Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
4 Somogyi Néplap 1987. július 25., szombat DRÁGA LESZ A BARACK, HA LESZ Kaposvári történetek Bőséges kínálat zöldségből A tiszttartóék szolgálója A bejárat mellett egy dinnyével rakott kis teherautó állt meg. A gyümölcs nem volt a legszebb, de hát mit kívánhat az ember még ilyenkor. A dinnyeszezonig két-három hét is eltelik, bár a mostani forróság kedvez ennek a növénynek. — A Bosnyák téren, Budapesten harminc-negyven forintért árulják kilóját... — tárta szét a karját Horváth József, a megyei Zöldért vállalat kaposvári ki- rendeltségének vezetője. Az iroda ajtajában egy darabig még tanácstalanul állt a dinnyét kínáló fiatalember, fanyarul mosolygott bajsza alatt, azután eloldal- gott. Túl alacsony lehetett' neki a portékájáért felkínált ár. — Lehet, hogy a fővárosból jött errefelé, ott nem tudta eladni a gyümölcsöt, s gondolta, majd vidéken csak-csak átveszi valaki. Ez ma a hatodik dinnyeárus. Én nem veszem át hetven forintért kilóját. Gondolnom kell arra is. hogy legyen, aki majd tőlünk megveszi. Kétszáz forintot egy töpörödött diny- nyéért nem ad senki. Negyven mázsa meggyet és öt mázsa málnát vásároltak föl tegnap reggel a kaposvári kirendeltségen. Jókora mennyiségnek számít, kivált ha azt nézzük, hogy mindez á hét első napjára esett. A raktárban garmadával álltak a zsákok, rekeszek, s bennük az idényre jellemző zöldségek. A legfontosabb árukból nincs hiány. ki tudják elégíteni az igényeket. A kistermelőktől jórészt csak gyümölcsöt vesznek át. a szükséges mennyiségű paprikát, paradicsomot az Alföldről hozzák. A műanyag hálóban érkezett paprikát Kiskunfélegyházán szedték és csomagolták. A raktár másik végében a káposzta külső, kicsit megfonnyadt leveleit szedte le két asszony. . Munkaerőben nincs hiány, a kistermelők reggeli rohamát is bírják az átvevők. Diákokat az idén nem vesznek föl, mert nemigen lenne dolguk. Hogy miért? Erre a kérdésre Báli Gyulától; a megyei Zöldért igazgatójától kaptunk választ. — Amikor azt mondom, hogy bőséges a kínálatunk, majd mindenből van elég, csak félig lehetek nyugodt. Gyümölcsből sajnos igen kevés kerül a boltokba, s ez is drágán. A gyümölcsön leginkább a sárga- és az őszibarackot értem, mert kivált ezeket keresik a vásárlók. A szatymazi baracknak már mázsaszám kellene érkeznie, de eddig még egy kilót sem kaptunk belőle. Nincs mit válogatniuk a diákoknak. Ügy gondolom, hogy augusztus elejére lesz elegendő gyümölcs, mikorra az alma. körte és a dinnye is érik. Benne vagyunk a nyárban, de az üzletekben még mindig találni a primőrökből, a fólia alatt nevelt zöldségekből. A paprika és a paradicsom is onnan kerül a boltokba, de van belőlük jócskán. Az árak egy kicsit magasak, ezt csak a szántóföldön érő termés fogja letörni. Július elsejétől vehetjük a nyári burgonyát, amelynek a héja ugyan foszlik, de termetesebb, mint az idény eleji újburgonya. Ezt a zöldséget raktározni nemigen lehet, négy-öt napig tarthatják a tárolókban. Hetente 50—70 tonna fogy belőle a megyénkben. Az uborkából is megjelent a szántóföldi termés, az ára kedvező. A Zöldért néhány hete újszerű vállalkozásba kezdett: Siófokon, Fonyódon és Kaposváron a kirendeltségek mellett olcsóbban árusítja a zöldséget. Báli Gyula elmondta, hogy az első tapasztalatok szerint hasznosnak bizonyult az elképzelés: nőtt a vállalat forgalma, javították az ellátást és így nagyobb lett a piaci részesedésük. Arról nem is beszélve, hogy mi, vásárlók is jól jártunk. F. L. Nincs rosszabb a reménytelen szerelemnél. A lelki bánat búskomorsághoz vezet, örült cselekedetekre ösztönzi az embert. Kaposváron a fél város égett le miatta 1802, április 25-én... A szűkszavú feljegyzések mindössze ennyit árulnak el a szomorú esetről: „Kertész Juli, Szabó István uradalmi tiszttartó elbocsájtott hűtlen szolgálója, a Szent György-napját követő vasárnapon, a szentmise ideje alatt, bosszúból felgyújtotta volt gazdájának a házát. Elpusztult a Korona utcában és a vár helyén épült majorban 44 ház és a Nepomu- ki Szent Jánosról elnevezett kápolna. Harangja megolvadt.” A kárt akkoriban 21 227 forintra becsülték, ami mai pénzre átszámítva több mint húszmillió forint. Mi volt az indítéka ennek a szörnyű esetnek? Régen volt, nem is nagyon írtak róla. meg se értenénk, ha nem ismernénk a történet szereplőit és a körülményeket. Kertész Juli, a tizenhét éves kis pesztonka egy volt a sok cseléd közül. Ház körüli munkákat végzett Szabó István tiszttartónál. Szegény volt, és kopott. Munkája sok volt, ruhája kevés. Észre sem vették volna, ha nem lett volna olyan szép leány. De szépsége miatt észrevették a szegények is. meg a gazdagok is... S a lány szíve választottja, az ácslégény ugyanilyen senki számba ment a Juli kegyeit követelő urak előtt. . Gazdája, Szabó István bizonyára minden alkalmat megragadott, hogy szegény Julit engedelmességre bírja. Volt azonban a történetnek még másik két főszereplője: Vályi János uradalmi ügyész és Jankó János plébános. Vályit erőszakos és goromba embernek ismerték, föl jegyezték róla. hogy minTURIZMUS ÉS TERMÉSZETVÉDELEM A természet értékeinek megbecsülése egyidős az emberi kultúrával, ám törvények által is szabályozott, szervezett védelme viszonylag fiatal. Magyarországon a harmincas években már folyt a vita a parlamentben, de csak az évtized végén szentesítették az új erdőtörvényt, amely célul tűzte ki „a természet élvezeti helyek " védelmét, és e törvény alkotása során már szó volt arról, hogy a .védett területeken korlátozni kell a turisták látogatását. Ebben az időben még magántulajdonban voltak a természeti értékekben gazdag tájak, és ez a birtokosokkal folytatott sok vita forrása volt. Az országban először 1939-ben a debreceni nagyerdőt nyilvánították természetvédelmi területté. A turizmust azóta sem szabályozták, a természet védelmében azonban sok konkrét intézkedés történt. A védett területek három kategóriáját állapították meg. Az első a zárt terület, amely nem látogatható. A második kategória a korlátozottan látogatható terület, itt lehet tárbeli korlátozás és idő- li. például a madarak költésének időtartama alatt. Végül a harmadik kategória a szabadon látogatható védett terület. Négy nemzeti parkunk van. 34 tájvédelmi körzet és 102 természetvédelmi terület, védett növény- és állatfajokkal, továbbá a megyei tanácsok által védetté nyilvánított területek száma 800 körül van. A természeti ritkaságok sok esetben rejtett értékek maradnak az odalátogatók előtt, például a sűrűben élő madarak. De a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a turistáknak alig tíz százaléka keresi a természeti ritkaságokat, amelyek nem is mindig látványosat, hiszen vannak például védett növények, amelyek sokkal szerényebb külsejűek, mint a megszokott kerti virágok. Az emberek többsége a természetvédelmi területre is kirándulni megy, ieheve- redni a fűbe. elfogyasztani a magival -hozott ennivalót, labdázni. bömböltetni a zsebrádiót. Mindez — a zaj is! — zavarja az élővilágot, ezért fontos, hogy a védett területeken kijelöljenek olyan zónát, ahol a természet háborítása nélkül zajlik az idegenforgaLom, és a felüdülésre vágyó emberek nem teszik tönkre — akaratlanul is — azokat az értékeket. amelyekért odalátogattak. Egyre több tapasztalat bizonyítja, hogy a természet tűrőképessége milyen véges. Ausztriában például megvizsgálták egy füves sípálya talaját tízévi használat után. és 1 négyzetméteren 1 gilisztát találtak, míg a természetes állapotú környező terület egy négyzetméterén 160 giliszta élt. Az is bebizonyosodott — a Mátrában vizsgálták —, hogy a sok taposástól tömörödik a talaj, nincs szellőzése, és ez a termőréteg elsavanyosodá- sához vezet. A vizsgá’atok mutatják, hogy a zuzmóknál naponta 30 ember, a moha- féléknél 20-25. a különböző fűfajtáknál napi 100-150 ember járkálása komoly káiro- sodást oko,z, A Kiskunsági Nemzeti Parkban például a védett értékek bemutatására szolgáló turizmus következményeként három év múltán gyomosodást tapasztaltak az utak mentén, mert a látogatók cipőjükön bevitték a gyomnövények magvait. S ami ennél nagyobb kár: eltűntek a zavarásra legérzékenyebb, nagy természetvédelmi értékű állatfajok, például az ugartyúk. Vannak tájak, amelyek a jelenleginél több látogatót is „elbírnának”, így a hortobágyi puszta. de egy madárrezervá- lumban nem lehet zavarnia pihenő állatokat, például a kardoskúti „tranzitvárót" ősszel és tavasszal. Folynak a vizsgálatok annak megállapítására, hogy a jelenlegi szokások, a gépkocsiforgalom. a turisták látogatása milyen károkat okoz. mit bírnak ki a védett területek? A természetvédelmi szakemberek arra törekszenek, hogy a védett értékeket azok háborgatása nélkül mutassák be a látogatóknak. Kijelölt zónákban tanösvényeket képeznek ismertető táblákkal a ritka növény- és állatfajokról, kőzetekről, amelyek védelmére alakították ki a környező területeket. Fogadóházakat építenek, kiállításokon, vetítéseken, dokumentumokon keresztül hívják fel a figyelmet a helyi rejtett ritkaságokra. Ott érték el a legjobb eredményit, ahol a nemzeti park irányítói tartják kézben az összes létesítményt, nem kell különböző cégekkel, intézményekkel egyeztetni a tennivalókat. Jól szolgálják a természetvédelmet és a turizmust az erdei kisvasutak, amelyekből mindent láthatnak a kirándulók, és nem zavarják az élővilágot. Sajnos a kisvasutak fenntartásával kapcsolatban különböző gondok merülnek fel, megoldás lenne taign, ha például a lillafüredi kisvasút fenntartását az ide’genforgalom venné ál. Nem szorgalmazzák viszont a természetvédők a gépkocsis turizmust, például a Bükk-fennsíkra évente 40-50 ezer személyautó érkezik, nem kevés kárt okozva a szép környezetben. Meg kell értetni az emberekkel, mennyivel egészségesebb gyalog sétálni az erdőben, milyen testi-lelki felüdülést jelent szívni a jó levegőt, csöndben szemlélődni, hallgatni a madárdalt. A szervezett idegenforgalommal együttműködik a természetvédelem. Az irodák egyeztetik a társasutazások programjait a természetvédőkkel, és nagyon fontos a jó vezető szerepe a természeti értékeket bemutató turizmusban. Szükség van arra. hogy előkészítsék a turistákat, ideértve a kiránduló kisdiákokat is. miként viselkedjenek, tiszteljék a természet pótolhatatlan alkotásait. E törekvés szellemében keresik a lehetőségek kölcsönös gyarapítását a természetvédelmi szakemberek és az idegen- forgalommal foglalkozó szervek. A turizmust, a természetjárást persze nem lehet leszűkíteni a védeti területek látogatására: erdők, mezők. hegyeik, völgyek, barlangok, tavak gazdag élővilága várja az embert, a természetbarátot. Imre Erzsébet den plébánossal haragban volt, esetenként még attól sem riadt vissza, hogy köz- tiszteletben álló egyházi férfiakat nyilvánosság előtt megszégyenítsen. Ilyen volt a viszonya Jankó János plébánossal is, aki viszont jóhiszemű, engedékeny és tehetetlen ember hírében állott. A város lakossága előtt semmi tekintélye sem volt, voltak, akik boras állapotban úgy szólították: „Tity- toty Jankó plébános!’’ Á pap jó szándékához semmi kétség nem fért. Neki gyónta meg bánatát a szegény Kertész Juli. Azt is, hogy gazdája bűnös tettekre csábítja, és azt is, hogy Vá- ly.i János szerelmesét, az ácslegényt azzal az ürüggyel, hogy az egyház által tiltott napokon dorbézolni látták, kalodába záratta. Amikor ö — Szabó István unszolására — kegyelemért ment Vályi- hoz. az erőszakkal letépte róla a ruháit, és a magáévá tette. Amikor pedig ellenkezni próbált, még meg is vesszőzte. Aztán nap nap után az esti órákban magához rendelte és ugyanazt a dolgot cselekedte vele. Azt is elkövette ez a szadista hajlamú ember, hogy kicsalta a csalitos erdőbe, ott pedig a lovához kötötte hosszú vezetékszíjjal, elvette ruháit és „különféle gonosz, az ördög által sugallott tetteket cselekedett vele". Közbevetőleg jegyzem meg, hogy bár Szabó és Vályi ellenfelek voltak Kertész Juli miatt, abban azért megegyeztek, hogy az ácslegénynek pusztulnia kell a városból. Egy alkalommal, amikor verbuváltak, a legény fejére is rátették a csákót, így biztosak lehettek benne, hogy tizenkét évig semmi bajt sem kever. S ekkor érkezett a végkifejlethez ez a régi krimi. A plébános — miután Juli részletesen meggyónt neki mindent — megpróbált rendet csinálni, a maga naiv módján. Először fölkereste Szabó Istvánt és elmesélve neki Vályi gonosz telteit, megkérte: „mentse meg szegény cseléd leány lelkét attól, hogy az az ördögé legyen, mivel szépségénél fogva igen esendő lélek". A két érdekelt valószínűleg megegyezett, mert Julinak rövidesen útilaput kötöttek a talpára. Mégpedig azzal a körmönfont meg- okolással, hogy „a tseléd hűtlen módon elhagyván gazdája tűzhelyét és estvénként más házához járt szolgálatokat tenni, a maga munkáját meg elhanyagolván békétlenséget szított annak háza körében". Ez volt hát Kertész Juli „hűtlensége". De nagyobb baj is akadt. Szegény Julin erősen látszott, hogy teherbe esett. Szerelme távol volt, megkeresése annyira hiábavalónak látszott, mint egy tű megtalálása a szalmakazalban. Támasza. vigasza nem volt, mindenki az ellensége lett. 1802. április 25-én, a Szent György-napját követő vasárnapon — amikor a város apraja-nagvja a templomban volt — Kertész Juli kis mo- t.vójával a hátán, s nagy terhével-a szíve alatt ott állott gazdája házának kapujában. A templomból odahallatszott a hívők ájtatos éneke, abból is kivált Vályi János mély hangja . . . Kertész Juli fölmászott a padlásra. kötelet vetett a nyakára. s a kötél másik végét a gerendához kötötte. De előbb csóvát vetett a zsúp közé . .. Lévai Józsei PIACI KÖRKÉP Drágulást hozott a szárazság Tumultuózus jelenetekben és áruban egyaránt bővelkedett a tegnapi kaposvári hetipiac. A hőgutás napok azonban kedvezőtlenül hatottak az árakra. A burgonya például a múlt heti 8-ról 12 forintra drágult, s 40 alatt nem kínáltak paradicsomot. Kecsegtetőbb volt a paprika ára. Lecsóhoz valót már 15-ért, mutatós étkezésit 30-ért mértek, ám a Zöldértnél a java sem került 22-nél többe. 30 körüli áron jelent meg a cseresznyepaprika. s bőven volt a hegyes, erős fajtákból is darabonként 2-ért. Ugyancsak a szárazság miatt egyre nyeszlettebb a 15-re tartott zöldbab. Vegyes zöldség csomónként 5-ért és 10-ért is volt. Az utóbbi érte meg jobban. 10-ért kaptunk egy szolid tököt és egy kilós fejes káposztát is. Megkezdődött a tengeri- szezon. Mérettől függően 3— 6 forintért tehettünk rá szert csövenként. 8-at kóstált a hagyma csomója, a fokhagyma darabját 6-ért vesztegették. A gyümölcspiac legnagyobb kísértését az 50 forintos frunciabarack jelentette. Apró kajszit 40-ért kínáltak. míg egy büszke termelő 70-et kért teniszlabdá- nyi kajszijáért. Sok apró körte volt 15—20-ért. Hasonlóan kapós volt az aratási alma 12-ért. 15-öt kértek a meggy maradványaién és a ribizliért. Az enyhén aszalódon málna litere 20 forint volt. * A görögdinnye csábításának ellenállni a 24—25 forintos ár segített. 40 volt a sárgadinnye kilója. A tojás zöméért 2.40—3 forintot kértek, az egyik baromfiárudánál azonban — ki tudja milyen megfontolásból — 1.80-ért volt tojásvásar Most is 200 körüli áron kaphattunk egy tömésre áhítozó kacsát. 240 volt egy testes tyúkpár, 160 egy harcias kakas. Továbbra is 50 forinttal számolják a pecsenyecsirke kilóját. A virágpiac kínálata her- vatagabb lett. Egy kis kardvirágot és szegfűt egyaránt 8-ért vehettünk szálanként. Ennyiért adták a kertek ezerféle virágának csokrait is. B. F.
