Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-04 / 156. szám

1987. július 4., szombat Somogyi Néplap 3 A szövetkezetek napja Piros betűt nem kapott a naptárban, július első szombatját mégis sokan ünnepnek tekintik: 1922 óta ugyanis e napon kö­szöntik világszerte a szö­vetkezeti mozgalmat, a szö­vetkezeti dolgozókat. Hihe­tetlenül sokan emlékezhet­nek az elődökre: a Szövet­kezetek Nemzetközi Szer­vezetének nyilvántartása szerint 72 ország több mint 740 ezer szövetkezetében legalább félmilliárd ember tevékenykedik. Itthon a különböző terü­leteken működő 4000 szö­vetkezet az aktív keresők egynegyedét tömöríti: 1,2 millió embert. A nemzeti jövedelem negyede tőlük származik, ezen belül a mezőgazdasági termelés­nek a háromnegyedét állít­ják elő, az ipari termelés­ből — együttesen — 17 szá­zalékkal, a kereskedelmi forgalomból pedig 37 szá­zalékkal részesednek. A magyar szövetkezetek tevékenysége erőteljesen befolyásolja az emberek életszínvonalának, életkö­rülményeinek alakulását. Nemcsak amiatt, hogy a mezőgazdasági termékek zömét, a könnyűipari cik­keknek pedig jelentős há­nyadát produkálják, hanem azért is, mert számos tér­ségben, főként az aprófal­vas vidékeken majdnem kizárólag csak a szövetke­zetek maradtak ott. Ezek a mutatók meg­győzően mutatják a szövet­kezeteknek az ország gaz­daságában elfoglalt ki­emelkedő helyét. A szövet­kezetekben is a kulcskérdés ma, hogy miként tud a mozgalom alkalmazkodni a megváltozott kül- és bel­gazdasági környezethez, képes-e megújulásra. A szövetkezeti alapelvek a világ első szövetkezeté­nek 1844-es megszületése óta lényegében változat­lanok; az önkormányzat, a közös munka, egymás köl- csönlös támogatása, a tagok szolgálata, mint összetartó és mozgató erő a mozga­lom motorja maradt. A sa­játosságok köre persze még tovább sorolható, lé­nyeges kiemelni azonban a rugalmasságot és az érde­keltségre támaszkodó mun­kamódszert. Kétségtelen, hogy az elmúlt évtizedek­ben — zökkenők, visszafor­dulások ellenére — a szö­vetkezeti mozgalom képes volt mindig az előrehala­dásra, a felfrissülésre. Sőt nem egy területen úttörő szerepre vállalkozott. Kö­vetendő példát mutatott sok egyéb mellett a veze­tők demokratikus választá­sával, a döntések Jcö2Ös akaraton alapuló meghozá­sával. A különböző bedol­gozói rendszerek, mellék­üzemágak, szakcsoportok életre hívásával megterem­tették az iparban és a szol­gáltatásban ma működő gazdasági munkaközössé­gek, új vállalkozási formák elődeit is. Hiba volna azonban azt hinni, hogy a szövetkeze­tekben minden tökéletes. Erről egyáltalán nincs szó. Nem ünneprontásként mondjuk, de gondok, belső feszültségek őket ugyan­úgy sújtják, mint az állami vállalatokat. Más persze a gondja-baja a mezőgazda- sági termelőszövetkezet­nek, más a fogyasztásinak vagy az iparinak. Mind a három szövetkezeti ágban viszont előbbre kell lépni a szövetkezeti demokrácia szélesítésében, hogy ne csak formálisan működje­nek a törvények által dek­larált demokratikus fóru­mok, erősödjék a tagok be­leszólási joga a vezetők ki­választásába és a gazdasági döntésekbe. Az eredményes gazdálkodás, a helyes tár­sadalmi és gazdaságpoliti­kai döntések elengedhetet­len feltétele, hogy legyen széles alapokon nyugvó kontroll. Persze ez nem­csak a szövetkezetekre vo­natkozik. Horváth L. István Jócskán késett a zöld­borsó érése. Máskor már június elején kezdték fel­dolgozását a Nagyatádi Kon­zervgyárban, az idén azon­ban csak e hét közepén in­dult meg a dömping. Szent- györgyi József termeltetési osztályvezető tegnap reggel arról tájékoztatott, hogy es­tig 33—35 vagonnyi szemet hordanak be a partnergaz- daságok. A kánikulában há­rom-négy fajta is együtt érett, méghozzá rendkívül jó termésátlaggal s jó minőség­ben. Jámbor László igazgató szerint bármilyen nagy is náluk most a „felfordulás”, örülnek, hogy jól fizet a borsó. — Kedvezőtlen tavaszunk volt: féltünk, hogy a gazda­ságok nem tudnak majd el­vetni. Végül ha nem is op­timális időiben, de földibe került a mag. Mi valameny- nyi szövetkezetét támogat­tuk; minden elvetett hektár Után ezer forint prémiumot fizettünk. Kétmillió forintot fizettünk ki azért, hogy a tervezett hétezer tonna borsót feldolgozhassuk. A termésbecslések szerint — ezt a gazdaságok vezetőivel közösen végeztük — azon­ban a szezonban valamivel kevesebbet vehetünk át. Sze­rencsére a bajai hűtőiházból kaptunk 420 tonna mirelit borsót, ebből 820 tonna kon- zervet készíthettünk, így a nagy munka végén tizenegy- ezer tonna borsókonzervvel számolhatunk. Java részét a szocialista országokba, pontosabban a Szovjetunióba és az NDK-ba szállítjuk. A kötelező hétnapos várakozá­si idő után már most meg­kezdjük a kiszállítást, így friss konzerv kerülhet a pultokra. A borsó mellett feldolgoztunk cseresznyéből száznegyven, ribiszkéből há­rom, meggyből ötven tonná­nyit is. Megfelelő műszaki háttérrel nem lehetnek gondjaink. Igaz, a héten volt egy kisebb leállás, de reméljük, hogy ezután fo­lyamatosan dolgozhatunk­A Nagyatádi Konzerv­gyárban három műszakban folyik a termelés. A kollek­tív szerződés szerint július első három hétvégéje rendes munkanapnak számít; a szükség úgy kívánja, most dolgozzák le a téli ünnepek közötti időt. Átcsoportosítá­sokat hajtottak végre, s ha kell, akkor az adminisztrá­ciót végzőiket is a terme­lésbe irányítják. Ezt tették már tavaly is, igaz, csak né­hány napig. — Ügy számolunk, hogy a hónap második feliétől sok­féle zöldséget és gyümölcsöt kell egyszerre feldolgozni. Felkészültünk, hogy zökkenő rületeken is indulhassanak a kombájnok. A forró, pá­rás idő megsokszorozza a feladatokat a szőlő- és gyü­mölcsültetvényekben. Ezzel a héttel átléptünk az év második felébe. Gyá­rainkban, ipari üzemeinkben mindenütt hozzáfogtak az első félév mérlegének elké­szítéséhez, Fontos mérföldkő ez, hiszen a tapasztalatok alapján most még van mód, újabb intézkedéseket tenni az idei célok elérése érdekében. Az már bizonyos, hogy a megye ki­emelt kereskedelmi beruhá­zásai az erőfeszítések és a remények ellenére sem ké­szültek el a kitűzött határ­időre a Balaton-parton. Épp­úgy vonatkozik ez a Balaton Fűszért szántódi bevásárló- központjára, mint a Kapós­kor zamárdi ABC-jére, illet­ve a balatonkiliti bevásárló- központra. Nemcsak a ke­reskedelmi ellátás színvona­lát rontja ez a tény, hanem igen súlyos pénzügyi veszte­séget, forgalomkiesést is okoz az érintett vállalatoknak. Amennyire rossz hír ez, annyira örvendetes, hogy a Zöldért megyei vállalata a héten két balatoni települé­sen. Siófokon és Fonyódon is megkezdte nagykereske­delmi áron a zöldség- és gyümölcsárusítást. Az egy­két héttel korábban Kapos­váron megvalósított kezde­ményezés igen hamar bizo­nyította, hogy nemcsak a