Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
6 h Somogyi Néplap 1987. július 25., szombat —^^^i- i ■ ■ ■ ii .»»ii ■ ...........— ■ ——I. i ■ i ■ —— ————^—— AZ IFJÚSÁG ÉLETE Verseng a diák... Ferjáncz—Senna 3:2 Nagyon messzire nyúlnak vissza a tanulók közti versengés hagyományai. A középkori iskolákban alakult ki az a szokás, hogy a tanító a legjobb tanulókat közvetlenül maga elé ültette, mögöttük helyezkedtek el az átlagos teljesítményt nyújtó növendékek, s hátul a lusták, hanyagok. A kirívóan gyatra teljesítményt felmutató gyerek fejére maszkot húztak, egy zsákdarabból formált szamárfejet, úgy küldték az utolsó padba. Innen az iskola nyelvében a máig élő kifejezés: szamárpad. Hallatlanul fontosnak tartotta a korabeli pedagógia, hogy a tanár minél jobban támaszkodjék a tanulók egyéni becsvágyára. Sok száz évig igyekeztek befogni ezt a „szelet" a tanulás vitorlájába. Napjainkban kevés szó esik becsvágyról, a diákok közötti szellemi versengésről. Rossz a csengése ennek a kifejezésnek, akár tanulásról. akár munkáról van szó. A lélektan tudós képviselői a gyerekek közti versengést együtt szokták emlegetni az együttműködéssel, az úgynevezett kooperációval, ám két ellentétes magatartás- formaként, s míg az együttműködés helyes, kívánatos viselkedésnek minősül, addig a rivalizálás kárhoztatható. Ennek nyomán — ki-ki próbát tehet a környezetében, hogy így van-e — sokan úgy gondolják, hogy a verseny szétzilálja az emberi kapcsolatokat, vagyis romboló jelenség a tanulók közösségében, ezért a pedagógusnak minden körülmények között fékezésére, sőt teljes megszüntetésére kell törekednie. Évtizedek óta hat nálunk ez a vulgáris szemlélet, s nemcsak a lélektan, illetve a pedagógia berkeiben, hanem társadalmi méretekben is. A versengő, nagyobbra törő diák például sok helyütt ezért lesz „karrierista”, ennek okáért aztán nem is próbál élre állni, maga után h^ítva a többieket, s az osztályban fokozatosan háttérbe szorul. Iskoláink egy részében a jól tanuló, .kötelesség- tudó diák nem hangadó, sokkal inkább a kényelmeskedő, lezser figurák azok. A langyos középszerűség és az igénytelenség eluralkodásával akaratlanul is lemondtunk a tanulók rivalizálásában rejlő húzóerőről. Igaz, bár pedagógiai vagy közéleti fórumokon nyíltan nem beszélünk róla, hogy egyes iskolákban — főként a középiskolák kiemelkedő osztályaiban — azért egymás nyomába erednek a tanulók. A kiugró teljesítmény az osztálytársak körében úgy kelt elismerést, hogy közben követésre ösztönöz. Ez magyarázza, hogy vannak olyan gimnáziumok, amelyekből seregestül jutnak be diákok a felsőfokú oktatási intézményekbe. Az ilyen iskolákban lobog a versenyszellem, anélkül, hogy nyilvánosan valaki is táplálná a tüzet. Újabban, egyelőre csak szőrmentiben, a pedagógiai szakirodalomban már szó esik az iskolai versengés természetéről. Nevelési szakemberek mutatnak rá, hogy a diákság iskolai viszonyaiban — akár csak a felnőttek életében, például a munkahelyen — együtt, egyszerre van jelen az együttműködés és a rivalizálás. Például, ha a tanár közösen megoldandó feladatot jelöl ki, az együttműködőknek akkor is kedvük támadhat összemérni erejüket, hogy a közös feladat megoldásában ki lesz a legügyesebb. a leggyorsabb. Ilyenkor megmutatkozik, hogy a versengés nincs kárára az emberi együttélésnek, mert annak természetes velejáró jelensége. Ha valaki baráti társaságban netán szóba hozza e témát, bizonyára parázs vita robban ki, mert korántsem mindegy — és ezúttal erről még nem szóltunk —, hogy ki miképpen akar a