Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
Somogyi Néplap 1987. július 25., szombat 8 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Swierkiewicz Sw.ienkiewicz Róbert festő, szobrász, grafikus, performer nem a modern technikai kommunikáció szülötte. Magamban a kelet-európai vátesz művészek közé sorolom, akikből egy-egy születik egy évszázadban, akiknek nem kell iskola, mozgalom. Stílusa közvetítő kapocs az ötvenes évek absztrakt expresszionizmu- sa és napjaink új festőisége között. Gy. A. Képeink a művész Ernst Múzeum-beli kiállításán készültek. HŐSÉG Szokolay Zoltán Kinyitotta a csapot, lehajolt, hideg vizet vett két te. nyere közé, s az arcára löttyintette. Leült a kád szélére, szemben az ajtóval, melynek fogasán a fürdőköpenyek lógtak. A víz csak folyt tovább a mosdókagylóba. Lennie kell más megoldásnak is — gondolta. Kedden reggel három szép pontyot fogott. Estig ott lubickoltak a kádban. Akkor a felesége nekilátott a késsel, csapkodás, motozás, kapará- rászás, edényzörgés — hamarosan kész lett a halászlé. Asztalhoz hívta az asz- szony — először szólalt meg két hét után. Odahajolt a csaphoz, hideg vizet vett két tenyere közé, és az arcára löttyintette. Visszaült a kád szélére, szemben az ajtóval, melynek fogasán a fürdőköpenyek lógtak. A víz csak folyt tovább a mosdókagylóba. Jó itt — gondolta —, nem bánt senki. Kis piros pöty- työk a szennyestartóra dobott fehér ingen, talán még a halászlé nyomai. Pillái lassan lecsukódtak. A feleségét látta közeledni, csak bugyiban, melltartóban, de fején repkénykoszorúval, akár egy menád. — Utazz el — hallotta —, még eléred az esti gyorsot. Szerezned kell magadnak egy másik lakást. Szereznem kell magamnak egy másik életet — ez már a saját hangja volt, tompán, mintha víz alól szólna. A lányra gondolt, akit az értekezlet után, mert gyűlölte a veszekedést és félt hazamenni, elkísért a buszmegállóig. El akart mondani mindent, de mire az épületből kiléptek. megijedt. Nem ismerték egymást, csalóka lett volna a kölcsönös jóindulat. Mi az a minden, amit valakinek, egy véletlenül mellém sodródott lénynek el akarok mondani? — kérdezte némán, és harmadszor is megnedvesítette az arcát. Lennie kell más megoldásnak is. Hogy megfiatalodott a feleségem, amióta Tamást ismeri — töprengett tovább. Annyinak látszik, mint az a lány, akinél pedig tíz évvel idősebb, két gyermekszüléssel megviseltebb. Amikor ‘ a meggypiros távolsági busz ydagördül.t a megállóhoz, nem néztek egymásra, csak kezet fogtak. Kellemes nyaralást —, mondta a lány. ő meg a lába elé ejtette válaszul, hogy szervusz. Hazafelé még benézett a sörözőbe, de nem talált ismerős arcot a félhomályban, így hát bármilyen szomjas volt is, távozott. Elzárta a vízcsapot, visszaült a kád szélére, szemben az ajtóval, amelynek fogasán a fürdököpenyek lógtak. — Sokat iszol, későn jársz haza, nem csoda, ha Évának kisírtak a szemei — nézett rá vádlón az anyósa lenn a játszótéren. Épp a homokozó szélén guggolt, egy kagyló- formájú piros edénykét nyújtott oda a gyereknek, onnan felelt hát lentről, de fojtott gyűlölettel. — Éva most szerelmes. Te juttattad ide — hallotta távolról a választ. Akkor jutott először estébe, hogy őt most már szinte bármelyik más városban szívesen fogadnák, jó neve van a szakmájában, talán kapna szolgálati lakást is, hiszen attól irtózott, hogy mindent albérletben kezdjen újra. Este, mikor a gyerekeket lefektették és az asszony még csak a tükör előtt készülődött szokásos, reggelig tartó távollétére, mögéje lépett, és előadta ötletét. Éva nem válaszolt, némán festette tovább a szempilláját. Csak az ajtóból vetette oda: — Ahogy gondolod, kedves Ferenc. Csördült a kulcs, csapódott a .liftajtó. és csönd lett. csupán a fiil'mkoktél szignálja szűrődött át a szobából, tompán, mintha víz aló! szólna. Kinyitotta a csapot, lehajolt, hideg vizet vett a két tenyere közé, és az arcára löttyintette. Leveleket kellene írnom — mondta magának most már félig hangosan, miután meggyőződött arról, hogy senki se hallja. Kilépett a fürdőszobából, de a csapot nyitva hagyta, és a villanyt se kapcsolta le. Vetett egy futó pillantást a képernyőn vetkőző szőke lányra, odahajolt. levette a hangot, az íróasztalhoz ment. cigarettára gyújtott, és leült. Először a lánynak írok, döntötte el, pedig tudta, hogy sem a vezetéknevét, sem a címét nem ismeri. Kapkodva húzta ki a fiókot, hosszasan válogatott a filctollak között, elidőzött a lilánál, a zöldnél, a feketénél, végül mégis a kék mellett döntött. Két slukk után elnyomta a cigarettát, elővett^egy ív papírt a dossziéból. KEDVES M! — irta nyomtatott betűkkel a lap tetejére. Pillái lassan lecsukódtak, most a lányt látta közeledni, csak bugyiban, melltartóban. de fején repkénykoszorúval, akár egy menád. Elutazom — mondta a lány a felesége hangján —, szereznem kel! magamnak egy másik életet. Kellemes nyaralást — válaszolta ő. Hajnaliban arra ébredt, hogy zsibbadnak a karjai. Kitámolygott a fürdőszobába, megmosakodott, elzárta a csapot, később a szobában az üresen vibráló televíziót > . megágyazott magának és a Illőségének, a másik szoljában betakarta az alvó gvorokeket, kiment a konyhába., .ivott egy pohár narancslévet, és kihajolt a nyitott ablakon. Lenn, a játszótéren a homokozó mellett mintha Tamás és a lány állt Volna, szemben egymással, mozdulatlanul. Lennie kell más megoldásnak is. Becsukta az ablakot. EloL- tott minden lámpát; meztelenre vetkőzött, és lefeküdt. Lírai motívumok somogyi költőknél Ha hajdan valaki — például egy angol orvos — elhatározta, hogy utazást tesz a Balatontól a Dráváig, akkor hamarosan erdők közé ért. Ezek gazdasági hasznosságuk mellett alkalmasnak lászottak arra is, hogy nyugalmat, pihenő- vagy búvóhelyet adjanak. Sokan megírták már: nem véletlen, hogy Csokonai Vitéz Mihály a „rengeteg So- mogyságba" jött nyugalmat és biztos megélhetést keresni .. . Akkoriban, a XVIIÍ. század végén indult el az a gyűjtőmunka, amelynek bölcsőjénél egy másik költő, Pálóczi Horváth Ádám állott. A népköltészet iránti érdeklődésről van szó. illetve egy kézirat születéséről, amely végül is ötödfélszáz énekek címen jelent meg . . . A somogyi költők legjobbjai szívesen merítettek a népköltészet forrásaiból. Napja.ink lírájából hivatkozhatunk Takáts Gyulára, aki pályája során olykor a tudós gyűjtő szerepében lépett fel, hogy az eltűnő világ maradványaiból megmentsen. Somogyi pásztorvilág címmel nemrégiben adott ki könyvet, de már azt megelőzően is élő motívumként jelent meg lírájában mindaz, amit a somogyi pásztorok, szőlőművelők életéből, szokásaiból, munkájukból megismert. Takáts Gyula költői pályája a somogyi lírának még egy gyökerére világit. Egyike volt első verseinek A somogyi klasszikus. Ebben Berzsenyi Dániel emléke előtt tisztelgett. Berzsenyinek pedig legkedvesebb poétája Horatius volt. A niklai lírikus ekként klasszikus példák nyomán népesítette be Somogy erdeit, mezőit görög és római istenekkel, s életével igyekezett bizonyítani, hogy a Balaton környékén létezhet a klasszikus életvitel. Berzsenyi azért tehette meg ezt könnyen, mert Somogy földje Pannónia provinciához tartozva része volt a Római Birodalomnak. A római időkből megmaradt latin feliratú sírköveket vagy pénzeket gyakran fordít(ott) ki az eke a dombhátak földjéből. Berzsenyi nyomán Takáts Gyula azt vallja, hoqy még századunkban is lehetséges a Heszperiszek őrizte aranyalmák, vagyis a boldogság, az örömteli lét megtalálása. A Heszperidák kertjén innen című versciklusában erre helyezte a hangsúlyt. A Balaton mint költői téma a XVIII—XIX. század fordulóján jelenik meg. Előbb Horváth Ádám volt a Füred Nimfája nevű hajón részese a tóról rendezett költői versengésnek. Aztán Berzsenyi Dániel hívta úgy versenyre a Genfi-tó partjáról Matthi- sont: ,,Jer. nézd a Balatont ..." Attól kezdődően Ro- boz Istvántól Kisfaludy Ata- láig. Sjzalay Fruzsinától Borsi Darázs Józsefig sokan és sokat írtak a tóról. Szabó Lőrinc. Sinka István egyaránt nyarakat töltött a déli parton. Sinka hagyatékából nemrégiben került elő a Boglár partjain című vers, amely bizonysága annak, hogy nem csupán üdülőként nézett körül a Balaton mellett. Takáts Gyula a harmincas évek eleje óta kutatja és figyeli a tó változásait. Fodor András lírai élményeinek meghatározó része negyven év óta abból a világból ered. A Balaton és a klasszikus kultúra költői elemként ekként csaknem egybesodró^ dott. Ez látjuk Papp Árpádnál Kaposvár és Badacsony relációjában. Néhány éve megjelent lírai antológiája. A bolond gránátalmafa, -elnely- ben a kezdetektől napjainLengyel olvasóknak készült áttekintés kig tekintette át az újgörög lírát, alapos ismereteit bizonyítja. Természetes így. hogy önmagát Pannóniába vetődött Orpheusznak látja, akit a sors vezérelt ide, hogy énekeljen. Nála aztán igazán gyakoriak a görög és a latin hivatkozások. Azért, mert az újgörög literatúra mellett az olasz iránt is érdeklődik. A somogyi költők legtöbbje falusi születésű. Ez any- nyiban befolyásolta pályájukat, hogy gyakran és szívesen térnek vissza szülőföldjükre. így akár szükségszerűségként is felfoghatjuk, hogy Fodor András első verseskötetének a címe: Hazafelé. Ismert a mester—tanítvány viszony, amely Takáts- hoz fűzi. Ez indokolja, hogy pillantást vessünk világuk kapcsolódására. Takátsnál a valóság repülőpálya volt. ahonnan az eszmék, ideák világába lehetett emelkedni. Fodornál viszont a valóság a líra álapja, amire a feszes gondolatiság építhető.,Öt nem a Dél vonzotta, mint Ta- kátsot. hanem Észak, elsősorban az angol kultúra. Az irodalomnál tágabb érdeklődése; a zene és a képzőművészet nála jól megfér a költészettel. Ahogy minden igazi költőnek, neki is eleven forrás a gyermekkor; a Balaton mellett töltött évek és a kaposvári gimnáziumban tanultak egyaránt gyakori motívumai köteteinek. A falusi gyökerek, s azáltal a népköltészet valamilyen formájú hatása megvan Bert ók László. Veress Miklós. Bencze József. Erdélyi Sándor. Matyikó Sebestyén József verseiben. Hangsúlyozni kell, hogy nem azonos intenzitással. Bertók László főleg kezdeti pálya- szakaszában épített rá; újabb verseiben a feszültségekkel teli meditáció került előtérbe. Átható és érzelmi telítettségű figyelemmel igyekszik nyomon követni mindazt, ami korunkban a létezést meghatározó körülmény. Különösen érzékeny a hiányokra. Ha a valósággal nem azonosulhatunk, akkor önmagunkkal sem lehetünk azonosak — ez lírai világértelmezésének kvinteszenciája. Nem véletlen a hasonlóság Veress Miklós gondolatmenetében, aki újabb költeményeinek tanúsága szerint igyekszik a belső, a lelki körökre húzódni. Mert a világ — híreivel, tragikus eseményeivel — teljesen elbizonytalanította. Természetesen nő így a bezártság érzése, s azzal együtt fokozódik a kitörés vágya. Ezt mások, mint Bencze József vagy Erdélyi Sándor, a gyermekkori világhoz való visszatéréssel igyekeznek elkerülni. Ök sokszor formai vonatkozásban is építenek a népköltészetre, az ősi magyaros ritmusra. Különösen szembeötlően teszi ezt Kerék Imre. A valósághoz valamilyen módon kötődő lírai attitűdök szinte kényszerítőén hozzák magukkal a képekre alapozott kompozíciót. A világ ilyenfajta látása nyilván ösz- szefügg a gyermekkorral. Szinte mindegyik somogyi költő vallja a közkeletű igazságot, hogy az ember tízéves koráig szerzi meg a legfontosabb élményeit. A többség közülük addig természeit képeket rögzíthetett. Nem szeretném persze abszolutizálni a honnan indult kérdést. Ennél fontosabb a hová jutott, mit váltott be lehetőségeiből. Ök pedig a költői képet eszközként felhasználva jutottak el az általános emberi gondok felvállalásához, s ekként adnak korunk kihívására új és újabb választ. A szép hasznosságára, a munka és a barátság fontosságára, az érzelmek, a szerelem olykor meghatározó voltára hivatkozva. Laczkó András
