meg, hogy egy kicsit fölelevenítsék a régi emlékeket. Miklós kapott az alkalmon. Éppen akkor érte Bauman telefonja, amikor szinte teljesen kisiklott az élete egy sor szerencsétlen véletlen következtében. Lég­üres térben kóválygott, és még nem talált kapaszkodót. Jól ismerte a hirdető fe­let. Korábban gyakran meg­fordult nála. Gyanútlanul ellocsogott mindent, amire Bauman kíváncsi volt. Igaz, a riasztóról nem tudott biz­tosat mondani, de csak két típus jöhetett számításba. Majd mindkettőre felké­szül ... Bauman fölöttébb elége­detten búcsúzott barátjától. Ám az a, könnyed mosoly, amellyel meg egyszer isten- hozzádot intett, hamar el­pártolt tőle. Az előtte tor­nyosuló nehézségek egyálta­lán nem voltak lebecsülen­dők. A város külterületén tüskésdrót-tanajjal, magas kerítés vett körül, nem volt könnyű észrevétlenül beven­ni. A következő nap elvég­zett terepszemle sokat se­gített. Kikereste a legelő­nyösebb behatolási pontokat, számba vette a menekülés útjait, aztán hazament, és néki feküd t a munka aprólé­kos megtervezésének. Na­pokig görnyedt a csöppnyi íróasztal felett, rajzolt, és nyomkodta a zsebszámoló­gép gombjait. Babit messze elkerülte. A profi ösztönével érezte, hogy az ellágyulás, az érzelmek, a lezserség, a legkisebb ki­hagyás végzetes lehet szá­mára. A nő meg a kemény munka valahogy nem vág össze. Ha lebukik, tíz évnél kevesebbel nem úszhatja meg. Nem kockáztathat! Tetteinek súlya késztette arra is, hogy zsebében pisz­tolyt hordjon az akció ide­jén. Eleven tanút nem hagy­hat. Beleborzadt ugyan a gondolatba, hogy embert öl, azt is tudta, hogy egy bizo­nyos ponton túl már az ilyes­mi se zárható ki: a dolgok egyszerre öntörvényűk sze­rint kezdenek zajlani, és az ember sodródik, mint tajté- kozó hullámokon a csónak. Legtöbbször a létéért küzd. Tisztában volt persze azzal is: a fegyver a kötelet je­lenti, hogy ha használja és lebukik. Aki rulettre vállal­kozik, annak azzal is szá­molnia kell, hogy minden elúszik... * * * Ez volt az első esete, ami­kor egy kissé belefáradt a készülődésbe — állapította meg kedvetlenül a felkészü­lés végén. Először engedett annak a gondolatnak, hogy be kellene fejezni, mert hát­ha érvényes rá is az a bi­zonyos korsó-elmélet. Annyi pénze már van, hogy meg­valósíthatná azt a csoda­autószervizt, amely a legtö­kéletesebb ilyen nyugati lé­tesítményekre emlékeztet­ne. Az autósok csodájára járhatnának! A javítások nagy részét szinte percek alatt elvégeznék, a szakta­nácsadás magas színvonalú lenne, a tulajdonos akár nyakkendőben és ünneplő ruhában moshatná meg a kocsiját, ha éppen ahhoz volna kedve. A betöréssorozat megsza­kítására ösztönözte az a haj-, sza is, amelyet a rendőrség indított a kézrekerítésére. A „magasan kvalifikált bűnö­ző” lebuktatójának kitűzött nagy jutalom is jelezte, nem babra megy a játék. A nyo­mozás eddigi sikertelensége —> hallotta egyik ismerősétől már a rendőröket is egy­más ellen fordította. A nyo­mozás vezetésével megbízott százados — állítólag a leg­ügyesebb „kopó” — valóság­gal búskomor lett, miután kiderült, hogy néhány rend­őrt is figyeltetni kezdett, s a társak „szagot kaptak” és megsértődtek. Messze elke­rülték a századost. Ha vala­hol megjelent, hirtelen el­halkult a szó, és a rendőrök gyorsan felszívódtak. Bauman megérezte, hogy ez a százados most lett iga­zán veszélyes. Tudta, hogy álmatlanul hánykolódik éj­szakákon az ágyában, és a megoldáson töri a fejét. Márpedig éjszaka születnek a legjobb ötletek. De Baumannban nem volt olyan erős a tisztessé­ges élet utáni vágy, hogy dönteni tudott volna. Foly­tatta a munkát. Tíz nap alatt mindennel elkészült. Valami nagy könnyebbséget érzett, olyas­mit, mint mikor valaki be­nyújtja a találmányát, befe­jezi a regényét vagy át­ugorja a magas lécet. Könnyebb napok követ­keztek. Meglátogatta Babit, kikapcsolódott. Űj erővel töltődött fel. Lassan elszállt belőle a görcs. Laza lett, és maga­biztos. A háló már ki is volt vet­ve. Csak össze