közösségben élre kerülni. Az eszközök, a célok sohasem lehetnek közömbösek! Mások legázolására, megalázására a szocialista erkölcs semmilyen körülmények között sem adja áldását. Versenyezni azonban kell, mert az élen haladni olyan lendítő erő. amelyről a társadalom és az iskola sem mondhat le. P. Kovács Imre A magyar autósport legnagyobb egyénisége — Ferjáncz Attila — balszerencsés kezdet után jó sorozatot ért el ebben az évben a rallye Európa-bajnokságon. A Barum Rarllye-t több mint egyperces előnnyel megnyerték a cseh Pavlik elölt. Majd következett a Rajd Polski, aminek az az érdekessége, hogy Ferjáncz Attila tizenegyszer indult rajta, de megnyerni még soha nem tudta. Tavaly, amikor összetörte az Audit, menedzsere — Peter Studer — azt mondta: „Attila, ez nem a te versenyed.” Az idén azonban bizonyított, több mint két perccel nyert. — Nagyon kevés időnk volt az edzésre, csupán három és fél nap. A többség legalább tíz napot fordított erre. a legnagyobb rivális, a cseh Pavlik pedig két teljes hetet. így amikor megérkeztünk. mindenki rajtunk nevetett, leírtak bennünket. *— Ennek ellenére még a nagy ellerifélen is segítettek, amikor ö már csak a csodában reménykedhetett. — A futam előtt Rolf Schmidt — aki mindkettőnk kocsiját felkészíti a versenyekre — azt mondta, hogy Pavlikot nem tudom megverni. Amikor á cseh fiú csúnyán összetörte a mienkhez hasonló Audijátr tehát könnyen legyőzhettem volna, átadták neki edzőautónk néhány karosszéria elemét. így ő befejezhette a versegpt, én pedig bizonyítottad?, hogy le tudom győzni. Amellett Pavlik régi jó ismerősünk, így egyébként is segítettünk volna rajta. Rolf csak a verseny után — amit végül tizenhárom másodperccel megnyertünk — árulta el, hogy az az autó jóval erősebb. mint a mienk. Van még egy érdekessége ennek, nevezetesen az, hogy az autósport történetében először egy autó elől a HB. hátul pedig a Camel cigarettát reklámozta. A további terveki'ől azt mondta: — Némileg változott az eredeti programunk. Jelenleg ötödikek vagyunk az EB-ben az eddig elért három győzelemért járó 120 ponttal. A továbbiakban csak hármas és négyes szorzójú versenyeken állunk rajthoz, tehát most jönnek az olyan nehéz versenyek, mint a görög Halkidikisz Rallye, majd Spanyolországba, Ciprusra és Franciaországba utazunk. A cégnél két nagy csapat van, amelyek természetesen egymással is versengenek. Az egyik a Forma—1-gyel foglalkozik, a másik a rally-val. Amint azt mindenki tudja, a Camel nagymenője Ayrton Senna, .aki eddig két versenyt nyert, Attila pedig hármat, így a rallye vezet. Szeretnénk, ha ez a sorrend meg is maradna. R. J. Rózsi anyut szereti a legjobban Csak ne kellene visszamenni! A fotelban könyv: Édevs mostoha. A kislány bele-be- lelapoz, félreteszi, s elgondolkodik. Szülők, nevelőszülők, mostohák, felügyelők. Nehéz különbséget tenni köztük egy alig tízéves apró kisleánynak. Sok még a kétség. Egyet viszont biztosan tud: Rózsi anyut szereti a legjobban a világon. Ha nála és apunál van, mindig mosolyog — boldog. Csak az intézetbe ne kellene visz- szamenm! — Nem szeretek ott lenni, mert mindig kiabálnak. Főleg a lányok hangoskodnak, és én azt nem szeretem. A nevelőnők rendesek, de mégsem jó ott bent. Elmehettem volna Csel-tőre táborozni, de én inkább az anyuhoz jöttem. Fonvódlige- ten is lesz tábor, oda azért elmegyek velük — mondja az idegenek előtt visszahú zódó, csendes kislány. Puha Tünde három éve élvezi a toponári Kovács család vendégszeretetét. Kéthetente hétvégeken, ünnepnapokon és iskolai szünetekben Laci bácsi és Rózsi néni magával viszi a kislányt, hogy ha néhány napra is, 'de érezze a családi fészek melegét. -^ — Szívesen magunkhoz vennénk örökre is a kislányt. de félünk az apjától, aki ittasan gyakran megkeresi. különben azonban nemigen jut eszébe foglalkozni • vele. Sajnos, ’'nekünk nincs gyerekünk, de Tündét úgy szereljük, mintha a sajátunk volna. Mindent megadunk neki, s igyekszünk olyan dolgokra megtanítani, amelyekre az otthonban nincs lehetősége. Gyakran visszük kirándulni; sok v. időt tölt a húgom gyermekeivel is, ahol * a kisebbik annyi idős, mint a Tündi. — Szeretem az Ágit, mert olyan jókat lehet vele ba- báznii. Itt az utcában is sok barátom van: Satyát és Petit szeretem a legjobban. Ha az anyu nem ér rá, velük szoktam játszani — mondja Tünde, majd hosszan éltű- nődiilk, amikor a testvéreiről érdeklődöm. — Két Jeslvérem van, de csak az egyiket ismerem: Józsit, aki a nagyszakácsi nevelőotthonban lakik. Ritkán találkozom vele. Sokszor hiányzik is nekem. Anyu? Ö nem hiányzik. Csak egyszer láttam, nem emlékszem már rá. És apura se nagyon. Voltak neve- lőszüleim is. őket szerettem, s a három ottani testvéremet: 'Ancsát, Klárát, Tímeát-szintén. Nem tudom, miért kellett onnan eljönnöm, de a mostani anyukámnál azért sokkal jobban érzem magam — bújik hozzá a kislány Kovácsnéhoz. A Kaposvári Húskombinát Egyetértés II. brigádja évekkel ezelőtt elhatározta, hogy pártfogol egy állami gondozott kisgyereket. Kezdetben óvodás korúra gondoltak, végül a Zó ja nevelőotthon első osztályánál állapodtak meg. A nyolctagú közösségből viszont nem tudtak váŐszintén a fiatalokkal MEGHÍVÁS EGY TEÁRA Ma már kevesebb időt tölt a gépek, mint az íróasztal mellett. Mégsem felejtette el, milyen az élet az olajos, zajos műhelyben. Emlékszik még az ifjúkori gondokra, örömökre is. Szívesen segít munkatársainak; az ifjak ötletért, javaslatért ma is sokszor fordulnak hozzá. Ez év tavaszán megkapta a KISZ Központi Bízottságá-- nak Ifjúsági Érdemérmét. Borda György mint művezető került a Csepel Művek Egyedi Gépgyárának Kaposvári Nehézgópgyárába a hetvenes évek közepén. Szakmai tudása, emberi értékei hamarosan üzemvezetővé tették. A forgácsoló- üzem vezetője. Kezdettől fogva szívesen foglalkozott a gyárba került ifjú szakmunkásokkal, akiknek bizony volt még mit tanúini- uk. — Az ipari szakközépiskolából és a szakmunkás- képző intézetből kerülnek hozzánk; többségük számára ismeretlen az itteni munka. Sok mindent meg kell tanulniuk, s két-három év is eltelik, mire eljutnak a megfelelő szintre, képesek önállóan. a teljesítménynek megfelelően dolgozni. Ide érkezésükkor fél év türelmi időt adunk ifjú dolgozói niknak. hogy megszokják a gyárat, a munkát. Van. akinek ez elég. s van. aki nehezebben alkalmazkodik. Ilyenkor kell rugalmasnak lenni, segíteni. A visszahúzódó, csendes gyerekeket mindig jobban kedveltem, mint a hangoskodó vagányokat — vallja az üzemvezető, aki egy csöppet sem szószátyár ember. Nem szívesen beszél magáról. — Azt tettem, ami a kötelességem — mondja szerényen, ha a KlSZ-elis- merésrőil kérdezik. A fiatalok kedvelik a hallgatag, igazságos, de szigorú vezetőt, aki a rendet, a pontos munkát minden dolgozójától megköveteli. Ugyainaikkp^ nem szégyell leülni egy teára senki mellé. — A foglalkozást, a nevelést nem az irodában kall kezdeni. Aki közel akar kerülni a fiatalokhoz, annak lasztani, így valamennyi csöppséget „szárnyaik alá vették”. A gyerekek azóta szinte minden brigádtagnál jártak már. Gyakran haza- viszik őket hétvégére, állandó kapcsolat azonban csak a briigádvezető Kovács Lász- lóné és a kis Tünde között alakult ki. — Ügy szeretem, mintha a saját gyerekem volna. El sem tudnánk már képzelni nélküle az életünket, mégsem tudom megmondani, miiként alakul később a kislány sorsa. Mindent megteszünk, hogy egyenletesebbé tegyük az útját; segítjük, ahogy tudjuk. Ügy látjuk, ő is nagyon ragaszkodik hozzánk, különösen a férjemet szereti — mondja, míg a konyhában sürgölődik. Lán- gost készít Tündének. Ez a kedvence, jó lesz délután a strandra. — Finoman főz az anyu, jobban, mint az intézetis konvhás néniik, s mindig megkérdezi, mit szeretnék — jegyzi meg Tünde, miközben szemérmesen csavargatja ujján a gyűrűjét. — A búcsúban vette nekem anyu. A szomszéd nénitől pedig egy babát kaptam. — mutat a sarokban levő hajasbabára a kislány. Ha visszamegyek az intézetbe, őt is magammal viszem. De remélem, az még sokára lesz. Olyan jó itt... Horváth Éva együtt kell élnie velük, hogy megismerje a mindennapjaikat. gondjaikat. Akkor bizalommal fordulnak hozzá. Nemrég egy felmérést készítettek a gyárban. Ebben a fiatalok véleményét kutatták a vezetőkről, és fordítva. Az összegzéskor meglepő dolgok derültek ki. — Ügy tetszik, a mai fiatalok egyik legnagyobb gondja a fizetés, bár vállalatunknál igen jól keresnek a munkások, s a legjobbakat különféle ösztönzőkkel is támogatjuk. A másik nagy gond: a pályaválasztás előtt állók sem tudnak dönteni, nincsenek tisztában annak a szakmának a követelményeivel. amelyet választanak. Sókan meglepődnek, amikor bekerülnek a gyárba. Azt mondják: nem ilyen munkára számítottak. .Több száz fiatal dolgozott már a kezem alatt az elmúlt években,, s mindig igyekeztem velük megszerettetni ezt a munkát. Mindenkihez másképp kell szólni, meg kell találni azt a hangot, amivel hozzájuk a legközelebb juthatunk. üzemvezetőként ma már inkább csak közvetve foglalkozom a fiatalokkal, de azt gondolom, ez is van olyan értékes, mint amikor művezetőként közvetlen kapcsolatban voltam velük. Borda György ma sem irodájából irányítja a munkát. Sok KISZ- és brigádgyűlésen részt vesz, s ajtaján gyakran kopogtatnak a fiatalok, hogy munkahelyi vagy legszemélyesebb ügyeikben kikérjék a „főnök” tanácsát. H.É. A folytatás már v nehezebb A szakszervezeti ifjúsági tanácsok gyermekcipőben járnak még. Sok a nyitott kérdés, a célok és a feladatok azonban lassan körvonalazódnak. A kaposvári megyei kórház fiataljai az érdekképviseletet, a szabadidő hasznos eltöltésének programját tűzték ki célul. Ez utóbbinak a megvalósítása azonban nem könnyű, hiszen a tagság java családos, elfoglalt ember. A munkaterveket dr. Horváth Lászlónak, az ifjúsági tanács elnökének irányításával már összeállították, melyben szerepel többek között kulturális vetélkedő, számítógépes tanfolyam, politikai előadások feldolgozása, a bérfejlesztések vizsgálata, a pályán maradás elősegítése. A tanács öt tagozat munkáját fogja össze Ez munkakörönként átlag százhúsz tagol jelent. — A választások sikerültek, az első időkben nagy érdeklődés kísérte a munkát. A tűz azonban hamar lelohadt, de remélem, a programok megvalósításával sikerül megnyernünk a tagság bizalmát. Akciót hirdettünk egy kondicionálóterem építésére. több száz aláírást gyűjtöttünk, mindenki tenni akart az ügyért. A megalakulás könnyű volt. a folytatás azonban nehezebb. Elfoglalt dolgozó embereknek kell olyan programokat szervezni, amelyekre a szabadidejükből is hajlandók áldozni — mondta a tanács elnöke, aki ötleteknek, javaslatoknak nincs szűkében. Ezek megvalósítása azonban ne?incsak tőle függ.
