Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-27 / 150. szám

Somogyi Néplap 1987. június 27., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS VAJDA LAJOS MÚZEUMA SZENTENDRÉN A szentendrei múzeumvá­rosban nyílt meg a .tragikus sorsú Vajda Lajosnak, a ma­gyar szürrealizmus mindmá­ig nagy hatást gyakorló ko­rai mesterének múzeuma. A tágas polgári ház a mester által oly kedvelt tetőkre nyí­ló, pompás kilátásával méltó kerete a gondosan összegyűj­tött műveknek, melyeknek jelentőségét csak a hatvanas évek óta méri fel a magyar művészettörténet. A mű­vésznek, akinek csupán tíz esztendeje volt arra, hogy életművét megvalósíthassa, jelentőségét akkor csupán né­hány barát, Bálint Endre, Korniss Dezső ismerte fel, és Kállai Ernő, aki halálakor írt cikkében így méltatta: „ ... ez a derákba tört élet­mű is elegendő ahhoz, hogy a modern magyar művészet­ben tiszteletreméltó helyet biztosítson számára.” A széles közönség m3 sem ismeri, bár 1978-ban gyűjte­ményes kiállítása nagy sikert aratott Budapesten. Pedig a tragikus sorsú fia­tal művész formanyelvében és problematikájában telje­sen korszerűt, kiforrottat nyújtott. Rövid életében a szürrealizmus magyar válto­zatát teremtette meg. Szerencsés dolog műveit bemutatni ott, ahol megszü­lettek, azok között a motívu­mok között, a festői kis vá- ■ ros ódon házai, a girbe-gur­ba utcácskái, kútjai, vasrá­csai, a szerb templomok ikon­jai, a szerb temető sírkövei közelében. Ezek a táji részle­tek élednek újjá átírt válto­zatokban képein, rajzain, kollázsain, melyeken az orosz realista filmművészet ered­ményeit a szürrealizmus se- matikájával olvasztotta össze. Vajda Lajos 1908. augusz­tus 6-án született Zaleger- szegen. Gyermekéveit Szer­biában töltötte. Szüleivel 1923-ban költözött Szent­endrére. Hajlamai korán megmutatkoztak. 1923—24- ben az OMIKE magániskolá­jában tanult rajzolni. 1928— 30-ban a Képzőművészeti Fő­iskolán folytatta tanulmá­nyait Csók István növendé­keként. Itt került kapcsolat­ba a fiatal művészek haladó csoportjával, Kepes György- gyel, Korniss Dezsővel, Schu­bert Ernővel, Trauner Sán­dorral, és csatlakozott Kas­sák Lajos „Munka" körének mozgalmához. 1930-tól 1934- ig Párizsban fejlesztette tu­dását. Itt találkozott szovjet avantgárd filmmel, mely ha­láláig nagy hatást gyakorolt rá. Ekkor készítette nagy­méretű fotómontázsait, mely­nek javarésze a szentendrei múzeumában látható. E mon­tázsok nagy hatással voltak a fiatal haladó művészekre, többek közt Lengyel Lajos Kossuth-díjas tipográfus és fotóművész indulására is, de Bálint Endre és máscfk mun­kásságában is kimutatható nyomaira bukkanhatunk. 1934-ben Magyarországra visszatérve megimérkedett későbbi legjobb barátjával, Bálint Endre festőúaűvész- szel. 1935—36-ban Korniss De­zsővel Szentendrén é^ Sziget- monostoron a népi njiűvészet használati tárgyait gyűjti és rajzolja. Művészeti célkitű­zése az volt, hogy e I tárgyak jelekké egyszerűsített rajzá­val, valamint a pravoszláv ikonokkal Magyarország spe­ciális nyugat—kelest közé ékelődő helyzetének adjon kifejezést az általa „konst­ruktív-szürrealista sematiká- nak” nevezett, absztrahált formanyelv segítségével. A jelenségek gyökerét, a dol­gok szilárd ősképét kereste, amelyet a népi tradícióval kívánt ötvözni. Szimbólum- rendszere a rajzokon keresz­tül végigvihetően egyre tisz­tult. A szerb, zsidó, magyar formaelemek egyre összetet­tebbekké váltak. A minden­napi élet szorongásai mind nagyobb szerepet kapnak bennük. Ikonjai, ikonszerü önarcképei a küldetés, a ma­gyar zsidó sorsvállalás hir­detői. 1938-tól 1940-ig, szénraj­zos maszk periódusában, túl­súlyba kerülnek sötét láto­másai, amikor a kultikus primitív művészet hatására konstruktív kompozíciós megoldással madárszerű lé­nyeket, vad, kavargó, egy­mást marcangoló, félig ál­lat-, félig emberszerű ször­nyeket vázol föl széles voná­sokkal, drámai lendülettel. A vad tájakon az alvilág erői küzdenek élet-halálharban. Sajnos, ezek a nagylélekzetű, a kor hagymázos miazmáit árasztó művek csomagoló­papírra készültek, ezért igen romlékonyak, pedig bennük ér el Vajda művészete az európai csúcsokig. Az egyéni sorscsapások, a nélkülözések, a jövőtől való állandó rettegés, az elhurco­lástól való félelem, a mun­kaszolgálat, az éhezés fel­emésztette erőit. Fiatalon, 1941. szeptember 7-én halt meg Budapesten tébécében a magyar szürrealizmus leg­eredetibb tehetsége. Brestyánszky Ilona Kiss Dénes Séta szülőföldemen 1. Virágok és fák anyanyelvén beszélgetek a tájjal — Nyomomban az előbb zivatar loholt még Most ékszerez madárdal 2. Füttyökből gótika épül fénylik a dallam-torony Zászlókat lenget nyárelő a fákat friss lombokkal serényen cserepező 3. A tájon ballag az ember Suhognak sudár nyárfák Lehajlok némán a földhöz' és hallom az ifjúság örökös szívdobogását! Bencze József A szó is Ízlik a szádon A szó is ízlik a szádon lelkeden fészket keresek. Csak az a kár, hogy apám nem tudja, hogy létezel s hogy hihetek Ha a szemed titkon rámnevet, látom benne múló életem, termő lobogásomat hevíti e gyötről szerelem ... Dietmar Schulze Nekem elveim v mák ll í U #V Az osztályértekezlet után Bruno kipirult, dühös arccal lépett hozzám: — Csak azt tudnám, mi vad ma veled? — kérdezte. — Miért, mi lenne. Egyál­talán semmi — válaszoltam. — De hát az előtt az ér­tekezleten olyan szenvedélye­sen bíráltál engem, mintha nem is lennénk barátok — tette hozzá. — Ezen nincs mit csodál­koznod — mondtam. — Jól tudod, riekem elveim vannak. Tehát: tegnap elkéstél a munkából vagy nem? Elkés­tél! Ha tiz percet is, de kés­tél. A fegyelem azonban fe­gyelem, mindenkinek be kell tartania a rendet. — Jó, jó. De hát ezért tá­madtál úgy rám? — folytatta Bruno, még idegesebben. — Talán nem a földön élsz, valahol más bolygón képze­led magad. Miért bírálnak valkit az osztályértekezleten? — kérdeztem Brúnótól. — Talán nem azért, hogy meg­változzon, s máskor ne kö­vessen el hasonló hibát? — Most már semmit sem értek — fűzte tovább Brúnó. — Talán nem köszöntöttetek elég illedelmesen ma reggel, s ezzel akartad tudomásom­ra hozni rosszallásodat? — Hagyd már abba! — mondtam kissé indulatosan. — Vagy lehet, hogy sértve érzed magad, amiért tegnap már a hatodik dominópartit ríyertem meg ellened — sut­togta bizalmasan Bruno. — Vagy talán abba betegedtél bele, hogy tegnap olyan so- káib beszélgettem a felesé- ségeddel telefonon? — Hallgass ide! — mond­tam. — Most már elég! Nyil­ván fogalmad sincs, hogy mit jelent az, ha az embernek elvei vannak. De én olyan ember vagyok, aki ragaszko­dik az elveihez, ha felfogod, ha riem. A baráti kapcsola­taimtól függetlenül bírálok meg bárkit az osztályérte­kezleten. — Aha, most már dereng valami — kiáltotta