kell húzni. * * * A Hirdető korán hazajött. Ezt teszi már vagy két hete, a környékbeliek nagy cso­dálkozására. Régebben, tévét lehetett kikapcsolni a haza­érkezéséhez. (Folytatjuk.) val mesélte el életének leg­szebb napjait, amelyeket a kislaki Hangár-dombon töl­tött. Megszökött a gimná­ziumból az utolsó órákról, hogy hamarabb érjen ki a repülőtérre — gyalog... Amikor egyszer a budaörsi versenyre készült, a kilövés után a gépet annyira „túl­húzta”, hogy az sebességét vesztve a völgybe zuhant. A gép szárnyai letörtek, de neki semmi baja sem történt. Mire a társai oda­értek ő már megilletődve az összetört gépet nézte. A pa­rancsnoknak egyetlen zok­szava sem volt. Ezt mond­ta: „Így lesz a szűz pilótá­ból öreg csataló!”. Azonnal beültette a másik gépbe, és a lezuhanás után tíz perc­cel már repült... Budaörs­ről Zicska két díjat hozott el: időtartamrepülésben és célraszállásban nyert. Nye­reménye díját két ezüst ci­garettatárca képezte, ezt a többi díjjal együtt közszem­lére kitették az Abafy-dro- géria kirakatába. A győze­lem után pedig bemutatták a légiparádét néző József főhercegnek is. Kaszala Tibor, a Schmoll pasztagyár reklámpilótája is megjelent egyszer a kislaki repülőtéren. S amikor elbú­csúzott, 10 pengőt adott át Hefty parancsnoknak, hogy jutalmazza meg vele a leg­érdemesebb növendéket. (Annak idején a növendé­kek húsz fillér zsoldot kap­tak naponta!) Ezt a jutalmat Zicska nyerte el, s édesapja jelenlétében vette át... Azután következett a há­ború ... Zicska Antal re­pülő- és motorszerelő-szak­iskolát végzett Székesfehér­váron. A háború után mint főhadnagy a BM Közleke­désrendészeti tanosztályá­nak volt a parancsnoka. Váratlan bekövetkezett haláláig rendszeresen leve­leztem vele. „Gondolataim­ban Somogyországban já­rok ... — írta egyik levelé­ben. Ott vagyok otthon, az az én hazám ... Lelkivilá­gom most is Kaposvárral, Taszárral, Batéval és Nagy­berkivel van tele... Ezek­nek gyönyörű, lankás erdős környékét, forrásait, patak­jait, sohasem fogom elfelej­teni !” Végrendeletében meg­hagyta, hogy hamvait hoz­zák Kaposvárra, és szórják széjjel a Hangár-dombon ... Lévai József ____________PIACI KÖRKÉP_____________| B őséget hozott a hőség Néhány hete még csak álmodozhattunk a tegnapi­hoz hasonló bőséges és „ár­apályt” hozó kaposvári he­tipiacról. Már csák 25—30 forint volt a paprika kilója, ‘ s darabonként sem adták többért 1—3 forintnál. A paradicsommal még csínján kell bánnunk, mert 50 fo­rint kilója, igaz, egy helyen 30-ért is mérték a kisebb szeműt. Már csak 12 forint volt a szép újfcrumpl'i, sőt, 7-ért is adták az apraját. A Zöldért ez alkalommal képtelen volt állni a ver­senyt a kistermelőkkel. 30- ért adta például az uborkát, miközben utóbbiaknál 22- élrt ,is volt. Ugyancsak a Zöldért-ár feliéért, 4 forin­tért vehettünk az árusoktól egy csomó főzőhagymát. 12 forint volt a szemre- valő káposzta, s már 8-ért is adtak egy csomó vegyes zöldséget. 3-ért is tukmálták ránk a fejes salátát. 30 forint körüli áron fo­gyott a zöldbab kilója, fele annyiért, mérték a velőbor­sót. Ismét dúskálhattunk a gombában. 130 volt a róka- gomba, 100-ért is adták vi­szont a vargánya kilóját. 40 forint a gálám,bica. Szívderítő volt a gyü­mölcskínálat. A nagy szemű, ropogós cseresznyét és üveg­meggyet 25-ért mérték. 5—8 forinttal voltak olcsóbbak az apró fajták. 20-at kéritek egy literes üveg mágakelle- tő málnáért. 12—15-ért for­dult elő ribizli és egres. A 60 forintos franciaba- rack Iránt minősége miatt volt gyér a kereslet. Egy pár tyúkra 250-ért al­kudoztak, egy pár csirkére 160-ért. Egy tekintélyes mé­retű kakasért 180-at kértek. A balatoni keszeg kilóját 30 forintért mérték. Vi­szonylag kevés volt a tojás, így is kaphattunk azonban 1,80-ént. ValószínűtUenül olcsó a virág. 4—5 forintért is ad­ták a szegfű szálát. Lilio­mot és margarétát 6—8-ért, egy gyönyörű csokor kardvi­rágot 20-ért vehettünk. B. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom