Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-25 / 174. szám

Rádió és színház Sikeres „rókavadászat” Csokonyavisonta, Rinyaújlak Múlt, jelen kötetté rendezve A somogyi honismeretet gazdagítja Dombóvári László községmonográfiája Csoko­nyavisonta . és Rinyaújlak múltjáról, jelenéről. A kutató áldozatos munkáját támogató csokonyavisontai tanács vál­lalta az összegyűjtött anyag kötetben való megjelenteté­sét. Horváth Sándor tanács­elnök nem is írt bővebben előszavában a többéves mun­káról, mint csak annyit, hogy „Ezzel az írással be­mutatkozunk" ... Tóth József csokonvai származású az 1900-as évek elején a községek politikai életében tevékeny szerepet vállaló, nyugdíjas tanár vál­lalkozott először arra, hogy megírja a községek történe­tét. Bele is fogott a mun­kába, de a mű befejezésére már nem futotta idejéből. Dombóvári László nem hagyta veszni az ötletet, hogy megírja az itt élt és ma is itt élő népek történe­tét. A Somogy Megyei Le­véltár rendezett kötegel mellett hasznos segítséget nyújtott a megyei könyvtár helytörténeti gyűjteménye is. A kutató sajnos csak a ha­zai forrásokból meríthetett, de így is sok értékes adatot ismerhetünk meg részletes rhonográfiájából. A mai Csokonyavisontáról a legtöbb átutazónak a köz­ség fürdője jut eszébe, gyó­gyító vizében sokan meg­mártóznak. A középkorban is szívesen laktak itt a Segös- di Királynői Kerület udvar- nokai. 1753 óta mezőváros­ként ismert Erdőcsokonva és Visonta. Az egykori vásárok hangulatát érzékletesen örö­kítette meg a szerző, szinte odaképzeljük magunkat a forgatagba, ahol képmuto- gatók, bábjátékosok, jósolók, mutatványosok szórakoztat­ták a közönséget. A vásár­ra kitelepedett a foghúzó borbély is, akinek a tevé­kenységét aligha sorolhatjuk a szórakoztató műfajok kö­zé ... Az 1871-es községtörvény megjelenéséig viselte e ran­got Csokonya. Vásárokat ma is tartanák, de a település rangját a fásított, virágos ut­cák, az új lakóházak, a kor­szerű közvilágítás, az új ál­talános iskola, a többi új középület, a fürdő és a für­dőtelep adja. A község szü­löttei között tartjuk számon többek között iXantus Já­nost, a neves kutatót, aki a Nemzeti Múzeum iggggatói tisztét is betöltötte. Erdőcso- konyán született Nagyatádi Szabó István, akinek a te­metőben szép síremléket ál­lítottak, Szalöky Dániel ne­ve is ismerősen cseng azok fülében, akik a község isko­latörténetében jártasak. Messziről került a település­re. de tanítói munkássága maradandó emlékeket ha­gyott Somogybán. A környék sajátos vízraj­záról, élővilágáról részletes beszámo’ót közöl Dombóvári László. Stílusa közérthető, de nem száraz, ugyanakkor a mesélőkedvet is meghagyja másnak. Kupái Józsefnek. aki gyerekkori emlékeit idé­zi föl vallomásában. Fényképes kalauza is van a kötetnek. A vaskos kötet abba a sor­ba tartozik, melyet a nagy­bajomiak kezdtek el. kifeje­zésre juttatva lokálpatriotiz­musukat és • példát mutatva másoknak, hogy érdemes föl­mutatni a múlt emlékeit, napjaink alkotásait. Dombó­vári László kötete újabb ér­tékes megnyi'at.kozása e szándéknak. Bárcsak több ilyen kötete lenne Somogy­nak. Burányi Barna A kánikulai napokban nem kedvez az idő a rádió­nak. Inkább autóban vagy strandolás közben hallgat­hatjuk, ám ezek csak amo­lyan háttérrádiózás-szinten maradnak. A hét terméséből két műsort jegyeztem ki ma­gamnak, nem tagadva, hogy sugárzási idejük is szerepet játszott választásomban. Az első adást hétfőn hall­hattuk Eco-mix címmel. A gazdasági magazin fél órá­ban tesz kísérletet arra, hogy a legidőszerűbb kérdé­sek rejtelmeibe beavassa a hallgatót. Mint a gazdasági kérdésekben járatlan álla­píthatom meg: nagy erénye ennek a műsorna'k, hogy nem próbál tudományos lenni, így az átlag hallgató számára is érthető. Ismeretterjesztő feladatot vállal ezzel, hiszen az emberek nagy része csak konyhai szinten ismeri a gazdasági törvényszerűsége­ket, a működő mechanizmu­sok fajtáit. Természetesen ez sem kevés, de időnként szük­ség van arra, hogy átgon­dolt elemzésekkel, hátténin- formációkkal kiegészítsük is­mereteinket, annál is in­kább, mert az ilyen-olyan gazdaságii nehézségek be­gyűrűzésével lassan a tíz­millió közgazdász országa le­szünk. Természetesen ebben segít, hogy a futball elvesz­tette egyeduralmát, sokkal kevesebben töprengenek azon, hogy mi módon kelle­ne fölállnia csapatunknak Détári nélkül az NDK el-' len, mint azon, hogy a jövő év milyen többletkiadásokat jelent majd az új adózási rendeleteket követően. A másik, számomra érde­kes műsort szerdán este hallottam a Kossuth rádió­ban. Stawomir Mrozek Gya­logszerrel című színművét Katona Imre József alkal­mazta rádióra. Ez a műfaj sok érdekességet és lehető­séget hordoz magában, igaz nem mindig sikerül színvo­nalas és „hallgatható” mű­sorokat készíteniük az alko­tóknak. Mára már kialakul­tak azonban azok a formák, amelyek műfajjá — önálló műfajjá — emelik a rádió­színházat. Kivált olyan al­kotók műveinek feldolgozás#: esetében, mint Slawomic Mrozek. A darab értékét to­vább növelte, hogy parádés szereposztásban hallhattuk. Hiszen Gábor Miklós és Ga­zos Dezső mellett olyan szí­nészek vállaltak szerepet mint Básti Juli, Ronyecz Má­ria, Gálvölgyi János és Bán János. A műsor ama* adások közé tartozott, amikor leginkább érződött, hogy rádiószínház­ról van szó, s ez alatt egy új műfajt kell értenünk. Ke­vésbé sikerültek ugyanis azok a törekvések, amikor színházi előadást rögzítenek hangszalagra, hiszen ez nem mindig állja meg a helyét a rádióban. Természetesen hiba lenne elhallgatnunk, hogy néha nem sikerül olyan magas szinten megoldani a rádióra alkalmazás feladatát, mint a Mrozék-darab esetében. Na­gyon sok sikertelen vállalko­zásnak lehettünk már fülta­núi, s ez alóli az elmúlt he­tek sem kivételek. Ám ép­pen a sikeres produkciók bi­zonyítják: a műfaj magtalál­ta önmagát. Varga István Szent-Györgyi Albert-emlékérem Az éremgyűjtők Csongrád megyei szervezete és a Sze­gedi Orvostudományi Egye­tem Szent-Györgyi Albert- emlékérmet jelentetett meg abból az alkalomból, hogy a nagy tudós 50 évvel ezelőtt kapott Nobel-díjat a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéseiért és a C-vita- min előállításáért. Az érmet Lapis András szobrászmű­vész tervei alapján Szabó Géza ötvösmester készítette bronz és ezüst változatban. A 42,5 milliméter átmérőjű emlékérem egyik oldalán Szent-Györgyi Albert dom­borművű portréja, másik ol­dalán a Dóm téri egyetemi épületek és a fogadalmi templom tornyai láthatók. Kettős képzőművészeti kiállítás Szántódpusztán Két, egyaránt figyelemre méltó kiállítás megnyitására került sor tegnap délelőtt a Siotour szántódpusztai ide­genforgalmi központjában. Az úgynevezett kúriaépü­letben egy szoba tegnaptól az Artunion Művészeti Közös Vállalat galériájának ad ott­hont. Mint dr. Jávori Jenő, a vállalat kereskedelmi igaz. gatója megnyitó beszédében elmondta, céljuk elsősorban az idegenforgalomhoz kap­csolódó kulturális szolgálta­tás. Mit takar e megfogal­mazás? Azt, hogy a hazai, de főként a vásárlóképes külföl. di vendégek e galériában a kortárs. illetve régi képek­ben gyönyörködhetnek, s igé­nyeiknek — valamint pénz­tárcájuknak megfelelően — vásárolhatnak belőlük. A vállalat, amely a Nemzeti Galéria és a Művészeti Alap szervezésében jött létre, szá­mos hazai hasonló kiállító- termet üzemeltet a képző- művészeti kereskedelem je­gyében. Emellett gondot for. dít a házai alkotások külföl­di népszerűsítésére és érté­kesítésére. A Kristóf-kápolnában dr. Dávid Katalin művészettör­ténész, az egyházi gyűjtemé­nyek állami felügyelője szólt értékelő mondatokat Lörincz Vitus égetett zomácképeiről. A művész alkotásai termé­szetesen nem véletlenül ke­rültek a kápolna falára. Hangulatilag, mondanivaló tekintetében, ' témájuknál fogva egyaránt jól illeszked­nek a vallásos környezetbe. A zománcképekből sugárzó sa­játos formavilág, a madon­nák, szentek, angyalok szer­ves egységet alkotnak a kör­nyezettel. Stílusukban a művész szülőföldjének. Bu­kovinának a népi díszítő ele­meit őrzik, s szinte vala­mennyin érződik a mélysé­ges emberség. Még a fájdal- masan-szomorú emberarcok borúján is átüt a derű. Az a derű, amely az emberi jó­ságba vetett hit jegyében született. E tárlat október tó­ig tekinthető meg. Gy.'L. Leonció unottan szemlél ragyogó szemével, majd nyújtózik egyet, s puha moz- dulatfal leugrik a heverőről. A hófehér perzsamacska Gaál Szabolcs legkedvesebb barátja. A nyolcadik osztá­lyos kisdiák szobájában fel­nőtt kedvteléseket bizonyító könyvek harmonikus egysé­get alkotnak a legóból épí­tett várral és a matchbox autókkal. Thuróczy János A magyarok krónikája című könyve mellett megtalálható a gyerekkori meséskönyv is, a polcokon kőgyűjtemény és számtalan oklevél. Szabolcs ugyanis az MHSZ rádióirány­mérő klubjának a tagja, s nemrégiben a tatai úttörő- versenyen országos bajnoki címet nyert. — Igazán el sem akartam hinni, hogy sikerült — me­séli Szabolcs. — Még csak egy éve vagyok a klub tag­ja, hirtelen és váratlanul jött a siker Az MHSZ me­gyei titkárától is kaptam le­velet. sőt. egy csodálatos ju- talomutat. a Krim félszige­ten tölthetek el egy hónapot. Gaál Szabolcs izgatottan idézi fel a • tatai versenyt. Vitányvár mellett, az erdő­ben került sor a ..rókavadá-* szatra". három adót kellett rádiói rány méréssel megke­resni. :— Nagyon nehéz volt a te­rep. A vevőkészülékeink nem tartoznak a legjobbak közé, más megyebeli gyere­keknek szuper vevőik voltak, de most,-hogy rajtam kívül a csapat is nyert, talán mi is kapunk ilyeneket. Az edzőm. Dobai József, legalábbis biz­tat bennünket. — A rádióiránymérés ha. sonlít a tájékozódási futás­hoz, csak egy kicsit nehezebb — magyarázza Szabolcs. — Az' URH-készülék húzza az ember vállát, a dombok visz- szaverik a rádióhullámokat, így aztán néha az ember össze-vissza futkos, pedig a vereny időre megy. Azt hi- zem, a tatai siker nagyrészt szerencse kérdése is volt. Negyvenöt perc alatt teljesí­tettem a feladatot, s akkor már sejtettem, ezzel az idő­vel az elsők között leszek. Az edzőm nagyon örült, de most még inkább gyötör a morzegyakorlással. Azt pe­dig nem nagyon szeretem. A most már nyolcadikos diákot minden érdekli. Lo­vagolt, úszott. pingpongo­zott. a Balatonon a horgá­szással is megpróbálkozott, fogott is egy négykilós pon­tyot. Valamit persze mindig föl kell adni. mert a nap, sajnos, csak huszonnégy órá­ból áll. s nem jut mindenre idő. A rádiózás a legkedve­sebb hobbi most, de ennek a lovak „látják kárát". — Anyu örül neki. Amíg lova­goltam, féltett nagyon, hogy leesek és összetöröm ma­gam. A rádiózás mégiscsak veszélytelenebb időtöltés . .. Beszélgetés közben a jö­vőről is szó esik. Gaál Sza­bolcs régész *; sepretne lenni vagy történelemtanár. A ta­tai várról írt pályázati mun­kát. s bejárta a megyét is. ő „várfelfedező" túrának hívja ezeket a csatangolásokat. — Csuda izgalmas a régi romok között barangolni, el­képzelem, milyen lehetett az élet a várakban. Nagyon sze­retek a levéltárba is járni, meg a múzeumba, még ak­kor is, ha csak a könyveket kell cipelni. Nem' biztos, hogy sikerül régésznek tanulnom, de mindenféleképpen olyan hivatást szeretnék választani magamnak, amelyik kapcso­latban van a történelemmel. Klie Ágnes SZOBORTELEPI NYÁR Formálódnak az új szobrok. Véső hasít a rönkbe, izzadságcsep- peket csal elő a kala­pács. A nagyatádi nem­zetközi faszobrásztele- pen a tizenharmadik nyáron alkotnak. Fényképezte: Makai Károly Néplap 1987. július 25., szombat AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPTA RÁDIÓSZEMLE

Next

/
Oldalképek
Tartalom