Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-02 / 128. szám

2 Somogyi Néplap 1987. június 2., kedd Merénylet áldozata Rasid Karami Szovjet külügyi szóvivők sajtótájékoztatója Rust gondosan megtervezte útvonalát I A szovjet légteret megsértő repülőgép a moszkvai Vörös té­ren (Telefoto — AP—MTI—KS) A libanoni Falangista Párt rádióadója hétfőn gyorshír­ben közölte, hogy „incidens történt” azon a helikopteren, amely Rasid Karami libano­ni miniszterelnököt és Ab­dullah Raszi belügyminisz­tert Tripoliból Bejrútba szál­lította. Amin Dzsemajel libanoni elnök a bübloszi kórházban felkereste a kormányfőt és a belügyminisztert. Az elnök utasítást adott, hogy az eset körülményeinek kivizsgálá­sára hozzanak létre egy ka­tonai bizottságot. Rasid Karami libanoni mi­niszterelnök belehalt a me­rénylet következtében elszen­vedett sérüléseibe — jelen­Rasid Karami, a tízszeres libanoni miniszterelnök 33 évvel ezelőtt lett első ízben az ország kormányfője. Po­litikai karrierjét is 33 éves korában kezdte. Nagy tet­tek, sorsdöntő politikai kez­deményezések, történelem­formáló lépések nem fűződ­nek a nevéhez. Rasid Kara­mi a kompromisszumok or­szágában, Libanonban is a kompromisszumok bajno­kának számított. Szunnita politikus volt — minthogy ;a libanoni nemze­ti charta értelmében a mu­zulmán vallás szunnita szektája adja az országnak a mindenkori miniszterel­nököt. Tehetetlen kormá­nyának egyetlen maronita keresztény tagja, Abdullah Raszi belügyminiszter ült mellette, amikor helikopte­rében, az ülés alatt felrob­bant a végzetes bomba. Ka­rami nem sokkal később meghalt a kórházban, mi­nisztertársát és ß pilótát — remélhetőleg sikerrel — egyelőre még kezelik. Karami miniszterelnök­ként kapja meg a végtisz­tességet, de már egy hónap­ja nem is vezetője annak a kormánynak, amelyet egyébként tizenhét hónapja össze sem hívtak. Miniszter- társai jószerivel a beszélő viszonyt sem tartották egy­mással, a „tárcaközi meg­beszélések" is telefonon zaj­lottak — már amikor egyál­talán működött a telefon- szolgálat. Karami a muzulmán vi­lág leglassabban beszélő (kevésbé finoman: dadogó) vezető politikusa volt. Mint aki megszokta: van ideje a beszédre, a nyilatkozatra, nincs, aki félbeszakítsa. Ott­hon is beszélhetett: nőtlen maradt mindvégig. Tíz nappal a választások előtt a Vaslady személyisé­ge, vezetési stílusa és a „thatcherizmus” került a brit kortesküzdelem közép­pontjába, miután a munkás­párti ellenzék túlélte a kon­zervatív kormánypárt össz­pontosított „nukleáris táma­dását”. A felmérések szerint a szavazók 41-44 százalékának támogatásával változatlanul szilárdan vezet? a kormány­párt. A munkáspárti ellen­zék átmenetileg megtorpant ugyan az anti-nukleáris vé­delmi politikája ellen indí­tott tory-roham nyomása alatt, de sikerült tartania a 33-37 pont között ingadozó második helyet. A 20-23 pontra visszaesett szociálde­mokrata-liberális pártszö­vetségnek nem sikerült ki­mozdulnia a népszerűségi hullámvölgyből. A munkáspárti ellenzék abban reménykedik, hogy elnyerheti mindazok támo­gatását, akik elviselhetetlen­nek érzik újabb öt évi thatcherizmus gondolatát. tette be a libanoni rend­őrség. Nem két, hanem tucatnyi malomkő között őrlődött. A Libanonban meghatározó befolyással rendelkező Szí­riával sokáig kitűnően együttműködött, de az utób­bi időkben elhidegült a kap­csolata Damaszkusszal. Ka­binettjével együtt bojkottál- ta a maronita-keresztény el­nököt, Amin Dzsemajelt: így a politikai hatalom két alkotmányos letéteményese, az elnöki hivatal és a mi­niszterelnöki iroda közt a minimális összhang sem ala­kulhatott ki. Karamit min­den bizonnyal kínos zavar­ba hozta a libanoni parla­ment minapi döntése, amellyel megvonta a „tar­tózkodási engedélyt” a fegyveres és civil palesztin csoportoktól. Május elejei lemondása felért egy sokrétű beisme­réssel. Beismerte kormánya és állama tehetetlenségét, akaratnélküliségét, mond­hatnánk: jelentéktelenségét. Nem állt érdekében min­denkinek, hogy erre az uni­verzális tehetetlenségre árulkodóan fény derüljön: többen meg is próbálkoztak azzal, hogy Karamit mara­dásra bírják. Hogy aztán folytattassák vele a kompro­misszumok kipróbált, de amúgy eredménytelen ppliti- káját. Valakik másként