Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-06 / 132. szám
1987. június 6., szombat s TANÁRKÉNT VISSZATÉRT A tanulók síkéra Jelenti a munkám eredményét Is Nemcsak az öltözete fiatalos — mert farmernadrágot, dzsekit visel —, egész megjelenése az. Mozdulatai, melegbarna tekintete, s ahogy beszél, mondatai mind arról árulkodnak, hogy nemcsak az egyenletek és szöigfüggvények világában él, hanem egy olyan közösségben, amelyet gyerekek alkotnak. Gál József, a kaposvári Táncsics gimnázium pedagógusa 1957- ben kezdte „táncsicsos” pályafutását elsős gimnazistaként. A szegedi egyetem elvégzése után 1966-tól az iskola matematika-fizika szakos tanára. — Orciban születtem, majd kollégistaként végeztem el a gimnáziumot és az egyetemet is. ötödévben ajánlatot kaptam, hogy tanárként visszatérhetek a Táncsics gimnáziumba. Ez az első munkahelyem, húsz éve itt tanítok. pán. Elég, ha a tanulóban van igyekezet, máris elérheti a kettest. Érettségin pedig alig emlékszem egy-két bukásra. — Melyik áll közelebb a szívéhez: a matematika-e vagy a fizika? — A környezetem azt hiszi, hogy a fizikát szeretem jobban, pedig csak a gyerekek érettségi és fölvételi vizsgaeredményei jobbak e tárgyból. Ezek a sikerek jelentik az én munkám eredményét is. — Gyermeke is hasonló pályára készül? — A lányom tavaly érettségizett itt, most elsőéves a közgazdaságtudományi egyetemen. Mindig a matematika és a történelem volt a kedvence. Ez utóbbi miatt egy kicsit „elütött” a családtól. Gál Józsefet, a Tán- ; csics gimnázium tanárát a pedagógusnap alkalmából kiemelkedő nevelő-oktató munkájáért a művelődési miniszter Kiváló Pedagógus kitüntetésben részesítette. I-.,, ............,........................______ T amási Rita tudásukról. Ez a módszer bevált, a tanórákon szabad légkört s nagyobb figyelmet eredményez. S néha egy- egy poén vág vicc is felold-' ja a feszültséget. — A gimnázium egyik legfontosabb feladata, hogy felkészítse a diákokat a továbbtanulásra. Matematikából és fizikából milyen sikerrel felvételiznek a tanulói? — Szerencsém van, mert csak elvétve akadnak olyan gyerekek, akiknek a felvételi vizsgája nem sikerül. — Hány diákot buktatott meg a húsz év alatt? — Nagyon keveset. Volt olyan tíz év, hogy egyet sem. Nem vagyok buktatós tanár, de félévben olykor előfordul az elégtelen. Ám az csak pillanatnyi helyzetkép, figyelmeztető jel csu— Miért a matematikafizika szakot választotta az egyetemen ? — Szüleim földművesek, egyéni gazdálkodók; az ötlet nem tőlük származott. A gimnáziumi évek elején műszaki egyetemről álmodoztam, de aztán nagyszerű tanárom, Pataki Ervin egy- rész megszerettette velem ezt a két tárgyat, másrészt rábeszélt a pedagóguspályára. — Csupán hagytam magam meggyőzni — tette hozzá mosolyogva. — Tehát nem mondhatom, hogy kisgyerek koromtól pedagógusnak készültem. A pályát igazán a gyakorlatban szerettem meg. — Ha még egyszer kezdhetné, más pályát választana? — Nem lehetetlen, hogy egy másik foglalkozást is ugyanennyire —■ nagyon —meg tudnék szeretni. De talán a gyerekek tartanak itt a leginkább, szeretem és becsülöm őket. S még valami : számomra pótolhatatlan lenne az iskolai légkör, a remék munkahelyi közérzet. Hagynak dolgozni, nincs piszlkálódás, örülünk egymás sikereinek. — Hogyan lehet ezt a diákoknak nehéz két tantárgyat úgy tanítani, hogy a gyerekek megszeressék? — Ezen soha nem gondolkodtam. Talán az óráknak is a matematika természetes logikáját kell kö-. vetniük, alaposan átgondolt terv alapján. Tanítványaimnak sokszor adok lehetőséget, hogy jelezzék: értik-e, tudják-e követni a gondolatmenetét. Huzamosabb ideig a számonkérés „veszélye” nélkül dolgoznak. azután adnak számot Sipos Gyula HOGYAN IS SZERETNÉK ÉLNI? kfnu'mányoK. tfpodok. KÖNYVESPOLC Sípos Gyula: Hogyan is szeretnék élni? I ___________RÁDIÓSZEMLE L ehet kívánni Kötelességeimet úgy-ahogy még számon tartom, viszont jogaimmal csak kevésbé tudok élni. Csak most döbbenek rá, példáinak okáért, hogy milyen botor módon tékozoltam el eddigi életemet. Hiiszen még egyszer sem írtam a rádiónak szívélyes levelet. Pedig biziton számíthattam volna rá, hogy a szerkesztők a Kettőtől ötig ben érdeklődéssel elegy megnyugvással olvasnák: jól vagyok, mindenem megvan, nagyszerűen érzem magam, mindazonáltal kicsikét szenvedek is, mert a Modern Talking legújabb slágerét órák óta nem közvetíti a rádió. E hiányérzetemmel párhuzamosan állampolgári jogom, hogy kérjem a készséges szerkesztőket: tennék föl nekeirn a korongot, hadd derüljék olyan kedvre, amilyet joggal várnak tőlem, alkotóereje teljében lévő fiatalembertől. Némi bűn tudattad kopogom most ezeket a soróikat hát, hogy teljesen kívülállóként kell szólnom a Kettőtől ötigről. Egész másként beszélnék bizonyára, ha személyes élményeim lennének, ha teljesítették volna már egy-két kérésemet. Nagyobb szeretettel, személyesebb hangon tudnék szólni vagy nagyobb indulattal például, ha úgy döntöttek volna, hogy kérésem nem érdemes a teljesítésre. Pedig engem érd ékel, hogy mi érdekli az embereket. Az emberek egyébként — úgy tapasztalom — dacolva a gazdasági nehézségekkel, begyűrűző egyéb problémákkal, javíthatatlanok. Mindenáron jól akarják érezni magukat. Mert hiába is emelnek az embereknek fogyasztói árakat, azok hatása nem tükröződik a kívánságokban. Szó sincs arról, hogy ennyi meg ennyi százalékos árszint növekedés után például a szomorúbb, tűnődő líra felé fordulna a lakosság vigyázó szeme, s vigasztaló verseket rendelne a rádióban. Nem, erről szó sincs. Gyanítom, hogy a szerkesztőknek hétről hétre ugyancsak meg kell küzdeniük a fiatalabb hallgatók megannyi kérésének teljesítésével, ha nem akarják elveszíteni hallgatói tömegbázisukat. A legújabb slágereknek mindenképpen szerepelniük kell a hétfő délutánonként. Szeretem azt a finom mérlegelést, amellyel verseket, kabarészámokat, komoly zenét is csempésznek az adásba, ezáltal egyfajta ismeretterjesztő feladatot is betölt a műsor. Nehéz azonban eldönteni, hogy a hallgatóknak mi a fontosabb. Az. hogy kérésüket teljesítsék-e, avagy hogy nevüket és lakcímüket beolvassák a rádióban. Érdemes volna lemérni, mennyi idő rrifegy a nevek, címek föl sorolásával. Természetesen ennek is inkább pszichikai hatása, van. Megnyugtatja a hallgatókat, hogy valahol törődnek velük, nem érzik kiszolgáltatottnak magukat. Ezért is pótolhatatlan a kívánságműsor. A hallgatók lelkének tükre lesz így, vagyis pontosít- sunk: a levelet író hallgatók lelkének tükre. Mert nem ír mindenki. Sokan vannak, akik eltitkolják kívánságaikat. Visszahúzódnak, félénkek vagy úgy gondolják: fölösleges az egész, úgysem lesz semmi foganatja, ha elmondják, mit szeretnének. Pedig hát mindenkinek joga, hogy megmondhassa kívánságát. A teljesítés aztán már szerencse dolga, mint azt oly sok esetben tapasztaljuk a Kettőtől ötigben is. Varga István VÉGET ÉRT A TANÉV A KÖZÉPISKOLÁKBAN Tegnap az ország valamennyi középiskolájában befejeződött a tanév. Az utolsó csengetés az idén 587 középiskolában több mint 237 ezer diák számára jelezte a vakáció kezdetét. A mintegy 25 ezer végzős gimnazista és a 31 és fél ezer szakközépiskolás számára még hátra vannak a szóbeli érettségi vizsgák: ezeket a különböző iskolákban június 8. és 19. között tartják. Az idén mintegy 44 ezren jelentkeztek a felsőoktatási intézményekbe: az írásbeli és szóbeli felvételi vizsgák június 22. és július 3. között lesznek. Az általános iskolákban még egy hétig tart az oktatás: az utolsó tanítási napon, június 12-én egymillió 300 ezer diák számára kezdődik meg a várva várt szünidő. Az idei könyvnapokra tetszetős kivitelű könyvet jelentetett meg a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár. A korán elhunyt Sípos Gyula olyan írásait gyűjtötte egybe a szerkesztő, Kanyar József, amelyek zömmel az író és költő hivatásos munkájának, az újságírásnak a termékei. A tanulmányok, riportok és jegyzetek túlnyomó többségét még nem olvashattuk kötetben, így ez a tény növeli a válogatás és kiadás értékét. Sípos Gyula azon alkotók közé tartozott, akik számára a szülőföld, á szűkebb táj egész életében meghatározó élménnyé vált. „Még azt se mondhatom, hogy más tájon nem éreztem otthon magam. Rokonaim, jóbarátaiim vannak más vidéken is. De életem igen fontos érzéseiben és érzelmeimben Somogy és Kaposvár a mérték" — olvashatjuk mindjárt abban a jegyzetben, amelyet nagyon is indokoltan a kötet élére tett a szerkesztői választás. Az újságírói műfajok sajátja az illékonyság, hiszen a legjobb írás is időszerűtlenségét veszti a következő lapszám megjelenésével; Sípos Gyula kötete viszont bizonyítja, hogy e szakmának is lehetnek időt álló „művei", alkotásai. Ennek egyik oka csak a kitűnő és nemcsak a mához szóló témaválasztás, a valódi titok az alkotói szemléletmódban rejlik. Sípos Gyula írásaiban ugyanis soha nem érhetjük nyomon, hogy egyetlen jelenség láttán a felszínnél időz: mindenkor a dolgok mozgatórugóját, a jelenséget létrehozó mechanizmusok működését kutatja, mégpedig úgy, hogy helyes utat, irányt is képes adni. Némi fájdalommal állapíthatjuk meg sorai olvastán, hogy mai újságírásunkban az ilyen szemléletű újságírók, bizony, kevesen vannak. Meglepő, hogy hány olyan kérdésre, problémára hívja föl figyelmünket a szerző, amely még ma is megoldatlan vagy éppenséggel napjainkban éri el publicitása tetőfokát. Országosan nagy nyilvánosságot kapott témákhoz szólt hozzá oly módon, hogy tanulságai máig érvényesek. Elég csak a kötetből a Gyűrűfű, a Fekete vonat és a Cigányok című jegyzetekre gondolnunk. Az összeállítás első részében néhány múltba pillantó visszaemlékezést olvashatunk. A hajdani Győrffy- kollégista emlékei a teljes autonómiát élvező közösség szervezéséről tanulságos olvasmányok. Sípos Gyula talán akkor a legközvetlenebb hangú, amikor látszólag apKönyvtárat avattak Táskán <OxtV:Áy. s WSJä, ró-cseprő személyes élményekből kerekít írást. Például elég számára saját könyvtárának rendezése, hogy belső világának mélyebb rétegeit kivetítse az olvasók elé. Meg kell emítenünk azt is, hogy a napjainkban divatos szociográfia műfaja mennyire sajátja volt Sípos Gyulának. A legjobb példa erre az Élettörténet öreggyibü című szociográfiai riport, amelyben egy büssüi ember mondja el kalandos és szegény életét, sorsáf. Láthatjuk ebben, hogy írója mennyire birtokosa a táj nyelvének, s megállapíthatjuk, milyen jó érzékkel kerüli el az alkalmazás veszélyét — így nem válik közhelyessé, mesterkéltté. A kötet néhány — Síposra jellemző — fotót is közöl mellékletként. Az olvasó örömmel állapíthatja meg, hogy megyei könyvtárunk nyomdája magas technikai színvonalon képes előállítani kiadványokat. A jövőben alaposabb korrektúrával elkerülhetők lesznek azok a gépelési hibák is, amelyek most még föl-fölbukkannak. V. I. Az ünnepi könyvhét kiemelkedő eseményeként könyvtárat avattak Táskán. A kisközség több mint 600 lakója lett gazdagabb egy kulturális létesítménnyel. A Marcali Városi Tanács, a Niklai Községi Tanács és a megyei könyvtár anyagi, segítsége, és a falu lakóinak társadalmi munkája tette lehetővé a könyvtár létesítését. Az avatóünnepségen kicsik és nagyok, fiatalok és idősek szorongtak a zsúfolásig megtelt kultúrteremben. Az iskolások, szép zenei és irodalmi műsora után Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgatója köszöntőjében a következőket mondta: — Mai világunkban fontos szerepe van a könyvnek, az olvasásnak, a művelődésnek. Örömmel tölt el bennünket, hogy a művelődési házban kialakították megyénk legszebb kiskönyvtárát. Olvassanak, legyenek minél többen tagjai a községi könyvtárnak! Vigyék magukkal minél többen a könyv, az olvasás szeretetét, legyen mindennapi társa a könyv a Táskán élő embereknek. A köszöntő szavak után Kiss Dénes íróval, költővel Garai László, a Kaposvári Városi Tanács művelődési osztályvezetője beszélgetett. A beszélgetés végén a költő legújabb verseiből olvasott fel. Az egyik legszebb a Mindörökké című volt: Azért csak futás a rétekre ki és kiáltsd el újra az édes ifjúság oroszlános hűségesküjét csak azért is röppenj föl magasból halhatatlan elragadtatás... Az ünnepi könyvhétre jelent meg a Vasban aranyban című verseskötete. Elmondta, hogy nyomdában van egy ifjúsági történelmi regénye és Mátyás királyról regényt készül írni. Finn nyelvből fordít több mint 10 éve, már a kiadóban van a finn gyermekköltészetről egy válogatása. A Népszava irodalmi szerkesztője a Berzsenyi Társaság főtitkári tisztét tölti be. Költői példaképei között van Berzsenyi Dániel is. 'X. J. J.