to­vábbforgalmazók, hanem a magánfogyasztók körében is igen népszerű ez. Bár teg­nap piaci nap volt Kaposvá­ron, a nagybani árusítás színhelyén, a cseri benzinkút szomszédságában, hosszú sorok kígyóztak az árusító­pavilon előtt. A hét krónikájához tarto­zik, hogy jó néhány új sza­bályozást is tanulnunk, gya­korolnunk kell majd. A tel­jesség igénye nélkül emlé­keztetünk arra, hogy július 1-jével lépett életbe az új családjogi törvény, kedve­zőbb vámszabályok mellett utazhatunk külföldre, na­gyobb jogkört kaptak az üzemorvosok, s a múlt hét­től megkezdődött a közmunkára vonatkozó rendelkezés gyakorlata. Telve vannak az üdülők, s egyre nehezebb helyet ta­lálni a kempingekben. Egy­re több különböző célú tá­bor nyílt a szünidőt élvező gyerekeknek, akik bizonyára nem valami nagy lelkesedés­sel hallották, hogy már a múlt héten megkezdődött a tankönyv- és a tanszervásár. Ha ők nem is, előrelátó szü­leik bizonyára jó szívvel ve­szik az előrehozott kezdést. Az a kezdés viszont, ami Nagyatádon történt, hasonló a korábbihoz: megkezdődött a művészi alkotómunka a nemzetközi faszobrásztele- pen. Vörös Márta Termékeik hatvan százalékát exportálják nélkül konzerválhassuk a napi 300—400 tonna nyers­anyagot — mondta az igaz­gató. Arról már Horváth Imré­vel, a gyári KlSZ-bizottság titkárával beszélgettünk, hogy mit jelent a nyári hó­napokban a diákok segítsé­ge. — Ötödik alkalommal hir­dettük meg építőtáborun­kat. Az első turnus fogadá­sát el kellett halasztanunk, hiszen nem volt borsó, hét­főtől azonban két turnusnyi diák segít a csomagolásnál, a készáruraktárban. A fia­talok egy része reggel héttől egyig, a másik egytől este hétig dolgozik. Mert hagyo­mány nálunk, hogy nemzet­közi a tábor, most lengyel fiatalokat fogadtunk testvér­megyénkből, Ciechanowból. Itt vannak a kaposvári Munkácsy gimnázium tanu­lói és a szakmunká^íépzőse- ink is. A következő turnus­ban Kardzsaliból várunk épí- tőtáborosokat. A gazdag szabadidős prog­ramokat is kínáló építőtábor után sem maradnak segítség nélkül Nagyatádon. Csak­nem négyszáz környékbeli diákot várnak július máso­dik felétől nyári munkára. Azt mondják, ami megter­mett. nem mehet veszendő­be. Nagy Jenő Júliussal a kánikula kö­szöntött ránk a múlt héten. Igazi kánikulának mégsem lehet minősíteni, mert bár a hőmérő árnyékban is 33—35 Celsius-fokot mutatott, a ve­le társult magas páratarta­lom nagyon nehezen elvisel­hetővé tette. Munkahelyen és utcán, ha ketten szót vál­tottak, biztosan nem maradt el a panasz erről a minden­kit érintő körülményről. Aminek persze része van abban, hogy a hagyomá­nyoknak megfelelően pon­tosan Péter—Pálkor megyénkben megkezdődhe­tett a kalászos gabonák ara­tása. A fiomokszentgyörgyá után a megye szinte min­den részén megindultak a kombájnok. A magtárba ke­rülő első gabonaféle az őszi árpa, amelyet a múlt évi­nél csaknem háromezer hektárral kisebb területen termeltek Somogy gazdasá­gai, viszont a múlt évinél jóval több reménnyel tekin­tenek a várható termés elé. Az árpa betakarítását egy kicsit előaratásnak is szok­ták tekinteni. Főpróbának, amikor vizsgázik a gép, az ember az előző hetek fel­készüléséből. Az igazi nagy munkát majd a kenyérnek való búza aratása jelenti — több mint hatvanháromezer hektáron érik a kalász — és szükség van még egy jó hét­re ahhoz, hogy ezeken a te­második félévre rendeztük sorainkat. Helyzetünk való­ban jó, de ezt rengeteg küz­delemmel, ezernyi minden­napi gond közepette értük el. Manapság ugyanis az egész országban so'k gondja van annak, aki jól akar gazdálkodni. És bátornak kell lenni! Amikor észrevet­tük, hogy kötött holmija­inknak a vártnál kisebb a sikerük, rögtön „eldobtuk” a régit, és egészen új mo­dellekkel rukkoltunk ki. A szövetkezet üzemeiben ezekben a napokban szaka­szosan leállnak a gépek. A dolgozók együtt mennek szabadságra, csak a karban­tartóik maradnak. Az első félévben rendkívül feszített volt a tempó, mindenkire ráfér a pihenés. Néhány adíat is bizonyítja: lazsálni 1987 első hat hónapjában nemigen lehetett a cégnél, ötszázalékos volt a létszám- csökkenés, s ennek ellenére hatmillió forinttal túltelje­sítették árbevételi tervüket, a nyereség pedig félmillió­val lett több a fél évre ter­vezettnél. A teljesítményekkel ará­nyosan növekedhettek a bé­rek is a szövetkezetnél.. Mostanság ritka, hogy tíz- százalékos béremelkedésről számolnak be valahol. A Kapos Ruhaipari Szövetke­zetnél ezt teszik, de nyo­matékosan hangsúlyozzák: minden kifizetett fillér mö­gött teljesítménynövekedés van. L. P. Dömping zöldborsóból Hétvégi műszakok a Nagyatádi Konzervgyárban Itthon meglehetősen is­meretlen a Kapos Ruhaipa­ri Szövetkezet neve. A két­száz embert foglalkoztató kis cégnek Kaposváron van a központja, s működik egy telepe a Tona megyei Hő- gyészen is. Molnár András elnök így beszélt ismeret­lenségük okairól: — Kicsi a szövetkezet, idei árbevételi tervünk 43,5 millió forint. Ezt nehéz el­érni kétszáz dolgozóval. Kö­zülük százan vannak az üzemünkben, a többiek be­dolgozók, s jó eredményeink ellenére sem produkálunk akkora terméktömeget, hogy nevünk minduntalan föl­bukkanjon az üzletekben. Különösen azért találkoz­nak ritkán a Somogyi em­berek a szövetkezet cégjel­zésével. ment termékeink 60 százalékát exportáljuk. Három fő tevékenységi köre van a szövetkezetnek: textil-ruházati árukat gyár­tanak. kötött hakniikat ké­szítenek és labdákhoz sző­nek bélésanyagot. Elsősorban a textilágazat termékeit vi­szik külföldre, de közvetve a labdabélés is exportra ke­rül. az igen szigorú Adidas követelményeknek ugyanis csak a Kapos szövetkezet­ben gyártott anyag felel meg, a hazai labdagyártók ezt használják export gyárt­mányaikhoz. A gyártás tit­kát a Kapos szövetkezetnél féltve őrzik, két éve egy újítás alapján készítik a műszaki vásznat saját tech­nológiájukkal. — Miképpen lehet ilyen nagy arányú exportot elér­ni? — Szövetkezetünk tagja egy hozzánk hascnló kis cé­gekből verbúválódott ex- pcrttársulásnak, ez az alap­anyag beszerzésétől az üz­letkötésiig mindent igyek­szik megkönnyíteni. Hosszú évek óta a piacon vagyunk. Kiviteliünk nagy része a Szovjetunióba megy, de újabban nyugati szállítása­ink is vannak. A siker leg­fontosabb feltétele a pon­tosság és a minőségi mun­ka. Bedolgozóinktól sem fo­gadunk el rossz minőségű holmit. A dolgozói gárda stabilizálódott. Az utóbbi években jelentős megújulá­si folyamat zajlott le szö­vetkezetünkben, fokozatosan átálltunk a munkaigényes termékekre, és azonnal iga­zodunk a divathoz. — Ennyire rózsás a hely­zet? — A helyzet egyáltalán nem rózsás. A kötött hol­mikkal például az idén hul­lámvölgyben voltunk. A Á HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁM Kis cég nagy eredményekkel

Next

/
Oldalképek
Tartalom