gondol­ták. Egyelőre nem tudni, kik helyezték el a bombát a helikopteren. Annyi azon­ban bizonyos: kényszerhely­zetbe hozták a libanoni po­litikacsinálókat. Hiszen most már — ha továbbra is fenn akarják tartani az ál­lamiság látszatát — rá­kényszerülnek arra, hogy legalább miniszterelnökről gondoskodjanak. Vagyim Loginov szovjet külügyminiszter-helyettes és a társaságában levő Genna- gyij Geraszimov, a külügy­minisztérium inforfációs főosztályának vezetője hétfői moszkvai tájékoztatójukon kitértek a Moszkvába repült nyugatnémet repülőgép ügyére. Vagyim Loginov hangsú­lyozta, hogy a szovjet légvé­delemnek nem állt szándéká­ban a sportrepülőgép lelövé- se. Kijelentette, hogy egyet­len esetből nem lehet mesz- szemenő következtetéseket levonni az ország védelmi képességeire, a hadsereg harckészültségére vonatkozó­an. Mint mondotta, ha nem egy kis magángépről lett volna szó, sajnos egészen más következményei lehet­tek volna az esetnek. Gennagyij Geraszimov hozzáfűzte, hogy mint a PB üléséről kiadott közle­mény is hangsúlyozta, a szovjet vadászgépek rárepül­tek a légteret megsértő re­pülőre, méghozzá a repülés korai szakaszában. A kérdés csupán az, miért nem tudták leszállítani a gépet „a Vörös tértől messzebb”. A most fo­lyó vizsgálat egyebek között erre is keresi a választ. Az OSZSZSZK törvény- könyvének 84. paragrafusa szól a nemzetközi repülési szabályok megsértéséről. Ide tartozik az engedély nélküli berepülés, az engedélyezett útvonalról való letérés, a nem kijelölt leszállóhely ön­kényes használata. A tör­vénykönyv értelmében az ilyen tett elkövetőjét 1-től 10 évig tartó börtönbünte­téssel sújthatják, vagy ezer rubel összegű pénzbírság megfizetésére kötelezhetik, a repülőgép egyidejű elkob­zásával. A külügyi szóvivő úgy fo­A nyugatnémet kormány­koalíció pártjainak vezetői Helmut Kohl kancellárnál megtartott hétfői tanácsko­zásukon megállapodtak ab­ban, hogy közös álláspont­ként — feltételekkel — tá­mogatják a közép- és rövi- debb hatótávolságú rakéták teljes felszámolásának nul- liamegoldását. Egyidejűleg azt is kinyilvánították: be­látható időn belül nem lát­nak más lehetőséget, .mint az atomfegyvereket is ma­gában foglaló úgynevezett rugalmas válaszadás NATO- politokájának fenntartását. A tanácskozás eredménye fog alapul szolgálni a csü­galmazott, hogy a gép nem a Vörös téren szállt le, ha­nem annak közvetlen köze­lében. A „repülés folytatásának megakadályozása” ez esetben a gép földre kísérését, repü­lőtérre történő vezetését je­lenti. Hogy ez nem történt meg, az elsősorban emberi hibákra vezethető vissza. Aki szolgálati és katonai felada­tainak nem tett eleget, mu­lasztást követett el ebben az esetben, büntetést fog kapni — mondotta. Az ügyészség foglalkozik a törtökre meghirdetett kor­mánynyilatkozathoz. A koa­líciós partnerek a közép- hatótávolságú eszközök le­hetőleg világméretű és gyors felszámolásának tá­mogatásán- kívül szorgal­mazzák: a 0 és 1000 kilo­méter közötti - hatótávolságú amerikai és szovjet nuk­leáris rendszereket a felek tárgyalások útján fokozato­san, jelentékenyen és ellen­őrizhető módon csökkent­sék. Ennek szerintük a hagyományos fegyverzet egyensúlyának , megteremté­sével és a vegyi fegyverek világméretű felszámolásával öszefiüggésben kellene tör­ténnie. repülés körülményeinek vizs­gálatával. Több tényezőt kell figyelembe venni. Az NSZK sajtója szerint Mathias Rust pilótákkal tanácskozott a Szovjetunió feletti útvonal megválasztásáról. A gépet átalakították, megkönnyítet­ték, tartalék benzintartályo­kat helyeztek el rajta. Rust gondosan kidolgozta az út­vonalat, térképen és maket­ten is tanulmányozta, gyako­rolta a tartós alacsonyan re­pülést. Még nem tudni, hogy egyedül vagy másokkal együttműködve követte el Ezen az úton a bonni ka­binet értelmezésében az el­ső lépés az -lenne, ha Wa­shington és Moszkva globá­lis érvényű megállapodásra jutna a tekintetben: a jö­vőben nem tartanak atom- eszközöket a rövidebb, 500 és 1000 kilométer közötti hatótávolságú -tartomány­ban . Az NSZK ezért síkna- száll a Genfben folyó ame­rikai-szovjet tárgyalások mielőbbi sikeréért. A talán legpatinásabb ma­gyar város, Sopron lakói iga­zán megszokták a vendége­ket, különösen, ha azok a szomszédból, . Ausztriából jönnek. A Storno-ház tündé­rt városa ezúttal rendkívüli, soknemzetiségű bécsi csopor­tot üdvözölhetett régi-új fa­lai között: a magyar delegá­ció meghívására látogatott ide a bécsi utótalálkozó csa­ládtagokkal kibővített diplo­matahadserege, egy derűs vasárnapi kirándulás erejéig. Amilyen nyugalmasnak bi­zonyult a — legalábbis me­teorológiai — nyár első nap­ján ez az ugrásnyi látogatás, olyan feszített, eseménydús munkanapok várnak a dele­gátusokra Bécsben. A világ­sajtó bizonyos tények és elő­jelek ismeretében azt jelen­ti, hogy a most kezdődő hé­tért „rendkívül 'élénk tevé­kenység” várható az Austria- Centerben és nem lehetetlen, hogy e lázas buzgalom a to­vábbiakban csak növekedni fog. A felgyorsuló események hátterében két közelgő dá­tum áll. Egy korábbi közös megállapodás alapján a har­mincöt delegációnak 1987. június 26-ig „át kell tekinte­tűé a szerkesztési (mármint a záróokmány-szerkesztési) munka menetét, hogy abból tettét, vagyis „huligánkodott vagy komolyabb dologról van szó” — mondotta Geraszi­mov. A tájékoztató végén Gera­szimov bejelentést tett. El­mondta, hogy a külügymi­nisztériumban hétfőn fogad­ták olyan személyek csoport­ját, akik nem kaptak enge­délyt a Szovjetunió elhagyá­sára, mert az ország bizton­sági érdekeit érintő informá­ciók birtokában vannak. A beszélgetés során felhív­ták a csoport tagjainak fi­gyelmét arra, hogy az eluta­sított kérvények felülbírálá­sát a Legfelsőbb Tanács El­nökségétől lehet kérvényez­ni. Csupán az elmúlt két hó­napban több tucat olyan sze­mély esetében változtatták meg a döntést és engedélyez­ték a kiutazást, akik koráb­ban ugyanilyen indokkal nem kapták meg az enge­délyt. Mint a szóvivő közölte, a csoport tagjai kérték, hogy a találkozóról a külügymi­nisztérium tájékoztassa a sajtó képviselőit valamelyik sjtóértekezleten. A miniszté­rium vezetése úgy döntött, hogy kivételes esetként ele­get tesz a kérésnek, s Gera­szimov ezért jelentette be az eseményt. Vétett a kapitány Elkerülhette volna a sú­lyos emberáldozatokat és anyagi kárt követelő rakéta­csapást a Stark amerikai fregatt, de parancsnoka nem hajtotta végre a szükséges védelmi intézkedéseket. Ezt a The New York Times je­lentette. A jelentés szerint az ira­ki repülőgépet a hajó ra­darberendezése már több mint 300 kilométeres távol­ságból észlelte. A hajónak ekkor olyan fordulatot kel­lett volna végrehajtania, amely lehetővé tette volna egyrészt a gép mozdulatai­nak teljes követését, más­részt a védelmi berendezé­sek működtetését — ezek valószínűleg képesek lettek volna megsemmisíteni a ki­lőtt rakétákat. A fordulatot nem hajtották végre, ezért a hajó radarfelderítő berende­zései nem észlelték a raké­ta kilövését, mert a Stark felépítménye valósággal „el­takarta” a gépet a radar elől. egyértelműen kiderülhessen: sikerülhet-e az eredetileg megállapított határidőre, ez év július 31-re befejezni a találkozót. Az esetleges finis-időszak első napján, a tegnapi hét­főn a két nagy katonapoliti­kai tömb képviselői, az úgy­nevezett 23-ak, a hagyomá­nyos haderők csökkentéséről tanácskoztak, mára, keddre pedig reprezentatív tájékoz­tató várható a Varsói Szer­ződés legmagasabb fóruma, a politikai tanácskozó testü­let berlini üléséről. Sopron és Bécs után pil­lantsunk egy harmadik vá­rosból, a svájci Genfből ér­kezett hírre. Eszerint a szov­jet televízió Kilences Stúdió című ismert műsorában az il­letékes külügyminiszter- helyettes bejelentette: az ed­dig a tárgyalóasztalon fekvő szovjet és amerikai indít­vány alapján a két delegá­ció a közepes hatótávolságú rakéták kérdésében megkezd­te egy „új, közös szerződés- tervezet” kidolgozását. Az új hét első napján sem­miféle látványos, drámai for­dulat nem következett be a konferencia-termekben. De sokasodnak annak a jelei, hogy e kellemetlenül hűvös tavasz után Örömteli termést hozhat a nyár. H. E. Tíz nappal döntő előtt A texasi San Antonio körzetében a hatalmas esőzések következtében kiáradtak a folyók és az ár elsodorta a képen látható teherautót. Szerencsére az a jármű egy zátonyon fenn­akadt, és a benn ülő apát és gyermekét sikerült kimenteni a hullámokból Bomba az ülés alatt Koalíciós egyezség rakétakérdésben Sopron, Becs, Genf...

Next

/
Oldalképek
Tartalom