Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
1987. július 25., szombat Somogyi Néplap i IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS CORPUS A fák koronái összehajoltak. alig törtek át a levelek közt a napsugarak. Csikorogtak léptei alatt az út apró, fehér 'kövei. Kifelé jött a temetőből, maga mögött hagyva a sírokat, ciprusokat, de nem tudott szabadulni gondolataitól. Az út. elkanyarodott: a mellékkapun szándékozott kimenni, nem akart találkozni senkivel. Ahol vége volt a parcellasornak, a kőfal közelében szemétrakás volt. Egymásra hányva mindenféle temetői hulladék: fonnyadt koszorúk és virágok, élpiszkolódott, papírszalagok elmosódott aranybetűikkel, ágdarabok. földes gaz. .. Ézsiás megállt. Tekintete befogta a kegyelet elhasználódott maradványait, orrát megcsapta a savanykás szag. A nagy meleg kiszabadította a párákat, amelyék még ebből a szomorú halomból áradtak. Alapja sárgás föld- hányás volt, kövek s gyökérdarabok tarkították. Cipője orrával, megpiszkálta a barnás-vöröses kupacot. S ahogy kifordult egy kődarab, helyén diónyi ököl meredt ki a földből. Először azt hitte, nem jól lát. Közelebb hajolt. Semmi kétség, a kézből apró szeg állt ki. Ügy meredt ki a földből a kis vasdarab, mint egy segélykérés. Megfogta, megpróbálta kihúzni, de nem engedett. Csak hossz.as rángatás után tudta annyira meglazítani körülötte a földet, hogy lassan megindult. Egy corpus került elő, ötvencentis torzó. Bal ökle letörve, s keresztfája ki tudja hol porlad. A rozsdás Krisztus-test vonásai, a rátapadt földtől alig voltak felismerhetők. A korrózió felhólyagositotta, helyenként kipattogzott, mint a súlyos betegségben szenvedők teste. Maga elé fektette: leült, és nézte. Megjelent előtte az útkanyarulat. a fákkal és a talpas kőkereszttel. ‘Közelében volt a buszmegálló. Ott szálltak le a lánnyal. Élete legboldogabb napja volt. Végre megszabadultak a környezet fojtogató leskelő- désétől. Az alattomos, fröcskölő szóbeszédektől. Ügy gondolták, látó- és hallótávolságon kívülre kerültek, s csak ők maradtak, ha nem többre, mint erre a hétvégére. A kőkereszt cörpusa félrebillent fejjel, megkopott töviskoszorúval, megbncsátón tekintett rájuk. Tudták, meglopják az időt, a mindennapok valóságát. S lehet, hogy egyszer mindenért fizetni kell. De mit számított ez akkor? Szabadok voltak, a nap ragyogott. Az út menti erdő fái lágyan susogtak, és a kis tó apró hullámai csobbantak a kikövezett gáton. vert karók között. Kis din- gik szelték a habokat. Piros-kék vitorlájuk, mint megannyi pillangó, lebegett a víz fölött. — Aztán vigyázzanak, mert csúszós ám az a lépcső ! — szólt oda egy idős, szalmakalapos férfi, aki éppen kerregő orsóján tekerte föl a damitt, miközben fejcsóválva állapította meg.' hogy bántatlan a csali. — Nincs kapás, bátyám? — kérdezte Ézsiás. — Nem harapnak a dögök — mérgelődött az öreg. Pedig mán pálinkával gyúrtam a puliszkát. ígv^se köll nekik . .. mozdítás sincs ... — A nagy meleg talán az oka... — Rossebeket. hisz itt a legmélyebb. Egész odáig — mutatott észak felé —. addig á nagy fűzfáig; tizenhat méter mély. Másutt inkább két méter ikörüti... Nem figyeltek már az öregre, indultak szálláshelyükre. Nem sok időt töltöttek a 'kipakolással. ízlelni akarták minden perc zamatál. Egy bódulat volt az. este és az éjszaka. A hold ezüstös sugara belopakodott a kis faház ablakán, és megcsillantotta a minduntalan összefonódó, izzadt testüket. A feltámadt, szél és a hullámok zaja elnyomta sóhajtásaikat. Fáradtan ébredtek. egy más világba. Tombolt a szél. a kis tó haragos zöld hullámain fehér tarajok fröcsköltek. A horgászoknak és a kis vitorlásoknak nyomuk se volt. A fák meggörbültek a széláramlatban, és nedves foltok jelezték az. éjszakai eső nyomát. De akkor ezt ők nem bánták. Az volt előttük, hogy még egy éjszakájuk .van. és csak holnap reggeltől kell felejteni. Éhesek voltak. Belebújtak ruhájukba, és elindultak. A lépcső mellett himbálódzott a kis ladik, benne evezőla- pá tokkal. — Ne kerüljünk — szólalt meg a lány. — Evezzünk át a tavon . . . Hiszen nincs ötszáz méter se a túlpart. Ézsiás könnyűnek érezte magát, mintha egy láthatatlan kéz emelte volna, és úgy gondolta, nincs lehetetlen. Ez az a nap. amikor minden megkísérelhető. Bólintott. Elsőnek lépett a ladikba, s kezét nyújtotta a lánynak. Az mosolyogva ment utána, és az első padra ült. megmarkolva az evező T alakú végét. Ézsiás eloldotta a lánchurkot. és ellökte a lélek- vesztőt. Lapos orrán nagyot csattant az első hullám, megemelte, és vízzel permetezte be őket. je csupa víz volt. Szemből telibe kapta a hullámokat, és úgy vette már a levegőt, mint a vízben vergődők. Nagyot dörrent az ég, villám hasított a dombteteji nyárfába, és Ézsiás csak a lebukó, piros foltot látta az arcúiba csapódó víztől, s az első evező pad üres lett. Akkorát ordított, hogy a parton állók is meghallották. A lány felbukott; hörögve. bugyborékolva kapkodott levegő után, aztán elmerült. Ézsiás belevetette magát a vízbe. Jeges hideget érzett, és átcsapott feje fölött a hullám. Torka szakadtából ordította a lány nevét, s újra alábukott. Kétségbeesetten 'kutatott. Keze megakadt valamiben. Egy érintés volt csupán. aztán elvesztette. Eszelősen kereste, s hiába vergődött mind mélyebbre, csak dobhártyáján hallotta vére zuhogását. Tüdeje majd megpattant. Az élétösztön utolsó szikrája vetette a víz fölé. Érezte, hogy megragadják, és beráncigálják egy csónakba. Arcra borult, s böfögve hányta ki a vizet, amellyel összefolytak köny- nvei. A lányt három nap múlva találták meg a könnyűbúvárok. Tizenhat méter mélyen, piros pulóverjével fennakadva egy öreg tuskó göcsörtös ágán. Iszonytató volt utolsó találkozásuk. Utána csak a kőkeresztig volt ereje vánszorogni. Leroskadt a töviskoron á$ corpus alatt. Kezét arcába temette, és nem tudott szabadulni a test utolsó látványától. Évek múltak el. túl a földi számadáson, az emberek mutogató bámészkodá- sán; már ki gondolt rá. Ö gyakran eljön ide, s nézi a besüppedt- sírhalmot, amelyben elmerült életének jobbik része is. Elővette zsebkendőjét, s letörölgette a felhólyagzott, földmocs’kos corpus!. Arra gondolt, vajon milyen sorsot megért ember porladhatott el alatta, s amióta várja a feltárpadását. Pont neki kellett észrevenni és megváltani. Így hát fölemelte, és megindult vele. Otthon kivitte a kertbe, és egy villás törzsű somfa tövébe állította. Olyan volt. mint a röppenésre kész Ikarus. Azóta gyakran időz előtte. s gondolatai vele szállnak fel a magasba, a kék ég felé, ahol egy bárányfelhő mögött Grisel könyököl, és szőkeségében a nap aranyos sugára lobban. PÓLYA ZOLTÁN FOTÓI Enyém a cirkusz címmel kiállítás nyílt az Ernst Múzeumban Pólya Zoltán fotóművész cirkuszi tárgyú fotóiból. Képeink a kiállításon készültek. Kerék Imre Köszöntő sorok Az ötvenéves Bencze Józsefnek Mit kívánjak, amice Bencze, az ötödik X-hez elérve? — Ne szűnjék a: ihlet-kemence vers-kenyereket perzselő eleven parázs-lüktetése! S derítsen fényt rád a Szerencse újabb ötven éveken átal! — Kupámat magasba emelve köszöntelek Nikla, Boronka gyöngyragyogású tüzborával! BENCZE JÓZSEF IDÉNYMUNKÁSOK Egy-két hét és havat harap a szél. — Reggel a munkásszállás ablakán, tündöklik majd a jégvirág. S megborzong álmában a kocsis: — Hej, hatvanhatszor nyílsz már jégvirág. Hazaviszik a lányok nyári göncüket, vaságyakon csak szalmazsákok nyugosznak. Elszakad a levelek betűjének gyöngyfűzére, s jégbilincs kerül tizenhárom lány összetett kezére. Ézsiás megfogta a lány kezét, mélyet szippantott a fűszeres levegőből, s egymásra nevettek. A kivillanó fogukon megcsillant a napsugár; fénylett a lány ajka. mintha kora nyári hajnal aranvcseppjei ötvpzték volna. Leséláltak a keskeny partoldalba rakott kőlépcsőn a vízig. Békésen locsogtak a hullámok. Leültek az alsó szegélyre. Levetették cipőjüket, és lábukat a moszattól csúszós, víz áztatta lépcsőkre rakták. Ézsiás átölelte a lány vállát. Fölöttük volt a kis 'ház. ott fognak lakni. Szemben, túloldalt a vendéglő. Teraszán napernyők színes vásznai borítottak árnyékot az alattuk sörözgetőkre. A parton horgászok áztatták zsinórjaikat. S bent, a vízen ladikpk himbálóztak a leA lány hátranézett. Nevetett. — Csuda jó! Mint a hullámvasút! — kiáltotta, miközben szavát szakasztottá a szemből zúgó szél. Evezőjét mélyre merítette, haja vizes lett. Egyedül a tavon, sehol egy lélek. Különleges érzés fogta el Ézsiást. ahogy beljebb küzdöttek magukat. Ügy erősödött a szél és nagyobbodtak a hullámok, de csak centimétereket jutottak előre, egy-egy csapás után. A víz közepén járhattak, amikor már érezték tagjaikban a görcsös fáradtságot. A parton emberek gyülekeztek, s dacolva a széllel csodálkoztak, kik azok az őrültek, akik vízre szálltak ... Az elemeket próbáló felemelő érzés szorongássá változott. A lány piros pulóverHOGY IS MONDJUK? Szépen magyarul — szépen emberül Olvasás közben gyakran bukkanunk olyan köznevekre, főként tulajdonnevekre, amelyeknek a kiejtésében bizonytalanok lehetünk. Nézzük meg most például a eh betűkapcsolatot! Vizsgálódásunkat kezdjük idegen berkekben! A németben a hangérték h. s több- . nyíre ez jellemző a latin szavak ejtésére is, például mechanika, technika, orchidea, pech, flfcjfeárd stb. Ám egyes, a latmoól átvett szavakban a ch-t már k-ra cseréltük szóban is, írásban is; klór, kolera, kémia, kirurgus stb. A franciában ez a betűkapcsolat s-nek hangzik, és az egyszerűsítés elvét alkalmazva. a tőlük átvett szavak többségét már magyarosan írjuk. Manapság már csak némi gondolkodási idő után tudnánk megfejteni például a következőket; chablon (sablon), chanson (sanszon), chef (séf), chauffeur (sofőr), chasselas (saszla). Az angolban és a spanyolban a eh már cs-nek ejtendő, és több szónak az írásképét magyarossá tettük, mivel nem az eredeti angol, illetve spanyol helyesírást követjük, például: csekk (cheque), csencsel (change-)—1 képző), csincsilla (chinchilla), valaminek a csimborasszója (de Ecuador legmagasabb csúcsának a neve: Chimborazo). A mi helyesírásunk is alkalmazta a ch-t, és a magyarországi régi adatok többsége egyértelműen arra utal, hogy cs-vel ejtették. Ezt bizonyítják régies írású családneveink is, mint például Kövách, Madách. Zichy. For- gách, Széchenyi stb. Vannak azonban német, szlovák, cseh eredetű vezetékneveink is. ebben az esetben viszont a h ejtése a helyes: Aulich, Koch, Kulich, Kratochwill, Tichy, Wacha, Melich, Chlep- kó stb. Keveredés természetesen előfordulhat, hiszen honnan tudhatná egy átlagos műveltségű ember, hogy melyik név milyen eredetű. Ha meglátunk az újságban egy nevet, bizonytalanok lehetünk a kiejtésében. Bizonytalanságunkat fokozza, hogy például az Ach-s nevet ácsnak. a Fuchs nevet pedig fuksz-nak kell mondanunk. Igenám, csakhogy az előbbi magyar, az utóbbi meg német. Lássunk tisztán magyar neveket is! Előfordul az is, hogy egy és ugyanazon nemzetségből származó családok napjainkban már másként ejtik az azonosan leírt nevet. A Cházár névnek van császár, illetve kázár; a Kál- mánchey-nek KálmáitEifji, kálmáncsehi, kálmánc-helyi ejtése; a Petrích-nek pedig petrics és petrik. Napjainkban meglehetősen gyakori a betűejtés, de a ch-t mégsem szokták a leírt alakban (c-j-h) mondani (kivéve, ha toldalékolunk: malachoz vagy, éppen összetételben: Kiskunlacháza), inkább k-val helyettesítik. Jár- va-kelve sokszor hallhatunk efféléket: pekk (pech), tek- nika (technika). Bak (Bach), Emik (Emich) stb. — egyrészt a könnyebb ejtés kedvéért, másrészt az át nem gondolt kiejtés következményeként. ^ Mizser Lajos