Bruno. — Egyszerűen nem tudod meg­bocsátani, hogy tegnap le­győztelek sakkban. — Jó — válaszoltam —, most már azonban csak azt szeretném tudni, hogy mi köze van a sakkpartinak a bírálatomhoz? — De mi köze van a bírá­latodnak hozzám? — viszo­nozta rögtön Bruno a kérdést. — A fene egye meg! Hát nem érted? Nem lehet elkés­ni a munkahelyről, s te teg­nap elkéstél! Ha csak tíz percet is, de elkéstél! — Oké. Ebben igazad van, de én szentül meg vagyok győződve, hogy azért bíráltál engem, mert tegnap nem hívtalak meg lazacvacsorára. De hát értsd meg: üzletem­berekkel voltam, nem mond­hattam nekik, hogy a legjobb barátom is szívesen eljönne, hiszen rajong a lazacért — fejtette ki véleményét Bruno. — No, most aztán már elég — mondtam —, és ki­rohantam a főbejáraton az utcára. De Bruno oda is kö­vetett, s mellettem csak só­hajtozott, hogy riem és nem. érti az egészet. — Jó, most már megmon­dom neked — fordult hozzá. — Az elvi bírálatom válasz a viselkedésedre. — No, de milyen viselke­désemre? — nyögte Bruno. — Jó, nagyon röviden vá­zolom — mondtam. — A vá­rosi színháznál dolgozik, ugye, a feleséged? — Igen — válaszolta Bru­no. — S gyakran adnak ki tiszteletjegyeket is? — kér­deztem. — Igen — válaszolta ré­mülten Bruno. — No, s felajánlottál egy­szer is nekem ilyen jegye­ket? Fordította: Szabó Béla Nem egyetlen hangszeren Beszélgetés Polner Zoltán költővel, néprajzi gyűjtővel A Szegedi Szabadtéri Já­tékok idei műsorán új, két­részes táncjáték szerepel: Rossa László—Novák Ferenc —Polner Zoltán műve, a Bo­szorkányok, varázslatok. Pol­ner Zoltán jeles szegedi köl­tő; a darab szereplői az ö verseit mondják-éneklik majd a dómszínpadon. A költő eddigi néprajzi munkái: Föld szülte fáját; A Teknyőkaparó; ördöngősök; Arany fának arany ágán; Mikor az Űr Jézus a földön járt; Éganyám, földanyám; Koronával koronázzák. — Hogyan kezdődött? 1962-ben költő voltam, falun. Megjelent az első kötetem, tanítottam az iskolában, és szociográfiát szerettem vol­na írni. Ferencszállás akkor 760 lelkes falu volt, 202 ház­zal; Gérliczi Félix hajdani uradalmi cselédeinek és azok leszármazottainak csak az embersége volt ismerős ne­kem. Egyébiránt úgy érez­tem: a polgár ismerkedik a parasztok, volt zsellérek szo­kásaival, életformájával, szá­mára addig tökéletesen is­meretlen világgal. Kérdő­ívekkel jártam a házakat. A lakásviszonyaikról, az étke­zési szokásokról érdeklőd­tem, megkérdeztem, járnak-e templomba, voltak-e már túl a falu határán. A társadalmi mozgások érdekeltek. Hatvan kérdés volt az íveken. öt ház volt a napi porció. Be­széd közben igen sokszor ba­bonákra, hiedelmekre tettek utalást, a kérdőív hátsó, üres oldalára fölírtam, amit így elejtettek. Később már kér­dezgettem. Naiv kérdések voltak. Szűkszavúan vála- szolgattak, ki a forgószélről, ki a szemmelverésről, tehén­rontásról. Fölingerelt ez a kevés szó. Ilyeneket mond­tak: a forgószélbe belevágták a kést, és megvérezték a boszorkányt. Annak, igen jó költőnek kell lenni, aki ilyen képeket, metaforákat talál ki! Egy este elhatároztam, verseket írok a készen ka­pott metaforákból. Egy-két éjszaka nyolc vers született, a kérdőívek hátsó lapjaira följegyzett hidelmek, babo­nák földolgozásai. Fél óra múlva megjelentek. — Eldőlt a sorsom: hal­latlanul könnyen írtam ezt a számomra is új műfajt, meg­volt a technikája, éreztem a vad, pogány kori rítusok ze­néjét. Ferencszálláson. a 202 házban 80—90 hiedelmet, szo­kást jegyeztem föl, 40—50 vers lett belőlük. — Ügy tetszik, a gyűjtés „népi költővé" avatta. — Tiltakozni kellene, hi­szen ez aránytévesztés. Arany, Petőfi, József Attila mellett? Illyés, Németh László is lelkesedett, Juhász Ferenc. Nagy László hozta magával és kiteljesítette a nép szellemi világát a költé­szetben. Tehetség, tudás, szakma dolgában hol vagyok én tőlük? — Nem jutott eszébe, hogy választani kellene? Hiszen párhuzamosan, egyidejűleg politikai, közéleti tapaszta­latokról, érdeklődésről árul­kodó verseket írt. S az avantgarde verseknek akko­riban divatja is volt.. . — Egy időben tényleg úgy hatott, két út van előttem. Vagy teljesen a gyűjtésnek szentelem az időmet, erőmet vagy teljesen elhagyom a modern költészetért. Aztán rájöttem: ha sikerül fölemel­ni, újjáalkotni a gyűjtött anyagot, ugyanolyan értékű költészet lesz. mint groteszk vagy lírai hangú verseim. Rájöttem, hogy nincs szaba­dulás; egyformán nagy ha­tással van rám a népkölté­szet mély igazsága, és a je­len több (társadalmi problé­mája. Nem lehet egyfélekép­pen, egy oldalról nézni és él­ni az életet. S a szó művé­szetének is éppen a sokolda­lúsága izgat. Amíg erővel bí­rom, amolyan kismesterként megpróbálok segíteni a nép­rajzosoknak: megmenteni ezt a sajátos magyar kincset. — Kincs? Számos néprajzi műben a Dunántúl, Észak- Magyarország s legfőképpen Erdély népköltészeti gaz­dagságáról beszélnek a sza r- emberek, megállapítva, Sze­ged környéke e hagyomány, kultúra iekintetében ama­zoknál jóval szegényesebb. — Nem vitatkozni kell, me­lyik tájegység milyen nép­rajzi kincsekkel gazdagabb. Dolgozni kell. Én magamra vállaltam egyetlen megyét. S bebizonyíthattam: Csongrád megye népe fantasztikus ér­téket őriz. Dokumentálni tudtam, kötetekkel, filmek­kel. S megtanultam: az az idős. iskolázatlan parasztem­ber, aki a szakirodalomban még soha elő nem került hi­edelmet nekem elmondja, s a mondata egyenértékű az Ómagyar Mária-siralom so­raival, az az ember irodal­mi hagyatékkal rendelkezik. Fontos kútforrása a magyar szellemiség történetének. — Ma már van hiedelem­katalógus. De sokáig nem gyűjtöttek sem népi imát. sem hiedelmeket, babonát. — Pedig szinte valamennyi népdalunk, mesénk, balla­dánk a hiedelmeken nyug­szik. Hiszen az egész életet meghatározták, ősi tapaszta­latok; pogány kori szokások vannak mögöttük. Élethely­zetek, amelyekben csak a hithez lehet fordulni. — Talán szerencse dolga az is, hogy ilyen roppant ér­tékre bukkant. — Szerencse? Munka! De legalább: is-is . .. A Somogyi Könyvtár adja ki az idén Polner új könyvét, amelyben a Csongrád megyei ember- és állatrontások, sze­relmi varázslások hiedelem­köre gyűjtetett össze, Jegy- kendö a forgószélben cím­mel. Bemutatásra vár a sa­játos néprajzi szövegek alap­ján megírt, népi imádságok­kal gazdagon átszőtt,^ mégis mai témájú opera, Az utolsó stáció. Jövőre a Magvető ad ki új Polner-kötetet. A csönd árnyéka címmel. Sulyok Erzsébet SZIRMAY ENDRE Már megrajzolta Azt hitted: ha megállítod az órákat, ite leszel az idő, ha visszatalálsz a vágyak erdejéből, te leszel a hazaérkező; a hallgatás sziklája belebukott a tóba. immár te leszel a csönd, szemed zöldeskék kíváncsisága megrajzolta már varázsköröd.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom