Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-20 / 144. szám
Somogyi Néplap 1987. június 20., szombat ■ iflllli IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Szentgyörgyi Kornél festményei Amikor Szentgyörgyi Kornél festeni kezdett, hazai tájainkon óva intették a festőket attól, hogy „az absztrakció senkiföldjére” tévedjenek. Mostanra mégis az absztrakció vált uralkodóvá a művésznek azokon a képein, melyeket az utóbbi öt év munkáiból, hosszantartó alkotói folyamat kiérlelt eredményeként tár Vigadó Galéria-beli kiállításán a látogató elé. Aki korábban is figyelemmel kísérte Szentgyörgyi Kornél munkásságát, tíz- tizenöt éve azt a törekvést ismerhette fel képein, hogy a szerves és a szervetlen világ motívumait elegyíti, hiszen a természetben sem különülnek el vegytisztán. Nagyobb őszinteségre törekedett tehát a művész, miközben önmaga meghaladására törekedett: nem megtagadni akarta régi munkáit, hanem egykori önmagát új raértelmezni. Súlyos, zárt egységet alkotó, absztrakt képein azt is érzékeljük, hogy ezeken a műveken rejtett játékosság érvényesül, ezeket a művész jókedvében teremtette. Képeink a művész Vigadó Galéria-beli kiállításán készültek. Dózsa Ildikó PATT — Mamáról álmodtam — szólt Milva a legutóbbi háború egyik borús napján. — Intett az utcasarokról, és gl- tűnt. Ez jelent valamit. Tehát mielőtt meghalok, jó kezekben akarlak tudni, kisfiam. Gyula! Mi erről a véleménye? De Milva elhanyagolható férje, Gyuszi kétségbevonható apja csak hümmögött. Gyuszi viszont határozottan ellenállt. A háborúra, esetleges elhamvadásukra hivatkozott, meg arra, hogy ilyen időkben nem is illik házasságra gondolni. A sziréna a legjobbkor kezdett sivítani. A vita közepén be kellett ugraniuk az óvóhelyre, ahol a férfiak sakkoztak, mint mindig, és Gyuszi elvesztette a játszmát, mint mindig. Nyilván érzékcsalódás volt csupán, amikor folytatólagos bánatában úgy vélte, hogy a tábla mellett heverő sötét királynője bosszankodva megrázza a palástját, és abból globolszag árad. Békeidőben az egész kisvárosnak globoíillata volt, és ezt a háború különös szaga csak néhány napra tudta elnyomni. Elvégre mindig visszaáll valahogy a régi rend. Milva házassági fondorlatainak az lett a következménye, hogy az épen maradt parókia hölgyeinek szíves közreműködésével előkerült egy garantáltan vallásos szűz. Milva kedvtelve nézegette. Gyuszi, akinek akkoriban még volt némi humorérzéke, kezet is csókolt a húsos, fehér löttyedelem- nek. A szűzről egyébként első pillantásra látszott érintetlensége, de izgalmában erősen verejtékezett. Amikor pedig Milva anyáskodva megtörölgette a tenyerét, a meghatottságtól viháncolni kezdett. A megmaradt emberek fejéből kezdett kihullani a háborúnak még az emléke is. Annál meglepőbb volt, hogy egyik délután Gyuszi csuklóból leszakított női kezet talált az udvaron. Finom, ar- tisztikus volt az a kézjkar- csú ujjain keskeny aranygyűrű fénylett. Gyuszi el akarta ásni az orgonabok- rok alá. de ahogy a fémmel hozzáért, a testrész porrá vált. Gyuszi lehunyta a szemét. Elképzelte, milyen lehetett a kecses kézhez tartozó nő, és este kis híján megnyerte a játszmát az apja ellen. E féldiadal közepette jelezte Milva, hogy rövidesen itt a világ vége — megálmodta. De egyelőre ez tévedésnek bizonyult, mert a béke zavartalanul tenyészett tovább. Gyuszi akkor már a szűzből lett feleségével próbált esténkint sakkozni, Milva pedig globolillatú csokrokat hordott ki boldogult Gyulájához a temetőbe. Ám édesanyja hanyagsága miatt tulajdon halálára nem készült fel kellőképpen. Álmában ugyanis többé senki nem intett felé az utcasarokról, így Milva a hét főbűn egyikében leiedzett (tor_ kosság), amidőn rémült fia és nyüszítő menye mellől elragadta a halál. Időközben Gyusziból persze Gyula lett. Dr. Ballan_ gó Gyula köz- és váltóügyvéd, miként erről a családi ház kapujára erősített tábla tudósított egészen tegnapig, amikor is az idő előtt megfáradt Ballamgó doktor névtáblástul nyugalomba vonult. Beesteledett. Gyula már a cserépkályha mellett ül, saikk'táblája a fekete Chippendale asztalon. A löttye- delem soha nem tanult meg sakkozni, de legalább a linzertésztákat készíti kiválóan. Mellesleg Gyula az apja halála után sem nyert játszmát, noha önmagával küzd csupán estéről estére, amikor a késői órákban a szüleiről s egyebekről szőtt emlékei kihullanak a ház ablakán, és tétován felfosz- foreszíkál a szeme mögött valami keskeny aranycsík. A világos királynő szemrehányóan néz a tábláról. — Nem tudom, lehet-e még erre azt mondani, hogy patt — közli vele Gyula lemondóan. Halkan kopog az üvegtáblán az őszi eső, a folyó felől vastag felhők szálljak meg a háztetőt. Az orgonabokor csupasz vázán fönnakad a szenesedé levélkupacokból szivárgó füstcsík, és körültekergi, mint a foszló, szürke cérna. Az esőcsatorna iszapjában meghalnak az üvegtestű gazok is, amiket még a szél telepített oda tavasszal. — Jaj, ez a nedves időjárás! — sóhajtja a világos király^ — Hallják, mennyire ropognak a csontjaim? — Ennek legalább még vannak csontjai — súgja Gyula a löttyedelemnek, de ő már alszik. Vagy ki tudja. Amíg a sötét királynő bepúderozza magát, a futár elővezeti a lovakat: — Indulnunk kell... — Őt nem visszük? — mutat a királynő Gyulára. — Már nincs időnk — mondja a huszár. Aztán elvágtatnak, és nem hallják, amint a bástya összeomlik, hogy maga alá temessen mindent. Sárándi József Lét és tudat Aki gondolkodni akar, annak ennie is kell. (P. Teilhard de Chardin) Megjelenés előtt mire mindig elfogy az előző közlés honoráriuma a szellemi erőnlét kérdése foglalkoztat Meddig lehet pirításon élni? Mi juthat eszembe a fokhagymától? A kert ahol imegterem?' Tavasztól őszig miközben művelem ő is művel engem Akár a fokhagyma türelemre tanít ha nőne vérnyomásom Falusi József Bodzabokrok ballagnak a kertben, a gaztengeren át, nyomukban a siserehad: gyökérről nőtt satnya akác. A kiskapu félig nyitva (a gazda hagyta így talán, aki nemrég halt meg); a ház elindult a gazda után . . . Sxtnhdxl állapotaink A találkozó tapasztalatairól A VI. országos színházi találkozó hűen tükrözi a magyar színház jelenlegi állapotát: a jószándékok ellenére a szinte reménytelen erőfeszítést a felszínen, maradásért, az elért színvonal megtartásáért. Az utóbbi évek romló gazdasági viszonyai közepette minőségi fejlődésről szó sem lehet. A színház mindinkább eltolódott a kommercializálódás, a szórakoztatás irányába, s ez a tendencia pillanatnyilag a fennmaradást biztosítja. Nem kérhetjük tehát számon a hetvenes évek nagy színházi kiugrásait, új magyar dráma ősbemutatóit, és kísérletező izgalmait. Már egy-egy „jól megcsinált" előadásnak is örülni kell, mert lassan ez is ritka madár lesz ebben a rossz közérze- tű színházi világban. Nem volt kötelező a részvétel ezen a találkozón, a vidéki színházak mégis szép számmal képviseltették magukat. Csak a győri Kisfaludy Színház nem jelent meg — érthetetlen módon, hiszen Bodnárné című előadásukkal méltóan képviseltették volna egész évi munkájukat. A fővárosi előadások közül egy sem volt az idei évad revelációja, de akadtak bennük értékelhető eredmények: a két legfrissebb magyar dráma bemutatása (Spiró György: Csirkefej, Katona József Színház és Márton László: Lepkék a kalapon, Radnóti Miklós Színpad); a vígszínházi Az ügynök halála színészi kvalitásai, a József Attila színházi Koldusopera rendezői trouvalle-jai, a játékszini Szomory Dezső darab, a Szabóky újrafelfedezése, a Népszínház Németh László pártolása (Két Bolyai) és az Arany János Színház ösz- szekovácsolódott együttest mutató újszerű produkciója, az Olivér! Magas szakmai színvonal jellemezte a szolnokiak (Gorkij: Örökösök), a miskolciak (Brecht: Galilei élete) és a zalaegerszegiek (Móricz Zsigmond: Fortunatus) játékát. A kísérletezés örömével szolgált a pécsi (Vitrac: Viktor avagy a gyermekuralom) és a nyíregyházi színház (Edward Bond: A bolond). Magyar művel jelent meg a fesztiválon a debreceni (Örkény: Tóték), a kecskeméti (Gyárfás Miklós: Képzelődök) és a veszprémi (Örkény: Forgatókönyv) társulat. Megbízhatóság jellemezte a szegediek (Hegedűs a háztetőn) és a békéscsabaiak (Argentin szimfónia) produkcióját, és ezúttal önmaga szintje alatt maradt a kaposvári színház (Szent Johanna). Az országos színházi találkozóval egyidőiben egyes vidéki színházak teljes repertoárjukkal mutatkoztak be Budapesten, átfogó képet adva művészi törekvéseikről és elért eredményeikről. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház a S2lkéné Színpadon és a Thália Színházban bemutatott produkcióból egy izgalmasan kísérletező, jó szakmai színvonalú és remek fiatal színészgárdával rendelkező színházat ismerhettünk meg. Külön érdemük a mai magyar dráma felvállalása: a Patkánykirály, Határ Győző, külföldön élő szerző művének ősbemutatója és Pás- kándi Géza új darabjának, a Lélekharangnak egyenletes színvonalú előadása. Egy korábbi időpontban a veszprémi Petőfi Színház vonultatta fel idei repertoárját, amelyben Örkény Forgatókönyve és Krúdy Vörös postakocsija mellett az évad slágere Gyurkovics Tibor Fekvőtámasz című új darabjának előadása volt. Ebben maga az író is szerepet vállalt, kamatoztatva régóta közismert színészi képességeit és ez annyira az előadás javára szolgált, hogy „lekörözték" a pesti színházi bemutatót. Láthattuk még találkozón kívül a kaposváriak Terecs- ke című Goldoni-játékát és a régi bestsellert: a Marat- Sade-ot. Nyilván a színház átépítéséből adódóan az idei évad nem hozott hasonló nagy sikereket. Év közben a zalaegerszegiek másik nagy produkcióját, a Bölcs Náthám is láthattuk Budapesten. Ezt még igazgató-főrendezőként Ruszt József jegyezte, aki azóta megvált a színháztól. A főszerepekben vendégekkel: Gálffi László, Avar István, Götz Anna. Az új produkció, a Fortunaius — ismeretlen Móricz-mű dicséretes ősbemutatója — címszereplője ismét Gáiffi László, aki ezúttal nem vöd. olyan meggyőző, mint a les- singi templomos lovag szerepében. Vendéget hívtak a szegediek is: Kishonti Ildikót Golde szerepére a Sándor János rendezte musicalbe. Bessenyei Ferenc játssza vendégként a Mikroszkóp Színpadon egy brazíliai származású magyar szerző művének főszerepét (Bettanco- urt: A nap, amelyen a pápát elrabolták). A Radnóti Színpad bevált gyakorlata a vendégművészek jelenléte: ezúttal Hernádi Judit lép fel a Lepkék a kalapon című darabban. Iglódi István vendégeskedik Moliére Tudós nőkjében, amelyet a Várszínház új helyszínén, a Kamarateremben játszanak. A Csárdáskirálynőt több szereposztásban állította ki a Fővárosi Operettszínház, a Jézus Krisztus Szupersztár pedig a Rock Színház tavalyról importált sikere. Akik ezt a szerény évadot mégis megmentik: a színészek. Mert bármilyen válságban is van a magyar színház, kiemelkedő szí- nészegyénségekben még mindig bővelkedik. Hányféle karaktert fog össze a szolnokiak Gorkij-előadása Meszléry Judit kemény Vássza Zseleznovájától Dobók Lajos hajlítható apósán át Balogh Judit törékeny cselédlányáig! Milyen emberszabású Blaskó Péter Galileije, Csákányi Eszter Szent Johannája, Vallai Péter Barabás Ádámja vagy Barta Mária nagyasszonya! És folytathatjuk a sort Tordy Géza Willy Lomanjával, An- dorai Péter Bicska Maxijával, Gobbi Hilda vénasszonyával, Schubert Éva Bertájával. Azok a színházak, amelyek nem neveztek be a találkozóra, szintén szolgáltak nagy színészi alakításokkal. Ilyen volt Haumann Péter a Kean, a színész címszerepében vagy Nagy- Kálózy Eszter a Takáts Alice címszerepében. Ha az idei évad termését nézzük az 1987. május 15— 31. között megrendezett VI. országos színházi találkozó szemszögéből, kitűnő színészekben nincs hiány. Gyakorlatilag ők viszik előbbre Thália nehezen guruló szekerét. Amiben hiány van — ez a résztvevő produkciókból is kiderült — hozzáértő és eredeti rendezői tehetség, és társulatot kovácsoló és összetartó színházvezető személyiség. Czsiás Erzsébet
