Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-27 / 150. szám

1987. június 27., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK A MONOSTOR UTCAI PÉLDA A szentjakabi dombok kö­zött húzódó völgyet sokáig Várhegy-dűlőként emleget­ték. 1975-ben hat ház állt. am^cor a Monostor utca ne­vet kapta. Negyvenöt csa­lád él itt. Ezután kezdi az építkezést Kovács Antal. — Korábban hallottam ró­la, hogy mennyire összetar­tanak az emberek. hogy majd minden héten van ut­cabál vagy más közös meg­mozdulás. és olyan a közös­ség. mint egy nagy család Nem hittem el. A telket csak azért vettem, mert tet­szett a hely. Amikor kihoz­ták az anyagot. magam kezdtem birkózni a geren­dákkal. Nem telt el azon­ban tíz perc, s anélkül, hogy kértem volna, már négyen rakták. Néhány házzal föl­jebb szenet hoztak. Ott is nyomban akadt segítség. Ki­vételes közösségbe csöppen­tem. Márkus Mihalynéék a Ki­nizsi-lakótelepről költöztek ide. — Ott sokan azt sem tud­ták. ki lakik két ajtóval ar­rébb Az pedig eszébe sem jutott volna senkinek, hogy a szomszédoknak kulcsot ad­jon. Itt ha például valaki télen elutazik, a többiek fű­tik a lakást, eldobálják a háza elől a havat. Minden­ki tudja a többiek örömét és gondját, mindenki kész tenni a másikért. Ismerő­seim sajnálkoztak, hogy a ..juhszélre" költözöm, s nem hiszik el, hogy nem hiány­zik a lakótelep. Valódi kö­zösségre találtam. Zsobrák Lajosné az utca egyik „őslakója''. — A második ház volt a miénk. Akkor még csak hor- hó és kukoricaföld volt erre. Aztán újabb, házak épültek mindig közösen, kalákában. Sokáig világvégének számí­tott ez a hely, az emberek egymásra voltak utalva. Ez formálta a közösséget, amely­nek szellemét sikerült to­vább adnunk az újabb la­kóknak. — Nemcsak a házak épül­tek közösen, hanem az ut­cát is magunk csináltuk — így Balázsi Jánusné. — Zö­mében társadalmi munká­ban építettük az utat. és a vízvezetéket, mi helyeztük át a villanyoszlopokat. Most az árok és a járda a feladat. Senki sem vonja ki magát a közös munkából. Ha vala­mi elkészül, utcabállal ünne­peljük meg. Közösen főzünk, azután hajnalig együtt tán­col öreg és fiatal. Amikor a Monostor utcaia­kat egy este fölkerestem, épp tüzet raktak a szalon­nasütéshez. Vagy harmincán állták körül, s egymás sza­vába vágva idézték közös élményeiket. — Bárcsak a gyereknapon jött volna! Akkor volt itt igazán élet. — A nők és férfiak kötél­húzását a nők nyerték. Igaz, ez Rózsika tekintélyének volt köszönhető. — 500 szendvicset csinál­tunk a gyerekeknek, a Vrá- nusnéval meg 150 palacsin­tát sütöttünk. Kettőtől ötig tartott, de megérte, mert mindenkinek ízlet. Aszfalt­rajzverseny meg gyermek- és felnőtt zsákbanfutás is volt. — A Lengyel Zsuzsi má­jusfájáról meséljetek! Az egész utca ott volt a kitán­colásánál. — Inkább a nőnapról. Az utcabeli férfiak adtak mű­sort. Persze jelmezesen. — Tavaly még egy török- országi társasutazáson is együtt voltunk. — A fodrásznál azt kér­dezték: „Csak nem buli lesz megint az utcában?" — mondta Balázsiné. — Sehogy sem értik, hogy jut rá időnk. Ügy, hogy a házi munka megvár. Két hete nem mos­tam, mert annyi teendőt getéséhez is igazítani, de azért folyamatosan ki-ki megkapja a járandóságát. Ügyelünk arra, hogy gépek ne álljanak emiatt ... Varga Árpád elnökkel a sámsoni téeszirodán váltunk szót, mielőtt a zsitfai szako­sított telepre, a szénakazla- zókhoz indulnánk. — A takarmánybetakarí­tást éppen olyan fontosnak tartjuk, mint nyáron az ara­tást, s nem véletlenül. Ezer- hétszáz szarvasmarha van a szövetkezetben, köztük hat­száz tehén. Ekkora állomány­nak legalább 90 vagon pil­langós- és 85 vagon réti szé­nát kell behordanunk a táb­lákról a biztonságos áttelel- letéstTS!?. Június első harma­dában 20 vagon lucernaszé­na került kazlakba és 15 va- gonnyi bálákba. Folyik a si­lózás is: a zabbal felülvetett lucerna első kaszálása beke­rül a silókazalba ... Május első hetében kezd­ték a szakaszosan adagolt le­geltetést. A Csákányból, Zsit- í'áról, Sámsonból kijáró több mint 170 szarvasmarha is bőséges eleséghez jut a lege­lőkön. — Értik az emberek, hogy mekkora érték a takarmány — szombaton délután is megszerveztük a bálázást, s pünkösdkor se állt le a mun­ka. Jó két hét a csúszás az idén a növények fejlődésé­ben, érésében. Most is van olyan területünk, ahol el­süllyedt a Rába. Igyekez­nünk kell, hogy elkerüljük a munkák nyári torlódását. .. Horváth János bácsi már jó néhány éve a nyugdíjat élvezi, de most is értően „pallérkodik" a négytagú ka­zalrakó brigád mellett. Hosz- szú „dióverő póznájával" igazgatja a kazlat, s időn­ként tanácsot ad lentről a fontieknek, hol „vegyék be", hol „eresszék ki a szarvat”, s gondoskodik róla. hogy ne legyen kócos a kazal. — Hatvanhét éves vagyok, de ha hívnak, mindig jövök. Eddig egy kazlat készítet­tünk Sámsonban, egyet Fel­sőpusztán. Hamarosan ez is elkészül a zsitfai szakteleid­nél. Mind a háromban kitű­nő lucerna van, kár volna, ha rosszul épülne a kazal és emiatt tönkremenne az érté­kes eleség ... Sokan gondolkodnak így ezekben a napokban a Ma- rótvölgye Tsz-ben. Igyekeze­tüknek a jószág látja a hasznát. A jószág, amely húsban és tejben fizet, s nem hálátlan a gondoskodásért. A szövetkezetben a tejtermelés évek óta az átlagot jóval meghaladó nyereséget hoz. Hernesz Ferenc adott a gvereknap előkészí­tése: ma aztán nekiálltunk a férjemmel, most minden drót teli van. Nem fogadom el. hogy sok ember azért magánakvaló. mert rohanó az élet Nekem is sok gon­dom van. gyakran vagyok éjszakás, de a világért sem hagynék ki egy jó közös programot. — Pótszilvesztert tartot­tunk, amikor Hajnit szülé­szetre vitte a mentő. A kórháziak elképedésére az utcabeliek együtt látogatták meg. — A lányomék azóta a Béke utcában kaptak lakást a tizediken. Szép és.jó, mond­ja, de ha csak teheti itt tölti a szabadidejét. Büszkék a maguk terem­tette közösségre és formá­lódó hagyományaikra. — Túl szép volna a meny­asszony? Itt is előfordul vi­ta. apróbb veszekedés. Csak­hogy az emberek szemtől szemben tisztázzák a dolgo­kat. Fél óránál tovább so­hasem tart a harag. A miénk egy külön világ, vigyáznunk kell rá. Üjabb lakók jöttek, s az ott levők sorra bemutatták őket. — Ö Lengyel Ferencné. Utánam neki van az utcá­ban a legkisebb szája. — Idősebb Matics József. Van. aki a nevét sem tudja, mert ő csak a „papa". Ö meg a mama. Neki sem a neve a fontos. Ha valakinek elfoglaltsága van. nem tud a gyerekre vigyázni, a ma­mára számíthat. Ő fizeti egyébként az egész utca vil­lanyszámláját. Átveszi a küldeményeket, és sok min­denben segít. — Zsalakovics László az utca gyerekeinek a kedven­ce. Azért is szeretjük, mert sohasem éreztette, hogy ve­zető. Mindenből kiveszi a részét. Hallgattam a történeteket, tréfákat, s azt terveztem: ..A Monostor utcai csoda" lesz a cím. Ekkor mondta Zsalakovics László: — Nem csoda ez. hiszen ennek természetéinek kelle­ne lenni. Ha már nincs így. legyen csak példa így is le­het élni . . . Biró Ferenc is kettesben végzik a takar­mánybetakarítást. — Szénabálázás után kö­vetkezett a fűkaszálás, s most jó ideig aligha számítnatunk szünetre — mondja Ángyán Antal a rövidre fogott tihe- nőben. — Hajtunk napbosz- szat, teljesítménybérért dol­gozunk, ez azonban nem je­lenti azt, hogy vandálkod- junk, mert annak a gép — végsősoron a keresetünk — látná kárát... Nehéz elképzelni, hogy ilyenkor bárki szabadságra menjen a gépkezelők közül. A fiatal traktoros most még­is ézt fontolgatja. Nem azért, mintha beleunt volna a min­dennapi helytállásba. Csalá­di oka lesz annak, hogy más ül helyette az MTZ nyergé­be. — Ezekben a napokban szül a feleségem a marcali kórházban. Ha hazajön a ba­bával, itthon kell lennem ve­lük egy darabig ... Hogy ki ül addig a gépemre, arról az én véleményemet is meg­kérdezik. Nem mindegy, ki­re bízzák a traktort... — Több mint egy tucat ilyen gépünk dolgozik most a takarmánybetakarításban, s alig akad egy-kettő, amelyik javítás miatt kiesik a mun­kából — kapcsolódik a be­szélgetésbe Bencze György gépjármű-ügyintéző, aki ha­tárjárása során a két trakto­rost is meglátogatta Zsitfán. — Igaz, a szabadság kiadá­sát igyekeznek a vezetők az időjáráshoz, a munkák sür­SÁMSON/ REMÉNYEK Töröcske szerelmese Bene Istvánnak híre van a népfrontosok körében. Már az is tiszteletet parancsol, hogy huszonöt éve tölti be az. elnöki tisztséget Töröcskén Társaival együtt szenvedé­lyesen kiáll a település tej lesztése mellett. — Töröcskén születtem, s amikor 1957-ben elvégeztem Sopronban az erdészeti tech­nikumot, a Zselicbe kerül­tem. vissza a falumba .. . Harminc éve vagyok erdész. Huszonkét évet húztam le a Seíagnól. nyolc éve a Ka- postáj Tsz-ben dolgozom. Há­romszázhetven hektár erdő van rám bízva . . . — Mivel kezdődött a köz­életi tevékenység? — Tanácstagsággal, majd megválasztottak népfrontel­nöknek. Ügy érzem, hogy jól együttműködünk . Tö- röcskéért. A régi tanácsta­gunk. Tálas László meghalt, most a póttanácstag, Sebes­tyén Györgyné látott mun­kához. Sok mindent meg­tudunk a kaposvári tanács ülésein. Mindig meghívnak, de mindegyik ülésre nemiu- dok elmenni. Tavaly 200 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geztek a töröcskeiek. — Nagyon fontos a szer­vezés. A legfőbb célunk a te­lepülés fejlesztése. Ez nem­Samsonnak hajdanán a hajában lakozott erejének titka. És Somogysámsonnak? Az itt működő — a székhelyköz­ségen kívül Csákányra és Somogyzritfára is kiterjedő — Marótvölgye Termelőszövetkezetnek? A gazdák szorgal­mában, összetartásában, hozzáértésében és abban, hogy vezetők és tagok szót értenek egymással. Bizonyság rá a. júniusi mozgalmas határ, a serénykedés — az idei első termésnek, az értékes takarmánynak a betakarítása a még értékesebb szarvasmarha-állomány etetéséhez .. . A zsitfai réten két MTZ ..tapossa egymás sarkát", s a kaszák nyomán vastag rendek zebracsíkjai sokasod­nak a táblán. Az Ángyán Antal—Bogdán Tibor páros együtt szaporította a baráz­dákat a szántásban, s most Ián képviselője is, megegyez­tünk a lakosságot, á kertba­rátokat szállító 14-es busz menetrendjében. — Megfelelő az ellátás? — Az alapellátásban már nincs hiány. Jó a kapcsola­tunk a kaposvári áfésszel. Most azon erőlködünk, hogy emeljük az ellátás színvona­lát, például lehetővé váljon a mirelitáruk árusítása. Az sem mindegy, hogy javul-e a vendéglátás. A turisták is el­várják a jó ellátást ezen az erdők koszorúzta helyen. A népfrontelnök elégedett a fórumok látogatottságával, az emberek véleményalkotá­sával. Szerinte a kéréseiket gyorsan teljesíti a városi ta­nács. — Sokan várják a föld­utak kövezését. Egy útszo-. kasz már elkészült a Feny­ves utcában. Mindenki örül annak is, hogy tanácsi segít­séggel megfelelő helyen ala­kították ki a körzeti orvosi rendelőt. A töröcskei elnök tavaly megkapta a népfront Kiváló Munkáért kitüntetését. Bene István szerint a két és fél évtizedes tevékenységet nem végezhette volna egyedül. — A feleségem, aki ház­tartásbeli, mindig megértés­sel vette az elfoglaltságomat. Ez nagy segítség ma is. Lajos Géza csak az itt élok érdeket szol­gálja. hanem azokét is. akik a Zselic völgyeibe, az erde- inkbe kirándulnak. Emiatt szinte erőltetjük az utak ja­vítását. Reméljük, hogy jö­vőre megkezdődik a vízköz­mű-építés is. Amikor segíte­nek egy kicsit, a többit meg­oldjuk. — Sokszor hullható, hogy a töröcskeiek sok gondjukat szóvá teszik a népfront ülé­sein, a tanácstagi beszámo­lón. — Ez így is van — mond­ja Bene István. — Az egyik ilyen a buszközlekedés volt. Megoldódott. A tanácstagi beszámolón részt vett a Vo­A jószág látja hasznát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom