Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-18 / 168. szám

1987. július 18., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Emlékezés a 45. évfordulón ____________ T ények és adatok a sztálingrádi harcokról A szovjet csapatok már 1941 őszére—telére meghiú­sították a németek villámhá- borús tervét. A német fa­siszta hadsereg a moszkvai csatákban fennállása óta az első súlyos vereséget szen­vedte el. 500 000 ember 1300 harckocsi, 2600 löveg és ak­navető, 15 000-nél több gép­jármű elvesztése mellett a „legyőzhetetlenség” mítosza is szertefoszlott. A német hadvezetés meg­tépázott tekintélyének hely­reállítására, a hadászati kez­deményezés visszaszerzésé­re, a kaukázusi olajmezők elfoglalására 1942 tavaszán nagy erejű offenzívát indí­tott. Az offenzíva első sza­kaszában fő — feladatként Sztálingrád elfoglalását, a volgaú víziút lezárását, vég­ső soron a Kaukázus birtok­bavételére tervezett főerők balszárnyának biztosítását. szabták meg. Az offenzíva méretére jel­lemző, hogy 1941 júniusá­ban, a hitszegő háború meg­indításakor a szovjet—német arcvonalon 190 német, míg az 1942 júniusában megindí­tott offenzívában már 237 német és csatlós hadosztály vett részt. (Ezek közül 184 német, 18,5 finn, 13 magyar, 13,5 román, 2 csehszlovák, 5 olasz és egy spanyol hadosz­tály.) A hadműveleti irányok tervezett terepszakaszainak mielőbbi eléréséhez, a hadá­szati kezdeményezés megra­gadásához a német hadserég már 1942, május 8-án meg- lepetésszerű támadásba ment át Keres körzetében. Ezt kö- vetűen 1942. június 28-án — a 2. magyar hadsereg rész­Az érrendszeri betegségek ellen Étkezési szokásaink meg­változtatását ajánlják az MTA Szegedi Biológiai Köz­pont Intézete és a Szarvasi Haltenyésztési Kutató Inté­zet kutatói. A két intézmény közös vizsgálati adatai szerint eredményesen vehetnénk fel a harcot a különféle érrend­szeri betegségek ellen, sok esetben megelőzhetnénk a szívinfarktust, á vérrögök keletkezését, ha rendszere­sen fogyasztanánk az algák­kal és flanktonokkal táplál­kozó halak húsát, vagy a belőlük készített halolajat. Azokon a területeken, ahol a fő tápláléknak számít a hal, az emberek vérében ke­vesebb a rizikófaktornak számító triglicerid és kolesz­terin. Ám a fejlett orszá­gokban élők táplálékaiban fokozottan van jelen e két vegyület, s mivel ezek a vér­edények belső falán könnyen lerakódnak, okai lehetnek az érelzáródásnak, a trom­bózisnak, a magas vérnyo­másnak, egyes rákos daga­natok keletkezésének, a szív- infarktusnak és más beteg­ségeknek. E felismerések alapján a fejlett országokban már egy­re többen fogyasztják a hi­degtengeri halakat — a la­zacot, a makrélát, a tőkeha­lat — és a belőlük készült halolajakat. A szegedi és a szarvasi kutatók vizsgálataikkal most kimutatták, hogy a hazánk­ban honos egyik édesvízi ha­lunk, a kutatók által édes­vízi lazacnak nevezett .hal két fajtája is rendelkezik azokkal a jó tulajdonságok­kal, amelyek csökkenthetik a különféle érrendszeri beteg­ségek kialakulását. A harcoló felek helyzete 1942. októberben és novemberben vételével — indították meg támadásukat Kurszk—Voro- nyezs irányába. E nagy erejű támadások az 1941—42-es téli—tavaszi had­járatban elfáradt, leharcoít szovjet csapatokat ismét had­iműveleti védelembe és je­lentős területek feladására kényszerítették. A fasiszta propagandagé­pezet jócskán felnagyítva kürtőbe világgá a győzelme­ket. Ebben nem maradt le a magyar rádió, a korabeli saj­tó, és természetesen a me­gyei sajtó sem. Bizonyítá­sul néhány szalagcím az Üj- Somogy című napilapból: 1942. július 2. „Megindult a nagy német offenzíva a keleti arcvonalón.” Július 16. „Kétségbeesett a Szovjet-Unió lakosságának hangulata.” Július 30. „Sztálingrádtól ,már csak 70 kilométerre van­nak a németek!” Augusztus 8. „Németország csak a teljes kapituláció után köt különbékét Oroszország­gal! Berlini illetékes hely a Szovjetunió feltétel nélküli megadásáról.” A vészély, ha nem is ak­kora, amekkorát a fasiszta propaganda állított, valóban igen jelentős volt. Hiszen a németek Sztálingrád irányá­ba 30, míg közvetlenül a vá­ros ellen 18 teljesen feltöl­tött hadosztállyal (290 000 fő), 3500 löveggel és aknavetővel, 6000 harckocsival és kb. 1200 repülőgéppel támadtak. És ezt az erőt a városért vívott harcok során tovább növel­ték. A Vörös Hadseregnek a város előterében a védelmi hadművelet kezdetére 16 nem teljesen feltöltött had­osztály (kb. 80 000 fő), 2000 löveg és aknavető, 400 harc­kocsi és 337 repülőgép állt rendelkezésére. E nehéz órákban a Vörös Hadsereg Politikai Főcso­portfőnöksége felhívással fordult a szovjet harcosok­hoz: „Az elvetemült ellenség vadállat módjára tör a ku- báni búzatáblák felé és a kaukázusi olaj birtokbavéte­lére ... megakadályozzuk a német betolakodók előretöré­sét! Meghiúsítjuk rabló ter­veiket! A déli terület szovjet föld marad!” E gigászi küzdelemben a német támadó ékek július 17-én találkoztak a sztálin­grádi védelem előterében a főerők elé kiküldött oszta­gokkal. A németek a sztá­lingrádi szakaszon 8—10- szeres túlerővel rendelkez­tek. A szovjet csapatök hősi helytállása, a sorozatos el­lencsapások ellenére a né­metek — nagy veszteségek árán — lépésről lépésre kö­zeledtek Sztálingárdhoz és szeptember 12-én elérték a város peremét, (Sztálingrád a Volga mellett 75 kilomé­ter hosszúságban és 0,5—3 kilométer szélességben fek­szik.) Megkezdődött tehát a küzdelem a város elfoglalá­sáért, illetve annak megtar­tásáért. A város lakóinak hazasze­retetét mi sem példázza job­ban, mint az, hogy a váro­sért folyó harcok alatt 75 000 sztálingrádi lakos vett részt a város védelmében. Közü­lük mintegy 30 000 önkéntes lépett be a népfelkelő egy­ségekbe. A németek által el­foglalt körzetekben kilenc partizánosztag és harminc diverziós csoport ténykedett. Minden erőfeszítés ellené­re az ellenség szeptember 26- ig a Cárica folyótól délre jelentős szakaszon kijutott a Volgához. Ezzel párhuzamo­san elkeseredett harcok foly­tak az utolsó pillanatokig termelést folytató gyárak, ipari centrumok, valamint Rínak község elfoglalásáért, illetve megvédéséért! Ma már. tudjuk, hogy a németek — minden áldozat ellenére — Sztálingárdot nem tudták el­foglalni ! Azt is tudjuk, hogy a szov­jet hadászati védelem nagy- nagy erőfeszítések árán 1942. november 19-ig a német tá­madásokat megállította, és az ellenség erőit felmor­zsolta. A németek nyári támadá­saik során a Volga és a Don között több mint 600 000 ka- ' tonát és tisztet (halottak és sebesültek), 1500 harckocsit, 2000 löveget és aknavetőt, és 1300 repülőgépet veszítettek! A szovjet hadvezetés 1942 szeptember végétől megkezd­te a sztálingárdi ellentáma­dás előkészítését, a személyi és technikai tartalékok ösz- szevonását. Mindezek ered­ményeképpen 1942. novem­ber 19-én a 7.30 órakor kez­dett 80 perces tüzérségi elő­készítés után megindult a Délnyugati és a Doni Fron­tok ellentámadása. Az ellen­ség erőinek bekerítése, azok felmorzsolása újra a Vörös Hadsereg kezébe adta a ha­dászati kezdeményezést, egy­ben fordulatot jelentett a II. világháború menetében. E gigászi csatának ez év­ben van a 45. évfordulója. Ez az évforduló legyen memen­to mindenki számára: az élet legfontosabb feltétele a béke. Dr. Szendi József a hadtudomány kandidátusa POLITIKAI MŰSORSZERKESZTÉS A 168 óra, a Szorító és a Bagoly Azt mondják: a rádióval két legyet üthet az ember egy csapásra. Azért, mert mellette nyugodtan elvégez­heti nagyobb figyelmet nem igénylő feladatait, s közben általa gazdagodhat is. Ko­molyabb és könnyebb ripor­tok, hírek, zeneszámok, kommentárok nyújtanak hát­teret a mindennapokhoz. A Magyar Rádió több műsora már-már eseménynek szá­mít. Mást ne említsünk, mint például a havonta jelentke­ző Bagolyt, aztán a Mester Ákos nevéhez kötődő 168 órát, vagy éppen az Eco-mix című gazdaságpolitikai ma­gazint. Valamennyi komoly, politizáló műsor, s mint ilyen a PAF, a Politikai Adások Főszerkesztősége kebelében jön létre. — Talán egy esztendeje, hogy a Magyar Rádió új po­litikai elnökhelyettese hiva­talba lépett, ön két eszten­deje vezeti a főszerkesztősé­get. Változott-e a rádió poli­tikai hangvétele az elmúlt időben? — kérdeztük Réger Antalt, a PAF vezetőjét. — Természetesen, de ez a változás nem annyira sze­mélyhez kötődik, inkább a felgyorsult köz- és politikai élet következménye. A mű­sor akkor jó, ha tükrözi a változásokat, a napi életet. Legkeményebb munkájuk a napi aktualitásokkal dolgozó krónikásoknak és a gazda­ságpolitikával foglalkozóknak van. Nem véletlen, hogy a krónikások körében a legna­gyobb a fluktuáció. Mindkét szerkesztőségben nagy tudá­sú, jól képzett újságírók dol­goznak. A külpolitikus Kul­csár István neve fogalom, vagy itt van Bernát György. A gazdaságpolitikai újság­írók közül említhetem Far­kas Zoltánt vagy Gálik Mi­hályt, aki most írja kandi­dátusi disszertációját. A fő­szerkesztőség egyik legsike­resebb műsora: a Szorító, Havas Henrik és Tarnói Gi­zella vezeti, melyben ké­nyes, olykor tabunak tekin­tett gazdasági, társadalmi témákat vitatnak meg. A Szorító elismerést vívott ki magának szakmai körökben is. Az idén versenyeztetjük a Pri Itálián, a rádióműsorok nemzetközi vetélkedőjében. — Meglepő és izgalmas té­mát választottak éjszakai műsoruknak, a Bagolynak, amikor a hazai antiszemitiz­mus létét vagy nem létét fe­szegették ... — Újabb politizáló műso­raink egyike az általunk dü- höngőnek nevezett Bagoly. Az antiszemitizmusról szóló műsor anyagát több újság szeretné közölni. A Világos­ság jelenteti meg először. A legutóbbi adásban ne­ves politikusokhoz, közéleti személyiségekhez intéztünk kérdést: mi a véleménye a politikai intézményrendszer reformjáról, a reform szük­ségességéről? A válaszolók között volt például Bereuz János, Pozsgai Imre. Ágh Attila. — Ismeri a szólásmondást: a szó elszáll, az írás meg­marad. Valóban könnyebb helyzetben van a rádió, mint a tömegkommunikáció más ága? — Időnként áltatjuk ma­gunkat. A technika azonban lehetővé teszi, hogy a szó, a rádióműsor maradandó ma­radjon. Feltűnt az utóbbi időben,- hogy a hallgatók közül többen szalagra rögzí­tenek bizonyos műsorokat, amelyeket később hivatko­zási alapként felhasználnak. Nem igaz, hogy a rádió könnyebb helyzetben van. — Megítélése szerint me­lyik eszköz politizál jobban? — Természetesen a rádió — mondja nevetve Réger An­tal. — Óriási előnye van: a gyorsasága. Természetesen a tv az első számú médium. Átmenetileg csökkentette a rádió hallgatóinak számát. De mi akkor dolgozunk rosz- szul, ha állandóan a televí­ziót figyeljük: mi történik náluk? A rádió gyorsaságban verhetetlen. Hogy visszatér­jek kérdésére: ki csinál jobb politikát? Az, aki reálisab­ban, valósághűen tükrözi mindazt, ami az országban történik. Ez persze igen ne­héz. — A közeljövő tervei? — Különböző műsorszer­kezeti, szervezeti változáson töri a fejét a rádió vezető­sége. A PAF szervezeti fel­állása igen régi, egyre tart­hatatlanabb, hogy olyan szerkezetbe tömörítsük a munkatársakat, ami gátat szab mobilitásuknak. Akit egyszer felvettek a króniká­hoz, az ott is marad. Ez a gyakorlat merevíti a tartal­mi munkát is. Az a vélemé­nyem, a műsorpolitika,. a műsorszerkezet az elsődle­ges, az alap. Ennek kell alá­vetni mindent. Először meg kell határozni a műsorszer­kezetet, tulajdonképpen a műsorok köré hoznánk létre, illetve szerveződnének a teamek. E belső mozgással a gyengék, a középszerűek kiszorulnának a perifériára. Nem tudom eléggé hangsú­lyozni: első a jó műsor. Horváth Teréz Kmiftn az. úton Az egyik zenél, a másik nem beszél A századelő hangulatát idéző dallamok andalítóan suhannak végig a városka utcáján. S az emberek meg­állnak egy percre. Az idő­sebbek gyermekkorukra gon­dolnák, a fiatalok csak cso­dálkoznak: mi ez a furcsa szerkezet, tetején egy ma­dárral ? Tóth Sándor pécsii fiatal­ember három éve járja az országot tekerőorgonájával, közismertebb nevén a verk­livel. A nagyapától örökölt százes2ltendős masina évekig porosodott a padláson, míg az unokának meg nem akadt rajta a szeme. Arra gon­dolt, érdemes lenne felújíta­ni, s talán az emberek is szívesen hallgatnák a régi feledett hangszer hangjait. Üj sípdk kerültek hát az ősi masinába, díszítő mo­tívumai is friss színekben elevenedtek újra. Már csak zeneszalagokat kellett sze­rezni, s a fiatalember nya­kába vehette az országot. — Sokfelé jártam már. Az emberek örömmel haEgat­*ják a muzsikámat, s akinek igazán a szívébe lopom ma­gam, nem sajnál néhány fo­rintot a tányérba dobni. Nem tagadom, nem csupán szórakozásiból zenélek, rok­kantnyugdíjas vagyok, s bár éjjeliőrként még most is dolgozom, nem könnyű a fizetésemből megélni — vallja meg a fiatalember, aki országjáró magányát nemrég egy papagájjal osz­totta meg. Az egyéves Robi érdeklődve szemléli a meg- megálló embereket, megszó­lalni azonban egyelőre még nem hajlandó. — Minden este beszélni kell neki, akkor hamar meg lehet tanítani néhány szóra — hangzik egy ismeretlen fiatalasszony jó tanácsa. Mások a zene iránt ér­deklődnek. — Hány muzsikát tud a masina? — kérdezi az idős bácsika, kinek hajdani vá­sárok, búcsúk hangulatát idézi emlékezetébe a sokat megélt öreg zenegép, mely­nek öt szalagjáról harminc zeneszám árasztja el az ut­cát. Valamennyit sohasem hallgatják meg egyetlen vá­rosban sem. A keménykala­pos fiatalember egy-két órá­nál többet sehol sem tölt. — Nem szeretném az üz­letek dolgozóit zavarni, egy idő után bizonyára unják már az újra éj újra ismét­lődő félperces dallamokat. Télen pihen a hangszer, ka­rácsonykor dolgoztatom csak meg egy kicsit. A szeretet ünnepén a vásárlás forgata­gában adakozóbbak az em­berek, s az utcák hangulata is egész más, mint egyéb napokon. Szeretem a mo­solygós, vidám embereket, s belőlük olyankor mindig több van az utcán. Nyáron a Balaton-partot kedvelem, ahol a külföldi turisták szá­mára igazi csemegét jelent a régi hangszer. Körbejár­ják, megcsodálják, s látom rajtuk, tetszik nekik a ze­ném. Örülök, . ha . néhány percig fel tudom vidítani az embereket. Horváth Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom